A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2011. szeptember 13.

F‑68/10. sz. ügy

Thorsten Behnke

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – A 2009. évi értékelési és előléptetési eljárás – Az értékelési és előléptetési vegyes bizottság véleményének indokolása – Nyilvánvaló értékelési hiba”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben T. Behnke a 2008. január 1‑je és december 31. közötti időszakra vonatkozó értékelési eljárás alapján őt a II. teljesítménycsoportba soroló és számára a 2009. évi előléptetési eljárásban öt előléptetési pontot juttató határozat megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Az Európai Bizottság a saját költségein kívül viseli a T. Behnkénél felmerült költségek egynegyedét. T. Behnke maga viseli saját költségeinek háromnegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelési vegyes bizottság – Vélemény

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Figyelembe vehető körülmények

(Személyzeti szabályzat, 43. és 45. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A szöveges megjegyzések és a számszerű értékelés közötti szükségszerű összhang

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A célok formális meghatározása

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      A jogellenességi kifogást és természetesen az imperatív jogalapokat leszámítva csak akkor van szó a jogvita jogcímének megváltoztatásáról, és ebből következően a panasz és a kereset összhangjára vonatkozó szabály megsértése miatti elfogadhatatlanságról, ha a felperes, aki panaszában csupán a neki sérelmet okozó aktus alaki érvényességét vitatja, ideértve annak eljárási oldalát, keresetében érdemi jogalapokra hivatkozik, vagy pedig fordítva, a felperes azután, hogy panaszában kizárólag a neki sérelmet okozó aktus érdemi jogszerűségét vitatja, olyan keresetlevelet nyújt be, amelyben az aktus alaki érvényességére vonatkozó jogalapok szerepelnek, beleértve annak eljárásjogi vonatkozásait is.

A tisztviselő, aki panaszában nem hivatkozott a formális jogszerűségre vonatkozó jogalapra, elsőként a keresetében nem hivatkozhat érvényesen a rá vonatkozó értékelő jelentés alaki szabályszerűtlenségére alapított jogalapra.

(lásd a 32. és 33. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 120. pontja.

2.      Az értékelési vegyes bizottság azon kötelezettsége, hogy az értékelő jelentés tartalmáról nyilatkozzon, alapvető alakszerűségi követelmény. Mindazonáltal a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései nem írnak elő formalizált szavazási eljárást ezen bizottság számára. Egyébiránt a vélemény konszenzussal vagy egyhangúlag történő elfogadása között kizárólag szemantikai értelemben lehet különbséget tenni. A vélemény konszenzusos elfogadása azonban nem mentesíti e bizottságot az őt terhelő indokolási kötelezettség alól. Ugyanis az említett általános végrehajtási rendelkezések 8. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy még az egyhangúlag elfogadott véleményeket is el kell látni az operatív következtetés indokolásával.

Márpedig ha egy véleményt sablonosan fogalmaznak meg, és abban nem utalnak az adott tisztviselő különös helyzetére, a vélemény nem minősül indokoltnak.

Ugyanakkor a – különösen az értékelő jelentés meghozatalára vonatkozó – eljárási szabályok megsértése csak abban az esetben minősül olyan érdemi szabálytalanságnak, amely az értékelő jelentés érvénytelenségét vonja maga után, ha az érintett bizonyítja, hogy e szabálytalanságok hiányában az említett jelentésnek más lehetett volna a tartalma.

(lásd a 38–42. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 71–75. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑212/97. sz., Hubert kontra Bizottság ügyben 1999. március 9‑én hozott ítéletének 53. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A Bizottságon belül szoros kapcsolat áll fenn a teljesítményszintet meghatározó értékelő jelentés és az utólagosan előléptetési pontokat juttató határozat között, még ha a kinevezésre jogosult hatóság széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik is azt illetően, hogy az előmenetel keretében pontosan meghatározza az előléptetési pontokat. Ebben az értelemben a Bizottság által alkalmazott értékelési és előléptetési eljárás elválaszthatatlan egymástól. E tekintetben nem vitatott, hogy az említett hatóság a tisztviselő érdemeinek értékelése során figyelembe veheti a tisztviselő közelmúltbeli előléptetését is.

Egyébként a tisztviselő érdemeinek értékelése céljából az adminisztrációnak figyelembe kell vennie a tisztviselő nehéz munkavégzési körülményeit, amely abból adódik, hogy a szervezeti egysége az adott tisztviselő munkakörének meghatározásakor előírtnál alacsonyabb létszámmal működik.

(lásd az 52., 56. és 62. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑236/05. sz., Aldershoff kontra Bizottság ügyben 2007. január 31‑én hozott ítéletének 85. és azt követő pontjai;

a Közszolgálati Törvényszék F‑19/06. sz., Semeraro kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének 56. pontja; F‑7/09. sz., Faria kontra OHIM ügyben 2010. február 23‑án hozott ítéletének 53. pontja.

4.      Az értékelő jelentésben szereplő szöveges megjegyzések célja a jelentésben foglalt részletes értékelés indokolása. E megjegyzések szolgálnak az értékelés elkészítésének alapjául, és lehetővé teszik a tisztviselő számára a kapott osztályzatok megértését. Következésképpen a megjegyzéseknek, figyelemmel az értékelő jelentés elkészítésében játszott meghatározó szerepükre, az adott osztályzatokkal koherenseknek kell lenniük olyannyira, hogy az osztályzatokat a megjegyzések számszerűsített vagy részletes formájának kell tekinteni. Figyelembe véve az értékelők számára az általuk értékelt személyek munkájára vonatkozó értékítéleteik kialakításában elismert nagyon széles mérlegelési jogkört, az értékelő jelentésbeli esetleges koherenciazavar csak akkor indokolhatja az említett jelentés megsemmisítését, ha nyilvánvaló.

(lásd a 78. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑28/06. sz., Sequeira Wandschneider kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 109. és 110. pontja.

5.      A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikke alapján a tisztviselő teljesítményértékelésének célja azt értékelni, hogy a kitűzött célok milyen mértékben teljesültek. Ugyanezen rendelkezésekből következik, hogy a célokat átlagos munkakörülményeket feltételezve kell meghatározni. Amennyiben az adminisztráció úgy dönt, hogy tisztviselői értékelését megfelelően formalizált célok teljesülésére alapozza, a tisztviselő számára meghatározott célokat tartalmazó dokumentum alapvető jelentőséggel bír a tisztviselő teljesítményének értékelése során.

(lásd a 79. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑93/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 64. pontja.