Language of document : ECLI:EU:C:2019:958

Ideiglenes változat

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. november 12.(1)

C502/19. sz. ügy

Büntetőeljárás

Oriol Junqueras Vies,

a Ministerio Fiscal,

az Abogacía del Estado és

a VOX politikai párt

részvételével

(a Tribunal Supremo [legfelsőbb bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Valamely tagállam előzetes letartóztatásban lévő állampolgára, akit az Európai Parlament tagjává választottak a büntetőeljárás bírósági tárgyalási szakaszában – Az érdekelt személlyel szemben azon engedély megtagadása, hogy eleget tegyen a nemzeti jog által előírt valamely követelménynek – Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) Jegyzőkönyv – 9. cikk – A parlamenti mentelmi jog tárgyköre és hatálya – A »megválasztott« és az »európai parlamenti tag« fogalma – Az Európai Parlament képviselőinek választásáról szóló okmány – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 39. cikk – Passzív választójog”






 Bevezetés

1.        A House of Commons (képviselőház, Egyesült Királyság) minden új jogalkotási ciklus kezdetén a speaker (elnök) petíciót nyújt be a királyhoz (illetve a jelen esetben a királynőhöz) annak érdekében, hogy utóbbi biztosítsa az alsóház számára „a véleménynyilvánítás szabadságát, a letartóztatás elleni védelmet, az Őfelségéhez való fordulást, ha az alkalom úgy kívánja, valamint a munkájának legkedvezőbb értelmezését”. A király válaszul megerősíti az általa, valamint a számos előde által biztosított előjogokat.(2)

2.        A parlamenti mentelmi jog ugyanis – a parliamentary privilege elnevezés alatt – az Egyesült Királyság parlamentjének történetéből ered. Ezen kiváltság legfontosabb elemét, a véleménynyilvánítás szabadságát, a XVI. század végén intézményesítették, és a Jogok Nyilatkozatában (Bill of Rights) kodifikálták 1689‑ben. Ez alapján született meg a jelenleg fennálló, a parlamenti megbízatás gyakorlása során tett kijelentések vagy elkövetett cselekmények miatti felelősségre vonás alóli mentesség (vagy anyagi jogi mentesség).

3.        A kontinentális jogban a parlamenti mentelmi jog megjelenését rendszerint a francia forradalommal kapcsolják össze. Az e forradalom során született új intézménynek – a Nemzetgyűlésnek – ugyanis védelemre volt szüksége az addig abszolút jellegű királyi hatalommal szemben. E mentelmi jog első kifejeződése magának a Nemzetgyűlésnek a rendeleteiben jelent meg. Már magában foglalta a jelenlegi formájában ismert parlamenti mentelmi jog két alkotóelemét: az anyagi jogi mentességet (felelősségre vonás alóli mentesség) a parlamenti megbízatás gyakorlása során elkövetett cselekmények tekintetében,(3) valamint az eljárásjogi mentességet (sérthetetlenség) minden egyéb körülmény miatt, kivéve ha a Nemzetgyűlés engedélyezte az eljárást.(4) A parlamenti mentelmi jogot ezt követően az 1791. évi alkotmányban alkotmányos szintre emelték.

4.        A mentelmi jog e formáját, amely két részből áll – felelősségre vonás alóli mentesség és sérthetetlenség – és amely a francia forradalom alatt jött létre, a kontinentális Európa államainak parlamenti joga messzemenően átvette.

5.        Bár a parlamenti mentelmi jog a parlament egyes tagjainak személyesen nyújtott védelem formájában jelenik meg, annak célja azonban eltérő. Nem olyan képviselői kiváltságot jelent, amely arra irányul, hogy a képviselőt kivonja a közös szabályozás hatálya alól, hanem egy olyan mechanizmust, amelynek célja a parlament egészének védelme.(5)

6.        Ami konkrétabban a sérthetetlenséget illeti, e védelem egyik célja annak biztosítása, hogy a parlament teljes ülést tarthasson, anélkül hogy egyes tagjait visszaélésszerű vagy zaklatásszerű büntető (akár polgári) peres eljárások visszatartsanak attól, hogy a vitákban részt vegyenek.(6)

7.        Jelenleg e mentelmi jog igazolása gyakran megkérdőjeleződik. Azt állítják ugyanis, hogy anakronisztikus fogalomnak minősül, amely egy olyan korszak maradványa, amikor a parlamentek támadásoknak voltak kitéve a végrehajtó és a bírói hatalom részéről, amely utóbbi gyakran a végrehajtó hatalom szolgálatában maradt. Ellenben a modern jogállamban a bírói függetlenség jelentené a legnagyobb garanciát a parlament működését vagy összetételét fenyegető indokolatlan támadások ellen, amely folytán az eljárásjogi mentesség elvesztené a létjogosultságát. E mentesség ezenkívül visszaélések forrása lehet, valamint azon személyek igazságszolgáltatáshoz való alapvető jogának sérelmét jelentené, akik sérelmet szenvedtek a parlamenti képviselők által a feladataik ellátásán kívül elkövetett cselekmények miatt.(7)

8.        Kétségtelenül van egy nagy rész igazság ezekben a kritikákban.

9.        Ez alapján egyfelől számomra úgy tűnik, hogy azok egy nagyon optimista látásmódról tesznek tanúbizonyságot: a jogállam fejlettsége nincs mindenhol azonos szinten és a politikai fejlődés nem mindig a megerősödés egyenes irányába halad. Ráadásul, bár a bírók főszabály szerint függetlenek maradnak, ez nem állapítható meg feltétlenül a rendvédelmi szervek, sem pedig az ügyész esetében.(8)

10.      Másfelől az olyan intézkedések, mint a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos határozatok bírói felülvizsgálata, a mentelmi jog terjedelmének vagy hatályának korlátozása, valamint a parlamentek azon gyakorlata, hogy a mentelmi jogot főszabály szerint – a fumus persecutionis esetét kivéve – felfüggesztik, lehetővé teszik a visszaélések elkerülését, valamint azt, hogy a mentelmi jog korlátozására a parlament pajzsaként betöltött szerepére jellemző határokon belül kerüljön sor.

11.      A képviselők mentelmi joga – amennyiben azt megfelelően alkalmazzák – tehát e képviselők függetlenségének, és így valamennyi parlament – köztük az Európai Parlament – függetlenségének egyik garanciáját jelenti.

12.      Ugyanakkor az e mentelmi jogban való részesülés érdekében előzetesen meg kell szerezni a parlamenti képviselői jogállást. Az Európai Unió intézményi rendjében az e jogállás megszerzésére irányuló eljárást részben a tagállamok nemzeti jogszabályai, részben pedig az uniós jogi rendelkezések szabályozzák. Egyébiránt a jelen ügy az e különböző jogrendek alkalmazási körének megosztására vonatkozó kérdést veti fel. A jelen ügynek tehát alkotmányos jelentősége van, amely túlmutat az alapeljárás felperesének személyes helyzetén és azon a nemzeti politikai vitán, amelyben e személy érintett. A jelen ügyben felmerült jogkérdéseket ezen alkotmányos szemszögből javaslom vizsgálni.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

13.      Az EUSZ‑hez és az EUMSZ‑hez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) Jegyzőkönyv(9) 9. cikke értelmében:

„Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai:

a)      saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik,

b)      a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek.

Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.”

14.      Az Európai Parlament tagjainak választására vonatkozó eljárást a 2002. június 25‑i és a 2002. szeptember 23‑i 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal(10) módosított, 1976. szeptember 20‑i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány(11) (a továbbiakban: 1976. évi okmány) szabályozza. Ezen okmány 5. cikke értelmében:

„(1)      Az az ötéves időszak, amelyre az Európai Parlament tagjait megválasztják, a választásokat követő első ülés megnyitásával veszi kezdetét.

[…]

(2)      Az Európai Parlament minden egyes tagjának a megbízatása az (1) bekezdésben foglalt időszakkal azonos időben kezdődik és szűnik meg.”

15.      Az említett okmány 6. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Az Európai Parlament tagjait megilletik az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8‑i jegyzőkönyv szerint részükre biztosított előjogok és mentességek.”

16.      Ugyanezen okmány 8. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezen okmány rendelkezéseire is figyelemmel, a választási eljárásra az egyes tagállamok saját nemzeti rendelkezései az irányadók.”

17.      Az 1976. évi okmány 12. cikke értelmében:

„Az Európai Parlament tagjainak mandátumát az Európai Parlament igazolja. Ennek során az Európai Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan megállapított választási eredményeket, és dönt az ezen okmány rendelkezései alapján esetlegesen felmerülő minden vitás esetben, kivéve azokat, amelyek az ezen okmányban említett nemzeti szabályokból erednek.”

18.      Végül az ezen okmány 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az európai parlamenti tagok helye megüresedik, amikor az Európai Parlament tagjának megbízatása lemondás, elhalálozás, vagy a mandátum visszavonása miatt megszűnik.”

 A spanyol jog

19.      A spanyol alkotmány 71. cikke kimondja:

„1.      A képviselők és a szenátorok feladataik ellátása során kifejtett véleményük miatt sérthetetlenséget[(12)] élveznek.

2.      A képviselőket és a szenátorokat mandátumuk ideje alatt mentelmi jog is megilleti és csak a bűncselekmény elkövetésében tetten ért tagok tartóztathatók le. Az adott kamara előzetes engedélye nélkül nem gyanúsíthatók meg és nem vonhatók eljárás alá.

3.      A képviselőkkel és a szenátorokkal szemben folytatott ügyekben a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) büntető kollégiuma rendelkezik hatáskörrel.

[…]”

20.      A módosított, 1985. június 19‑i Ley Orgánica 5/1985 del Régimen Electoral General(13) (az általános választási rendszerről szóló, 5/1985. sz. sarkalatos törvény) (a továbbiakban: választójogi törvény) a spanyol választási rendszert szabályozza. E törvény VI. címe az európai parlamenti választásokra vonatkozó különleges rendelkezéseket tartalmazza. Többek között az említett törvény 224. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:

„1.      A Junta Electoral Centralnak [központi választási tanács, Spanyolország] legkésőbb a választásokat követő huszadik napon össze kell számlálnia nemzeti szinten a szavazatokat, meg kell határoznia a képviselői helyeket az egyes képviselőjelöltek részére, és ki kell hirdetnie a megválasztott képviselőket.

2.      A kihirdetést követő öt napon belül a megválasztott képviselőjelölteknek a központi választási tanács előtt esküt vagy fogadalmat kell tenniük az alkotmány betartására. Az említett határidő lejártát követően a központi választási tanács üresnek nyilvánítja az azon európai parlamenti képviselőket megillető képviselői helyeket, akik nem tettek fogadalmat az alkotmány betartására, és felfüggeszti valamennyi olyan kiváltságukat, amelyek a tisztségük okán őket megilletheti, amíg az említett eskütételre sor nem kerül.”

21.      Az 1882. szeptember 14‑i Real Decreto por el que se aprueba la Ley de Enjuiciamiento Criminal (a büntetőeljárásról szóló törvény jóváhagyásáról szóló királyi rendelet,(14) a továbbiakban: büntetőeljárásról szóló törvény) 384. bis cikke értelmében:

„Az eljárási cselekményről szóló végzés jogerőssé válását és fegyveres csoportok tagja, vagy velük kapcsolatban álló személy, illetve terrorista vagy lázadó személyek által elkövetett bűncselekmény miatt történő előzetes letartóztatás elrendelését követően azon terheltet, aki közfeladatot vagy köztisztséget lát el, automatikusan fel kell menteni tisztségének végzése alól fogva tartásának fennállásáig.”

22.      E törvény 750–755. cikkének szövege a következőképpen szól:

„750. cikk

Az a bíró vagy bíróság, amely úgy véli, hogy valamely szenátor vagy képviselő ellen bűncselekmény elkövetése miatt eljárást kell indítani, a parlamenti ülésszak megnyitását követően tartózkodik az eljárás velük szembeni megindításától azon társjogalkotó testület engedélyének megszerzéséig, amelyhez tartoznak.

751. cikk

Ha a szenátort vagy az alsóházi képviselőt bűncselekmény elkövetésén tetten érik, az előző cikkben hivatkozott engedély nélkül letartóztatható, vagy ellene bírósági eljárás indítható; azonban a letartóztatásától vagy a bírósági eljárás megindításától számított huszonnégy órán belül az adott társjogalkotó testülettel e tényt tudatni kell.

Az adott társjogalkotó testületet azon szenátorral vagy alsóházi képviselővel szemben folyamatban lévő ügyről is tájékoztatni kell, akinek megválasztására terheltként került sor.

752. cikk

Ha a szenátor vagy a képviselő ellen a Parlament két ülésszaka közötti időszakban indítanak bírósági eljárást, az ügyet elbíráló bírónak vagy a bíróságnak arról haladéktalanul tájékoztatnia kell az adott társjogalkotó testületet.

Ugyanígy kell eljárnia, ha a megválasztott szenátor vagy a képviselő ellen az alakuló ülést megelőzően indul bírósági eljárás.

753. cikk

A bíróság hivatalvezetője mindenképpen felfüggeszti az eljárást azon a napon, amelyen az érintett társjogalkotó testületet – ülésszak alatt vagy azon kívül – tájékoztatják, és a helyzet változatlanul fennáll, amíg az adott társjogalkotó testület teljesíti az ezzel kapcsolatos kötelezettségét.

754. cikk

Ha a Szenátus vagy a Képviselőház megtagadnák a kért engedélyt, a szenátorral vagy a képviselővel szemben megszűnik az eljárás; a többi terhelttel szemben azonban tovább folytatódik.

755. cikk

Az engedélyt mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem formájában kell kérni, és ezzel együtt, bizalmas jelleggel be kell nyújtani a szenátorral vagy a képviselővel szemben tett terhelő tanúvallomást, ideértve az ügyész véleményét és az engedélyre irányuló külön kérelmeket.”

 A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

23.      Az alapeljárás felperese, Oriol Junqueras Vies, a Gobierno autonómico de Cataluña (katalán autonóm kormány, Spanyolország) alelnöke volt a 2017. szeptember 6‑i Ley 19/2017 del referéndum de autodeterminación (az önrendelkezésről szóló népszavazásról szóló 19/2017. sz. törvény)(15) és a 2017. szeptember 8‑i Ley 20/2017 de transitoríedad jurídica y fundacional de la República (a köztársaság átmeneti jogi helyzetéről és alapításáról szóló 20/2017. sz. törvény)(16) Parlamento de Cataluña (Katalónia parlamentje, Spanyolország) általi elfogadása idején, valamint az e két törvény közül az első által előírt, önrendelkezésről szóló népszavazás megtartásakor 2017. október 1‑jén, amely törvény rendelkezéseit a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) egyik határozata alapján időközben felfüggesztették.

24.      Ezen eseményeket követően a Ministerio Fiscal (ügyész, Spanyolország), az Abogado del Estado (állami jogtanácsos, Spanyolország) és a VOX politikai párt büntetőeljárást indítottak személyek egy csoportja – köztük O. Junqueras Vies – ellen, akiknek azt róják fel, hogy egy szeparatista folyamatban vettek részt, és ennek keretében olyan cselekményeket követtek el, amelyek büntetőjogilag háromféleképpen minősíthetők, vagyis először „lázadásnak” vagy „zendülésnek”, másodszor „engedetlenségnek”, harmadszor pedig „hűtlen kezelésnek”.

25.      O. Junqueras Vies előzetes letartóztatását e büntetőeljárás nyomozati szakaszában, egy 2017. november 2‑án hozott végzés alapján rendelték el. Ezt a végzést azóta folyamatosan megújították.

26.      Az ellene indított büntetőeljárás bírósági tárgyalási szakaszának megnyitását követően O. Junqueras Vies a Congreso de los Diputados (Képviselőház, Spanyolország) tagjainak megválasztása érdekében 2019. április 28‑án tartott választásokon képviselőnek jelöltette magát. Képviselőnek választották meg.

27.      A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a 2019. május 14‑i végzéssel(17) úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a spanyol alkotmány 71. cikkének (2) bekezdésében, valamint a büntetőeljárásról szóló törvény 755. cikkében meghatározott előzetes engedélyt kérni a Képviselőháztól, mivel O. Junqueras Vies megválasztására az ellene indított büntetőeljárás bírósági tárgyalási szakaszának megnyitását követően került sor. E bíróság szerint ugyanis az említett alkotmányos rendelkezésből eredő mentesség csak az olyan büntetőeljárások tekintetében alkalmazandó, amelyek az érintett képviselő vagy szenátor ügyében még nem jutottak a bírósági tárgyalás szakaszába.

28.      Ez a bíróság – amelyhez O. Junqueras Vies ilyen irányú kérelmet terjesztett elő – ugyanezen végzéssel utóbbi számára rendkívüli eltávozási engedélyt adott, amely lehetővé tette neki, hogy rendőri felügyelet alatt és a biztonságát garantáló feltételek mellett részt vegyen a Képviselőház első teljes ülésén abból a célból, hogy ezen alkalomból teljesítse a beiktatása tekintetében a Képviselőház eljárási szabályzatának 20. cikke által előírt követelményeket, többek között az eskütételt.

29.      Az e követelményeknek való megfelelést, a beiktatását, majd a börtönbe való visszatérését követően O. Junqueras Viest a képviselőházi elnökség 2019. május 24‑i határozatával, a büntetőeljárásról szóló törvény 384. bis cikkének megfelelően felfüggesztették a képviselői tisztségéből.

30.      O. Junqueras Vies a 2019. május 26‑án tartott, európai parlamenti képviselői választásokon is jelöltette magát. Az Európai Parlament tagjának választották meg, miután ezt az eredményt a központi választási tanács „A 2019. május 26‑án tartott választásokon megválasztott európai parlamenti képviselők kihirdetéséről” szóló, 2019. június 13‑i határozatban(18) a választójogi törvénykönyv 224. cikkének (1) bekezdésével összhangban kihirdette.

31.      A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) a 2019. június 14‑i végzésével (a továbbiakban: 2019. június 14‑i végzés) állást foglalt O. Junqueras Vies arra irányuló kérelmével kapcsolatban, hogy rendkívüli eltávozási engedélyt adjanak a számára, amely lehetővé teszi, hogy megjelenjen a központi választási tanács előtt abból a célból, hogy a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló esküt tegyen, amit a választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdése ír elő az Európai Parlament tagjaivá választott személyek számára. Ez a bíróság elutasította a kért engedély megadását.

32.      2019. június 20‑án a központi választási tanács határozatot hozott, amelyben megállapította, hogy O. Junqueras Vies nem tette le a szóban forgó esküt, és a választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésével összhangban bejelentette az érintett személyt az Európai Parlamentben megillető képviselői hely megüresedését, valamint minden olyan kiváltság felfüggesztését, amely őt a tisztségéből eredően megillethetné. Ezzel párhuzamosan ez a tanács egy listát adott át az Európai Parlamentnek a Spanyolországban megválasztott képviselőkről, amelyen nem szerepelt O. Junqueras Vies neve.

33.      2019. július 2‑án az Európai Parlament a kilencedik jogalkotási ciklus keretében megtartotta az első ülését.

34.      O. Junqueras Vies a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) előtt keresetet nyújtott be a 2014. június 14‑i végzéssel szemben, amelynek keretében a Jegyzőkönyv 9. cikkében előírt mentességre hivatkozott.

35.      E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1.      A [Jegyzőkönyv] 9. cikke az »ülésszak« kezdetét megelőzően alkalmazandó‑e a súlyos bűncselekmények miatt olyan előzetes letartóztatásban lévő vádlott tekintetében, amelyet a választási eljárás kezdete előtt megvalósuló tények miatt bíróság rendelt el, amely választási eljárásban e vádlottat az Európai Parlamentbe megválasztott képviselőnek nyilvánították, de bírósági határozattal megfosztották a rendkívüli eltávozási engedélytől, amely lehetővé tenné számára az azon belső választójogi szabályozás által előírt feltételek teljesítését, amelyre az [1976. évi okmány] 8. cikke hivatkozik?

2)      Igenlő válasz esetén, ha a nemzeti választójogi szabályozásban kijelölt szerv – mivel a megválasztott képviselő a választójogi szempontból meghatározott feltételeket nem teljesítette (súlyos bűncselekmény miatt folyamatban lévő előzetes letartóztatás okán a személyes szabadságának korlátozásából fakadó lehetetlenség) – azt közölte az Európai Parlamenttel, hogy e képviselő a hivatkozott feltételek teljesítéséig nem szerzi meg az említett képviselői jogállást, az »ülésszak« fogalmának kiterjesztő értelmezése változatlanul fennmarad‑e annak ellenére, hogy a megválasztott személy azon várakozása, miszerint elfoglalja képviselői helyét, átmenetileg megszakad?

3)      Ha a válasz a kiterjesztő értelmezés lenne, amennyiben a megválasztott képviselő súlyos bűncselekmények miatt folyamatban lévő előzetes letartóztatásban van a választási eljárás kezdetét jóval megelőzően, a fogva tartásáról határozó igazságügyi hatóságnak a [Jegyzőkönyv] 9. cikke szerinti, »amikor az Európai Parlament üléseinek helyszínére utaznak, illetve onnan visszatérnek« kifejezés alapján szinte automatikusan meg kell‑e szüntetnie teljes mértékben a fogva tartást, hogy lehetővé tegye az alakiságok teljesítését és az Európai Parlamentbe való utazást, vagy a konkrét ügyben figyelembe kell‑e vennie egyrészt az igazságszolgáltatás érdekéből, valamint a tisztességes eljárásból eredő jogok és érdekek, másrészt a mentelmi jog intézményéhez fűződő jogok és érdekek mérlegelésének relatív szempontját, mind az Európai Parlament működésének és függetlenségének tiszteletben tartását, mind pedig a közjogi tisztségnek a megválasztott képviselő által történő betöltéséhez való jogot illetően?”

36.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) kiemelte, hogy az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdésekben fordult a Bírósághoz, amely kérdések előtte nem az O. Junqueras Vies ellen indított büntetőeljárás során akkor a határozathozatal szakaszában lévő érdemi ítélet előkészítése keretében merültek fel, hanem egy olyan eljárásjogi mellékkörülmény keretében, amelynek alapja az érdekelt személy által a 2019. június 14‑i végzés ellen benyújtott kereset volt. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) arra is rámutatott, hogy ezeket a kérdéseket első és végső fokon eljáró bíróságként kellett feltennie a Bíróságnak a spanyol alkotmány 71. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

37.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2019. július 1‑jén érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket nyújtott be O. Junqueras Vies, az ügyész, a VOX politikai párt, a spanyol kormány, az Európai Parlament és az Európai Bizottság. Ugyanezen felek képviseltették magukat a 2019. október 14‑én tartott tárgyaláson.

38.      Ugyanezen a napon a kérdést előterjesztő bíróság meghozta a 459/2019. sz. ítéletet (a továbbiakban: 2019. október 14‑i ítélet), amelyben többek között O. Junqueras Viest tizenhárom év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, és ugyanennyi időre megfosztotta a polgári jogoktól (inhabilitación absoluta). Ez a bíróság egy, a Bírósághoz ugyanezen a napon címzett levélben jelezte, hogy fenntartja az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.

 Elemzés

39.      A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjeszt a Bíróság elé, amelyek lényegében az Európai Parlament tagjait megillető, a Jegyzőkönyv 9. cikkében előírt mentesség személyi és időbeli hatályával kapcsolatosak. A jelen ügyben számos fél által előterjesztett észrevételekből azonban kitűnik, hogy az alapeljárás felperese esetében egy előzetes és sokkal alapvetőbb kérdés merül fel: O. Junqueras Vies európai parlamenti képviselői(19) jogállást élvez‑e? Az elemzésemet tehát e kérdés megvizsgálásával kezdem.

 Az európai parlamenti képviselői jogállás

40.      A Jegyzőkönyv 9. cikkében előírt parlamenti mentelmi jog az Európai Parlament tagjait illeti meg. Márpedig az alapeljárás felei, akik észrevételeket nyújtottak be – kivéve természetesen az alapeljárás felperesét – úgy vélik, hogy utóbbi nem szerezte meg, illetve mindenesetre nem teljesen szerezte meg ezt a jogállást. Azt állítják ugyanis, hogy az 1976. évi okmány értelmében a választási eljárást az európai parlamenti választások tekintetében a tagállamok nemzeti joga szabályozza. Márpedig e felek szerint a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütételre vonatkozó, a megválasztott európai parlamenti képviselőkkel szemben a választójogi törvény 224. cikkében előírt kötelezettség a választási eljárás egyik szakaszát jelenti Spanyolországban, amely folytán az olyan személy, akit megválasztott képviselőnek nyilvánítottak, az európai parlamenti képviselői mandátumot az abból eredő összes kiváltsággal – ideértve a mentelmi jogot is – együtt csak e kötelezettség teljesítését követően szerzi meg. A központi választási tanács e logikát követve adott át a Parlamentnek egy listát a megválasztott személyekről, amelyen nem szerepelt az alapeljárás felperesének neve.

41.      Ezzel az okfejtéssel az Európai Parlament és lényegében a Bizottság is egyért a jelen ügyben benyújtott észrevételeikben. Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság is ezt az álláspontot képviseli az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben.

42.      Nem értek egyet ezzel az okfejtéssel, az alábbi okok miatt.

 Előzetes megjegyzések

43.      Az EUSZ 14. cikk (2) bekezdése alapján az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll. Utóbbiakat az EUSZ 14. cikk (3) bekezdéssel összhangban közvetlen és általános választójog alapján választják. E választást az 1976. évi okmány rendelkezései szabályozzák. Ez az okmány előírja, hogy az abban harmonizált kérdések kivételével a választási eljárást a tagállamok nemzeti joga szabályozza (az említett okmány 8. cikke). A nemzeti jogra való ezen utalás – a választási eljáráson kívül – olyan kérdésekre vonatkozik, mint az aktív és a passzív választójog, a választások érvényességének ellenőrzése vagy – részben – az összeférhetetlenségek.

44.      Ellenben az európai parlamenti képviselők – mint az Unió polgárainak közvetlen választójog alapján választott képviselői és valamely uniós intézmény tagjai – jogállását csak az uniós jog szabályozhatja. Ha ugyanis az európai parlamenti képviselők jogállásának szabályozása a tagállamok nemzeti jogára lenne bízva, az nemcsak az Európai Parlamentnek a tagállamokkal szembeni függetlenségét, hanem az egész uniós jogrend autonómiáját is érintené.

45.      Az intézményi függetlenségre és a jogi autonómiára vonatkozó e szempont alapján kell megvizsgálni az európai parlamenti képviselői jogállásának megszerzésére vonatkozó kérdést.

 A közvetlen választójog alapján történő választás jellege

46.      Először is számomra úgy tűnik, hogy az az okfejtés, amely szerint az európai parlamenti képviselői jogállás csak a nemzeti jog által előírt olyan alakiságok teljesítése esetén szerezhető meg, mint például az eskütétel, a közvetlen és általános választójog alapján történő választásnak, valamint a képviseleti mandátumnak még a gondolatával is ellenétes. Az ilyen mandátum megszerzése ugyanis csak a választók szavazatának lehet az eredménye, és az nem tehető függővé valamely alakiság ezt követően történő teljesítésétől, amely teljesítés – ahogyan azt a jelen ügy mutatja – nem mindig csak a megválasztott személytől függ. A választók képviselőket választanak, nem pedig „olyan személyeket, akik azt állítják magukról, hogy ők képviselők”. A szavazás során kifejezett döntésük semmilyen „érvényesítéshez” vagy „megerősítéshez” nem kötött.

47.      Természetesen az európai parlamenti mandátumra és annak kiosztására bizonyos követelmények és formai korlátok vonatkoznak: a jelölt megválaszthatósága, az összeférhetetlenségek és a választás érvényessége. Ugyanakkor itt a megválasztott személy jogállásával, illetve a választási eljárással kapcsolatos objektív körülményekről van szó. E követelmények be nem tartása lehetetlenné teszi a mandátum megszerzését vagy megtartását, és az annak idő előtti megszűnéséhez vezethet.

48.      Az is igaz, hogy különböző parlamenti rendszerek alaki követelményeket írnak elő a parlamenti képviselők számára a tényleges hivatalba lépést megelőzően, legyen szó akár az eskütétellel kapcsolatos, a pénzügyi érdekeltségek bejelentésére vonatkozó vagy egyéb kötelezettségekről. Ugyanakkor e kötelezettségek csak az európai parlamenti képviselőkre, azaz a mandátumot már megszerzett személyekre vonatkoznak. Ezen kötelezettségek teljesítése azonban nem jelenti e megszerzés feltételét, amely kizárólag a népnek a választások során kifejezett akaratából származhat.(20)

49.      Ily módon az eredmények kihirdetése jelenti azt az aktust, amely lezárja a választási eljárást, és amely alapján a megválasztott személyek megszerzik a mandátumokat.(21) Az ezen aktust követő minden alakiság – a választások esetleges érvénytelenítését kivéve – csak deklaratív jellegű, és az nem minősülhet a mandátum megszerzésére vonatkozó feltételnek.

50.      El tudom tehát elfogadni azt, hogy a spanyol jog szerint a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütétel – amelynek a Spanyolországban megválasztott európai parlamenti képviselőkkel szemben fennálló kötelezettségét a választójogi törvény 224. cikke írja elő – e képviselők tisztsége tényleges betöltésének feltételét jelentheti.(22) Ellenben ez a kötelezettség nem minősülhet az európai parlamenti képviselői jogállás, valamint az e jogállásból eredő kiváltságok – többek között a mentesség – utóbbi személyek által történő megszerzésére vonatkozó feltételnek. Az az okfejtés, amely szerint a képviselői jogállás és az abból eredő mentesség csak azt illetheti meg, aki teljes nyugalomban megkezdte a feladatainak ellátását, ördögi körhöz vezethet: a megválasztott személy nem hivatkozhatna a mentelmi jogára, mivel ő nem rendelkezne a képviselői jogállással, azonban – e mentelmi jog hiányában – ő akadályozva lenne abban, hogy teljesítse azt a kötelezettséget, amely lehetővé tenné számára e jogállás, valamint az abból eredő mentelmi jog megszerzését. Márpedig egy valamely köztisztségbe szabályosan megválasztott személy megakadályozása abban, hogy az e tisztség betöltéséhez előírt esküt letegye, tökételes módszert jelent e személynek a szóban forgó tisztségtől azok akarata ellenére történő megfosztásához, akiknek jogszabályon alapuló hatáskörük van a kinevezésre.

51.      Igaz, hogy az Európai Parlament eljárási szabályzatának 3. cikkével összhangban a képviselők mandátumának vizsgálatát a tagállamok illetékes hatóságai által a megválasztott személyek nevéről történő értesítés alapján végzik. Teljes mértékben logikus, hogy az Európai Parlamentet hivatalosan tájékoztatni kell a választások eredményéről, mivel az nem kötelezhető arra, hogy az egyes tagállamok hivatalos lapját lapozgassa annak érdekében, hogy ezt az információt megszerezze. Ez az értesítés azonban csak egy technikai jellegű lépés, amely – többek között a Bizottság állításával ellentétben – nem minősül a mandátum megszerzésének. Egyébiránt feltételezhető, hogy ez az értesítés hűen tükrözi a választások eredményét, mivel az Európai Parlament eljárási szabályzata 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében a mandátumok ellenőrzése „a tagállamoknak a választások teljes eredményét tartalmazó hivatalos értesítésén alapul, amely tartalmazza a megválasztott jelöltek […] nevét”. Egyébként az 1976. évi okmány 12. cikke értelmében, az Európai Parlament a tagjai mandátumának ellenőrzése érdekében tudomásul veszi „a tagállamok által hivatalosan megállapított választási eredményeket”.(23) Márpedig az 1976. évi okmány – normatív aktusként – elsőbbséget élvez az Európai Parlament eljárási szabályzatával szemben.(24)

 Az 1976. évi okmánnyal való összeegyeztethetőség

52.      Másodszor, a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütétel hiányának a spanyol jog szerinti következménye – azaz a mandátum (átmeneti) megüresedésének bejelentése és abból eredő kiváltságoknak ez ezen eskütétel teljesítéséig történő felfüggesztése – álláspontom szerint összeegyeztethetetlen az 1976. évi okmány releváns rendelkezéseivel.

53.      Ugyanis, bár ez az okmány a tagállamokra bízza az európai parlamenti képviselők választásának lebonyolítását, nem teszi lehetővé számukra azt, hogy e képviselők mandátumával szabadon rendelkezzenek. Kétségtelen, hogy a tagállamok először is arra rendelkeznek hatáskörrel, hogy a választások érvényességét vizsgálják. Ez logikusnak tűnik, mivel a tagállamok viselik a felelősséget a szavazás lefolytatásáért. Szabálytalanságok megállapítása esetén a választások – és így azok eredménye – megsemmisíthetők, ami főszabály szerint új szavazást eredményez. Továbbá a tagállamok megállapíthatják valamely európai parlamenti képviselő mandátumának visszavonását. E visszavonás oka lehet többek között a képviselő passzív választójogának elvesztése vagy az európai parlamenti képviselői mandátummal való valamely összeférhetetlenség fennállása.

54.      Márpedig e körülmények egyike sem igazolható a jelen ügyben, legalábbis a 2019. október 14‑i ítélet kihirdetéséig. Az, hogy az alapeljárás felperese nem teljesíti az előírt eskütételt, nem a mandátumának visszavonásához, hanem csak – a kérdést előterjesztő bíróság megfogalmazása alapján – „[e mandátum tényleges megszerzésének] ideiglenes [el]halasztás[ához vezet], amíg az eljárás esetleges kimenetelétől függően a parlamenti jogállás megszerzését korlátozó akadályok megszűnnek”. Ugyanakkor sem az 1976. évi okmány, sem pedig egyéb uniós jogi rendelkezés nem írja elő a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy – határozatlan időre, amely potenciálisan az egész parlamenti ciklusra kiterjedhet – (átmenetileg) felfüggesszék egy európai parlamenti képviselő mandátumát.

 A spanyol jog

55.      Harmadszor, számomra úgy tűnik, hogy az az állítás, amely szerint a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütételre vonatkozó, a választójogi törvény 224. cikkében előírt kötelezettség a választási eljárás egyik eleme, nem következik magából a spanyol jogból.

56.      Ez a kötelezettség ugyanis a választási törvény 108. cikkének (8) bekezdésében valamennyi megválasztott személy számára elő van írva. Ugyanakkor e cikk értelmében a szóban forgó esküt „a beiktatáskor, a [képviselői] tisztségének teljes körű megszerzése érdekében” kell letenni. A spanyol kormánynak a tárgyaláson tett állításával ellentétben tehát az említett cikkből nem következik, hogy a szóban forgó kötelezettség a mandátum megszerzésének feltételét jelenti.

57.      E következtetés többek között a Cortes generalesbe (spanyol parlament) megválasztott képviselők vonatkozásában is alá van támasztva. A szóban forgó kötelezettséget a spanyol parlament mindkét házának szabályzata szabályozza. Az esküt a képviselőknek e parlament azon háza előtt kell letenniük, ahova tartoznak, főszabály szerint annak első plenáris ülésén. Ugyanakkor a tagoknak három plenáris ülés áll rendelkezésre e kötelezettség teljesítésére a mandátum megüresedésének bejelentésére vonatkozó szankció megállapítása előtt.

58.      Ennélfogva álláspontom szerint egyértelműen egy olyan alakiságról van szó, amely a spanyol parlament tagjait terheli, akik a szabályzatok rendelkezéseinek egyedüli érintettjei, és akik részt vehetnek a parlament házainak plenáris ülésén. Bár ez az alakiság a megbízatás tényleges gyakorlásának feltétele lehet, attól e mandátum megszerzése egyáltalán nem függ, mivel utóbbi kizárólag a választások eredményéből következik.

59.      Ezt a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság) kifejezetten megerősítette, amely a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütételre vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban azt állította, hogy „[a]nnak esetleges nemteljesítése nem a képviselői vagy szenátori jogállástól való megfosztást – mivel ez a jogállás csak a nép választásától függ –, hanem csak az e jogállás szempontjából sajátos feladatoktól való megfosztást eredményezi”(25). A parlamenti tisztséggel összefüggő feladatok ellátásáról van tehát szó, nem pedig a mandátum megszerzéséről.

60.      Márpedig, ha a spanyol parlament tagjait illetően ez a helyzet, nem látom be, hogyan is történhetne ez másként az európai parlamenti képviselők esetében. Az olyan formális kötelezettségnek ugyanis, amely valamely képviselőt (vagy szenátort) terheli, és amelytől az utóbbiak tisztségének tényleges betöltése függ – azaz a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütételre vonatkozó kötelezettség –, nem változhat meg hirtelen a jellege, és az nem válhat a választási eljárás egyik olyan szükséges elemévé, amely az európai parlamenti képviselői mandátum megszerzése tekintetében alapvető jelentőséggel bír.

 Az európai parlamenti képviselőkkel szemben alkalmazott, a nemzeti képviselőkhöz képest egyenlőtlen bánásmód

61.      Végül, negyedszer, annak érdekében, hogy rátérjek a közvetlenül a Jegyzőkönyv 9. cikkének értelmezésével kapcsolatos kérdésekre, rá kell mutatni, hogy az az álláspont, amely szerint a Spanyolországban megválasztott európai parlamenti képviselők mandátumának megszerzése a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütételre vonatkozó kötelezettség teljesítésétől függ, e képviselőket, valamint magát az Európai Parlamentet határozottan kevésbé előnyös helyzetbe hozza a spanyol parlamenthez és azok tagjaihoz képest a parlamenti mentelmi jogban való részesülés és az e mentelmi jog felfüggesztésére vagy annak védelmére irányuló hatáskör tekintetében.

62.      A spanyol parlament tagjai ugyanis ezt az esküt a parlament azon háza előtt teszik le, ahova tartoznak, főszabály szerint az első plenáris ülésen, amelyen részt vesznek. Ezt az eskütételt az egyes házak szabályzata szabályozza. Az érintett ház belső eljárásáról van tehát szó, amelybe semmilyen harmadik intézmény nem avatkozik bele. Egyébként – ahogyan azt már jeleztem – ez a kötelezettség nem a parlamenti jogállás megszerzésének, hanem annak feltétele, hogy az érintett személy teljeskörűen éljen ezzel a jogállással. Ráadásul, ami mindenesetre a képviselők házát illeti, a képviselő kiváltságainak felfüggesztéséből álló szankció kiszabására csak azt követően kerül sor, hogy három plenáris tartanak meg, anélkül hogy ez a képviselő teljesítené a szóban forgó kötelezettséget.(26) Az sem biztos azonban, hogy ez a felfüggesztés a parlamenti mentelmi jogra is vonatkozik.(27)

63.      Ellenben az Európai Parlament tagjainak esetében az esküt a központi választási tanács előtt kell letenni – amely az Európai Parlamenttől elkülönült szerv –, anélkül hogy utóbbinak beleszólása lenne ebbe. E kötelezettségnek a valamely európai képviselő (vagy a választójogi törvény 224. cikke alapján a „megválasztott képviselőjelölt”) által történő nemteljesítése – ideértve az akaratán kívül álló okokból történő nemteljesítést is – azonnal és automatikusan e képviselő mandátuma megüresedésének bejelentését eredményezi, amely folytán utóbbi nevéről még csak nem is értesítik az Európai Parlamentet a megválasztott személyek között, és – amint azt állították – őt nem illeti meg a parlamenti mentelmi jog.

64.      Márpedig – a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontjával összhangban – az Európai Parlament tagjai a saját államuk területén „a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik”, és az e mentesség felfüggesztésére vonatkozó hatáskör a Jegyzőkönyv 9. cikkének harmadik bekezdése alapján az Európai Parlamentet illeti meg. Nem látom azonban, hogy e mentelmi jog miként tekinthető azonosnak a nemzeti parlamenti képviselők számára elismert mentelmi joggal, ha a parlamenti jogállás – amely a mentelmi jog elismeréséhez képest korábbi – megszerzésének feltételei nem azonosak.

 Végkövetkeztetés és záró megjegyzések

65.      A fentiek összességéből következik, hogy a feleknek a jelen indítvány 40. és 41. pontjában hivatkozott állításaival ellentétben a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütétel nem jelenti az európai parlamenti választási eljárás egyik szakaszát Spanyolországban, mivel ezt az eljárást az eredmények hivatalos megállapításával lezártnak kell tekinteni. Ily módon az európai parlamenti képviselői jogállást pusztán e megállapítás ténye alapján és annak pillanatában megszerzettnek kell tekinteni.

66.      Egyébként az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben, valamint a spanyol kormány észrevételeiben foglalt információk szerint az alapeljárás felperese nemzeti választott tisztségeinek betöltését (a katalán regionális parlamenti képviselői tisztségét és a spanyol parlament alsóházában betöltött képviselői tisztségét) a büntetőeljárásról szóló törvény 384 bis cikke alapján felfüggesztették.

67.      A spanyol kormány állításaival ellentétben – még egyszer – számomra világosnak tűnik, hogy az ilyen, felfüggesztésre vonatkozó intézkedés nem vonatkozhat az alapeljárás felperesére mint az Európai Parlament tagjára. Kétségtelenül igaz, hogy az európai parlamenti képviselőket a tagállamokban választják meg a nemzeti jogukban – amelyet bizonyos kérdésekben az 1976. évi okmány harmonizál – előírt módokon. A Szerződés a parlamenti képviselőhelyeket e választás tekintetében osztja szét a tagállamok között a „csökkenő arányosságra” vonatkozó szabály alapján (EUSZ 14. cikk, (2) bekezdés, harmadik mondat). A tagállamok emiatt alkalmazzák a tisztán eljárásjogi jellegű rendelkezéseken kívül a – többek között a megválaszthatóságra vonatkozó – saját szabályaikat is. Arra is fel vannak hatalmazva, hogy a területükön megválasztott európai parlamenti képviselők tekintetében az összeférhetetlenségre vonatkozó saját szabályaikat alkalmazzák az 1976. évi okmány 7. cikkében foglalt, összeférhetetlenségi okok listája mellett. Az is természetes, hogy a tagállamok nemzeti joga szabályozza a választások érvényességének ellenőrzését.

68.      Az Európai Parlament tagjai a megválasztásukat követően azonban az uniós jog által szabályozott mandátummal rendelkeznek, amelyet a tagállamok nem vonhatnak vissza és nem is korlátozhatnak az e jogból eredő kifejezett felhatalmazás nélkül. Márpedig az egyetlen körülmény, amikor az Európai Parlament egyik tagjának a megbízatása a rendes lejárta előtt szűnik meg – a lemondás és a halál esetét kivéve – a mandátum visszavonása (az 1976. évi okmány 13. cikkének (1) bekezdése). E visszavonás azon tagállam nemzeti szabályozásából eredhet, amelyben a szóban forgó képviselőt megválasztották. Ez természetes, mivel az európai parlamenti mandátum visszavonása rendszerint vagy az érdekelt fél passzív választójogának elvesztése vagy pedig összeférhetetlenség miatt következik be, és e két elemet – a másodikat részben – a tagállamok nemzeti joga szabályozza.

69.      Ellenben az 1976. évi okmány nem teszi lehetővé egy tagállam számára azt, hogy bármilyen okból is felfüggessze az Európai Parlament valamely tagjának a mandátumát, sem pedig az ebből eredő kiváltságokat, függetlenül attól, hogy e tagot ebben a tagállamban vagy egy másikban választották‑e meg.(28) A mandátum megszűnésének az 1976. évi okmány 13. cikkének (1) bekezdésében előírt esetei kivételével, az Európai Parlament tagja ezt a jogállást a mandátumának szokásos teljes időtartama alatt megtartja.

70.      E rész zárásaként megállapítom, hogy az a személy, akinek az Európai Parlamentbe történő megválasztását hivatalosan megállapította azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága, amelyben ezt a választást megtartották, pusztán e tény alapján és e pillanattól fogva megszerzi az európai parlamenti képviselői jogállást minden olyan ezt követő alakiság ellenére, amelyet e személy köteles lesz teljesíteni, függetlenül attól, hogy az az uniós jog vagy a szóban forgó tagállam nemzeti joga alapján áll fenn. E személy ezt a jogállást a mandátuma lejártáig megtartja a mandátum megszűnésének az 1976. évi okmány 13. cikkének (1) bekezdésében említett eseteit kivéve.

 Az Európai Parlament tagjainak mentelmi joga

71.      A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjeszt a Bíróság elé a Jegyzőkönyv 9. cikkének értelmezésével kapcsolatban. Pontosabban, az első és a második kérdés e Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdése a) pontjának időbeli és személyi hatályával kapcsolatos.

 Előzetes megjegyzések

72.      Az Európai Parlament tagjainak parlamenti mentelmi jogát a Jegyzőkönyv 8. és 9. cikke írja elő.

73.      A Jegyzőkönyv 8. cikke megállapítja, hogy e tagok nem tartoznak felelősséggel a feladataik ellátása során kifejtett véleményükért és a leadott szavazataikért (anyagi jogi mentesség). Nyilvánvaló, hogy ez a cikk nem alkalmazandó a jelen ügyben.

74.      A Jegyzőkönyv 9. cikke megállapítja az Európai Parlament tagjainak sérthetetlenségét (eljárásjogi mentesség). A Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontjával összhangban ezek a tagok a saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik.(29) E rendelkezés képezi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdés tárgyát. A többi tagállam területén ezek a tagok e jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontja alapján „mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól”. Az említett Jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdése értelmében a mentesség az Európai Parlament tagjait megilleti akkor is, amikor az Európai Parlament üléseinek helyszínére utaznak, illetve onnan visszatérnek. E rendelkezés az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képezi. A Jegyzőkönyv 9. cikkének harmadik bekezdése alapján az e cikkben – akár az első bekezdésének a) és b) pontjában, akár a második bekezdésében – előírt mentelmi jogot az Európai Parlament felfüggesztheti. Ez a hatáskör valamennyi egyéb, nemzeti vagy uniós intézmény kizárólagos hatásköre.

75.      A Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének jelenlegi szövege gyakorlatilag változatlan az Európai Szén‑ és Acélközösség kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1951. évi jegyzőkönyv óta. Egyetértek azzal a jogtudományi állásponttal, amely szerint az európai parlamenti képviselők mentelmi jogával kapcsolatban az e képviselők saját tagállamainak nemzeti jogára történő utalás annak az időszaknak a maradványa, amikor a Közgyűlés tagjai a nemzeti parlamentek tagjai is voltak. E személyek tehát már a nemzeti jog alapján mentességet élveztek, így felesleges volt ahhoz egy második mentességet is rendelni. Ez a megoldás már idejétmúlt volt az Európai Parlament tagjainak közvetlen választójog alapján történő választása óta, és még inkább annak számít a két mandátum összevonásának tilalma óta. Azt egyébként önmagában és az egyenlőtlen bánásmód forrásaként is élesen bírálták.(30)

76.      Meg kell jegyezni, hogy a parlamenti mentelmi jog egységesítésére irányuló, az Európai Parlament által készített javaslatok nem vezettek eredményre.(31)

77.      Mindazonáltal a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontját olyan módon kell értelmezni, hogy az Európai Parlament tagjai jogállásának koherenciája és egységessége továbbra is fennmaradjon.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről: a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontja szerinti védelmi idő

78.      A Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdése értelmében az abban előírt mentesség „[a]z Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt” alkalmazandó. E rendelkezés [az e Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontjában említett], nemzeti jogból eredő mentességre és [az e Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének b) pontjában említett] „európai” mentességre egyaránt vonatkozik. Ugyanis bár a nemzeti jogból eredő mentesség érdemi tartalma e jogtól függ, a védelmi időt azonban az uniós jog valamennyi európai parlamenti képviselő esetében egyenlően szabályozza. Mivel a tagállami szabályozások eltérőek a parlamenti mentelmi jog időbeli kiterjedését illetően, minden egyéb értelmezés azzal a következménnyel járna, hogy növeli az európai parlamenti képviselők közötti, a megválasztásuk helye szerinti tagállam alapján fennálló egyenlőtlen bánásmódot. Az Európai Parlament „ülésszakai” kifejezést tehát az uniós jog önálló fogalmaként kell értelmezni.(32)

79.      Az EUMSZ 229. cikkel összhangban az Európai Parlament évente egy ülésszakot tart. Az újonnan megválasztott Európai Parlament első ülése a választási időszak végétől számított egy hónapos határidő lejártát követő első kedden kezdődik (az 1976. évi okmány 11. cikkének (3) bekezdése).(33) Az éves ülésszakok végének meghatározását az Európai Parlamentre hagyták belső szervezeti intézkedésként. A jelenlegi gyakorlat szerint az ülésszak az egyéves időszaknak felel meg, amely folytán az Európai Parlament állandóan ülésezik.(34) A Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy az „ülésszakoknak” a Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdése szerinti fogalma ezen időszak teljes egészét lefedi függetlenül attól, hogy az Európai Parlament ténylegesen tart‑e ülést, vagy sem.(35)

80.      Ily módon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre – ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság megfogalmazta – azt a választ kell adni, hogy az Európai Parlamentnek a Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdése szerinti ülésszakának időtartama az újonnan megválasztott Európai Parlament első ülésének megnyitásakor veszi kezdetét, azaz az 1976. évi okmány 11. cikkének (3) bekezdésében említett időpontban. A Jegyzőkönyv e rendelkezése ugyanezen időponttól alkalmazandó.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről: a Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdésében előírt mentesség személyi hatálya

81.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés azon kérdéssel kapcsolatos, hogy a Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdésében előírt mentesség alkalmazandó‑e azon személy tekintetében is, akit európai parlamenti képviselőnek választottak meg, azonban a tisztségét nem tudta betölteni amiatt, hogy nem teljesítette a spanyol jogban előírt eskütételi kötelezettséget.

82.      Ahogyan azt a jelen indítvány első részében jeleztem, azt a személyt, aki olyan helyzetben van, mint az alaplejárás felperese, úgy kell tekinteni, hogy megszerezte a parlamenti mandátumot, és ennélfogva az európai parlamenti képviselői jogállást. E személy tehát részesülhet a Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdésében előírt mentességben. Meg kell azonban még határozni azt az időpontot, amelytől kezdődően e képviselő ezt a mentességet élvezi.

83.      A Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdésében előírt mentesség az Európai Parlament tagjait főszabály szerint az újonnan megválasztott Európai Parlament első ülésének megnyitásától kezdődően illeti meg. Ugyanebben az időpontban kezdődik e képviselők megbízatása (az 1976. évi okmány 5. cikkének (2) bekezdése). Mivel az Európai Parlament állandóan ülésezik, a szóban forgó mentességgel érintett időszak egybeesik a megbízatás időtartamával.

84.      Az 1976. évi okmány 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban – amelyet ezen okmány 5. cikkének (1) bekezdésével együttesen kell értelmezni – „minden egyes” európai parlamenti képviselő megbízatása a választásokat követő első ülés megnyitásakor veszi kezdetét.(36) Sem e rendelkezés, sem bármely más rendelkezés nem köti a megbízatás megkezdését az európai képviselőnek az újonnan megválasztott Európai Parlament első ülésén való tényleges részvételéhez, a tisztsége általában vett tényleges betöltéséhez vagy bármilyen egyéb körülményhez. Meg kell tehát állapítani azt, hogy az olyan európai képviselő megbízatása, aki ténylegesen nem töltötte be a tisztségét amiatt, hogy nem teljesítette a nemzeti jog által előírt valamennyi alakiságot, ugyancsak az újonnan megválasztott Európai Parlament első ülésének megnyitásakor veszi kezdetét. Ezen időponttól kezdődően ezt a képviselőt tehát megilleti a Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdésében előírt parlamenti mentelmi jog.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről: a Jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdése

85.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés a Jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

86.      E rendelkezés értelmében az európai parlamenti képviselőket akkor is megilleti a parlamenti mentesség, amikor az Európai Parlament üléseinek helyszínére utaznak, illetve onnan visszatérnek. Mindenekelőtt pontosítani szükséges e mentesség pontos jellegét.

87.      A szóban forgó rendelkezés nem egyértelmű ebben a tekintetben: pusztán a „mentességről” szól. Úgy vélem, hogy ezt a kifejezést a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) és b) pontjában előírt mentességre történő utalásként kell értelmezni. Ily módon azt a képviselőt, aki az Európai Parlament üléseinek helyszínére utazik, illetve onnan visszatér, a tagállamának területén megilleti az e tagállam parlamentjének tagjai számára elismert mentesség.

88.      Ezt az értelmezést megerősíti azt, hogy a Jegyzőkönyv 9. cikkének harmadik bekezdése, amely többek között az európai képviselők mentelmi jogának felfüggesztéséről szól, ugyancsak a „mentesség” kifejezést alkalmazza, további pontosítás nélkül. Márpedig nem vitatott, hogy ebben az esetben az e Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdésében előírt mentességről van szó.

89.      A Jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésében előírt mentesség időbeli hatályát illetően a Bíróságnak már volt alkalma megjegyezni, hogy az alkalmazható azon időszakon kívül is, amikor az Európai Parlament ülésezik, azaz az ülés lezárását követően.(37)

90.      Nem látom okát annak, hogy ez a mentesség miért ne lehetne alkalmazandó az említett időszakot – ideértve a választásokat követő első ülés megnyitását – megelőzően is. Ez – számomra úgy tűnik – elég logikus lenne, mivel a képviselők ezen ülések kezdete előtt nem utaznak az Európai Parlament üléseinek helyszínére.

91.      Nem értek egyet a Bizottság által az írásbeli észrevételeiben képviselt és a tárgyaláson megismételt azon állásponttal, amely szerint a Jegyzőkönyv 9. cikke második bekezdésének csak a múltban volt jelentősége, amikor az Európai Parlament nem ülésezett állandóan, és az azóta elavulttá vált. A szöveg ott van, és azt nem az olyan hipotetikus funkciókra történő hivatkozással kell értelmezni, amelyeket az egy korábbi jogszabályi háttérben töltött be, hanem a jelenlegi körülmények alapján. A Bizottság gondolatmenetét követve elavultnak lehetne nyilvánítani a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontjában foglalt nemzeti jogra történő utalást is.

92.      Igaz, hogy ez azt jelenti, hogy a mentesség még a képviselői megbízatás kezdete előtt alkalmazandó. Ugyanakkor nem látok ebben semmi meglepőt. A tagállamok nemzeti jogában nem rendkívüli, hogy a mentesség a választások eredményének megállapításától kezdődően alkalmazandó, noha a megbízatás vagy annak gyakorlása formálisan egy későbbi időpontban kezdődik.(38) Ez a megoldás tökéletesen összhangban áll a parlamenti sérthetetlenségre vonatkozó céllal, amely annak biztosítását jelenti, hogy az Európai Parlament teljeskörűen megkezdhesse a munkáját. Márpedig – ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság maga is elismeri – ez a cél veszélybe kerülhet, ha a megválasztott képviselők neveinek ismertté válásakor azokat nem illetné meg a mentesség.

93.      Az „amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek” kifejezést kell még értelmezni. A szigorúan szó szerinti értelmezés alapján csak arról az időpontról van szó, amikor a képviselő az Európai Parlament üléseinek helyére utazik. Az ilyen megszorító értelmezés azonban álláspontom szerint a szóban forgó rendelkezést okafogyottá tenné.

94.      Ami ugyanis a leginkább számít, nem az, hogy a képviselőt ne tartóztassák le akkor, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utazik, hanem az, hogy ezt az utazást hasznosan tehesse meg, azaz, hogy teljes szabadságban tehesse meg a tisztségének tényleges betöltéséhez, valamint az ezen ülés helyére történő utazásához szükséges lépéseket. A Jegyzőkönyv 9. cikkében előírt mentességnek az európai parlamenti képviselőkre történő kiterjedése ily módon lesz teljes és érvényesül teljes mértékben. A mentesség szerepe – amely az Európai Parlament működésének és függetlenségének védelmét jelenti – nem írja elő, hogy az Európai Parlament üléseinek kezdete előtt a tagjait védeni kell minden olyan intézkedéssel szemben, amelyet valamely büntetőeljárás eredményezhet. Ellenben ez a szerep szükségessé teszi, hogy ők ne legyenek akadályozva a tisztségük azon időpontban történő betöltésében, amikor ezen ülések megkezdődnek.

95.      Azon tagállamot illetően, amelyben a szóban forgó képviselőt megválasztották, a nemzeti hatóságok tehát kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely gátolhatja ezeket a lépéseket, valamint kötelesek felfüggeszteni a már folyamatban lévő intézkedéseket, kivéve ha az Európai Parlament felfüggesztette e képviselő mentelmi jogát. Természetesen, mivel a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontja a mentesség érdemi tartalmát illetően a nemzeti jogra utal, ez a kötelezettség csak az e nemzeti jog szerinti parlamenti mentelmi joggal érintett intézkedések tekintetében áll fenn.

 A 2019. október 14i ítélet következményeiről

96.      Emlékeztetőül, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet egy olyan eljárás keretében terjesztették elő, amely annak vitatására irányul, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elutasította az alapeljárás felperese részére a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütétel érdekében történő eltávozás engedélyezését, amely kötelezettség annak érdekében van előírva, hogy az érintett személy megkezdhesse az európai parlamenti képviselői megbízatásának tényleges gyakorlását.

97.      Az alapeljárás felperesének jogerős elítéléséről szóló ítélet kihirdetése – amelyre a jelen ügyben tartott tárgyalással azonos napon került sor – kétségbe vonta ezen eljárás és ebből következően az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát.

98.      Igaz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság fenntartotta az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét és megjegyezte, hogy „a [Bíróság] válasza attól függetlenül szükséges, hogy [O. Junqueras Viest] átmenetileg vagy elítélés következtében tartják‑e fogva”.

99.      Mindenesetre a problémát nem az alapeljárás felperese fogva tartásának alapja, hanem a polgári jogaitól való megfosztás járulékos büntetés jelenti, amelyet vele szemben az ítéletben ugyancsak megállapítottak. A rendelkezésre álló információk szerint e büntetés többek között a valamennyi közjogi tisztségtől – ideértve a választott tisztségeket is –, valamint a megválaszthatóságtól (passzív választójog) való végleges megfosztást eredményezi.(39) Márpedig, mivel az európai parlamenti képviselői megbízatás tekintetében fennálló passzív választójog a választójogi szabályozás egyik elemeként a nemzeti jogtól függ,(40) az e passzív választójogtól való megfosztás az európai parlamenti képviselői megbízatás tekintetében fennálló passzív választójogra is vonatkozik. E megfosztásnak tehát a mandátumnak az 1976. évi okmány 13. cikke szerinti visszavonásához kell vezetnie.

100. Ily módon, amennyiben a 2019. október 14‑i ítélet az alapeljárás felperesének mandátumának visszavonásához vezet,(41) semmilyen értelmét nem látom azon kérdés vizsgálatának, hogy volt‑e helye a szóban forgó engedély számára történő megadásának, mivel az esetleges eskütétele mindenesetre tárgytalanná vált.

101. Ennélfogva kétségeim vannak afelől, hogy a Bíróság a jelen ügyben rendelkezik‑e hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására. Igaz, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 100. cikkének (1) bekezdése értelmében az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálását a Bíróság mindaddig folytatja, ameddig az a bíróság, amely e kérelemmel a Bírósághoz fordult, vissza nem vonja azt. A Bíróság azonban e szabályzat 100. cikkének (2) bekezdésével összhangban az eljárás során bármikor megállapíthatja, hogy a hatáskörével kapcsolatos feltételek már nem teljesülnek. Márpedig az EUMSZ 267. cikk értelmében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megválaszolja a tagállami bíróságok előtt folyamatban lévő valódi és tényleges jogviták keretében felmerült, az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdéseket. Ily módon, amikor az alapjogvita aktualitását veszti, a Bíróság hatásköre megszűnik, mivel a válasza hipotetikus jellegű lenne.

102. A 2019. október 14‑i ítélet a 2019. május 14‑i végzéssel együtt azzal a következménnyel jár, hogy az alapeljárás felperesének – annak ellenére, hogy megválasztották európai parlamenti képviselőnek, és ahogyan azt a jelen indítványban jeleztem, e jogállást megszerezte, azonban anélkül, hogy meg tudta volna kezdeni a megbízatása tényleges gyakorlását – megállapították büntetőjogi felelősségét, és elítélték őt, anélkül hogy az Európai Parlamentnek alkalma lett volna állást foglalnia az e képviselőt megillető mentelmi jog felfüggesztésével vagy annak esetleges védelmével kapcsolatban.

103. A Jegyzőkönyv 9. cikkének szó szerinti értelmezése alapján minden szabályos. Az európai parlamenti képviselő a saját tagállamában a nemzeti jog által előírt mentességet élvezi, és utóbbit csak a nemzeti bíróságok értelmezhetik.

104. A Jegyzőkönyv 9. cikkének szövege azonban – ahogyan azt már megjegyeztem – az ESZAK‑Szerződés és annak (7. sz.) Jegyzőkönyve óta változatlan. Márpedig e Jegyzőkönyvön kívül a jogszabályi környezetben minden megváltozott.

105. Az Európai Parlament az egyszerű konzultatív és ellenőrző Közgyűlésből az Unió fő jogalkotó és politikai szervévé vált, amely az Unió demokratikus legitimációját biztosítja. Már nem a tagállamok népeinek, hanem az uniós polgárok képviselőiből áll. E képviselők már nem a nemzeti parlamentek küldöttei, hanem általános és közvetlen választójog alapján megválasztott személyek. A kettős mandátum tilalma megerősíti az Európai Parlamentnek a nemzeti parlamentektől való függetlenségét.

106. Egyébként a választójogot az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 39. cikkének (2) bekezdésében emelték alapjogi szintre. A Bíróságnak ugyanis már volt alkalma megállapítani azt, hogy a Charta 39. cikkének (2) bekezdése, amely szerint „[a]z Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon választják”, „az európai parlamenti választásokon az uniós polgárok választójogának a Chartában való kifejezését” jelenti.(42) Márpedig, ha a Charta 39. cikkének (2) bekezdése védi az uniós polgárok aktív választójogát (választójog), annak szükségszerűen védenie kell utóbbiak passzív választójogát is, másként fogalmazva az ahhoz való jogot, hogy jelöltethessék magukat és hogy ők megválaszthatók legyenek. A közvetlen és szabad választójog ugyanis semmilyen értékkel nem bír a jelöltek ahhoz való joga nélkül, hogy először szabadon jelöltethessék magukat a választásokon, és hogy a megválasztásukat követően a tisztségüket betöltsék, és adott esetben részesüljenek a parlamenti mentelmi jog által biztosított védelemben.

107. E változások alapján a Jegyzőkönyv 9. cikke szó szerinti értelmezésének eredménye kevéssé bizonyul kielégítőnek. Fel kell tehát tenni azt a kérdést, hogy e rendelkezés értelmezésének továbbra is meg kell‑e ragadnia a szén és az acél időszakában, avagy annak követnie kell‑e a normatív és intézményi környezet fejlődését.

108. Ez az értelmezés – anélkül, hogy megkérdőjelezné a nemzeti jogra a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontjában történő utalást – hangsúlyozhatja az Európai Parlamentnek a tagjainak mentelmi joga tekintetében fennálló hatáskörét. E rendelkezés többek között a nemzeti szabályokra utal a mentelmi jog érdemi tartalmát illetően, azonban az Európai Parlamentre hagyja az e szabályok alkalmazásának feladatát. Attól a pillanattól fogva, hogy valamely tagállam nemzeti joga elismeri a mentelmi jogot a parlamenti képviselők számára, számomra tehát teljesen természetesnek tűnik, hogy nem a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság az, amely az e mentelmi jog felfüggesztése kérelmezésének lehetőségét vizsgálja, hanem az Európai Parlament bírálja el az e mentelmi jog felfüggesztésére vagy az annak védelmére vonatkozó lehetőséget.

 Záró megjegyzés

109. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság még rátér az érdekek mérlegelésének kérdésére is, amely mérlegelést az alapeljárás felperese eltávozásának esetleges engedélyezése tárgyában történő határozathozatal keretében kell elvégezni. Ugyanakkor e kérdés tárgytalanná vált a 2019. október 14‑i ítélet kihirdetése következtében. Az egyetlen kérdés, amely továbbra is releváns, az, hogy ezen ítélet kihirdetésének időpontjában az alapeljárás felperesét az Európai Parlament tagjaként megilleti‑e a mentesség.

 Végkövetkeztetés

110. A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket az alábbiak szerint válaszolja meg:

1)      Az a személy, akinek az Európai Parlamentbe történő megválasztását hivatalosan megállapította azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága, amelyben ezt a választást megtartották, pusztán e tény alapján és ettől a pillanattól fogva megszerzi az európai parlamenti képviselői jogállást minden olyan ezt követő alakiság ellenére, amelyet e személy köteles lesz teljesíteni, függetlenül attól, hogy az az uniós jog vagy a szóban forgó tagállam nemzeti joga alapján áll‑e fenn. E személy ezt a jogállást a mandátuma lejártáig megtartja a mandátum megszűnésének a 2002. június 25‑i és a 2002. szeptember 23‑i 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal módosított, 1976. szeptember 20‑i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 13. cikkének (1) bekezdésében említett eseteit kivéve.

2)      Az Európai Parlamentnek az EUSZ‑hez és az EUMSZ‑hez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) Jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdése szerinti ülésszakának időtartama az újonnan megválasztott Európai Parlament első ülésének megnyitásakor veszi kezdetét, azaz a 2002/772 határozattal módosított, 76/787 határozathoz csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 11. cikkének (3) bekezdésében említett időpontban. A Jegyzőkönyv e rendelkezése ugyanezen időponttól alkalmazandó. Ugyanez vonatkozik az Európai Parlament olyan tagjára, aki ténylegesen nem töltötte be a tisztségét amiatt, hogy nem teljesítette a nemzeti jog által előírt valamennyi alakiságot.

3)      Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) Jegyzőkönyv 9. cikkének az e Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Európai Parlamentnek a választásokat követő első ülésének megnyitása előtt azon tagállam hatóságai, amelyben az Európai Parlament valamely tagját megválasztották, kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely akadályozhatja e tagnak a tisztségének tényleges betöltéséhez szükséges lépéseit, valamint kötelesek felfüggeszteni a már folyamatban lévő intézkedéseket, kivéve ha az Európai Parlament felfüggesztette e képviselő mentelmi jogát. E kötelezettség csak a nemzeti jog szerinti parlamenti mentelmi joggal érintett intézkedések tekintetében áll fenn.

4)      Azon időponttól kezdődően, hogy valamely tagállam nemzeti joga elismeri a nemzeti parlament tagjainak mentelmi jogát, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének az e Jegyzőkönyv 9. cikkének harmadik bekezdésével összefüggésben értelmezett a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az Európai Parlament feladata az, hogy megítélje a valamely tagját megillető mentelmi jog felfüggesztésének vagy valamely tag védelmének lehetőségét.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      Hardt, S., Parliamentary Immunity. A Comprehensive Study of the Systems of Parliamentary Immunity in the United Kingdom, France, and the Netherlands in a European Context, Intersentia, Cambridge, 2013., 62. o.


3      A Nemzetgyűlés 1789. június 23‑i rendelete a képviselők sérthetetlenségéről.


4      A Nemzetgyűlés 1790. június 26–27‑i rendelete, amely átmeneti jelleggel szabályozza azokat az eseteket, amikor a Nemzetgyűlés képviselői letartóztathatók, valamint a velük szemben lefolytatható eljárások formáját.


5      Lásd az Európai Parlament eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdését, amely szerint „[a] parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a teljes Parlament és az egyes képviselők függetlenségének biztosítéka”.


6      Ezt az elgondolást a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) tökéletesen kifejezte az 1985. július 22‑i 90/1985. sz. ítéletében (ES:TC:1985:90), amely szerint az eljárásjogi mentesség létjogosultságát „annak elkerülése [adja], hogy a büntetőeljárást a parlament kamarái működésének megzavarására vagy azoknak a népakarat által meghatározott összetételének megváltoztatására használják fel” [fordítás tőlem].


7      Lásd például: Santaolalla López, F., Derecho parlamentario español, Editorial Dykinson, Madrid 2013., 143. o. A mentelmi jog és az alapjogok közötti kapcsolatról lásd: Muylle, K., „L’immunité parlementaire face à la Convention européenne des droits de l’Homme”, Administration publique, 3/2008, 207–216. o.


8      E megjegyzés nem úgy értelmezendő, hogy az egy konkrét államra, többek között a Spanyol Királyságra utal. Ez egy objektív megállapítás, ahogyan azt például a Velencei Bizottság is elismeri, amely egyébként nagyon kritikusnak mutatkozik a parlamenti sérthetetlenséggel szemben (lásd: a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság, a 2014. március 21‑és és 22‑én Velencében elfogadott „Rapport sur l’étendue et la levée des immunités parlementaires”, www.venice.coe.int, 154. o.).


9      HL 2012. C 326., 266. o.


10      HL 2002. L 283., 1. o..


11      HL 1976. L 278., 1. o.


12      A spanyol jogi nyelvben „sérthetetlenség” (inviolabilidad) alatt valójában felelősségre vonás alóli mentességet, azaz anyagi jogi mentességet, „mentesség” (inmunidad) alatt pedig azt kell érteni, amit egyébként sérthetetlenségnek, azaz eljárásjogi mentességnek nevezünk.


13      A BOE 1985.június 20‑i 147. száma, 19110. o.


14      A Gaceta de Madrid 1882. szeptember 17‑i 260. száma, 803. o. (BOE‑A‑1882‑6036).


15      A DOGC 2017. szeptember 6‑i 7449. száma, 1. o.


16      A DOGC 2017. szeptember 8‑i 7451. száma, 1. o.


17      A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 5051/2019. sz. végzése (ES:TS:2019:5051A).


18      A BOE 2019. évi 142. száma, 62477. o.


19      Mivel a terminológia nem egységes valamennyi hivatalos nyelven, az „Európai Parlament tagja” és az „európai parlamenti képviselő” kifejezéseket szinonimaként használom.


20      A parlamenti mandátum megszerzése és gyakorlása közötti e különbségről lásd többek között: Avril, P., Gicquel, J., Droit parlementaire, Montchrestien, Párizs, 2004., 35–36. o., és Grajewski, K., Status prawny posła i senatora, Wydawnictwo Sejmowe, Varsó, 2016., 12. o.


21      Lásd például a francia jogban: Gicquel, J., Gicquel, J.‑E., Droit constitutionnel et institutions politiques, LGDJ, Párizs, 2015., 678. o.; a lengyel jogban: Gierach, E., in: Safjan, M., Bosek, L., Konstytucja RP. Komentarz, C. H. Beck, Varsó, 2016., 2. kötet, 329. és 330. o.; a spanyol jogban pedig: Álvarez Conde, E., Tur Ausina, R., Derecho constitucional, Tecnos, Madrid, 2013., 557. és azt követő pontok.


22      Álláspontom szerint ez a követelmény kétségeket vet fel annak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, többek között az EUSZ 14. cikk (2) bekezdése első mondata alapján, amely szerint „[a]z Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll” [kiemelés tőlem]. Ezt a problémát azonban félreteszem, mivel a jelen ügy nem önmagában e kötelezettséggel, hanem az annak be nem tartására vonatkozó következményekkel kapcsolatos.


23      Kiemelés tőlem. Semmi egyéb nem következik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, többek között abból, amelyre a spanyol kormány és a Bizottság az észrevételeiben hivatkozik, azaz a 2005. július 7‑i Le Pen kontra Parlament ítéletből (C‑208/03 P, EU:C:2005:429) és a 2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítéletből (C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275). Ezek az ügyek olyan konkrét esetekre vonatkoztak, mint a mandátum visszavonása egy büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet követően, valamint a mandátumról való lemondás, majd annak visszavonása. Nem volt különbség a választás eredményének (vagy a visszavonásnak) az érintett tagállam illetékes hatósága által történő megállapítása és az Európai Parlamentnek küldött értesítés között. Egyébiránt a jelen ügy nem a tagállam által megállapított vagy közölt választási eredményeknek az Európai Parlament által történő esetleges ellenőrzésére, hanem az európai parlamenti képviselőnek megválasztott személy jogállásának valamely nemzeti bíróság által történő vizsgálatára vonatkozik.


24      Lásd ebben az értelemben: 2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet (C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 48. pont).


25      Az 1990. június 21‑i 119/1990. sz. ítélet (ES:TC:1990:119) [fordítás tőlem]. Lásd továbbá az ezen ítélethez fűzött kommentárt: Santaolalla López, F., „El juramento y los reglamentos parlamentarios”, Revista Española de derecho constitutional, 1990. évi 30. szám, 149. o. E szerző szerint az, hogy a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló eskütételre vonatkozó kötelezettség nem a parlamenti mandátum megszerzésének feltételét jelenti, „egy általánosan elfogadott dolog, és azzal kapcsolatban nincs szükség további magyarázatra”.


26      A spanyol parlament tagjainak eskütételéről lásd többek között: Álvarez Conde, E., Tur Ausina, R., i. m., 571–572. o.


27      Lásd: Santaolalla López, F., Derecho parlamentario español, i. m., 113. o. E szerző szerint az ilyen értelmezés ellentétes lehet a spanyol alkotmánnyal, amely szerint a mentelmi jog a megbízatás idejére, azaz a választást követően alkalmazható.


28      Logikusan a büntetőjogi vád miatt történő felfüggesztés – ahogyan azt a büntetőeljárásról szóló törvény 384 bis cikke előírja – vonatkozhat egy attól eltérő tagállamban megválasztott európai parlamenti képviselőre, amelyben ellene eljárást indítottak.


29      Igaz, hogy úgy tűnik, ez a rendelkezés, amikor a „mentességekről” szól, szó szerint a parlamenti mentelmi jog valamennyi formájára utal, ideértve a felelősségre vonás alóli mentességet (anyagi jogi mentesség) is. Ugyanakkor az ilyen értelmezésnek álláspontom szerint nem lenne értelme. Ugyanis a tagállamok nemzeti jogában először is a felelősségre vonás alóli mentesség rendszerint a képviselői feladatok ellátása során elkövetett cselekményekre korlátozódik. Márpedig az európai parlamenti képviselői jogállás nem egyeztethető össze a nemzeti parlament tagjának jogállásával az 1976. évi okmány 7. cikkének (2) bekezdése alapján. Ily módon a nemzeti jogból eredő, felelősségre vonás alóli mentesség mindenesetre nem alkalmazható az európai parlamenti képviselőkre. Utóbbiakat illetően ugyanezen garanciát a Jegyzőkönyv 8. cikke biztosítja. Másodszor, nem lenne semmi értelme a felelősségre vonás alóli mentesség időtartamát az európai parlamenti ülésszak idejére korlátozni, és lehetővé tenni az eljárás alá vonást a képviselői feladatok ellátása során, az ezen ülésszakokat követően kifejtett véleményekért. A felelősségre vonás alóli mentességnek – annak érdekében, hogy az hatékony legyen – időben korlátlannak kell lennie. Végül, harmadszor, a felelősségre vonás alóli mentesség abszolút mentességet jelent, az tehát ellentétes az Európai Parlamentnek a Jegyzőkönyv 9. cikkének harmadik bekezdésében előírt azon lehetőségével, hogy a mentelmi jogot felfüggessze. Álláspontom szerint tehát a Jegyzőkönyv 9. cikke első bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az csak a sérthetetlenségre (eljárásjogi mentesség) vonatkozik.


30      Lásd többek között: Corbett, R., Jacobs, F., Neville, D., The Europen Parliament, John Harper Publishing, London, 2016., 76–77. o.; Hardt, S., i. m., 45. o.; Lis‑Starowicz, D., Galster, J., „Immunitet posła do Parlamentu Europejskiego”, Przegląd sejmowy, 2006/6, 9. o., és Schulz‑Bleis, Ch., Die parlamentarische Immunität der Mitglieder des Europäischen Parlaments, Duncker&Humblot, Berlin, 1995., 29. o. és azt követő pontok.


31      Lásd többek között: az Európai Parlament tagjainak jogállásáról szóló, 1983. szeptember 15‑i európai parlamenti határozat (HL 1983. C 277., 135. o.), a (7. sz.) Jegyzőkönyv módosításáról szóló tervezet (COM(84) 666), valamint G. H. Donnez (A2‑0121/86) és W. Rothley (A5‑0193/03) képviselők parlamenti jelentései.


32      Lásd: 1986. július 10‑i Wybot ítélet (149/85, EU:C:1986:310, 11–13. pont).


33      A Parlament kilencedik jogalkotási ciklusának első ülése 2019. július 2‑án kezdődött.


34      Lásd az Európai Parlament kilencedik jogalkotási ciklusára vonatkozó szabályzat 153. cikkének (2) bekezdését.


35      1986. július 10‑i Wybot ítélet (149/85, EU:C:1986:310, rendelkező rész).


36      Az egyetlen nyilvánvaló kivétel azon személyek esete, akik helyettesítették azt a képviselőt, akinek a mandátuma idő előtt megszűnt.


37      1986. július 10‑i Wybot ítélet (149/85, EU:C:1986:310, 25. pont).


38      Példaként csak a lengyel alkotmány 105. cikkének (2) bekezdését – amely megtiltja a parlamenti képviselők büntetőeljárás alá vonását a választások eredményének kihirdetését követően –, valamint a büntetőeljárásról szóló törvény e jelen indítvány 22. pontjában hivatkozott 751. és 752. pontját említem.


39      A Consejo General del Poder Judicial (legfelsőbb igazságügyi tanács, Spanyolország) internetes oldalán közzétett egyik tájékoztató szerint a polgári jogok elvesztése valamennyi kitüntetés, munka és köztisztség – ideértve a választott tisztségeket is – végleges elvesztését, valamint azt eredményezi, hogy az érintett személy nem szerezhet ilyen kitüntetéseket, munkát vagy köztisztséget, és nem választható meg valamely köztisztség betöltésére (lásd a código penal [büntető törvénykönyv] 41. cikkét). Egyébként a választójogi törvény 6. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében a szabadságvesztés‑büntetésre ítélés a megválaszthatatlansághoz, valamint az összeférhetetlenséghez vezet.


40      Lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 12‑i Spanyolország kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑145/04, EU:C:2006:543, 78. pont).


41      Végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata értékelni a 2019. október 14‑i ítélet pontos hatásait.


42      2015. október 6‑i Delvigne ítélet (C‑650/13, EU:C:2015:648, 44. pont).