AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2012. március 20.

F‑2/12 R. sz. ügy

Emil Hristov

kontra

Európai Bizottság és

Európai Gyógyszerügynökség

„Közszolgálat – Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – Sürgősség – Hiány”

Tárgy: Az EUMSZ 278. cikk és az EAK 157. cikk, valamint az Euratom‑Szerződés 106a. cikke értelmében az Euratom‑Szerződésre is alkalmazandó EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kérelem, amelyben E. Hristov az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) igazgatótanácsának 2011. október 6‑i, az EMA ügyvezető igazgatója kinevezésére vonatkozó határozatának felfüggesztését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris” – Sürgősség – Kumulatív jelleg – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése – A vizsgálat sorrendje és módja – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mérlegelési jogköre

(EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §, és 103. cikk, 1. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Bizonyítási teher – A kérelmezőnek az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez fűződő érdeke

(EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben többek között meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét.

A sürgősségre és a kérelem megalapozottságának valószínűsítésére (fumus boni iuris) vonatkozó feltételek kumulatív jellegűek, így e kérelmet el kell utasítani, ha e feltételek egyike nem teljesül. A szóban forgó érdekek mérlegelése úgyszintén az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladata.

Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez.

(lásd a 11–13. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑52/08. R. sz., Plasa kontra Bizottság ügyben 2008. július 3‑án hozott ítéletének 21. és 22. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑104/10. R. sz., de Pretis Cagnodo és Trampuz de Pretis Cagnodo kontra Bizottság ügyben 2011. február 15‑én hozott végzésének 16. pontja.

2.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságának garantálása. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan sérelme megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni és hatályba léptetni. Egyébiránt az ideiglenes intézkedés elrendelését kérő félnek kell bizonyítania, hogy nem tudja kivárni az alapeljárást, anélkül hogy ne érné az említett jellegű kár.

A súlyos és helyrehozhatatlan kárt, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak annyiban veheti figyelembe a sürgősségre vonatkozó feltétel vizsgálata során, amennyiben sértheti az ideiglenes intézkedést kérő fél érdekeit.

(lásd a 15. és 18. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑65/99. P. (R). sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott végzésének 62. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. R. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének 25. pontja; T‑320/02. R. sz., Esch‑Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2002. december 19‑én hozott végzésének 27. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑41/10. R. sz., Bermejo Garde kontra EGSZB 2010. július 14‑én hozott végzésének 28. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.