A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2010. december 22.(*)
„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2201/2003/EK rendelet – Házassági ügyek és szülői felelősség – Házasságot nem kötő szülők gyermeke – Csecsemő »szokásos tartózkodási helyének« fogalma – A »felügyeleti jog« fogalma”
A C‑497/10. PPU. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2010. október 18‑án érkezett, 2010. október 8‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Barbara Mercredi
és
Richard Chaffe
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök, A. Borg Barthet, M. Ilešič, E. Levits (előadó) és M. Berger bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére, amelyben a Bíróság eljárási szabályzatának 104b. cikke alapján az előzetes döntéshozatal iránti kérelem sürgősségi eljárásban történő elbírálását kéri,
tekintettel az első tanács e kérelemnek helyt adó, 2010. október 28‑i határozatára,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. december 1‑jei tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– B. Mercredi képviseletében M. Scott‑Manderson QC, M.‑C. Sparrow barrister és H. Newman solicitor,
– R. Chaffe képviseletében H. Setright QC, D. Williams barrister és K. Gieve solicitor,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Ossowski, meghatalmazotti minőségben, segítői: H. Walker solicitor és D. Beard barrister,
– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,
– Írország képviseletében N. Travers BL,
– az Európai Bizottság képviseletében A.‑M. Rouchaud‑Joët és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; a továbbiakban: rendelet) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az R. Chaffe, apa és B. Mercredi, anya között a jelenleg az anyával Réunion szigetén (Franciaország) tartózkodó lányuk feletti felügyeleti jog tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az 1980. évi Hágai Egyezmény
3 A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. október 25‑i Hágai Egyezmény (a továbbiakban: 1980. évi Hágai Egyezmény) 1. cikke előírja:
„Az Egyezmény célja:
a) biztosítani a bármelyik Szerződő Államba jogellenesen elvitt vagy ott elrejtett [helyesen: visszatartott] gyermekek azonnali visszajuttatását [helyesen: visszavitelét];
[...]”
4 Az egyezmény 13. cikke előírja:
„Az előző cikkben foglalt rendelkezések ellenére a megkeresett Állam igazságügyi vagy államigazgatási szerve nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy:
a) a gyermek felett felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv az elvitel vagy visszatartás időpontjában nem gyakorolta ténylegesen e jogokat, illetve előzetesen vagy utólag hozzájárult az elvitelhez vagy visszatartáshoz; […]”
5 Ezen egyezmény 19. cikke értelmében:
„A gyermek visszaviteléről az [1980. évi Hágai Egyezmény] szerinti eljárásban hozott határozat nem tekinthető a szülői felügyeleti jog érdemében való döntésnek.”
Az uniós jog
6 A rendelet 2. cikke ekként rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
1. »bíróság«: a tagállamok valamennyi, az 1. cikk alapján az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező hatósága;
[...]
7. »szülői felelősség«: egy gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jog és kötelesség, amelyet valamely természetes vagy jogi személy határozat, jogszabály hatálya, illetve jogilag kötelező megállapodás útján [helyesen: alapján] gyakorol. A szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot is;
[...]
9. »felügyeleti jog«: a gyermek gondozásával kapcsolatos jogok és kötelességek, és különösen a gyermek tartózkodási helye meghatározásának joga;
10. »láthatási jog«: különösen a gyermek korlátozott időre való elvitelének joga a szokásos tartózkodási helyétől eltérő helyre;
11. »jogellenes elvitel vagy visszatartás«: egy gyermek elvitele vagy visszatartása,
a) amennyiben azt sérti a határozat […] alapján, illetve azon tagállam joga szerint jogilag kötelező megállapodás útján [helyesen: amennyiben az sérti az azon tagállam joga szerint hozott bírósági határozat […] alapján] szerzett felügyeleti jogokat, ahol a gyermek közvetlenül az elvitel vagy visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett;
és
b) feltéve, hogy az elvitel vagy visszatartás időpontjában a felügyeleti jogokat közösen vagy önállóan ténylegesen gyakorolták, vagy gyakorolták volna, ha az elvitelre vagy visszatartásra nem kerül sor. A felügyeletet közösen gyakoroltnak kell tekinteni, ha határozat vagy jogszabály hatálya értelmében a szülői felelősség egyik gyakorlója nem határozhat a gyermek tartózkodási helyéről a szülői felelősség másik gyakorlójának hozzájárulása nélkül.”
7 A rendelet 8. cikkének szövege a következő:
„(1) Egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésékor [helyesen: a bírósághoz fordulás időpontjában] az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdést a 9., 10. és 12. cikk rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni.”
8 A rendelet 10. cikke ekként rendelkezik:
„A gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt [helyesen: a jogellenes elvitelt] vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez, és:
a) minden felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv el nem fogadja az elvitelt, illetve visszatartást;
vagy
b) a gyermek legalább egy éve tartózkodik az említett másik tagállamban azt követően, hogy a felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv tudomást szerzett, illetve tudomást szerezhetett a gyermek tartózkodási helyéről, és a gyermek beilleszkedett új környezetében, továbbá a következő feltételek közül legalább egy teljesül:
i. egy éven belül azt követően, hogy a felügyeleti jog gyakorlója tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie a gyermek tartózkodási helyéről, nem nyújtottak be a visszavitel iránti kérelmet annak a tagállamnak az illetékes hatóságaihoz, ahová a gyermeket elvitték, illetve amelyben visszatartották;
[...]
iii. a 11. cikk (7) bekezdése alapján lezárták azt az ügyet, amelyet azon tagállam bírósága előtt folytattak, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitel, illetve visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett;
iv. a gyermek visszaviteléről nem rendelkező, felügyeletről szóló határozatot hoztak annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitel, illetve visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.”
9 A rendelet 11. cikkének (8) bekezdése a következőképpen hangzik:
„Az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke szerinti visszavitelt elutasító határozat ellenére, e rendelet szerint joghatósággal rendelkező bíróság által kibocsátott későbbi, a gyermek visszavitelét elrendelő határozatok az alábbi III. fejezet 4. szakaszával összhangban hajthatók végre a gyermek visszavitelének biztosítása érdekében.”
10 A rendelet 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg, [...]annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén a gyermek jelen van.”
11 A rendelet 16. cikke értelmében:
„[e]gy bíróság megkeresettnek tekintendő [helyesen: a bírósághoz fordulás időpontjának az alábbiak tekintendők:]
a) az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában [helyesen: időpontja], amennyiben a kérelmező [helyesen: felperes] ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét;
[...]
[...]”
12 A rendelet 19. cikke előírja:
„[...]
(2) Amennyiben azonos jogalapból származó, ugyanarra a gyermekre vonatkozó szülői felelősséggel kapcsolatos eljárást különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást [helyesen: az a bíróság, amelyhez később fordultak, hivatalból felfüggeszti az eljárást azon bíróság joghatóságának megállapításáig, amelyhez elsőként fordultak].
(3) Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát megállapítják, a később megkeresett bíróság az előbbi bíróság javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.
Ebben az esetben az a fél, aki a később megkeresett bíróságnál indított eljárást, azt az elsőként megkeresett bíróságnál is megindíthatja.”
13 A rendelet 60. cikkének e) pontja értelmében a tagállamok közötti kapcsolatokban a rendelet elsőbbséget élvez az 1980. évi Hágai Egyezménnyel szemben, amennyiben az az e rendelettel szabályozott ügyekre vonatkozik.
14 Az említett egyezmény 3. cikke lényegében a rendelet 2. cikke 11. pontjának, az egyezmény 5. cikkének a) pontja a rendelet 2. cikke 9. pontjának, az egyezmény 5. cikkének b) pontja pedig a rendelet 2. cikke 10. pontjának felel meg.
15 A rendelet 62. cikke ekként rendelkezik:
„(1) Az 59. cikk (1) bekezdésében, valamint a 60. és 61. cikkben említett megállapodások és egyezmények továbbra is hatályban maradnak az e rendelet által nem érintett ügyek vonatkozásában.
(2) A 60. cikkben említett egyezmények – különösen az 1980. évi Hágai Egyezmény – a 60. cikkel összhangban továbbra is hatályban maradnak azon tagállamok között, amelyek ezen egyezmények részes felei.”
A nemzeti jog
16 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az Angliában és Walesben alkalmazandó jog értelmében a gyermek vér szerinti apja ipso iure nem gyakorol felügyeleti jogot.
17 Mindazonáltal a Children Act 1989 (a gyermekvédelemről szóló 1989. évi törvény) 4. szakasza értelmében az apa szülői felelősség gyakorlójává válhat akár akként, hogy szerepel a gyermek születési anyakönyvi kivonatában, akár azzal, hogy e felelősség vonatkozásában megállapodást köt az anyával, illetve akár a részére szülői felügyeletet biztosító bírósági végzéssel („parental responsibility order”).
18 Ezenfelül a gyermekekre vonatkozó angliai vagy walesi magánjogi eljárásokban a bíróságok az említett törvény 8. szakasza alapján hozhatnak, a High Court of Justice (England & Wales) pedig a gyermekek védelmére vonatkozó általános hatáskörében hozhat végzést. E végzések lehetővé teszik, hogy a bíróságok megállapítsák a tartózkodási helyet („residence order”) és a láthatási jogot („contact order”), bizonyos cselekmények végzését megtiltsák („prohibited steps order”), valamint különös kérdéseket rendezzenek („specific issue order”).
19 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem hivatkozik arra a nemzeti ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében azokat az angliai és walesi bíróságokat, amelyekhez felügyeleti joggal kapcsolatos végzés iránti keresettel fordultak, még akkor is megilleti ez a jog, ha maga a keresetet benyújtó fél nem rendelkezik felügyeleti joggal.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
Az alapügyben szereplő jogvita alapjául szolgáló tényállás
20 A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az alapügy Réunion szigetén született és francia állampolgárságú felperese, B. Mercredi 2000‑ben Angliába költözött, ahol egy légitársaság személyzetének tagjaként dolgozott. Angliában több évig élt élettársi kapcsolatban R. Chaffe brit állampolgárral.
21 Ebből a kapcsolatból 2009. augusztus 11‑én született francia állampolgárságú lányuk, Chloé. A gyermek születése utáni héten B. Mercredi és R. Chaffe – akik kapcsolata egy ideje már nem volt stabil, és akik azután, hogy R. Chaffe elhagyta közös lakóhelyüket, már nem éltek együtt – különváltak.
22 Chloé két hónapos korában, 2009. október 7‑én B. Mercredi és lánya Angliából Réunion szigetére távoztak, ahová másnap érkeztek meg. A gyermek apját előzetesen nem tájékoztatták az anya és a gyermek távozásáról, 2009. október 10‑én azonban levelet kapott, amelyben B. Mercredi kifejtette távozásának okait.
23 Nem vitatott, hogy 2009. október 7‑i távozását megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási helye Angliában volt. Az sem vitatott, hogy Chloé Réunion szigetére történt elvitele jogszerű volt, mivel annak időpontjában kizárólag B. Mercredi rendelkezett a rendelet 2. cikkének 9. pontja szerinti „felügyeleti joggal”.
Az apa által az Egyesült Királyságban 2009‑ben indított eljárás
24 R. Chaffe – miután 2009. október 9‑én észlelte, hogy B. Mercredi elhagyta otthonát – még aznap, telefonon keresetet nyújtott be Holman bírónál, a Duty High Court Judge‑nál. Ez utóbbi a gyermek tartózkodási helyére vonatkozó információk közlésére kötelező végzést („location order”) hozott, és elrendelte, hogy az üggyel kapcsolatos tárgyalásra előtte 2009. október 12‑én kerüljön sor.
25 2009. október 12‑én R. Chaffe kereseteket nyújtott be többek között szülői felelősség, a váltakozó tartózkodási hely és a láthatási jog megállapítása tárgyában. Holman bíró még ugyanaznap – anélkül, hogy B. Mercredi tudomást szerzett volna az érdekelt fél által benyújtott keresetről, és anélkül, hogy megjelent vagy jogilag képviseltette volna magát – végzést hozott, amelyben kötelezte B. Mercredit, hogy Chloét hozza vissza Angliába. Ez a végzés – a kétségek elkerülése céljából – pontosítja, hogy nem terjed ki a gyermek apa részére való átadására, illetve a vele fenntartandó bármiféle kapcsolatra, mivel az erre vonatkozó döntések meghozatalára egy későbbi tárgyaláson kerül sor.
26 Meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy hozzá – a rendelet 16. cikke értelmében – legkésőbb 2009. október 12‑én fordultak. Ennek ellenőrzése – adott esetben – e bíróság feladata. Mindenesetre a Bíróság feladata, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejtett ténybeli és jogi megfontolások alapján határozzon.
Az anya és az apa által Franciaországban indított eljárások
27 2009. október 28‑án B. Mercredi keresetet nyújtott be a tribunal de grande instance de Saint-Denis‑hez (saint-denis‑i fellebbviteli bíróság, Franciaország) kizárólagos szülői felügyelet, valamint Chloé lakóhelyének az ő lakóhelyén való megállapítása iránt.
28 2009. december 18‑án R. Chaffe keresetet nyújtott be ugyanezen bírósághoz, amelyben kérte, hogy az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján rendeljék el Chloé Angliába való visszavitelét. Ezt a keresetet a 2010. március 15‑én hozott ítéletben azon az alapon utasították el, hogy R. Chaffe Chloéval kapcsolatban nem rendelkezett „felügyeleti joggal” akkor, amikor ez utóbbi elhagyta az Egyesült Királyságot. Ezen ítélet ellen nem nyújtottak be fellebbezést.
29 2010. június 23‑án a tribunal de grande instance de Saint-Denis meghozta azt az ítéletet, amellyel B. Mercredinek ítélte a Chloéval kapcsolatos kizárólagos szülői felelősséget, és az anya lakóhelyén határozta meg Chloé szokásos tartózkodási helyét. Az R. Chaffe, valamint a francia kormány által a tárgyaláson előterjesztett észrevételekből kitűnik, hogy ez az ítélet még nem emelkedett jogerőre.
Az apa által az Egyesült Királyságban 2009‑ben indított eljárás állása
30 2010. április 15‑én az R. Chaffe által 2009 októberében indított ügy McFarlane bíró elé került. R. Chaffe szerint 2009. október 9‑én a High Court of Justice (England & Wales) rendelkezett joghatósággal a lánya helyzetével kapcsolatos határozatok meghozatalára, mivel Chloé abban az időpontban még nem veszítette el angliai szokásos tartózkodási helyét. Ezen túlmenően nem vitatott, hogy az Angliában és Walesben alkalmazandó jog értelmében a felügyeleti joggal kapcsolatos végzés elfogadására irányuló keresetek „felügyeleti joggal” ruházhatnak fel valamely bíróságot. R. Chaffe hozzáteszi, hogy mivel az angol bíróságokhoz szülői felelősséggel kapcsolatos keresettel fordultak, a tribunal de grande instance de Saint-Denis‑nek a rendelet 19. cikke értelmében az angol bíróság joghatóságának megállapításáig fel kellett volna függesztenie az eljárást.
31 B. Mercredi szerint az angol bíróságok nem rendelkeztek joghatósággal a Chloé helyzetével kapcsolatos határozatok meghozatalára, mert attól a naptól kezdődően, amikor őt Réunion szigetére vitték, szokásos tartózkodási helye már nem az Egyesült Királyságban, hanem Franciaországban volt.
32 McFarlane bíró szerint:
– úgy tekinthető, hogy Chloé ügyével abban az időpontban fordultak az angol bírósághoz, amikor az apa felhívta Holman bírót;
– attól az időponttól kezdődően az angol bíróság felügyeleti joggal rendelkezett Chloé felett;
– a javára szóló végzések következtében attól az időponttól kezdődően az apa is rendelkezett felügyeleti joggal;
– Chloé szokásos tartózkodási helye továbbra is Anglia volt „[...] abban az időpontban, amikor mind az angol bíróság, mind az apa felügyeleti jogot szerzett [a gyermek] felett, és az angol bíróság arról határozott, hogy Chloé maradjon az ő joghatósága alatt, vagy térjen vissza oda”, valamint
– következésképpen 2009. október 9‑én az angol bíróságok rendelkeztek joghatósággal a Chloé helyzetével kapcsolatos határozatok meghozatalára.
Az anya által az Egyesült Királyságban indított eljárás
33 2010. július 12‑én B. Mercredi a High Court of Justice (England & Wales) határozatai ellen fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
34 Az említett bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmében megállapítja, hogy annak érdekében, hogy meg tudja határozni a Chloéval kapcsolatos szülői felelősség vonatkozásában az uniós jog alapján joghatósággal rendelkező bíróságot, tisztázni kell a gyermek rendelet 8. és 10. cikke szerinti szokásos tartózkodási helyének meghatározása tekintetében alkalmazandó kritériumokat.
35 A kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül úgy véli, hogy az „intézmény vagy más szerv” rendelet szerinti fogalmától függ az arra a kérdésre adandó válasz, hogy a High Court of Justice (England & Wales) az apa által benyújtott keresetek következében felügyeleti jogot szerzett‑e Chloé felett, amely fogalom értelmezése a Bíróság hatáskörébe tartozik. Az említett bíróság egyebekben a Chloé apjának, illetve anyjának kereseteivel kapcsolatban határozatot hozó egyesült királyságbeli bíróságok és a francia bíróságok párhuzamos joghatóságára vonatkozóan is magyarázatot kér.
36 E körülmények között a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Melyek a gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározására megfelelő kritériumok:
– a 2201/2003[…] rendelet 8. cikkének;
– az 2201/2003[…] rendelet 10. cikkének
alkalmazása során?
2) Tekinthető‑e valamely bíróság olyan »intézménynek vagy más szervnek«, amelynek felügyeleti joggal ruházható fel a 2201/2003[…] rendelet rendelkezéseinek alkalmazásában?
3) Folyamatosan alkalmazható‑e a 10. cikk azt követően, hogy a megkeresett tagállam bírósága elutasította a gyermek visszavitelére irányuló keresetet [az 1980. évi hágai egyezményre] hivatkozva azon az alapon, hogy a 3. és az 5. cikk szerinti feltételek nem teljesültek?
Közelebbről: hogyan lehet feloldani azt az ellentétet, hogy a megkeresett állam határozata értelmében nem teljesültek, viszont a megkereső állam határozata értelmében teljesültek az [1980. évi hágai egyezmény] 3. és 5. cikke szerinti feltételek?”
A sürgősségi eljárásról
37 A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság eljárási szabályzatának 104b. cikke alapján a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem sürgősségi eljárásban történő elbírálását kéri.
38 E kérelmét azzal indokolta, hogy mindaddig, amíg a Chloéval kapcsolatos szülői felelősség vonatkozásában az uniós jog alapján joghatósággal rendelkező bíróságot nem határozzák meg, az apa által a gyermekével való kapcsolattartás lehetővé tételét biztosító végzés iránt benyújtott keresetekkel nem lehet foglalkozni.
39 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a jelen ügy egy tizenhat hónapos gyermeket érint, aki több mint egy éve el van választva apjától. Mivel az érintett gyermek a fejlődése szempontjából érzékeny korban van, a – mindemellett az apa és a gyermek tartózkodási helye közötti jelentős távolsággal jellemzett – jelenlegi helyzet fenntartása súlyosan károsíthatja a gyermeknek az apjával való jövőbeli kapcsolatát.
40 E körülmények között az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően a Bíróság első tanácsa 2010. október 28‑án úgy határozott, hogy helyt ad a kérdést előterjesztő bíróság azon kérelmének, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet sürgősségi eljárásban bírálják el.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
41 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy hogyan kell értelmezni a „szokásos tartózkodási helynek” a rendelet 8. és 10. cikke szerinti fogalmát, a felügyeleti joggal kapcsolatos kérdések elbírálására joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása céljából különösen akkor, amikor – ahogyan az alapügyben is – a jogvita olyan csecsemő helyzetére vonatkozik, akit anyja a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamba vitt jogszerűen, és aki ott még csak egypár napja tartózkodott akkor, amikor a korábbi tartózkodási hely szerinti állambeli bírósághoz fordultak.
42 E tekintetben bevezetésképpen meg kell állapítani, hogy a rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállambeli bíróságnak egy másik államba jogszerűen távozó gyermek feletti szülői felelősség terén meglévő joghatóságát e gyermek abban az időpontban meglévő szokásos tartózkodási helyének kritériuma alapján határozzák meg, amely időpontban az említett bírósághoz fordultak.
43 A rendelet 16. cikke értelmében csak akkor tekinthető úgy, hogy valamely bírósághoz fordultak, ha hozzá benyújtották az eljárást megindító iratot, illetve az azzal egyenértékű iratot. Amint az a jelen ítélet 24. pontjában megállapításra került, R. Chaffe 2009. október 9‑én mindössze telefonon fordult az érintett bírósághoz, Holman bíró, Duty High Court Judge személyében. A kérdést előterjesztő bíróság arra irányuló vizsgálatától függően tehát – amint az a jelen ítélet 26. pontjában pontosításra került –, hogy a felperes ezt követően nem mulasztotta el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét, csak 2009. október 12‑én lehet úgy tekinteni, hogy a High Court of Justice‑hoz (England & Wales) fordultak. Ebben az időpontban Chloé, aki 2009. október 8‑án érkezett Réunion szigetére, négy napja tartózkodott ebben a francia megyében.
44 E tekintetben előzetesen meg kell állapítani, hogy a rendelet nem határozza meg a „szokásos tartózkodási hely” fogalmát. A „szokásos” melléknév használatából csupán arra lehet következtetni, hogy a tartózkodásnak bizonyos fokú állandóságot vagy rendszerességet kell elérnie.
45 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozással elérni kívánt célkitűzést (lásd különösen a 327/82. sz. Ekro‑ügyben 1984. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 1984., 107. o.] 11. pontját, a C‑98/07. sz., Nordania Finans és BG Factoring ügyben 2008. március 6‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑1281. o.] 17. pontját, valamint a C‑523/07. sz. A‑ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑2805. o.] 34. pontját).
46 Mivel a rendelet „szokásos tartózkodási hely” fogalmát felidéző cikkei az említett fogalom jelentésének és hatályának meghatározása érdekében nem tartalmaznak kifejezett utalást a tagállami jogokra, ezt a rendelet rendelkezéseinek összefüggésére, továbbá a rendelet céljára, és különösen a (12) preambulumbekezdésében foglaltakra tekintettel kell megállapítani, amely szerint a rendeletben megállapított joghatósági szabályokat a gyermek alapvető érdekeinek figyelembevételével, és különösen a fizikai közelség alapján alakították ki.
47 A gyermek ezen alapvető érdekének a lehető legjobb tiszteletben tartása céljából a Bíróság már kimondta, hogy a „szokásos tartózkodási hely” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalma annak a helynek felel meg, ahol a gyermek a szociális és családi környezetbe bizonyos mértékig beilleszkedik. Ezt a helyet a nemzeti bíróságnak az adott ügy konkrét tényállásának valamennyi körülménye alapján kell megállapítania (lásd a fent hivatkozott A‑ügyben hozott ítélet 44. pontját).
48 Különösen a gyermek valamely tagállam területén való tartózkodásának körülményeit és indokait, valamint a gyermek állampolgárságát kell kiemelni azon kritériumok között, amelyek tükrében a nemzeti bíróságnak meg kell állapítania a gyermek szokásos tartózkodási helyét (lásd a fent hivatkozott A‑ügyben hozott ítélet 44. pontját).
49 Amint azt ezenfelül a Bíróság a fent hivatkozott A‑ügyben hozott ítéletének 38. pontjában pontosította, a gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározása céljából a gyermek valamelyik tagállamban való fizikai jelenlétén kívül más olyan tényezőkre is figyelemmel kell lenni, amelyek arra engednek következtetni, hogy ez a jelenlét semmiképpen sem ideiglenes vagy alkalmi jellegű.
50 Ezzel összefüggésben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a szokásos tartózkodási hely áthelyezésére utalhat különösen a gyermek feletti felelősséget gyakorló szülők arra vonatkozó szándéka, hogy a gyermekkel együtt egy másik tagállamban telepedjenek le, ami például olyan külső körülményekben nyilvánulhat meg, mint a fogadó tagállamban történő lakásszerzés vagy lakásbérlés (lásd a fent hivatkozott A‑ügyben hozott ítélet 40. pontját).
51 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a szokásos tartózkodást az különbözteti meg a pusztán átmeneti jelenléttől, hogy annak rendszerint el kell érnie egy bizonyos időtartamot ahhoz, hogy kellő állandóságot tükrözzön. A rendelet azonban nem ír elő minimális időtartamot. A szokásos tartózkodási hely fogadó tagállamba való áthelyezéséhez ugyanis mindenekelőtt az érdekelt azon akaratát kell figyelembe venni, hogy ott – a tartósság igényével – érdekeltségeinek állandó vagy szokásos központját jelölje ki. Ily módon a tartózkodás időtartama a tartózkodás állandóságának értékelésével összefüggésben csupán jelzésként szolgál, ennek értékelését pedig az adott ügy konkrét tényállása valamennyi körülményének tükrében kell elvégezni.
52 Az alapügyben a gyermek életkora ezenfelül különös jelentőséggel bírhat.
53 A gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározása szempontjából alapvető fontosságú szociális és családi környezet ugyanis a gyermek életkorának függvényében változó, különböző tényezőkből áll össze. Ekként az iskoláskorú gyermek esetében figyelembe veendő tényezők eltérnek a tanulmányait már befejező gyermekek esetén alapul veendő vagy akár a csecsemők vonatkozásában releváns tényezőktől.
54 Főszabályként a kisgyermekek környezetét döntően a családi környezet jelenti, amelyet az a személy vagy azok a személyek határoznak meg, akikkel a gyermek együtt él, akik őt ténylegesen nevelik és gondozzák.
55 Ez még inkább igaz akkor, ha az érintett gyermek csecsemő. A csecsemők szociális és családi környezete szükségszerűen azonos az őket eltartó családtagjaikéval. Következésképpen abban az esetben, ha – amint az alapügyben – a csecsemőt ténylegesen az anyja neveli, az anya szociális és családi környezetbe való beilleszkedését kell értékelni. E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimondott kritériumok – mint például a gyermek anyja másik tagállamba költözésének okai, az anya nyelvismerete, illetve földrajzi és családi gyökerei – vehetők figyelembe.
56 A fentiekből következően az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „szokásos tartózkodási helynek” a rendelet 8. és 10. cikke szerinti fogalmút úgy kell értelmezni, hogy az annak a helynek felel meg, ahol a gyermek a szociális és családi környezetbe bizonyos mértékig beilleszkedik. E célból – és amennyiben olyan csecsemő helyzetéről van szó, aki az anyjával mindössze néhány napja tartózkodik a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő azon tagállamban, ahová őt vitték – figyelembe kell venni különösen egyrészről az e tagállam területén való tartózkodás időtartamát, rendszerességét, az e tagállam területén való tartózkodás, illetve az anya említett államba való költözésének körülményeit és indokait, továbbá másrészről – különösen a gyermek életkora miatt – az anya földrajzi és családi gyökereit, valamint az anya és a gyermek által ugyanebben a tagállamban fenntartott családi és szociális kapcsolatokat. A nemzeti bíróságnak a gyermek szokásos tartózkodási helyét az adott ügy konkrét tényállásának valamennyi körülménye alapján kell megállapítania.
57 Amennyiben a fent említett kritériumok alkalmazása alapján az alapügyben arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg, úgy a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározását a gyermeknek a rendelet 13. cikke szerinti „jelenlétével” kapcsolatos kritérium alapján kell elvégezni.
A második kérdésről
58 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése arra irányul, hogy a rendelet alkalmazásában a felügyeleti joggal felruházható „intézmény vagy más szerv” fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy az magában foglalja az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti „bíróság” fogalmát.
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem pontosította, hogy a rendelet mely rendelkezéseivel összefüggésben kíván magyarázatot kérni e fogalom értelmezését illetően, mint ahogyan azokat az okokat sem, amelyek miatt ennek értelmezésére az ítéletének meghozatalához szüksége volna. Nyilvánvaló azonban, hogy az említett fogalom szerepel a rendelet 10. és 11. cikkének szövegében. Ezek a rendelkezések a gyermek jogellenes elvitele esetére vonatkozó joghatósággal kapcsolatosak, ekként pedig azokat a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében kell alkalmazni, míg az említett rendelet 9. cikke a gyermek valamely tagállamból egy másikba történő jogszerű költözésével foglalkozik.
60 Amint az a jelen ítélet 23. pontjában megállapításra került, nem vitatott, hogy Chloé Réunion szigetére való elvitele jogszerű volt.
61 Ebből az következik, hogy a rendelet 10. cikke nem alkalmazható. Következésképpen a második kérdésre nem szükséges válaszolni.
A harmadik kérdésről
62 A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése – amint az különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 1.4. és 4.6. pontjából kitűnik – lényegében arra irányul, hogy valamely tagállami bíróságnak a gyermek valamely másik tagállami bíróság joghatóságába történő azonnali visszavitelére irányuló kérelmet az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján elutasító és az e gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó határozatai érintik‑e a szülői felelősséggel kapcsolatban korábban benyújtott és még folyamatban lévő kereseteket illetően az e másik tagállamban meghozandó határozatokat.
A tribunal de grande instance de Saint-Denis 2010. március 15‑i ítélete
63 Amint az a jelen ítélet 28. pontjában megállapításra került, a Chloé apja által a tribunal de grande instance de Saint-Denis‑hez benyújtott kérelem az 1980. évi Hágai Egyezmény rendelkezésein alapult. Ezen egyezmény 1. cikke értelmében annak célja biztosítani a bármelyik szerződő államba jogellenesen elvitt vagy ott visszatartott gyermekek azonnali visszavitelét.
64 A tribunal de grande instance de Saint-Denis azért utasította el Chloé apjának a gyermek Egyesült Királyságba való visszavitelére irányuló kérelmét, „mivel nem [volt] arra vonatkozó bizonyíték, hogy a Chloé Mercredi elvitelének időpontjában Richard Chaffe – ténylegesen gyakorolt – felügyeleti joggal rendelkezett volna, illetve hogy ez lett volna a helyzet akkor, ha a gyermek elvitelére nem került volna sor”.
65 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1980. évi Hágai Egyezmény 19. cikke értelmében az említett bíróság 2010. március 15‑i ítélete nem érinti a felügyeleti jog érdemét, még akkor sem, ha az jogerőssé vált, amint az a jelen ítélet 28. pontjában megállapításra került.
66 Mindebből az következik, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésre adott válaszban meghatározott kritériumok alapján úgy határoz, hogy a rendelet 8. cikke értelmében a Chloé feletti szülői felelősséggel kapcsolatban joghatósággal rendelkezik, úgy a tribunal de grande instance de Saint-Denis 2010. március 15‑i ítélete nem érintheti azt a határozatot, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghoznia.
A tribunal de grande instance de Saint-Denis 2010. június 23‑i ítélete
67 A tribunal de grande instance de Saint-Denis 2010. június 23‑i ítéletét illetően – amely a jelen ítélet 29. pontjában meghatározottaknak megfelelően még nem vált jogerőssé – legelőször is meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság adott esetben azzal szembesülne, hogy a tribunal de grande instance de Saint-Denis ítéletét nem az 1980. évi Hágai Egyezmény, hanem egyúttal a rendelet alapján hozta.
68 A rendelet 19. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni olyan két különböző tagállami bíróság joghatósági összeütközése esetén, amelyekhez – a rendelet alapján – gyermekek feletti szülői felelősséggel kapcsolatos, azonos tárgyú és ugyanarra a kérdésre vonatkozó kereseteket nyújtottak be. E cikk értelmében az a bíróság, amelyhez utóbb fordultak, az első bíróság joghatóságának megállapításáig felfüggeszti az eljárást.
69 Ily módon – mivel a gyermek apja 2009. október 12‑én fordult a High Court of Justice‑hoz (England & Wales) különösen a szülői felelősség részére való biztosítására irányuló keresettel – a tribunal de grande instance de Saint-Denis, amelyhez a gyermek anyja 2009. október 28‑án fordult, nem hozhatott döntést az ezen utóbbi által benyújtott kérelemről.
70 A fentiekből következik, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésre adott válaszban felsorolt kritériumok alapján úgy határozna, hogy a Chloé feletti szülői felelősséget illetően a rendelet 8. cikke értelmében joghatósággal rendelkezik, úgy a tribunal de grande instance de Saint-Denis‑nek sem a 2010. március 15‑i ítélete, sem pedig a 2010. június 23‑i ítélete nem érintené a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozatot.
71 Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely tagállami bíróságnak a gyermek valamely másik tagállami bíróság joghatóságába történő azonnali visszavitelére irányuló kérelmet az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján elutasító és az e gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó határozatai nem érintik a szülői felelősséggel kapcsolatban korábban benyújtott és még el nem bírált kereseteket illetően az e másik tagállamban meghozandó határozatokat.
A költségekről
72 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A „szokásos tartózkodási helynek” a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 8. és 10. cikke szerinti fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az annak a helynek felel meg, ahol a gyermek a szociális és családi környezetbe bizonyos mértékig beilleszkedik. E célból – és amennyiben olyan csecsemő helyzetéről van szó, aki az anyjával mindössze néhány napja tartózkodik a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő azon tagállamban, ahová őt vitték – figyelembe kell venni különösen egyrészről az e tagállam területén való tartózkodás időtartamát, rendszerességét, az e tagállam területén való tartózkodás, illetve az említett államba való költözés körülményeit és indokait, továbbá másrészről – különösen a gyermek életkora miatt – az anya földrajzi és családi gyökereit, valamint az anya és a gyermek által ugyanebben a tagállamban fenntartott családi és szociális kapcsolatokat. A nemzeti bíróságnak a gyermek szokásos tartózkodási helyét az adott ügy konkrét tényállásának valamennyi körülménye alapján kell megállapítania.
Amennyiben a fent említett kritériumok alkalmazása alapján az alapügyben arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg, úgy a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározását a gyermeknek a rendelet 13. cikke szerinti „jelenlétével” kapcsolatos kritérium alapján kell elvégezni.
2) Valamely tagállami bíróságnak a gyermek valamely másik tagállami bíróság joghatóságába történő azonnali visszavitelére irányuló kérelmet a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. évi Hágai Egyezmény alapján elutasító és az e gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó határozatai nem érintik a szülői felelősséggel kapcsolatban korábban benyújtott és még folyamatban lévő kereseteket illetően az e másik tagállamban meghozandó határozatokat.
Aláírások