Language of document : ECLI:EU:C:2019:652

Ideiglenes változat

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. július 29.(1)

C555/18. sz. ügy

K. H. K.

kontra

B. A. C.,

E. E. K.

(a Sofiyski rayonen sad [szófiai kerületi bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 655/2014/EU rendelet – Az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárása – A »közokirat« fogalma – Pénzkövetelés érvényesítésére szolgáló fizetési meghagyás”






I.      Bevezetés

1.        A Bíróság által 1979‑ben hozott Denilauler ítélet(2) szerint az ex parte ideiglenes intézkedésre – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – nem vonatkoznak a Brüsszeli Egyezmény(3) által előírt, elismerésre és végrehajtásra vonatkozó szabályok. Ezt az ítélkezési gyakorlatot később az 1215/2012/EU rendelet(4) kodifikálta. Az, hogy az ideiglenes intézkedésekre – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – nem vonatkoznak az uniós jog szintjén egységesített, elismerésre és végrehajtásra vonatkozó szabályok, az egyik oka volt annak, hogy a fizetési eljárások során hozott határozatok végrehajtására vonatkozó uniós szabályozást egyesek az európai polgári igazságügyi térség Achillessarkának tekintették.(5)

2.        Közel 35 évvel a Denilauler ítélet(6) után, 2014‑ben elfogadták a 655/2014/EU rendeletet,(7) amellyel az uniós jogalkotó létrehozta az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzést (számlazárolási végzés). A számlazárolási végzést – amellett, hogy az az adós tekintetében továbbra is őrzi a meglepetés jellegét – a többi tagállamban automatikusan, külön eljárás nélkül el kell ismerni.(8)

3.        Előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a kérdést előterjesztő bíróság első alkalommal kéri a Bíróságtól a 655/2014 rendelet értelmezését.

4.        A Bíróság kérésével összhangban a jelen indítvány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdés elemzésére szorítkozik, amelyekkel az előterjesztő bíróság a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontjában foglalt „közokirat” fogalmával, konkrétabban pedig azzal kapcsolatban vár választ, hogy az e rendelet értelmében vett közokiratnak végrehajtható jellegűnek kell‑e lennie, vagy sem.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

5.        A 655/2014 rendelet 4. cikkének 8. pontja a „bírósági határozat” fogalmát a következőképpen határozza meg: „valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve a költségek és kiadások bírósági tisztviselő általi megállapításáról szóló határozatot is”. E rendelet 4. cikkének 10. pontja továbbá a következőképpen határozza meg a „közokirat” fogalmát: „a valamely tagállamban az alaki követelményeknek megfelelően közokiratként kiállított vagy bejegyzett okirat, amelynek hitelessége:

a)      a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és

b)      valamely hatóság vagy erre feljogosított bármely más szerv által nyert megállapítást”.

6.        E rendeletnek „A számlazárolási végzés kérelmezési eljárása” című 2. fejezete tartalmazza „A számlazárolási végzés kérelmezési feltételei” című 5. cikket, amely előírja:

„Számlazárolási végzés iránt a következő esetekben folyamodhat a hitelező:

a)      azt megelőzően, hogy a hitelező az ügy érdemében eljárást kezdeményez valamely tagállamban az adóssal szemben, vagy ezen eljárás bármely szakaszában a határozat meghozataláig, illetve a perbeli egyezség jóváhagyásáig vagy megkötéséig;

b)      azt követően, hogy a hitelező valamely tagállamban olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését.”

7.        Ugyanezen rendelet 14. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Ha a hitelező valamely tagállamban olyan végrehajtható bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan végrehajtható perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, és a hitelező okkal feltételezi, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál egy vagy több bankszámlával rendelkezik, de nem ismeri sem a bank nevét és/vagy címét, sem az IBAN‑számot, a BIC‑kódot vagy a bank azonosítását lehetővé tevő egyéb banki számot, akkor kérelmezheti attól a bíróságtól, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztette, a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságának abból a célból való megkeresését, hogy az szerezze be a bank vagy bankok, valamint az adós számlája vagy számlái azonosításának lehetővé tételéhez szükséges információkat.

Az első albekezdés ellenére a hitelező akkor is előterjesztheti az abban az albekezdésben említett kérelmet, ha a birtokában lévő bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat még nem hajtható végre, és a zárolandó összeg a jelentőséggel bíró körülményeket figyelembe véve jelentős, és a hitelező a bíróság előtt hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a számlainformációkra sürgősen szükség van, mert fennáll annak a kockázata, hogy a számlainformációk hiányában veszélybe kerülhet a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása, és hogy ez a hitelező pénzügyi helyzetének számottevő romlásához vezethet.”

B.      A bolgár jog

8.        A Grazhdanski protsesualen kodeks (polgári perrendtartás; a továbbiakban: GPK) 47. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy ha egy hónapon belül az alperes nem lelhető fel az aktában szereplő lakcímen, és nem található olyan személy, aki kész átvenni az értesítést, ez az értesítés főszabály szerint kifüggesztéssel is teljesíthető. A GPK 47. cikkének (5) bekezdése szerint a kifüggesztéssel történő kézbesítés azt eredményezheti, hogy az iratokat kézbesítettnek kell tekinteni annak ellenére, hogy az alperes ténylegesen nem szerzett tudomást az iratokról.

9.        A GPK‑nak a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 37. fejezete tartalmazza a „Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem” című 410. cikket, amely előírja:

„(1)      A kérelmező fizetési meghagyás kibocsátását kérheti:

1.      pénzkövetelések vagy helyettesíthető dolgok iránti követelése esetén, ha a kerületi bíróság illetékes a kérelem tekintetében;

2.      olyan ingóság kiadása iránt, amelyet az adós visszaadási kötelezettség mellett kapott, vagy amelyet zálogjog terhel, vagy amelyet az adós tulajdonátruházási kötelezettséggel adott át, ha a kerületi bíróság illetékes a kérelem tekintetében.

(2)      (kiegészítés – 2017. évi 86. sz. DV) A kérelemnek tartalmaznia kell a végrehajtási intézkedés iránti kérelmet és eleget kell tennie a 127. cikk (1) és (3) bekezdésének, valamint a 128. cikk 1. és 2. pontjának. A kérelemben fel kell tüntetni a számlaszámot vagy más fizetési módot.”

10.      A GPK 415. cikkének (1) és (5) bekezdése szerint:

„A bíróság a következő esetekben felhívja a kérelmező figyelmét a kereset előterjesztésének lehetőségére:

1.      ha határidőn belül terjesztették elő az ellentmondást;

2.      ha a fizetési meghagyást az adósnak a 47. cikk (5) bekezdése szerint kézbesítették;

3.      ha a bíróság elutasította a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet.

[…]

(5)      Ha a kérelmező nem bizonyítja a kereset határidőben való előterjesztését, a bíróság a fizetési meghagyást és a 418. cikk szerinti végrehajtási intézkedést teljes egészében vagy részben érvénytelennek nyilvánítja.”

11.      A GPK 416. cikke értelmében:

„Ha nem terjesztettek elő határidőben ellentmondást, vagy azt visszavonják, vagy a követelést megállapító ítélet jogerőre emelkedik, a fizetési meghagyás is jogerőssé válik. A fizetési meghagyás alapján a bíróság végrehajtási intézkedést rendel el és ezt feljegyzi a fizetési meghagyáson.”

12.      A GPK 56. fejezete – amellyel a 655/2014 rendeletet átültették a bolgár jogba – tartalmazza a 618a. cikket, amely előírja:

„(1)      [A számlazárolási végzés] kibocsátását a kereset előterjesztése előtt az ügy érdemi eldöntésére illetékes elsőfokú bíróság előtt lehet kérni

(2)      [A számlazárolási végzés] kibocsátását a [655/2014] rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokirat kiállítását követően az illetékes elsőfokú bíróságtól lehet kérni.

(3)      A felperes a bírósági eljárás bármely szakaszában, annak lezárása előtt kérheti, hogy az eljáró bíróság bocsásson ki [számlazárolási végzést]. Ha [a számlazárolási végzés] kibocsátására irányuló kérelmet felülvizsgálati eljárásban kérik, a fellebbviteli bíróság illetékes eljárni.

(4)      [A számlazárolási végzés] kibocsátását az ügyet érdemben elbíráló első fokon eljáró bíróság ítéletének kihirdetését követően vagy perbeli egyezség jóváhagyását követően lehet kérni.”

III. Az alapjogvita tényállása

13.      A GPK 410. cikke alapján a felperes Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság, Bulgária) fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be két adóssal szemben.

14.      2018. április 5‑én ez a bíróság a GPK 140. cikke alapján fizetési meghagyást bocsátott ki. 2018. április 18‑án e fizetési meghagyás másolatait elküldték az adósok szófiai címére, amelyeket a felperes feltüntetett, és amelyek megegyeztek a nemzeti „Népesség‑nyilvántartó” adatállományából hivatalból lekért adatokkal.

15.      A bolgár szabályozással összhangban a fizetési meghagyásokat visszaküldték, mivel az adósokat nem találták a megadott címeken, és nem reagáltak a lakásajtajukra, illetve postaládájukra kifüggesztett értesítésekre a kéthetes határidőn belül.

16.      2018. augusztus 2‑i végzésével a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) tájékoztatta a felperest arról, hogy keresetet terjeszthet elő az adósokkal szemben fennálló követelésének megállapítása érdekében a GPK 415. cikke (1) bekezdésének 2. pontja értelmében. Az e végzésről szóló tájékoztatást 2018. augusztus 3‑án küldték meg a felperes részére.

17.      E végzésnek a felperessel való közlését megelőzően a felperes 2018. augusztus 2‑án számlazárolási végzés kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be az adósok svédországi bankszámlái tekintetében.

18.      Ezt követően, 2018. augusztus 2‑án a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) elrendelte, hogy a kérelmet az ügyiratokkal együtt terjesszék e bíróság II. polgári jogi részlegének vezetője elé egy külön eljárás megindítása és előadó bíró kijelölése érdekében a GPK 618a. cikkével összhangban. A II. polgári jogi részleg vezetője azonban visszaküldte az ügyet e bíróság III. polgári jogi részlegének 155. tanácsához, amely a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság, és őt határozathozatalra szólította fel, valamint megállapította, hogy a GPK 410. cikke alapján kibocsátott fizetési meghagyás a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak minősül, és hogy külön eljárás megindításának nincs helye.

19.      A kérdést előterjesztő bíróság nem ért egyet a II. polgári jogi részleg vezetőjének véleményével. Úgy véli, hogy a GPK 410. cikke szerinti fizetési meghagyás, amely nem emelkedett jogerőre, nem minősül a 655/2014/EU rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak azon az alapon, hogy ha a felperes nem mutatja be a határidőben történt eljárásindítás bizonyítékait, akkor ezt a fizetési meghagyást érvénytelennek kell nyilvánítani. E bíróság megjegyzi, hogy a jelen esetben nincs olyan jogerős fizetési meghagyás, amely közokirat lehetne, és amelynek alapján a bíróság a fizetési meghagyásos eljárásban kibocsáthatná a számlazárolási végzést. Ilyen körülmények között a bankszámlákkal kapcsolatos számlazárolási végzés csak az ügy érdemére vonatkozó külön eljárásban bocsátható ki.

IV.    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

20.      E körülmények között a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A [GPK] 410. cikke szerinti, pénzkövetelésre vonatkozó és még nem jogerős fizetési meghagyás a [655/2014 rendelet] 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak minősül‑e?

2)      Ha a [GPK] 410. cikke szerinti fizetési meghagyás nem közokirat, akkor a hitelező kérelmére a 410. cikk szerinti eljáráson kívül kell‑e indítani a [655/2014 rendelet] 5. cikkének a) pontja szerinti külön eljárást?

3)      Ha a [GPK] 410. cikke szerinti fizetési meghagyás közokirat, akkor a bíróság köteles a [655/2014 rendelet] 18. cikkének (1) bekezdése szerinti határidőn belül határozni, ha valamely nemzeti jogi rendelkezés előírja, hogy ítélkezési szünetben a határidők felfüggesztésre kerülnek?”

21.      Csak az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket a Bírósághoz. Tárgyalás megtartására nem került sor.

V.      Elemzés

22.      Az első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy egy nem jogerős fizetési meghagyás, mint amely az alapügyben is szerepel, megfelel‑e a 655/2014 rendelet 10. cikkének 4. pontja szerinti közokirat lényeges tulajdonságainak, és hogy ebből következően a felperes olyan közokirathoz jutott‑e, amelynek értelmében e rendelet 5. cikkének b) pontja alapján az adós köteles megfizetni a követelést.

23.      Ezzel a kérdéssel az előterjesztő bíróság ugyanezen bíróságon belül egy olyan negatív hatásköri összeütközéshez hasonló helyzetet kíván megoldani, amely a számlazárolási végzés tárgyában történő határozathozatal tekintetében áll fenn. E vita alapja az, hogy a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) II. polgári jogi részlegének vezetője megállapította, hogy a GPK 410. cikke szerinti fizetési meghagyás közokiratnak minősül, és ugyanezen bíróság III. polgári jogi részlegének 155. tanácsát felszólította a számlazárolási végzés kibocsátása iránti kérelem tekintetében történő határozathozatalra, miután úgy ítélte meg, hogy nem kell külön eljárást indítani. Ellenben a 155. tanács elnöke úgy véli, hogy „jelenleg nincs olyan jogerős fizetési meghagyás, amely közokiratnak minősül”, és amely alapján a bíróság a bolgár fizetési meghagyásos eljárásban számlazárolási végzést bocsáthatna ki.

24.      Márpedig a bolgár jog alkalmazásával kapcsolatos számos szempont, amely a jelen ügyben a felperes jogi helyzetét érinti, nem világos. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság számára történő hasznos válaszadás érdekében olyan problémakörökre kell kitérnem, amelyek kifejezetten nem szerepelnek az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben.

25.      Ennek szellemében – annak érdekében, hogy választ adjak a kérdést előterjesztő bíróság aggályaira – mindenekelőtt néhány általános észrevételt teszek a bolgár jogban a GPK 410. és azt követő cikkei által előírt fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatban (a jelen indítvány 26–31. pontja). Ezt követően megjegyzéseket fogalmazok meg azon két előfeltevéssel kapcsolatban, amelyen, úgy tűnik, az első kérdés alapul, azaz azon – első – előfeltevéssel kapcsolatban, hogy a 2018. április 5‑i fizetési meghagyást nem nyilvánították érvénytelennek (a jelen indítvány 33–34. pontja), valamint azon – második – előfeltevéssel kapcsolatban, hogy a bolgár jogban a fizetési meghagyás megfelel a 655/2014 rendelet szerinti közokirat lényeges tulajdonságainak, kivéve annak végrehajtható jellegét, amely adott esetben releváns lehet (a jelen indítvány 36–46. pontja). Végül, mindezen megfontolások alapján megvizsgálom a hitelezők által az e rendelet által létrehozott rendszerben birtokolt valamely okirat végrehajtható jellegének jelentőségét (a jelen indítvány 53. és azt követő pontjai).

A.      A fizetési meghagyásos eljárásról

26.      A kérdést előterjesztő bíróság magyarázatai szerint a GPK 410. és azt követő cikkeiben előírt fizetési meghagyásos eljárás lehetővé teszi a hitel meghatározott személyek közötti fennállásának, e hitel alapjának, valamint vitathatatlan jellegének megállapítását. Ez az eljárás opcionális: a hitelező nem köteles fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet benyújtani, és ehelyett a követelését rendes eljárásban is érvényesítheti.

27.      Ha a hitelező a GPK 410. cikke szerinti kérelem előterjesztését választja, konkrétan meg kell határoznia a követelése alapját és annak összegét. Ellenben nem köteles a követelését bizonyító dokumentumokat csatolni.

28.      A hitelező nem kérhet kényszervégrehajtást azt megelőzően, hogy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett volna.

29.      A fizetési meghagyást ugyanis – annak érdekében, hogy jogerőre emelkedjen – kézbesíteni kell az adósnak, és utóbbinak tartózkodnia kell attól, hogy a GPK 414. cikke alapján ellentmondással éljen. Ebben az esetben – a GPK 416. cikkével összhangban – a bíróság e fizetési meghagyás alapján végrehajtási intézkedésről rendelkezik.

30.      Ellenben ha az adós ellentmondással él, a bíróság a GPK 415. cikkének (1) bekezdésével összhangban közli a hitelezővel, hogy egy hónapos határidőn belül a követelésének megállapítása iránti keresetet nyújthat be, ami alapján külön eljárás indul, amelyben a bíróság ítélettel határoz. Ez az ítélet, amikor jogerőre emelkedik, jóváhagyja a fizetési meghagyást, és a végrehajtási intézkedést e fizetési meghagyás és ezen ítélet alapján rendelik el.

31.      Ezzel párhuzamosan a bíróság tájékoztatja a hitelezőt arról, hogy a követelésének megállapítása iránt keresetet nyújthat be akkor is, ha a fizetési meghagyásról való értesítésre ténylegesen nem került sor, azonban az e fizetési meghagyásról való értesítés a GPK 47. cikkének (5) bekezdése alapján teljesítettnek tekintendő. Ebben az esetben a követelés megállapítása iránti kereset benyújtása alapján ugyancsak külön eljárás indul, amely a fentiekben bemutatottak szerint zajlik. Mindazonáltal ha – ahogyan a jelen ügyben is – a kérelmező nem bizonyítja a követelésének megállapítása iránti kereset benyújtását, a bíróság a GPK 415. cikkének (5) bekezdése alapján érvénytelennek nyilvánítja a fizetési meghagyást.

32.      Ennélfogva – még mielőtt folytatnám – azt kell meghatározni, hogy a 2018. április 5‑i fizetési meghagyást érvénytelennek nyilvánították‑e, vagy sem. Ha ugyanis ezt a fizetési meghagyást a GPK 415. cikkének (5) bekezdésével összhangban érvénytelennek nyilvánították, akkor véleményem szerint nem kell feltenni azt a kérdést, hogy az a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak minősül‑e.

B.      Az olyan fizetési meghagyás, amely után a követelés megállapítása iránti kereset benyújtására nem kerül sor

33.      Amint arra az előzőekben rámutattam, a nemzeti bíróság által részletesen bemutatott jogi keretből az következik, hogy amikor a fizetési meghagyásról szóló értesítés a GPK 47. cikkének (5) bekezdése alapján történik, és ezt követően – ahogyan a jelen ügyben is – a hitelező nem nyújt be a követelés megállapítása iránti keresetet, a fizetési meghagyást érvénytelennek kell nyilvánítani a GPK 415. cikkének (5) bekezdése alapján. Ezenkívül a jogelmélet szerint ezt a fizetési meghagyást érvénytelennek kell nyilvánítani, amennyiben a jogi létének véget kell vetni, annak ellenére, hogy nem fejtett ki joghatást, és hogy nem emelkedett jogerőre.(9)

34.      Márpedig amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés egy még nem jogerős fizetési meghagyásra vonatkozik, ez a kérdés úgy értelmezhető, hogy az előterjesztő bíróság számára a 2018. április 5‑i fizetési meghagyást nem nyilvánították érvénytelennek.(10) Ennélfogva – anélkül, hogy állást kívánnék foglalni a nemzeti bíróságok által alkalmazott megoldásnak a bolgár joggal való összeegyeztethetőségéről – bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a 2018. április 5‑i fizetési meghagyást nem nyilvánították érvénytelennek.

35.      Ebben a szakaszban azt kell még megvizsgálni, hogy az olyan fizetési meghagyás, amely az alapügyben is szerepel – kivéve annak a még nem végrehajtható jellegét – megfelel‑e a 655/2004 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokirat lényeges tulajdonságainak, amelyeket e rendelet kimerítő jelleggel és vitathatatlanul előír.

C.      A fizetési meghagyás mint a 655/2014 rendelet szerinti közokirat

36.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből következik, hogy az a megállapítás, hogy a fizetési meghagyás a bolgár jogban a 655/2014 rendelet értelmében vett közokiratnak minősül, abból a végzésből ered, amellyel a II. polgári jogi részleg vezetője az alapügyet a kérdést előterjesztő bíróság elé utalta. A II. polgári jogi részleg vezetője ugyanis – azáltal, hogy az ügyet a III. polgári jogi részleg elé utalta – megállapította, hogy a GPK 410. cikke alapján kibocsátott fizetési meghagyás a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja értelmében vett közokiratnak minősül.

37.      A kérdést előterjesztő bíróság ebben a tekintetben annak megállapítására szorítkozik, hogy véleménye szerint a II. polgári jogi részleg vezetőjének megfontolásai „nem relevánsak”. Konkrétabban kifejti, hogy a GPK 410. cikke alapján kibocsátott fizetési meghagyás, mivel nem emelkedett jogerőre, nem minősül a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak, amennyiben érvénytelenné nyilvánítható,(11) ha a megadott határidőn belül nem indítanak megállapítás iránti eljárást. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára nem önmagában a fizetési meghagyás végrehajthatóságának hiánya az, ami a „közokiratként” történő minősítését akadályozza, hanem annak visszavonható jellege. Meg kell jegyezni azonban, hogy a visszavonhatóság inkább a bírósági határozatokra jellemző, nem pedig a közokiratokra.

38.      A nem végrehajtható jellegéhez kapcsolódó okoktól eltérő okok miatt nekem is kétségeim vannak az ilyen fizetési meghagyásnak a 655/2014 rendelet értelmében vett közokiratként történő minősítése felől.

39.      Emlékeztetőül, ahhoz, hogy egy okirat a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja értelmében vett közokiratnak minősüljön, először is ezt az okiratot a tagállamban közokiratként kell kiállítani vagy bejegyezni, másodszor ezen közokirat hitelességét valamely hatóságnak vagy erre feljogosított bármely más szervnek kell megállapítania, harmadszor pedig e hitelességnek többek között a közokirat aláírására és tartalmára kell vonatkoznia.

40.      A jogelméleti magyarázatokból következik, hogy a bolgár jogban a közokiratok a GPK 179. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, amely bekezdés szerint a valamely hatóság által a feladatkörének ellátása során, meghatározott formában és eljárás szerint kiállított hivatalos dokumentum az előtte tett nyilatkozatok, valamint az előtte elkövetett cselekmények bizonyítékának minősül.(12)

41.      Egyebekben a GPK 618a. cikkének (2) bekezdéséből következik – ahogyan azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kifejtette –, hogy a bolgár bíróságok jogosultak közokiratok kiállítására. Számomra a priori úgy tűnik, hogy a GPK 410. cikke alapján kibocsátott fizetési meghagyás megfelel a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokirat első két lényeges tulajdonságának.

42.      Mindazonáltal, ahogyan azt úgy tűnik a Bizottság is megjegyzi, nem tűnik ki egyértelműen, hogy a GPK 410. cikke alapján kibocsátott fizetési meghagyás miért minősül olyan okiratnak, amelynek hitelessége ezen okirat tartalmára vonatkozik, mivel ez a hitelesség uniós jogi fogalom, és azt egységesen kell értelmezni.

43.      Ahogyan azt ugyanis a jelen indítvány 27. pontjában megjegyeztem, a GPK 410. cikke szerinti kérelem előterjesztése során a kérelmező nem köteles a követelését bizonyító dokumentumokat csatolni. A kérelmezőnek csak az e követelés alapjával és összegével kapcsolatos nyilatkozatot kell közölnie. E nyilatkozat alapján a bíróság fizetési meghagyást bocsát ki, amely többek között – ahogyan az a GPK 412. cikkének 6. és 8. pontjából következik – az adós által teljesítendő kötelezettséget, valamint azt a pontos határidőt említi, amelyen belül az adósnak teljesítenie kell a kérelmező követelését.

44.      A GPK 411. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a bíróság nem bocsát ki fizetési meghagyást többek között olyan esetekben, amikor a hitelező kérelme nem felel meg a GPK 410. cikke előírásainak, illetve jogszabályba vagy jó erkölcsbe ütközik. Mindazonáltal az ebben a tekintetben folytatott vizsgálat nem vonatkozik, és – a hitelezőtől származó valamely dokumentum hiányában – nem is vonatkozhat az adós által teljesítendő kötelezettség megalapozottságára.

45.      Ilyen körülmények között kétségesnek tűnik, hogy a fizetési meghagyás hitelessége e fizetési meghagyás tartalmára vonatkozik, mivel ez a tartalom – elvonatkoztatva a követelés megalapozottságától – az adós azon kötelezettségében foglalható össze, hogy köteles teljesítenie a hitelező követelését. Következésképpen véleményem szerint a GPK 410. cikke alapján kibocsátott fizetési meghagyás nem minősülhet a 655/2014 rendelet értelmében vett közokiratnak.

46.      Ily módon a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a bolgár jogban a fizetési meghagyás hitelessége e fizetési meghagyás tartalmára és az aláírásra vonatkozik‑e. Nemleges válasz esetén, figyelemmel arra, hogy a 655/2014 rendelet három típusát említi az olyan okiratoknak, amelyek számlazárolási végzés alapját képezhetik – azaz a bírósági határozatokat, a perbeli egyezségeket és a közokiratokat –, az előterjesztő bíróságnak azt a kérdést kell feltennie, hogy ez a fizetési meghagyás az e rendelet szerinti bírósági határozatnak minősül‑e. Személy szerint úgy vélem, hogy ez a helyzet.

D.      Azon megállapítás következményei, miszerint a bolgár jog szerinti fizetési meghagyás nem minősül a 655/2014 rendelet értelmében vett közokiratnak

47.      Ahogyan azt az előbbiekben megállapítottam, a fizetési meghagyás a bolgár jogban nem minősül a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak. Mindezt előrebocsátva, a kérdést előterjesztő bíróság számára történő hasznos válaszadás érdekében az elemzésemet a 655/2014 rendelet által létrehozott rendszer bemutatásával folytatom. Ezen elemzésből kitűnik, hogy a végrehajthatóság követelményét egyértelműen alkalmazzák az olyan okiratok három típusa tekintetében, amelyek számlazárolási végzés alapját képezhetik.

48.      Ezenfelül a Bizottság egyik érvének megvizsgálásából levont tanulságok azon megközelítés mellett szólnak, amely az e rendelet által létrehozott rendszert veszi kiindulópontnak.

49.      A Bizottság megjegyzi, hogy a „közokirathoz” hasonló fogalmak találhatók az uniós nemzetközi magánjog egyéb jogi aktusaiban, különösen a 805/2004/EK,(13) a 4/2009/EK(14) és az 1215/2012 rendeletben, valamint a Brüsszeli és a Luganói Egyezményben.(15) A Bizottság szerint e jogi aktusok mindegyikéből az következik, hogy a „közokiratnak” végrehajthatónak kell lennie az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban. Amennyiben e jogi aktusok a közokirat tekintetében egyértelmű fogalmat állapítanak meg, a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontjában foglalt fogalmat rendszertani megfontolásokból úgy kell értelmezni, hogy egy aktusnak végrehajthatónak kell lennie ahhoz, hogy közokiratnak minősüljön.

50.      Mindazonáltal kétségeim vannak a Bizottság által hivatkozott, egyrészről a 805/2004, a 4/2009 és az 1215/2012 rendelet, másfelől pedig a 655/2014 rendelet közötti közvetlen analógiákat illetően, figyelemmel arra, hogy e rendeletek mindegyike különböző célokat követ.

51.      A 805/2014 rendelet által létrehozott európai végrehajtható okirat célja, hogy közvetlenül végrehajtási eljárás útján lehetővé tegye a hitelező követelésének teljesítését. Az ideiglenes és a biztosítási intézkedések kivételével a 4/2009 és az 1215/2012 rendelet keretében ugyanez a helyzet a közokiratokat illetően. Ellenben a számlazárolási végzés célja azon hitel átmeneti védelme, amellyel a hitelező rendelkezhet, valamint annak biztosítása, hogy e követelésnek egy végrehajtási eljárás keretében történő esetleges és későbbi behajtását ne akadályozzák vagy ne nehezítsék meg. A számlazárolási végzés így különösen releváns lehet, amikor a hitelező még nem rendelkezik végrehajtható okirattal, következésképpen nem kérheti ezen okirat végrehajtását a 805/2004, a 4/2009 és az 1215/2012 rendelet rendelkezései alapján.

52.      Egyebekben, ahogyan azt a Bizottság megjegyzi, a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja, amely a jelen indítvány 39. pontjában hivatkozott „közokirat” fogalmát tartalmazza, nem említi ezen aktus végrehajtható jellegét. Ugyanez a helyzet a Bizottság által szintén hivatkozott 805/2004, a 4/2009 és az 1215/2012 rendelet esetében.(16) Ezzel szemben a közokirat végrehajthatósága fontos szerepet játszik a jogi eszközök mozgására vonatkozó, az e rendeletek által létrehozott rendszerekben.(17) Hasonlóképpen, véleményem szerint a jelen ügyben nem lehet a „bírósági határozat”, a „perbeli egyezség” és a „közokirat” fogalmát elemezni a 655/2014 rendelet által létrehozott rendszer figyelembevétele nélkül. A kérdést előterjesztő bíróság aggályaira adandó válaszok tehát nem e rendeleten kívül, hanem azon belül keresendők.

E.      A 655/2014 rendelet által létrehozott rendszer és az annak alapját képező eljárási módok kettőssége

53.      A 655/2014 rendelet egy olyan jogi keretet hoz létre, amely meghatározza a számlazárolási végzés megszerzésére, kiállítására és részben a végrehajtására vonatkozó eljárás feltételeit. Ebben a keretben – az e rendelet 5. cikkében foglalt kifejezéseket átvéve – azon hitelező helyzete, aki – miután okiratot (határozatot, bírósági határozatot vagy közokiratot) szerzett – számlazárolási végzést kér, eltérően jelenik meg azon hitelező helyzetéhez képest, aki azelőtt kér számlazárolási végzést, hogy az ügy érdemében eljárást kezdeményezne, vagy aki ezt a végzést az ügy érdemében történő eljárás során a határozat meghozataláig, illetve a perbeli egyezség jóváhagyásáig vagy megkötéséig kéri.

54.      Egyebekben az eljárási módok kettőssége – amely a 655/2014 rendelet 5. cikkében hiányzik – más vonatkozásban továbbra is fennáll.(18)

55.      Mindenekelőtt a 655/2014 rendelet 6. cikkének (1), (3) és (4) bekezdéséből következik, hogy ha a hitelező még nem jutott okirathoz, akkor a számlazárolási végzés kibocsátására azon tagállami bíróságoknak van joghatósága, amely bíróságok az alkalmazandó joghatósági szabályok szerint joghatósággal rendelkeznek az ügy érdemében határozatot hozni.(19) Ezt követően, ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy perbeli egyezségre jutott, akkor a bírósági határozatban vagy a perbeli egyezségben meghatározott követeléshez kapcsolódó számlazárolási végzés kibocsátására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyben a bírósági határozatot hozták, illetve a perbeli egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték. Végül, ha a hitelező közokirathoz jutott, akkor az ebben az okiratban meghatározott követeléshez kapcsolódó számlazárolási végzés kibocsátására azon tagállam erre a célra kijelölt bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyben az említett okiratot kiállították.

56.      Végül, a 655/2014 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése meghatározza a számlazárolási végzés kiállításának feltételeit. E rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a hitelezőnek a bíróság előtt hitelt érdemlően kell bizonyítania, hogy sürgősen szükség van számlazárolási végzés formájában biztosítási intézkedés meghozatalára (periculum in mora kockázat). Márpedig az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy ha a hitelező még nem jutott olyan okirathoz, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, hitelt érdemlően kell bizonyítania a bíróság előtt azt is, hogy jók az esélyei arra, hogy a követelésének érdeméről számára kedvező döntés szülessen (fumus boni iuris).

57.      Végül, a 655/2014 rendelet 12. cikke egy olyan biztosítékra vonatkozik, amelyet a hitelezőnek kell nyújtania a számlazárolás ideiglenes jellegének ellentételezéseként. Ahogyan az az e rendelet 12. cikkének (1) bekezdéséből következik, és ahogyan azt annak (18) preambulumbekezdése megállapítja, abban az esetben, ha a hitelező még nem szerzett okiratot, a biztosítéknyújtásnak kell a főszabálynak lennie. Ellenben – e rendelet 12. cikkének (2) bekezdése szerint – ha a hitelező már szerzett okiratot, a biztosítéknyújtás lehetőségét a bíróság diszkrecionális jogkörében kell hagyni.

58.      A fentiekből következik, hogy a számlazárolási végzés kiállításának feltételei kevésbé szigorúak, ha a hitelező már rendelkezik okirattal, anélkül, hogy a 655/2014 rendelet előbbiekben említett rendelkezései kifejtenék, hogy egy ilyen okiratnak végrehajthatónak kell‑e lennie, vagy sem.

59.      Ekképpen nem arra a kérdésre kell választ adni, hogy a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak önmagában végrehajthatónak kell‑e lennie, hanem arra, hogy annak az okiratnak, amellyel a hitelezőnek rendelkeznie kell ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy ő az előbbiekben említett rendelkezések értelmében vett okiratot szerzett, végrehajthatónak kell‑e lennie, vagy sem. A „közokirat”, valamint a „bírósági határozat” és a „perbeli egyezség” fogalmát ugyanis az e rendelet által létrehozott rendszert figyelembe véve kell értelmezni. Ezt szemlélteti az előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik, a 655/2014 rendelet rendelkezéseire, azaz az e rendelet 5. és 18. cikkére vonatkozó kérdés, amelyek ugyanezen a különbségtételen alapulnak. Egyebekben a 655/2014 rendelet (14) preambulumbekezdéséből következik, hogy a hitelezőnek a végzés beszerzéséhez fűződő érdeke és az adós azon érdeke közötti megfelelő egyensúlyt, hogy ne kerüljön sor visszaélésre a végzéssel kapcsolatban, az e végzés kiállítására vonatkozó feltételeknek kell meghatározniuk. A „bírósági határozat”, a „perbeli egyezség” és a „közokirat” fogalmának adott értelmezés ugyanis hatással lehet erre az egyensúlyra.

F.      A végrehajtható okiratok a 655/2014 rendelet által létrehozott rendszerben

1.      A 655/2014 rendeletben a végrehajtható okiratok és a nem végrehajtható okiratok említéséből levonandó tanulságok

60.      Azt az indokolást követve, amely szerint a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti „közokirat” fogalma nem elemezhető az e rendelet egyéb rendelkezéseinek figyelembevétele nélkül, a Bizottság arra hivatkozik, hogy a végrehajthatóság szükségessége a 655/2014 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdéséből vonható le. A Bizottság szerint mivel e rendelet – ebben a szövegrészében – konkrét különös rendelkezéseket tartalmaz a nem végrehajtható közokiratok tekintetében, nehezen feltételezhető, hogy e rendelet más rendelkezéseiben a „közokirat” fogalma a végrehajtható közokiratokat és a nem végrehajtható közokiratokat egyaránt magában foglalja.

61.      Függetlenül attól, hogy milyen eredményre jut a Bizottság, nem vagyok teljes mértékben meggyőződve azon indokolása felől, amely szerint már annak összehasonlításából, hogy a közokiratnak a 655/2014 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében és a rendelet egyéb cikkeiben foglalt fogalmát hogyan használják, az következik, hogy az e rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak szükségképpen végrehajthatónak kell lennie.

62.      A 655/2014 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése ugyanis egyértelműen megkülönbözteti azokat a helyzeteket, amelyekben a hitelező olyan végrehajtható okirathoz (bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat) jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, valamint azokat a helyzeteket, amelyekben a hitelező egy még nem végrehajtható okirathoz jutott. Lehetne úgy érvelni, hogy egy, a 655/2014 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett, még nem végrehajtható okirat minden esetben az e rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak minősül. E rendeletnek a „Fogalommeghatározások” című 4. cikke közös terminológiai keretet hoz létre az azt követő valamennyi rendelkezés tekintetében. Következésképpen, e keret tiszteletben tartása és az összhang megőrzése mellett meg kell állapítani, hogy egy okiratnak nem kell végrehajthatónak lennie ahhoz, hogy az ez utóbbi rendelkezés szerinti közokiratnak minősüljön.

63.      Ezzel együtt a 655/2014 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szigorúbb követelményeket állapít meg az adós számláival kapcsolatos információk megszerzése tekintetében, ha a hitelező még nem jutott végrehajtható okirathoz, azon követelményekhez képest, amelyek akkor alkalmazandók, ha a hitelező végrehajtható okirathoz jutott. Annak a hitelezőnek ugyanis, aki egy még nem végrehajtható okirathoz jutott, bizonyítani kell, hogy a számlainformációkra sürgősen szükség van, mert fennáll annak a kockázata, hogy a számlainformációk hiányában veszélybe kerülhet a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása, és hogy ez a hitelező pénzügyi helyzetének számottevő romlásához vezethet.

64.      Kétségtelenül igaz az, hogy a 655/2014 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében a jogalkotó különbséget tett a végrehajtható és a még nem végrehajtható okiratok között három eset elkülönítése érdekében (nem pedig – ahogyan az e rendelet más rendelkezéseiben előfordul – két eset elkülönítése érdekében, amelyek a következők: az az eset, amikor a hitelező okirathoz jutott, és az, amikor a hitelező nem jutott okirathoz(20)), amelyek a következők: az az eset, amikor a hitelező végrehajtható okirathoz jutott (a 655/2014 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének első albekezdése), az, amikor a hitelező egy még nem végrehajtható okirathoz jutott (e rendelet 14. cikke (1) bekezdésének második albekezdése), végül pedig, amikor a hitelező nem jutott okirathoz (az említett rendelet 14. cikke (1) bekezdésén kívül). Ez alapján azt lehet gondolni, hogy a 655/2014 rendelet valamennyi rendelkezésére tekintettel a még nem végrehajtható okirattal való rendelkezés nem egyenértékű azzal, ha valaki semmilyen okirattal nem rendelkezik.

65.      Mindazonáltal a 655/2014 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében két eset helyett három esetet kellett elkülöníteni a még nem végrehajtható okirattal rendelkező hitelező számára azon lehetőség megteremtése érdekében, hogy az adós számláival kapcsolatos kérelmet terjesszen elő. A 655/2014 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint ugyanis a hitelező, aki egy még nem végrehajtható okirathoz jutott, benyújthat ilyen kérelmet, miközben az a hitelező, aki nem jutott okirathoz, ezt nem teheti meg. Egyébként – ahogyan az az e rendelet egyéb rendelkezéseiből következik – a végrehajtható okirattal rendelkező hitelező mindig kivételes helyzetben van, mivel nem köteles a bíróság előtt bizonyítani, hogy az adós számláival kapcsolatos információkra sürgősen szükség van.

66.      A fentiekből azt a következtetést vonom le, hogy egyrészt – kizárólag a 655/2014 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése tekintetében – a nem végrehajtható okirattal való rendelkezés nem vehető egy tekintet alá azzal, ha valaki semmilyen okirattal nem rendelkezik. Másrészt a 655/2014 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdése ugyanazt a logikát követi, mint többek között e rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése, amely különbséget tesz az okirathoz jutott hitelező helyzete, valamint azon hitelező helyzete között, aki még nem jutott okirathoz, és ez utóbbi helyzetet illetően a számlazárolási végzés kiállítása tekintetében szigorúbb feltételeket ír elő.

67.      Mindent egybevetve – ebben a szakaszban – lehetne úgy érvelni, hogy ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a hitelező olyan okirathoz (bírósági határozathoz, perbeli egyezséghez vagy közokirathoz) jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését a 655/2014 rendelet rendelkezései értelmében, ennek az okiratnak végrehajthatónak kell lennie az eredeti eljárás szerinti tagállamban. Ahogyan azt a későbbiekben bemutatom, ezt a megállapítást – amellyel egyébként a jogelmélet egy része is egyetért(21) – alátámasztják az e rendelet egyéb rendelkezéseiből, nevezetesen a 7., a 18. és a 34. cikkéből levonható tanulságok.

2.      A 654/2014 rendelet egyéb rendelkezéseiből levonható tanulságok

68.      Ahogyan azt a jelen indítvány 59. pontjában már kifejtettem, az okiratokat (bírósági határozatokat, perbeli egyezségeket és közokiratokat) meghatározó fogalmak értelmezése hatással lehet a hitelező és az adós érdekei közötti egyensúlyra. A 655/2014 rendelet 7. cikkéből következik, hogy ha a hitelező olyan okiratot szerez, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a követelést, az érintett bíróság az ebben az okiratban meghatározott követeléshez kapcsolódó számlazárolási végzés kibocsátása során már nem vizsgálja azt a kérdést, hogy a hitelezőnek jók‑e az esélyei arra, hogy a bíróság érdemben helyt fog adni a követelésének.

69.      Azon értelmezés elfogadása, amely szerint a hitelező által szerzett okiratnak nem kell az eredeti eljárás szerinti tagállamban végrehajthatónak lennie, sértené azt az egyensúlyt, amelyet a számlazárolási végzés kiállítására vonatkozó feltételeknek kellene meghatározniuk. A számlazárolási végzésnek egy még nem végrehajtható okirat alapján történő kiállítása során az érintett bíróság ugyanis nem követelheti meg a hitelezőtől azt, hogy bizonyítsa előtte az okiratban meghatározott követeléssel összefüggő fumus boni iurist. Márpedig előfordulhat, hogy a számlazárolási végzést egy olyan okirat alapján állítják ki, amely – ahogyan a jelen ügyben is – a hitelező nyilatkozatain alapul, anélkül hogy a követelés megalapozottságát ellenőriznék.

70.      Véleményem szerint ez az oka annak, hogy a hitelező által szerzett okiratnak végrehajthatónak kell lennie az eredeti eljárás szerinti tagállamban annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a hitelező okiratot szerzett.

71.      Ez megmagyarázza azt is, hogy a számlazárolási végzés kibocsátása iránti kérelmek tekintetében történő határozathozatalra a 655/2014 rendelet 18. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt határidők miért rövidebbek abban az esetben, ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott. Ebben az esetben a bíróság mentesül a hitelező kérelmével összefüggő fumus boni iuris vizsgálatára vonatkozó kötelezettség alól.

72.      Egyebekben a 655/2014 rendelet 34. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjából következik, hogy az adós által előterjesztett kérelem alapján a számlazárolási végzésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamban történő végrehajtását meg kell szüntetni, ha a bírósági határozat – amelynek végrehajtását a hitelező ezen számlazárolási végzés útján kívánta biztosítani – végrehajthatóságát az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban felfüggesztették. Ez annak jele lehet, hogy azon számlazárolási végzés tekintetében, amelyet úgy hoztak, hogy a hitelező nem volt köteles a fumus boni iuris bizonyítására, e számlazárolási végzésnek a valamely okiratban meghatározott követelés tekintetében való végrehajthatósága azon alapul, hogy ez az aktus az eredeti eljárás szerinti tagállamban végrehajtható.(22)

73.      Ráadásul úgy tűnik, hogy az elemzésemből következő megállapítások a 655/2014 rendelet történeti értelmezése alapján is alátámaszthatók.

3.      Történeti értelmezés

74.      Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által bemutatott, a 655/2014 rendelet alapját képező rendeletjavaslat(23) hasonló kettősségen alapult, mint amelyen az ez utóbbi rendelet alapul.

75.      Mindenekelőtt e javaslat 5. cikke különbséget tett egyrészt azon helyzetek között, amikor a kérelmező a számlazárolási végzést az ügy érdemére vonatkozó bírósági eljárás kérelmezett elleni megindítása előtt vagy ezen eljárás bármely szakaszában kéri, illetve miután kérelmező a kérelmezettel szemben a származási tagállamban végrehajtható bírósági határozattal, perbeli egyezséggel vagy közokirattal rendelkezik, de azt a végrehajtás helye szerinti tagállamban még nem nyilvánították végrehajthatóvá, amennyiben ilyen nyilatkozatra szükség van, másrészt pedig azon helyzetek között, amelyekben a kérelmező azt követően kéri számlazárolási végzés kibocsátását, hogy a kérelmezettel szemben a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható vagy ott végrehajthatónak nyilvánított bírósági határozattal, perbeli egyezséggel vagy közokirattal rendelkezik.

76.      Ezt követően, a rendeletjavaslat szerint a kibocsátási feltételek kevésbé szigorúak abban az esetben, ha a hitelező már rendelkezik egy olyan okirattal, amely az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható, azon esethez képest, amikor a hitelező nem rendelkezik ilyen okirattal. Ezenfelül e feltételek még kevésbé szigorúak, ha a hitelező olyan okirattal rendelkezik, amely a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható.(24) Meg kell jegyezni, hogy a rendeletjavaslat 7. cikkének (2) bekezdése szerint – amelyet e rendelet 5. cikkének (1) bekezdése alapján kell értelmezni – a 655/2014 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése által meghatározott fumus boni iuris követelménye nem alkalmazandó, ha a hitelező az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható közokirattal rendelkezik.

77.      Végül – a rendeletjavaslat 23. cikkével összhangban – a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást meg kell szüntetni azokban az esetekben, amikor a hitelező azt követően kéri számlazárolási végzés kiállítását, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható vagy ott végrehajthatónak nyilvánított okirattal rendelkezik.

78.      A kizárólag az eredeti eljárás szerinti tagállamban végrehajthatónak tekinthető okiratok és a végrehajtás helye szerinti tagállamban is végrehajthatónak tekinthető okiratok közötti különbségtétel megszűnt azt követően, hogy az Európai Unió Tanácsa elfogadta a rendeletjavaslatra vonatkozó általános iránymutatásokat(25). Ebben a szakaszban fogalmazódtak meg azok a rendelkezések, amelyek különbséget tesznek az olyan okirattal rendelkező hitelező helyzete, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a követelést, valamint az ilyen okiratot nem szerző hitelező helyzete között. A számlazárolási végzés kiállításának feltételei, amelyeket az olyan helyzetekre írtak elő, amikor a hitelező a végrehajtható okirattal az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban rendelkezett, alkalmazandóvá váltak azokban a helyzetekben, amikor a hitelező olyan okirattal rendelkezett (ahhoz „jutott”), amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a követelést. A 655/2014 rendelethez hasonlóan a tanácsi általános iránymutatás a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás teljes eltörlésén alapult.

79.      A 655/2014 rendeletre vonatkozó előkészítő munkálatok elemzése így megerősíti azt a következtetésemet, amely szerint az okiratnak végrehajthatónak kell lennie abban a tagállamban, ahol azt hozták, jóváhagyták, megkötötték vagy megállapították annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a hitelező olyan okirathoz (bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat) jutott, amelynek értelmében az adós köteles kiegyenlíteni a követelést.

80.      Végül igaz, hogy úgy tűnik, a 655/2014 rendelet (18) preambulumbekezdése – amely arra a biztosítékra vonatkozik, amelyet a hitelező köteles nyújtani az e rendelet 12. cikkében foglalt feltételek mellett – ellentmond az előbbiekben ismertetett megállapításnak. E preambulumbekezdés előírja, hogy a hitelező, aki okirathoz jutott, valójában rendelkezhet egy még nem végrehajtható vagy átmenetileg végrehajtható határozattal. Mindazonáltal e preambulumbekezdés – amely nem normatív jellegű, és amely ezenkívül nem képezte részletes vita tárgyát a 655/2014 rendeletre vonatkozó előkészítő munkálatok során – nem kérdőjelezheti meg az e rendelet rendszertani és történeti értelmezéséből levont, összefüggő tanulságokat.

81.      Utolsó megjegyzésként nem zárhatom ki, hogy a 655/2014 rendeletre vonatkozó előkészítő munkálatok során a Tanács – azáltal, hogy azokat a helyzeteket, amelyekben a hitelező végrehajtható okirattal rendelkezik, olyan helyzeteknek minősítette, amelyekben a hitelező olyan okirathoz jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését – ezeket a helyzeteket meg kívánta különböztetni azoktól a helyzetektől, amelyekben a hitelező egy még nem végrehajtható okirattal rendelkezik. Ez a kifejezés ugyanis csak e rendelet 5., 7. és 14. cikkében szerepel.

82.      Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ezt a szándékot nem valósították meg a 655/2014 rendeletben. Ekképpen, először is e rendelet (12) preambulumbekezdése kifejti, hogy azon helyzettől eltérően, amikor a hitelező nem jutott olyan okirathoz, amelynek értelmében az adós köteles fizetni, az a helyzet, amikor e hitelező okirathoz jutott, megfelelhet annak az esetnek, amikor ő egy olyan határozattal rendelkezik, amely még nem végrehajtható. Másodszor, az említett rendelet 6. (a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó hatáskör) és 18. cikke (a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó határidők) az előkészítő munkálatok során úgy formálódott, hogy ilyen szándékot nem tükröztek. Egyfelől ugyanis a Tanács fenntartotta azokat a módokat, amelyek a bizottsági javaslat szerint alkalmazandók azokban az esetekben, amikor a hitelező végrehajtható okirattal rendelkezik az eredeti eljárás szerinti tagállamban. Másfelől, ezek a cikkek csak azokat a helyzeteket különítik el, amikor a hitelező nem jutott okirathoz, illetve amikor okirathoz jutott, annak kifejtése nélkül, hogy ezen okirat értelmében az adós köteles‑e fizetni. Harmadszor, a 655/2014 rendelet (13) preambulumbekezdése a Tanács általános iránymutatása következtében gazdagodott azzal a magyarázattal, hogy az „ügy érdemében folyó eljárás” fogalmának ki kell terjednie a szóban forgó követelésre vonatkozó végrehajtható jogcím megszerzésére irányuló mindennemű eljárásra. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a Tanács számára is a végrehajtható okirat szerzése jelenti a határvonalat, amely elválasztja a 655/2014 rendelet által létrehozott rendszer alapját képező két eljárási módot.

G.      Záró megjegyzések

83.      Annak ellenére, hogy nincsenek részletes információk azokról a szempontokról, amelyek kétségekre adhatnak alapot a jelen ügyben, a 655/2014 rendelet rendszerének ismertetése alapján olyan megfontolásokat fogalmaztam meg, amelyek hasznosak lehetnek a kérdést előterjesztő bíróság számára.

84.      Az elemzésemből kitűnik, hogy a bolgár jogban a fizetési meghagyás nem minősül a 655/2014 rendelet értelmében vett közokiratnak, és az inkább az e rendelet értelmében vett bírósági határozat jellemzőinek felel meg.

85.      Mindazonáltal e rendelet hatálya alatt a végrehajthatóság követelményét egyformán kell alkalmazni az azon okiratok három típusa (bírósági határozat. perbeli egyezség, közokirat) tekintetében, amelyek számlazárolási végzés alapjául szolgálhatnak.

86.      Egyébként az elemzésem alapján én is azt állapítottam meg, hogy nem arra a kérdésre kell választ adni, hogy a 655/2014 rendelet 4. cikkének 10. pontja szerinti közokiratnak önmagában végrehajthatónak kell‑e lennie, hanem arra, hogy annak az okiratnak (bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat), amellyel a hitelezőnek rendelkeznie kell ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy ő az előbbiekben említett rendelkezések szerinti olyan okiratot szerzett, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, végrehajthatónak kell‑e lennie, vagy sem.

87.      E rendelet rendszerében ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a hitelező olyan okirathoz (bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat) jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését többek között az említett rendelet 5. cikkének b) pontja alapján, ennek a hitelezőnek olyan okirattal kell rendelkeznie, amely abban a tagállamban végrehajtható, ahol az okiratot hozták, jóváhagyták, megkötötték vagy megállapították.

88.      Az az értelmezés, amely szerint a hitelező által szerzett okiratnak végrehajthatónak kell lennie az eredeti eljárás szerinti tagállamban, nem jelenti azt, hogy az olyan hitelezőnek, aki egy még nem végrehajtható okirathoz jutott, ezen okiratból semmilyen előnye nem származhat a számlazárolási végzés kiállítására irányuló eljárás keretében. E hitelezőnek könnyebb bizonyítania a joghatósággal rendelkező bíróság előtt azt, hogy jók az esélyei arra, hogy az adóssal szembeni követelésének érdeméről számára kedvező döntés szülessen. Ezenfelül nem zárható ki, hogy a 655/2014 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésével összhangban e hitelező mentesül a biztosíték nyújtására vonatkozó kötelezettség alól. Mi több, az ellentétes értelmezéstől eltérően, a jelen indítványban javasolt megoldás nem akadályozza a joghatósággal rendelkező bíróságot abban, hogy a hitelezőtől megkövetelje a még nem végrehajtható okiratban meghatározott követeléssel összefüggő fumus boni iurist többek között akkor, amikor ezt az okiratot kizárólag a hitelező egyoldalú nyilatkozata alapján állították ki.

VI.    Végkövetkeztetés

89.      Az előbbi megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról szóló, 2014. május 15‑i 655/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének 10. pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan fizetési meghagyás, mint amely az alapügyben is szerepel, nem minősül az e rendelet szerinti közokiratnak, mivel annak tartalma – elvonatkoztatva a követelés megalapozottságától – az adós azon kötelezettségében foglalható össze, hogy köteles teljesítenie a hitelező követelését, következésképpen ezen aktus hitelessége annak tartalmára nem az uniós jogalkotó által kívánt értelemben vonatkozik.

A 655/2014 rendelet rendszerében egy okiratnak abban a tagállamban kell végrehajthatónak lennie, ahol azt hozták, jóváhagyták, megkötötték vagy megállapították annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a hitelező olyan okirathoz (bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat) jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni követelést e rendelet 5. cikkének b) pontja alapján.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      1980. május 21‑i ítélet (125/79, EU:C:1980:130).


3      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 3. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény).


4      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.). E rendelet 2. cikkének a) pontjából következik, hogy a „határozat” fogalma nem foglalja magában az olyan ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is –, amelyeket a jogvita érdemére joghatósággal rendelkező bíróság az alperes idézése nélkül hozott, kivéve, ha az intézkedést tartalmazó határozatot a végrehajtást megelőzően kézbesítették az alperesnek. Lásd továbbá ebben az értelemben: Cuniberti, G., Migliorini, S., The European Account Preservation Order Regulation. A Commentary, Cambridge University Press, Cambridge – New York, 2018, 5. o.


5      Lásd a Bizottságnak Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása című zöld könyvét, COM(2006) 618 végleges. Lásd továbbá: Monteiro, L. V., „The Bank Account Preservation Procedure in the European Union Regulation (EU) No 655/2014 of the European Parliament and of the Council of 15 May 2014”, EU Law Journal, 2015, 1(1) kötet, 122. o.


6      1980. május 21‑i ítélet (125/79, EU:C:1980:130).


7      A polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról szóló, 2014. május 15‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 189., 59. o.).


8      Az 1215/2012 és a 655/2014 rendelet közötti fő különbséget illetően lásd: Lagus, J., „Freezing Europe: The European Account Preservation Order and Forum Shopping in the European Judicial Area”, Tidskrift utgiven av Juridiska Föreningen i Finland, 2018, 3–4. fejezet, 246. és 249. o.


9      Lásd különösen: Popova, V., „Order for Payment Proceedings in Bulgarian Civil Procedure Law”, Civil Procedure Review, 2011, 2(3) fejezet, 34. o.


10      Rá kell mutatni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak egy másik lábjegyzetében a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a fizetési meghagyás érvénytelenné nyilvánítható, ha nem nyújtanak be a követelés megállapítása iránti keresetet. Márpedig számomra úgy tűnik, hogy a GPK 415. cikkének (5) bekezdéséből nem az következik, hogy ilyen esetben a bíróság „érvénytelenné nyilváníthat” egy fizetési meghagyást, hanem hogy azt „érvénytelenné kell nyilvánítania”.


11      Lásd a 10. lábjegyzetet.


12      Lásd: Beaumont, P., Fitchen, J., és Holliday, J., The evidentiary effects of authentic acts in the Member States of the European Union, in the context of successions, 72. o., „Bulgaria”, Musseva, D., http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/556935/IPOL_STU%282016%29556935_EN.pdf.


13      A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 143., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 38. o.).


14      A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o.; HL 2013. L 8., 19. o.; HL 2013. L 281., 29. o.).


15      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 16‑án Luganóban aláírt egyezmény (HL 1988. L 319., 9. o.).


16      Lásd a 805/2004 rendelet 4. cikkének 3. pontját, a 4/2009 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontját és az 1215/2012 rendelet 2. cikkének c) pontját.


17      Lásd a 805/2004 rendelet 25. cikkének (1) bekezdését, a 4/2009 rendelet 48. cikkét és az 1215/2012 rendelet 58. cikkét.


18      Lásd: Guinchard, E., „De la première saisie conservatoire européenne. Présentation du règlement n° 655/2014 instituant une procédure d’ordonnance européenne de saisie conservatoire des comptes bancaires”, Revue trimestrielle de droit européen, 4. szám, 2014., 922. o.


19      Igaz, hogy a 655/2014 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétben a GPK 618a. cikke nem állapítja meg kifejezetten azt, hogy a hitelező kérhet számlazárolási végzést azelőtt, hogy közokiratot szerezne. Mindazonáltal semmi nem utal arra, hogy a bolgár jog akadályozhatja azt, hogy a hitelező számlazárolási végzést kérjen egy ilyen helyzetben. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben ez a helyzet, és hogy ebben a tekintetben külön eljárást kell indítani. Egyebekben a 655/2014 rendelet 5. cikkének a) pontja nem említi azt a helyzetet sem, amelyben a hitelező, aki még nem jutott közokirathoz, azelőtt kér számlazárolási végzést, hogy az ügy érdemében eljárás indult volna vagy amelyben a hitelező ezt a végzést ezen eljárás keretében kéri. Ez abból következik, hogy a jogalkotó valószínűleg megállapította, hogy szokatlan az, hogy közokiratot „állítsanak ki” az ügy érdemében indult eljárások eredményeként.


20      Lásd többek között a 655/2014 rendelet 7. és 12. cikkét.


21      Lásd többek között:Monteiro, L. V., i. m., 129. o. E szerző megállapítja, hogy a 655/2014 rendelet hatálya alatt minden egyszerűbbé válik azon hitelezők számára, akik végrehajtható okirathoz jutottak, miközben azoknak, akik még nem jutottak ilyen okirathoz, bizonyítaniuk kell a fumus boni iurist.


22      Rá kell mutatni, hogy a 655/2014 rendelet 34. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjára vonatkozó jogelméleti értelmezés szerint ez a rendelkezés csak a hitelező által birtokolt okiratban meghatározott követelés tekintetében kiállított számlazárolási végzésre alkalmazandó. Lásd: Cuniberti, G., Migliorini, S., idézett mű, 291. o. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az okiratnak a jogelmélet szerint is végrehajthatónak kell lennie annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a hitelező egy, a 655/2014 rendelet számos rendelkezése értelmében vett okirathoz jutott.


23      A polgári és kereskedelmi ügyekben a határokon átnyúló követelésbehajtás megkönnyítése érdekében ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat (COM(2011) 445 végleges, a továbbiakban: rendeletjavaslat).


24      Lásd a rendelettervezet 6. pontját.


25      A Tanács 2013. november 28‑i általános iránymutatása a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezettel kapcsolatban (166991/13 ADD 1).