JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2006. március 16.1(1)
C‑214/05. P. sz. ügy
Sergio Rossi SpA
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
másik fél az eljárásban
a Sissi Rossi Srl
„Fellebbezés – Közösségi védjegy – A »SISSI ROSSI« szóvédjegy – A »MISS ROSSI« védjegy jogosultjának felszólalása – A felszólalás elutasítása – Új bizonyítékok feljanlásának elutasítása – Nem kellő időben előterjesztett érv”
I – Bevezetés
1. A felek közötti jogvita tárgya, hogy az Olaszországban és Franciaországban lajstromozott MISS ROSSI védjegy akadálya‑e a SISSI ROSSI védjegy közösségi védjegyként történő lajstromozásának. A fellebbezés által felvetett problémák mindazonáltal inkább eljárásjogi természetűek. Késedelmesen előterjesztett érvek elutasítását érintik, valamint azt a kérdést, hogy az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt be lehet‑e mutatni olyan bizonyítékokat, amelyeket a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM) fellebbezési tanácsának nem nyújtottak be. Ezenkívül a felperes kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság sem a női cipőket és a kézitáskákat, sem magát a két megjelölést nem tekintette kellőképpen hasonlónak ahhoz, hogy ez a SISSI ROSSI védjegy lajstromozásának akadályát képezze.
II – Jogi háttér
2. A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94 tanácsi rendelet(2) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja így rendelkezik:
„1. A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
a) [...]
b) azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.”
3. A 40/94 rendelet 63. cikkének (3) bekezdése szabályozza az Elsőfokú Bíróság hatáskörét védjegykérdésekben:
„A Bíróság a jogvita tárgyát képező határozatot megsemmisítheti [hatályon kívül helyezheti] vagy megváltoztathatja.”
4. A Bíróságra történő hivatkozást – a tizenharmadik preambulumbekezdés alapján – az Elsőfokú Bíróságra történő hivatkozásként kell értelmezni.
5. A 40/94 rendelet 73. cikke alapján az OHIM határozatait indokolni kell. A határozatok csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni.
6. A 40/94 rendelet 74. cikke a tényállás OHIM előtt történő tisztázásáról a következőképpen rendelkezik:
„(1) A Hivatal [OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.
(2) A Hivatal [OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.”
III – Tényállás
7. Az Elsőfokú Bíróság a következőképpen foglalta össze az előzményeket:
„1. 1998. június 1‑jén a beavatkozó, a Sissi Rossi Srl. (a továbbiakban: Sissi Rossi) a 40/94 rendelet alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2. A lajstromoztatni kívánt védjegy a SISSI ROSSI szómegjelölés volt.
3. A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 18. osztályokba tartozó áruk vonatkozásában tették, az alábbi leírással: »bőr és bőrutánzatok, más osztályba nem tartozó bőr- és műbőráruk; állatbőrök; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok és lószerszámok«.
4. A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 1999. február 22‑i, 12/1999. számában hirdették meg.
5. 1999. május 21‑én a Calzaturificio Rossi SpA a 40/94 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján felszólalt a bejelentett védjegynek a »bőr és bőrutánzatok, más osztályba nem tartozó bőr- és műbőráruk; állatbőrök; utazótáskák és bőröndök« vonatkozásában történő lajstromozása ellen.
6. A felszólalás iránti kérelemben hivatkozott védjegyek az Olaszországban 1991. november 11‑én lajstromozott MISS ROSSI szóvédjegy (védjegybejelentési szám: 553 016) és az ugyanezen a napon Franciaországra kiterjedő hatállyal lajstromozott MISS ROSSI nemzetközi védjegy (védjegybejelentési szám: 577 643). Az ezen korábbi védjegyekkel megjelölt áruk a Nizzai Megállapodás 25. osztályába tartozó »cipők«.
7. A beavatkozó kérelmére a Calzaturificio Rossi SpA a korábbi védjegyeknek a vitatott védjegy meghirdetését megelőzően öt éven át tartó tényleges használatára vonatkozó bizonyítékokat mutatott be.
8. A Calzaturificio Rossi SpA 2000. november 22‑én közjegyzői okiratban rögzített, beolvadással történt egyesülését követően az azóta Sergio Rossi SpA elnevezésű felperes lett a korábbi védjegyek jogosultja.
9. 2002. április 30‑i határozatával a felszólalási osztály elutasította a védjegy-bejelentési kérelmet a felszólalásban szereplő valamennyi áru vonatkozásában. Lényegében úgy ítélte meg, hogy a felperes csak a »női cipőket« illetően szolgáltatott elegendő bizonyítékot a korábbi védjegyek tényleges használatára, illetve arra vonatkozóan, hogy ezen áruk és a védjegybejelentésben szereplő »bőr és bőrutánzatok, más osztályba nem tartozó bőr- és műbőráruk; állatbőrök; utazótáskák és bőröndök« hasonlóak. Ezenkívül a felszólalási osztály arra a következtetésre jutott, hogy a francia fogyasztó szemében ezek a megjelölések hasonlóak.
10. 2002. június 28‑án a beavatkozó fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
11. Az OHIM első fellebbezési tanácsa 2003. február 28‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és elutasította a felszólalást. A fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megjelölések kismértékben hasonlóak. A szóban forgó áruk terjesztő hálózatát, rendeltetését és jellegét összehasonlítva másfelől azt állapította meg, hogy az áruk közötti különbségek jóval többet nyomnak a latban, mint a kisszámú közös jegyek. Ennek kapcsán a fellebbezési tanács kiemelten vizsgálta, és megcáfolta azt az állítást, miszerint a »női cipők« és a »női táskák« egymást kiegészítő kapcsolatuknál fogva lennének hasonlóak. Következésképpen a fellebbezési tanács szerint nem áll fenn az összetévesztés veszélye a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint.”
IV – Az Elsőfokú Bíróság ítélete és a felek kérelmei
8. A Sergio Rossi SpA az Elsőfokú Bíróságnál e határozat hatályon kívül helyezését kérelmezte. A beadványváltást és a tárgyalást követően az Elsőfokú Bíróság a T‑169/03. sz. ügyben a 2005. március 1‑jén hozott ítélettel elutasította a keresetet.
9. A Sergio Rossi SpA ezt követően a jelen fellebbezést nyújtotta be, amelyben azt kéri, hogy a Bíróság
1. helyezze hatályon kívül teljes egészében a jogvita tárgyát képező megtámadott ítéletet a 40/94 tanácsi rendelet 8. és 73. cikke, valamint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának e) pontja és 81. cikke megsértése miatt;
2. másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet azon részében, amely a SISSI ROSSI védjegy „bőr és bőrutánzatok” tekintetében történő lajstromozására vonatkozik;
3. másodlagosan ismerje el a bizonyítékok előterjesztésére való jogot, helyezze hatályon kívül teljes egészében a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, hogy az megvizsgálja az elfogadhatatlannak nyilvánított bizonyítékokat, vagy – másodlagosan és a 40/94 rendelet 73. cikkében foglalt nyilatkozattételi jognak megfelelően – utalja vissza az ügyet az OHIM fellebbezési tanácsa elé, hogy az határidőt állapíthasson meg a nyilatkozat megtételére;
4. az Európai Közösségek Bírósága 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 69. cikke 2. §‑a értelmében az alperest – mint pervesztes felet – kötelezze a költségek viselésére.
10. Az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság
– utasítsa el a fellebbezést annyiban, amennyiben a kérelmező a megtámadott ítélet teljes vagy részleges hatályon kívül helyezését kéri;
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
11. A Sissi Rossi Srl azt kéri, hogy a Bíróság
1. utasítsa el teljes egészében a fellebbezést és a fellebbező összes kérelmét, és hagyja helyben az Elsőfokú Bíróság T‑169/03. sz. ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletét, és ezáltal
2. adjon helyt a védjegy bejelentője/elsőfokon alperes elhangzott kérelmeinek;
3. kötelezze a fellebbezőt az eljárás mindkét fokon felmerült költségeinek viselésére, a Bíróság eljárási szabályzatának 69. cikke alapján.
V – Értékelés
12. A Sergio Rossi SpA négy jogalapra hivatkozik fellebbezésében: indokolási kötelezettség hiánya, ami az elsődleges kérelmet illeti (a továbbiakban lásd az A. pont alatt), új bizonyítékok értékelésének megtagadása (B. pont), valamint a 40/94 rendelet 8. cikkének megsértése, ami a termékek és a védjegyek hasonlóságát illeti (mindkét kérdés tekintetében a C. pont).
A – Az ítélet indokolásáról a további termékek tekintetében
13. Elsődleges kérelmével elsőfokon a Sergio Rossi SpA kifejezetten a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését kérte, a „bőr és bőrutánzatok, más osztályba nem tartozó bőr- és műbőráruk; állatbőrök; utazótáskák és bőröndök” termékcsoport vonatkozásában. Az Elsőfokú Bíróság azonban a jogvita tárgyát a 45–48. pontban leszűkítette „női táskákra” és „női cipőkre”, mivel a többi termékkel kapcsolatban nem történt előterjesztés. Az utóbbiakra vonatkozó érvelést a tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság elutasította, mert azt nem kellő időben terjesztették elő.
14. A Sergio Rossi SpA ezzel szemben azt állítja, hogy az elsőfokon benyújtott keresetlevél számos bekezdésében bemutatta a termékcsoport összes terméke közötti hasonlóságot. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem korlátozhatta volna a hasonlóság értékelését női táskákra és női cipőkre, valamint megsértette az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 81. cikke szerinti indokolási kötelezettségét. Egyébként a tárgyaláson helytelenül utasították el az érvelést a késedelmességre hivatkozva, mivel nem új jogalapról, hanem egy már létező jogalap alátámasztására előterjesztett további érvekről volt szó.
15. Nincs szó azon kötelezettség megsértéséről, hogy a Bíróság alapokmányának 36. cikke értelmében – az 53. cikk (1) bekezdésével együtt olvasva – az ítéleteket indokolással kell ellátni. Az Elsőfokú Bíróság egyértelműen és pontosan megjelölte, miért csak a női cipők és kézitáskák összehasonlítsával foglalkozott: nevezetesen, mivel a Sergio Rossi SpA csak ezen termékek tekintetében érvelt megengedett módon. Ami a többi terméket illeti, nem szerepel semmilyen érvelés a keresetlevélben, és a tárgyaláson tett érvelést nem kellő időben terjesztették elő.
16. Nem indokolási kérdés, hogy a jogvita tárgyának behatárolása és az érvelés elutasítása helyes volt‑e. A fellebbezés jogalapjának címe ellenére a Sergio Rossi SpA mindazonáltal nem csak az indokolást kifogásolja, hanem e két pontban az Elsőfokú Bíróság eljárásjogának alkalmazását is.
17. A jogvita tárgyának az Elsőfokú Bíróság általi korlátozása az eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján igazolt. Ez alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezen ismertetésnek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, illetve a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a kereset szövegezéséből kell egységes és érthető módon következniük.(3)
18. Jelen ügyben a Sergio Rossi SpA a keresetlevélben csak a női cipők és kézitáskák hasonlósága tekintetében terjesztett elő ténybeli és jogi elemeket. Ezen érveket nem lehetett közvetlenül a többi árura alkalmazni. Következésképpen a kereset elfogadhatatlan volt, amennyiben női cipők más, kézitáskáktól eltérő, más termékekkel való hasonlóságára vonatkozott.
19. Az erre vonatkozóan előadott érvelés a tárgyalás során ennek megfelelően – a Sergio Rossi SpA álláspontjával ellentétben – nem a jogalapok. illetve érvek az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 47. cikkének 1. §‑a szerint megengedett pontosítása volt. Sokkal inkább új, a jogvita tárgyát kiszélesítő jogalapról volt szó.
20. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑a értelmében az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Ilyen jogi vagy ténybeli helyzetek itt nem állnak fenn. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság helyesen utasította el ezen, késedelmesen előterjesztett ténybeli elemeket.
21. Ezt a jogalapot tehát el kell utasítani.
B – Az új bizonyítékok értékelésének megtagadásáról
1. Az OHIM előtt bemutatott bizonyítékokra történő korlátozásról
22. Az Elsőfokú Bíróság – a 24. és 25. pontban – megtagadta a Sergio Rossi SpA által először az Elsőfokú Bíróság előtt bemutatott bizonyítékok értékelését. Az Elsőfokú Bírósághoz a 40/94 rendelet 63. cikke alapján benyújtott kereset az OHIM fellebbezési tanácsai határozatai jogszerűségének felülvizsgálatára irányul. Olyan tények, amelyekre az Elsőfokú Bíróság előtt anélkül hivatkoznak, hogy azokat megelőzőleg az OHIM fórumainak tudomására hozták volna, csak akkor befolyásolhatják a határozat jogszerűségét, ha azokat az OHIM‑nak hivatalból figyelembe kellett volna vennie. A 74. cikk (1) bekezdésének második mondatából – amely szerint a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban az OHIM a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van – következik, hogy az OHIM nem köteles hivatalból olyan tényeket figyelembe venni, amelyekre a felek nem hivatkoztak az eljárás során. Az ilyen tények tehát nem befolyásolhatják a fellebbezési tanács határozatának jogszerűségét.(4)
23. A Sergio Rossi SpA kifogásolja ezen bizonyítékok kizárását, mivel az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának e) pontja megengedi a bizonyítékok bemutatását.
24. Az Elsőfokú Bíróság által hivatkozott ítéletek nem vethetők össze a jelen eljárással. Ezekben az ügyekben mind az OHIM érintett fóruma, mind a fellebbezési tanács elutasította a felperes kérelmeit. A szóban forgó felpereseknek ezért elegendő lehetőségük volt arra, hogy az OHIM előtt kifejtsék és bizonyítsák álláspontjukat.
25. Jelen esetben azonban, a felszólalási osztály helyt adott a Sergio Rossi SpA kérelmének, és csak a fellebbezési tanács utasította el azt. A közigazgatási eljárásban először csak ebben a határozatban hivatkoztak az OHIM érveire. A Sergio Rossi SpA tehát a közigazgatási eljárásban nem kapott lehetőséget arra, hogy vitassa ezen érveket. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem tagadhatja meg a Sergio Rossi SpA‑tól, hogy a bírósági eljárásban új bizonyítékokat terjesszen elő annak érdekében, hogy megcáfolja a fellebbezési tanács határozatában foglaltakat.
26. Az OHIM és a Sissi Rossi Srl ezzel ellentétben egyetért az Elsőfokú Bíróság ítéletével. Utóbbi hangsúlyozza, hogy az Elsőfokú Bíróság – eljárási szabályzata 135. cikkének 4. §‑a alapján – nem módosíthatja a fellebbezési tanács előtti jogvita tárgyát.
27. Magam részéről e pontban helyesnek tartom az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatát.
28. Az Elsőfokú Bíróság azzal indokolja a fellebbezési tanács előtt be nem mutatott bizonyítékok kizárását, hogy valamely közösségi jogi aktus jogszerűségét alapvetően az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni.(5) Ez az elv megfelel a Bíróság közvetlen keresetek tekintetében fennálló joggyakorlatának.(6) Nem feltétlenül zárja ki azonban új bizonyítékok előterjesztésének lehetőségét, a döntés időpontjában fennálló tényállás további tisztázása érdekében.
29. A problémát jobban megközelíti a támogatások joga kapcsán született ítélkezési gyakorlat. A Bizottság támogatási jogot érintő döntésének jogszerűségét a Bíróság az érintett tagállam által benyújtott kereset keretei között vizsgálja meg, olyan információk alapján, amelyekkel a Bizottság a döntés időpontjában rendelkezett.(7) Ez már csak azért is jogos, mert az érintett tagállam a közigazgatási eljárásban minden, a támogatással kapcsolatos mérvadó információt előterjeszthetett. A Bíróság ezt a joggyakorlatot még a keresetet benyújtó támogatottakra is kiterjesztette, mivel ezek is – korlátozott eljárásjogi helyzetük ellenére – az ilyen információkat időben a Bizottság tudomására hozhatták.(8)
30. Az új bizonyítékok kizárásának korlátai egy köztisztviselők versenyvizsgájával kapcsolatos keresetben körvonalazódtak. Ezen eljárásban a Bíróság megállapította, hogy a személyzet felvétele területén született határozat jogszerűségét is olyan információk alapján kell megítélni, amelyekkel a kinevezésre jogosult hatóság a döntés meghozatalának időpontjában rendelkezett. Ennek ellenére a bírósági eljárás során további bizonyítékokat lehetett előterjeszteni azzal kapcsolatban, hogy a döntés szempontjából lényeges információk helytállóak‑e. Olyan bizonyítékokról volt itt szó, amelyeket a kinevezésre jogosult hatóság terjesztett elő, mert a keresetet benyújtó felperes jelölt vitatta a kinevezett jelöltnek a felvételnél figyelembe vett képzettségét.(9) Másképp kellene megítélni a helyzetet, ha a keresetet benyújtó jelölt saját képzettségével kapcsolatban kívánt volna olyan új bizonyítékokat bemutatni, amelyeket elmulasztott a közigazgatási eljárásban előterjeszteni.
31. Ez a joggyakorlat alkalmazható a közösségi védjegy elleni felszólalási eljárásban hozott döntésekre is. E keretek között a feleknek alapvetően elegendő lehetőségük van arra, hogy az OHIM előtt bemutassák az összes lényeges bizonyítékot. Amint azt az Elsőfokú Bíróság az ítélet 25. pontjában helyesen hangsúlyozza, az OHIM a 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének második mondata alapján a viszonylagos lajstromozási akadályokkal kapcsolatos eljárásokban, azaz különösen a felszólalási eljárásban, a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez van kötve.(10) Ezért a 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének első mondatában foglalt hivatalból történő vizsgálatra való kötelezettsége ellenére az OHIM‑nak nincs arra lehetősége, hogy az utólag bemutatott bizonyítékok felvételét saját indíttatásból foganatosítsa.
32. Ezenfelül, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése szerint az OHIM maga nem köteles olyan tényeket és bizonyítékokat figyelembe venni, amelyeket a felek nem kellő időben terjesztettek elő.(11) Az olyan bizonyítékok, amelyeket az OHIM előtt soha nem mutattak be, mindenféleképpen késedelmesnek minősülnek. Az OHIM határozata jogszerűségének mércéjeként ezért nem szolgálhatnak.
33. Nem következik új bizonyíték felvételére való kötelezettség az Elsőfokú Bíróság azon jogosultságából sem, hogy a 40/94 rendelet 63. cikke alapján módosíthatja az OHIM határozatát. Módosítás ugyanis csak akkor jöhet szóba, ha az OHIM határozata legalább részben jogellenes. A jogszerűségről azonban olyan információk alapján kell dönteni, amelyekkel az OHIM rendelkezett.
34. Az, hogy a Sergio Rossi SpA arra a körülményre hivatkozik, hogy csak a fellebbezési tanács utasította el a felszólalásukat, míg a felszólalási részleg eleget tett annak, nem vezethet eltérő eredményhez. Ugyanis az OHIM eljárásjoga szerint a Sergio Rossi SpA ebben az eljárási felállásban is rendelkezett elegendő lehetőséggel arra, hogy az összes lényeges bizonyítékot bemutassa. Eljárási jogaik esetleges, az OHIM általi megsértését nem a bizonyítékok keretei között kell tárgyalni, hanem önálló jogalapként.
35. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság helyesen utasította el, hogy a fellebbezési tanács határozatának jogszerűségét olyan bizonyítékok alapján értékelje, amelyek nem álltak annak rendelkezésére. Ezt a fellebbezési jogalapot is el kell tehát utasítani.
2. A másodlagos fellebbezési jogalap – A nyilatkozattételhez való jog
36. Másodlagosan a Sergio Rossi SpA a 40/94 rendelet 73. cikke második mondatának a fellebbezési tanács általi megsértésére hivatkozik, mivel ő nem nyilatkozhatott az OHIM új érvei kapcsán, mielőtt a fellebbezési tanács elutasította felszólalását. Ezt a Sergio Rossi SpA először az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyaláson adta elő.
37. Ezt az érvet az Elsőfokú Bíróság a 20-22. pontokban eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑a alapján elutasította, mint nem kellő időben előterjesztett, új jogalapot, mivel a keresetlevélben nem szerepelt. A fellebbezési tanács esetleges új szempontokra való utalásának hiánya a Sergio Rossi SpA számára már a kereset benyújtásakor is ismert volt.
38. Ezzel szemben a Sergio Rossi SpA a fellebbezésben azt kifogásolja, ez az érv csak azt a jogalapot fejti ki, amelynek keretei között az új bizonyítékokat előterjesztették. Az Elsőfokú Bíróságnak vagy meg kellett volna engednie az új bizonyítékok benyújtását, vagy – a nyilatkozattételhez való jognak megsértése miatt – hatályon kívül kellett volna helyeznie a fellebbezési tanács határozatát.
39. Az OHIM ezzel ellentétben egyetért az Elsőfokú Bírósággal, és ezenfelül úgy gondolja, hogy a fellebbezési tanács tiszteletben tartotta a Sergio Rossi SpA védelemhez való jogát. A fellebbezési tanács továbbította a Sergio Rossi SpA‑nak a Sissi Rossi Srl beadványát, annak érdekében, hogy észrevételeit megtegye. Észrevételeiben a Sergio Rossi SpA terjedelmesen érvelt a vitatott termékek hasonlóságáról. Az OHIM végül hangsúlyozza, hogy a fellebbezési tanács nem volt köteles a Sergio Rossi SpA‑val előre közölni, milyen döntést kíván hozni, annak érdekében, hogy további bizonyítékok bemutatását tegye lehetővé számára.
40. A Sissi Rossi Srl álláspontja szerint nem a Bíróság, hanem az Elsőfokú Bíróság feladata arról nyilatkozni, hogy a fellebbezési tanács megsértette‑e a nyilatkozattételhez való jogot.
41. Habár a Sergio Rossi SpA ezen jogalappal a megfelelő utat választotta ahhoz, hogy új bizonyítékokat terjesszen elő az eljárás során, ezen jogalapnak nem lehet helyt adni.
42. Bizonyos bizonyítékok OHIM általi figyelembe nem vétele az Elsőfokú Bíróság előtt már csak eljárási kifogás formájában terjeszthető elő, mivel – amint azt fent kifejtettük – a bizonyításfelvétel foganatosítása a felszólalási eljárásban az OHIM feladata. Ha a figyelembe nem vétel abból fakad, hogy a terhelt fél nem kapott lehetőséget a bizonyíték előterjesztésére, tekintetbe jön a nyilatkozattételhez való jog megsértése.(12)
43. A 40/94 rendelet 73. cikkének második mondata szerint – ahol az OHIM előtti eljárással kapcsolatos nyilatkozattételi jogot rögzítik – az OHIM határozatai csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni. Új szempontok különösen még nem tárgyalt lajstromozást kizáró okok figyelembevételére vonatkozhatnak,(13) de olyan szempontokra is, amelyeket először a fellebbezési tanács vett figyelembe.(14) A nyilatkozattételhez való jog megsértésére vonatkozó kifogás ezért logikus menete annak, hogy új bizonyítékokat vonjunk be az eljárásba.
44. Az Elsőfokú Bíróság ezt a jogalapot a jelen eljárásban – mint késedelmesen előterjesztettet – helyesen utasította el. Először ugyanis csak a tárgyalás során terjesztették azt elő, és nem olyan jogi vagy ténybeli elemeken alapult – mint ahogy azt az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑a megköveteli –, amely az eljárás során merült fel. A fellebbezési tanács álláspontja a Sergio Rossi SpA számára már a kereset benyújtásakor ismert volt. Ez utóbbi már 2003. május 19‑én, a keresetlevél benyújtásakor ismerhette volna a 2002. december 12‑i ECOPY‑ügyben hozott ítéletet.(15)
45. Mivel a Bírósághoz benyújtott fellebbezés a Bíróság eljárási szabályzata 113. cikkének 2. §‑a alapján nem módosíthatja az Elsőfokú Bíróság előtt tárgyalt jogvita tárgyát, az Elsőfokú Bíróság elé nem kellő időben előterjesztett érvet a fellebbezési eljárásban sem lehet már figyelembe venni. Ezen okból kifolyólag a Bíróság nem vizsgálhatja tartalmi szempontból azt, hogy az OHIM valójában biztosította‑e a Sergio Rossi SpA részére a nyilatkozattételi jogot. Ez a jogalap tehát elfogadhatatlan.
46. Következésképpen ezt a fellebbezési jogalapot is – mint részben megalapozatlant és egyébként elfogadhatatlant – el kell utasítani.
C – A 40/94 rendelet 8. cikkéről
47. A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint akkor lehet helyt adni a védjegy lajstromozásával szembeni felszólalásnak, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.
48. Két fellebbezési jogalapjával a Sergio Rossi SpA vitatja ezen rendelkezés alkalmazását. Az Elsőfokú Bíróság megsértette ezt, amikor megerősítette a fellebbezési tanács megállapításait a női cipők és kézitáskák, valamint a MISS ROSSI és SISSI ROSSI védjegyek nem kielégítő hasonlóságáról.
49. Ebben az értelemben először is arra kell utalni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Elsőfokú Bíróság rendelkezik egyedül hatáskörrel a megállapított tények értékelésére. E tények értékelése tehát – kivéve ha az Elsőfokú Bíróság a részére előadottakat elferdítette – nem jogkérdés, amelynek vizsgálata a fellebbezési eljárás keretében a Bíróságra tartozna.(16) Mindebből következően az olyan fellebbezési jogalapok, amelyek csak az Elsőfokú Bíróság tényértékelését kérdőjelezik meg, elfogadhatatlanok.
1. A termékek hasonlóságáról
50. Az Elsőfokú Bíróság ugyan látott érintkezési pontokat a női kézitáskák és női cipők között, de végül is elutasította a hasonlóságot.
51. A Sergio Rossi SpA ezzel szemben kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem kellőképpen vette figyelembe, hogy a cipők és kézitáskák megegyezése – a releváns fogyasztói csoport, a hölgyek számára – nagy jelentőségű. Manapság már nem korlátozódhatunk e termékek elsődleges funkcióira, hanem figyelembe kell venni a divat diktálta szükségleteket is, amelyek megkövetelik a cipő és kézitáska közötti összhangot. Az OHIM egyetért ezzel, és azt az álláspontot képviseli, hogy a két termékcsoport hasonló.
52. Mindazonáltal a Sergio Rossi SpA ezzel az érvvel csak az Elsőfokú Bíróság tényértékelését kérdőjelezi meg. A Sissi Rossi Srl helyesen úgy érvel, hogy ez a fellebbezési eljárásban elfogadhatatlan.
53. Ezt a fellebbezési jogalapot – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.
2. A védjegyek hasonlóságáról
54. Az Elsőfokú Bíróság a védjegyek domináns részének az első szavakat, azaz a MISS és SISSI részeket tartotta. Ezért a ROSSI szó egyezését kevésbé lényegesnek értékelte. Ennek eredményeképpen a megjelöléseknek csak közepes hasonlóságát állapította meg.
55. A Sergio Rossi SpA szerint ezen értékelés ellentétben áll az Elsőfokú Bíróság FUSCO‑ügyben hozott ítéletével, amely megállapította az ANTONIO FUSCO és ENZO FUSCO védjegyek hasonlóságát.(17) A Bíróság a NICHOLS‑ügyben hozott ítéletéből az következik, hogy a ROSSI vezetéknév elterjedése nem vezethet oda, hogy elvitassák tőle a megkülönböztető képességét, amelyet az Elsőfokú Bíróság a FUSCO vezetéknévnek tulajdonított.(18) Végül a Sergio Rossi SpA hangsúlyozta, hogy Franciaországban, a szóban forgó piacon, a ROSSI családnevet alkalmazó védjegyeket rendszeresen elutasították a korábbi MISS ROSSI védjegy miatt.
56. Ezen érvvel is csak az Elsőfokú Bíróság tényértékelését kérdőjelezi meg a Sergio Rossi SpA. Ezért azt a fellebbezési jogalapot is – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.
D – Következtetés
57. A fellebbezési jogalapok részben elfogadhatatlanok, azt meghaladóan pedig megalapozatlanok.
VI – A költségekről
58. A Bíróság eljárási szabályzata 118. cikkével és 69. cikke 2. §‑ával összefüggésben értelmezett 122. cikke alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére. Mivel a Sergio Rossi pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére.
VII – Végkövetkeztetések
59. Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1. Utasítsa el a fellebbezést.
2. Kötelezze a Sergio Rossi SpA‑t az eljárás költségeinek viselésére.