A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2011. április 14.
F‑113/07. sz. ügy
Irmantas Šimonis
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Intézmények közötti áthelyezés – Jogász-nyelvész – Az indokolás megváltoztatása – Minimális szolgálati időre vonatkozó követelmény”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben I. Šimonis elsődlegesen azt kéri, hogy Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amellyel kizárta a felperest a COM/2007/142 intézményközi álláshirdetés tárgyát képező kiválasztási eljárásból azzal, hogy elállt a felperes Bizottsághoz történő áthelyezése iránti kérelmétől; a határozatról a felperes 2007. március 8‑án szerzett tudomást.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottság azon határozatát, amellyel kizárta a felperest a COM/2007/142 álláshirdetés tárgyát képező kiválasztási eljárásból azzal, hogy elállt attól, hogy kérje az Európai Unió Bíróságától az áthelyezését. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeit. A felperes kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozó Litván Köztársaság maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – A panaszt elutasító kifejezett határozat – Korábbi határozat felülvizsgálata után hozott határozat – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Álláshirdetés – Tárgy – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy megjelölje az álláshely betöltéséhez szükséges feltételeket – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
3. Tisztviselők – Felvétel – Szempontok – Szolgálati érdek – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
4. Tisztviselők – Felvétel – Eljárások – Kiválasztás – Az adminisztráció mérlegelési jogköre
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – Felvétel – Az adminisztrációra háruló azon kötelezettség, hogy a megüresedett álláshelyet betöltse – Hiány – Kivétel
6. Tisztviselők – Kereset – A vitatott aktus indokolásának az eljárás során való helyettesítése – Megengedhetetlenség – Kivétel
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. A panaszt elutasító határozat – akár hallgatólagos, akár kifejezett határozat – csupán megerősíti a panaszos által kifogásolt aktust vagy tartózkodást, és önmagában véve nem minősül megtámadható aktusnak. Nem lehet ugyanis sérelmet okozó aktusnak minősíteni a pusztán megerősítő aktust, mint amilyen az az aktus, amely a korábbi sérelmet okozó aktushoz képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, és amely így nem lépett annak helyébe.
Mindazonáltal előfordulhat, hogy a panaszt elutasító kifejezett határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet tehát akkor, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a kérelmező helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása az uniós bíróság felülvizsgálatának tárgyát képező aktus, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az ez utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekintheti.
(lásd a 35. és 36. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének 54. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑86/08. sz., Voslamber kontra Bizottság ügyben 2009. november 30‑án hozott ítéletének 29. és 30. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A jogbiztonság elve – mivel megköveteli, hogy az adminisztráció tegye lehetővé az érdekelteknek az őket terhelő kötelezettségek és az őket illető jogok terjedelmének pontos ismeretét – megkívánja, hogy az olyan szabályt, amely a személyi állomány tagjainak jogait és kötelezettségeit határozza meg, megfelelően közzétegyék az adminisztráció által meghatározandó szabályok és alakiságok szerint. Ilyen közzététel szükséges az olyan belső szabály esetében, amely szerint a jogász‑nyelvészi feladatot ellátó tanácsosoknak ahhoz, hogy más feladatok ellátására osszák be őket, meg kell felelniük az első felvételük óta eltelt négyévnyi szolgálati idővel való rendelkezés feltételének.
Nevezetesen ami a tisztviselők felvételére vonatkozó szabályokat illeti, a kinevezésre jogosult hatóságnak az álláshirdetésben a lehető legpontosabban meg kell jelölnie az álláshely betöltéséhez szükséges feltételeket annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érdekelteknek annak mérlegelését, hogy érdemes‑e benyújtaniuk a pályázatot. Kétségtelen, hogy az említett hatóság nem kötelezhető arra, hogy megismételje a személyzeti szabályzatban kifejezetten előírt feltételeket, mivel azokat a pályázók vélhetőleg ismerik, az álláshirdetés azonban nem töltené be a célját – amely arra irányul, hogy az álláshely betöltéséhez szükséges feltétekről tájékoztassa a pályázókat –, ha az adminisztráció olyan ok miatt zárhat ki valamely pályázót, amely nem szerepel kifejezetten az említett hirdetésben vagy a személyzeti szabályzatban, illetve azt nem tették közzé. Nem felelne meg a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek és különösen a tárgyilagosság követelményének, ha az adminisztráció a hirdetés közzétételét követően, a pályázatot benyújtók ismeretében, bizonyos, a szóban forgó álláshely betöltéséhez szerinte szükséges feltételekre hivatkozna.
(lásd a 73–75. és 90. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 188/73. sz., Grassi kontra Tanács ügyben 1974. október 30‑án hozott ítéletének 40. pontja; C‑158/06. sz. ROM‑projecten‑ügyben 2007. június 21‑én hozott ítéletének 25. pontja; C‑161/06. sz., Skoma‑Lux ügyben 2007. december 11‑én hozott ítéletének 28. pontja; C‑345/06. sz. Heinrich‑ügyben 2009. március 10‑én hozott ítéletének 44. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑356/94. sz., Vecchi kontra Bizottság ügyben 1996. október 2‑án hozott ítéletének 50. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑80/08. sz., Wenig kontra Bizottság ügyben 2009. november 30‑án hozott ítéletének 90. pontja.
3. Bár az adminisztráció többek között a szolgálati érdek mérlegelését illetően széles jogkörrel rendelkezik, az egyedi határozat elfogadásához köteles az adott körülmények konkrét értékelésére. Következésképpen a felvétellel kapcsolatban az adminisztráció a határozat elfogadása érdekében nem szorítkozhat a szolgálati érdekre vagy akár a méltányosságra való hivatkozásra anélkül, hogy megmagyarázná, hogy az álláshely sajátosságai igazolják annak elfogadását.
A Bizottság nem tartja tiszteletben e követelményt, amikor az intézményközi álláshirdetés szerinti kiválasztásából a másik intézmény jogász‑nyelvészét kizáró határozat elfogadásának igazolása érdekében azzal érvel, hogy elő kell segítenie a tisztviselői belső mobilitását, hogy figyelembe kell venni a jogász‑nyelvészek felvételére szervezett versenyvizsgák sajátosságait, és hogy ez utóbbiakat kedvezőbb besorolási fokozatba sorolják be, ugyanakkor nem magyarázza meg, hogy a szolgálati érdek miért kívánja meg, hogy a szóban forgó álláshelyet ne lehessen betölteni a kevesebb mint négy éve felvett jogász‑nyelvésszel – amely szolgálati időt belső szabályzat alapján, de nem szisztematikusan követelik meg –, ahelyett, hogy egyszerűen a 2005. évi intézményközi megállapodás szerinti három évet alkalmaznák.
(lásd a 77. és 78. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 33/86., 44/86., 110/86., 226/86. és 285/86. sz., Stahlwerke Peine‑Salzgitter és Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. július 14‑én hozott ítéletének 27. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑17/95. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1995. október 5‑én hozott ítéletének 21. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése értelmében, mielőtt a kinevezésre jogosult hatóság valamely üres beosztást betöltene, sorrendben mérlegeli először is, hogy a beosztás betölthető‑e előléptetéssel, vagy azon intézményen belüli áthelyezéssel, ahol az álláshely megüresedett; másodsorban hogy tartsanak‑e ezen intézményen belüli versenyvizsgát; harmadrészt pedig mérlegeli a többi intézmény tisztviselői által benyújtott áthelyezésre vonatkozó kérelmeket; majd ezután indíthatja meg a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást.
Kétségtelen, hogy az említett hatóság nem abszolút módon köteles elsőbbséget adni az előléptetésnek vagy az intézményen belüli áthelyezésnek, akár az álláshirdetésben foglalt valamennyi követelménynek és feltételnek megfelelő tisztviselő érvényes pályázata esetén. Ugyanakkor a kiválasztásának belső versenyvizsga szervezésével vagy intézményközi áthelyezés lehetőségének vizsgálatával való szélesítése előtt meg kell vizsgálnia, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek olyan személy kinevezéséhez vezethetnek‑e, aki megfelel az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek.
(lásd a 81. és 82. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 176/73. sz., Van Belle kontra Tanács ügyben 1974. december 5‑én hozott ítéletének 5. és 6. pontja; C‑304/97. P. sz., Carbajo Ferrero kontra Parlament ügyben 1999. március 18‑án hozott ítéletének 29. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23‑án hozott ítéletének 98. pontja.
5. Jóllehet a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles felvételi eljárást lefolytatni, azt csak objektív és elégséges okok miatt teheti meg annak érdekében, hogy ellensúlyozza az érintett személynek azon álláshelyre való kinevezése irányuló elvárását, amelyre a pályázatát benyújtotta; ezen elvárás pedig a kiválasztási eljárás azon szakasza szerint változik, amelybe az említett személy eljutott. Ezen okokat az általában gondos adminisztráció nem fedheti fel az álláshirdetés megfogalmazása előtt.
(lásd a 90. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 316/82. és 40/83. sz., Kohler kontra Számvevőszék egyesített ügyekben 1984. február 9‑én hozott ítéletének 22. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑35/96. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1997. március 18‑án hozott ítéletének 60. pontja; T‑56/96. sz., Maccaferri kontra Bizottság ügyben 1998. február 17‑én hozott ítéletének 33. pontja; T‑331/00. és T‑115/01. sz., Bories és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. november 27‑én hozott ítéletének 173. pontja.
6. Az adminisztráció az eljárás során nem helyettesítheti vagy egészítheti ki a határozat valamely indokát, kivéve ha bebizonyosodik, hogy kötött hatáskörében jár el, így a vitatott határozat esetleges megsemmisítésének az lehetne az egyetlen következménye, hogy az adminisztráció új, a megsemmisített határozattal érdemben azonos határozat meghozatalára volna köteles.
(lásd a 93. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑67/09. sz., Angulo Sánchez kontra Tanács ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének 71. pontja.