Language of document :

A Törvényszék (kibővített harmadik tanács) T-98/16., T-196/16. és T-198/16. sz., Olaszország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2019. március 19-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2019. május 29-én benyújtott fellebbezés

(C-425/19. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: P. Stancanelli, L. Flynn, A. Bouchagiar, D. Recchia meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Olasz Köztársaság, Banca Popolare di Bari Società Cooperativa per Azioni, Fondo interbancario di tutela dei depositi, Banca d’Italia

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (harmadik tanács) által az alábbi egyesített ügyekben 2019. március 19-én hozott ítéletet:

a T-98/16. sz., Olasz Köztársaság kontra Európai Bizottság ügy;

    a T-196/16. sz., Banca Popolare di Bari S. C.p.A. kontra Európai Bizottság ügy;

    a T-198/16. sz., Fondo interbancario di tutela dei depositi kontra Európai Bizottság ügy;

utasítsa el az első fokon előterjesztett kereseteket, amennyiben azok kétségbe vonják, hogy a vitatott határozat bizonyítja a vizsgált intézkedések államnak való betudhatóságával és azok állami forrásokból történő finanszírozásával kapcsolatos követelmények fennállását;

az ügyet az első fokon felhozott többi kereseti jogalap vizsgálata céljából utalja vissza a Törvényszék elé, és

az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

A megtámadott ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a vitatott határozatot azon az alapon, hogy „a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon azt, hogy az olasz hatóságok közreműködtek a szóban forgó intézkedés elfogadásában, sem pedig következésképpen azt, hogy ezen intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében betudható az államnakˮ, továbbá hogy „a megtámadott határozatban nem támasztotta alá jogilag megkövetelt módon, hogy a szóban forgó forrásokat az olasz hatóságok ellenőrizték, és hogy azok tehát ez utóbbiak rendelkezésére álltak”.

A Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet olyan téves jogi megfontolásokon és a tényállás olyan elferdítésén alapul, amelyek helyrehozhatatlan módon lerontják ezen ítélet következtetéseinek és rendelkező részének érvényességét. A Bizottság két fellebbezési jogalapot hoz fel:

–    A Bizottság először is azt állítja, hogy a Törvényszék két szempontból is megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését:

a Törvényszék tévedett a betudhatósággal és az állami forrásokkal kapcsolatos követelmények fennállásának eldöntése érdekében a Bizottság által teljesítendő bizonyítási terhet illetően, amikor előírta, hogy a Bizottság köteles pozitív módon bizonyítani, hogy az állami hatóságok a vizsgált intézkedések elfogadásához vezető minden eljárási szakaszban meghatározó befolyást gyakorolnak a támogatást nyújtó jogalanyra, mindezt csupán azért, mert ez utóbbi magánjogi jogalany;

a Törvényszék tévedett a betudhatósággal és az állami forrásokkal kapcsolatos követelmények fennállásának eldöntése érdekében a Bizottság által teljesítendő bizonyítási terhet illetően, amikor a Bizottság által a vitatott határozatban előadott valószínűsítő körülmények vizsgálatát és értékelését elemenként elkülönítve végezte el, anélkül hogy e körülményeket összességükben vizsgálta volna, továbbá amikor elvonatkoztatott azon tágabb összefüggésektől, amelyek kereteibe e körülmények illeszkednek.

(    Másodszor, a Törvényszék következtetései továbbá a tényállásra és a releváns olasz jogszabályok értelmezésére vonatkozó olyan súlyos tárgyi pontatlanságokban szenvednek, amelyek az ügy iratanyagából nyilvánvalóan kitűnnek.

____________