Language of document : ECLI:EU:F:2013:215

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(második tanács)

2013. december 12.

F‑47/13. sz. ügy

JJ

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2012. évi előléptetési időszak – A felperes előléptetését mellőző határozat – Intézményközi áthelyezés azon előléptetési időszakot megelőző időszak alatt, amelynek során egy esetleges előléptetésről szóló határozat hatályba lépett volna – Az áthelyezett tisztviselő előléptetéséről való döntés meghozatalára hatáskörrel rendelkező intézmény”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben JJ azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Unió Tanácsa azon határozatát, amely mellőzte a felperesnek a 2012. évi előléptetési időszak keretében az AD11 besorolási fokozatba való előléptetést, és kötelezze a Tanácsot az e határozattal állítólagosan okozott kár megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. JJ maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Intézményközi áthelyezés az előléptetési időszakot megelőző évben – A fogadó intézmény azon hatásköre, hogy döntsön az előléptetésről

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő követelményeknek megfelelően, ha valamely tisztviselő előléptethetővé válik abban az évben, amelyben egyik intézményből a másikba helyezik át, az előléptetésével kapcsolatos döntésre vonatkozó hatáskörrel az eredeti intézményének kinevezésre jogosult hatósága rendelkezik. Annak értékeléséhez ugyanis, hogy a tisztviselőt elő kell léptetni visszamenőleges hatállyal N év január 1‑jétől, vagy általában N év folyamán, az említett hatóságnak a gyakorlatban el kell végeznie a tisztviselők múltbeli, többek között az N‑1 évben mutatott érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, figyelembe véve az N‑1 és a korábbi évek folyamán a tisztviselők által nyújtott teljesítményeket értékelő jelentéseket. Össze kell tehát hasonlítani az áthelyezett, és azon tisztviselők érdemeit, akik az előbbiek munkatársai voltak az áthelyezést megelőző évben, amely értékelést érvényesen kizárólag az eredeti intézmény végezheti el.

Más a helyzet azonban, ha a tisztviselő áthelyezésére az azt megelőző évben kerül sor, amelynek során január 1‑jei hatállyal előléptethették volna. Ebben a helyzetben a tisztviselő N‑1 évben mutatott érdemei nem hasonlíthatók össze kizárólag az eredeti intézményében dolgozó volt kollégáiéval, mivel az új intézménybeli kollégáinak érdemeit is figyelembe kell venni. Ilyen körülmények között a fogadó intézmény kinevezésre jogosult hatóságának kell döntenie az előléptetéséről. Azon tisztviselő érdemeinek és jelentéseinek összehasonlítása, akit nem sokkal korábban helyeztek át egyik intézményből a másikba, nehezebb, mint kizárólag a fogadó intézmény tisztviselői közötti összehasonlítás, önmagában véve azonban nem lehetetlen, és nem is hátrányosan megkülönböztető. Az ilyen összehasonlítás többlet-erőfeszítést kíván meg az olyan értékelések összehasonlíthatóvá tétele érdekében, amelyek eredetileg nem feltétlenül voltak összehasonlíthatók, mivel az ilyen eljárás nem vezethet az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez.

(lásd a 22–25. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑167/97. sz., Skrikas kontra Parlament ügyben 1998. június 11‑én hozott ítéletének 45. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑128/10. sz., Mora Carrasco és társai kontra Parlament ügyben 2011. június 28‑án hozott ítéletének 35. és 39. pontja; az F‑38/11. sz., Alari kontra Parlament ügyben 2011. július 5‑én hozott ítéletének 31. pontja.

2.      Az Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 45. cikke szerinti előléptetési határozat keretében a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az uniós bíróság felülvizsgálati jogkörének annak eldöntésére kell korlátozódnia, hogy – tekintettel azokra az szempontokra és indokokra, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezettek – az adminisztráció ésszerű határokon belül maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan. A hiba akkor nyilvánvaló, ha könnyen észlelhető és egyértelműen kimutatható azon szempontok alapján, amelyeknek a jogalkotó az előléptetés terén hozott határozatokat alá kívánta rendelni. Következésképpen a bizonyítékoknak – amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie annak megállapítása érdekében, hogy az adminisztráció a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát követett el, amely igazolja a megtámadott határozat megsemmisítését – elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy az adminisztráció értékelését hihetőségétől megfosszák. Másképpen fogalmazva a nyilvánvaló hibán alapuló jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előadottak ellenére a vitatott értékelés mint valós és érvényes elfogadható.

(lásd a 31. és 33. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑547/93. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének 133. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

az Európai Unió Törvényszéke T‑281/11. P. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2013. május 16‑án hozott ítéletének 41. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 35. pontja; az F‑50/11. sz., Buxton kontra Parlament ügyben 2012. április 18‑án hozott ítéletének 21. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.