Language of document : ECLI:EU:C:2019:251

C621/16. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Olasz Köztársaság

 A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 26.

„Fellebbezés – A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – Tanácsosok felvételére irányuló nyílt versenyvizsgák – Versenyvizsga‑felhívás – Tanácsosok (AD 5) – Tanácsosok (AD 6) az adatvédelem területén – Nyelvismeret – A versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozása – Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO) folytatott kommunikáció nyelve – 1. rendelet – A tisztviselők személyzeti szabályzata – Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés – Igazolás – Szolgálati érdek – Bírósági felülvizsgálat”

1.        Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) tanácsosi tartaléklisták létrehozására irányuló nyíltversenyvizsgafelhívása – Bennfoglaltság

(EUMSZ 263. cikk; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 29. cikk, (1) bekezdés és III. melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 44., 45., 49–55. pont)

2.        Tisztviselők – Versenyvizsga – Nyílt versenyvizsga lefolytatása – A vizsgákon való részvétel nyelvei – A második nyelv kiválasztásának korlátozása – Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés – A szolgálati érdekre tekintettel való igazolás – Az arányosság elvének tiszteletben tartása

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 1d. cikk, 27. cikk és 28. cikk, f) pont)

(lásd: 65–68., 80–83., 88–92., 102. pont)

3.        Tisztviselők – Versenyvizsga – Nyílt versenyvizsga lefolytatása – A vizsgákon való részvétel nyelvei – A második nyelv kiválasztásának korlátozása – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 1d. cikk)

(lásd: 91–95., 102–104., 107. pont)

4.        Tisztviselők – Versenyvizsga – Nyílt versenyvizsga lefolytatása – Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) és a pályázók közötti kommunikációban használatos nyelvek – Korlátozás – Megengedhetőség – Indokolás – A szolgálati érdekre tekintettel való igazolás – A pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 1d. cikk, (1) és (6) bekezdés, valamint III. melléklet, 1. cikk; 1. tanácsi rendelet, 2. és 5. cikk)

(lásd: 117–126. pont)

Összefoglalás

A Bíróság 2019. március 26‑án hozott Bizottság kontra Olaszország ítéletével (C‑621/16 P) fellebbezés alapján helybenhagyta a Törvényszék azon ítéletét, amelyben a Törvényszék az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 1d. és 28. cikke, e személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikkének (2) bekezdése, valamint az 1/58/EGK tanácsi rendelet 1. cikke alapján megsemmisítette az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) tanácsosi tartaléklista létrehozására irányuló két nyíltversenyvizsga‑felhívását.(1)(2) E felhívások a versenyvizsga második nyelveként választható és az EPSO‑val folytatott kommunikációban használatos nyelveket az angol, a francia és a német nyelvre korlátozták.

Először, az elsőfokú keresetek elfogadhatóságáról szólva a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a megsemmisítés iránti keresetnek az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezéssel szemben – függetlenül azok formájától – nyitva kell állnia, amelyek kötelező joghatások kiváltására irányulnak. Ezután a Bíróság kimondta: a Törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a vitatott versenyvizsga‑felhívások nem a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat megerősítő aktusait, illetve pusztán végrehajtásra irányuló aktusait, hanem olyan aktusokat képeznek, amelyek „a szóban forgó versenyvizsgák nyelvhasználati szabályai tekintetében kötelező joghatásokat” keletkeztetnek, és ezért megtámadható aktusnak minősülnek. E tekintetben a Bíróság pontosította: a versenyvizsga megszervezésére a felhívás az irányadó, amelynek alapvető elemeit – így például a betöltendő beosztás sajátos jellege miatt megkövetelt nyelvismeretet – a tisztviselők személyzeti szabályzatának III. mellékletében szereplő rendelkezéseknek megfelelően kell előírni. E versenyvizsga‑felhívás a konkrét versenyvizsgának a kinevezésre jogosult hatóság által rögzített céltól függő „szabályozási keretét” állapítja meg, és így kötelező joghatásokat vált ki. A versenyvizsga‑felhívás jogi jellegének ezt az értékelését a jelen ügyben alátámasztotta a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó, az EPSO által elfogadott szabályzatnak, valamint maguknak a vitatott versenyvizsga‑felhívásoknak a szövege is.

Másodszor, a Törvényszék által végzett bírósági felülvizsgálat elvégzéséről és intenzitásáról szólva a Bíróság emlékeztetett: az uniós intézményeknek széles mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük szervezeti egységeik kialakítása, és különösen a betöltendő beosztások igényeinek megfelelő alkalmassági szempontok meghatározása, valamint – e szempontok és a szolgálati érdek függvényében – a versenyvizsgák feltételeinek és részletes szabályainak meghatározása terén. Kötelező jelleggel korlátozza azonban e mérlegelési jogkört a személyzeti szabályzat 1d. cikke, amely tiltja a nyelven alapuló megkülönböztetést, és azt írja elő, hogy a valamely versenyvizsgával kapcsolatos nyelvhasználati szabályoknak korlátozott számú hivatalos nyelvre való korlátozásából eredő, a nyelven alapuló eltérő bánásmód csak akkor elfogadható, ha ez a korlátozás objektív módon igazolható és arányos a szolgálat valós igényeihez képest. Ezen túlmenően, a konkrét nyelvismerettel kapcsolatos bármely feltételnek olyan egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik a pályázók számára, hogy megértsék e feltétel indokait, az uniós bíróságok számára pedig, hogy vizsgálják annak jogszerűségét.

Amennyiben a korlátozás jogszerűsége annak igazoltságától és arányosságától függ, a Törvényszék helytállóan vizsgálta különösen azt a kérdést, hogy a vitatott versenyvizsga‑felhívások, a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat vagy akár a Bizottság által nyújtott bizonyítékok tartalmaznak‑e olyan „konkrét adatokat”, amelyek alapján objektíve megállapítható egy olyan szolgálati érdek fennállása, amely igazolhatja a jelen ügyben a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának korlátozását. A Törvényszéknek ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is, hogy e bizonyítékok képezik‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.

Végül harmadszor, a pályázók és az EPSO közötti kommunikációban használatos nyelvek kiválasztásának korlátozásáról szólva a Bíróság megállapította: a Törvényszék tévesen ítélte úgy, hogy az 1/58 rendelet az irányadó az EPSO és a versenyvizsgák pályázói közötti kommunikációnak a hivatalos nyelvekkel kapcsolatban előírt bármiféle korlátozására. Igaz ugyan, hogy az Olaszország kontra Bizottság ítéletben (C‑566/10 P) a Bíróság kimondta: mivel nincsenek a tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra alkalmazandó külön szabályozási rendelkezések a szóban forgó versenyvizsga‑felhívásokkal érintett intézmények eljárási szabályzataiban, az ezen intézmények, valamint tisztviselőik és alkalmazottaik közötti viszonyok nincsenek teljesen kizárva az 1/58. sz. rendelet hatálya alól. A Bíróság azonban hangsúlyozta, hogy e megállapítás nem az EPSO és a pályázók közötti kommunikáció nyelvére, hanem e versenyvizsga‑felhívások közzétételi nyelvére vonatkozik.(3) Ezért az Unió személyi állományának kiválasztására irányuló eljárásokban a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (6) bekezdése alapján megengedhető az eltérő bánásmód a versenyvizsgák nyelvhasználati szabályait illetően. Azonban a Bíróság kimondta: a Törvényszék a jelen ügyben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kommunikáció nyelvei kiválasztásának igazolása céljából előterjesztett indokok nem igazolhatták – a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) és (6) bekezdése értelmében – az EPSO‑val folytatott kommunikáció nyelvei kiválasztásának korlátozását, mivel a vitatott versenyvizsga‑felhívások nem tartalmazták, mely objektív módon ellenőrizhető tényezőkön alapult ez a korlátozás, amelynek a szolgálat valós igényeihez képest arányosnak kell lennie.


1      A Törvényszék 2016. szeptember 15‑i Olaszország kontra Bizottság ítélete (T‑353/14 és T‑17/15, EU:T:2016:495).


2      A 2013. május 13‑i 517/2013/EU tanácsi rendelettel (HL 2013. L 158., 1. o.) módosított, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. tanácsi rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.).


3      A 2012. november 27‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet (C‑566/10 P, EU:C:2012:752).