A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2010. szeptember 30.

F‑43/09. sz. ügy

Carlo van Heuckelom

kontra

Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)

„Közszolgálat – Az Europol személyzeti szabályzata – 29. cikk – Az értékelő jelentések alapján történő magasabb fizetési fokozatba lépés – A besorolási és fizetési fokozatok meghatározásának politikáját megállapító határozattal szembeni jogellenességi kifogás – Az Europol igazgatójának, illetve igazgatótanácsának hatáskörei – Az Europol igazgatójának mérlegelési jogköre – Korlátok”

Tárgy: Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26‑i egyezmény (Europol‑egyezmény) 40 cikkének (3) bekezdése és az Europol személyzeti szabályzata 93. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kereset, amelyben C. van Heuckelom az Europol igazgatója által 2008. július 14‑én hozott, őt 2008. április 1‑jei hatállyal csupán egy fizetési fokozattal előléptető határozat, valamint az e határozattal szemben benyújtott panaszt elutasító 2009. január 19‑i határozat megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes keresetét elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Természetes vagy jogi személyek

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság – A panaszban megjelölt jogcímtől eltérő jogcímre alapított jogellenességi kifogás – Elfogadhatóság

(Az Europol személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Kétévenkénti magasabb fizetési fokozatba lépés

(Az Europol személyzeti szabályzata, 28. és 29. cikk)

4.      Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Kétévenkénti magasabb fizetési fokozatba lépés

(Az Europol személyzeti szabályzata, 29. cikk)

1.      A természetes vagy jogi személy által indított, megsemmisítés iránti kereset csak annyiban elfogadható, amennyiben e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Az érdek fennállásához szükséges, hogy a jogi aktus megsemmisítésének önmagában alkalmasnak kell lennie joghatások kiváltására, vagy más megfogalmazás szerint a keresetnek sikeressége esetén alkalmasnak kell lennie arra, hogy abból a keresetet indító félnek előnye származzon.

(lásd a 31. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 53/85. sz., AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ügyben 1986. június 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 1965. o.) 21. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑480/93. és T‑483/93. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. szeptember 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑2305. o.) 59. és 60. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑188/99. sz., Euroalliages kontra Bizottság ügyben 2001. június 20‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑1757. o.) 26. pontja; T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3253. o.) 44. pontja.

2.      A panasz és a kereset összhangjának szabálya lényegében azt követeli meg, hogy a keresetlevél tárgya és jogcíme, valamint a panasz tárgya és jogcíme között összhang legyen. E követelményt rugalmasan kell értelmezni. Tehát az összhang szabályát csak akkor kell alkalmazni, ha a kereset a panasz tárgyát vagy annak jogcímét megváltoztatja; a „jogcím” fogalmát tágan kell értelmezni. Ezen értelmezés alapján, és megsemmisítés iránti kérelemről lévén szó, a „jogvita jogcímén” a megtámadott aktus belső jogszerűségének vagy külső jogszerűségének felperes általi vitatását kell érteni.

A jogellenességi kifogásokat illetően – még akkor is, ha azok a panaszban szereplőtől eltérő jogcímre vonatkoznak – ezen kifogásoknak az összhang szabályának be nem tartása miatti elfogadhatatlansága felborítaná az egyensúlyt a tisztviselő eljárási jogainak védelme és a pert megelőző eljárás célja között, és a tisztviselő vonatkozásában aránytalan és indokolatlan szankciónak minősülne. Ugyanis, tekintettel a jogellenességi kifogáshoz szorosan kapcsolódó jogi jellegre, valamint arra a meggondolásra, amely az érdekeltet arra indítja, hogy ilyen jogellenességet feltárjon, és arra hivatkozzon, a panaszt benyújtó tisztviselőtől vagy alkalmazottól, aki nem feltétlenül rendelkezik megfelelő jogi ismeretekkel, nem lehet elvárni, hogy – a későbbi elfogadhatatlanság terhe mellett – ilyen kifogást terjesszen elő a pert megelőző szakaszban. Ez annál inkább így van, mivel a pert megelőző szakaszban a jogellenességi kifogás előterjesztése valószínűleg nem eredményez pernyertességet a panaszos számára ebben a szakaszban, mivel valószínűtlen, hogy az adminisztráció úgy dönt, hogy valamely hatályos rendelkezést – amely esetleg magasabb rangú jogi normát sért – kizárólag abból a célból nem alkalmaz, hogy lehetővé tegye a jogvita peren kívüli rendezését.

(lásd a 43. és 44. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 109., 115. és 119. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 121. pontja.

3.      A besorolási és fizetési fokozatok meghatározásának Europolnál alkalmazott rendszere két különböző eljárást ír elő: egyrészt az Europol személyzeti szabályzatának 28. cikkében szereplő és az értékelő hatáskörébe tartozó értékelést, másrészt az említett személyzeti szabályzat 29. cikkében előírt fizetési fokozatban való előléptetést, amely az Europol igazgatójának hatáskörébe tartozik.

Az Europol személyzeti szabályzata 29. cikke első bekezdésének első mondata szerint az Europol igazgatójának a személyi állomány kétévenkénti magasabb fizetési fokozatba léptetéséről szóló határozata „értékelésen” alapul, amely minden egyes érintett alkalmazott teljesítményét figyelembe veszi. Ebből következik, hogy amikor az Europol személyzeti szabályzata 29. cikke első bekezdésének harmadik mondata előírja, hogy „az értékelési eljárás pontos szabályait az igazgatótanács állapítja meg”, e rendelkezés azon eljárásra utal, amelynek során az Europol alkalmazottainak teljesítményét értékelik és minősítik. E rendelkezés tehát nem követeli meg, hogy az Europol igazgatótanácsa meghatározza a fizetési fokozatban való előléptetés eljárási szabályait.

(lásd a 48–50. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑209/02. és T‑210/04. sz., Mausolf kontra Europol egyesített ügyekben 2006. március 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑79. o. és II‑A‑2‑335. o.) 37. pontja.

4.      Az Europol személyzeti szabályzatának 29. cikke értelmében az igazgató kétévente legfeljebb két fizetési fokozattal léptethet elő, értékelés alapján és az érdekelt teljesítményének figyelembevételével. E cikk alkalmazása olyan területre tartozik, amelyen az igazgató széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a tisztviselők személyzeti szabályzatának 45. cikkében a kinevezésre jogosult hatóság számára elismert széles mérlegelési jogkörhöz hasonlóan.

Az Europol személyi állománya besorolási és fizetési fokozata meghatározásának politikájáról szóló, az Europol igazgatója által hozott határozat 5. cikkének (1) bekezdése meghatározza a fizetési fokozatban való előléptetés szempontjait. Az igazgató az utolsó két éves értékelés alapján két fizetési fokozattal lépteti elő azon alkalmazottakat, akik folyamatosan vagy rendszeresen túlteljesítették az elvárásokat, nem lépteti elő azokat, akik csupán részben vagy egyáltalán nem feleltek meg az elvárásoknak, és egy fokozattal léptet elő minden más alkalmazottat.

Az említett 5. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az igazgató csupán akkor léptet elő két fizetési fokozattal, ha az érintett alkalmazott különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és a referencia‑időszak két éve alatt nem érte be csupán az elvárások teljesítésével. E szempontok – noha magas követelményt támasztanak – a folyamatos erőfeszítés jutalmazására irányulnak. Nem tagadható, hogy az alkalmazottakat az elvárások meghaladására ösztönző politika, amelyet az Europol igazgatója a számára az Europol személyzeti szabályzatának 29. cikke által biztosított mérlegelési jogkörében eljárva fogadott el, a szolgálati érdeket követi.

Mivel az igazgató semmiféle mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik az említett határozat 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazását tekintve, és szigorúan követnie kell az említett rendelkezésben meghatározott szempontokat, a fizetési fokozatban való előléptetés terén fennálló jogkörének az említett szempontokkal történő behatárolása pontosan azt teszi lehetővé az igazgató számára, hogy biztosítsa az előléptetési pályázatok gondos, méltányos és az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartó vizsgálatát.

(lásd az 59. és 61–63. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Mausolf kontra Europol egyesített ügyekben hozott ítéletének 67. pontja.