Language of document : ECLI:EU:T:2019:427

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített kilencedik tanács)

2019. június 19.(*)

„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – Három párhuzamos sávot ábrázoló európai uniós ábrás védjegy – Feltétlen törlési ok – A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 59. cikkének (2) bekezdése) – Figyelembe nem vehető használati alak – A védjegy lajstromozott alakjától eltérő, nem elhanyagolható eltéréseket tartalmazó alak – A színséma megfordítása”

A T‑307/17. sz. ügyben,

az adidas AG (székhelye: Herzogenaurach [Németország], képviselik: I. Fowler és I. Junkar solicitors)

felperesnek,

támogatja:

a Marques (székhelye: Leicester [Egyesült Királyság], képviseli: M. Treis ügyvéd)

beavatkozó fél,

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: M. Rajh és H. O’Neill, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Shoe Branding Europe BVBA (székhelye: Oudenaarde [Belgium], képviseli: J. Løje ügyvéd),

az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Shoe Branding Europe és az adidas közötti törlési eljárással kapcsolatban 2017. március 7‑én hozott határozata (R 1515/2016‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise, R. da Silva Passos, K. Kowalik‑Bańczyk (előadó) és C. Mac Eochaidh bírák,

hivatalvezető: E. Hendrix tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2017. május 18‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2017. augusztus 10‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2017. július 12‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a 2017. december 5‑i végzésre, amely megengedte a Marques‑nak, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon,

tekintettel a Marques‑nak a Törvényszék Hivatalához 2018. január 22‑én benyújtott beavatkozási beadványára,

tekintettel a felperesnek a Törvényszék Hivatalához 2018. február 19‑én benyújtott észrevételeire,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2018. február 28‑án benyújtott észrevételeire,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2018. február 28‑án benyújtott észrevételeire,

tekintettel a 2019. január 24‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei

1        2013. december 18‑án a felperes, az adidas AG, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i, módosított 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) [helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.)] alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2        A lajstromoztatni kért védjegy ábrája a következő volt:

Image not found

3        A védjegybejelentési kérelemben a védjegyet ábrás védjegyként jelölték meg, és a következő szöveges leírást adták hozzá:

„A védjegy három párhuzamos, egymástól egyenlő távolságra lévő, egyenlő szélességű sávból áll, amelyek bármilyen irányban felvihetők a termékre.”

4        A védjegybejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, később felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, a következő leírással: „Ruházati cikkek; lábbelik; kalapáruk”.

5        A védjegyet 2014. május 21‑én, 12442166. számon lajstromozták.

6        2014. december 16‑án a beavatkozó Shoe Branding Europe BVBA törlési kérelmet nyújtott be a szóban forgó védjeggyel szemben, a 207/2009 rendeletnek a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja [jelenleg a 2017/1001 rendeletnek a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja] alapján.

7        2016. június 30‑án a törlési osztály helyt adott a beavatkozó által benyújtott törlési kérelemnek, azzal az indokkal, hogy a szóban forgó védjegy nem rendelkezett semmiféle – sem önmagában vett, sem használat révén megszerzett – megkülönböztető képességgel.

8        2016. augusztus 18‑án a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen. E fellebbezésben a felperes nem vitatta a szóban forgó védjegy önmagában vett megkülönböztető képességének hiányát, viszont azt állította, hogy e védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 59. cikkének (2) bekezdése) értelmében véve a használat révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

9        2017. március 7‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.

10      A fellebbezési tanács először úgy nyilatkozott, hogy a szóban forgó védjegyet érvényesen lajstromozták ábrás védjegyként (a megtámadott határozat 20. pontja). Később megerősítette a törlési osztály azon értékelését, amely szerint e védjegy nem rendelkezett önmagában vett megkülönböztető képességgel (a megtámadott határozat 22. pontja). Végül megvizsgálta a felperes által benyújtott bizonyítékokat és azt állapította meg, hogy a felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy az említett védjegy a használat révén az Európai Unió egészében megszerezte volna a megkülönböztető képességet (a megtámadott határozat 69. pontja). Következésképpen úgy vélte, hogy a szóban forgó védjegyet a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésével lajstromozták, és így azt törölni kell (a megtámadott határozat 72. pontja).

II.    A felek kérelmei

11      A felperes, akit a Marques egyesület (a továbbiakban: beavatkozó egyesület) is támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t és a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére.

12      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére;

–        a beavatkozó egyesületet kötelezze a saját költségeinek viselésére.

13      A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

14      Keresetének alátámasztásaként a felperes, akit a beavatkozó egyesület is támogat, egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet a 207/2009 rendeletnek a rendelet 7. cikke (3) bekezdésével, valamint a bizalomvédelem és az arányosság elveivel együttesen értelmezett 52. cikkének (2) bekezdésére alapít.

15      E jogalapot úgy is lehet elemezni, mint két részből álló jogalapot, mivel a felperes lényegében először is azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen zárt ki számos bizonyítékot, azzal az indokkal, hogy azok a szóban forgó védjegytől eltérő megjelölésekre vonatkoztak, másodszor pedig azt állítja, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát vétett, amikor úgy vélte, hogy nem bizonyították, hogy a szóban forgó védjegy megkülönböztető képességre tett volna szert az Unió területén belüli használata eredményeként.

A.      Előzetes megfontolások

16      Egyrészt, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Ugyanezen rendelet 7. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése) értelmében e kizáró okot akkor is alkalmazni kell, ha az csak az Unió egy részében áll fenn. Ugyanakkor a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az említett kizáró ok nem képezi akadályát valamely védjegy lajstromozásának, ha az a bejelentésben szereplő áruk tekintetében a használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

17      Másrészt, a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem alapján törölni kell, ha azt az ugyanezen rendelet 7. cikke rendelkezéseinek megsértésével lajstromozták. Mindazonáltal, a 207/2009 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az európai uniós védjegy lajstromozására az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések megsértésével került sor, a védjegy nem törölhető, ha védjegyként történő lajstromozását követően a lajstromozott árujegyzékében szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban a használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

18      Tehát a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdéséből és 52. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a törlési eljárásban a lajstromozott védjegy önmagában vett megkülönböztető képességének hiánya nem vonja feltétlenül maga után e védjegy törlését, ha az a használata révén – akár a lajstromozása előtt, akár a lajstromozásának időpontja és a törlési kérelem benyújtásának időpontja között – megkülönböztető képességre tett szert (lásd ebben az értelemben: 2017. december 14‑i bet365 Group kontra EUIPO – Hansen [BET 365] ítélet, T‑304/16, EU:T:2017:912, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19      Arra is emlékeztetni kell, hogy valamely védjegy megkülönböztető képessége – legyen az akár önmagában vett, akár használat révén szerzett megkülönböztető képesség – azt jelenti, hogy a védjegy alkalmas a védjegybejelentésben szereplő áruk adott vállalkozástól származóként történő beazonosítására, és így ezen áruknak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetésére (lásd ebben az értelemben analógia útján: 1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítélet, C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 46. pont; 2002. június 18‑i Philips ítélet, C‑299/99, EU:C:2002:377, 35. pont).

20      E megkülönböztető képességet – legyen az akár önmagában vett, akár használat révén szerzett megkülönböztető képesség – egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra tekintettel, másrészt az érintett közönség észlelésére tekintettel kell értékelni (lásd analógia útján: 2002. június 18‑i Philips ítélet, C‑299/99, EU:C:2002:377, 59. és 63. pont; 2004. február 12‑i Koninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 34. és 75. pont).

21      A jelen esetben azon áruk – nevezetesen a ruházati cikkek, lábbelik és kalapáruk – érintett közönsége, amelyek tekintetében a szóban forgó védjegyet lajstromozták, ezen áruk Unión belüli potenciális fogyasztóinak egésze, vagyis mind a nagyközönség, mind a szakmai közönség.

22      E megfontolásokra figyelemmel kell a fenti 15. pontban említett egyetlen jogalap két részét vizsgálni.

B.      Az egyes bizonyítékok indokolatlan kizárására alapított, első részről

23      A jogalap első része keretében a felperes, akit a beavatkozó egyesület is támogat, azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az számos bizonyítékot kizárt a vizsgálatból, azzal az indokkal, hogy azok a szóban forgó védjegytől eltérő megjelölésekre vonatkoztak. Ezen indok szerinte először is a szóban forgó védjegy téves értelmezésén, másodszor pedig „a megengedett variánsokra vonatkozó szabály” téves alkalmazásán alapul. E két kifogást tehát egymás után meg kell vizsgálni.

1.      A szóban forgó védjegy téves értelmezésére alapított, első kifogásról

24      Az első kifogás keretében a felperes, aki a beavatkozó egyesület is támogat, azt állítja, hogy annak megállapításával, hogy a szóban forgó védjegyet egy adott méretaránnyal, konkrétan a magassága és a szélessége közötti meghatározott aránnyal jelentették be, a fellebbezési tanács tévesen értelmezte e védjegyet. A felperes szerint az említett védjegy ugyanis egy „felületmintát” ábrázol, amely különféle méretekben és arányokkal is megjeleníthető, azon áruktól függően, amelyeken azt alkalmazzák. Konkrétabban, a felperes szerint a szóban forgó védjegyet alkotó három, egymástól egyenlő távolságra lévő párhuzamos sáv különféle módokon meghosszabbítható vagy elvágható, akár átlósan is. Az EUIPO vizsgálati iránymutatásaira és az azokból eredő jogos bizalomra támaszkodva hozzáteszi, hogy ő hivatkozhat arra a tényre, hogy a szóban forgó védjegy egy mintavédjegy, még akkor is, ha azt ábrás védjegyként lajstromozták.

25      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes és a beavatkozó egyesület érveit.

26      A felperes és a beavatkozó egyesület érvelésének megválaszolása érdekében először is emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 4. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 4. cikke) értelmében európai uniós védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

27      Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a lajstromozásra csak a védjegybejelentő által az EUIPO‑hoz benyújtott véjdegybejelentési kérelem alapján és annak korlátain belül kerülhet sor. Ebből következik, hogy az EUIPO nem veheti figyelembe a bejelentett védjegy azon jellemzőit, amelyeket a védjegybejelentési kérelemben vagy az ahhoz mellékelt iratokban nem tüntettek fel (lásd: 2015. november 25‑i Jaguar Land Rover kontra OHIM [Egy autó formája] ítélet, T‑629/14, nem tették közzé, EU:T:2015:878, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      E tekintetben a védjegy jellemzőit több tényezőre figyelemmel kell értékelni.

29      Először is, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet 1. szabálya (1) bekezdésének d) pontja és 3. szabályának (2) és (5) bekezdése (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) [jelenleg a 2017/1001 rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról és az (EU) 2017/1431 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/626 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 104., 37. o.) 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 3. cikke (6)–(8) bekezdése és (3) bekezdése b) és f) pontja] értelmében, ha valamely grafikus ábrázolás vagy egy adott szín lajstromozását kérik, az európai uniós védjegybejelentésnek tartalmaznia kell a védjegy – adott esetben színes – grafikus ábrázolását.

30      A grafikai ábrázolhatóság követelménye különösen magának a védjegynek a meghatározására szolgál annak érdekében, hogy megállapítható legyen a védjegyjogosult számára lajstromba vett védjegy által biztosított oltalom pontos tárgya (lásd analógia útján: 2002. december 12‑i Sieckmann ítélet, C‑273/00, EU:C:2002:748, 48. pont; 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítélet, C‑49/02, EU:C:2004:384, 27. pont). Következésképpen, a védjegybejelentőnek a védjegy olyan grafikus ábrázolását kell benyújtania, amely pontosan megfelel az általa igényelt oltalom tárgyának. Ha a védjegyet lajstromozták, a védjegyjogosult többé nem igényelhet az e grafikus ábrázolás által meghatározott oltalomnál szélesebb körű oltalmat (lásd ebben az értelemben: 2017. november 30‑i Red Bull kontra EUIPO – Optimum Mark [Kék és ezüst szín kombinációja] ítélet, T‑101/15 és T‑102/15, fellebbezett, EU:T:2017:852, 71. pont).

31      Ezenfelül, a 2868/95 rendelet 3. szabályának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bejelentés „a megjelölés leírását is tartalmazhatja”. Ennélfogva, amennyiben a bejelentés leírást is tartalmaz, e leírást a grafikus ábrázolással együttesen kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2017. november 30‑i Kék és ezüst szín kombinációja ítélet, T‑101/15 és T‑102/15, fellebbezett, EU:T:2017:852, 79. pont).

32      Végül, az EUIPO‑nak a bejelentett védjegy megkülönböztető képességét a védjegybejelentő által bejelentési kérelmében választott védjegytípusra tekintettel kell vizsgálnia (lásd ebben az értelemben: 2016. január 21‑i Enercon kontra OHIM végzés, C‑170/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:53, 29., 30. és 32. pont).

33      Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy ellentétben a 207/2009 rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2017. május 18‑i (EU) 2017/1431 bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2017. L 205., 39. o.) (helyébe lépett a 2018/626 végrehajtási rendelet), sem a 207/2009 rendelet, sem a 2868/95 rendelet – amelyek a törlési kérelem benyújtásakor alkalmazandók voltak – nem említette a „mintavédjegyeket”, de egyébként az „ábrás védjegyeket” sem, mint külön védjegytípusokat.

34      Ugyanakkor, a Törvényszék – még a 2017/1431 végrehajtási rendelet hatálybalépése előtt – elismerte, hogy egy ábrás védjegyként feltüntetett megjelölés állhat szabályosan ismétlődő elemek sorozatából (lásd ebben az értelemben: 2016. november 9‑i Birkenstock Sales kontra EUIPO [Egymást keresztező hullámvonalak mintájának ábrázolása] ítélet, T‑579/14, EU:T:2016:650, 43., 49., 53. és 62. pont). Ily módon, a 2017/1431 végrehajtási rendelet hatálybalépéséig a mintavédjegyeket ábrás védjegyekként lehetett lajstromozni, amennyiben azok valamely képből álltak (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 19‑i Fraas kontra OHIM [Világosszürke, sötétszürke, bézs, sötétvörös és barna színű négyzetminta] ítélet, T‑326/10, nem tették közzé, EU:T:2012:436, 56. pont).

35      A jelen esetben a szóban forgó védjegyet a védjegybejelentésnek megfelelően mint ábrás védjegyet lajstromozták, a fenti 2. és 3. pontban található grafikus ábrázolás, illetve leírás alapján.

36      A megtámadott határozat 38. pontjában a fellebbezési tanács a szóban forgó védjegyet a következőképpen értelmezte:

„A védjegy fehér alapon, három vékony, függőleges, párhuzamos, fekete sávból áll, amelyek magassága megközelítőleg ötszöröse a szélességüknek. Viszonylag kevés jellemzővel rendelkezik: a magasság és a szélesség (nagyjából 5:1-es) aránya, a fekete sávok közötti egyenlő szélességű fehér közök, és az a tény, hogy a sávok párhuzamosak.”

37      Azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó védjegy ezen értelmezése hűen tükrözi azt a grafikus ábrázolást, amelynek alapján e védjegyet lajstromozták. Közelebbről, a fellebbezési tanács helyesen emelte ki, hogy megközelítőleg 5:1-es arány áll fenn a szóban forgó védjegy teljes magassága és teljes szélessége között. Egyébként a fellebbezési tanács helyesen vette figyelembe a párhuzamos fekete sávok egyenlő szélességét és az e sávok között található két fehér köz szélességét.

38      A felperes azonban kifogásolja a szóban forgó védjegy ezen értelmezését, és egyrészt úgy érvel, hogy az ábrás védjegyek a méreteik és az arányaik megjelölése nélkül is lajstromozhatók (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2014. július 10‑i Apple ítélet, C‑421/13, EU:C:2014:2070, 19. és 27. pont), másrészt, hogy a szóban forgó védjegy egy mintavédjegy. E körülmények alapján szerinte a szóban forgó védjegy grafikus ábrázolásának egyetlen szerepe az, hogy egy három párhuzamos, egymástól egyenlő távolságra lévő sávból álló ábrát mutasson, anélkül, hogy abból előzetesen megítélhető lenne a sávok hossza vagy azok elvágásának módja.

39      Ez az érvelés nem fogadható el.

40      Először is, azt kell megállapítani, hogy bár a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban úgy jellemezte a szóban forgó védjegyet, hogy figyelembe vette az e védjegyet alkotó különféle elemek arányait, úgy, ahogyan ez utóbbit a védjegybejelentésben ábrázolták, ugyanakkor a szóban forgó védjegyet nem azon méretarányaira való hivatkozással határozta meg, amelyekkel e védjegy egészében véve a szóban forgó árukon megjeleníthető. Ebből következik, hogy a felperes állításaival ellentétben a szóban forgó védjegy fellebbezési tanács általi értelmezése nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy e védjegyet nem egy meghatározott méretben jelentették be.

41      Másodszor, a felperes elismeri, hogy a szóban forgó védjegyet jogszerűen lajstromozták ábrás védjegyként. Márpedig, a fenti 30. pontban említett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az ábrás védjegyeket főszabály szerint a grafikus ábrájukon látható arányoknak megfelelően lajstromozzák. E megállapítást nem döntheti meg a felperes által hivatkozott 2014. július 10‑i Apple ítélet (C‑421/13, EU:C:2014:2070, 19. és 27. pont) sem. Ezen ítélet ugyanis mindössze azt mondja ki, hogy valamely formatervezési minta védjegyként is lajstromozható, még akkor is, ha az általa ábrázolt tárgyra vonatkozóan nincsenek méretek vagy arányok feltüntetve. Az említett ítélet viszont nem jelenti azt, hogy valamely védjegy anélkül is lajstromozható, hogy meg lennének határozva magának a megjelölésnek az arányai.

42      Harmadszor, a felperes hiába állítja azt, hogy e védjegy nem egy közönséges ábrás védjegy, hanem egy mintavédjegy, amelynek az arányai nincsenek rögzítve.

43      E tekintetben, először is, sem a szóban forgó védjegy grafikus ábrázolásából, sem annak leírásából nem az derül ki, hogy e védjegy szabályosan ismétlődő elemek sorozatából állna.

44      Továbbá, a felperes azon állítását, hogy a szóban forgó védjegy oltalmának tárgya a három, egymástól egyenlő távolságra lévő, párhuzamos sáv alkalmazásában áll, függetlenül azok hosszától vagy elvágásuk módjától, semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá. Márpedig, egyrészt, ezen állítás ellentmond a szóban forgó védjegy grafikus ábrázolásának, amelyen egy olyan megjelölés látható, amelyet teljes magasságának és teljes szélességének nagyjából 5:1-es aránya, valamint négyszögletes formája jellemez, hiszen az azt alkotó három sáv derékszögben van elvágva. Másrészt, az említett állítást nem erősíti meg a szóban forgó védjegy leírása sem, amely mindössze arra szorítkozik, hogy emlékeztet arra, hogy e védjegy „három párhuzamos, egymástól egyenlő távolságra lévő, egyenlő szélességű sávból áll”, és pontosítja, hogy e sávok „bármilyen irányban felvihetők a termékre”, anélkül, hogy feltüntetné azt, hogy a sávok hosszán lehet‑e változtatni vagy hogy azok ferdén is elvághatók‑e.

45      Végül, bár igaz, hogy a 2017/1431 végrehajtási rendelet hatálybalépése előtt az EUIPO vizsgálati iránymutatásai azt tartalmazták, hogy „a [mintát] ábrázoló védjegyek az [EUIPO] gyakorlata szerint »ábrás« védjegyeknek minősülnek”, ezen iránymutatások nem adtak e mintavédjegyeknek a fenti 34. pontban említett ítélkezési gyakorlatból következő meghatározástól eltérő meghatározást. Ugyanis, az említett iránymutatások pontosították, hogy „az ábrás védjegyek »mintavédjegyeknek« is tekinthetők, ha kizárólag szabályosan ismétlődő elemek sorozatából állnak”.

46      E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó védjegy egy közönséges ábrás védjegy, és nem mintavédjegy. Következésképpen, egyrészt, a fellebbezési tanács nem vétett semmiféle hibát a szóban forgó védjegy értelmezésekor, másrészt, a felperes mindenképpen alaptalanul hivatkozik a bizalomvédelem elvére, ezen értelmezés vitatása céljából.

47      Ebből következik, hogy az első kifogást el kell utasítani.

2.      A „megengedett variánsokra vonatkozó szabály” téves alkalmazására alapított, második kifogásról

48      Második kifogása keretében a felperes, akit a beavatkozó egyesület is támogat, azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a „megengedett variánsokra vonatkozó szabályt”. E szabályt akként határozza meg, mint olyan íratlan szabályt, amely szerint a védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el, szintén az említett védjegy használatának tekintendő. Arra hivatkozik, hogy ellentétben a fellebbezési tanács véleményével, az általa benyújtott összes bizonyíték a szóban forgó védjegy olyan alakban történő használatára vonatkozik, amely nem érinti e védjegy megkülönböztető képességét. Ennélfogva e használati formák szerinte relevánsak annak értékelése szempontjából, hogy a szóban forgó védjegy megkülönböztető képességre tett‑e szert.

49      Mielőtt megvizsgálnánk e kifogás megalapozottságát, előzetesen célszerű meghatározni a védjegyek „használatának” a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének és 52. cikke (2) bekezdésének értelmében vett fogalmát.

a)      A védjegyek „használatának” a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének és 52. cikke (2) bekezdésének értelmében vett fogalmáról

50      A felperes, akit a beavatkozó egyesület is támogat, úgy véli, hogy a védjegyek „használatának” a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének és 52. cikke (2) bekezdésének értelmében vett fogalmát ugyanúgy kell értelmezni, mint a védjegyek tényleges használatának az ugyanezen rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében) szereplő fogalmát, amely bizonyos esetekben magában foglalja a védjegy olyan alakban történő használatát is, amely eltér a lajstromozott alaktól.

51      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatják ezen értelmezést. Ők azt állítják, hogy a „használatnak” a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében és 52. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalma szűkebb, mint az ugyanezen rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében szereplő „tényleges használat” fogalma. Szerintük annak bizonyításához, hogy valamely védjegy megszerezte a megkülönböztető képességet, a védjegy jogosultja kizárólag a védjegy lajstromozott alakban történő használatára hivatkozhat. Szerintük csak a jelentéktelen eltéréseket tartalmazó variációk fogadhatók el.

52      A figyelembe vehető védjegyhasználati formákat illetően el kell dönteni, hogy a védjegyek „használatának” a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének és 52. cikke (2) bekezdésének értelmében vett fogalmát ugyanúgy kell‑e értelmezni, mint a „tényleges használatnak” az ugyanezen rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalmát.

53      E tekintetben hasznos lehet emlékeztetni arra, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 18. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja) úgy rendelkezik, hogy a lajstromozott védjegy használatának minősül „[e] védjegy olyan alakban történő használata [is], amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el”. E rendelkezésből az következik, hogy akkor is úgy kell tekinteni, hogy valamely lajstromozott védjegy tényleges használat tárgyát képezi, ha bizonyítékot terjesztenek elő e védjegy olyan alakban történő használatára vonatkozóan, amely a lajstromozott alakjától csak enyhén tér el (2007. szeptember 13‑i Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ítélet, C‑234/06 P, EU:C:2007:514, 86. pont).

54      Megjegyzendő, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának célja – azzal, hogy nem írja elő, hogy az üzleti életben használt alaknak szigorúan meg kell egyeznie a védjegy lajstromozott alakjával – nem más, mint hogy lehetővé tegye e védjegy jogosultja számára azt, hogy a védjegy üzleti célú hasznosítása során alkalmazhassa annak variációit, amely variációk a megkülönböztető képesség módosítása nélkül teszik lehetővé annak az érintett áruk vagy szolgáltatások forgalmazása és promóciója által támasztott követelményekhez való igazítását (2012. október 25‑i Rintisch ítélet, C‑553/11, EU:C:2012:671, 21. pont; 2013. július 18‑i Specsavers International Healthcare és társai ítélet, C‑252/12, EU:C:2013:497, 29. pont).

55      A 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése viszont, ellentétben a rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjával, nem tesz kifejezetten említést a védjegynek a bejelentett, illetve adott esetben lajstromozott alakjától eltérő formában történő használatáról.

56      E szövegbeli eltérésnek az a magyarázata, hogy a fenti 55. pontban említett rendelkezések eltérő logikát követnek. A 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja ugyanis csak a már lajstromozott, olyan védjegyekre alkalmazandó, amelyek megkülönböztető képessége nem vitatott. E cikk ily módon lehetővé teszi a védjegyoltalom fenntartását a használat bizonyítása révén, adott esetben az olyan használat bizonyítása révén is, amely a lajstromozott alaktól eltérő alakban történik. Ugyanezen rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése viszont abból az elgondolásból indul ki, hogy valamely, önmagában vett megkülönböztető képességgel nem rendelkező megjelölés, illetve valamely, megkülönböztető képességének hiánya ellenére tévesen lajstromozott védjegy használata bizonyos esetekben lehetővé teheti e megjelölés vagy védjegy számára, hogy azt lajstromozzák, illetve hogy továbbra is szerepelhessen a lajstromban. Másképpen fogalmazva, a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának kiindulási pontja valamely védjegy lajstromozása, és e rendelkezés hallgatólagosan a védjegy használatának ezt követő vizsgálatára utal, míg ugyanezen rendelet 7. cikke (3) bekezdésének és 52. cikke (2) bekezdésének kiindulási pontja valamely megjelölés olyan célból történő használata, amely adott esetben lehetővé teszi annak lajstromozását vagy oltalmának fenntartását.

57      Mindazonáltal a fenti 54. pontban említett azon igény, hogy a védjegyeken apróbb változtatásokat lehessen eszközölni azok üzleti célú felhasználása érdekében, abban az időszakban is joggal merülhet fel, amelynek során e védjegy a használata révén adott esetben éppen szert tesz a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megkülönböztető képességre.

58      Éppen ezért a használat szempontját nem lehet eltérő elemekre figyelemmel megítélni attól függően, hogy annak meghatározásáról van‑e szó, hogy e szempont védjegyjogok keletkeztetésére vagy pedig azok fenntartására szolgál. Bár valamely megjelölés bizonyos használata révén is megszerezheti a védjegyoltalmat, az ugyanezen formában történő használatnak alkalmasnak kell lennie ezen oltalom fenntartására is. Ennélfogva, a használat formáit illetően, a valamely védjegy tényleges használatának megítélésére vonatkozó követelmények hasonlóak a valamely megjelölés lajstromozásához szükséges megkülönböztető képesség megszerzését illetően alkalmazott követelményekhez (2013. április 18‑i Colloseum Holding ítélet, C‑12/12, EU:C:2013:253, 33. és 34. pont; lásd még ebben az értelemben analógia útján: Kokott főtanácsnok Nestlé‑ügyre vonatkozó indítványa, C‑353/03, EU:C:2005:61, 24. pont).

59      Ebből következik, hogy valamely védjegy használatának a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett alakjait, ideértve azokat az alakokat is, amelyek csak „[e] védjegy megkülönböztető képességét nem érintő elemekben térnek el”, nem csupán annak vizsgálatánál kell figyelembe venni, hogy az említett védjegy az említett rendelkezés értelmében véve tényleges használatát tárgyát képezte‑e, hanem annak meghatározásánál is, hogy e védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése értelmében véve a használata révén szert tett‑e megkülönböztető képességre.

60      Kétségtelen, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése kapcsán helytelen lenne a megkülönböztető képesség módosulásáról beszélni, annak meghatározása előtt, hogy a védjegy egyáltalán megszerezte‑e ezt a képességet.

61      Márpedig, az ítélkezési gyakorlat korábban már kimondta, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a megjelölést az üzleti életben olyan alakban használják, amely a lajstromozott alaktól csak elhanyagolható elemekben tér el, és így a két alak összességében egyenértékűnek tekinthető (lásd ebben az értelemben: 2015. december 15‑i LTJ Diffusion kontra OHIM – Arthur et Aston [ARTHUR & ASTON] ítélet, T‑83/14, EU:T:2015:974, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. szeptember 13‑i hyphen kontra EUIPO – Skylotec [Egy sokszög formája] ítélet, T‑146/15, EU:T:2016:469, 27. pont).

62      E körülményekre tekintettel és amint azt a felperes helyesen állítja, a védjegyhasználatnak a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely nem csupán a védjegy bejelentett vagy adott esetben lajstromozott alakban való használatára utal, hanem az olyan alakban való használatára is, amely ezen alaktól csupán elhanyagolható elemekben tér el, és ennélfogva összességében egyenértékűnek tekinthető az említett alakkal.

63      A jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács lényegében a fenti 61. pontban említett szempontot alkalmazta. A fellebbezési tanács ugyanis megemlítette a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontját (a megtámadott határozat 30. pontja) és pontosította, hogy e rendelkezés lehetővé teszi az olyan megjelölés használatának figyelembevételét, amely a lajstromozott alaktól csak elhanyagolható elemekben tér el, és így a két megjelölés összességében egyenértékűnek tekinthető (a megtámadott határozat 32. pontja). Arra is rámutatott, hogy e rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján főszabály szerint nem volt szükség arra, a védjegyet a bizonyítékok pontosan ugyanúgy ábrázolják, mint ahogyan azt lajstromozták (a megtámadott határozat 69. pontja).

b)      A „megengedett variánsokra vonatkozó szabály” alkalmazásáról

64      A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az figyelmen kívül hagyta a „megengedett variánsokra vonatkozó szabályt” azzal, hogy – tévesen – úgy vélte, hogy először is, egy rendkívül egyszerű védjegy esetén még egy apró változtatás is jelentősen módosíthatja a védjegy lajstromozott alakjának jellemzőit, másodszor, a szóban forgó védjegy fordított színséma szerinti használata szükségszerűen megváltoztatta e védjegy megkülönböztető képességét, harmadszor, egyes bizonyítékokon egy három sáv helyett két sávból álló megjelölés látható, negyedszer pedig, a ferde sávok használata megváltoztatta az említett védjegy megkülönböztető képességét.

65      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

66      Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a felperes érvelése alapvetően a megtámadott határozat azon részének vitatásából áll, amelyben a fellebbezési tanács azt vizsgálta, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékokban megtalálható volt‑e a szóban forgó védjegy (a megtámadott határozat 29–45. pontja). E bizonyítékok többsége katalógusokból vagy más reklámanyagokból származó olyan képekből állt, amelyeken különféle megjelölésekkel ellátott termékek voltak láthatók.

67      Vizsgálatának végeztével a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, akárcsak a törlési osztály, hogy a felperes által szolgáltatott ezen iratok nagy többsége nem magára a szóban forgó védjegyre vonatkozott, hanem olyan más megjelölésekre, amelyek e védjegytől jelentős mértékben eltértek (lásd többek között a megtámadott határozat 33., 42. és 69. pontját).

68      Közelebbről, a megtámadott határozat 39., 40. és 43. pontjában a fellebbezési tanács példaképpen a következő bizonyítékokat emelte ki, mint olyanokat, amelyek szerinte nem voltak alkalmasak a szóban forgó védjegy használatának igazolására:

Image not found

Image not found

Image not found