Language of document : ECLI:EU:C:2007:133

C‑338/04., C‑359/04. és C‑360/04. sz. egyesített ügyek

Massimiliano Placanica és társai

ellen folytatott

büntetőeljárás

(a Tribunale di Larino és a Tribunale di Teramo [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Az EK 43. cikk és az EK 49. cikk értelmezése – Szerencsejátékok – Sporteseményekre vonatkozó fogadások gyűjtése – Koncesszió szükségessége – Bizonyos tőketársasági formában alapított piaci szereplők kizárása – Rendőrségi engedély szükségessége – Büntetőjogi szankciók”

Az ítélet összefoglalása

1.        Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások

(EK 43. cikk és EK 49. cikk)

2.        Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások

(EK 43. cikk és EK 49. cikk)

3.        Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások

(EK 43. cikk és EK 49. cikk)

1.        Az a nemzeti szabályozás, amely az érintett tagállam által kiadott koncesszió vagy rendőrségi engedély hiányában megtiltja többek között a sporteseményekre vonatkozó fogadási ajánlatok gyűjtésével, elfogadásával, rögzítésével és továbbításával kapcsolatos tevékenységek folytatását, a szolgáltatásnyújtás, valamint a letelepedés EK 43. cikkben, illetve EK 49. cikkben rögzített szabadságainak korlátozását képezi.

Az a célkitűzés, hogy leküzdjék a bűnözést az ezen ágazatban működő piaci szereplők ellenőrzés alá vonásával, és így a szerencsejátékok gyakorlásának ellenőrzött mederbe terelésével, alkalmas az ilyen korlátozások igazolására, mivel a koncessziókra vonatkozó szabályozás e tekintetben hatékony eszköz lehet.

Mindazonáltal a nemzeti bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy a szerencsejáték-ágazatban működő piaci szereplők számának csökkentésével az említett nemzeti szabályozás valóban eleget tesz‑e ezen célkitűzésnek. Ugyanígy a nemzeti bíróságoknak kell megvizsgálniuk, hogy e korlátozások alkalmasak‑e az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, nem lépnek‑e túl az annak megvalósításához szükséges mértéken, és azokat hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazzák‑e.

(vö. 49., 52., 57–58. pont és a rendelkező rész 1–2. pontja)

2.        Az EK 43. cikk és az EK 49. cikk úgy értelmezendő, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a szerencsejáték-ágazatból kizárja a szabályozott piacokon jegyzett részvényekkel rendelkező tőketársasági formában alapított piaci szereplőket. Ugyanis, függetlenül attól a kérdéstől, hogy a szabályozott piacokon jegyzett részvénytársaságok kizárása valóban egyformán érinti‑e az érintett, illetve a más tagállamban letelepedett piaci szereplőket, ez a teljes kizárás meghaladja az azon célkitűzés megvalósításához szükséges mértéket, hogy megakadályozható legyen a szerencsejáték-ágazatban működő piaci szereplők bűncselekményekben vagy visszaélésekben történő részvétele.

(vö. 62., 64. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

3.        Az EK 43. cikk és az EK 49. cikk úgy értelmezendő, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogadások gyűjtésére irányuló szervezett tevékenységnek a nemzeti jogszabályok által megkövetelt koncesszió vagy rendőrségi engedély hiányában történő folytatása miatt büntetőjogi szankciókat állapít meg az olyan személyekkel szemben, akik azért nem tudtak hozzájutni az említett koncessziókhoz vagy engedélyekhez, mert azt e tagállam a közösségi jogot sértő módon megtagadta tőlük.

Noha a büntetőjogi szabályozás a tagállamok hatáskörébe tartozik, a közösségi jog korlátokat szab e hatáskörnek, ugyanis az ilyen szabályozás nem korlátozhatja a közösségi jog által biztosított alapvető szabadságokat. Továbbá a tagállam nem alkalmazhat büntetőjogi szankciót adminisztratív formai követelmény be nem tartása miatt, ha annak betartását a közösségi jogot sértő módon az érintett tagállam utasította el vagy tette lehetetlenné.

(vö. 68–69., 71. pont és a rendelkező rész 4. pontja)