T‑212/02. sz. ügy
Commune de Champagne és társai
kontra
az Európai Unió Tanácsa és
az Európai Közösségek Bizottsága
„Megsemmisítés iránti kereset – Az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás – A megállapodást jóváhagyó határozat – Jogi hatály – Borászati termékek – Oltalom alatt álló elnevezések – Homonímián alapuló kivétel – A 2392/89/EGK rendelet és a 753/2002/EK rendelet – A »champagne« m. t. minőségi bor – A Vaud kantonbeli Champagne településről származó borok – Elfogadhatóság – Sérelmet okozó jogi aktus – Kereshetőségi jog – Személyében érintett jogalany – Okozati összefüggés – A Közösségnek felróható kár – Hatáskör hiánya”
A végzés összefoglalása
1. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek
(EK 230. cikk; az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás, 7. melléklet, 5. cikk, (8) bekezdés; 2002/309 tanácsi és bizottsági határozat, 1. cikk)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok
(EK 230. és EK 299. cikk; az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás, 14. és 17. cikk, (1) bekezdés, 7. melléklet, 5. cikk, (1)–(6) bekezdés és 2. függelék; 2002/309 tanácsi és bizottsági határozat)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok
(EK 230. cikk; az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás, 7. melléklet, 5. cikk, (1)–(6) bekezdés és 2. függelék; 2392/89 tanácsi rendelet, 29. cikk, (2) és (3) bekezdés; 753/2002 bizottsági rendelet, 36. cikk, (3) bekezdés és VI. melléklet; 2002/309 tanácsi és bizottsági határozat)
4. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés
(EK 288. cikk, második bekezdés; az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás, 7. melléklet, 5. cikk, (1)–(6) bekezdés és 2. függelék; 2002/309 tanácsi és bizottsági határozat)
1. A természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ilyen érdek csak akkor állhat fenn, ha a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi hatás kiváltására alkalmas, vagy – másként kifejezve – ha a kereset a benyújtója tekintetében előnyösebb helyzetet eredményez.
Következésképpen elfogadhatatlan a svájci Vaud kantonból származó, „champagne” elnevezés alatt forgalmazott borok termelőinek, a Vaud kantonbeli Champagne település önkormányzatának, egy borászati egyesületnek, valamint az ezen elnevezés védelmére létrejött egyesületnek a 2002/309 határozat megsemmisítése iránti keresete, amennyiben e határozat az Európai Közösség nevében jóváhagyja a Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás 7. melléklete 5. cikkének (8) bekezdését, amelynek egyetlen hatása az, hogy lehetővé teszi egy kétéves átmeneti időszak folyamán egyes, Vaud kantonból származó boroknak a Közösség területén kívül „champagne” elnevezés alatt történő forgalmazását.
E rendelkezés ugyanis a megállapodás 7. mellékletének 2. függelékében található, a Közösség területéről származó termékek listáján szereplő „champagne” elnevezésnek az ugyanezen melléklet 5. cikke (1)–(3) bekezdéseiben biztosított kizárólagos oltalom egyes, Vaud kantonból származó borok javára történő kiterjesztését valósítja meg. E körülmények között az említett 2002/309 határozat megsemmisítése azon részében, amelyben jóváhagyja ez utóbbi rendelkezést, nemcsak hogy nem eredményezne előnyösebb helyzetet a felperesek számára, de egyenesen hátrányosabb helyzetbe hozná őket, mivel eltörölné azt az átmeneti időszakot, melyet e rendelkezés a javukra megállapított.
(vö. 39., 52–53. pont)
2. Az Európai Közösség nevében többek között a Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodást jóváhagyó 2002/309 határozat nem vált ki a felperesek vonatkozásában kötelező és a jogi helyzetük megváltoztatására alkalmas joghatást Svájc területén, ezáltal nem képez az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktust.
Ugyanis valamely, az intézmények által a Szerződés alkalmazásával elfogadott jogi aktust mint a Közösség által egyoldalúan kibocsátott aktust nem lehet az EK 299. cikkben meghatározott területen kívül jogosultságokat és kötelezettségeket létrehozó aktusnak tekinteni, ennélfogva e határozat területi hatálya kizárólag e területre terjedhet ki, és semmiféle joghatást nem vált ki Svájc területén. Csak az említett, keresettel nem megtámadható megállapodás rendeltetése joghatás kiváltása Svájc területén, az ezen állam jogrendjében foglalt módon, és azt követően, hogy az erre alkalmazandó eljárások szerint megerősítésre kerül. Ily módon az említett, a Tanács és a Bizottság által a Közösség nevében és részéről elfogadott határozat nem változtatja meg a felperesek jogi helyzetét Svájc területén, mivel erre kizárólag az ezen állam által a szuverén hatáskörének gyakorlása körében elfogadott rendelkezések irányadók. Azon állítólagos sérelmet okozó hatások, melyeket a felperesek tekintetében a megállapodás Svájc területén kivált, egyedül abból a körülményből erednek, hogy a Svájci Államszövetség, szuverén módon határozva a fenti egyezmény megerősítéséről, magára nézve elismerte a megállapodás kötelező hatályát, és a megállapodás 14. cikkének megfelelően kötelezte magát arra, hogy megteszi a megállapodásból – köztük annak a „champagne” közösségi elnevezés kizárólagos oltalmára vonatkozó szabályozást tartalmazó, 7. melléklete 5. cikkének (1)–(6) bekezdéséből és 2. függelékéből – eredő kötelezettségei teljesítése érdekében szükséges intézkedéseket.
(vö. 90–91., 95. pont)
3. Ahhoz, hogy egy kereset az EK 230. cikk első bekezdése alapján elfogadható legyen, a megtámadott jogi aktusnak olyan, kötelező joghatást kiváltó aktusnak kell lennie, amely a felperes érdekeit érintheti azzal, hogy jelentősen befolyásolja jogi helyzetét. A 2002/309 határozat esetében a felperesek – tudniillik a svájci Vaud kantonból származó, „champagne” elnevezés alatt forgalmazott borok termelői, a Vaud kantonbeli Champagne település önkormányzata, egy borászati egyesület, valamint az ezen elnevezés védelmére létrejött egyesület – vonatkozásában nem ez a helyzet, amennyiben e határozat az Európai Közösség nevében jóváhagyja a Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás 7. melléklete 5. cikkének (1)–(6) bekezdését és 2. függelékét; a felsoroltak ezért nem rendelkeznek az ezen határozat elleni eljáráshoz fűződő érdekkel.
E tekintetben, bár a megállapodás említett rendelkezései a „champagne” elnevezésen fennálló kizárólagos jogot biztosítanak a Közösség területén egyes, a francia Champagne régióban ezen elnevezés alatt termelt borok javára, ez a jogi helyzet a felperesek tekintetében fennállt már a megállapodás hatálybalépésekor, valamint a kereset benyújtásának napján. A bor és a szőlőmust megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló 2392/89 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis a kereset benyújtásának idején a „champagne” elnevezés főszabály szerint nem volt használható semmiféle importbor megjelölésére sem. Egyébiránt az ezen rendelkezés (3) bekezdésében bizonyos körülmények fennforgása esetére – ha valamely, a Közösségben termelt bor földrajzi neve és egy harmadik országban található földrajzi egység neve azonos – előírt, homonímián alapuló kivétel tehát nem alkalmazható automatikusan, hanem csak az eltérés tárgyában hozott kifejezett határozatot követően. A kereset benyújtásának napjáig azonban a Vaud kantonbeli Champagne településen termelt bor tekintetében nem született a fent hivatkozott 29. cikk (2) bekezdésében előírt, a tilalomtól való eltérést engedélyező határozat, így a felperesek számára jogilag tilos volt, hogy termékeiket a „champagne” elnevezés alatt forgalmazzák.
Az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 753/2002 rendelet rendelkezései mindenesetre azt sem teszik lehetővé, hogy a felperesek az általuk a Vaud kantonbeli Champagne település területén termelt bort a „champagne” elnevezés alatt forgalmazzák a Közösségben. A 753/2002 rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében előírt, homonímián alapuló fenti kivétel ugyanis rendeltetésénél fogva nem automatikusan alkalmazandó, hanem azzal a feltétellel, hogy az adott földrajzi jelzés szerepeljen a 753/2002 rendelet VI. mellékletének listáján, mint a harmadik országok egyes földrajzi jelzései, amelyek valamely meghatározott termőhelyről származó minőségi bor jelölésére használt földrajzi jelzésekkel megegyeznek, és amelyek olyan gyakorlati feltételek esetén használhatók, amelyek biztosítják, hogy ezeket a jelzéseket meg lehessen egymástól különböztetni. Márpedig az említett VI. melléklet a mai napig üres, vagyis nem szerepel benne a „champagne” elnevezés harmadik országok azon földrajzi jelzései között, melyek a homonímián alapuló kivételre hivatkozhatnának.
Végül annak lehetősége, hogy a jövőben e borokkal kapcsolatban a 753/2002 rendelet 36. cikkének említett (3) bekezdésében foglalt, homonímián alapuló kivételre hivatkozhassanak, amennyiben a 2002/309 határozat megsemmisítésre kerül, elképzelhetetlennek tűnik, tekintettel arra, hogy a svájci jog nem ír elő elégséges feltételeket ahhoz, hogy a „champagne” településnevet tartalmazó megjelölés oltalom alatt állhasson. Egyébiránt a felperesek jogi helyzetének esetleges, például a Vaud kantonbeli „champagne” megjelölés használatát biztosító feltételek módosítása következtében történő megváltozása nem igazolhatja a felperes eljáráshoz fűződő érdekét, mert azt nem lehet jövőbeni és hipotetikus esemény függvényében vizsgálni.
(vö. 128., 133–135., 138–139., 143–145., 149–151. pont)
4. A Közösségnek az EK 288. cikk második bekezdése szerinti, szerződésen kívüli felelősségének megalapozásához több feltétel együttes fennállása szükséges, melyek a következők: az intézményeknek felróható magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés. Ami ez utóbbi feltételt illeti, a hivatkozott kárnak a felrótt magatartás közvetlen eredményének kell lennie.
Az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodásnak a „champagne” közösségi elnevezés kizárólagos oltalmára vonatkozó szabályozást tartalmazó 7. melléklete 5. cikkének (1)–(6) bekezdése és 2. függeléke a Közösség területén nem érinti a felperesek helyzetét, akik számára a bor és a szőlőmust megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló 2392/89 rendelet értelmében a Megállapodás hatálybalépésének idején már tilos volt az általuk termelt bor „champagne” elnevezés alatt történő forgalmazása. E tilalom ugyancsak következik az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 753/2002 rendeletből, amely 2003. augusztus 1‑jétől vált alkalmazhatóvá. Ebből következik, hogy a Közösség nevében az említett megállapodást jóváhagyó 2002/309 határozat a Közösség területén nem okozhatta a felperesek által állításuk szerint elszenvedett kárt, lévén az általuk megjelölt kár már az alkalmazandó közösségi szabályozás eredménye.
Ami Svájc területét illeti, azon állítólagos káros hatások, melyeket ugyanezen megállapodás a felperesek tekintetében gyakorolt, kizárólag azon körülményből erednek, hogy a Svájci Államszövetség, szuverén módon határozva a megállapodás aláírásáról és megerősítéséről, vállalta, hogy e megállapodás rá nézve kötelező hatállyal bír, és a megállapodás 14. cikkének értelmében kötelezte magát arra, hogy megteszi a megállapodásból – köztük annak a már fent hivatkozott, a „champagne” közösségi elnevezés kizárólagos oltalmára vonatkozó szabályozást tartalmazó 7. melléklete 5. cikkének (1)–(6) bekezdéséből és 2. függelékéből eredő – kötelezettségei teljesítése érdekében szükséges intézkedéseket. Tehát azon kárt, melyet a felperesek svájci területen elszenvedhettek a svájci hatóságoknak a megállapodás végrehajtása céljából hozott intézkedései következtében, nem lehet a Közösségnek felróható kárnak tekinteni, következésképpen a közösségi bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az ezen intézkedések által okozott károk megtérítése iránt benyújtott kereset elbírálására.
(vö. 200–201., 204–207. pont)