Language of document : ECLI:EU:C:2019:468

MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. június 6.(1)

C233/18. sz. ügy

Zubair Haqbin

kontra

Federaal agentschap voor de opvang van asielzoekers

(az arbeidshof te Brussel [brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Menekültpolitika – 2013/33/EU irányelv – A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok – 20. cikk – A befogadás anyagi feltételeinek korlátozása vagy megvonása – A befogadó állomás szabályainak súlyos megsértése vagy súlyosan erőszakos magatartás esetén alkalmazandó szankciók – Kísérő nélküli kiskorú által elkövetett erőszak – Az anyagi támogatás nyújtását átmenetileg kizáró nemzeti szabályozás – Összeegyeztethetőség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája”






I.      Bevezetés

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel az arbeidshof te Brussel (brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) a 2013/33/EU irányelv(2) 20. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezések tartalmának pontosítására kéri a Bíróságot, oly módon, hogy határozza meg, hogy egy tagállam kizárhatja‑e, hogy valamely kísérő nélküli kiskorú a befogadás anyagi feltételeiben részesüljön, azon oknál fogva, hogy e kiskorú súlyosan megsértette a befogadó állomás szabályait vagy súlyosan erőszakos magatartást tanúsított, és ha igen, adott esetben milyen feltételekkel.

2.        Ezt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet egy afgán állampolgárságú kísérő nélküli kiskorú, Zubair Haqbin és a Federaal agentschap voor de opvang van asielzoekers (a menedékkérők befogadásáért felelős szövetségi ügynökség, Belgium)(3) közötti jogvitában terjesztették elő. Figyelemmel a Z. Haqbin által elkövetett erőszakos cselekmények súlyosságára, a Fedasil szankciót alkalmazott vele szemben azzal, hogy átmenetileg megvonta tőle a befogadás anyagi feltételeit. Ez a szankció nemcsak a befogadó létesítményből való kizárást foglalta magában, hanem az ahhoz kapcsolódó összes szolgáltatásból való kizárást is.

3.        A 2012. szeptember 27‑i Cimade és GISTI ítélet ,(4) valamint a 2014. február 27‑i Saciri és társai ítélet(5)sorát folytatva annak pontosítására kérik a Bíróságot, hogy a befogadó tagállamnak milyen módon kell gondoskodnia a nemzetközi védelmet kérelmező személyről,(6) amennyiben ez utóbbi olyan kísérő nélküli kiskorú, akinek a magatartása veszélyeztette a befogadó létesítmény személyzetét és többi lakóját.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

4.        Az 1. cikkének megfelelően a 2013/33 irányelv célja, hogy megállapítsa a nemzetközi védelmet kérelmezők tagállamokbeli befogadásának szabályait.

5.        Ezen irányelv (9), (14), (25) és (35) preambulumbekezdése kimondja:

„(9)      Ezen irányelv alkalmazásakor az Európai Unió Alapjogi Chartájával,[(7)] az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményével,[(8)] valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménnyel[(9)] összhangban a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy teljes mértékben megfeleljenek a gyermek mindenek felett álló érdeke és a család egysége elvének.

[…]

(14)      A nemzeti hatóságoknak kiemelten kell foglalkozniuk a különleges befogadási igényekkel rendelkező személyek befogadása kérdésével annak biztosítása érdekében, hogy befogadásukat kifejezetten különleges befogadási igényeikhez igazodva alakítsák ki.

[…]

(25)      A befogadási rendszerrel történő visszaélés lehetőségét korlátozni kell azon körülmények meghatározása révén, amelyek között – valamennyi kérelmező méltó életszínvonalának biztosítása mellett – korlátozhatják a kérelmezők befogadásának anyagi feltételeit vagy megtagadhatják a befogadást.

[…]

(35)      Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint különösen betartja [a Chartában] elismert alapelveket. Ezen irányelv különösen biztosítani kívánja az emberi méltóság teljes mértékű tiszteletben tartását, és előmozdítani a Charta 1., 4., 6., 7., 18., 21., 24. és 47. cikkének alkalmazását, és ennek megfelelően kell végrehajtani.”

6.        Az említett irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikke szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

d)      »kiskorú«: egy 18. életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy;

e)      »kísérő nélküli kiskorú«: olyan kiskorú, aki jogszabály vagy az érintett tagállam gyakorlata alapján érte felelős nagykorú személy kísérete nélkül lépett a tagállamok területére, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerül; ide tartozik azon kiskorú is, aki a tagállamok területére történt belépést követően maradt felügyelet nélkül;

f)      »befogadási feltételek«: a tagállamok által a menedékkérőkre vonatkozóan ennek az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések összessége;

g)      »a befogadás anyagi feltételei«: azok a befogadási feltételek, amelyek a természetben, illetve pénzjuttatás vagy kupon formájában nyújtott[,] szállást, étkezést és ruházatot, illetve a napi szükségleteket fedező juttatást jelentik;

[…]

i)      »befogadó állomás«: a kérelmezők közös elszállásolására szolgáló bármely hely;

[…]”

7.        A 2013/33 irányelv „A befogadás anyagi feltételeire és az egészségügyi ellátásra vonatkozó általános szabályok” című 17. cikke (2) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei olyan megfelelő életszínvonalat biztosítanak a kérelmezők számára, amely garantálja alapszükségleteiket, és óvja testi és szellemi egészségüket.

A tagállamok ezt az életszínvonalat biztosítják a 21. cikk szerinti kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek egyedi helyzetében, valamint az őrizetben tartott személyek viszonylatában.”

8.        Ezen irányelv III. fejezete egyetlen rendelkezésének, „A befogadás anyagi feltételeinek korlátozása vagy megvonása” címet viselő 20. cikkének szövege a következő:

„(1)      A tagállamok korlátozhatják vagy kivételes és kellően indokolt esetekben megvonhatják a befogadás anyagi feltételeit, amennyiben a kérelmező:

a)      a hatáskörrel rendelkező hatóság által meghatározott tartózkodási helyet annak értesítése vagy – ha engedélyköteles – annak engedélye nélkül elhagyja; vagy

b)      jelentési kötelezettségeinek, illetve a tájékoztatásra vagy a menedékjogi eljárással kapcsolatos személyes meghallgatásra szóló felszólításoknak a nemzeti jogban előírt észszerű határidőn belül nem tesz eleget; vagy

c)      [a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(10)] 2. cikke q) pontjában meghatározottak szerint ismételt kérelmet nyújtott be.

[…]

(2)      A tagállamok akkor is korlátozhatják a befogadás anyagi feltételeit, ha megállapítják, hogy a kérelmező az adott tagállamba való érkezését követően az észszerűen lehetséges legrövidebb időn belül nem nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet, és ezt nem tudja kellően megindokolni.

(3)      A tagállamok korlátozhatják vagy megvonhatják a befogadás anyagi feltételeit, amennyiben a kérelmező elhallgatta, hogy anyagi forrásokkal rendelkezik, és így jogtalanul vette igénybe a befogadás anyagi feltételeinek keretében nyújtott juttatásokat.

(4)      A tagállamok a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén szankciókat írhatnak elő.

(5)      Az e cikk (1), (2), (3) és (4) bekezdésében említett, a befogadás anyagi feltételeinek korlátozására vagy megvonására, illetve a szankciókra vonatkozó döntéseket egyedileg, tárgyilagosan és elfogulatlanul hozzák meg, és azokat indokolással látják el. A határozatoknak az érintett személy sajátos helyzetén kell alapulniuk, különös tekintettel a 21. cikk hatálya alá tartozó személyekre, figyelembe véve az arányosság elvét. A tagállamok mindenkor biztosítják az orvosi ellátáshoz való hozzáférést a 19. cikkel összhangban, és valamennyi kérelmező számára méltó életszínvonalat biztosítanak.

(6)      A tagállamok biztosítják, hogy a határozatoknak az (5) bekezdéssel összhangban történő meghozatala előtt nem vonják meg, illetve nem korlátozzák a befogadás anyagi feltételeit.”

9.        A 2013/33 irányelv „A kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekre vonatkozó rendelkezések” című IV. fejezete többek között a 21–24. cikket tartalmazza.

10.      Ezen irányelv „Általános elv” című 21. cikke szerint a tagállamok az ezen irányelv végrehajtására hozott nemzeti jogukban figyelembe veszik az olyan kiszolgáltatott személyek egyedi helyzetét, mint többek között a kiskorúak és a kísérő nélküli kiskorúak.

11.      A 2013/33 irányelv „A sérülékeny személyek sajátos befogadási igényeinek felmérése” című 22. cikke (1) bekezdésének harmadik bekezdésében és (3) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a sajátos befogadási igényekkel rendelkező kérelmezőknek az ezen irányelvvel összhangban nyújtott támogatásakor a teljes menekültügyi eljárás során figyelembe vegyék a különleges befogadási igényeiket, továbbá rendelkeznek helyzetük megfelelő figyelemmel kíséréséről.

[…]

(3)      A 21. cikkel összhangban kizárólag a kiszolgáltatott személyek tekinthetők sajátos befogadási igényekkel rendelkező személynek, és ezáltal részesülhetnek az ezen irányelvvel összhangban nyújtott különleges támogatásban.”

12.      Ezen irányelv kiskorúakra vonatkozó 23. cikke szerint:

„(1)      Ezen irányelv kiskorúakat érintő rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamoknak elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartaniuk. […]

(2)      A gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálata során a tagállamok különösen az alábbi tényezőkre fordítanak kellő figyelmet:

[…]

b)      a kiskorú jóléte és szociális fejlődése, különös figyelmet szentelve a kiskorú hátterének;

c)      biztonsági megfontolások, különösen ha fennáll a veszélye annak, hogy a kiskorú emberkereskedelem áldozatává válik;

[…]”

13.      Az említett irányelv kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó 24. cikke (2) bekezdésében kimondja:

„A nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó kísérő nélküli kiskorúakat attól az időponttól, amikor jogosulttá válnak a tagállamban való tartózkodásra addig az időpontig, amíg kötelesek elhagyni a tagállam területét, ahol a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtották, illetve ahol azt kivizsgálják, az alábbi személyeknél helyezik el:

[…]

c)      kifejezetten kiskorúak ellátására alkalmas befogadó állomásokon;

d)      kiskorúak elhelyezésére alkalmas más szálláshelyen.

[…]”

B.      A belga jog

14.      A 2007. január 12‑i wet betreffende de opvang van asielzoekers en van bepaalde andere categorieën van vreemdelingent (a menedékkérők és a külföldiek egyes egyéb csoportjainak befogadásáról szóló törvény)(11) az alapeljárás tényállásának idején még nem módosították a 2013/33 irányelv átültetése érdekében.

15.      A befogadásról szóló törvény 2. cikkének 6° pontja úgy határozza meg az anyagi támogatást, hogy az „a [Fedasil] vagy valamely befogadó intézmény keretében a partnere által nyújtott támogatás, amely magában foglalja többek között a szállást, az étkezést, a ruházatot, az orvosi, szociális és pszichológiai ellátást, valamint a napi szükségleteket fedező juttatás nyújtását. Kiterjed a jogi segítségnyújtásra és olyan szolgáltatásokra is, mint a tolmácsolás és az oktatás, valamint az önkéntes visszatérést támogató programban való részvétel.”

16.      E törvény 3. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[v]alamennyi menedékkérőnek joga van az emberi méltósággal összeegyeztethető életszínvonalat lehetővé tevő befogadásra”.

17.      Az említett törvény 5. cikke pontosítja, hogy „[a] III. Könyv rendszabályokról és szankciókról szóló III. Címe rendelkezéseinek sérelme nélkül a jelen törvényben biztosított anyagi támogatás nyújtása semmilyen esetben sem szüntethető meg”.

18.      A befogadásról szóló törvény III. Könyvének „Rendszabályok és szankciók” című III. Címe a 45. cikkben a következőképpen rendelkezik:

„Az a befogadott, aki a befogadó létesítményekben alkalmazandó előírásokat és házirendet súlyosan megsérti, a 19. cikk szerinti szankcióval sújtható. A szankció meghatározása során a sérelem jellegét és súlyát, valamint elkövetésének konkrét körülményeit kell figyelembe venni.

Kizárólag a következő szankciók szabhatók ki:

[…]

7°      a befogadó létesítményben történő anyagi támogatásra való jogosultság átmeneti, legfeljebb egy hónapra történő kizárása.

A szankciót a befogadó létesítmény igazgatója vagy felelőse szabja ki. A második bekezdés 7° pontja szerinti szankciót a [Fedasil] főigazgatójának helyben kell hagynia a szankciónak a befogadó létesítmény igazgatója vagy felelőse által történő elfogadását követő három napon belül. Az e határidőn belüli jóváhagyás hiányában az átmeneti kizárásra vonatkozó szankció automatikusan megszűnik.

A szankciókat végrehajtásuk során az azokat kiszabó hatóságok mérsékelhetik vagy megszüntethetik.

A szankciót kiszabó határozatot objektív és pártatlan módon kell meghozni, és indokolni szükséges.

A második bekezdés 7° pontjában foglalt szankció kivételével egyik szankció végrehajtása sem járhat a jelen törvény alapján nyújtott anyagi támogatás teljes elvonásával, sem pedig az orvosi ellátáshoz való hozzáférés csökkentésével. A második bekezdés 7° pontja szerinti szankció következtében az érintett személy az orvosi ellátáshoz való hozzáférésen kívül semmilyen más befogadási feltételre nem jogosult, amint arról a törvény 24. és 25. cikke rendelkezik.

A második bekezdés 7° pontjában szereplő szankció csak a befogadó létesítmény házirendjének különösen súlyos, annak személyzetét vagy többi lakóját veszélyeztető, illetve a befogadó létesítmény biztonságára vagy közrendjének tiszteletben tartására súlyos veszélyekkel járó megsértéséért lehet kiszabni.

Az átmeneti kizárás szankciójával sújtott személyt annak meghozatala előtt meg kell hallgatni.

[…]”

III. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A.      A tények

19.      2015. december 23‑án az afgán állampolgárságú Z. Haqbin kísérő nélküli kiskorúként nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be a belga hatóságokhoz. A sugny‑i (Belgium), majd a broechemi (Belgium) befogadó állomáson helyezték el, és az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján „gyámot” rendeltek ki neki annak érdekében, hogy őt képviselje és segítse.(12)

20.      2016. április 18‑án Z. Haqbin a broechemi befogadó állomáson egy különböző etnikai hátterű lakókat érintő erőszakos cselekményekben vett részt. A rendőrség letartóztatta, majd 2016. április 19‑én szabadon engedte. Ugyanezen a napon e befogadó állomás igazgatója úgy határozott, hogy a befogadásról szóló törvény 45. cikke szerinti fegyelmi szankciót alkalmazza Z. Haqbinnal szemben.(13) Ez a szankció nemcsak a kiskorú befogadó állomásról való átmeneti kizárását foglalja magában, hanem az ahhoz kapcsolódó valamennyi szolgáltatásból – mint az étkezés, a ruházat, a tevékenységek és a sürgősségi orvosi ellátás kivételével az orvosi, a szociális és a pszichológiai ellátás – kizárást is.

21.      Ezt a határozatot 2016. április 21‑én a Fedasil főigazgatója az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően helybenhagyta.

22.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy az érintett emiatt 2016. április 19. és 21., valamint 2016. április 24. és május 1. között a brüsszeli Maximiliaanparkban töltötte az éjszakákat. Ebben az időszakban, 2016. április 25‑én Z. Haqbin gyámja a kizárási intézkedés felfüggesztése céljából keresetet nyújtott be az arbeidsrechtbank te Antwerpenhez (antwerpeni munkaügyi bíróság, Belgium).(14) Ezt a kérelmet a sürgősség hiánya miatt elutasították, mivel Z. Haqbin nem tudta bizonyítani, hogy hajléktalanná vált.

23.      2016. május 4‑től a Poelkapelle‑ben (Belgium) található befogadó állomás fogadta be Z. Haqbint.

24.      Z. Haqbin gyámja 2016. július 5‑i keresetével a Nederlandstalige arbeidsrechtbank Brussel (brüsszeli holland nyelvű munkaügyi bíróság, Belgium) előtt megtámadta a broechemi befogadó állomásról Z. Haqbint kizáró határozatokat. A gyám úgy vélte, hogy ilyen körülmények között a Fedasil köteles volt az érintettet befogadni, vagy arra az időszakra, amelyre kizárta őt, az emberi méltóságát tiszteletben tartó garanciákat nyújtani, és 1 euró összegű nem vagyoni kártérítést kért.

25.      2017. február 21‑i ítéletével a Nederlandstalige arbeidsrechtbank Brussel (brüsszeli holland nyelvű munkaügyi bíróság) ezt a keresetet mint megalapozatlant elutasította, és úgy vélte, hogy Z. Haqbin olyan kár megtérítése iránti igénnyel lépett fel, amelynek bekövetkezése nem volt bizonyított.

26.      A gyám 2017. március 27‑én benyújtott fellebbezésével megtámadta ezt az ítéletet a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

B.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása

27.      Először, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése értelmében valamely tagállam a befogadó állomás szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén korlátozhatja vagy megvonhatja‑e a befogadás anyagi feltételeit. E tekintetben a 2013/33 irányelv átültetéséhez a tagállamoknak való segítségnyújtás céljából létrehozott kapcsolattartó bizottság(15) véleményére, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságának véleményére(16) hivatkozik. Ezek szerint a 2013/33 irányelv 20. cikkének (1)–(3) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt a befogadás anyagi feltételei korlátozhatók vagy megvonhatók, következésképpen a 20. cikk (4) bekezdése más típusú szankciókra vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság a Raad van State (államtanács, Belgium) véleményére is hivatkozik, amely szerint nem ez az egyedüli lehetséges értelmezés, figyelembe véve az említett irányelv 20. cikke (4)‑(6) bekezdésének megfogalmazását és összefüggéseit.(17)

28.      Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság azon intézkedések felől kérdez, amelyeket a 2013/33 irányelv 20. cikkének (5) és (6) bekezdése értelmében a méltó életszínvonal biztosítása érdekében a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak konkrétan a befogadó állomásról átmenetileg kizárt kérelmezőt is beleértve valamennyi kérelmezőnek biztosítania kell.

29.      A kérdést előterjesztő bíróság elutasítja a Fedasil érveit, amelyek szerint a gyámot terhelő kötelezettségek eleget tesznek e követelménynek. A kísérő nélküli külföldi kiskorúak gyámságára vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a gyám jogilag nem köteles a kísérő nélküli kiskorút maga befogadni, és kizárja e gyám hanyagságát.(18)

30.      Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki azon intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak kell megtennie. Rámutat, hogy azon törvénytervezet indokolása értelmében,(19) amely a menedékkérők és a külföldiek egyes egyéb csoportjainak befogadásáról szóló 2007. január 12‑i törvény módosításáról szóló,2016. július 6‑i törvény(20) alapjául szolgált, ez a kötelezettség teljesül, ha a Fedasil a kizárásról szóló határozatához csatolja azoknak a hajléktalanok befogadására szolgáló intézményeknek a listáját, amelyekhez a kérelmező fordulhatna. A Fedasilnak csak akkor kellene utólag alternatív megoldást biztosítania, ha bizonyítást nyerne, hogy a kérelmező ténylegesen nem tud ezen intézményekhez fordulni.

31.      A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy egy ilyen eljárás lehetővé teszi‑e a 2013/33 irányelv 20. cikke (5) bekezdésének való megfelelést, vagy ez utóbbi tiszteletben tartása megköveteli, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság a befogadó létesítményből való kizárást megelőzően gondoskodjon szállásról a kérelmező részére.

32.      Harmadszor, amennyiben a Bíróság úgy tekintené, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése szerinti szankciók is a befogadás azon anyagi feltételei közé tartoznak, amelyek kizárhatók, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy ezen irányelv 20. cikke (5) bekezdésének, 21–23. cikkének, valamint 24. cikke (2) bekezdésének fényében ilyen szankciókat ki lehet‑e szabni kiskorúakkal, különösen pedig kísérő nélküli kiskorúakkal szemben. Hozzáteszi, hogy ugyanebben az összefüggésben kérdésként merül fel az is, hogy ezek a kiskorúakkal szemben kiszabott szankciók összeegyeztethetők‑e a Charta említett irányelv (35) preambulumbekezdésében hivatkozott 1., 3., 4. és 24. cikkével.(21)

C.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

33.      Az arbeidshof te Brussel (brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) tehát úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni [a 2013/33] irányelv 20. cikkének (1)–(3) bekezdését, hogy az kimerítően meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a befogadás anyagi feltételei korlátozhatóak vagy megvonhatóak, vagy [ezen irányelv] 20. cikk[ének] (4) és (5) bekezdéséből az következik, hogy a befogadás anyagi feltételeire való jogosultság a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén alkalmazott szankció útján is megvonható?

2)      Úgy kell‑e értelmezni az [említett] irányelv 20. cikkének (5) és (6) bekezdését, hogy a tagállamok kötelesek a befogadás anyagi feltételeinek korlátozásáról vagy megvonásáról, vagy a szankciókról szóló határozat meghozatalát megelőzően és ezen határozatokban megállapítani a kizárás időszaka alatti, a méltó életszínvonalhoz való jog biztosításához szükséges intézkedéseket, vagy ezeknek a rendelkezéseknek egy olyan rendszer is eleget is tesz, amelyben – a befogadás anyagi feltételeinek korlátozásáról vagy megvonásáról szóló határozat meghozatalát követően – vizsgálják, hogy a határozat címzettje számára a méltó életszínvonal biztosított‑e, és adott esetben ebben az időpontban hoznak korrekciós intézkedéseket?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a [2013/33 irányelv] 20. cikk[ének] (4)–(6) bekezdését, összefüggésben az irányelv 14., 21., 22., 23. és 24. cikkével, valamint [a Charta] 1., 3., 4. és 24. cikkével, hogy a befogadás anyagi feltételeit egy kiskorúval, különösen kísérő nélküli kiskorúval szemben átmenetileg (vagy véglegesen) kizáró intézkedés vagy szankció lehetséges, vagy úgy, hogy erre nincsen mód?”

IV.    Elemzés

34.      A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy mi a 2013/33 irányelv 20. cikkében foglalt rendelkezések hatálya, amennyiben valamely kérelmező súlyosan megsérti a befogadó állomások szabályait, vagy súlyosan erőszakos magatartást tanúsít. Bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés életkorától és helyzetétől függetlenül a valamennyi kérelmezővel való bánásmódra vonatkozik, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés árnyaltabb, és kifejezetten Z. Haqbin, vagyis egy kísérő nélküli kiskorú helyzetére vonatkozik.

35.      Úgy vélem, hogy e kérdéseket kizárólag a kísérő nélküli kiskorú helyzetére tekintettel kell megvizsgálni. Az alapeljárás elsősorban ugyanis egy kísérő nélküli kiskorú valamely tagállamba való befogadásának módjaira vonatkozik. Helyzete különös védelmet és megfelelő befogadást igényel, így a 2013/33 irányelv 20. cikkének értelmezése nemcsak az ezen irányelvben, hanem a Chartában is megjelenő különös rendelkezések megfogalmazásán is alapul.(22)

36.      E kérdések vizsgálatát tehát a kísérő nélküli kiskorú sajátos helyzetére koncentrálva javaslom elvégezni.

A.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

37.      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy ellentétes‑e a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdésével az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy valamely kísérő nélküli kiskorútól megvonják a befogadás anyagi feltételeit azon oknál fogva, hogy súlyosan megsértette a befogadó állomás szabályait, vagy súlyosan erőszakos magatartást tanúsított.

38.      A kérdést előterjesztő bíróság tehát azon „szankciók” jellegét és hatályát kívánja megtudni, amelyeket a befogadó tagállam alkalmazhat ezen irányelv 20. cikkének (4) bekezdése alapján.

39.      E kérdés megválaszolása érdekében elemezni kell ezen irányelv 20. cikkének szövegét és szerkezetét, valamint e rendelkezés célját.

1.      A 2013/33 irányelv 20. cikkének szövege, szerkezete és célja

40.      A 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése szerinti „szankciók” jellege és hatálya kétségeket ébreszt, amennyiben e cikk címe „A befogadás anyagi feltételeinek korlátozása vagy megvonása”, valamint ez az egyetlen cikk az azonos címet viselő III. fejezetben. Mindazonáltal e rendelkezés (4) bekezdésének megfogalmazása teljesen nyilvánvalóan különbözik az előző bekezdések megfogalmazásától, mivel az uniós jogalkotó nem írta elő kifejezetten, hogy a befogadó tagállam korlátozhatja vagy megvonhatja a befogadás anyagi feltételeit. Annak pontosítására szorítkozott, hogy a tagállamok a befogadó állomás szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén „szankciókat írhatnak elő”.

41.      Ez a megfogalmazás, valamint a befogadó tagállam számára biztosított mérlegelési mozgástér az uniós jogalkotó által figyelembe vett okok jellegére tekintettel igazolható.

42.      A 2013/33 irányelv 20. cikkének (1)–(3) bekezdésében említett okoktól eltérően a „befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése” és a „súlyosan erőszakos magatartás” olyan cselekményekre utalnak, amelyek nemcsak veszélyeztethetik a befogadó létesítmény rendjét és biztonságát, de bűncselekményt is megvalósíthatnak. Az uniós jogalkotó ennélfogva olyan cselekményekre utal, amelyek jellegét és súlyosságát csak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok tudják értékelni a befogadó tagállam törvényei és rendeletei alapján. Ez a jogalkotó olyan cselekményekre is utal, amelyek elkövetése ezen állam jogrendszere és alkalmazandó joga szerint olyan fegyelmi, közigazgatási vagy büntető jellegű intézkedés vagy konkrét szankció elfogadásához vezethet, amely meghaladhatja a befogadás anyagi feltételeinek korlátozását vagy megvonását.

43.      Ennélfogva a 2013/33 irányelv 20. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt okokkal ellentétben az e rendelkezés (4) bekezdésében említett ok szükségessé teszi a befogadó tagállam mérlegelési mozgásterének elismerését. Ez teszi lehetővé számára annak értékelését, hogy a cselekmény jellegére és súlyára tekintettel milyen mértékű szankciót kell alkalmazni a befogadó állomás szabályait súlyosan megsértő vagy súlyosan erőszakos magatartást tanúsító kérelmezővel szemben. Ez a mérlegelési mozgástér azt is lehetővé teszi a befogadó tagállam számára, hogy figyelembe vegye a szóban forgó cselekmény elkövetésének konkrét körülményeit, valamint az elkövető életkorát, helyzetét és különös szükségleteit.

44.      Mindazonáltal a befogadó tagállamot megillető mérlegelési mozgástérnek vannak korlátai.

45.      Egyrészt a befogadó tagállamnak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, amint az a 2013/33 irányelv (35) preambulumbekezdéséből következik. Következésképpen ezen irányelv 20. cikkét többek között a Charta 1. cikkében biztosított emberi méltóság és a gyermeknek a Charta 24. cikkében biztosított jogai tiszteletben tartásának fényében kell olvasni és értelmezni.

46.      Másrészt, a befogadó tagállamnak tiszteletben kell tartania az említett irányelv 20. cikkének (5) és (6) bekezdése szerinti kötelezettségeket.

47.      A 2013/33 irányelv 20. cikke (5) bekezdésének megfelelően a befogadás anyagi feltételeinek korlátozásáról vagy megvonásáról szóló határozatnak vagy a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése vagy a súlyosan erőszakos magatartás esetén alkalmazható szankciónak több anyagi és alaki feltételnek kell eleget tennie.

48.      Először, az ilyen határozatot vagy szankciót tárgyilagosan és elfogulatlanul kell meghozni, valamint indokolással kell ellátni.

49.      Másodszor, arányosnak kell lennie, és a kiszolgáltatott személyek sajátos helyzetét, valamint különös szükségleteit figyelembe vevő egyedi vizsgálaton kell alapulnia.

50.      Így abban az esetben, ha a cselekményt kísérő nélküli kiskorú követte el, a befogadó tagállamnak elsődleges figyelemmel kell lennie a gyermek mindenek felett álló érdekére, amint azt a 2013/33 irányelv(23) 23. cikke és a Charta 24. cikkének (2) bekezdése is megköveteli. Így többek között a kiskorú jólétét, szociális fejlődését, valamint biztonsági megfontolásokat kell figyelembe vennie, különösen ha a kiskorú felett nem tudnak szülői felügyeletet gyakorolni. Többek között arról kell meggyőződni, hogy az elfogadott szankció nem fosztja meg a kiskorút az érdekeinek védelméhez és különös szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódó garanciáktól.

51.      Következésképpen e rendelkezések magukban foglalják, hogy amennyiben a kísérő nélküli kiskorú magatartása azt mutatja, hogy oktatásának és fejlődésének feltételei sérültek, a befogadó tagállamnak a gyermekek védelmére vonatkozó közös normákban biztosított eszközökhöz kell fordulnia annak érdekében, hogy megszervezze a szükségleteinek megfelelő gondozást. Ez az eszköztár elengedhetetlennek tűnik számomra egy kísérő nélküli kiskorú esetén, aki az olykor hosszú és traumatikus vándorlási út, valamint a családi támogatás és a saját források hiányának betudható bizonytalan helyzete miatt különösen kiszolgáltatott személynek minősül.

52.      Végül harmadszor, a 2013/33 irányelv 20. cikkének (5) bekezdése pontosítja, hogy a befogadás anyagi feltételeinek korlátozásáról vagy megvonásáról szóló határozatnak vagy az alkalmazandó szankciónak „mindenkor” biztosítania kell az orvosi ellátáshoz való hozzáférést és valamennyi kérelmező számára a méltó életszínvonalat.

53.      Ez a rendelkezés annak biztosítására irányul, hogy a kérelmező gondozása folyamatos és méltóságát tiszteletben tartó legyen azt követően, hogy a befogadó tagállam szankciót alkalmazott vele szemben.(24)

54.      Ez a gondoskodás annyiban igazolható, amennyiben az ilyen szankció alkalmazása nem jelenti a befogadáshoz való jog jogszerű megvonását. Ameddig a kiskorú jogosult arra, hogy kérelmének elbírálásáig a befogadó tagállam területén maradjon,(25) és feltéve, hogy nem rendelkezik saját eszközökkel alapvető szükségleteinek ellátására,(26) ennek az államnak kell biztosítania a befogadás azon feltételeit, amelyek lehetővé teszik a kiskorú számára, hogy hozzáférjen az egészségügyi ellátáshoz és méltó életszínvonalon éljen.(27) Még ha az uniós jogalkotó nem is állapítja meg pontosan azokat az intézkedéseket, amelyeket a befogadó államnak ténylegesen meg kell tennie a méltó életszínvonal biztosítása érdekében, ezeknek az intézkedéseknek a legalapvetőbb jogok, vagyis a szállás, az étkezés és a ruházat lehetőségének biztosítására kell vonatkozniuk, mihelyt a kérelmező nem rendelkezik saját jövedelemforrással.(28)

55.      A 2013/33 irányelv (35) preambulumbekezdésének megfelelően az ezen irányelv 20. cikkének (5) bekezdésében foglalt elvet az a körülmény vezérli, hogy az említett irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és különösen biztosítani kívánja az emberi méltóság teljes mértékű tiszteletben tartását.

56.      Ennek az elvnek a célja, hogy tényleges védelmet biztosítson a kérelmező számára a befogadó tagállam területén, mivel ezzel csökkenti a marginalizáció veszélyét, amelynek ki van téve, és a szándékában álló „másodlagos migrációt”.(29)

57.      Az említett elv tiszteletben tartása lehetővé teszi a kérelmező számára, hogy menedékjogát gyakorolja, valamint részt vegyen a nemzetközi védelem iránti kérelmének vizsgálatára irányuló eljárásban az őt a 2011/95/EU irányelv(30) és a 2013/32 irányelv alapján megillető jogoknak és terhelő kötelezettségeknek megfelelően. Ezek a jogok semmilyen tényleges hatással nem járnának, és ezek a kötelezettségek meg lennének fosztva hatékony érvényesülésüktől, ha azokhoz nem kapcsolódna a kérelmező legalapvetőbb szükségleteinek folyamatos biztosítása. Ez a gondoskodás azt is lehetővé teszi a befogadó tagállam számára, hogy elvégezze a nemzetközi védelem iránti kérelem gondos vizsgálatát, mivel az elfogadott szankció ellenére is meg tudja találni a kérelmezőt a különböző idézések és meghallgatások közlése érdekében.(31)

58.      A 2013/33 irányelv 20. cikkének (5) bekezdésében meghatározott elvet kiegészítik az ezen irányelv 20. cikkének (6) bekezdésében megállapított eljárási rendelkezések, amelyek hatályát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés vizsgálata keretében fogom meghatározni.

59.      Ezekre a körülményekre tekintettel most azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a befogadó tagállam az alapeljárásban szereplő körülmények mellett hozhat‑e, és ha igen, milyen feltételekkel, a befogadás anyagi feltételeit megvonó határozatot.

2.      A 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben alkalmazandó intézkedések jellege

a)      A befogadás anyagi feltételei megvonásának tartalma és hatálya a 2013/33 irányelv 20. cikkének (1) és (3) bekezdésével összefüggésben

60.      A befogadás anyagi feltételeinek megvonása az uniós jogalkotó által a 2013/33 irányelv 20. cikkében szigorúan szabályozott határozat, amennyiben ez a határozat azt eredményezi, hogy a teljes mértékben az állami támogatástól függő kérelmezőt megfosztja az őt megillető szállástól, étkezéstől, ruházattól és a napi szükségleteket fedező juttatástól.(32)

61.      Az uniós jogalkotó két esetben jogosítja fel a befogadó tagállamot, hogy ilyen határozatot fogadjon el.

62.      Az első esetet a 2013/33 irányelv 20. cikkének (1) bekezdése szabályozza, és a joggal való visszaélést megvalósító helyzetre vonatkozik. A megvonás csak olyan kivételes és kellően indokolt esetekben képzelhető el, amikor a kérelmező kibújik a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatához előírt kötelezettségei alól, mivel elhagyta kijelölt tartózkodási helyét, vagy nem jelenik meg a hatóságok előtt, vagy amikor a kérelmező utóbb kizárólag abból a célból nyújt be kérelmet, hogy a befogadás feltételeiben részesüljön.

63.      A második esetet a 2013/33 irányelv 20. cikkének (3) bekezdése szabályozza, és arra a helyzetre vonatkozik, amikor a kérelmező elhallgatta, hogy anyagi forrásokkal rendelkezik, és valójában fedezni tudja saját szükségleteit. Ezt a rendelkezést ezen irányelv 17. cikkének (3) bekezdésével együtt kell értelmezni, amely pontosítja, hogy a befogadó tagállam a befogadás valamennyi vagy egyes anyagi feltételeit és az egészségügyi ellátást ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a kérelmező ne rendelkezzen kellő fedezettel az egészségi állapotának megfelelő és az alapszükségleteit biztosító életszínvonal megteremtéséhez.

64.      Az uniós jogalkotó tehát körültekintően járt el azon esetekkel kapcsolatban, amikor a befogadó tagállam megvonhatja a befogadás anyagi feltételeit.

65.      Ugyanezt a körültekintést kell tanúsítani a 2013/33 irányelv 20. cikke (4) bekezdésének keretében, amennyiben a fent hivatkozott két esettől eltérően a kérelmezőt eleve megilleti a befogadáshoz való jog, és nem rendelkezik forrásokkal arra, hogy alapvető szükségleteit finanszírozza. E körülmények megkövetelik tehát a befogadás anyagi feltételeinek megvonására irányuló intézkedés olyan szigorú feltételek közé szorítását, amelyek figyelembe veszik nemcsak az elkövetett cselekmény súlyosságát, hanem a kísérő nélküli kiskorú életkorát, helyzetét és különös szükségleteit.

b)      A befogadás anyagi feltételei megvonásának tartalma és hatálya a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben

66.      Valamennyi kérelmezőnek kötelezettségei vannak azon tagállammal szemben, amelytől nemzetközi védelmet kér. E kötelezettségek magukban foglalják különösen azt, hogy tartsa tiszteletben ezen állam törvényeit és rendeleteit, valamint tegyen eleget valamennyi, a biztonság és a közrend fenntartására tett intézkedésnek.(33) Ennélfogva jogszerű, ha a befogadó tagállam rendelkezéseket hoz a befogadó állomás személyzete és lakói testi és lelki épségének biztosítása érdekében, különösen ha az elkövetett cselekmény súlyos veszélyt jelentett biztonságukra, valamint ezen intézmény rendjének tiszteletben tartására.

67.      Ez a cselekmény szankció elfogadását is magában foglalja, mindenekelőtt azonban a befogadó állomás keretében nyújtott gondoskodástól eltérő gondoskodás megszervezésének szükségességét veti fel, különösen akkor, ha az említett cselekmény erőszakos és ismétlődő. Ugyanis az érintett kiskorú helyzetétől és az elkövetett cselekmény súlyosságától függetlenül kiskorúsága igazolja, hogy védelemben részesüljön.

68.      A befogadás anyagi feltételeinek korlátozása lehet, hogy nem a kiskorú helyzetéhez igazodó intézkedés, vagy hogy nem jelent választ a különös szükségleteire.(34)

69.      Szintén előfordulhat, hogy e feltételek kiigazítása nem minősül megfelelő intézkedésnek. Az e tekintetben a 2013/33 irányelv 18. cikke (9) bekezdésének a) pontjában(35), és 22. cikkének (1) és (3) bekezdésében(36) előírt, együtt értelmezett rendelkezések mindenekelőtt azokra a személyekre vonatkoznak, akiknek a kiszolgáltatottsága állapotukból adódhat, mint a várandós nők, a súlyos betegségekben szenvedő vagy mentális problémákkal küzdő személyek, vagy a nemi erőszak, illetve az embertelen bánásmód áldozatai. Véleményem szerint e rendelkezések nem alkalmazandók a kísérő nélküli kiskorú esetében, akiről az általa ismétlődően elkövetett erőszakos cselekményekre tekintettel feltételezhetjük, hogy oktatásának vagy fejlődésének feltételei sérültek.

70.      Ilyen körülmények között a befogadás anyagi feltételeinek a megvonása olyan határozat, amelyet abban az esetben lehet meghozni, ha a kísérő nélküli kiskorút olyan gondoskodásban kell részesíteni, amely az azáltal igényelt eszközökre és követett célokra tekintettel nem tartozhat a 2013/33 irányelv által előírt befogadási szabályok körébe.

71.      Az eredetileg nyújtott anyagi feltételek megvonásáról szóló határozat csak olyan esetben hozható, ha azt segélyszervezetek és/vagy a gyermekek védelmével megbízott igazságügyi hatóságok közreműködése kíséri. Utóbbiak tudják a legjobban értékelni e kiskorú különös szükségleteit többek között azzal, hogy a megfelelő elszállásolás keretében szakképzett személyzet által biztosított segítségnyújtási intézkedéseket rendelnek el.

72.      Ez az elemzés a fortiori alkalmazandó, ha a befogadó tagállam törvényeinek és rendeleteinek megsértésével elkövetett cselekmény bűncselekménynek minősül. A vétséget vagy bűntettet megvalósító cselekmény elkövetése ipso facto a gyermekek védelmével megbízott igazságügyi hatóságok megkeresését, valamint a kiskorú megfelelő intézményben való elhelyezését vagy fogva tartását eredményezi a befogadás anyagi feltételeinek megvonásával párhuzamosan. Erre a megvonásra a kiskorú valamennyi jogát garantálni tudó büntetőeljárásban kerül sor, és következésképpen olyan oktatási és korrekciós jellegű intézkedésekkel jár együtt, amelyeket a kiskorú helyzete és a cselekmény súlyossága igazolnak.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

73.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak ténylegesen milyen intézkedéseket kell megtennie a 2013/33 irányelv 20. cikkének (5) és (6) bekezdése alapján a befogadó állomásról átmenetileg kizárt kísérő nélküli kiskorú méltó életszínvonalának biztosítása érdekében.

74.      Ez a bíróság különösen azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a) teljesül‑e az ezen irányelv 20. cikkének (5) bekezdésében előírt kötelezettség, ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság a befogadó állomásról kizáró határozatához csatolja azoknak a hajléktalanokat befogadó intézményeknek a listáját, amelyekhez a kérelmező fordulhat, vagy b) ezzel szemben szükség van‑e arra, hogy ez a hatóság az ilyen határozat elfogadását megelőzően találjon alternatív megoldást az elszállásolásra.

75.      Az e kérdésre adandó válasz a 2013/33 irányelv 20. cikkének (6) bekezdéséből következik, amely szerint „[a] tagállamok biztosítják, hogy a határozatoknak az [említett rendelkezés] (5) bekezdés[év]el összhangban történő meghozatala előtt nem vonják meg, illetve nem korlátozzák a befogadás anyagi feltételeit”(37), és az az irányelv szerkezetére és céljára tekintettel szükségszerű.

76.      Mindenekelőtt, a 2013/33 irányelv 20. cikkének (6) bekezdése egy olyan eljárási jellegű rendelkezésnek minősül, amely azt követően, hogy a befogadó tagállam szankciót szabott ki, lehetővé teszi a folyamatos és a kérelmező méltóságát tiszteletben tartó gondoskodást az irányelv 20. cikkének (5) bekezdése szerinti követelményeknek megfelelően.(38)

77.      A gondozás folyamatosságának elve az említett irányelv (8) preambulumbekezdéséből is következik, amely pontosítja, hogy ezt az irányelvet „kell alkalmazni a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszára és fajtájára, valamint a kérelmezőket befogadó valamennyi helyszínen és létesítményben és mindaddig, amíg azok kérelmezőként tartózkodhatnak a tagállamok területén”.

78.      Ez az elv nemcsak a kérelmező alapvető jogai tiszteletben tartásának biztosítására irányul, hanem a 2013/33 irányelv hatékony érvényesülésének biztosítására is. Amint azt már jeleztem, a kérelmezőt a 2011/95 irányelv és a 2013/32 irányelv alapján megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket megfosztaná tényleges érvényesülésüktől, ha azokhoz nem társulna a kérelmező legalapvetőbb szükségleteiről való – akár nagyon rövid ideig tartó – gondoskodás, különösen ha a kérelmező kísérő nélküli kiskorú.

79.      A Bíróság ezt az elvet már a 2014. február 27‑i Saciri és társai ítéletben(39) kimondta, amely ítélet a 2003/9/EK irányelv(40) 13. cikkének értelmezésére vonatkozott. Megállapította, hogy „a 2003/9 irányelv általános rendszerével és céljával, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartásával, különösen [a Charta] 1. cikkében foglalt, az emberi méltóság védelmére és tiszteletben tartására vonatkozó követelményeivel ellentétes, ha egy menedékkérőt – akár csak átmeneti időre – a menedékjog iránti kérelem benyújtását követően megfosztanak az ezen irányelvben foglalt minimumszabályok által biztosított védelemtől”.(41)

80.      Ez az elv megjelenik az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában is. A Winterstein és társai kontra Franciaország ítéletben,(42) amely egy utazók elleni kiutasítási eljárás jogszerűségére vonatkozott, ez a bíróság úgy ítélte meg, hogy a kiutasítás következményeit és a kérelmezők kiszolgáltatottságát a hatóságoknak a kiutasítási eljárás megindítása előtt figyelembe kell venniük.

81.      A 2013/33 irányelv 20. cikkének (6) bekezdése tehát a kiskorú gondozása folyamatosságának semmilyen megszakadását nem tolerálja, mivel megköveteli, hogy utóbbit még egy rendkívül rövid időre se fosszák meg az irányelv 20. cikkének (5) bekezdésében részére biztosított garanciáktól.

82.      E követelmények tiszteletben tartása azt jelenti, hogy a befogadó tagállamnak még a befogadás anyagi feltételeinek korlátozásáról vagy megvonásáról szóló határozat vagy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése szerinti szankció elfogadását megelőzően biztosítania kell a kérelmező alapvető szükségleteiről való gondoskodást oly módon, amely garantálja létfenntartását, valamint a méltó és egészségi állapotának megfelelő életszínvonalat, azzal, hogy lehetővé teszi számára többek között a szállást, az étkezést, a ruházatot, valamint adott esetben figyelembe veszi különös szükségleteit.

83.      A kísérő nélküli kiskorú befogadó állomásról való kizárásával összefüggésben a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak a kizárásról szóló határozat elfogadását megelőzően segélyszervezetekhez és/vagy a gyermekek védelmével megbízott igazságügyi hatóságokhoz kell fordulnia oly módon, hogy azok a kiskorú szükségleteihez igazodó intézményben el tudják őt helyezni, és ha a tények és a kiskorú helyzete azt igazolja, segítségnyújtási intézkedéseket is elrendelhessenek.

84.      Nem elegendő tehát, amint azt a Fedasil javasolja, hogy a kizárásról szóló határozathoz csatolják azoknak a hajléktalan személyeket befogadó intézményeknek a listáját, amelyekhez a kísérő nélküli kiskorú vagy képviselője fordulhat.

85.      Az ilyen eljárás nem érvényesíti a gyermek mindenek felett álló érdekét. A kiskorú gondozása folyamatosságának megszakadásával fenyeget, amelyet a jelen ügy is példáz. Annak elvárása ettől a kiskorú személytől, hogy a befogadó intézmények listája alapján akár gyámja segítségével szállást találjon, bizonytalan kimenetelű, mivel még ha ezek a szálláslehetőségek léteznek is, az szükséges továbbá, hogy azok elérhetőek legyenek és a kísérő nélküli külföldi kiskorú személy helyzetéhez igazodjanak. Márpedig a hajléktalan személyeket befogadó állomások nem tudják garantálni, hogy ez a kiskorú kizárása teljes időtartamára fog szállást, étkezést és ruhát kapni, és nem tudnak megfelelni azon különös szükségleteinek sem, amelyeket életkora, jogállása és helyzete megkövetel.(43)

86.      A Fedasil kérdést előterjesztő bíróság előtt képviselt értelmezése nem veszi figyelembe azt a bizonytalan, kiszolgáltatott és nélkülöző helyzetet, amelybe a kísérő nélküli kiskorú kerülhet, és nem biztosítja azon jogok tiszteletben tartását, amelyek a 2013/33 irányelv és a Charta alapján utóbbit megilletik.

87.      Ezen tényezők összességére figyelemmel úgy vélem, hogy abban az esetben, ha a kísérő nélküli kiskorú súlyosan megsérti valamely befogadó állomás szabályait vagy súlyosan erőszakos magatartást tanúsít, amely súlyos veszélyekkel jár az ezen intézményen belüli közrend tiszteletben tartására vagy az említett állomás személyzetének vagy többi lakójának biztonságára, a 2013/33 irányelv 20. cikkének (5) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak a kizárásról szóló határozat elfogadását megelőzően segélyszervezetekhez és/vagy a gyermekek védelmével megbízott igazságügyi hatóságokhoz kell fordulnia oly módon, amely biztosítja, hogy e kiskorú folyamatos és az életkora, a jogállása és a helyzete által megkövetelt különös szükségleteihez igazodó gondoskodásban részesüljön.

V.      Végkövetkeztetés

88.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság az arbeidshof te Brussel (brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

Az alapeljárásban szereplő körülményekhez hasonló körülmények között, amikor egy kísérő nélküli kiskorú olyan, súlyosan erőszakos cselekményt követett el, amely súlyos veszélyekkel jár a befogadó állomáson belüli rendre vagy az említett állomás személyzetének vagy többi lakójának biztonságára, a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 20. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi a befogadás anyagi feltételeinek a megvonását, feltéve hogy e határozathoz segélyszervezetek és/vagy a gyermekek védelmével megbízott igazságügyi hatóságok előzetes megkeresése társul, oly módon, amely biztosítja, hogy e kiskorú folyamatos, és az életkora, jogállása és helyzete által megkövetelt különös szükségleteihez igazodó gondoskodásban részesüljön.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.). Az Európai Bizottság a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatában [COM(2016) 465 final] javasolta ezen irányelv átdolgozását.


3      A továbbiakban: Fedasil.


4      C‑179/11, EU:C:2012:594.


5      C‑79/13, EU:C:2014:103.


6      A továbbiakban: kérelmező.


7      A továbbiakban: Charta.


8      Az ENSZ Közgyűlése által az 1989. november 20‑i 44/25. sz. határozattal elfogadott egyezmény, amely 1990. szeptember 2‑án lépett hatályba.


9      1950. november 4‑én írták alá Rómában; a továbbiakban: EJEE.


10      HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.


11      Belgisch Staatsblad, 2007. május 7., 24027. o., a továbbiakban: befogadásról szóló törvény.


12      Amint azt a tárgyaláson a belga kormány pontosította, a gyámot a 2013/33 irányelv 2. cikkének j) pontja szerinti „képviselőnek” kell tekinteni.


13      A befogadásról szóló törvény 45. cikkének hetedik bekezdése szerint az átmeneti kizárás szankcióját csak a befogadó állomás házirendjének különösen súlyos, annak személyzetét vagy többi lakóját, veszélyeztető, illetve a befogadó létesítmény biztonságára vagy közrendjének tiszteletben tartására súlyos veszélyekkel járó megsértéséért lehet kiszabni. A Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság, Belgium) 2011. július 27‑i 135/2011. számú határozatban megerősítette e rendelkezés jogszerűségét, amikor megállapította, hogy a vizsgált szankció a nemzeti jogalkotó által követett jogszerű célhoz képest nem aránytalan, és nem csökkenti jelentős mértékben a védelem szintjét a szociális ellátások területén (lásd különösen e határozat B.18.1 és azt követő pontjait). E tekintetben a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság) rámutatott, hogy e jogszabály előkészítő munkálatai értelmében „ezt az extrém intézkedést csak akkor [lehet] alkalmazni, ha bizonyítást nyer, hogy (többek között az emberi méltóság tiszteletben tartására tekintettel) a befogadott jogait és szabadságait kevésbé korlátozó más intézkedések nem engedélyezettek, vagy nem teszik lehetővé a követett cél elérését, vagyis a biztonságos befogadást az állomás valamennyi lakója számára”.


14      Az arbeidsrechtbank (munkaügyi bíróság, Belgium) tárgyalja ugyanis a befogadásról szóló törvény II. és III. Könyvében a befogadott számára biztosított jogok bármely megsértésével kapcsolatos pereket a gerechtelijk wetboek (bíróságokról szóló törvénykönyv) 580. cikke 8°pontja f) alpontjának megfelelően, valamint az e könyvekben előírt közigazgatási szankciók alkalmazásával kapcsolatos pereket a bíróságokról szóló törvény 583. cikkének első bekezdésének megfelelően.


15      Contact Committee „Reception Condition Directive” (2913/33/EC). 2013. szeptember 12‑i ülésén ez a kapcsolattartó bizottság úgy vélte, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (1)–(3) bekezdése azon okok kimerítő felsorolását tartalmazza, amelyek miatt a befogadás anyagi feltételei korlátozhatók vagy megvonhatók, következésképpen ezen irányelv 20. cikkének (4) bekezdése más típusú szankciókra vonatkozik.


16      A továbbiakban: UNHCR. A UNHCR‑nak a 2013/33 irányelv részleges átültetése érdekében elfogadott 2016. július 6‑i wet tot wijziging van 12 januari 2007 betreffende de opvang van asielzoekers en van bepaalde andere categorieën van vreemdelingen (a menedékkérők és a külföldiek egyes egyéb csoportjainak befogadásáról szóló, 2007. január 12‑i törvény módosításáról szóló törvény) (Belgisch Staatsblad, 2016. augusztus 5., 47647. o.) tervezetéhez tett észrevételei, amelyek elérhetőek a következő internetcímen: https://www.refworld.org/docid/5746b44b4.html, és amelyekben a UNHCR az említett kapcsolattartó bizottság álláspontjával ért egyet.


17      2016. április 27‑i 59.196/4. számú vélemény.


18      A gyámot terhelő kötelezettségeket a 2002. december 24‑i Programmawet (programtörvény) (Belgisch Staatsblad, 2002. december 31., 58686. o.) határozza meg. Különösen az e törvény XIII. címének „Kísérő nélküli külföldi kiskorúak gyámsága” című 6. fejezetében foglalt 9–13. cikkre kell utalni. Ezt a szabályozást egészítik ki egyrészt a 2003. december 22‑i Koninklijk besluit tot uitvoering van Titel XIII, Hoofdstuk 6 „Voogdij over niet‑begeleide minderjarige vreemdelingen” van de programmawet van 24 december 2002 (a 2002. december 24‑i programtörvény XIII. Címe „Kísérő nélküli kiskorúak gyámsága” című 6. Fejezetének végrehajtásáról szóló királyi rendelet) (Belgisch Staatsblad, 2004. január 29., 5538. o.) rendelkezései, másrészt pedig a kísérő nélküli külföldi kiskorúak gyámságáról szóló, 2013. december 2‑i általános irányelvek, amelyek elérhetők a következő internetcímen: https://justice.belgium.be/sites/default/files/directives_generales_pour_tuteurs_‑_02_12_2013.pdf (lásd különösen ezen irányelvek 2.8 pontjának 66)–73) alpontját).


19      A belga képviselőház 2016. május 18‑i Wetsontwerp tot wijziging van de wet van 12 januari 2007 betreffende de opvang van asielzoekers en van bepaalde andere categorieën van vreemdelingene (a menedékkérők és a külföldiek egyes egyéb csoportjainak befogadásáról szóló 2007. január 12‑i törvény módosításáról szóló törvénytervezet) (Doc 54, 1839/001).


20      A 16. lábjegyzetben hivatkozott törvény.


21      Rámutatok, hogy a 2013/33 irányelv (35) preambuumbekezdése a Charta 1., 4., 6., 7., 18., 21., 24. és 47. cikkére hivatkozik.


22      Lásd e tekintetben az Európai Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak szóló, 2017. április 12‑i „A migráns gyermekek védelme” című jelentését [COM(2017) 211 final], továbbá az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal iránymutatását a befogadás feltételeiről: operatív szabályok és mutatók, 2016. szeptember (elérhető a következő internetcímen: https://www.easo.europa.eu/sites/default/files/Guidance‑on‑ReceptionConditions‑FR.pdf), és a kísérő nélküli kiskorúak befogadásának feltételeiről: operatív szabályok és mutatók, 2018. december (elérhető a következő internetcímen: https://www.easo.europa.eu/sites/default/files/Guidance‑on%20reception‑%20conditions‑%20for‑unaccompanied‑children.pdf).


23      Lásd még ezen irányelv (9), (14) és (22) preambulumbekezdését.


24      Ez az elv a 2013/33 irányelv (11) és (25) preambulumbekezdéséből következik.


25      Lásd e tekintetben a 2013/32 irányelv 9. cikkének rendelkezéseit.


26      Lásd e tekintetben a 2013/33 irányelv 17. cikkének (2) és (3) bekezdését.


27      Lásd e tekintetben a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 14. cikkének értelmezésére vonatkozó 2014. december 18‑i Abdida ítéletet (C‑562/13, EU:C:2014:2453, 59–62. pont), amelyben a Bíróság megállapította, hogy az érintett tagállamnak a lehető legteljesebb mértékben gondoskodnia kell a súlyos betegségben szenvedő és kitoloncolására váró harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteiről, ha ő nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy saját maga gondoskodjon a szükségleteiről.


28      Lásd e tekintetben a 2019. március 19‑i Jawo ítéletet (C‑163/17, EU:C:2019:218, 92. pont), amelyben a Bíróság megállapította, hogy a legalapvetőbb szükségletek magukban foglalják többek között az étkezést, a tisztálkodást és a lakhatást.


29      Lásd e tekintetben a 2013/33 irányelv (12) preambulumbekezdését.


30      A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2017. L 167., 58. o.; HL 2019. L 19. 20. o.).


31      Egyébként a 2013/33 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése a nemzetközi védelem iránti kérelem gyors és hatékony elbírálásának biztosítása érdekében teszi lehetővé azt a befogadó tagállam számára, hogy kijelölje a kérelmező tartózkodási helyét.


32      Ha a befogadás anyagi feltételei pénzbeli támogatás formáját öltik, a megvonás a juttatás kifizetésének felfüggesztését eredményezi.


33      Lásd e tekintetben a UNHCR‑nak a jelen indítvány 16. lábjegyzetében hivatkozott észrevételeinek keretében kifejtett véleményét (20. pont).


34      Belgiumban, ahol az anyagi támogatás a befogadás 2013/33 irányelv által meghatározott anyagi feltételeinek körébe tartozó szolgáltatásoknál szélesebb körű szolgáltatásokat takar, ez a korlátozás vonatkozhat bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférésre. A befogadásról szóló törvény 45. cikke így feljogosítja a Fedasilt arra, hogy korlátozza bizonyos szolgáltatásokhoz a hozzáférést, vagy akár a napi szükségleteket fedező juttatást átmeneti időre függessze fel vagy csökkentse. Ez a szankció a szóban forgó cselekményeknél kevésbé súlyos cselekményekre vonatkozik.


35      E rendelkezés alapján kellően indokolt esetekben a befogadó tagállamok kivételesen a befogadási anyagi feltételei tekintetében eltérő részletes szabályokat is előírhatnak, amennyiben értékelni szükséges valamely kiszolgáltatott személy különleges szükségleteit.


36      E rendelkezés alkalmazásával a befogadó tagállamnak kell elvégeznie a kérelmező helyzetének megfelelő vizsgálatát, és figyelembe vennie különös szükségleteit, ha azok a menekültügyi eljárás egy későbbi szakaszában nyilvánvalóvá válnak, annak érdekében, hogy különös támogatást nyújtson számára.


37      Kiemelés tőlem.


38      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2011. január 21., M. S. S. kontra Belgium és Görögország ítélet (CE:ECHR:2011:0121JUD003069609, 252–263. §) amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy annak a menedékkérőnek a helyzete, aki „hónapokig az utcán él jövedelem nélkül, anélkül, hogy hozzáférne az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és nem rendelkezik semmilyen eszközzel arra, hogy alapvető szükségleteit finanszírozza”, elérte a súlyosság EJEE 3. cikke által megkövetelt mértékét. Lásd még: EJEB, 2009. június 18., Budina kontra Oroszország (CE:ECHR:2009:0618DEC004560305).


39      C‑79/13, EU:C:2014:103.


40      A menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27‑i tanácsi irányelv (HL 2003. L 31., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 101. o.).


41      2014. február 27‑i Saciri és társai ítélet (C‑79/13, EU:C:2014:103, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), kiemelés tőlem.


42      EJEB, 2013. október 17., (CE:ECHR:2013:1017JUD002701307, 161. §).


43      Amint az a befogadásról szóló törvény 18. cikkéből következik, a sürgősségi befogadó intézményben való tartózkodás nem haladhatja meg a tíz napot, és ott a befogadott alapvető szükségleteit elégítik ki. Ezek vonatkoznak a szükséges segítségnyújtás valamennyi formájára, többek között az étkezésre, a szállásra, valamint az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésre.