AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2013. február 28.

F‑33/12. sz. ügy

Jean Pepi

kontra

az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége (ERCEA)

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Kisegítő szerződéses alkalmazottak – Felvétel – A felvételkor történő besorolás – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a., 3b. és 86. cikke – ERCEA – A szerződéses alkalmazottak besorolására vonatkozó belső szabályok”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Pepi az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynökségével (ERCEA) 2011. október 3‑án kötött szerződése azon részének megsemmisítését kéri, amely őt a III. csoport 10. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatába sorolta be, és az ERCEA kötelezését az őt állítólag ért kár megtérítésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az ERCEA részéről felmerült költségeket. Az Európai Unió Tanácsa mint beavatkozó maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Az alkalmazottak különböző csoportjai közötti eltérő bánásmód a személyzeti szabályzatban előírt garanciák és a társadalombiztosítási előnyök tekintetében – A hátrányos megkülönböztetés hiánya

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 3a. és 3b. cikk; 1999/70 tanácsi irányelv)

Mivel az uniós jogalkotó szabadon hozhat létre új alkalmazotti csoportokat a közösségi igazgatás jogos igényeinek megfelelően, és mivel az Unió által a tisztviselőként vagy az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek hatálya alá tartozó alkalmazottként foglalkoztatott személyek különböző csoportjai között kétségtelenül vannak jogállásbeli különbségek, ugyanis az egyes alkalmazotti csoportok meghatározása az uniós adminisztráció jogos igényeihez és az általa – állandóan vagy átmenetileg – ellátandó feladatok jellegéhez igazodik. Márpedig emiatt nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha az Unió által alkalmazott személyek bizonyos csoportjai az alkalmazás időtartamára vonatkozó garanciákat és olyan pénzügyi előnyöket élveznek, amelyeket a más csoportba tartozó személyeknek nem nyújtanak.

Közelebbről, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazottak, illetőleg az említett alkalmazási feltételek 3b. cikkének hatálya alá tartozó kisegítő szerződéses alkalmazottak alklamazási feltételei közötti különbségek indokolják ezen alkalmazottak eltérő besorolását, és ebből következően eltérő díjazását. Az alkalmazásuk viszonylagos bizonytalansága így indokolttá teheti, hogy a kisegítő szerződéses alkalmazottak kedvezőbb besorolásban részesüljenek mint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazottak. Ebből következően még akkor sem lehet szó egyenlőtlen bánásmódról, ha az említett 3a. cikk szerinti szerződéses alkalmazottaknak és az említett 3b. cikk szerinti, ugyanabba a csoportba tartozó szerződéses alkalmazottaknak azonos feladatokat kell ellátniuk, és a szerződéses alkalmazottak e két kategóriájának az ugyanazon csoportba történő felvételhez azonos szintű oklevéllel vagy szakmai tapasztalattal kell rendelkezniük.

Egyébiránt, mivel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazottak helyzetét nem lehet összehasonlítani a kisegítő szerződéses alkalmazottak helyzetével, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv megsértéséről sem lehet szó.

(lásd a 40., 41., 43., 44. és 58. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 118/82–123/82. sz., Celant és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. október 6‑án hozott ítéletének 22. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének 98. és 104. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 83. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑59/05. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének 71. és 76. pontja; F‑104/06. sz., Arpaillange és társai kontra Bizottság ügyben 2009. március 12‑én hozott ítéletének 60., 61. és 63. pontja.