AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. november 14.

F‑120/11. sz. ügy

Mario Paulo da Silva Tenreiro

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Igazgatói álláshely – A felperes pályázatának elutasítása – Álláshirdetés – Az előválogató bizottság véleménye – Nyilvánvaló értékelési hiba”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. P. da Silva Tenreiro azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a „Jogérvényesülési Főigazgatóság” „A – Polgári igazságszolgáltatás” igazgatósága igazgatói álláshelyének betöltésére a felperes által benyújtott pályázatot elutasító bizottsági határozatot, valamint az erre az álláshelyre Y‑t kinevező határozatot.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli a saját költségeit, és köteles viselni a Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Álláshirdetés – A betöltendő álláshelyhez szükséges végzettségre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – A hirdetés megfogalmazása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba – Bizonyítási teher

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)

2.      Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – Előléptetés vagy intézményen belüli áthelyezés útján történő betöltés – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata – Igazgatói álláshely – Vezetői készség – Az igazgatóság tevékenységi területén kívül szerzett tapasztalattal teljesíthető feltétel

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 45. cikk, (1) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Álláshirdetés – A pályázatoknak az előírt feltételek szempontjából való vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Az álláshirdetésben előírt feltételek betartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

4.      Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – Előléptetés vagy intézményen belüli áthelyezés útján történő betöltés – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata – Az álláshely betöltésére irányuló eljárás és az előléptetési eljárás megkülönböztetése – A kizárólag az értékelő jelentések figyelembevételére vonatozó kötelezettség – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 45. cikk)

1.      A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő álláshoz szükséges alkalmassági feltételek meghatározásában, és kizárólag az ehhez szükséges minimumkövetelmények meghatározásával kapcsolatban elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba vezethet az álláshirdetés és az ezt követő kinevezés jogellenességéhez.

Következésképpen, a bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy megfosszák a hihetőségétől azt, hogy az adott pályázó megfelel a betöltendő álláshelyhez szükséges azon feltételeknek, amelyek a szolgálati érdekre tekintettel szerepelnek az álláshirdetésben. Másképpen, és általánosabban fogalmazva a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előterjesztett bizonyítékok ellenére a kérdéses döntést még mindig megalapozottnak lehet tartani.

(lásd a 26. és 27. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑93/03. sz., Konidaris kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 72. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑72/10. sz., da Silva Tenreiro kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 61. pontja, az ítélettel szemben T‑634/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑80/10. sz., AJ kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 35. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A valamely megüresedett álláshelyre pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata keretében el lehet fogadni, hogy az igazgató olyan képesítéssel vagy tapasztalattal rendelkezik, amely nem tartozik kizárólagosan azon igazgatóság tevékenységi területéhez, amelyet irányítania kell, amennyiben a különleges ismeretekkel rendelkező személyek – az egységvezetők és azok munkatársai szintjén – magán az igazgatóságon belül megtalálhatók, és a hangsúlyt inkább az általános vezetési, illetve magas szintű elemzési és döntési képességekre kell helyezni.

(lásd a 28. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑58/91. sz., Booss és Fischer kontra Bizottság ügyben 1993. március 3‑án hozott ítéletének 69. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott da Silva Tenreiro kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 62. pontja.

3.      A kinevezésre jogosult hatóság feladata annak mérlegelése, hogy valamely pályázó eleget tesz‑e az álláshirdetésben megkövetelt feltételeknek, és ez csak nyilvánvaló hiba esetén kérdőjelezhető meg. Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék nem léphet az említett hatóság helyébe, és a nyilvánvaló mérlegelési hiba megállapítását kivéve nem vizsgálhatja felül e hatóságnak a pályázók szakmai képességeire vonatkozó értékelését.

Ebben a tekintetben ami az arra alapított érvelést illeti, hogy az említett hatóság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azáltal, hogy a betöltendő állás tekintetében nem vette figyelembe a felperes különleges tapasztalatát: ha az állással kapcsolatos feladatok tekintetében az ilyen különleges tapasztalat nem szerepel az álláshirdetés feltételei között, akkor az nem játszhat szerepet abban, hogy fennáll‑e a nyilvánvaló mérlegelési hiba.

(lásd a 34. és 35. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑160/89. és T‑161/89. sz., Kalavros kontra Bíróság egyesített ügyekben 1990. december 13‑án hozott ítéletének 29. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑6/96. sz., Contargyris kontra Tanács 1997. május 29‑én hozott ítéletének 124. pontja.

4.      Különbség van a megüresedett állás áthelyezéssel vagy előléptetéssel történő betöltésére vonatkozó eljárás – amely a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően zajlik – és a személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő előléptetési eljárás között. Míg ez utóbbi eljárás célja az, hogy a tisztviselők szakmai előmenetelét a feladataik ellátása során kifejtett erőfeszítéseikhez és megszerzett érdemeikhez igazítsák, vagyis jutalmazzák azokat a tisztviselőket, akik a múltban általában véve nagyobb érdemekről adtak bizonyságot, a megüresedett állás betöltésére vonatkozó eljárás a betöltendő állással együtt járó feladatok ellátására leginkább alkalmas tisztviselőnek kizárólag szolgálati érdekből történő kiválasztására irányul. Ennélfogva az adminisztráció az érdemek összehasonlító vizsgálata során nem köteles kizárólag az értékelő jelentésekre alapozni értékelését, hanem a pályázó érdemeire vonatkozóan más információkat is figyelembe vehet, amely információk viszonylagossá tehetik az ezen jelentésekben a pályázók múltbeli érdemeire vonatkozó értékelést.

(lásd a 41. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Konidaris kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 91. és 92. pontja.