A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2010. október 12.

F‑49/09. sz. ügy

Eberhard Wendler

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Öregségi nyugdíj – A nyugdíj folyósítása – A lakóhely szerinti országban történő bankszámlanyitásra vonatkozó kötelezettség – A szolgáltatásnyújtás szabadsága – Eljárásgátló okra alapított jogalap – Az egyenlőség elve”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben E. Wendler, a Bizottság volt tisztviselője kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg azt a határozatot, amely arra kötelezi, hogy az öregség nyugdíjának folyósítása céljából a lakóhelye szerinti országban nyitott bankszámlát adjon meg a Bizottság számára.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék E. Wendler keresetét elutasítja. E. Wendler saját költségein kívül köteles viselni a Bizottság részéről felmerült költségeket is. Az Európai Unió Tanácsa – mint a Bizottság kérelmeit támogató beavatkozó – maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

Tisztviselők – Nyugdíjak – Öregségi nyugdíj – Kifizetés

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 17. cikk és VIII. melléklet, 45. cikk, harmadik bekezdés)

A nyugdíjas tisztviselők és az aktív tisztviselők eltérő bánásmódban részesülnek a nekik járó összegek folyósítását illetően. Ugyanis, míg a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 45. cikkének harmadik bekezdése alapján a valamely tagállam területén élő nyugdíjas tisztviselők részére az összes ellátást a lakóhely szerinti tagállam valamely bankján keresztül kell folyósítani, az aktív tisztviselőkre vonatkozó – a személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikkének (1) bekezdésében foglalt – megfelelő szabály, amely szerint a kifizetést az aktív tisztviselő részére azon a helyen kell teljesíteni, ahol az feladatait ellátja, lehetővé tesz két eltérést. Egyrészt a személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikkének (2) bekezdése szerint az aktív tisztviselő kérheti, hogy az őt foglalkoztató intézmény egy másik tagállamba utalja át a díjazása egy részét, azaz az e másik tagállam oktatási intézményében tanuló eltartott gyermek után ténylegesen kapott iskoláztatási támogatásnak megfelelő összeget, vagy azt az összeget, amely megfelel az érintett tagállamban élő bármely más személy részére teljesített rendszeres kifizetéseknek, aki felé a tisztviselőnek bíróság vagy más, hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság határozata alapján bizonyítottan kötelezettsége áll fenn. Másrészt, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikkének (2) bekezdésében ekként biztosított lehetőségtől függetlenül, ugyanezen 17. cikk (4) bekezdése az aktív tisztviselőnek biztosítja azt a jogot, hogy az alapilletménye 25 %‑át meg nem haladó mértékben kérelmezze a részére fizetendő összegek rendszeres átutalását – korrekciós együttható alkalmazása nélkül – a feladatai ellátásának helyétől eltérő másik tagállamba.

Ez az eltérő bánásmód a nyugdíjas tisztviselők és az aktív tisztviselők között mindazonáltal nem okozhat jogellenes hátrányos megkülönböztetést, mivel a tisztviselők e két kategóriája objektíve eltérő helyzetben van. Míg ugyanis a nyugdíjas tisztviselők szabadon megválaszthatják a lakóhelyük államát, az aktív tisztviselők a személyzeti szabályzat 20. cikke szerint az alkalmazás helyén vagy olyan helyen kell laknia, amely nincs nagyobb távolságra az alkalmazás helyétől, mint ami feladatainak megfelelő ellátásával összeegyeztethető. Ennélfogva azon tisztviselők kivételével, akiknek az alkalmazási helye az állampolgárságuk szerinti tagállamban van, az aktív tisztviselők esetében vélelmezni kell, hogy legalább két különböző tagállammal rendelkeznek kapcsolattal, a jelen esetben az állampolgárságuk szerinti tagállammal és alkalmazási helyük szerinti tagállammal. Ezzel szemben a nyugdíjas tisztviselők tekintettel arra, hogy szabadon megválaszthatják a lakóhelyüket, még akkor sem hivatkozhatnak erre a vélelemre, ha a személyes döntésük alapján jogosultak az állampolgárságuk szerinti államtól eltérő államban lakni, és – amennyiben 2004. május 1‑je előtt nyugdíjazták őket – az e lakóhely szerinti államra vonatkozó korrekciós együtthatót igénybe venni.

(lásd a 43. és 44. pontot)