A BÍRÓSÁG 2/15. SZ. VÉLEMÉNYE (teljes ülés)
2017. május 16.
Tartalomjegyzék
I – A vélemény iránti kérelem
II – A tervezett megállapodás
III – A Bizottság által a vélemény iránti kérelmében előadott értékelés
IV – A Bíróság elé terjesztett főbb észrevételek összefoglalása
V – A Bíróság álláspontja
Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti hatáskörről
A piacra jutásra vonatkozó kötelezettségvállalások
A beruházásvédelemre vonatkozó kötelezettségvállalások
A szellemi tulajdonjogok védelmére vonatkozó kötelezettségvállalások
A versenyre vonatkozó kötelezettségvállalások
A fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások
Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti hatáskörről
A szállítási szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalások
– Vasúti szállítás
– Közúti szállítás
– Belvízi szállítás
A szállítás területére irányuló kormányzati beszerzésekre vonatkozó kötelezettségvállalások
A közvetlen befektetéseken kívüli befektetésekre vonatkozó kötelezettségvállalások
A tervezett megállapodás intézményi rendelkezéseinek jóváhagyására vonatkozó hatáskörről
Információcsere, értesítés, ellenőrzés, együttműködés, közvetítés és döntéshozatali jogkör
Átláthatóság
Vitarendezés
– A befektetők és az államok közötti vitarendezés
– A felek közötti vitarendezés
A vélemény iránti kérelemre adandó válasz
„Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján adott vélemény – Az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – Az EU‑ és az EUM‑Szerződés hatálybalépését követően tárgyalt, »új generációs« kereskedelmi megállapodás – A megállapodás megkötésére vonatkozó hatáskör – Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja – Közös kereskedelempolitika – Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése – Áru‑ és szolgáltatáskereskedelem – Külföldi közvetlen befektetések – Közbeszerzések – A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásai – Verseny – Harmadik államokkal folytatott kereskedelem és fenntartható fejlődés – A munkavállalók szociális védelme – Környezetvédelem – Az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdése – A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése – Olyan nemzetközi megállapodás, amely érintheti a közös szabályokat vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja –A szállítási szolgáltatások szabad nyújtására vonatkozó másodlagos uniós jogszabályok – Nem közvetlen külföldi befektetések – EUMSZ 216. cikk – A Szerződések egyik célkitűzésének megvalósításához szükséges megállapodás – A tagállamok és a harmadik államok közötti tőkemozgás és fizetési műveletek szabadsága – A Szerződések egymás felváltó rendszere a befektetések területén – Az egyes tagállamok és a Szingapúri Köztársaság közötti befektetési megállapodások felváltása – A megállapodás intézményi rendelkezései – A befektetők és az államok közötti vitarendezés – A felek közötti vitarendezés”
A 2/15. sz. vélemény iránti eljárásban,
a Bírósághoz az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján benyújtott vélemény iránti kérelem tárgyában, amelyet az Európai Bizottság 2015. július 10‑én terjesztett elő,
A BÍRÓSÁG (teljes ülés),
tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič (előadó), L. Bay Larsen, T. von Danwitz, J. L. da Cruz Vilaça, Juhász E., M. Berger, A. Prechal, M. Vilaras és E. Regan tanácselnökök, A. Rosas, A. Borg Barthet, J. Malenovský, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev, C. Toader, D. Šváby, E. Jarašiūnas, C. G. Fernlund, C. Vajda, F. Biltgen, K. Jürimäe és C. Lycourgos bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. szeptember 12‑i és 13‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Európai Bizottság képviseletében U. Wölker, B. De Meester, R. Vidal‑Puig és M. Kocjan, meghatalmazotti minőségben,
– a belga kormány képviseletében J. Van Holm és M. Pochet, meghatalmazotti minőségben,
– a bolgár kormány képviseletében E. Petranova és L. Zaharieva, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, E. Ruffer és M. Hedvábná, meghatalmazotti minőségben,
– a dán kormány képviseletében C. Thorning és N. Lyshøj, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében T. Henze, B. Beutler és K. Stranz, meghatalmazotti minőségben,
– Írország képviseletében E. Creedon és J. Quaney, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: S. Kingston BL,
– a görög kormány képviseletében G. Karipsiadis, K. Boskovits és S. Chala, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében S. Centeno Huerta és M. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues, D. Colas, F. Fize és D. Segoin, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: S. Fiorentino és C. Colelli avvocati dello Stato,
– a ciprusi kormány képviseletében E. Zachariadou és E. Symeonidou, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: I. Roussou dikigoros,
– a lett kormány képviseletében I. Kalniņš és D. Pelše, meghatalmazotti minőségben,
– a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és R. Dzikovič, meghatalmazotti minőségben,
– a luxemburgi kormány képviseletében A. Germeaux, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Kinsch avocat,
– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Koós G., Bóra M. és Tátrai M. M., meghatalmazotti minőségben,
– a máltai kormány képviseletében A. Buhagiar és J. Ciantar, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében M. Bulterman, M. Gijzen, C. Schillemans és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer és M. Klamert, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és A. Miłkowska, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és J. P. Salgado, meghatalmazotti minőségben,
– a román kormány képviseletében R.‑H. Radu, R. M. Mangu, A. Voicu és E. Gane, meghatalmazotti minőségben,
– a szlovén kormány képviseletében A. Grum, meghatalmazotti minőségben,
– a szlovák kormány képviseletében M. Kianička, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság kormánya képviseletében M. Holt, meghatalmazotti minőségben, segítői: D. Beard QC, és G. Facenna barrister,
– az Európai Parlament képviseletében R. Passos, A. Neergaard, A. Auersperger Matić és J. Etienne, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Boelaert, R. Wiemann és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. december 21‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
kiadta a következő
Véleményt
I – A vélemény iránti kérelem
1. Az Európai Bizottság által a Bírósághoz benyújtott vélemény iránti kérelem szövege a következő:
„Rendelkezik‑e az Unió a megfelelő hatáskörrel a Szingapúri Köztársasággal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás egyedül történő aláírásához és megkötéséhez? Pontosabban:
– A megállapodás mely rendelkezései tartoznak az Unió kizárólagos hatáskörébe?
– A megállapodás mely rendelkezései tartoznak az Unió megosztott hatáskörébe?
– És van‑e a megállapodásnak olyan rendelkezése, amely a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik?”
2. A Bizottság a vélemény iránti kérelméhez csatolta a megállapodás 2015. július 10‑én, vagyis e kérelem benyújtásának időpontjában tervezett szövegét.
II – A tervezett megállapodás
3. 2006. december 8‑án a Bizottság ajánlást tett az Európai Közösségek Tanácsának, hogy adjon felhatalmazást a Délkelet‑ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagországaival megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről folyó tárgyalások megkezdésére. A Tanács kedvező választ adott ezen ajánlásra.
4. A Tanács által ekképpen megadott tárgyalási felhatalmazásban az szerepelt, hogy amennyiben nem sikerül közös megállapodásra jutni az ASEAN valamennyi tagországával, a Tanács felhatalmazhatja a Bizottságot kétoldalú tárgyalások folytatására.
5. 2009. december 22‑én a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy kétoldalú tárgyalásokat folytasson a Szingapúri Köztársasággal.
6. 2010 márciusában megkezdődtek a tárgyalások e harmadik állammal, amelyeket a Tanács által az EUMSZ 207. cikk (3) bekezdése és az EUMSZ 218. cikk (4) bekezdése alapján kinevezett különbizottságként eljáró kereskedelempolitikai bizottsággal konzultálva folytattak.
7. 2011 februárjában a Bizottság ajánlást intézett a Tanácshoz a tárgyalási irányelvek olyan módosítására, hogy azok kiterjedjenek a beruházásvédelemre is. 2011 szeptemberében a Tanács úgy döntött, hogy ezen irányelveket ily módon egészíti ki.
8. 2012 decemberében a beruházásvédelemről szóló fejezet kivételével valamennyi fejezet vonatkozásában lezárták a tárgyalásokat. Ezen utolsó fejezetre vonatkozó tárgyalások 2014 októberében fejeződtek be.
9. 2015. június 26‑án a Bizottság tájékoztatta a kereskedelempolitikai bizottságot, hogy a tervezett megállapodást parafálták.
10. A tervezett megállapodás 17 fejezetet tartalmaz.
– az 1. fejezet meghatározza a megállapodás tárgyát és céljait, valamint számos általánosan alkalmazandó fogalmat tartalmaz;
– a 2. fejezet az áruk importjára és exportjára vonatkozik;
– a 3. fejezet a dömpingellenes, kiegyenlítő és védintézkedésekre irányul;
– a 4. és 5. fejezet az árukereskedelemnek a műszaki előírásokból és szabványokból, valamint az egészségügyi és növény‑egészségügyi intézkedésekből eredő, nem vámjellegű akadályaira vonatkozik;
– a 6. fejezet vámügyi rendelkezéseket tartalmaz;
– a 7. fejezet a kereskedelem nem vámjellegű akadályaira és megújuló energiaforrásokból való energiatermelés területén történő beruházásokra vonatkozik;
– a 8. fejezet a szolgáltatásokra, a letelepedésre és az elektronikus kereskedelemre irányul;
– a 9. fejezet a beruházásokra irányul;
– a 10. fejezet a kormányzati beszerzésekre vonatkozik;
– a 11. fejezet a szellemi tulajdonra irányul;
– a 12. fejezet a versenyre irányul;
– a 13. fejezet a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozik;
– a 14. fejezet a többi fejezet által lefedett területekre alkalmazandó átláthatósági szabályokat rögzíti;
– a 15. és 16. fejezet vitarendezési mechanizmust, illetve közvetítői mechanizmust hoz létre; továbbá
– a 17. fejezet Kereskedelmi Bizottságot és több szakbizottságot hoz létre. Általános és záró rendelkezéseket is tartalmaz.
11. Mivel a kereskedelempolitikai bizottságban folytatott konzultációk során nézetkülönbségek merültek fel a tervezett megállapodás megkötésére irányuló uniós hatáskör jellegére vonatkozóan, a Bizottság benyújtotta a jelen vélemény iránti kérelmet.
III – A Bizottság által a vélemény iránti kérelmében előadott értékelés
12. A Bizottság megítélése szerint az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tervezett megállapodás aláírására és megkötésére.
13. Először is azt állítja, hogy e megállapodás valamennyi rendelkezése – a határokon átnyúló szállítási szolgáltatásnyújtásra és a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetésekre vonatkozó rendelkezések egyedüli kivételével – az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésében meghatározott közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozik, és ennélfogva az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe.
14. Ezt követően azt állítja, hogy a határokon átnyúló szállítási szolgáltatások az e területen hatályos másodlagos uniós jogi szabályokra tekintettel az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti kizárólagos hatásköre alá tartoznak.
15. A Bizottság e tekintetben a következőkre hivatkozik:
– a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló, 1986. december 22‑i 4055/86/EGK tanácsi rendelet (HL 1986. L 378., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 174. o.);
– a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 300., 51. o.);
– a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21‑i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 300., 72. o.);
– az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. október 21‑i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 300., 88. o.; helyesbítés: HL 2015. L 272., 15. o.); és
– egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21‑i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 343., 32. o.).
16. Végül úgy ítéli meg, hogy amennyiben a tervezett megállapodás a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetésekre vonatkozik, az Unió az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése alapján szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, egyrészt az e megállapodásban a befektetésekre vonatkozóan szereplő kötelezettségvállalások, másrészt pedig a tagállamok és a harmadik államok közötti tőkemozgásokra és fizetési műveletekre vonatkozó korlátozásoknak az EUMSZ 63. cikkében kimondott tilalma közötti átfedés következtében.
IV – A Bíróság elé terjesztett főbb észrevételek összefoglalása
17. Az Európai Parlament kiemeli, hogy a tervezet megállapodás az egyik első „új generációs” kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás, nevezetesen olyan kereskedelmi megállapodás, amely – a vámok, valamint az áru‑ és szolgáltatáskereskedelmet érintő, nem vámjellegű akadályok csökkentésére irányuló, hagyományos rendelkezéseken kívül – a kereskedelemmel kapcsolatos különböző területekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, mint például a szellemi tulajdonjog védelme, beruházások, közbeszerzések, verseny, kereskedelem és fenntartható fejlődés.
18. Az EU‑ és az EUM‑Szerződésnek általában az Unió külső tevékenységére, és különösen a közös kereskedelempolitikára vonatkozó rendelkezéseinek megfogalmazására tekintettel a Parlament kifejti, hogy egyetért a Bizottság értékelésével, és hozzá hasonlóan úgy ítéli meg, hogy a tervezett megállapodás az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
19. A Tanács és a Bíróság elé észrevételeket előterjesztő valamennyi tagállam viszont azt állítja, hogy a tervezett megállapodás bizonyos rendelkezései nem tartoznak az Unió kizárólagos hatáskörébe. A megállapodás a „vegyes megállapodás” jellemzőivel rendelkezik.
20. A tervezett megállapodásnak a közlekedés területére vonatkozó, a 8. fejezetében szereplő rendelkezései a közös közlekedéspolitika hatálya alá tartoznak. A Bizottság és a Parlament állításával ellentétben e rendelkezések nagy része „a közös szabályokat [nem] érintheti vagy azok alkalmazási körét [nem változtathatja meg]” az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében. Ezért az Uniónak nem az EUM‑Szerződés e rendelkezésében szereplő, kizárólagos hatáskörébe tartoznak, hanem az Unió és a tagállamok EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének g) pontja szerinti megosztott hatáskörébe.
21. Továbbra is a megállapodás 8. fejezetét illetően, Írország az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos állásfoglalását tartalmazó (21. sz.) jegyzőkönyvre hivatkozik. Az említett fejezet érinti e jegyzőkönyvet.
22. A környezetvédelemre, a szociális védelemre és a szellemi tulajdonjog védelmére vonatkozó, a tervezett megállapodás 7., 11. és 13. fejezetében szereplő rendelkezések a Tanács és Bíróság elé észrevételeket terjesztő tagállamok szerint az Unió és a tagállamok között e területeken megosztott hatáskörbe tartoznak. E rendelkezések nem mutatnak kifejezett kapcsolatot a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokkal. Az említett fejezetekben az olyan nemzetközi egyezményekre tett utalások, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a kereskedelemhez, példajellegűek e tekintetben.
23. A tervezett megállapodás továbbá olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak.
24. Többek között ez a helyzet e megállapodás 14. fejezetének rendelkezéseivel, amelyek átláthatósági szabályokat állítanak fel, valamint a 9. fejezetének rendelkezéseivel, amelyek a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetésekre vonatkoznak.
25. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban a Tanács és a Bíróság elé észrevételeket terjesztő tagállamok rámutatnak arra, hogy az EUM‑Szerződés nem biztosít semmilyen hatáskört az Unió részére az olyan befektetések területén, amelyek nem tartoznak a „közvetlen befektetések” alá. A Bizottság állításával ellentétben hozzáteszik, hogy az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti „közös szabályok” nem állhatnak az EUMSZ 63. cikkhez hasonló, elsődleges uniós jogszabályokból. A Bizottság érvelése nem felel meg a Bíróság által az Unió beleértett külső hatásköreire vonatkozóan kialakított ítélkezési gyakorlatnak.
26. A Tanács a tervezett megállapodás 9. fejezetére vonatkozó kizárólagos uniós hatáskör hiányára vonatkozó érvelésének alátámasztására e fejezet bizonyos rendelkezéseire hivatkozik, amelyek véleménye szerint nyilvánvalóan a tagállamok hatáskörébe tartoznak, így például a közrendre, a közbiztonságra és más közérdekekre vonatkozó rendelkezések, az adózásra, a befektetések fegyveres erők általi megsemmisítése esetén nyújtandó kártalanításra, a pénzeszközök átutalása szabadságának a büntetőjogi törvények, a szociális biztonság és a nyugdíjbiztosítás alapján igazolt kivételeire vonatkozó rendelkezések, a kisajátításra, valamint a tagállamok és a Szingapúri Köztársaság között létrejött kétoldalú beruházási megállapodások tervezett megállapodással való felváltására vonatkozó rendelkezések.
27. A Tanács és a Bíróság elé észrevételeket terjesztő tagállamok egyébiránt kifejtik, hogy a tervezett megállapodás 9. fejezete kizárólag a beruházásvédelemre vonatkozik, és nem azok engedélyezésére. Ebből következően az Unió még abban az esetben sem hagyja jóvá egyedül e fejezetet, ha az a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozik. Mivel a beruházásvédelem nem kapcsolódik kifejezetten a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokhoz, nem tartozik a közös kereskedelempolitika alá.
V – A Bíróság álláspontja
28. A Bíróság eljárási szabályzata 196. cikkének (2) bekezdése és az állandó ítélkezési gyakorlat (lásd különösen: 2006. február 7‑i 1/03 vélemény [Új Luganói Egyezmény], EU:C:2006:81, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) alapján az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése szerinti vélemény iránti kérelem foglalkozhat mind azzal a kérdéssel, hogy a tervezett megállapodás összeegyeztethető‑e a Szerződések rendelkezéseivel, mind pedig azzal, hogy az Unió vagy valamely uniós intézmény hatásköre kiterjed‑e ilyen megállapodás megkötésére.
29. A jelen esetben a vélemény iránti kérelem arra a kérdésre irányul, hogy a tervezett megállapodást aláírhatja‑e egyedül az Unió, vagy – éppen ellenkezőleg – az Uniónak és mindegyik tagállamának alá kell írnia és meg kell kötnie azt (ún. vegyes megállapodás).
30. Következésképpen a Bíróság jelen véleménye kizárólag a tervezett megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó uniós hatáskör jellegére vonatkozik. Semmiképpen nem dönti el azt a kérdést, hogy e megállapodás rendelkezéseinek tartalma megfelel‑e az uniós jognak.
31. Ezen előzetes pontosítást követően azt kell megvizsgálni, hogy a tervezett megállapodás rendelkezései az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak‑e, vagy az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe, vagy pedig a tagállamok kizárólagos hatáskörébe.
32. A tervezett megállapodás tárgyára és céljaira tekintettel, amelyek az 1.1. és 1.2. cikk értelmében arra irányulnak, hogy „szabadkereskedelmi térséget hoz[z]ak létre”, valamint „liberalizálj[ák] és előmozdíts[ák] a Felek közötti kereskedelmet és beruházásokat”, legelőször is azt kell megvizsgálni, hogy e megállapodás rendelkezései milyen mértékben tartoznak az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerint a közös kereskedelempolitika területén fennálló kizárólagos hatáskörébe.
Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti hatáskörről
33. Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a közös kereskedelempolitika területén.
34. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében e politika „egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa‑ és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. A közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni.”
35. E rendelkezésből, különösen a második mondatából, amely szerint a közös kereskedelempolitika „az Unió külső tevékenységeinek” keretei közé illeszkedik, az következik, hogy az említett politika a harmadik államokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozik (2013. július 18‑i Daiichi Sankyo és Sanofi‑Aventis Deutschland ítélet, C‑414/11, EU:C:2013:520, 50. pont; 2013. október 22‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑137/12, EU:C:2013:675, 56. pont).
36. Ezzel kapcsolatban az is az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy önmagában az a körülmény, hogy az Unió valamely olyan jogi aktusának, mint az általa megkötött megállapodás, bizonyos kihatásai lehetnek a harmadik állammal vagy államokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokra, nem elegendő annak megállapításához, hogy az említett aktust a közös kereskedelempolitika keretébe tartozó aktusok kategóriájába kell sorolni. Valamely uniós jogi aktus viszont e politika körébe tartozik, ha kifejezetten e kereskedelmi kapcsolatokat érinti, amennyiben a célja lényegében e kapcsolatok előmozdítása, elősegítése vagy szabályozása, és azokra közvetlen és azonnali hatást gyakorol (lásd különösen: 2013. július 18‑i Daiichi Sankyo és Sanofi‑Aventis Deutschland ítélet, C‑414/11, EU:C:2013:520, 51. pont; 2013. október 22‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑137/12, EU:C:2013:675, 57. pont; 2017. február 14‑i 3/15 vélemény [a megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény] EU:C:2017:114, 61. pont).
37. Ebből következik, hogy a tervezett megállapodásnak kizárólag azon elemei tartoznak a közös kereskedelempolitika hatálya alá, amelyek a fenti értelemben kifejezett kapcsolatot mutatnak az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelemmel.
38. Ennélfogva azt kell megvizsgálni, hogy az említett megállapodásban szereplő kötelezettségvállalások e kereskedelmi kapcsolatok előmozdítására, elősegítésére vagy szabályozására irányulnak‑e, továbbá közvetlen és azonnali hatást gyakorolnak‑e azokra.
39. A tervezett megállapodásban szereplő kötelezettségvállalások először is a piacra jutásra, másodsorban a beruházásvédelemre, harmadsorban a szellemi tulajdonjogok védelmére, negyedsorban a versenyre, ötödsorban pedig a fenntartható fejlődésre vonatkoznak.
A piacra jutásra vonatkozó kötelezettségvállalások
40. A tervezett megállapodásnak a „Nemzeti elbánás és az áruk piacra jutása” című 2. fejezete szerint mindegyik fél megkülönböztetésmentes bánásmódban részesíti a másik fél termékeit, és – az e fejezethez csatolt egyedi kötelezettségvállalásoknak megfelelően – csökkenti vagy eltörli a behozatali és kiviteli vámjait. Azt is előírja, hogy mindegyik fél tartózkodik attól, hogy nem vámjellegű korlátozásokat vezessen be vagy tartson fenn az áruk behozatalára vagy kivitelére vonatkozóan.
41. E fejezet így az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében vett, „az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa‑ és kereskedelmi” kötelezettségvállalásokat tartalmaz. Ezért az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
42. A tervezett megállapodás „Kereskedelmi jogorvoslatok [helyesen: intézkedések]” című 3. fejezete meghatározza azokat a részletes szabályokat, amelyek alapján bármelyik fél – ha a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaiból eredő követelmények teljesülnek – dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseket, valamint védintézkedéseket fogadhat el a másik féltől származó behozatalra vonatkozóan.
43. E fejezet így az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében vett „kereskedelempolitikai védintézkedésekre” vonatkozik. Ezért szintén az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
44. A tervezett megállapodásnak „A kereskedelem technikai akadályai” és az „Állat‑ és növény‑egészségügyi intézkedések” című 4. és. 5. fejezete olyan szabályokat mond ki, amelyek – amellett, hogy a WTO‑szabályoknak megfelelően lehetővé teszik valamennyi fél számára a műszaki és egészségügyi szabályaik alkalmazását – a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek csökkenteni a felek közötti árukereskedelemben ebből eredően kialakult akadályokat. A említett fejezetekből különösen kiderül, hogy egyfelől az egyik fél által exportált termékeknek meg kell felelniük az importáló fél által előírt szabályoknak, másfelől pedig az ez utóbbi által importált termékekre nem vonatkozhatnak hátrányosan megkülönböztető vagy a saját termékeikre alkalmazott szabályokhoz képest aránytalan szabályok.
45. A 4. és 5. fejezetnek ezért kifejezett célja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti árukereskedelem elősegítése. Emellett a rendelkezéseik és a hozzájuk csatolt egyedi kötelezettségvállalások jelentősen könnyítik ezen áruk behozatali feltételeit, és ezért közvetlen és azonnali hatásuk van a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokra. Következésképpen az említett fejezetek megfelelnek a jelen vélemény 36. pontban felidézett szempontoknak, és az Unió EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartoznak.
46. A tervezett megállapodásnak a „Vámügyi együttműködés és a kereskedelem megkönnyítése” című 6. fejezete szerint a felek vámjogi szabályozása hátrányos megkülönböztetéstől mentes, és ezen áruk behozatala vagy kivitele esetén nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó díjak és adók nem haladják meg e szolgáltatások hozzávetőleges költségét. Kötelezi továbbá a feleket arra, hogy lehetőleg egyablakos ügyintézési rendszerrel egyszerűsítsék a kiadásra, a vámvizsgálatra, az átrakodásra és a tranzitra vonatkozó követelményeket és eljárási szabályokat. Előírja emellett, hogy lehetőséget kell biztosítani az érkezés előtti feldolgozásra és előzetes rendelkezések kiadására.
47. E fejezetnek tehát a felek közötti árukereskedelem szabályozása és elősegítése az alapvető célja.
48. Egyébként közvetlen és azonnali hatása az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti árukereskedelem gördülékenyebbé és kevésbé költségessé tétele. Ezért megfelel a jelen vélemény 36. pontjában felidézett szempontoknak, tehát az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
49. Míg a tervezett megállapodás 2–6. fejezete az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti árukereskedelemre vonatkozik, a felek közötti szolgáltatáskereskedelmet e megállapodás 8. fejezete szabályozza.
50. A „Szolgáltatáskereskedelem, letelepedés és elektronikus kereskedelem” című 8. fejezet a felek azon kötelezettségvállalásait tartalmazza, hogy a másik fél gazdasági szereplői javára csökkentik a határon átnyúló szolgáltatások nyújtására, a letelepedésre és természetes személyek átmeneti tartózkodására vonatkozó akadályokat.
51. Miközben az említett fejezet kizárja hatálya alól az állampolgárságot, a tartózkodást, az állandó munkavállalást, és általában a munkaerőpiacra történő belépést, kötelezi a feleket, hogy legalább olyan kedvező bánásmódot biztosítsanak a másik fél szolgáltatásai, vállalatai és vállalkozói részére, mint amelyet a saját szolgáltatásai, vállalatai és vállalkozói részére biztosítanak, a megállapodás egyedi kötelezettségvállalásainak jegyzékében meghatározott részletes szabályokra és korlátozásokra tekintettel, valamint az e megállapodásban szereplő általános kivételeket fenntartva.
52. Ebből következően a tervezett megállapodás 8. fejezetének alapvetően az a célja, hogy bizonyos mértékben megnyissa a szingapúri piacot az uniós szolgáltatók előtt, és fordítva. Ezért a kereskedelmi kapcsolatok előmozdítására, elősegítésére vagy szabályozására irányul.
53. Az e fejezetben szereplő, a piacra jutásra vonatkozó kötelezettségvállalásoknak egyébként közvetlen és azonnali hatással vannak az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szolgáltatáskereskedelemre. Amint a főtanácsnok indítványának 204. és 205. pontjában kifejtette, e megállapítás – a Bíróság elé észrevételeket terjesztő egyes tagállamok állításával szemben – az említett fejezet valamennyi cikkére érvényes, ideértve a pénzügyi szolgáltatásokra és a szakmai képesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó cikkeket is.
54. Ezenfelül, amint azt a Bíróság már megállapította, a kereskedelempolitika hatálya alá tartozik a WTO által alkalmazott osztályozásnak megfelelő mind a négy szolgáltatásnyújtási módozat, nevezetesen az egyik WTO tag területéről a másik tag területére történő szolgáltatásnyújtás (1. módozat); az egyik tag területén a másik tag fogyasztójának történő szolgáltatásnyújtás (2. módozat); az egyik tag szolgáltatója által a másik tag területén való kereskedelmi jelenlét révén történő szolgáltatásnyújtás (3. módozat); és az egyik tag szolgáltatója által e tagnak a másik tag területén jelen lévő természetes személyei révén történő szolgáltatásnyújtás (4. módozat) (2009. november 30‑i 1/08 vélemény [A GATS egyedi kötelezettségvállalásainak jegyzékét módosító megállapodások], EU:C:2009:739, 4., 118. és 119. pont). Ezen értelmezés, amelyet a Bíróság a Közösség azon hatáskörének vizsgálata keretében adott, hogy az EK 133. cikk szerinti megállapodások megkötésében részt vegyen, és amely értelmezés ennélfogva az EK‑Szerződés e rendelkezésében szereplő „szolgáltatások kereskedelme” [„commerce des services”] fogalmára vonatkozik, átültethető az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésében szereplő „szolgáltatások kereskedelme” [„échanges de services”] fogalmára, amelynek tartalma lényegében azonos.
55. Következésképpen különbséget kell tenni a tervezett megállapodás 8. fejezetének azon rendelkezései között, amelyek a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkoznak (a szolgáltatásnyújtás‑típusok WTO által alkalmazott osztályozása szerinti 1. és 2. módozat), és e fejezet azon rendelkezései között, amelyek kereskedelmi jelenlét (a 3. módozat szerinti szolgáltatások) vagy természetes személyek jelenléte révén történő szolgáltatásnyújtásra (a 4. módozat szerinti szolgáltatások) vonatkoznak.
56. A fentiektől függetlenül az Unió azon hatásköre, hogy jóváhagyja a tervezett megállapodás 8. fejezetét, nem tartozhat kizárólag az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának hatálya alá.
57. A fejezet ugyanis többek között a közlekedés területén történő szolgáltatásnyújtásokra is vonatkozik. Ezt a területet az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdése kizárja a közös kereskedelempolitika hatálya alól, amelynek értelmében a „közlekedés területén a nemzetközi megállapodások” tárgyalására és megkötésére az „[EUM‑Szerződés] harmadik rész[ének] VI. címét” kell alkalmazni. E cím a közös közlekedéspolitikára vonatkozik.
58. A Bíróság az EK 133. cikk (6) bekezdése harmadik francia bekezdésének értelmezése során megállapította, hogy a közlekedési szolgáltatások nemzetközi kereskedelme területén e rendelkezés célja, hogy fenntartsa a szállítási szolgáltatások nemzetközi kereskedelmét illetően az uniós szabályok egyoldalú elfogadásával gyakorolt belső hatáskör és a nemzetközi megállapodások megkötése útján gyakorolt külső hatáskör közötti elvi párhuzamot, miközben mindkét hatáskör a Szerződésnek kifejezetten a közös közlekedéspolitikára vonatkozó címéből ered (2009. november 30‑i 1/08 vélemény [A GATS egyedi kötelezettségvállalásainak jegyzékét módosító megállapodások], EU:C:2009:739, 164. pont).
59. Az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdése lényegében megfelel az EK 133. cikk (6) bekezdése harmadik francia bekezdésének. Emellett sem az EUM‑Szerződésből, sem pedig e Szerződés keletkezésével, rendszerével és céljaival kapcsolatos elemekből nem derül ki, hogy a Szerződések megalkotóinak a szállítási szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó nemzetközi megállapodások tárgyalására és megkötésére irányuló, az Unió és a tagállamok között fennálló hatáskörök módosítása lett volna a célja.
60. Megalapozatlan a Bizottság azon álláspontja, mely szerint az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdése értelmében a közlekedés területe csak a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás – nevezetesen az 1. és a 2. módozat szerinti szolgáltatások – tekintetében van kizárva a közös kereskedelmi politika alól. Ezen álláspont ugyanis tévesen értelmezi e rendelkezés szövegét, amely a politika alól összességében kizárja a „közlekedés területén a nemzetközi megállapodások[at].”
61. Az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdésének hatályát figyelembe véve azt kell ezt követően meghatározni, hogy a tervezett megállapodás 8. fejezetében szereplő mely kötelezettségvállalások vannak e rendelkezésnek megfelelően kizárva a közös kereskedelempolitika alól. E célból figyelembe kell venni azon ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a „közlekedés területén” nyújtott szolgáltatások fogalma nem csupán magukat a közlekedési szolgáltatásokat öleli fel, hanem más szolgáltatásokat is, azonban csak azzal a feltétellel, hogy ez utóbbiak szorosan kapcsolódnak személyek és áruk valamely közlekedési eszközzel, egyik helyről a másikra történő mozgatásának fizikai cselekményéhez (lásd ebben az értelemben: 2015. október 15‑i Grupo Itevelesa és társai ítélet, C‑168/14, EU:C:2015:685, 45. és 46. pont).
62. A jelen esetben a személyek vagy áruk egyik helyről a másikra történő mozgatására irányuló szolgáltatásokat a tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑1. és 8‑B‑1. függelékének 11. pontja, valamint a 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelékének 16. pontja sorolja fel. Ezek között szerepel a nemzetközi tengeri szállítás, a vasúti szállítás, a közúti szállítás és a belvízi szállítás, a belföldi és nemzetközi légi szállítási szolgáltatásokra viszont nem vonatkozik e megállapodás, amint az a 8.3. cikk c) pontjából és a 8.9. cikk e) pontjából kiderül.
63. A tengeri, vasúti, közúti és belvízi szállítási szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatások a szóban forgó mellékletek 8‑A‑1. függeléke 12. pontjában, a 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függeléke 17. pontjában, valamint 8‑B‑1. függeléke 11. pontjában szerepelnek.
64. A „repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatásokat, amelyek során repülőgépet vonnak ki a szolgálatból”, „a légi közlekedési szolgáltatások értékesítését és marketingjét”, valamint „a számítógépes helyfoglalási rendszerrel (CRS) összefüggő szolgáltatásokat” a tervezett megállapodás 8.3. és 8.9. cikke akként említi, mint amelyek – magukkal a légi szállítási szolgáltatásokkal szemben – e megállapodás 8. fejezetének hatálya alá tartoznak.
65. Az e fejezet mellékleteihez csatolt függelékek szerint az említett repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatások, valamint a légi közlekedési szolgáltatások értékesítésére és marketingjére irányuló szolgáltatások nem a közlekedés területét kiegészítő szolgáltatásokat felsoroló pontokban szerepelnek, hanem olyan „kereskedelmi szolgáltatásokként” vannak osztályozva, amelyek e területen kívül esnek.
66. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy sem a „repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatások, amelyek során repülőgépet vonnak ki a szolgálatból”, sem az utazási irodák vagy más kereskedelmi partnerek által nyújtott, légi közlekedési szolgáltatások értékesítésére, marketingjére és foglalására irányuló szolgáltatások nem kapcsolódnak szorosan a szállítási szolgáltatásokhoz a jelen vélemény 61. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat által pontosított értelemben.
67. Ugyanis, először is, a „repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatások, amelyek során repülőgépet vonnak ki a szolgálatból” legfeljebb távoli kapcsolatot mutatnak a személyek vagy áruk egyik helyről a másikra történő mozgatására irányuló tevékenységgel. Másodsorban, a légi szállítási szolgáltatások értékesítésére, marketingjére és foglalására irányuló szolgáltatásokat illetően a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o., helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.) (33) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ezen irányelv – amelynek jogalapja az EK 47. cikk (2) bekezdése és az EK 55. cikk – hatálya alá tartozó szolgáltatások magukban foglalják az utazási irodák által nyújtott szolgáltatásokat is, amelyek az ilyen jellegű szolgáltatások legfőbb előmozdítói.
68. Mivel a „repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatások, amelyek során repülőgépet vonnak ki a szolgálatból”, „a légi közlekedési szolgáltatások értékesítése és marketingje”, valamint „a számítógépes helyfoglalási rendszerrel (CRS) összefüggő szolgáltatások” következésképpen nem tartoznak az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdésének hatálya alá, e szolgáltatások az e cikk (1) bekezdésében szerelő szolgáltatások közé tartoznak.
69. A jelen vélemény 50–68. pontjából következik, hogy a tervezett megállapodás 8. fejezete a közös kereskedelempolitika alá tartozik, kivéve amennyiben az abban szereplő kötelezettségvállalások az e fejezet mellékleteihez csatolt 8‑A‑1. függelék 11. és 12. pontjában, 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelék 16. és 17. pontjában, valamint 8‑B‑1. függelék 11. pontjában felsorolt szolgáltatásokra vonatkoznak.
70. Azt a kérdést, hogy ezen utóbbi kötelezettségvállalások tekintetében az Unió az EUM‑Szerződés más rendelkezései alapján rendelkezik‑e kizárólagos hatáskörrel, és ily módon az Unió jóváhagyhatja‑e egyedül a tervezett megállapodás 8. fejezetét, a jelen vélemény 168–217. pontja vizsgálja.
71. Végül a másik féltől származó áruk és szolgáltatások uniós, illetve szingapúri piacra való jutását szintén a tervezett megállapodás 7. és 10. fejezetének rendelkezései szabályozzák.
72. E megállapodás „Megújuló energiaforrásokból való energiatermelésre vonatkozó kereskedelmet vagy beruházásokat akadályozó nem vámjellegű akadályok” című 7. fejezetének célja a nem fosszilis és fenntartható energiaforrásokból származó energiatermelés ágazatában a piacra jutás szabályozása és megkönnyítése.
73. E fejezet, amely egyetlen környezetvédelmi szabályt sem vezet be a területen, ugyanis kimondja, hogy valamennyi fél köteles tartózkodni a helyi vállalatokkal történő társulások kialakítását előíró intézkedések elfogadásától ezen ágazatban, köteles biztosítani, hogy minden tanúsítási és engedélyezési eljárás hátrányos megkülönböztetéstől mentes legyen a másik fél gazdasági szereplőivel szemben, és köteles elfogadni a másik fél által kiadott megfelelőségi nyilatkozatokat.
74. E fejezetnek, amely ezáltal a felek piacainak megnyitására irányul, egyben közvetlen és azonnali hatása van az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti áru‑ és szolgáltatáskereskedelemre az említett ágazatban, a jelen vélemény 36. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében. Következésképpen az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
75. A tervezett megállapodás „Kormányzati beszerzések” című 10. fejezete olyan kötelezettségvállalásokat tartalmaz, amelyek révén mindegyik fél legalább olyan kedvező bánásmódot biztosít a másik fél árut szállító vagy szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplői számára, mint amelyet a saját gazdasági szereplői számára tart fenn a kormányzati célú beszerzései során. Szintén számos szabályt tartalmaz a kormányzati beszerzések mind a Szingapúri Köztársaságban, mind pedig az Unióban történő odaítélésének lehatárolására vonatkozóan, előírva, hogy e szerződéseket csak olyan, közbeszerzési eljárást megindító teljes hirdetményt tartalmazó odaítélési eljárást követően lehet odaítélni, amelyekhez a pályázók könnyen hozzáférhettek, valamint amelyek megfelelő részvételi és kiválasztási feltételeket tartalmaznak.
76. E fejezetnek ezért konkrét célja azon részletes szabályok meghatározása, amelyek alapján valamennyi fél gazdasági szereplői részt vehetnek a másik fél hatóságai által szervezett közbeszerzési eljárásokban. E részletes szabályok továbbá – mivel a hátrányos megkülönböztetéstől mentes, átlátható és hatékony hozzáférésre vonatkozó megfontolásokon alapulnak – közvetlen és azonnali hatásaik vannak a felek közötti áru‑ és szolgáltatáskereskedelemre.
77. A tervezett megállapodás 10. fejezete következésképpen az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik, azonban a tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑1. és 8‑B‑1. függelékének 11. és 12. pontjában, valamint a 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelékének 16. és 17. pontjában felsorolt szolgáltatások tekintetében a jelen vélemény 69. pontjában kifejtettel megegyező fenntartással. A nemzetközi tengeri szállítási, vasúti szállítási, közúti szállítási és belvízi szállítási szolgáltatásokra irányuló közbeszerzésekre, valamint az e szállítási szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó kötelezettségvállalások jóváhagyására vonatkozó uniós határkör jellegét a jelen vélemény 219–224. pontja vizsgálja.
A beruházásvédelemre vonatkozó kötelezettségvállalások
78. Amint a tervezett megállapodás 9.1. cikke kimondja, annak 9. fejezete vonatkozik „bármely, a befektetések jellemzőivel bíró eszköz[re], ideértve az olyan jellemzőket, mint a tőke vagy egyéb erőforrások lekötése, a nyereség elvárása, a kockázat vállalása vagy egy bizonyos időtartam”, amennyiben ezen eszköz „[valamely természetes vagy jogi személy] közvetlen vagy közvetett tulajdonában áll, vagy [e személy] közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik fél területén”.
79. E cikkből következik, hogy az említett fejezet egyaránt vonatkozik a közvetlen és minden más jellegű befektetésre.
80. A közvetlen befektetésekre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint közvetlen befektetés minden olyan természetes vagy jogi személy által végrehajtott befektetés, amely a tőkét biztosító személy és azon társaság közötti tartós és közvetlen kapcsolat létrehozását, illetve fenntartását szolgálja, amelynek részére e tőkét gazdasági tevékenység folytatása céljából szánják. A részvénytársaság formájában létrehozott vállalkozásban való részesedésszerzés közvetlen befektetésnek minősül, amennyiben a részvényes tulajdonában álló részvények biztosítják számára annak lehetőségét, hogy ténylegesen részt vegyen e társaság irányításában vagy ellenőrzésében (lásd különösen: 2006. december 12‑i Test Claimants in the FII Group Litigation ítélet, C‑446/04, EU:C:2006:774, 181. és 182. pont; 2009. március 26‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑326/07, EU:C:2009:193, 35. pont; 2016. november 24‑i SECIL‑ítélet, C‑464/14, EU:C:2016:896, 75. és 76. pont).
81. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében a „külföldi közvetlen befektetésekre” vonatkozó uniós jogi aktusok a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartoznak.
82. Ebből következik, hogy az Unió az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörrel rendelkezik minden olyan, harmadik államokkal szembeni kötelezettségvállalás jóváhagyására, amely e harmadik állam természetes vagy jogi személyei által az Unióban, illetve fordítva végrehajtott olyan befektetésekre vonatkozik, amelyek lehetőséget adnak számukra a gazdasági tevékenységet folytató társaság irányításában és ellenőrzésében való tényleges részvételre.
83. Azáltal, hogy az EUM‑Szerződés megalkotói az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésében a „külföldi közvetlen befektetések” kifejezést használták, egyértelműen kifejezi azon szándékukat, hogy ne vonjanak más külföldi befektetéseket a közös kereskedelempolitika hatálya alá. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a harmadik államokkal szemben ez utóbbi, más befektetésekre vonatkozóan vállalt kötelezettségek nem tartoznak az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe.
84. A közös kereskedelempolitika hatályának a külföldi befektetések tekintetében történő ezen lehatárolása azt tükrözi, hogy minden olyan uniós jogi aktus, amely előmozdítja, elősegíti vagy szabályozza valamely harmadik állam természetes vagy jogi személyének az Unióban – vagy fordítva – valamely gazdasági tevékenységet folytató társaság irányításában és ellenőrzésében tényleges részvételét, közvetlen és azonnali hatással van e harmadik állam és az Unió közötti kereskedelmi kapcsolatokra, míg az ilyen, a kereskedelemmel fennálló kifejezett kapcsolat hiányzik az ilyen részvételt nem eredményező befektetések esetén.
85. A Tanács és a Bíróság elé észrevételeket terjesztő egyes tagállamok azt állítják, hogy még ha a tervezett megállapodás 9. fejezete a közvetlen befektetésekre vonatkozik is, nem tartozik a közös kereskedelempolitika hatálya alá, mivel e fejezet csak a beruházásvédelemre vonatkozik, és nem a beruházások engedélyezésére.
86. Amint a jelen eljárásban részt vevő felek kiemelték, igaz ugyan, hogy e megállapodás 9. fejezetének egyedüli érdemi rendelkezései e fejezet A. szakaszában szerepelnek, és hogy ezen, „Beruházásvédelem” című szakasz kizárólag a beruházások azután történő kezelésére vonatkozik, hogy azokat – az esettől függően a Szingapúri Köztársaságban vagy az Unióban – hatályos szabályozás alapján engedélyezték. Azon körülményt, hogy a beruházások engedélyezése nem tartozik a tervezett megállapodás hatálya alá, megerősíti annak 9.2. cikke, amelynek értelmében „[e]z a fejezet alkalmazandó [...] az alkalmazandó joggal összhangban eszközölt [...] beruházásokra”.
87. E körülmény azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy az Unió és a Szingapúri Köztársaság által a közvetlen befektetések védelmére vonatkozóan, megállapodásban rögzített szabályok a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozzanak, amennyiben azok kifejezett kapcsolatot mutatnak az Unió és e harmadik állam közötti kereskedelmi kapcsolatokkal. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése ugyanis általánosságban hivatkozik a „külföldi közvetlen befektetésekre” vonatkozó uniós jogi aktusokra, nem téve különbséget az alapján, hogy a beruházások engedélyezéséről, vagy azok védelméről van‑e szó.
88. A jelen esetben a tervezett megállapodás 9. fejezete által biztosított védelem először is a felek azon, a megállapodás 9.3. cikkében foglalt kötelezettségében nyilvánul meg, hogy a másik fél beruházóit „olyan elbánásban részesít[sék], amely[…] nem kevésbé kedvező[…], mint az az elbánás, amelyet saját beruházóik és azok beruházásai számára hasonló helyzetben beruházásaik üzemeltetése, kezelése, irányítása, fenntartása, használata, haszonélvezete és értékesítése vagy az azokról való egyéb rendelkezés vonatkozásában biztosítanának”.
89. Másodsorban a tervezett megállapodás 9.4. cikke azon kötelezettséget tartalmazza, hogy a másik fél beruházói és beruházásai számára tisztességes és méltányos elbánást, valamint teljes körű védelmet és biztonságot biztosítanak; e védelmet és biztonságot az önkényes viselkedés és bármiféle zaklatás vagy kényszerítés hiányának kell jellemeznie, valamint a befektetők jogos elvárásának és hatékony bíró jogvédelem tiszteleten tartásának.
90. Harmadsorban a beruházásvédelem azon, a tervezett megállapodás 9.5. cikkében foglalt kötelezettség révén biztosított, hogy valamennyi fél a saját befektetőivel azonos módon kezeli a másik fél befektetőit háború vagy egyéb fegyveres konfliktus, szükségállapot vagy zavargás miatt elszenvedett károk megtérítése tekintetében, ideértve a befektetések hatóságok vagy fegyveres erők általi megsemmisítésének esetét is.
91. Negyedsorban a tervezett megállapodás védi az Unió és a Szingapúri Köztársaság befektetőit minden, a másik fél területén bekövetkező önkényes vagy kártalanítás nélküli kisajátítással szemben, amikor a 9.6. cikkében kimondja, hogy egyik fél sem államosíthatja, sajátíthatja ki a másik fél érintett beruházóinak beruházásait, és nem vetheti alá azokat más, az államosítás vagy a kisajátítás hatásával egyenértékű hatással járó intézkedésnek, kivéve ha az közérdekű célt követ, jogszerű eljárással összhangban, megkülönböztetésmentesen, valamint azonnali, megfelelő és hatékony kártalanítás fizetése ellenében történik.
92. Ötödsorban a tervezett megállapodás 9.7. cikkében előírja, hogy a beruházáshoz kapcsolódó átutalásokat, így a beruházás bővítésére szolgáló tőkehozzájárulásokat, valamint az osztalékok és más nyereségek felvételét valamely szabadon átváltható pénznemben, korlátozások nélkül lehet teljesíteni.
93. Hatod‑ és utolsó sorban a tervezett megállapodás 9.8. cikke kötelezi valamennyi felet a másik fél természetes vagy jogi személyei által a területükön eszközölt beruházással kapcsolatos jogátruházásnak, valamint bármely jog vagy jogcím és követelés átruházásának elismerésére.
94. Ezen, a „nem kevésbé kedvező bánásmódra” és az önkényes kezelés tilalmára vonatkozó kötelezettségvállalások összessége – amelyek különösen a felek természetes és jogi személyeinek a gazdasági tevékenységet folytató, a másik fél területén letelepedett társaságokban fennálló részesedéseinek e személyek általi felhasználására, emelésére és vásárlására vonatkoznak – hozzájárul a befektetők jogbiztonságához. E jogszabályi keret bevezetésének célja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatoknak a jelen vélemény 36. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett előmozdítása, elősegítése és szabályozása.
95. Emellett a tervezett megállapodás 9. fejezetének A. szakaszában szereplő, a közvetlen befektetésekre vonatkozó rendelkezéseknek közvetlen és azonnali hatásuk van ezekre a kereskedelmi kapcsolatokra, mivel azok valamely fél vállalkozóinak a másik fél területén gazdasági tevékenységet folytató társaságok irányítása vagy ellenőrzése terén fennálló részesedéseinek kezelésére vonatkoznak.
96. Ebből következően e rendelkezések a jelen vélemény 36. pontjában felidézett szempontoknak megfelelően specifikus kapcsolatot mutatnak az említett kereskedelmi kapcsolatokkal.
97. Hatástalan a Tanács és a Bíróság elé észrevételeket terjesztő egyes tagállamok által felidézett azon körülmény, hogy az említett szakasz olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára annak értékelését, hogy a tervezett megállapodás alkalmazása megfelel‑e a közrendi és közbiztonsági követelményeiknek, valamint más közérdekű vagy a tulajdonjoggal, a büntetőjoggal, az adójoggal és a szociális biztonsággal kapcsolatos céloknak.
98. Ami egyfelől az uniós tagállamok azon jogkörét érinti, hogy értékeljék, e követelmények és egyéb célkitűzések az őket érintő részükben biztosítottak‑e, a Tanács és az említett tagállamok a tervezett megállapodás 9.3. cikkének (3) bekezdésére hivatkoznak, amely – e megállapodás más fejezeteiben szereplő hasonló rendelkezésekhez hasonlóan – kimondja, hogy az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt, „nem kevésbé kedvező bánásmód” kötelezettségétől eltérve kevésbé kedvező bánásmód alkalmazható, ha az nem minősül rejtett korlátozásnak és szükséges a közrendnek, a közbiztonság védelmének vagy más, az említett (3) bekezdésben felsorolt valamely közérdek védelmének fenntartása érdekében.
99. A Tanács és ugyanezen tagállamok a tervezett megállapodás 9.5. cikkére is hivatkoznak, amely nem kevésbé kedvező bánásmódot biztosít a befektetők számára az e cikkben felsorolt valamely helyzet következtében elszenvedett károk orvoslására, e helyzetek között szerepel a háború, a nemzeti szükségállapot, valamint a befektetések hatóságok vagy fegyveres erők általi megsemmisítése.
100. E tekintetben azt állítják, hogy az Unió nem vállalhat kötelezettségeket a tagállamok helyett és nevében olyan területeken, amelyek jellegüknél fogva kizárólag az ő hatáskörükbe tartoznak.
101. Márpedig meg kell állapítani, hogy a tervezett megállapodás 9.3. cikkének (3) bekezdése nem az ilyen eltérés bevezetésének kötelezettségét, hanem annak lehetőségét írja elő. Ezen eltérés alkalmazása során a tagállam nyomós közrendi, közbiztonsági vagy más, az említett (3) bekezdésben felsorolt közérdekekből részesítheti a szingapúri befektetőket kevésbé kedvező bánásmódban, mint a saját befektetőit. Ezen eltérés engedélyezése révén e rendelkezés nem vezet be semmilyen nemzetközi kötelezettségvállalást a közrend, a közbiztonság vagy más közérdekek terén.
102. Az említett 9.3. cikk (3) bekezdése megköveteli, hogy a szingapúri befektetők bármely kevésbé kedvező bánásmódja „szükséges” legyen és ne minősüljön „rejtett korlátozásnak”. E két követelmény lehetővé teszi annak biztosítást, hogy a tervezett megállapodás 9.3. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt, a„nem kevésbé kedvező bánásmódra” vonatkozó kötelezettségvállalás ne veszítse el hatékony érvényesülését. Amint a főtanácsnok indítványának 335. pontjában arra rámutatott, a tagállamok mérlegelési jogkörének az említett (3) bekezdésből eredő korlátozása szorosan összefügg a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok folytatásával, amely az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az említett követelményeket felidéző közös rendelkezés tehát e hatáskörbe tartozik.
103. Ebből következik, hogy a tervezett megállapodás 9.3. cikkének (3) bekezdése nem avatkozik bele a tagállamok hatáskörébe a közrend, a közbiztonság és más közérdekek területén, hanem arra kötelezi a tagállamokat, hogy oly módon gyakorolják hatásköreiket, hogy az nem fosztja meg az Unió által az említett megállapodás 9.3. cikkének (1) és (2) bekezdésében tett kereskedelmi kötelezettségvállalásokat hatékony érvényesülésüktől.
104. Hasonló következtetés érvényes a tervezett megállapodás 9.5. cikkére. E cikk nem érinti a tagállamoknak a fegyveres erőik alkalmazásához vagy nemzeti szükségállapot kinyilvánításához fűződő mérlegelési jogát, hanem annak kimondására szorítkozik, hogy ha a befektetések az e cikkben felsorolt helyzetek valamelyike miatt veszteségeket szenvedtek, a szingapúri és az uniós befektetőkre ugyanazon szabályozást kell alkalmazni a kártérítés vagy a kártalanítás tekintetében.
105. Ami másfelől a tulajdonjogra, a büntetőjogra, az adójogra és a szociális biztonságra vonatkozó rendelkezéseket illeti, a Tanács és a Bíróság elé észrevételeket terjesztő felek a tervezett megállapodás 9.6. és 9.7. cikkére hivatkoznak. E cikkek közül az első a felek befektetőinek a másik fél területén történő, bármely önkényes vagy kártalanítás nélküli kisajátítással szembeni védelmére irányul, míg a második, amely a befektetők azon lehetőségét tartalmazza, hogy a befektetéseikhez kapcsolódóan korlátozások nélkül végezzenek átutalásokat, (2) bekezdésében kimondja, hogy „[e] cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az megakadályozza azt, hogy valamelyik Fél méltányos és megkülönböztetésmentes módon alkalmazza a következőkhöz kapcsolódó saját jogszabályait: [...] bűncselekmények, [...] szociális biztonság, […] nyugdíjbiztosítás vagy kötelező megtakarítási rendszerek [és] adózás.”
106. A Tanács konkrétan úgy ítéli meg, hogy a tervezett megállapodás 9.6. cikke a tagállamoknak a tulajdonjog területén fennálló kizárólagos hatásköre alá tartozik. Ezzel összefüggésben az EUMSZ 345. cikkre hivatkozik, amelynek értelmében a Szerződések nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet.
107. E tekintetben, amint azt a Bíróság már megállapította, az EUMSZ 345. cikk kifejezi az Uniónak a tagállami tulajdoni rendekkel szembeni semlegességét, azonban nem vonja ki e rendet az alapvető uniós szabályok alól (lásd: 2013. október 22‑i Essent és társai ítélet, C‑105/12– C‑107/12, EU:C:2013:677, 29. és 36. pont). A jelen esetben a tervezett megállapodás 9.6. cikke, amelynek tartalmát a jelen vélemény 91. pontja lényegében ismerteti, nem tartalmaz semmilyen kötelezettségvállalást a tagállami tulajdoni rendekre vonatkozóan. E cikk kizárólag az államosításra vagy kisajátításra vonatkozó esetleges határozatokat kívánja olyan korlátok közé szorítani, amelyek biztosítják a befektetők számára, hogy e határozat meghozatalára méltányosan, az alapelveknek és az alapvető jogoknak, nevezetesen a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartásával kerüljön sor. Azt tükrözi pusztán, hogy bár a tagállamok szabadon gyakorolhatják hatásköreiket a tulajdonjog területén, és következésképpen módosíthatják a rájuk vonatkozó tulajdoni rendet, azonban nincsenek kivonva ezen alapelvek és alapvető jogok tiszteletben tartása alól.
108. Ami a tervezett megállapodás 9.7. cikkét illeti, az nem tartalmaz semmilyen tagállami kötelezettségvállalást a büntetőjoguk, az adójoguk vagy a szociális biztonságuk területén, hanem lényegében annak előírására korlátozódik, hogy az e területre vonatkozó jogszabályoknak a másik fél befektetőjére – akár az Unióban, akár a Szingapúri Köztársaságban – történő bármely alkalmazására „méltányos és megkülönböztetésmentes módon” kell, hogy sor kerüljön, amint azt e 9.7. cikk (2) bekezdése kimondja.
109. A fentiek összességéből következik, hogy a tervezett megállapodás 9. fejezete A. szakaszának rendelkezései a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartoznak, amennyiben az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti külföldi közvetlen befektetésekre vonatkoznak.
110. E megállapítás azonban nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy az Unió hatáskörrel bír a 9. fejezet e szakaszának egyedüli jóváhagyására. E szakasz ugyanis a közvetlen befektetéseken kívüli más külföldi befektetésekre is vonatkozik. Azt, hogy az említett szakasz e más befektetésekre való alkalmazása milyen hatást gyakorol a tervezett megállapodás e részének jóváhagyására vonatkozó uniós hatáskör jellegére, a jelen vélemény 226–243. pontja vizsgálja.
A szellemi tulajdonjogok védelmére vonatkozó kötelezettségvállalások
111. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében a közös kereskedelempolitika magában foglalja „a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásait”.
112. Az Unió által a szellemi tulajdonjogok területén tett nemzetközi kötelezettségvállalások az említett „kereskedelmi vonatkozások” alá tartoznak, amennyiben kifejezett kapcsolatot mutatnak a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokkal, valamint céljuk e kapcsolatok előmozdítása, elősegítése vagy szabályozása, és azokra közvetlen és azonnali hatást gyakorolnak (2013. július 18‑i Daiichi Sankyo és Sanofi‑Aventis Deutschland ítélet, C‑414/11, EU:C:2013:520, 49–52. pont; 2017. február 14‑i 3/15 vélemény [a megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény], EU:C:2017:113, 78. pont).
113. A tervezett megállapodás szellemi tulajdonjogra vonatkozó kötelezettségvállalásait annak 11. fejezete sorolja fel, és e kötelezettségvállalások – amint azt e megállapodás 11.2. cikke pontosítja – kiegészítik a feleknek a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (az 1994. április 15‑én Marrakeshben aláírt és a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján [1986–1994] elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal [HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.] jóváhagyott WTO‑egyezmény 1C. melléklete) és a szellemi tulajdonjogok területén általuk kötött egyéb többoldalú nemzetközi szerződések szerinti jogait és kötelezettségeit.
114. A szerzői jog és szomszédos jogok területén a tervezett megállapodás „A biztosított védelem” című 11.4. cikkében felidézi a feleknek a különböző nemzetközi egyezmények – köztük az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9‑én Bernben aláírt egyezmény (1971. július 24‑i párizsi akta; kihirdette: az 1975. évi 4. tvr.) 1979. szeptember 28‑i módosításból eredő változata, valamint a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) 1996. december 20‑án Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződése (kihirdette: 2004. évi XLIX. törvény), amelyet az Unió nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL 2000. L 89., 6. o.) hagyott jóvá – alapján fennálló kötelezettségeit. A tervezett megállapodás emellett lényegében a különböző művek minimális oltalmi idejére vonatkozó szabályokat (11.5. cikk) tartalmaz, valamint a szerzők számára a műszaki intézkedések kijátszásával szembeni védelem kötelezettségét írja elő a meg nem engedett tevékenységek elkerülése érdekében (11.9. cikk).
115. A védjegyekkel kapcsolatban a tervezett megállapodás 11.13. cikke előírja, hogy valamennyi fél nyilvánosan hozzáférhető elektronikus adatbázist hoz létre a védjegykérelmek és a lajstromozott védjegyek tekintetében. Emellett mindegyik félnek biztosítania kell, hogy a lajstromozás megtagadását indokolással ellátott, írásbeli határozatba foglalja, amely jogorvoslat tárgya lehet. A harmadik feleknek rendelkezniük kell azon lehetőséggel, hogy felszólalást nyújtsanak be a védjegybejelentéssel szemben.
116. A földrajzi árujelzők védelmével összefüggésben a tervezett megállapodás 11.17. cikkének (1) bekezdése kötelezi a feleket arra, hogy „területükön létrehozzák a földrajzi árujelzők nyilvántartási és védelmi rendszereit a borok, szeszes italok, mezőgazdasági termékek és élelmiszerek megfelelőnek ítélt kategóriának vonatkozásában”. E rendszereknek bizonyos, az említett 11.17. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárási jogi eszközökkel kell rendelkezniük, amelyek többek között lehetővé teszik harmadik felek jogos érdekeinek figyelembevételét. Ugyanezen cikk (3) bekezdése hozzáteszi, hogy a felek által oltalomban részesített földrajzi árujelzőket felveszik egy listára, amelyet a tervezett megállapodás által létrehozandó Kereskedelmi Bizottság kezel. Az e listán szereplő földrajzi árujelzőket e megállapodás 11.19. cikke alapján mindegyik félnek oltalomban kell részesítenie oly módon, hogy az érintett vállalkozók megakadályozhassák, hogy harmadik személyek a vásárlóközönséget megtévesszék vagy más tisztességtelen versenycselekményt valósítsanak meg.
117. A formatervezésiminta‑oltalom területén a tervezett megállapodás 11.24–11.26. cikkének megfelelően mindegyik fél köteles az oltalmi igény bejelentésének időpontjától számított legalább tíz éves időtartamra oltalomban részesíteni azokat a formatervezési mintákat, amelyek önállóan alkotottak, és újak vagy eredetiek. A szóban forgó 11.24. cikk pontosítja, hogy ezen oltalom alól ki vannak zárva azok a formatervezési minták, amelyek az alapvetően műszaki vagy funkcionális meggondolások által indokoltak, valamint ellentétesek a közcélokkal vagy az elfogadott erkölcsi elvekkel.
118. A szabadalmak területén a tervezett megállapodás a 11.29. cikkében emlékeztet a felek egyes nemzetközi egyezmények szerinti kötelezettségeire, valamint együttműködési kötelezettséget ír elő. Emellett a 11.31. cikke előírja, hogy „[a] Felek tudomásul veszik, hogy a területeiken szabadalom által oltalmazott gyógyszeripari termékekre közigazgatási forgalmazási engedélyezési folyamat vonatkozik a piacra bocsátásukat megelőzően”, és „biztosítják a szabadalmi oltalom által nyújtott jogok időtartamának meghosszabbítását annak érdekében, hogy kompenzálják a szabadalom jogosultja számára a tényleges szabadalmi élettartamnak a forgalmazási engedélyezési folyamatból eredő csökkenését”, továbbá „[a] szabadalmi oltalom által nyújtott jogok időtartamának a meghosszabbítása nem haladhatja meg az öt évet”.
119. A tervezett megállapodás 11.33. cikke hozzáfűzi, hogy „[e] célból, amennyiben valamely Fél egy gyógyszer forgalomba hozatalának engedélyezése előtt az adott gyógyszer biztonságára és hatékonyságára vonatkozó vizsgálati adatok vagy tanulmányok benyújtását írja elő, e Fél a területén való első engedélyezéstől számított legalább ötéves időszak során kizárólag akkor engedélyezheti más kérelmező számára ugyanannak vagy egy hasonló terméknek a forgalmazását a vizsgálati adatokat és tanulmányokat benyújtó kérelmezőnek megadott forgalombahozatali engedély alapján, ha a vizsgálati adatokat és tanulmányokat benyújtó kérelmező ahhoz hozzájárult”. E megállapodás 11.34. cikke hasonló szabályokat állapít meg a mezőgazdasági vegyi termékek forgalmazási engedélyének megszerzése céljából benyújtott vizsgálati adatok védelmére vonatkozóan.
120. Végül a növényfajtákkal kapcsolatban a tervezett megállapodás 11.35. cikke emlékeztet a felek nemzetközi egyezmény szerinti kötelezettségére.
121. Ezen, a szerzői és szomszédos jogokra, a védjegyekre, a földrajzi árujelzőkre, a formatervezési mintákra, szabadalmakra, vizsgálati adatokra és növényfajtákra vonatkozó rendelkezések összességének – amely egyfelől meglévő többoldalú nemzetközi kötelezettségek, másfelől pedig kétoldalú kötelezettségvállalások felidézéséből áll – a megállapodás 11.1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében alapvető célja, hogy az uniós és szingapúri vállalkozók számára szellemi tulajdonjogaik védelmének „megfelelő [...] szintjét” biztosítsa.
122. A tervezett megállapodás 11. fejezetének fent említett rendelkezései lehetővé teszik az uniós és a szingapúri vállalkozók számára, hogy a másik fél területén a szellemi tulajdonjogok védelme tekintetében bizonyos homogenitást mutató előírások vonatkozzanak rájuk, és ezáltal az egyenlőség elve alapján hozzájárulnak az Unió és a Szingapúri Köztársaság között az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelméhez.
123. Ugyanez vonatkozik a tervezett megállapodás 11.36–11.37. cikkére, amelyek kötelezik a feleket, hogy bizonyos eljárásokat és polgári igazságszolgáltatási eljárásokat írjanak elő, amelyek lehetővé teszik az érintettek számára a szellemi tulajdonjogaikra való hivatkozást és azok érvényesítését. E rendelkezések bizonyos homogenitást biztosítanak a bírói jogvédelem azon szintjei között, amellyel a szellemi tulajdonjogok jogosultjai az Unióban, illetve a Szingapúri Köztársaságban rendelkeznek.
124. Ugyanez vonatkozik a megállapodás 11.48–11.50. cikkére, amely kötelezi valamennyi felet arra, hogy a hamisított vagy kalózáruk vámhatóságaik általi azonosítására szolgáló módszereket vezessenek be, valamint biztosítsák annak lehetőségét, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjai a hamisítás vagy a kalózcselekmény gyanúja esetén felfüggesztethesse ezen áruk szabad forgalomba hozatalát. E rendelkezések bizonyos fokú homogenitást teremtenek a szellemi tulajdonjogok jogosultjai számára a hamisított vagy kalózáruknak az Unióba, illetve a Szingapúri Köztársaságba való belépésével szembeni védelem érdekében rendelkezésre álló eszközök tekintetében.
125. Mindezekből legelőször is az következik, hogy a tervezett megállapodás 11. fejezetének rendelkezései ténylegesen – amint azt e megállapodás 11.1. cikkének (1) bekezdése kimondja – „az innovatív és kreatív termékek előállításának és kereskedelmi forgalomba hozatalának, valamint a [Felek közötti] szolgáltatásnyújtás […] elősegítés[ér]e”, és „a kereskedelemből és a beruházásokból származó előnyök fokozás[ár]a” irányulnak.
126. Mindezekből továbbá az következik, hogy e fejezet semmiképp nem az uniós tagállamok jogszabályai harmonizálásának keretei közé illeszkedik, hanem célja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelem liberalizálása.
127. Végül bizonyos, hogy a főtanácsnok által indítványának 436. pontjában felidézett azon elsődleges fontosságra tekintettel, amelyet a szellemi tulajdonjogok védelme általában az áruk és szolgáltatások kereskedelme terén, különösen a jogellenes kereskedelem elleni harc terén elfoglal, a tervezett megállapodás 11. fejezetében szereplő rendelkezéseknek közvetlen és azonnali hatásuk van az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatokra.
128. Ebből következik, hogy a jelen vélemény 36. és 112. pontjában felidézett szempontok alapján a tervezett megállapodás 11. fejezete az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében vett, „a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira” vonatkozik.
129. A Bíróság elé észrevételeket terjesztő egyes felek azt állítják, hogy a tervezett megállapodás 11. fejezete kiterjed a szellemi tulajdonjogok nem kereskedelmi vonatkozásaira is, mivel a 11.4. cikke a szerzői és szomszédos jogokkal kapcsolatban olyan többoldalú egyezményekre utal, amelyek egy, a személyhez fűződő jogokra vonatkozó rendelkezést tartalmaznak. A tervezett megállapodásban ezen egyezményekre tett utalás az e megállapodás megkötésére vonatkozó uniós hatáskör jellegének meghatározása céljából azonban nem elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy e terület ez utóbbi teljes részének alkotóelemét képezi, amely nem említi a személyhez fűződő jogokat.
130. A fentiekből következik, hogy a tervezett megállapodás 11. fejezetének alapvető célja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok elősegítése és szabályozása, valamint hogy e rendelkezéseknek a jelen vélemény 36. és 112. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében közvetlen és azonnali hatásuk van a közöttük fennálló kereskedelmi kapcsolatokra. Következésképpen e fejezet az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A versenyre vonatkozó kötelezettségvállalások
131. A tervezett megállapodás 12.1. cikke szerint a felek „elismerik a szabad és torzulásoktól mentes verseny fontosságát kereskedelmi kapcsolataikban”, valamint azt, hogy „a versenyellenes üzleti magatartás és a versenyellenes tranzakciók torzíthatják a piacok megfelelő működését, és általában véve gyengítik a kereskedelem liberalizálásából származó előnyöket”.
132. E megállapodás 12.1. cikkének (2) bekezdése e célból kötelezi valamennyi felet arra, hogy olyan jogszabályokat tartsanak fenn, amelyek hatékonyan kezelik a vállalkozások közötti olyan megállapodásokat, vállalkozások társulásai által hozott döntéseket vagy összehangolt magatartásokat, amelyek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása; az erőfölénnyel való visszaélést, a vállalkozások olyan összefonódását, amely jelentős mértékben fékezi a versenyt vagy jelentősen gátolja a hatékony versenyt, amennyiben e megállapodások, döntések, gyakorlatok, visszaélések és összefonódások hatással lehetnek az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelemre.
133. Az említett megállapodás 12.2. cikke hozzáfűzi, hogy a felek kötelezettséget vállalnak olyan arra, hogy a hatóságokat megbízzák a 12.1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályaik végrehajtásával, és hogy ez utóbbiakat átlátható és megkülönböztetésmentes módon alkalmazzák, a tisztességes eljárás elvei és a védelemhez való jog tiszteletben tartása mellett.
134. A tervezett megállapodás e rendelkezései kétségtelenül az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelemi kapcsolatok liberalizálásának keretei közé illeszkednek. Azok ugyanis kifejezetten azon versenyellenes magatartásokkal és összefonódásokkal szembeni küzdelemre vonatkoznak, amelyek célja vagy hatása annak megakadályozása, hogy az Unió és e harmadik állam közötti kereskedelmi kapcsolatokra egészséges versenyfeltételek mellett kerüljön sor.
135. Az említett rendelkezések következésképpen a közös kereskedelempolitika, és nem a belső piac területének hatálya alá tartoznak. Azt, hogy a tervezett megállapodás egyáltalán nem vonatkozik az uniós tagállamok jogszabályainak összehangolására vagy a tagállamok közötti kereskedelemre, egyébként megerősíti e megállapodás 12.2. cikkének első mondata, amelynek értelmében „[v]alamennyi Fél megőrzi önállóságát jogszabályainak kidolgozása és végrehajtása terén”, valamint a 12.1. cikkében tett azon pontosítás, amely szerint a 12. fejezet csak azon versenyellenes megállapodásokra, döntésekre, gyakorlatokra, visszaélésekre és összefonódásokra vonatkozik, amelyek befolyásolják az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmet.
136. Az említett megállapodás 12.3. és 12.4. cikke szintén kifejezett kapcsolatot mutat az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatokkal. E rendelkezések ugyanis lényegében kimondják, hogy minden közvállalkozás, különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozás és állami monopólium hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódot biztosít a másik fél árui és szolgáltatói számára.
137. A tervezett megállapodás 12. fejezete a támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. E rendelkezések a feleknek a WTO‑egyezmény 1A. mellékletének részét képező, a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás szerinti kötelezettségeire emlékeztet, meghatározzák az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti áru‑ és szolgáltatáskereskedelemhez kapcsolódó tiltott támogatásokat, és kötelezik a feleket, hogy mindent tegyenek meg a nem tiltott támogatásoknak a másik féllel folytatott kereskedelemre gyakorolt hatásainak semlegesítése vagy felszámolása érdekében.
138. A fentiekből következik, hogy a tervezett megállapodás 12. fejezete a jelen vélemény 36. pontjában felidézett szempontok alapján az Uniónak az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások
139. Amint a jelen vélemény 5. pontjából következik, a Bizottság 2009. december 22‑én felhatalmazást kapott, hogy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat kezdjen a Szingapúri Köztársasággal.
140. Amint azt a Parlament észrevételeiben kiemelte, e tárgyalások célja „új generációs” szabadkereskedelmi megállapodás, nevezetesen olyan kereskedelmi megállapodás megkötése volt, amely az ilyen megállapodások hagyományos elemein – mint az áruk és szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó tarifális és nem tarifális akadályok csökkentése – kívül más releváns, sőt nélkülözhetetlen vonatkozásokat is tartalmaz e kereskedelemre vonatkozóan.
141. Az EU‑ és az EUM‑Szerződés 2009. december 1‑jén lépett hatályba. A közös kereskedelempolitikát illetően az EUM‑Szerződés érzékelhetően különbözik a korábban hatályos EK‑Szerződéstől, mivel beilleszti a kereskedelmi politikába a jelenlegi nemzetközi kereskedelem új vonatkozásait. A közös kereskedelempolitika területének az EUM‑Szerződéssel történő kiterjesztése az elsődleges uniós jog jelentős fejlődését jelenti (lásd: 2013. július 18‑i Daiichi Sankyo és Sanofi‑Aventis Deutschland ítélet, C‑414/11, EU:C:2013:520, 46. és 48. pont).
142. E fejlődést többek között az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésének második mondatában kimondott szabály jelzi, amely szerint „[a] közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”. Ezen elveket és célokat az EUSZ 21. cikk (1) és (2) bekezdése pontosítja, és azok többek között – amint azt e 21. cikk (2) bekezdésének f) pontja kifejti – a környezet minőségének megőrzésével és javításával, valamint a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodással kapcsolatos fenntartható fejlődésre irányulnak.
143. Az Unió azon kötelezettsége, hogy az említett célokat és elveket integrálja a közös kereskedelempolitikájának végrehajtásába, az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése második mondatának, az EUSZ 21. cikk (3) bekezdésének és az EUMSZ 205. cikknek az együttes értelmezéséből következik.
144. Az EUSZ 21. cikk (3) bekezdése értelmében ugyanis „[a]z e cím és az [EUM‑Szerződés] ötödik részének hatálya alá tartozó területeken folytatott külső tevékenységei, illetve az egyéb uniós politikák kidolgozása és végrehajtása során az Unió [követi] az (1) bekezdésben felsorolt alapelveket[…] és [...] a (2) bekezdésben felsorolt célokat.” Az EUM‑Szerződés ötödik része többek között tartalmazza a közös kereskedelempolitikát.
145. Az EUMSZ 205. cikk ugyanezen kötelezettséget fejti ki, és kimondja, hogy „[a]z Unió [EUM‑Szerződés ötödik része] szerinti nemzetközi szintű fellépése az [EU‑Szerződés] V. címének 1. fejezetében meghatározott elvek alapján az ott meghatározott célkitűzések megvalósítására törekszik, az ugyanezen fejezetben megállapított általános rendelkezésekkel összhangban.” Az EU‑Szerződés V. címének 1. fejezete tartalmazza többek között a 21. cikket.
146. Emellett fontos szem előtt tartani az EUMSZ 9. és EUMSZ 11. cikket, amelyek értelmében „[p]olitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a [...] megfelelő szociális védelem biztosítására [...] vonatkozó követelményeket”, és „[a] környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába” (lásd analógia útján: 2016. december 21‑i AGET Iraklis ítélet, C‑201/15, EU:C:2016:972, 78. pont). Az EUSZ 3. cikkének (5) bekezdése továbbá kötelezi az Uniót, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban hozzájáruljon a „szabad és tisztességes” kereskedelemhez.
147. Ebből következik, hogy a fenntartható fejlődésre irányuló cél ezentúl integráns része a közös kereskedelempolitikának.
148. A jelen esetben a felek a tervezett megállapodás preambulumában kifejtik azon szándékukat, hogy „a fenntartható fejlődés célkitűzésével összhangban – annak gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi dimenziójában – erősítsék a gazdasági, kereskedelmi és a befektetések terén létesült kapcsolataikat”. Ezzel összefüggésben e megállapodás 13. fejezete 13.1. és 13.2. pontjában kimondja, hogy a fenntartható fejlődés – amelynek a munkavállalók szociális védelme és a környezetvédelem egymást kölcsönösen erősítő összetevői – az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok céljai közé tartozik.
149. A munkavállalók szociális védelmét illetően a tervezett megállapodás 13.3–13.5. cikke a feleknek – az együttműködésre, az információcserére és a tudományos adatok figyelembevételére vonatkozó különböző kötelezettségvállalásain kívül – tartalmazza az alapvető munkahelyi jogokra vonatkozó elvek hatékony megvalósítására vonatkozó kötelezettségét. Ezen elveket e megállapodás 13.3. cikkének (3) bekezdése sorolja fel, és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében elfogadott jogforrások alapján tartalmazzák „az egyesülés szabadság[át] és a kollektív tárgyaláshoz való jog hatékony elismerés[ét]”, „a kényszer‑ és kötelező munka minden formájának felszámolás[át]”, a „gyermekmunka tényleges megszüntetés[ét]”, „valamint a foglalkoztatással és a munkával kapcsolatos megkülönböztetések felszámolás[át]”. Az említett elvek megfelelnek a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló, 1998. június 18‑án Genfben elfogadott ILO‑nyilatkozatnak és mellékleteinek (2010. június 15‑én felülvizsgált melléklet), és amint e nyilatkozat (3) preambulumbekezdése kiemeli, összefüggnek a fenntartható fejlődésre irányuló céllal.
150. A környezetvédelmet illetően a tervezett megállapodás 13.6–13.10. cikke a feleknek – az együttműködésre, az információcserére és a tudományos adatok figyelembevételére vonatkozó különböző kötelezettségvállalásain kívül – tartalmazza azon kötelezettségét, hogy hatékonyan végrehajtják azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokat, amelyeknek részes felei (a 13.6. cikk (2) bekezdése); küzdenek az illegális fakitermelésből származó fa és fatermékek kereskedelme ellen (a 13.7. cikk b) pontja); a felek által megerősített nemzetközi egyezményekben foglaltaknak megfelelően folytatják a halállományok fenntartható kiaknázását (a 13.8. cikk a) pontja); küzdenek a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászat ellen (a 13.8. cikk b) pontja); valamint hatékony nyomon követési és ellenőrzési intézkedéseket fogadnak el a védelmi intézkedések tiszteletben tartásának biztosítása céljából (a 13.8. cikk c) pontja).
151. E megállapodás 13.6. cikkének (4) bekezdése kifejti, hogy a felek nem alkalmazhatják a multilaterális környezetvédelmi megállapodások végrehajtására hozott vagy fenntartott intézkedéseket úgy, hogy az az e felek közötti önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést vagy a kereskedelem rejtett korlátozását jelenti.
152. A tervezett megállapodás 13. fejezetének fent említett rendelkezéseivel az Unió és a Szingapúri Köztársaság lényegében kötelezettséget vállal annak biztosítására, hogy a közöttük fennálló kereskedelmi kapcsolatokra azon, a munkavállalók védelmére és a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségek tiszteletben tartása mellett kerül sor, amelyeknek részesei.
153. E megállapítást nem helyezi hatályon kívül az, hogy a tervezett megállapodás 13. fejezetében említett nemzetközi kötelezettségvállalások, nevezetesen a jelen vélemény 149. és 150. pontjában ismertetettek, nem csak az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatokra terjednek ki. Az Unió és e harmadik állam közötti kereskedelmi kapcsolatok tárgyát képező áruk és szolgáltatások, valamint az e kapcsolatok tárgyát nem képező áruk és szolgáltatások között az e kötelezettségvállalások tiszteletben tartása céljából történő különbségtétellel kapcsolatos nehézségre tekintettel ugyanis annak szükségessége, hogy az említett kötelezettségvállalások e kereskedelmi kapcsolatok keretében való tiszteletben tartását hatékonyan biztosítsák, igazolja, hogy ugyanezen kötelezettségvállalások kiterjedjenek az érintett ágazatokban folytatott valamennyi tevékenységre.
154. Emellett a tervezett megállapodásban hivatkozott nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségek terjedelme az ezen egyezmények tekintetében hatályos értelmezési, közvetítő és vitarendezési mechanizmusok alá tartozik. A tervezett megállapodás fenntartja e külső mechanizmusok alkalmazását, amikor a 13.16. cikkében kimondja, hogy a 15., illetve a 16. fejezetében szereplő saját vitarendezési eljárása és saját közvetítő mechanizmusa nem alkalmazható a 13. fejezetre.
155. Ebből következik, hogy e 13. fejezet nem érinti sem az ott hivatkozott nemzetközi egyezmények terjedelmét, sem az Unió vagy a tagállamok ezen egyezményekkel kapcsolatos hatásköreit. Ezzel szemben specifikus összefüggésben áll az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatokkal.
156. Az említett 13. fejezet ugyanis annak biztosítása révén szabályozza e kapcsolatokat, hogy azok az említett egyezmények tiszteletben tartása mellett működjenek, és hogy az ezen egyezmények alapján elfogadott intézkedéseket ne alkalmazzák úgy, hogy az önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést, vagy a kereskedelem rejtett korlátozását eredményezi.
157. Ugyanezen fejezetnek emellett közvetlen és azonnali hatása van e kereskedelemre.
158. Ilyen hatások származnak először is a feleknek a tervezett megállapodás 13.1. cikknek (3) bekezdéséből eredő azon kötelezettségvállalásából, hogy egyrészt nem fejlesztik a kereskedelmet a területükön fennálló szociális és a környezetvédelmi szintnek a nemzetközi kötelezettségvállalásokban foglalt előírások szintje alá történő csökkentése révén, másrészt ezen előírások nem alkalmazhatók protekcionista módon.
159. Másodsorban a tervezett megállapodás 13. fejezetében foglalt rendelkezéseknek közvetlen és azonnali hatásuk van az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatokra, mivel azok csökkentik az egyrészt az Unióban, másrészt a Szingapúri Köztársaságban az áruk előállítási költségei és a szolgáltatásnyújtás költségei közötti túlzott különbségek kockázatát, és ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy az Unió és e harmadik állam vállalkozói az egyenlőség elve alapján vegyenek részt a szabad kereskedelemben.
160. Harmadsorban, különösen azon kötelezettségvállalásokat illetően, amelyek célja a jelen vélemény 150. pontjában említett, az illegális fakitermelésből származó fa és fatermékek kereskedelme elleni küzdelem, valamint a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászat elleni küzdelem, a felek a tervezett megállapodásban kötelezettséget vállalnak arra, hogy dokumentációs, ellenőrzési és tanúsítási rendszereket vezetnek be vagy részesítenek előnyben. E rendszerek közvetlenül befolyásolják az érintett termékek kereskedelmét (lásd ebben az értelemben: 2002. december 12‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑281/01, EU:C:2002:761, 40. pont).
161. Végül a tervezett megállapodás 13. fejezetében szereplő rendelkezések, valamint az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok között fennálló kapcsolat kifejezett jellege abból is következik, hogy az e fejezetben szereplő, a munkavállalók szociális védelmére és a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23‑án Bécsben aláírt egyezmény (az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 1155. kötet, 331. o.; kihirdette: 1987. évi 12. tvr.; a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) – amely alkalmazandó az Unió és harmadik államok közötti kapcsolatokban (a Bécsi Egyezményben kodifikált szokásjogi szabályoknak az Unió külső kapcsolataiban való alkalmazhatóságát illetően lásd: 2010. február 25‑i Brita ítélet, EU:C:2010:91, 41. és 42. pont; 2016. december 21‑i Tanács kontra Front Polisario ítélet, C‑104/16 P, EU:C:2016:973, 100., 107., 110. és 113. pont) – 50. cikkének (1) bekezdésében kodifikált nemzetközi szokásjogi szabálynak megfelelően felhatalmazza a másik felet, hogy a kereskedelmi kapcsolatoknak az e megállapodás más rendelkezéseiben foglalt liberalizációját megszüntesse vagy felfüggessze.
162. Meg kell ugyanis állapítani, hogy e 13. fejezet alapvető fontosságú helyet foglal el a tervezett megállapodásban.
163. Ezen felül következetlen lenne úgy tekinteni, hogy az Unió és valamely harmadik állam közötti kereskedelmet liberalizáló rendelkezések a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartoznak, azok viszont nem, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy e kereskedelmi liberalizációra a fenntartható fejlődés tiszteletben tartása mellett kerüljön sor. A kereskedelmi kapcsolatok fenntartható fejlődés mellet történő folytatásra irányuló célkitűzés ugyanis – a jelen vélemény 147. pontjában felidézettek szerint – e politika integráns része.
164. Az Unió az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörét kétségtelenül nem gyakorolhatja a szociális védelem és környezetvédelem egyes felek területén fennálló szintjeinek szabályozására. E szabályok elfogadása különösen az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában, az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésében, valamint az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének b) és e) pontjában foglalt, az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás alá tartozik. Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja ugyanis nem élvez elsőbbséget az EUM‑Szerződés ezen más rendelkezései felett, az EUMSZ 207. cikk (6) bekezdése pedig egyebek mellett kimondja, hogy „a közös kereskedelempolitika területén átruházott hatáskörök gyakorlása nem sértheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörök elhatárolását”.
165. A jelen esetben a tervezett megállapodás 13.1. cikkének (4) bekezdéséből azonban kiderül, hogy a feleknek „nem kívánják összehangolni a munkaügyi és környezetvédelmi előírásaikat”, e megállapodás 13.2. cikkének (1) bekezdéséből pedig kiderül, hogy e felek elismerik egymás jogát a környezetvédelem és munkavédelem saját szintjeinek meghatározására, valamint ennek következtében a jogszabályaiknak és politikáiknak az e területekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban történő meghatározására vagy módosítására.
166. A fentiek összességéből következik, hogy a tervezett megállapodás 13. fejezetében szereplő rendelkezéseknek nem a szociális védelem és környezetvédelem egyes felek területén fennálló szintjeinek szabályozása a célja, hanem az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok szabályozása, annak liberalizációját azon feltételnek rendelve alá, hogy a felek tiszteletben tartják a munkavállalók szociális védelme és a környezetvédelem területén fennálló nemzetközi kötelezettségeiket.
167. A fentiek összességéből következik, hogy a tervezett megállapodás 13. fejezete a jelen vélemény 36. pontjában felidézett szempontok alapján a közös kereskedelempolitika hatálya alá, és ennélfogva az Uniónak az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti hatáskörről
A szállítási szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalások
168. A jelen vélemény 56–58. pontjában kifejtett indokok miatt, amennyiben a tervezett megállapodás 8. fejezetében szereplő kötelezettségvállalások nemzetközi tengeri szállítási, vasúti szállítási, közúti szállítási és belvízi szállítási szolgáltatásokra, valamint az e szállítási szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkoznak, nem tartoznak a közös kereskedelempolitika hatálya alá, és az Unió és a tagállamok között a közös közlekedéspolitika területén fennálló hatáskörmegosztásnak megfelelően kell azokat jóváhagyni.
169. E közös politikát az EUM‑Szerződés harmadik részének VI. címe szabályozza, amely az EUMSZ 90–EUMSZ 100. cikkből áll. Ez utóbbi cikk (1) bekezdésében kimondja, hogy az említett cím rendelkezéseit a vasúti, közúti és belvízi közlekedésre kell alkalmazni, és a (2) bekezdésében felhatalmazást ad az uniós jogalkotó számára, hogy megfelelő rendelkezéseket állapítson meg a tengeri és légi közlekedésre vonatkozóan. Az EUMSZ 91. cikk (1) bekezdése felhatalmazza az említett jogalkotót, hogy a közös közlekedéspolitika keretében „közös szabályokat” fogadjon el.
170. Az 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács (AETR) ítéletben (22/70, EU:C:1971:32) a Bíróság kimondta, hogy amikor az Unió bármely formában olyan rendelkezéseket hoz, amelyek közös szabályokat állapítanak meg, a tagállamoknak nincs joguk egyedileg, de még közösen sem olyan kötelezettségeket tartalmazó megállapodásokat kötni harmadik országokkal, amelyek érintik e szabályokat (lásd szintén: 2002. november 5‑i Bizottság kontra Dánia ítélet, C‑467/98, EU:C:2002:625, 77–80. pont).
171. Ezen ítélkezési gyakorlat nyomán az EUMSZ 216. cikk hatáskörrel ruházza fel az Uniót, hogy többek között megkössön minden nemzetközi megállapodást, amely „a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja”.
172. Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően az Uniónak az ilyen megállapodás megkötésére vonatkozóan fennálló hatásköre kizárólagos.
173. A Bizottság megítélése szerint a tervezett megállapodás 8. fejezetében szereplő, a közlekedés területére vonatkozó kötelezettségvállalások érinthetik a közös szabályokat, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatják. A Parlament egyetért ezzel az állásponttal, a Tanács és a Bíróság elé észrevételek terjesztő tagállamok viszont nem.
174. E kérdést a tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt kötelezettségvállalási listán említett valamennyi szállítási mód tekintetében meg kell vizsgálni. A megállapodás által a tengeri szállítás számára biztosított kiemelt figyelemre tekintettel először ezt kell megvizsgálni.
– Tengeri szállítás
175. A tervezett megállapodás 8. fejezete 8.3. és 8.9. cikkében, a 8‑A‑1. és 8‑B‑1. függelékének 11.A. pontjában, valamint az e fejezethez csatolt mellékletek 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelékének 16.A. pontjában ugyan kizárja hatálya alól a belföldi tengeri kabotázst, a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatásokról viszont rendelkezik egy alszakaszban. Ezen alszakaszt a megállapodás 8.56. pontja alkotja, amely a következőképpen szól:
„1. Ezen alszakasz meghatározza a B. szakasz (A határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás), a C. szakasz (Letelepedés) és a D. szakasz (Természetes személyek üzleti célú ideiglenes tartózkodása) szerinti nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatások liberalizációjára vonatkozó alapelveket.
2. Ennek az alszakasznak az alkalmazásában:
»nemzetközi tengeri szállítás«: magában foglalja az egységes fuvarokmánnyal, háztól házig történő és multimodális, azaz több szállítási mód alkalmazásával történő áruszállítást, amely a tengeri szállítást is magában foglalja, és ebből a célból lehetőséget biztosít arra, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek a más szállítási módokat biztosító szolgáltatókkal.
3. A nemzetközi tengeri szállítást illetően a Felek megállapodnak abban, hogy kereskedelmi alapon biztosítják a rakományokhoz való korlátlan hozzáférés elveinek hatékony alkalmazását, a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatásnyújtás szabadságát és a szóban forgó szolgáltatások nyújtásának keretében a nemzeti elbánást.
Tekintettel a Felek között a nemzetközi tengeri szállítás tekintetében meglévő liberalizáció szintjére:
a) a Felek üzleti és megkülönböztetésmentes alapon ténylegesen alkalmazzák a nemzetközi tengeri piacokhoz és kereskedelemhez való korlátlan hozzáférés elvét; és
b) mindkét Fél a másik Fél lobogója alatt hajózó vagy a másik Fél szolgáltatója által üzemeltetett hajókat a saját hajói, illetve harmadik országbeli hajók – attól függően, hogy melyik az előnyösebb – számára biztosítottnál nem kevésbé előnyös elbánásban részesíti, többek között a kikötők elérése, az ilyen kikötők infrastruktúrája, kiegészítő tengerészeti szolgáltatásai, valamint az azokkal kapcsolatos illetékek és díjak, a vámügyi létesítmények és a be‑ és kirakodásra szolgáló horgonyzóhelyekhez való hozzáférés tekintetében.
4. A Felek ezen elvek alkalmazása során vállalják, hogy:
a) a harmadik országokkal jövőben kötendő, tengeri szállítási szolgáltatásokról – köztük a száraz és a folyékony ömlesztett áru menetrend‑szerinti kereskedelméről – szóló kétoldalú megállapodásokba nem foglalnak bele rakománymegosztási záradékot, és elfogadható időn belül felbontják az ilyen rakománymegosztási megállapodásokat, amennyiben azok korábbi megállapodásokból kifolyólag még fennállnak; valamint
b) e megállapodás hatálybalépésekor eltörölnek minden olyan egyoldalú intézkedést, közigazgatási, technikai és egyéb akadályt, illetve tartózkodnak minden ilyentől, amely rejtett korlátozó vagy megkülönböztető hatást gyakorolhat a szabad szolgáltatásnyújtásra a nemzetközi tengeri szállításban.
5. Valamennyi Fél az egyedi kötelezettségvállalások jegyzékében meghatározott feltételekkel összhangban lehetővé teszi, hogy a másik Fél nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatói a letelepedés és működés feltételei szerint területén letelepedhessenek.
6. A Felek elfogadható és megkülönböztetésmentes feltételek mellett a másik Fél nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatói számára elérhetővé teszik az alábbi szolgáltatások felhasználását a kikötőnél:
a) révkalauzolás;
b) vontatás és vontató biztosítása;
c) élelmiszer‑ellátás;
d) üzemanyag‑ és vízellátás;
e) hulladékgyűjtés és ballaszt hulladékeltávolítás;
f) révkapitányi szolgáltatások;
g) navigációs segítség; valamint
h) a hajó üzemeltetéséhez szükséges parti üzemeltetési szolgáltatások, ideértve a hírközlés, a víz és az elektromos energia biztosítását, a vészhelyzeti javító berendezéseket, a horgonyzási, kikötési és parthozállási szolgáltatásokat.”
176. E 8.56. cikket a tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt egyedi kötelezettségvállalásokkal együttesen kell értelmezni. E megállapodás 8.7. és 8.12. cikke ugyanis kimondja, hogy „[a]z egyik Fél által e szakasz alapján liberalizált ágazatokat, valamint – fenntartások révén – [...] alkalmazandó [...] korlátozásokat a korábban említett Fél egyedi kötelezettségvállalásainak jegyzéke határozza meg”.
177. Az e fejezethez csatolt mellékletek 8‑A‑1. és 8‑B‑1. függelékének 11.A. pontjából következik, hogy az Unió és a Szingapúri Köztársaság a fent említett 8.56. cikkben említett kötelezettségvállalásokhoz nem tett semmilyen korlátozást a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatások határon átnyúló nyújtása tekintetében (1. és 2. módozat).
178. A nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatások természetes személyek jelenléte révén történő nyújtását (4. módozat) illetően viszont meg kell jegyezni, hogy a tervezett megállapodás fenntartja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kapcsolatok korábbi állapotát. E megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑3. függelékének 16.A. pontjából, amely szerint az Unióban fenntarthatók az állampolgársági követelmények, és ugyanezen mellékletek 8‑B‑1. függelékének 11.A. pontjából, amely szerint a Szingapúri Köztársaság nem köteles liberalizálni az ilyen szolgáltatások 4. módozat szerinti nyújtását, ugyanis az következik, hogy a felek nem vállalnak kötelezettséget az ilyen módon történő szolgáltatásnyújtás liberalizálására.
179. A nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatásoknak a másik fél területén lévő kereskedelmi jelenlét révén történő nyújtását (3. módozat) illetően a tervezett megállapodás 8.56. cikkének (5) bekezdésében szereplő kötelezettségvállalást – amely szerint valamennyi fél lehetővé teszi, hogy a másik fél nemzetközi tengeri szállítást nyújtó szolgáltatói a területén letelepedhessenek – korlátozza a tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑2. függelékének 16.A. pontja és 8‑B‑1. függelékének 11.A. pontja, amely korlátozza a másik fél szolgáltatóit a letelepedés helye szerinti állam lobogója alatt hajózó hajók üzemeltetése céljából történő letelepedést.
180. Annak értékeléséhez, hogy ezen, az 1. és 2. módozat szerint nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalások, valamint a 3. módozat szerint nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalások a „közös szabályokat érintheti[k‑e], illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatj[ák‑e]” az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében, a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatára kell támaszkodni, amely szerint ennek veszélye fennáll, ha e kötelezettségvállalások az említett szabályok hatálya alá tartoznak (lásd különösen: 2014. szeptember 4‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑114/12, EU:C:2014:2151, 68. pont; 2014. október 14‑i 1/13 vélemény [harmadik államok Hágai Egyezményhez való csatlakozása], EU:C:2014:2303, 71. pont; 2014. november 26‑i Green Network ítélet, C‑66/13, EU:C:2014:2399, 29. pont; 2017. február 14‑i 3/15 vélemény [a megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény], EU:C:2017:114, 105. pont).
181. E kockázat megállapításának nem feltétele, hogy a nemzetközi kötelezettségek hatálya alá tartozó területek és az uniós szabályok hatálya alá tartozó területek teljes mértékben egybeessenek. Az uniós közös szabályok alkalmazási körét akkor is érinthetik vagy megváltoztathatják e kötelezettségvállalások, ha ez utóbbiak az említett szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak (lásd: 2006. február 7‑i 1/03 vélemény [Új Luganói Egyezmény], EU:C:2006:81, 126. pont; 2014. szeptember 4‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑114/12, EU:C:2014:2151, 69. és 70. pont; 2014. október 14‑i 1/13 vélemény [harmadik államok Hágai Egyezményhez való csatlakozása], EU:C:2014:2303, 72. és 73. pont; 2017. február 14‑i 3/15 vélemény [a megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény], EU:C:2017:114, 106 és 107. pont).
182. A jelen esetben azt a területet, amely alá a tervezett megállapodásban szereplő, fent említett kötelezettségvállalások tartoznak, jelentős részben már szabályozták a 4055/86 rendeletben kimondott közös szabályok, e rendelet szabályozza a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik államok közötti tengeri szállítási szolgáltatások szabad nyújtása elvének alkalmazását.
183. A nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatások szabad nyújtása tekintetében e rendelet kedvezményezettje az 1. cikkében meghatározott két személykategória, nevezetesen egyfelől azok a személyek, amelyek egy olyan tagállamban telepedtek le, amely nem azonos a szolgáltatásokat igénybe vevő személy tagállamával, másfelől a tagállamoknak valamely harmadik államban letelepedett állampolgárai, továbbá valamely harmadik tagállamban letelepedett és egy tagállam állampolgárának ellenőrzése alatt álló hajózási társaság.
184. Az uniós jogalkotó megfogalmazott egy kapcsolódási követelményt is, amely – az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő, az „amennyiben ezek hajói az adott tagállamban annak jogszabályaival összhangban vannak bejegyezve” fordulat alkalmazásával – előírja, hogy azon tagállam állampolgárai, akik harmadik államban található központból működtetik a társaságot, nem élhetnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával, ha hajóik nem az említett állam lobogója alatt közlekednek (lásd: 2014. július 8‑i Fonnship és Svenska Transportarbetareförbundet ítélet, C‑83/13, EU:C:2014:2053, 34. pont).
185. Ekképp körülhatárolva, a 4055/86 rendelet kiterjeszti a szolgáltatásnyújtás szabadságát a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatásokra.
186. Az 1. cikkének (3) bekezdésében emellett pontosítja, hogy „[az EUMSZ 51–54. cikk] rendelkezései az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekre is vonatkoznak”.
187. E rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdése ezt a következőkkel egészíti ki:
„(1) Amennyiben egy tagállam állampolgárai vagy hajózási társaságai […] olyan helyzetbe kerülnek vagy olyan helyzet kialakulása fenyeget, hogy valós lehetőségek hiányában nem képesek kereskedelmi tevékenységet folytatni egy harmadik országgal, az érintett tagállam a lehető legkorábban tájékoztatja erről a többi tagállamot és a Bizottságot.
(2) A Tanács a Bizottság javaslata alapján [...] határoz a szükséges intézkedésekről. Ezen intézkedések közé tartozhat [...] a rakománymegosztásra vonatkozó rendelkezésekről szóló tárgyalás és ilyen megállapodás megkötése.”
188. Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti tengeri szállítási szolgáltatások nyújtása a 4055/86 rendeletben megállapított közös szabályok alá tartozik. Ezek hatása többek között az, hogy e szolgáltatások valamely tagállamban letelepedett nyújtói, valamint valamely tagállamnak a Szingapúri Köztársaságban letelepedett hajózási társaságot ellenőrző és ilyen szolgáltatásokat valamely tagállam lobogója alatt hajózva nyújtó állampolgárai számára főszabály szerint szabad hozzáférést biztosít az e harmadik állam viszonylatában végzett szállítási szolgáltatások nyújtásához. Az Unió és az említett harmadik állam között tengeri szállítási szolgáltatásokat nyújtó azon személyek viszont, amelyek nem felelnek meg e kapcsolódási követelménynek, nem rendelkeznek ilyen hozzáféréssel.
189. A tervezett megállapodásban szereplő kötelezettségvállalások érintik, sőt jelentősen módosítják az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti tengeri szállítási szolgáltatások tekintetében a 4055/86 rendeltben megállapított e közös szabályok alkalmazási körét.
190. E megállapodás 8.56. cikkének (3) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az uniós tengeri szállítási szolgáltatók, valamint a Szingapúri Köztársaságban letelepedett hajózási társaságot ellenőrző tagállami állampolgárok szabadon hozzáférhetnek az e harmadik állammal folytatott szállítási szolgáltatások nyújtásához, mégpedig azon követelmény előírása nélkül, hogy ez utóbbiak hajója valamely tagállam lobogója alatt hajózzon. E rendszer érzékelhetően különbözik a 4055/86 rendeletben létrehozott rendszertől.
191. Az e rendelet 6. cikkében szereplő szabályokat is érinti a tervezett megállapodás. Amint ugyanis e 6. cikkből következik, a Tanács felhatalmazást adhat a rakománymegosztásra vonatkozó megállapodás tárgyalására és megkötésére, amennyiben valamely tagállam állampolgára vagy hajózási társasága valamely harmadik állammal folytatott szállítási szolgáltatáshoz való szabad hozzáférés tekintetében nehézségekbe ütközik, e megállapodás 8.56. cikkének (4) bekezdése előírja az ilyen megállapodások fokozatos eltörlését.
192. Következésképpen a tervezett megállapodásnak az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti tengeri szállítási szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalásai érinthetik, illetve megváltoztathatják a 4055/86 rendeletben az e szolgáltatások nyújtására vonatkozóan megállapított közös szabályok alkalmazási körét.
193. Az Unió e kötelezettségvállalások jóváhagyására vonatkozó hatásköre ezért az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerint kizárólagos.
194. Szükségképpen ugyanez érvényes azon kötelezettségvállalásokra, amelyek az említett szállítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az e szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó, a tervezett megállapodás 8.56. cikkének (6) bekezdésében, valamint az említett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑1. függelékének 12. pontjában, továbbá 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelékének 17. pontjában, valamint 8‑B‑1. függelékének 11. pontjában felsorolt, kiegészítő szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférés összekapcsolására irányulnak.
– Vasúti szállítás
195. A tervezett megállapodás 8. fejezetében kimondott, a jelen vélemény 51. pontjában összefoglalt, és az e fejezethez csatolt mellékletek 8‑A‑1. függelékének 11.C. pontjával, 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelékének 16.C pontjával, továbbá 8‑B‑1. függelékének 11.B. pontjával együttesen értelmezett elvekből következik, hogy e megállapodás liberalizálja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti, a 2. és 3. módozat szerint nyújtott vasúti szállítási szolgáltatásokat.
196. Következésképpen e szolgáltatási ágazatban az Unió kötelezettséget vállal arra, hogy lehetővé teszi a szingapúri szolgáltatók számára a vasúti hálózatokhoz és tevékenységekhez való hozzáférést az Unióban, és adott esetben azt, hogy nem kevésbé kedvező feltételek mellett telepedjenek le itt, mint amelyek az uniós szolgáltatókra alkalmazandók. A Szingapúri Köztársaság hasonló kötelezettséget vállal az uniós szolgáltatóknak a területén található vasúti hálózatokhoz és tevékenységekhez való hozzáférése tekintetében.
197. Az Unió említett kötelezettségvállalásai az uniós közös szabályok által jelentős részben már szabályozott területekre vonatkoznak.
198. Azok a nem kevésbé kedvező feltételek, amelyekben a szingapúri szolgáltatók e kötelezettségvállalásoknak megfelelően a vasúti hálózatokhoz és szállítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint az Unióban való letelepedés tekintetében az Unióban részesülnek, megfelelnek az egységes európai vasúti térségre vonatkozó, a 2012/34 irányelvben foglalt szabályozás elemeinek.
199. Ezen irányelvnek, amelyet az EUMSZ 91. cikk alapján fogadtak el, a (7) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] szolgáltatásnyújtás szabadságának alapelvét a vasúti ágazatban is alkalmazni kell, figyelembe véve az ágazat sajátos jellemzőit”. Az 1. cikkéből következik, hogy „a vasúti infrastruktúra [...] vasúti szolgáltatások érdekében történő használatára vonatkozik”, és megállapítja többek között „a vasúti infrastruktúra működtetésére és a tagállamokban megalakult vagy a jövőben megalakuló vállalkozó vasúti társaságok vasúti szállítási tevékenységeire vonatkozó [...] szabályokat”, valamint „az Unión belül már letelepedett vagy letelepedni szándékozó vállalkozó vasúti társaságoknak szánt engedélyek tagállamok általi kiadására, megújítására és módosítására vonatkozó [...] feltételeket”.
200. A tervezett megállapodás hatálybalépésével a szingapúri szolgáltatók által az Unióban nyújtott vasúti szállítási szolgáltatásokra – az e megállapodásból eredő kötelezettségvállalásoknak megfelelően – olyan hozzáférési és letelepedési szabályzás vonatkozik majd, amelyek a 2012/34 irányelvvel bevezetett szabályozás elemeivel megegyező elemekre terjed ki, és amely nem lehet e szabályozásnál kevésbé kedvező.
201. Amint azt a Bíróság már megállapította, amennyiben az Unió és valamely harmadik állam közötti megállapodás az e megállapodásban szereplő nemzetközi kapcsolatokra olyan szabályok alkalmazását írja elő, amelyek jelentős átfedésben vannak az Unión belüli helyzetekben alkalmazandó uniós közös szabályokkal, e megállapodást úgy kell tekinteni, mint amely érintheti vagy módosíthatja e közös szabályok alkalmazási körét. Az említett közös szabályokkal való ellentét hiánya ellenére ugyanis azok értelmét, alkalmazási körét és hatékony érvényesülését befolyásolhatja e megállapodás (lásd különösen: 2006. február 7‑i 1/03 vélemény [új Luganói Egyezmény], EU:C:2006:81, 143. és 151–153. pont; 2014. október 14‑i 1/13 vélemény [harmadik államok Hágai Egyezményhez való csatlakozása], EU:C:2014:2303, 84–90. pont; 2014. november 26‑i Green Network ítélet, C‑66/13, EU:C:2014:2399, 48. és 49. pont).
202. Mivel a tervezett megállapodásban a vasúti szállítási szolgáltatások tárgyában tett kötelezettségvállalások az uniós közös szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak, és e kötelezettségvállalások azok alkalmazási körét érinthetik vagy módosíthatják, az Unió e kötelezettségvállalások jóváhagyására vonatkozó hatásköre az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerint kizárólagos.
203. Szükségképpen ugyanez vonatkozik azon kötelezettségvállalásokra, amelyek az említett szállítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azokhoz szorosan kapcsolódó, a tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑1. függelékének 12. pontjában és 8‑A‑2. függelékének 17. pontjában, valamint 8‑B‑1. függelékének 11. pontjában felsorolt kiegészítő szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférés összekapcsolására irányulnak.
– Közúti szállítás
204. A tervezett megállapodás 8. fejezetében szereplő, a jelen vélemény 51. pontjában összefoglalt, és az e fejezethez csatolt mellékletek 8‑A‑1. függelékének 11.D. pontjával, a 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelékének 16.D. pontjával, továbbá 8‑B‑1. függelékének 11.C. pontjával együttesen értelmezett elvekből következik, hogy e megállapodás korlátozások nélkül liberalizálja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti, a 2. módozat szerint nyújtott közúti szolgáltatásokat, továbbá bizonyos mértékben liberalizálja a 3. és 4. módozat szerint nyújtott szolgáltatásokat.
205. Az Unió ezáltal kötelezettséget vállal arra, hogy lehetővé teszi a szingapúri szolgáltatók számára, hogy legalább olyan kedvező feltételek mellett folytassanak az Unióban közúti utas‑ és áruszállítási tevékenységet, mint amelyek az uniós szolgáltatókra alkalmazandók. A Szingapúri Köztársaság hasonló kötelezettséget vállal az uniós szolgáltatók tekintetében.
206. Az Unió említett kötelezettségvállalásai az uniós közös szabályok által jelentős részben már szabályozott területekre vonatkoznak.
207. Azok a nem kevésbé kedvező feltételek ugyanis, amelyekben a szingapúri szolgáltatók e kötelezettségvállalásoknak megfelelően az Unióban a közúti szállítási szolgáltatások nyújtására vonatkozóan részesülnek, nagy részben megfelelnek az 1071/2009, az 1072/2009 és az 1073/2009 rendeletben megállapított közös szabályokkal szabályozott elemeknek.
208. E rendeletek, amelyek a közös közlekedési politika hatálya alá tartoznak, 1. cikkükben megállapítják „a közúti fuvarozói szakm[ához] [...] és e szakma gyakorlásá[hoz]”, „[az Unióban végzett] nemzetközi közúti árufuvarozás[hoz]”, illetve „az [Unióban] autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás[hoz]” való hozzáférésre vonatkozó közös szabályokat.
209. A tervezett megállapodás hatálybalépésével a szingapúri szolgáltatók által az Unióban nyújtott közúti szállítási szolgáltatásokra – az e megállapodásban szereplő kötelezettségvállalásoknak megfelelően – olyan hozzáférési szabályozás vonatkozik majd, amely különösen az 1072/2009 és az 1073/2009 rendelettel létrehozott szabályozás elemeivel megegyező elemekre terjed ki, és amely nem lehet ezeknél kedvezőtlenebb.
210. A jelen vélemény 201. pontjában kifejtettel megegyező indok miatt meg kell állapítani, hogy ezek a nemzetközi kötelezettségvállalások az uniós közös szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak, és érinthetik vagy módosíthatják azok alkalmazási körét.
211. Az Uniónak a közúti szállítási szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalások jóváhagyására vonatkozó hatásköre ezért az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerint kizárólagos.
212. Szükségképpen ugyanez vonatkozik az e szállítási szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó, a tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑1. függelékének 12. pontjában és 8‑A‑2. függelékének 17. pontjában, valamint 8‑B‑1. függelékének 11. pontjában felsorolt kiegészítő szolgáltatásokra irányuló kötelezettségvállalásokra.
– Belvízi szállítás
213. Az Unió valamely tagállama vagy a Szingapúri Köztársaság területére korlátozódó belvízi szállítást nem említi a tervezett megállapodás, és így a tervezett megállapodás 8.7. és 8.12. cikke szerint nem tartozik a 8. fejezetében foglalt liberalizáció alá.
214. Az uniós tagállamok közötti belvízi szállítás – amelyet az 1., a 2. és a 3. módozat szerint nyújtott szolgáltatások vonatkozásában ugyan megemlít az Unió egyedi kötelezettségvállalásaik listája – sem liberalizált. A tervezett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑1. függelékének 11.B. pontjában és 8‑A‑2. függelékének 16.B. pontjában felsorolt korlátozások miatt ugyanis a szingapúri vállalkozók lényegében nem rendelkeznek hozzáférési joggal e szállítási tevékenységekhez.
215. E függelékek többek között kimondják az állampolgársági követelmények fenntartását. Továbbá tizenhárom tagállam területe ki van zárva az e szállítási szolgáltatások határon átnyúló biztosítsa alól. E tagállamok földrajzi helyzete folytán lényegében a Németországot, Ausztriát, Franciaországot, Luxemburgot és Hollandiát összekötő, valamint a Belgiumot, Franciaországot és Hollandiát összekötő belvízi hajóutakra korlátozódnak azok, amelyek a kizárással nem érintett, tagállamok közötti belvízi hajóutaknak minősülnek. Az e hajóutakhoz való hozzáférésre azonban a létező megállapodások értelmében fenntartások vonatkoznak, amelyeknek – a szingapúri vállalkozók javára történő kiterjesztése nélküli – hatályban tartását kifejezetten előírják az említett függelékek.
216. Ebből következik, hogy a belvízi szállításnak a tervezett megállapodásban való említésére legfeljebb egy különösen korlátozott terjedelmű kötelezettségvállalással együtt került sor.
217. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a nemzetközi megállapodás megkötésére vonatkozó hatáskör jellegének vizsgálata során nem kell figyelembe venni e megállapodás azon rendelkezéseit, amelyek rendkívül korlátozott hatállyal bírnak (lásd különösen: 2009. november 30‑i 1/08 vélemény [a GATS egyedi kötelezettségvállalásainak jegyzékét módosító megállapodások], EU:C:2009:739, 166. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezért a jelen esetben a tervezett megállapodás 8. fejezetében szereplő kötelezettségvállalások tekintetében a szállítás területén fennálló uniós hatáskör jellegét a tengeri, a vasúti és a közúti szállításra vonatkozó kötelezettségvállalásokat figyelembe véve kell meghatározni. Mivel a jelen vélemény 175–212. pontjában kifejtett indokok miatt az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében kizárólagos hatáskörrel rendelkezik e kötelezettségvállalások jóváhagyására, ebből következik, hogy e következtetés és a jelen vélemény 69. pontjában kifejtett következtetés együttes hatásaként az Unió kizárólagos hatáskörrel bír a fenti 8. fejezet egésze tekintetében.
218. Írország állításával szemben e következtetést nem cáfolja az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos állásfoglalását tartalmazó (21. sz.) jegyzőkönyv. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy e jegyzőkönyv nem vonatkozik a közös kereskedelempolitikára és a közös közlekedéspolitikára, és emlékeztetni arra, hogy a szóban forgó jogi aktus célja és tartalma az, ami meghatározza az esetlegesen alkalmazható jegyzőkönyveket, és nem fordítva (analógia útján lásd: 2013. október 22‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑137/12, EU:C:2013:675, 74. és 75. pont). Mivel a tervezett megállapodás nem vonatkozik az EUM‑Szerződés V. címének harmadik részében szabályozott területekre, az említett jegyzőkönyv nem releváns a jelen eljárás keretében. Ugyanez érvényes EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22. sz.) jegyzőkönyvre, amint azt a Dán Királyság egyébként a tárgyaláson kifejtette.
A szállítás területére irányuló kormányzati beszerzésekre vonatkozó kötelezettségvállalások
219. Amint az a jelen vélemény 77. pontjában megállapításra került, amennyiben a tervezett megállapodás 10. fejezetében szereplő kötelezettségvállalások a nemzetközi tengeri szállítási, vasúti szállítási, közúti szállítási és belvízi szállítási szolgáltatásokra irányuló közbeszerzésekre, valamint az e szállítási szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatásokra irányuló kormányzati beszerzésekre vonatkoznak, nem tartoznak a közös kereskedelempolitika hatálya alá.
220. E körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy az Unió a szolgáltatásokra irányuló közbeszerzésekre vonatkozó kötelezettségvállalások tekintetében rendelkezik‑e az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti kizárólagos külső hatáskörrel.
221. Amint az a jelen vélemény 75. és 76. pontjában megállapításra került, a tervezett megállapodás 10. fejezete a kormányzati beszerzések Unióban és a Szingapúri Köztársaságban történő odaítélésének lehatárolására irányuló, számos olyan szabályt tartalmaz, amelyek biztosítják, hogy az ilyen szerződések odaítélési eljárásaira a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és az átláthatóság elvének tiszteletben tartása mellett kerüljön sor.
222. A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.), valamint a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 243. o.; helyesbítés: HL 2015. L 3327., 9. o.) számos olyan közös szabályt állapít meg, amelyek lényegében annak biztosítására irányulnak, hogy a közbeszerzési szerződéseknek többek között a szállítási ágazatban történő odaítélése az Unión belül megfeleljen ugyanezen elveknek, amint azt a 2014/24 irányelv (1) preambulumbekezdése és 18. cikke, valamint a 2014/25 irányelv (2) preambulumbekezdése és 36. cikke kifejti.
223. A tervezett megállapodás hatálybalépésével a szingapúri szolgáltatóknak az Unió szállításokra irányuló közbeszerzési piacához való hozzáférésére tehát ugyanazokra az elemekre kiterjedő kötelezettségvállalások vonatkoznak majd, mint amelyeket a 2014/24 és a 2014/25 irányelv szabályoz.
224. Következésképpen a jelen vélemény 201. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azt a következtetést kell levonni, hogy az Unió az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik az e megállapodás 10. fejezetében szereplő, a szállítási szolgáltatásokra irányuló kormányzati beszerzésekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások tekintetében, mivel e kötelezettségvállalások az uniós közös szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak, és érinthetik vagy módosíthatják azok alkalmazási körét.
A közvetlen befektetéseken kívüli befektetésekre vonatkozó kötelezettségvállalások
225. A jelen vélemény 80–109. pontjában kifejtett indokok miatt a tervezett megállapodás 9. fejezetének A. szakaszában szereplő, a beruházásvédelem tárgyában tett kötelezettségvállalások az Unió közös kereskedelempolitikájának hatálya alá tartoznak, és ezért annak az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe, amennyiben azok az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti, az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében vett „külföldi közvetlen befektetésekre” irányulnak.
226. A következőkben azt kell meghatározni, hogy az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik‑e az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése alapján akkor is, amennyiben az említett A. szakasz az Unió és az említett harmadik állam közötti más külföldi befektetésekre vonatkozik.
227. E tekintetben legelőször is emlékeztetni kell arra, hogy a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetések többek között megvalósulhatnak a társasági részesedések pénzügyi befektetési célzattal, a vállalkozás irányítása és ellenőrzése befolyásolásának szándéka nélkül történő megvásárlása révén (ún. portfólióbefektetések), és ezek a befektetések az EUMSZ 63. cikk érelmében vett tőkemozgásnak minősülnek (lásd különösen: 2006. szeptember 28‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑282/04 és C‑283/04, EU:C:2006:208,19. pont; 2010. október 21‑i Idryma Typou ítélet, C‑81/09, EU:C:2010:622, 48. pont; 2011. november 10‑i Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑212/09, EU:C:2011:717, 47. pont).
228. Amint azt a főtanácsnok indítványának 367. pontjában kifejtette, a társasági részesedésszerzésen kívüli befektetéstípusok, így például bizonyos ingatlanberuházások vagy hitelügyletek, szintén a tervezett megállapodás 9. fejezete szerinti befektetéseknek minősülnek, és a társasági részesedésszerzéshez hasonlóan a tőke vagy a fizetések mozgását jelenthetik.
229. Lényegében a jelen vélemény 201. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra támaszkodva, amely szerint az Unióval kötött megállapodás – az uniós közös szabályokkal való ellentét hiánya ellenére is – az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében „érintheti” azokat, a Bizottság azt állítja, hogy a tervezett megállapodás 9. fejezetének A. szakasza érintheti az EUMSZ 63. cikket, és ezért az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
230. Márpedig – amint azt a Tanács és a Bíróság elé észrevételeket terjesztő tagállamok állítják – az említett ítélkezési gyakorlat nem ültethető át olyan helyzetre, amikor az érintett uniós szabály az EUM‑Szerződés egyik rendelkezése, és nem az annak alapján elfogadott szabály.
231. Egyrészt ugyanis ezen ítélkezési gyakorlat, amelynek lényegét az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének utolsó tagmondata fejezi ki, az 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács (AETR) ítéletből (22/70, EU:C:1971:32) ered.
232. Ezen ítélet 17–19. pontjában a Bíróság a következőket állapította meg:
„17 Minden esetben, amikor a Szerződésben meghatározott valamely közös politika végrehajtása érdekében a Közösség olyan rendelkezéseket hoz, amelyek bármely formában közös szabályokat állapítanak meg, a tagállamok sem egyénileg sem pedig közösen nem jogosultak többé e szabályokat érintő, kötelezettségeket tartalmazó megállapodásokat kötni a harmadik államokkal.
18 Amint ugyanis e közös szabályok bevezetésére sor kerül, egyedül a Közösség jogosult a közösségi jogrendszer alkalmazási területének egészére vonatkozó hatállyal harmadik államokkal szemben szerződéses kötelezettségeket vállalni és teljesíteni.
19 Következésképpen a Szerződés rendelkezéseinek végrehajtásában nem lehet szétválasztani a Közösségen belüli intézkedések rendszerét a külkapcsolatokétól.”
233. Az 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács (AETR) ítélet (22/70, EU:C:1971:32) szövegéből következik, hogy „közös szabályoknak” minősülnek a másodlagos jog azon rendelkezései, amelyeket a Közösség – jelenleg az Unió – fokozatosan vezetett be, és amennyiben az Unió ekképpen gyakorolta belső hatáskörét, ezzel párhuzamosan kizárólagos külső hatáskörrel is rendelkeznie kell annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok olyan nemzetközi kötelezettségvállalásokat tegyenek, amelyek érinthetik e közös szabályokat vagy módosíthatják azok alkalmazási körét.
234. Az 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács (AETR) ítéletben (22/70, EU:C:1971:32) szereplő – legutóbb a Bíróság ítélkezési gyakorlata (lásd különösen: 2002. november 5‑i Bizottság kontra Dánia ítélet, C‑467/98, EU:C:2002:625, 77–80. pont) által megerősített –, a kizárólagos külső hatáskör szabályával szorosan összefüggő indokolást sérti ezen, jelenleg az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének utolsó tagmondatában foglalt szabály hatályának azon esetre való kiterjesztése, amely – a jelen ügyhöz hasonlóan – nem az Unió által a számára a Szerződésekkel ráruházott belső hatáskör gyakorlása keretében bevezetett másodlagos jogszabályra vonatkozik, hanem az e Szerződések megalkotói által elfogadott elsődleges uniós jogszabályra.
235. Másrészt az EU‑ és az EUM‑Szerződésnek az azok alapján elfogadott jogi aktusok feletti elsőbbségére tekintettel, e jogi aktusok – ideértve az Unió és harmadik államok által kötött megállapodásokat – legitimációjukat az említett Szerződésekből merítik, viszont nem befolyásolhatják a rendelkezéseinek értelmét vagy terjedelmét. Az említett megállapodások ezért az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében nem „érinthetik” az elsődleges uniós jogszabályokat, vagy nem „változtathatják meg azok alkalmazási körét”.
236. A közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetések területére vonatkozó nemzetközi megállapodás – jelen esetben a Szingapúri Köztársasággal való – megkötését az uniós jog jelenleg állapotában az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti „[egyetlen] uniós jogalkotási aktus” sem írja elő.
237. Emellett, amint arra a Bizottság a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben kifejezetten rámutatott, az ilyen megállapodás megkötése nem „szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye az [Unió számára] belső hatáskörének gyakorlását” az említett 3. cikk (2) bekezdése értelmében.
238. Ebből következik, hogy az Unió nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel arra, hogy nemzetközi megállapodást kössön a Szingapúri Köztársasággal, amennyiben az a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetésekre vonatkozik.
239. Az ilyen befektetésekre vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötése viszont „a Szerződésekben meghatározott célkitűzések[nek az uniós politikák keretében történő] elérése érdekében szükséges” lehet az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdése értelmében.
240. Konkrétan, tekintettel arra, hogy a tőke és fizetések tagállamok és harmadik államok közötti, az EUMSZ 63. cikkében foglalt szabad mozgását formálisan nem köti harmadik államokat, az olyan nemzetközi megállapodások megkötése, amelyek a kölcsönösség alapján hozzájárulnak e mozgásszabadság megvalósításához, szükségesnek minősíthetők e szabad mozgás teljes körű megvalósítása érdekében, amely az EUM‑Szerződés harmadik része („Az Unió belső politikái és tevékenységei”) IV. címének („A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”) egyik célkitűzése.
241. E IV. cím a belső piac területére vonatkozó, az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozik az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontja alapján.
242. Az Unió számára az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdésében „a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges” megállapodás megkötésére biztosított hatáskör maga is megosztott hatáskör, mivel az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az Unió „a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az esetekben, ahol a Szerződések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tartozik a 3. és 6. cikkben felsorolt területekhez”, amely eset jelenleg fennáll.
243. A jelen vélemény 80–109. és 226–242. pontjából következik, hogy a tervezett megállapodás 9. fejezetének A. szakaszában szereplő kötelezettségvállalások az Unió közös kereskedelempolitikája alá tartoznak, és ezért az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe, amennyiben a szingapúri állampolgárok Unióban történő külföldi közvetlen befektetéseire és a fordított esetre vonatkoznak. E kötelezettségvállalások viszont az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartoznak, amennyiben más típusú befektetésekre vonatkoznak.
244. Ebből következik, hogy a tervezett megállapodás A. szakaszát az Unió nem hagyhatja jóvá egyedül.
245. Ezen A. szakaszt illetően több tagállamnak a Bíróság elé terjesztett írásbeli és az előtte előadott szóbeli észrevételei keretében kifejtett azon álláspontját kell végül megvizsgálni, amely szerint a tervezett megállapodás 9.10. cikke nem tartozik az Uniónak sem a kizárólagos, sem pedig a tagállamokkal megosztott hatáskörébe, ezért kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik.
246. Az említett, „Kapcsolat más megállapodásokkal” című 9.10. cikk az A. szakasz záró rendelkezése, és (1) bekezdésében a következőket írja elő:
„E megállapodás hatálybalépésekor az Unió tagállamai és Szingapúr közötti [kétoldalú beruházási] megállapodások, ideértve az ezekből eredő jogokat és kötelezettségeket, hatályukat vesztik, és helyükbe e megállapodás lép.”
247. Az a körülmény, hogy az Unió és a Szingapúri Köztársaság a tervezett megállapodásba olyan rendelkezést iktatott, amelyből kifejezetten kiderül, hogy az Unió tagállamai és e harmadik állam közötti kétoldalú beruházási megállapodások hatályukat vesztik, és ezért ezen, az említett harmadik állammal uniós szinten kötött megállapodás hatálybalépésével már nem keletkeztetnek jogokat és kötelezettségeket, nem tekinthető valamely tagállami hatáskör bitorlásának, mivel e rendelkezés olyan területre vonatkozik, amelyen az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.
248. Ugyanis, amikor az Unió olyan területen köt valamely harmadik állammal megállapodást, amelyen kizárólagos hatáskört szerzett, felváltja a tagállamait. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1972. december 12‑i International Fruit Company és társai ítélet (21/72–24/72, EU:C:1972:115, 10–18. pont) óta nem vitatott, hogy az Unió a tagállamok helyébe léphet a nemzetközi kötelezettségvállalásaik tekintetében, amennyiben a tagállamok valamely Alapítószerződéssel átruházták az e kötelezettségvállalásokra vonatkozó hatásköreiket, és az Unió gyakorolja e hatásköröket.
249. Ebből következik, hogy 2009. december 1‑je, vagyis az EUM‑Szerződés hatálybalépése óta, amely kizárólagos hatáskörrel ruházta fel az Uniót a külföldi közvetlen befektetések területén, az Unió hatáskörrel rendelkezik arra, hogy egyedül jóváhagyja az általa és valamely harmadik állam által kötött megállapodás azon rendelkezését, amely kimondja, hogy úgy kell tekinteni, hogy az Unió által kötött e megállapodás hatálybalépésével ez utóbbi felváltja az Unió és a harmadik állam által korábban kötött kétoldalú megállapodásokat.
250. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdése értelmében az Unió általi felhatalmazás hiányában a tagállamok nem fogadhatnak el kötelező erejű jogi aktusokat olyan területeken, amelyek az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Márpedig a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló, 2012. december 12‑i 1219/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 40. o.) – szigorú feltételek mellett – kétségkívül felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy hatályban tartsák a harmadik államokkal fennálló, a közvetlen befektetésekre vonatkozó kétoldalú megállapodásaikat, vagy ilyen megállapodásokat kössenek, amíg nincsen a közvetlen befektetésre vonatkozó megállapodás az Unió és e harmadik állam között. Amint azonban az Unió és az említett harmadik állam közötti ilyen megállapodás hatályba lép, e felhatalmazás hatályát veszti.
251. Következésképpen hatástalan azon érvelés, amely szerint a tagállamoknak lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy az Unió által kötött megállapodásban szereplő külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó kötelezettségvállalások hatálybalépését követően olyan jogi aktusokat fogadjanak el, amelyek meghatározzák az ugyanezen harmadik állammal korábban kötött kétoldalú megállapodásokban szereplő, e területre vonatkozó kötelezettségvállalásokat.
252. A fentiekből következően a tervezett megállapodás 9.10. cikke – e megállapodás 9. fejezete A. szakaszának többi rendelkezéséhez hasonlóan – az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, amennyiben a tagállamok és a Szingapúri Köztársaság által kötött kétoldalú beruházási megállapodásokban szereplő, a külföldi közvetlen befektetésekre irányuló kötelezettségvállalásokra vonatkozik.
253. Amennyiben a tervezett megállapodás 9‑D. mellékletéből az következik, hogy több tagállam az Unióhoz való csatlakozása előtt kétoldalú beruházási megállapodást kötött a Szingapúri Köztársasággal, pontosítani kell, hogy a fentebb említett megállapítást nem gyengíti az EUMSZ 351. cikk, amelynek értelmében „[a]z egyrészről egy vagy több tagállam, másrészről egy vagy több harmadik állam által egymás között 1958. január 1‑je előtt, illetve a csatlakozó államok esetében a csatlakozásukat megelőzően kötött megállapodásokból eredő jogokat és kötelezettségeket a Szerződések rendelkezései nem érintik.”
254. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 351. cikk célja, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára azon jogok tiszteletben tartását, amelyet a harmadik államok e korábbi egyezményekből a nemzetközi jog alapján élveznek (az EGK 234. cikket és az EK 307. cikket illetően, amelyek szövegét lényegében átvette az EUMSZ 351. cikk, lásd: 1980. október 14‑i Burgoa ítélet, 812/79, EU:C:1980:231, 8. pont; 2000. július 4‑i Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑84/98, EU:C:2000:359, 53. pont; 2009. március 3‑i Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑205/06, EU:C:2009:118, 33. pont). Márpedig a jelen esetben nem kell lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy tiszteletben tartsák azon jogokat, amelyeket a Szingapúri Köztársaság a jövőben élvezni kíván az említett kétoldalú megállapodásokból. A tervezett megállapodás 9.10. cikkéből ugyanis az következik, hogy e harmadik állam kifejezi azon szándékát, hogy az említett kétoldalú megállapodások hatályukat veszítik az említett megállapodás hatálybalépésével.
255. A fentiek összességéből következően az Unió a tagállamok helyébe lép az olyan területeken vállalt nemzetközi kötelezettségek tekintetében, amelyek – a külföldi közvetlen befektetések terültéhez hasonlóan – kizárólagos hatáskörébe tartoznak, ugyanakkor a tervezett megállapodás 9.10. cikke – az e megállapodás 9. fejezete A. szakaszának a Bírósághoz a jelen eljárásban benyújtott változata szerint – olyan kötelezettségvállalásokra is irányul, amelyek a tagállamok és a Szingapúri Köztársaság által kötött kétoldalú beruházási megállapodásokban a közvetlen befektetéseken kívüli más befektetéseket is érinthetnek.
256. A jelen vélemény 245–255. pontjában kifejtett indokok összessége miatt nem fogadható el azon érvelés, amely szerint a tervezett megállapodás 9.10. cikkéhez hasonló rendelkezés nem szerepelhet az Unió által kötött megállapodásban, mivel az kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az Unió ezen 9.10. cikk jóváhagyására vonatkozó hatásköre megfelel a jelen vélemény 243. pontjában megállapított hatáskörnek az e megállapodás 9. fejezetének A. szakaszában szereplő többi rendelkezés jóváhagyása tekintetében.
A tervezett megállapodás intézményi rendelkezéseinek jóváhagyására vonatkozó hatáskörről
Információcsere, értesítés, ellenőrzés, együttműködés, közvetítés és döntéshozatali jogkör
257. A tervezett megállapodás különböző, az információcserére, az értesítésre, az ellenőrzésre, az együttműködésre és a közvetítésre vonatkozó kötelezettségeket és eljárásokat, valamint döntéshozatali jogkört vezet be. E célból ugyanis külön intézményi keretet hoz létre, amely a Kereskedelmi Bizottságból, valamint négy, ahhoz kapcsolódó szakbizottságból áll, nevezetesen az Árukereskedelmi Bizottságból, az egészségügyi és növény‑egészségügyi intézkedésekkel foglalkozó bizottságból (ún. SPS‑bizottság), a Vámügyi Bizottságból, továbbá a szolgáltatáskereskedelemmel, beruházásokkal és kormányzati beszerzésekkel foglalkozó bizottságból. A Kereskedelmi Bizottság és az említett szakbizottságok felállítását e megállapodás 17.1. és 17.2. cikke írja elő.
258. Az említett megállapodás árukereskedelemre vonatkozó 2. fejezete 2.11. cikkében kötelezi valamennyi felet arra, hogy az exportengedélyezési eljárásaikat közöljék az Árukereskedelmi Bizottsággal, és meghatározza a tájékoztatás iránti kérelmekre vonatkozó azon részletes szabályokat, amelyeket minden import‑ és exportengedélyezési eljárásra vonatkozóan a másik félnek teljesítenie kell.
259. Emellett e megállapodás 2.13. és 2.15. cikke értelmében e szakbizottság valamely fél vagy a Kereskedelmi Bizottság kérelmére ülésezik, nyomon követi e fejezet végrehajtását, és határozat révén módosíthatja annak mellékleteit.
260. A tervezett megállapodásnak a kereskedelmi intézkedésekről szóló 3. fejezete 3.2., 3.7. és 3.11. cikkében megállapítja a dömpingellenes, a kiegyenlítő és a védintézkedések bevezetésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat. E megállapodás 3.12. és 3.13. cikke konzultációt ír elő az ezen intézkedések alkalmazása tárgyában.
261. A tervezett megállapodásnak a kereskedelem technikai akadályairól szóló 4. fejezete 4.4–4.11. cikkében a piacra jutás megkönnyítése céljából információcserét és együttműködést ír elő a szabványosítás és a megfelelőség‑értékelés területén. E megállapodás 4.12. cikke továbbá előírja, hogy a felek e 4. fejezet végrehajtása érdekében bármely intézkedést elfogadhatnak az Árukereskedelmi Bizottság határozata útján.
262. A tervezett megállapodásnak az állat‑ és növény‑egészségügyi intézkedésekkel foglalkozó 5. fejezete 5.8. és 5.9. cikkében meghatározza azokat a részletes szabályokat, amelyek szerint valamely fél a másik féltől származó áruk importőreként ellenőrző látogatásokat tehet ez utóbbinál vagy információkat kérhet tőle.
263. E megállapodás 5.10. cikke továbbá együttműködési és elismerési szabályokat vezet be az állatok és a növények egészségügyi helyzetét tükröző térségek meghatározása tekintetében. E rendelkezés ismerteti az egészségügyi és növény‑egészségügyi intézkedésekkel foglalkozó bizottság által e célból ellátandó feladatokat. E bizottság egyéb feladatait az említett megállapodás 5.15. és 5.16. cikke sorolja fel.
264. A tervezett megállapodás 5.11. és 5.12. cikke információcserére és értesítésre vonatkozó kötelezettséget ír elő.
265. A tervezett megállapodás vámügyről és a kereskedelem megkönnyítéséről szóló 6. fejezete 6.3., 6.4. és 6.11. cikkében kötelezi a feleket arra, hogy gondoskodjanak arról, hogy az illetékes hatóságaik többek között a vámérték megállapítása terén együttműködjenek és információt cseréljenek. E megállapodás 6.17. cikkében továbbá meghatározza a Vámügyi Bizottság feladatait, és felhatalmazza a feleket arra, hogy e bizottságon belül bizonyos határozatokat meghozzanak.
266. A tervezett megállapodás 7.7. cikke a megújuló energiaforrásokból való energiatermelésről szóló 7. fejezete keretében történő együttműködést, valamint végrehajtási határozatok Kereskedelmi Bizottságon belüli elfogadásának a lehetőségét írja elő.
267. E megállapodásnak a szolgáltatásokról, letelepedésről és elektronikus kereskedelemről szóló 8. fejezete 8.16. cikkében előírja, hogy az Unió és a Szingapúri Köztársaság illetékes hatóságai közös ajánlást dolgoznak ki a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről, és azt továbbítják a szolgáltatáskereskedelemmel, beruházásokkal és kormányzati beszerzésekkel foglalkozó bizottságnak. E fejezet a távközlés (8.48. cikk) és az elektronikus kereskedelem (8.61. cikk) területén való együttműködésről is rendelkezik.
268. A tervezett megállapodás 9.4. cikkének (3) bekezdése szerint a felek a Kereskedelmi Bizottság határozata alapján megállapodhatnak abban, hogy az ugyanezen cikk (2) bekezdésében felsoroltakhoz hasonló, bizonyos típusú intézkedések is jelenthetik az e megállapodás 9. fejezete alá tartozó beruházások tisztességes és méltányos elbánásának megsértését.
269. A tervezett megállapodás 10.18–10.20. cikke a kormányzati beszerzésekről szóló 10. fejezetben szabályozott területeken a szolgáltatáskereskedelemmel, beruházásokkal és kormányzati beszerzésekkel foglalkozó bizottság keretében igénybe vehető konzultációkat és meghozható határozatokat tartalmazza.
270. E megállapodásnak a szellemi tulajdonjogokról szóló 11. fejezete 11.8. cikkében a közös jogkezelő szervezetek közötti együttműködést ír elő. Az említett megállapodás 11.23. cikke ezenfelül döntéshozatali jogköröket biztosít a Kereskedelmi Bizottság számára, továbbá a 11.51. és 11.52. cikkében információcserére kötelezi a feleket.
271. A tervezett megállapodásnak a versenyről és kapcsolódó kérdésekről szóló 12. fejezete előírja a felek jogszabályainak alkalmazása területén való együttműködést (12.11. cikk) és konzultációs kötelességét, amennyiben valamelyik fél azt kéri (12.13. cikk).
272. A tervezett megállapodás 13.15. cikke azt a kötelezettséget írja elő a felek számára, hogy a versenyről és fenntartható fejlődésről szóló 13. fejezet végrehajtása érdekében jelöljenek ki egy hivatalt, amely kapcsolattartó pontként szolgál a másik fél felé. Kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottság létrehozatalát is előírja e végrehajtás felülvizsgálata céljából. E fejezet 13.16. cikke pontosítja az e kapcsolattartó pontok és e bizottság által azon esetben ellátandó feladatokat, ha a felek nem értenek egyet az e fejezet alá tartozó valamely kérdés tekintetében. E fejezet 13.17. cikke hozzáfűzi, hogy amennyiben ezen ügyet a bizottságnak nem sikerül megfelelő módon rendeznie, szakértői testületnek kell azt megvizsgálnia. Ugyanezen cikk meghatározza e vizsgálat részletes eljárási szabályait.
273. A tervezett megállapodás 13. fejezetének egyéb rendelkezései számos együttműködési és információcserére irányuló eljárást írnak elő a munkavállalók szociális védelme (13.4. cikk) és a környezetvédelem (13.7. és 13.10. cikk) területén.
274. A tervezett megállapodás 16. fejezete a felek közötti közvetítő mechanizmust hoz létre. E megállapodás 13.16. cikke alapján e mechanizmus nem alkalmazandó annak 13. fejezetére. A szóban forgó 16. fejezet lehetővé teszi a felek számára, hogy a tervezett megállapodás 2–12. fejezetével kapcsolatos nézeteltérések esetén kölcsönösen kielégítő megoldásokat keressenek.
275. A jelen vélemény 257–274. pontjában említett rendelkezések és mechanizmusok a tervezett megállapodás érdemi rendelkezései hatékonyságának biztosítására irányulnak, és lényegében az együttműködési módszerekre, az információcserével kapcsolatos kötelezettségekre, valamint bizonyos döntéshozatali jogkörökre vonatkozó szervezeti struktúrát hoznak létre.
276. A Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásokra vonatkozó hatáskörébe beletartozik az, hogy e kötelezettségvállalásokat intézményi rendelkezésekkel egészítse ki. Ezeknek a megállapodásban való jelenléte nem befolyásolja e megállapodás megkötésére vonatkozó hatáskör jellegét. E rendelkezések ugyanis járulékos jellegűek, és így ugyanazon hatáskörbe tartoznak, mint az azokat kiegészítő érdemi rendelkezésekre vonatkozó hatáskörök (lásd ebben az értelemben különösen: 1977. április 26‑i 1/76 vélemény [a belvízi hajók ideiglenes leszerelésére vonatkozó európai alap létrehozásáról szóló megállapodás], EU:C:1977:63, 5. pont; 1979. október 4‑i 1/78 vélemény [nemzetközi nyersgumi‑egyezmény], EU:C:1979:224, 56. pont; 2013. október 22‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑137/12, EU:C:2013:675, 70. és 71. pont).
277. Mivel – amint a jelen véleményből kiderül – a tervezett megállapodás 2–8. és 10–13. fejezetének valamennyi érdemi rendelkezése az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, az e vélemény 258–267. és 269–273. pontjában említett rendelkezések a jelen vélemény előző pontjában kifejtett indok miatt szintén e hatáskörbe tartoznak. Ugyanez érvényes a tervezett megállapodás 17. fejezetére, amennyiben az az Árukereskedelmi Bizottságra, az egészségügyi és növény‑egészségügyi intézkedésekkel foglalkozó bizottságra és a Vámügyi Bizottságra vonatkozik.
278. A tervezett megállapodás – jelen vélemény 268. pontjában említett – 9.4. cikkének (3) bekezdése e megállapodás 9. fejezetének A. szakaszában szerepel, és ezért az e vélemény 243. és 244. pontjában tett megállapítások vonatkoznak rá.
279. A tervezett megállapodásnak a közvetítő mechanizmusról szóló 16. fejezete – csakúgy, mint az Árukereskedelmi Bizottságra, az egészségügyi és növény‑egészségügyi intézkedésekkel foglalkozó bizottságra és a Vámügyi Bizottságra vonatkozó rendelkezéseken kívüli, e megállapodás 17. fejezetében szereplő intézményi és záró rendelkezések – többek között az e megállapodás 9. fejezetének A. szakaszában szereplő rendelkezésekre vonatkoznak, és ezért a jelen vélemény 243. és 244. pontjában kifejtett indokok miatt nem kötheti meg azt egyedül az Unió. Ugyanez érvényes egyébként a tervezett megállapodás 1. fejezetére, amennyiben e fejezet összességében határozza meg e megállapodás tárgyát és céljait, és többek között a 9. fejezetének A. szakaszát érinti.
Átláthatóság
280. A tervezett megállapodás „Átláthatóság” című 14. fejezete az e megállapodás többi fejezetében említett területekre alkalmazandó szabályokat állapít meg, fenntartva az e fejezetekben az átláthatóságra vonatkozóan előírt különös rendelkezéseket.
281. Az e fejezetben szereplő kötelezettségvállalásokkal a felek legelőször is biztosítják, hogy bármely, a tervezett megállapodás alá tartozó területtel kapcsolatos, általánosan alkalmazandó intézkedés egyértelmű és könnyen hozzáférhető lesz, és hogy kellő időt biztosítanak ezen intézkedések közzététele és hatálybalépése között (14.3. cikk). Következésképpen kötelezettséget vállalnak arra, hogy kapcsolattartó pontok kijelölésével és bizonyos típusú tájékoztatáskérések megválaszolásával előmozdítják a kommunikációt az e megállapodásban szereplő valamennyi kérdésben. Végül biztosítják, hogy az említett megállapodás keretében lefolytatott és a másik fél személyeinek, áruinak és szolgáltatásainak érdekeit érintő valamennyi eljárás megfeleljen a megfelelő ügyintézés elvének, valamint pártatlan és független bíróság előtt megtámadható legyen (14.5–14.7. cikk).
282. E kötelezettségvállalások olyan intézkedésekre alkalmazandók, amelyeket a felek a tervezett megállapodás 2–13. fejezete alá tartozó területeken tesznek. Az ezekhez kapcsolódó átláthatósági szabályok tehát e fejezetek érdemi rendelkezései hatékonyságának biztosítására irányulnak. E szabályok tehát járulékos jellegűek, és ugyanazon hatáskör alá tartoznak, mint amelyek alá az említett érdemi rendelkezések. Mivel az érdemi rendelkezések a jelen vélemény 243. pontjában megjelölt mértékben az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartoznak, a tervezett megállapodás 14. fejezetét az Unió nem hagyhatja egyedül jóvá.
283. Az átláthatóságra vonatkozó azon különös szabályok azonban, amelyeket a tervezett megállapodás 2–8. és 10–13. fejezete egyedül mond ki, mint az ezen megállapodás 4.8., 6.15., 8.17., 8.45., 12.9. és 13.3. cikkében szereplő szabályok, az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak.
284. Amennyiben egyes tagállamok arra hivatkoztak, hogy az említett átláthatósági szabályok, mivel kötelezik az uniós hatóságokat – ideértve a tagállami hatóságokat is – a megfelelő ügyintézés és a hatékony bírói jogvédelem elvének tiszteletben tartására, kizárólag a tagállamok közigazgatási és bírósági eljárásaira vonatkozó hatáskörébe tartoznak, elegendő rámutatni, hogy a tervezett megállapodás 14. fejezetében és a jelen vélemény előző pontjában említett rendelkezésekben szereplő szabályok nem tartalmaznak semmilyen, a tagállamok közigazgatási vagy bírósági szervezetére vonatkozó kötelezettségvállalást, hanem azt tükrözik, hogy mind az Unió, mind pedig a tagállamok a megállapodás alkalmazásakor kötelesek tiszteletben tartani az Unió alapelveit és az alapvető jogokat, mint a megfelelő ügyintézés és a hatékony bírói jogvédelem elve. A 14. fejezet ezért nem tekinthető úgy, mint amely a kizárólag a tagállamokhoz tartozó hatásköröket bitorolja.
Vitarendezés
– A befektetők és az államok közötti vitarendezés
285. Amint azt a tervezett megállapodás 9.11. cikkének (1) bekezdése kimondja, a 9. fejezetének B. szakasza olyan vitarendezési rendszert hoz létre, amely „alkalmazandó a felperes egyik fél és az alperes másik fél közötti jogvitára, amelyet az A. szakasz (Beruházásvédelem) rendelkezéseit állítólag megsértő bánásmód miatt kezdeményeztek, amely feltehetően veszteséget vagy kárt okozott a jogosult vagy annak helyben alapított vállalkozása számára”.
286. E megállapodás 9.11. cikke (2) bekezdésének a) és e) pontjából következik, hogy nem csak az Unió, hanem azok az uniós tagállamok is felek lehetnek e jogvitákban alperesként, amelyeket az Unió az említett megállapodás 9.15. cikkének (2) bekezdése alapján ekként jelölt ki, vagy amelyek ugyanezen megállapodás 9.15. cikkének (3) bekezdése alapján alperesnek minősülnek.
287. Amennyiben a vita nem rendezhető békésen vagy a tervezett megállapodás 9.12. vagy 9.13. cikke szerinti konzultáció révén, az érintett befektető e megállapodás 9.15. cikke alapján választottbírósági eljárásra irányuló szándéknyilatkozatot nyújthat be. Ugyanezen megállapodás 9.16. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy e szándéknyilatkozat keltétől számított három hónap elteltét követően e befektető „a keresetet [az e cikkben felsorolt] vitarendezési mechanizmusok egyikének keretében” nyújthatja be.
288. A tervezett megállapodás 9.16. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy ugyanezen cikk (1) bekezdése „magában foglalja az alperes beleegyezését a választottbírósági eljárás iránti kereset [...] benyújtásához”.
289. E megállapodás 9.17. cikke felsorolja mindazokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a jogvita választottbíróság elé vihető legyen. E cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében e feltételek egyike, hogy a felperes „visszavonja a nemzeti bírósághoz benyújtott, az A. szakasz (Beruházásvédelem) rendelkezéseit állítólagosan megsértő bánásmódra vonatkozó bármely függőben lévő keresetét”.
290. A jelen vélemény 30. pontjában kifejtettek sérelme nélkül, a Bíróságnak kell határoznia az ilyen vitarendezési eljárás létrehozására irányuló hatáskör jellegéről. E tekintetben igaz ugyan – amint az a 9.17. cikkéből kiderül –, hogy a tervezett megállapodás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valamely, szingapúri befektető és tagállam közötti jogvita az említett tagállam bíróság elé vihető legyen, mindazonáltal ez a felperes befektető mérlegelésére hagyott puszta lehetőség.
291. Ez utóbbi ugyanis e megállapodás 9.16. cikke alapján határozhat úgy, hogy választottbírósági eljárásra utalja az említett jogvitát, anélkül hogy az említett tagállam azt kifogásolhatná, mivel az erre vonatkozó beleegyezését az említett megállapodás 9.16. cikkének (2) bekezdése alapján már megszerezettnek kell tekinteni.
292. Márpedig az ilyen eljárás, amely kivonja a jogvitákat a tagállamok joghatósága alól, nem minősülhet tisztán járulékos jellegűnek a jelen vélemény 276. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében, és ezért azt nem lehet a tagállamok beleegyezése nélkül bevezetni.
293. Ebből következik, hogy a tervezett megállapodás 9. fejezete B. szakaszának jóváhagyása nem az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, hanem az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe.
– A felek közötti vitarendezés
294. A tervezett megállapodás 15. fejezetének célja a felek között esetlegesen felmerülő jogviták megelőzése és szabályozása. A tervezett megállapodás 15.2. cikke értelmében e fejezet alkalmazandó „az e megállapodás rendelkezéseinek értelmezéséből és alkalmazásából eredő bármilyen véleménykülönbség rendezésére, kivéve ha e megállapodás kifejezetten másképp rendelkezik”.
295. Amint azt a jelen vélemény 154. pontja kifejtette, a tervezett megállapodás 15. fejezetében foglalt vitarendezési eljárás nem alkalmazható annak 13. fejezetére. Ezen eljárás viszont alkalmazható a felek között a – többek között –tervezett megállapodás 2–12. fejezetében szereplő érdemi rendelkezések értelmezésére és alkalmazására vonatkozó jogviták rendezésére.
296. A tervezett megállapodás 15.4. cikke előírja, hogy amennyiben a feleknek konzultáció igénybevételével nem sikerült rendezniük a jogvitát, a panasztevő fél e cikknek megfelelően kérheti különleges választottbírói testület felállítását. E megállapodás 15.19. cikke értelmében az ilyen testület minden döntése kötelező a felekre nézve.
297. A tervezett megállapodás 15.21. cikke pontosítja, hogy a panasztevő fél dönthet úgy, hogy nem veszi igénybe e vitarendezési eljárást, és helyette a WTO keretében kezdeményez eljárást, feltéve, hogy amint az ily módon rendelkezésre álló két vitarendezési eljárás egyike alapján eljárást kezdeményezett, ugyanezen tárgyban nem kezdeményezhet más eljárást a másik vitarendezési eljárás alapján.
298. Az e 15. fejezet jóváhagyására irányuló uniós hatáskört illetően mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az Unió hatásköre a nemzetközi kapcsolatok terén, valamint a nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó joga szükségszerűen kiterjed arra is, hogy önmagát olyan bíróság határozatainak vesse alá, amelyet ilyen megállapodások alapján hoznak létre vagy jelölnek ki az utóbbi megállapodások rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása érdekében (1991. december 14‑i 1/91 vélemény [EGT‑Megállapodás, I.], EU:C:1991:490, 40. és 70. pont; 2011. március 8‑i 1/09 vélemény [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás], EU:C:2011:123, 74. pont; 2014. december 18‑i 2/13 vélemény [Az Unió csatlakozása az EJEE‑hez], EU:C:2014:2454, 182. pont).
299. Az Unió nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó hatásköre hasonlóképpen szükségszerűen kiterjed arra, hogy önmagát olyan testület határozatainak vesse alá, amely maga ugyan formálisan nem bíróság, azonban lényegében bírósági feladatokat lát el, mint a WTO‑egyezmény keretében létrehozott vitarendezési testület.
300. Amint a jelen vélemény 30. pontjában kifejtésre és a 290. pontban felidézésre került, a jelen eljárás nem arra a kérdésre vonatkozik, hogy a tervezett megállapodás rendelkezései összeegyeztethetőek‑e az uniós joggal.
301. Ezért a jelen vélemény 298. pontjában hivatkozott vélemény iránti eljárások esetével szemben nem kell megvizsgálni, hogy a tervezett megállapodás 15. fejezetében foglalt vitarendezési eljárások megfelelnek‑e ezen véleményekben kifejtett szempontoknak, különösen az uniós jog autonómiájának tiszteletben tartására vonatkozó szempontnak.
302. Mivel e megállapodás 15. fejezete az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti, e megállapodás értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos viták rendezéséről szól, a jelen vélemény nem vonatkozik a Bíróságnak az unós jog értelmezésére vonatkozó, az Unión belüli jogviták rendezése tekintetében fennálló hatáskörére sem (e hatáskör tárgyában lásd különösen: 2006. május 30‑i Bizottság kontra Írország ítélet [usine MOX], C‑459/03, EU:C:2006:345, 132. pont; 2011. március 8‑i 1/09 vélemény [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás], EU:C:2011:123, 78. pont).
303. A jelen eljárás keretein belül elegendő rámutatni, hogy az e fejezetben foglalt vitarendezési eljárás a tervezett megállapodás érdemi rendelkezései intézményi keretének részét képezi. Mivel ezen eljárás az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti jogvitákra vonatkozik, a tervezett megállapodás 9. fejezetének B. szakaszában foglalt, a befektetők és az államok közötti vitarendezéstől eltérően nem vonja ki a tagállamok vagy az Unió joghatósága alól e jogvitákat. E körülmények között a jelen vélemény 276. pontjában felidézett, az ítélkezési gyakorlatban kialakított szabály alkalmazandó.
304. Az e 15. fejezetben szabályozott jogviták többek között vonatkozhatnak a tervezett megállapodás 9. fejezete A. szakaszának rendelkezéseire. Következésképpen a jelen vélemény 243. és 244. pontjában kifejtettekkel megegyező indokok miatt az említett 15. fejezetet nem hagyhatja egyedül jóvá az Unió.
A vélemény iránti kérelemre adandó válasz
305. A fenti megfontolások összességére tekintettel a tervezett megállapodás az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, kivéve az alábbi, az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozó rendelkezéseket:
– az e megállapodás 9. fejezete (Beruházások) A. szakaszának (Beruházásvédelem) rendelkezései, amennyiben azok az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti közvetlen befektetéseken kívüli más befektetésekkel kapcsolatosak;
– az e 9. fejezet B. szakaszának (A beruházó és az állam közötti vitarendezés) rendelkezései; és
– az említett megállapodás 1. fejezetének (Célkitűzések és általános fogalommeghatározások), 14. fejezetének (Átláthatóság), 15. fejezetének (Vitarendezés), 16. fejezetének (Közvetítő mechanizmus) és 17. fejezetének (Intézményi, általános és záró rendelkezések) rendelkezései, amennyiben azok az említett 9. fejezet rendelkezéseihez kapcsolódnak, és amennyiben ez utóbbiak az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartoznak.
A fenti indokok alapján a Bíróság (teljes ülés) a következő véleményt adja:
Az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, kivéve az alábbi, az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozó rendelkezéseket:
– az e megállapodás 9. fejezete (Beruházások) A. szakaszának (Beruházásvédelem) rendelkezései, amennyiben azok az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti közvetlen befektetéseken kívüli más befektetésekkel kapcsolatosak;
– az e 9. fejezet B. szakaszának (A beruházó és az állam közötti vitarendezés) rendelkezései; és
– az említett megállapodás 1. fejezetének (Célkitűzések és általános fogalommeghatározások), 14. fejezetének (Átláthatóság), 15. fejezetének (Vitarendezés), 16. fejezetének (Közvetítő mechanizmus) és 17. fejezetének (Intézményi, általános és záró rendelkezések) rendelkezései, amennyiben azok az említett 9. fejezet rendelkezéseihez kapcsolódnak, és amennyiben ez utóbbiak az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartoznak.
Lenaerts Tizzano Silva de Lapuerta
Ilešič Bay Larsen von Danwitz
Da Cruz Vilaça Juhász Berger
Prechal Vilaras Regan
Rosas Borg Barthet Malenovský
Bonichot Arabadjiev Toader
Šváby Jarašiūnas Fernlund
Vajda Biltgen
Jürimäe Lycourgos
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. május 16‑i nyilvános ülésen.
A. Calot Escobar | | K. Lenaerts |