Language of document : ECLI:EU:F:2010:45

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2010. május 12.

F‑13/09. sz. ügy

Josefina Peláez Jimeno

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előzetes panasz – A panasz benyújtásának határideje – Késedelem – Bizonyítás – Korábbi ideiglenes alkalmazott – Tisztviselői kinevezés – A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése – Egyenlő bánásmód”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Peláez Jimeno egyrészt a Parlament őt próbaidős tisztviselővé kinevező 2008. február 8‑i határozatának annyiban történő megsemmisítését kéri, amennyiben e határozat őt az AST 1 besorolási fokozat 5. fizetési fokozatába sorolja be, másrészt a Parlament 2008. november 12‑i határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasította az általa az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi minden költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kezdet – Bizonyítási teher

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – A 723/2004 rendelettel új előmeneteli rendszer bevezetése – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések

(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet, 5. cikk, (2) és (4) bekezdés, 12. cikk, (3) bekezdés, és 13. cikk, (1) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)

1.      A panasz vagy a kereset benyújtására nyitva álló határidő túllépésére hivatkozó félnek kel bizonyítékot szolgáltatnia a határidő kezdő időpontjára vonatkozóan; ilyen bizonyíték hiányát nem pótolhatja olyan jelek csoportja, amelyek alapján azt lehet gondolni, hogy a felperes az általa állított időpontnál korábban kapott meg egy levelet. Ezenfelül az alapján, hogy az érintett tisztviselő jelen van a munkahelyén, nem lehet kellő bizonyossággal megállapítani azt, hogy az érintett ténylegesen tudomást szerezhetett a megtámadott határozatról, amennyiben dokumentummal nem bizonyítható az említett határozat kézhezvétele.

(lásd a 24. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑1/90. sz., Mérez‑Mínguez Casariego kontra Bizottság ügyben 1991. március 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑143. o.) 37. pontja; T‑14/99. sz., Kraus kontra Bizottság ügyben 2001. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑7. o. és II‑39. o.) 22. pontja; T‑254/01. sz., Di Pietro kontra Számvevőszék ügyben 2002. szeptember 27‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑177. o. és II‑929. o.) 19., 22. és 25–27. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑71/06. sz., Lebedef‑Caponi kontra Bizottság ügyben 2007. április 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑115. o. és II‑A‑1‑629. o.) 29., 31. és 34. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése a „besorolásiosztály‑váltásra alkalmas pályázók listájára”, valamint a „belső versenyvizsga sikeres pályázóinak listájára” felvett ideiglenes alkalmazottakra vonatkozik. Bár a „besorolásiosztály‑váltási” versenyvizsga jellegénél fogva belső versenyvizsga is, a szóban forgó rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy ténylegesen érvényesülhessen, vagyis lehetőség szerint ki kell zárni minden olyan értelmezést, amely arra a következtetésre vezetne, hogy e rendelkezés redundáns. Úgy tűnik, a jogalkotó a „belső versenyvizsga” alatt az úgynevezett véglegesítésre irányuló versenyvizsgákat értette, amelyek célja az, hogy az európai közszolgálatba való bejutást szabályozó rendelkezések összességét tiszteletben tartva lehetővé tegye, hogy tisztviselőként felvegyenek olyan egyéb alkalmazottakat, akik már rendelkeznek az intézménynél szerzett tapasztalatokkal, és akik bizonyították, hogy képesek az üres állások betöltésére. Ezt az értelmezést megerősítik a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (2) bekezdésében használt kifejezések, amelyek kizárólag a „besorolásiosztály‑váltásra alkalmas pályázók listájára” felvett tisztviselőkre vonatkoznak, és nem tesznek említést a „belső versenyvizsga sikeres pályázóinak listájára” felvett tisztviselőkről. Ez utóbbiak említése nem is lenne indokolt, pontosan azért, mert a már tisztviselő alkalmazottak véglegesítésének nincs értelme.

A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének alkalmazásához az szükséges, hogy „korábbi besorolási osztályból” „új besorolási osztályba” kerülésről legyen szó vagy olyan versenyvizsgát követően, amely a „besorolásiosztály‑váltásra alkalmas pályázók listájának” összeállítását eredményezi, vagy olyan véglegesítésre irányuló belső versenyvizsgát követően, amely az említett besorolásiosztály‑váltással jár. A jogalkotó tehát a számára egyidejűleg az átmeneti rendelkezéseket és a besorolási szempontokat illetően rendelkezésre álló széles mérlegelési jogkör gyakorlása keretében eltért az újonnan felvételre kerülő tisztviselők besorolására vonatkozó azon általános szabálytól, amely a személyzeti szabályzatnak a XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésével, illetve 13. cikke (1) bekezdésével kiegészített 31. cikkének (1) bekezdésében szerepel, a 2006. május 1‑je előtt alkalmassági listára vett, 2004. május 1‑je és 2006. április 30. között, illetve 2006. május 1‑jét követően felvett sikeres pályázók tekintetében azzal, hogy a versenyvizsga‑kiírásban szereplőtől eltérő besorolási fokozatba történő besorolás kedvezményét azon próbaidős tisztviselőkre tartotta fenn, akik az intézménynél már tapasztalatot szereztek, és a fent említett versenyvizsgákon már bizonyították a magasabb besorolási osztályba tartozó állások betöltésére való képességüket.

(lásd a 40., 41., 46. és 47. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑40/96. és T‑55/96. sz., De Kerros és Kohn‑Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑47. o. és II‑135. o.) 45. és 46. pontja; T‑294/97. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 1998. november 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑601. o. és II‑1819. o.) 51. pontja.