Language of document : ECLI:EU:F:2008:170

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2008. december 11.

F‑58/07. sz. ügy

Pascal Collotte

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2006. évi előléptetési időszak – Harmadik nyelven történő munkavégzésre való képesség”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Collotte azon határozat megsemmisítését kéri, amely nem vette fel a nevét a 2006‑os előléptetési időszakban az A*12 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselőknek a Közigazgatási Tájékoztató 2006. november 17‑i 55‑2006. számában közzétett listájára, valamint a Bizottság arra kötelezését kéri, hogy a felperest ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése címén és az előmenetele veszélyeztetése miatt fizessen a felperesnek 25 000 eurót, fenntartva ezen összeg eljárás során történő csökkentésének és/vagy növelésének lehetőségét.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottságnak azt a határozatát, amely nem vette fel a felperes nevét az A*12 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listájára a 2006‑os előléptetési időszakban. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi a saját költségeinek és a felperesek költségeinek viselésére. Az Európai Unió Tanácsa, mint a Bizottságot támogató beavatkozó, maga viseli a saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Határidők – Egymást követő panaszok

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (3) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Feltételek – A harmadik nyelven történő munkavégzésre való képesség bizonyítása

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (2) bekezdés; III. melléklet, 7. cikk, és XIII. melléklet, 11. cikk)

3.      Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör

(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 45. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)

1.      A panaszbenyújtási határidőn belül egymást követően benyújtott panaszok esetén a panaszra adandó válasz határidejének folyása nem kezdődhet el az első panasz adminisztráció általi kézhezvételékor; ellenkező esetben a kinevezésre jogosult hatóságot megfosztanák attól a négy hónapos határidőtől, amely a személyzeti szabályzat alapján szokásos esetben a rendelkezésére áll a tisztviselő által hozzá – adott esetben kevéssel a panaszbenyújtási határidő lejárta előtt – utoljára benyújtott újabb érvelésről való kifejezett határozat meghozatalára. Ehhez hasonlóan, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság az egymást követő panaszokra egymást követő határozatokban válaszol, nem áll teljes egészében a tisztviselő rendelkezésére a panaszra adott válasz kézhezvételétől számított három hónapos határidő – amelyet a személyzeti szabályzat annak eldöntésére biztosít számára, hogy ezen válaszra tekintettel előterjeszt‑e keresetet –, ha a keresetindítási határidő az első panaszra adott válasz kézhezvételekor kezdődik, amikor még nem áll a felperes rendelkezésére az említett hatóságnak az összes kifogásra – különösen az első alkalommal az utolsó panaszban benyújtott kifogásokra – vonatkozó válasza.

Ebből következően egymást követő panaszok esetén a keresetindítás határidejének kiszámításánál az adminisztráció azon határozata kézhezvételének napját kell figyelembe venni, amely határozatban a felperes által a panasz határidején belül előterjesztett összes érvelés vonatkozásában kialakította álláspontját. Ha a felperes a panaszbenyújtási határidőn belül az első panasszal megegyező tartalmú második panaszt terjesztett elő, különösen, ha az nem tartalmaz sem új kérelmet, sem új kifogást, sem új bizonyítékot, a második panaszt elutasító határozatot pusztán az első panaszt elutasító határozatot megerősítő aktusnak kell tekinteni, ezért a keresetindítási határidő az első panasz elutasításkor kezd el folyni. Ugyanakkor abban az esetben, ha a második panasz az első panaszhoz képest új elemeket tartalmaz, a második panaszt elutasító határozatot olyan új határozatnak kell tekinteni, amelyet az első panaszt elutasító határozat felülvizsgálata után, a második panasz fényében fogadtak el.

(lásd a 31. és 32. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑44/97. sz., Ghignone és társai kontra Tanács ügyben 2000. november 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑223. o. és II‑1023. o.) 41. pontja; T‑66/05. sz., Sack kontra Bizottság ügyben 2007. december 11‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 41. pontja, az ítélettel szemben C‑380/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Bíróság előtt.

2.      A személyzeti szabályzat 45. cikkének (2) bekezdése – amely a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet szerinti változatában előírja, hogy a tisztviselő az első előléptetése előtt köteles bizonyítani, hogy képes a valamely harmadik nyelven történő munkavégzésre – csak az intézmények közös megegyezésével megállapított közös végrehajtási szabályok hatálybalépésétől alkalmazható.

Ugyanis mivel a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 11. cikke szerint a jogalkotó mindenesetre kizárta a 45. cikk (2) bekezdésének alkalmazását a 2006. május 1‑je előtt hatályba lépő előléptetésekre, ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni az említett közös végrehajtási szabályoknak a jogalkotó által megkövetelt következő feltételek mellett történő hatálybalépése előtt: a különböző intézményekben való egységes alkalmazás biztosítása és a személyzeti szabályzatban előírt ezen újabb kötelezettség ahhoz a lehetőséghez kapcsolása, hogy a tisztviselők a harmadik nyelvre vonatkozó képzésen vegyenek részt. Ennélfogva valamely intézmény a személyzeti szabályzat ezen cikkét nem alkalmazhatja az egyedül ezen intézmény által meghatározott módozatok szerint.

(lásd az 50–54. pontot)

3.      Tény, hogy a közösségi közszolgálati bíróság a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése szerint bizonyos esetekben korlátlan felülvizsgálati jogkört gyakorolhat, amely alapján jogosult az előtte folyamatban lévő, pénzügyi természetű jogvitákban a tisztviselő jogairól és kötelezettségeiről való döntéshozatallal teljes körű megoldást adni. Mindazonáltal az a felperes, aki elérte az előléptetését megtagadó határozat amiatt történő megsemmisítését, hogy számára nem lehet jogszerűen előírni az előléptetéshez megkövetelt – a harmadik nyelv ismeretére vonatkozó – kiegészítő feltétel teljesítését, a szakmai előmenetelében ebből eredően állítólag bekövetkezett késedelem miatt a bíróság előtt még akkor sem kaphat kártérítést, ha igazolja, hogy rendelkezik az előírt szolgálati idővel, és az előléptetéshez szükségesnél magasabb számú pontja van. Ugyanis nem zárható ki, hogy más megfontolások megakadályozhatják a felperes visszamenőleges hatállyal való előléptetését, például az a tény, hogy az az előléptetési küszöböt elérő, előléptethető tisztviselők száma meghaladta a költségvetés alapján lehetséges előléptetések számát. Ennélfogva az adminisztráció által az EK 233. cikk alapján a jogerős ítéletnek való megfelelés érdekében elfogadandó végrehajtási intézkedéseknek kell visszahelyezniük a felperest jogaiba, adott esetben a szakmai előmenetelének visszamenőleges hatállyal való helyreállítása útján.

(lásd a 67–70. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑135/06. P. sz., Weißenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑12041. o.) 64–68. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑402/03. sz., Katalagarianakis kontra Bizottság ügyben 2007. március 15‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 105. és 106. pontja.