A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által 2018. december 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ryanair Designated Activity Company kontra Országos Rendőr-főkapitányság

(C-754/18. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: Ryanair Designated Activity Company

Alperes: Országos Rendőr-főkapitányság

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek1 a beutazás jogáról szóló 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e érteni, hogy az irányelv alkalmazásában a 10. cikkben előírt érvényes tartózkodási kártya birtoklásán túlmenően a 20. cikkben előírt huzamos tartózkodási kártya birtoklása is mentesíti az ezzel rendelkező családtagot a vízumkötelezettség alól valamely tagállam területére történő beutazáskor?

Az 1. kérdésre adott igenlő válasz esetén ugyanígy kell-e értelmezni a 2004/38/EK irányelv 5. cikkét és annak (2) bekezdését, ha a huzamos tartózkodás jogát az uniós állampolgár családtagja, aki nem valamely tagállam állampolgára, az Egyesült Királyságban szerezte meg, és számára a huzamos tartózkodási kártyát az Egyesült Királyság állította ki? Vagyis, hogy az Egyesült Királyság által kiállított, az irányelv 20. cikke szerinti huzamos tartózkodási kártya birtoklása mentesíti a vízumkötelezettség alól annak jogosultját, függetlenül attól, hogy az Egyesült Királyság nem részese az irányelv 5. cikk (2) bekezdése által hivatkozott, a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendeletnek, sem pedig a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek?

Amennyiben az 1–2. kérdésekre igen a válasz, a 2004/38/EK irányelv 20. cikke szerint kiállított tartózkodási kártya birtoklása önmagában elégséges bizonyítékául tekintendő-e annak, hogy a kártya jogosultja uniós polgár családtagja, és minden további vizsgálat és igazolás nélkül – mint családtag – jogosult más tagállam területére beutazni, és mentesül a vízumkötelezettség alól az irányelv 5. cikk (2) bekezdése alapján?

Amennyiben a 3. kérdésre nemleges a Bíróság válasza, abban az esetben úgy kell-e értelmezni a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikk (1) bekezdésének b) pontját és (2) bekezdését, hogy a légi fuvarozó köteles az úti okmányok ellenőrzésén túl annak ellenőrzésére is, hogy a 2004/38/EK irányelv 20. cikke szerinti huzamos tartózkodási kártyával utazni kívánó utas ténylegesen és valóban a belépés időpontjában uniós állampolgár családtagja-e?

Ha a 4. kérdésre igenlő választ ad a bíróság,

    i)     amennyiben a légifuvarozó nem tudja megállapítani, hogy a 2004/38/EK irányelv 20. cikke szerinti huzamos tartózkodási kártyával utazni kívánó utas ténylegesen a belépés időpontjában uniós állampolgár családtagja-e, köteles-e megtagadni a légi járműbe való beszállást és e személy elszállítását másik tagállamba?

ii) amennyiben a légifuvarozó elmulasztja ezen körülmény ellenőrzését, vagy nem tagadja meg a családtagi minőségét igazolni nem tudó utas elszállítását – aki egyébként huzamos tartózkodási kártyával rendelkezik –, ezen okból a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikk (2) bekezdése alapján kiszabható-e bírság vele szemben?

____________

1 HL 2004, L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.