T‑215/06. sz. ügy
American Clothing Associates SA
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy – Juharfalevelet ábrázoló közösségi ábrás védjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Szolgáltatási védjegy – A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja – A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke – Az OHIM fórumai és az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett jogi elemek”
Az ítélet összefoglalása
1. Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács határozatának jogszerűsége
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, h) pont, és 63. cikk, (2) bekezdés)
2. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A Párizsi Uniós Egyezmény alapján elutasítandó védjegyek
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, h) pont)
3. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A Párizsi Uniós Egyezmény alapján elutasítandó védjegyek
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, h) pont)
4. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A Párizsi Uniós Egyezmény alapján elutasítandó védjegyek
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, h) pont)
1. Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának a szolgáltatási védjegyekre történő alkalmazhatósága olyan előzetes kérdés, amelynek a megoldására szükség van a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendeletnek az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontja megsértésére alapított jogalapra tekintettel történő helyes alkalmazásának a biztosításához. Annak meghatározása céljából ugyanis, hogy a bejelentett védjegy a szolgáltatások vonatkozásában olyan védjegynek minősül‑e, amelynek lajstromozása ellentétes lehet a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontjával, meg kell vizsgálni, hogy ez a rendelkezés alkalmazandó‑e a szolgáltatási védjegyekre. Amennyiben nem ez a helyzet, e védjegy szolgáltatásokra vonatkozóan történő lajstromozásának a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) általi megtagadása ténylegesen a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontja megsértésének minősül anélkül, hogy szükség lenne annak vizsgálatára, hogy a bejelentett védjegy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett elemeket magában foglalja‑e.
Ezért az említett kérdés a jogvita fellebbezési tanács elé vitt jogi elemeihez tartozik akkor is, ha a védjegybejelentő erről nem nyilatkozott, illetőleg ha a fellebbezési tanács elmulasztott döntést hozni a kérdéses szempontról. Ezért ezt a kérdést fel lehet hozni első alkalommal az Elsőfokú Bíróság előtt. Ez egyaránt részét képezi a jogvita Elsőfokú Bíróság elé vitt jogi elemeinek, ez utóbbinak tehát meg kell vizsgálnia, mivel e vizsgálatra szükség van a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontjának a megsértésére alapított jogalapról való határozathozatalhoz. A bíróság ugyanis, bár csak a felek kérelmeiről kell döntenie, akiknek a feladata a jogvita kereteinek a meghatározása, nem kötheti magát kizárólag a felek által az állításaik alátámasztására felhozott érvekhez, mivel adott esetben arra kényszerülne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa.
(vö. 22–25. pont)
2. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha lajstromozásához az illetékes szerv nem járult hozzá, és az [ipari tulajdon oltalmáról szóló] Párizsi Egyezmény 6ter cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban” Ez utóbbi rendelkezés szövege kizárólag a „gyári vagy kereskedelmi védjegyeket” említi. A Párizsi Uniós Egyezmény 1. cikkének (2) bekezdéséből, 6. cikkének (2) bekezdéséből és végül 6 sexies cikkéből világosan kitűnik, hogy az egyezmény különbséget tesz egyrészt „gyári vagy kereskedelmi védjegyek”, amelyek az egyezmény 7. cikke alapján az árukra lajstromozhatók, és másrészt a „szolgáltatási védjegyek” között. Mivel a 6ter cikk csak a gyári vagy kereskedelmi védjegyeket, vagyis az áruvédjegyeket érinti, azt a következtetést kell levonni, hogy a lajstromozás és használat e rendelkezés által történő tilalma nem érinti a szolgáltatási védjegyeket.
A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja csak a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkére való hivatkozásra korlátozódik, meghatározva azt, hogy „[a] megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha […] a Párizsi Egyezmény 6ter cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban”. Mivel a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke nem érinti a szolgáltatási védjegyeket, ez utóbbiak nem minősülhetnek olyan védjegyeknek, amelyek e rendelkezés értelmében „nem részesülhetnek védjegyoltalomban”, következésképpen nem tartoznak a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában felsorolt feltétlen kizáró okok alá. Önmagában az a tény, miszerint az említett rendelet 7. cikke nem tesz különbséget az áruvédjegyek és a szolgáltatási védjegyek között, nem elegendő alap ezzel ellentétes következtetés levonására, mivel ezt a különbségtételt a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában hivatkozott Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke megállapítja. Ha ugyanis a közösségi jogalkotónak az lett volna a szándéka, hogy a szolgáltatásokra vonatkozóan is megtiltsa a „címer[t], zászló[t] és egyéb állami jelvény[t]” magában foglaló védjegyek lajstromozását, nem csak egyszerűen a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkére hivatkozott volna, hanem 40/94 rendelet 7. cikkének szövegét kiegészítette volna a „címer[ek], zászló[k] és egyéb állami jelvény[ek] […], valamint ezek bármilyen címertani utánzatának” közösségi védjegyként vagy ilyen védjegy részeként történő lajstromozására vonatkozó tilalommal anélkül, hogy pusztán a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkére történő utalással hallgatólagosan, azonban szükségszerűen különbséget tett volna az áruvédjegyek és a szolgáltatási védjegyek között.
Végül feltételezhető, hogy a 40/94 rendelet viszonylag új keletű elfogadása során a közösségi jogalkotó ismerte a szolgáltatási védjegyek modern kereskedelemben fennálló jelentőségét, és ezért a védjegyek e kategóriájára is kiterjeszthette volna a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkében az állami jelvényeknek biztosított védelmet. Azonban mivel a jogalkotó a vonatkozó rendelkezések hatályának ilyen jellegű kiterjesztését nem tartotta szükségesnek, nem a közösségi bíróság feladata az ő helyébe lépni, és e rendelkezéseknek – amelyek tartalma ad okot kétségre – contra legem értelmezését nyújtani.
(vö. 26., 28–29., 32. pont)
3. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha lajstromozásához az illetékes szerv nem járult hozzá, és az [ipari tulajdon oltalmáról szóló] Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban”. Ez utóbbi cikk ugyanis nem csak azon védjegyek lajstromozását tiltja, amelyek kizárólag állami jelvényből vagy annak „címertani” utánzatából állnak, hanem állami jelvénynek vagy ilyen jelvény „címertani” utánzatának összetett védjegy elemeként történő lajtromozását és használatát is. Ennek következtében az összetett védjegy e rendelkezés fényében történő értékelésének céljából az említett védjegy minden elemét figyelme kell venni, és függetlenül az érintett védjegy által keltett összbenyomástól, annak lajstromozásának kizárásához elegendő, hogy azok közül akár egy elem állami jelvény, vagy annak „címertani” utánzata legyen.
(vö. 64–65. pont)
4. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha lajstromozásához az illetékes szerv nem járult hozzá, és az [ipari tulajdon oltalmáról szóló] Párizsi Egyezmény 6ter cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban”. E rendelkezés célja azon gyári vagy kereskedelmi védjegyek lajstromozásának és használatának a kizárása, amelyek állami jelvényekkel azonosak, vagy azokkal bizonyos hasonlóságot mutatnak.
E tekintetben a juharfalevél ábrázolásából álló, színmeghatározás nélküli ábrás védjeggyel kapcsolatban, amelynek a lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 18. osztályba tartozó „Bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök; utazóládák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok és lószerszámok” és a 25. osztályba tartózó „Ruházat, cipők, fejfedők” tekintetében kérték, az átlagos fogyasztók, akiket e szokásos fogyasztási cikkek céloznak, és akik nem fordítanak különös figyelmet a jelvények és a védjegyek részleteire, a védjegyet a két levél szára méretének enyhe eltérése ellenére lényegében a kanadai jelvény utánzataként észlelik. A kanadai állam jelvényeként közölt juharfalevél és a bejelentett védjegy közötti összehasonlítás során valóban felmerülnek bizonyos különbségek a két levél szárának rajzát illetően, mivel a levél középső harmadának mindkét oldalán található két bevágás mélyebb a kanadai jelvény juharfalevele esetében. Azonban a jelen esetben ilyen adat, mint a bevágások pontos mélysége, soha nem szerepelt a szóban forgó jelvény címertani leírásában, csak a sokkal részletesebb, a „címertani” összehasonlítás szempontjából azonban irreleváns geometriai leírásában.
(vö. 59., 74–75. pont)