Language of document : ECLI:EU:C:2007:816

C‑281/06. sz. ügy

Hans-Dieter Jundt és Hedwig Jundt

kontra

Finanzamt Offenburg

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Mellékfoglalkozásként végzett oktatói tevékenység – A »díjazás« fogalma – Költségtérítés – Az adómentességre vonatkozó szabályozás – Feltételek – Belföldi egyetem által fizetett díjazás”

Az ítélet összefoglalása

1.        Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály

(EK 45. cikk, (1) bekezdés, EK 49. cikk és 50. cikk)

2.        Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok

(EK 49. cikk)

1.        Az EK 49. cikk hatálya alá tartozik egy másik tagállam területén található közjogi jogi személy, mint például egy egyetem alkalmazásában, valamely tagállam adóalanya által végzett tanári tevékenység akkor is, ha azt mellékállásban, mintegy tiszteletbeli tevékenységként végzik.

A tevékenység gazdasági jellege, tehát az, hogy a tevékenység kizárólag ellentételezésért folytatható, a meghatározó abból a szempontból, hogy a Szerződés szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozik‑e a tevékenység. Ezzel ellentétben, e tekintetben nem szükséges az, hogy a szolgáltatás végzőjét haszonszerzési cél vezérelje. Egyebekben az a tény, hogy a díjazott oktatói tevékenységet egyetem, azaz közjogi jogi személy, megbízásából végezték, nem vonja ki az EK 49. cikk hatálya alól a szolgáltatást, amennyiben az egyetemi oktatói tevékenységek nem tartoznak az EK 50. cikkel összefüggésben értelmezett EK 45. cikk első bekezdésében meghatározott eltérés hatálya alá, mivel ezt az eltérési lehetőséget azokra a tevékenységekre kell korlátozni, amelyek önmagukban véve is a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételnek minősülnek.

(vö. 32–33., 35., 37–39. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Nem igazolja közérdeken alapuló kényszerítő ok a szolgáltatásnyújtás szabadságának azon korlátozását, amelynek értelmében egy nemzeti szabályozás az adómentességet a belföldön letelepedett egyetemek – közjogi jogi személyek – által a mellékfoglalkozásként végzett oktatói tevékenység ellentételezéseként fizetett díjazás vonatkozásában biztosítja, és más tagállamban letelepedett egyetemek által fizetett díjazások esetén megtagadja.

Az ilyen szabályozás – amely a nemzeti közjogi jogi személyeknél tevékenységet végző belföldi és külföldi állampolgárokra ugyanúgy alkalmazandó – a más tagállamokban letelepedett igénybe vevők számára nyújtott szolgáltatások kedvezőtlenebb bánásmódjához vezet a belföldön nyújtott szolgáltatások számára biztosított bánásmódhoz képest. A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását nem igazolhatja az oktatás, a kutatás és a fejlesztés előmozdítása, amennyiben az veszélyezteti a tevékenységüket mellékfoglalkozásként végző oktatóknak a szolgáltatásnyújtás Közösségen belüli helyének megválasztására irányuló szabadságát, anélkül hogy igazolták volna, hogy az oktatás előmozdítására vonatkozó állítólagos célkitűzés eléréséhez szükség lenne az alapügyben szereplő adómentesség kizárólag azon adóalanyok számára történő biztosítására, akik belföldi egyetemeken végeznek mellékfoglalkozásban oktatói tevékenységet. Másrészt e korlátozást nem igazolhatja az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége sem, amennyiben nem áll fenn közvetlen összefüggés a nemzeti egyetemek által fizetett költségtérítés adómentessége és ennek a kedvezménynek egy meghatározott adóteherrel való kiegyenlítése között.

Másrészt az a tény, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik az oktatási rendszerük szervezetéről való döntés, nem teszi a közösségi joggal összeegyeztethetővé az említett szabályozást, amely az adómentességet a tevékenységüket belföldi állami egyetemek alkalmazásában vagy megbízásából végző adóalanyok számára biztosítja. Ez a szabályozás nem az oktatás tartalmára vagy az oktatási rendszer szervezésére vonatkozó intézkedés, hanem általános jellegű adójogi intézkedés, amely abban az esetben biztosít adókedvezményt, ha valamely személy tevékenységét a közösségnek szenteli. Még ha egy ilyen szabályozás az oktatási rendszerhez kapcsolódó intézkedésnek minősül is, továbbra sem egyeztethető össze a Szerződéssel, mivel befolyásolja a tevékenységüket mellékfoglalkozásként végző oktatóknak a szolgáltatásnyújtásuk helyére vonatkozó választását.

(vö. 54., 56–57., 61., 69., 71., 73., 83–85., 88–89. pont és a rendelkező rész 2–3. pontja)