AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. október 17.

F‑59/12. sz. ügy

BF

kontra

az Európai Unió Számvevőszéke

„Közszolgálat – Kinevezés – Igazgatói álláshely betöltése – Álláshirdetés – Sérelmet okozó aktus – Hiány – Elfogadhatatlanság”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben a felperes BF lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az ECA/2011/67 álláshirdetést, amely az Európai Unió Számvevőszéke főtitkársága emberi erőforrások igazgatósága igazgatói álláshelyének betöltésére irányul, valamint rendelje el a vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. BF viseli saját maga költségeit és köteles viselni az Európai Unió Számvevőszéke részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A felperes jogi helyzetét nem befolyásoló álláshirdetés – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk)

A személyzeti szabályzat 91. cikke szerinti kereset alapjául szolgáló sérelmet okozó aktusok csak azon intézkedések lehetnek, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érintő kötelező joghatást váltanak ki.

A felvételi eljárást második alkalommal megindító és a felperes pályázatát ki nem záró álláshirdetéssel szemben benyújtott kereset keretében, azok a hatások, amelyeket a felperes ezen álláshirdetésnek tulajdonít – nevezetesen az, hogy az a gyakorlatban lehetetlenné teszi a vitatott álláshelyre való kinevezését a Közszolgálati Törvényszék esetleges olyan ítéletének végrehajtásaként, amely megsemmisíti a harmadik személyt a vitatott álláshelyre kinevező, az ő kinevezését pedig mellőző, első felvételi eljárás végén hozott határozatokat – az álláshirdetés közzétételének időpontjában teljes mértékben hipotetikusak, és nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az említett hirdetés közvetlenül és azonnal érinti a felperes érdekeit.

A második felvételi eljárás végén ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság nem feltétlenül köteles betölteni a vitatott álláshelyet. Ezenkívül a megtámadott álláshirdetés közzétételének időpontjában semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy amennyiben a második felvételi eljárást lefolytatják, a felperest nem fogják kinevezni a vitatott álláshelyre. Ami az első felvételi eljárás végén hozott határozatok megsemmisítésére irányuló ügyben hozandó ítélet hatásait illeti, e határozatokat megilleti a jogszerűség vélelme, és az a puszta tény, hogy benyújtották a keresetet, nem biztosít a felperesnek alanyi jogot a vitatott álláshelyre való kinevezéshez, sem pedig jogot az említett álláshely betöltésére irányuló esetleges igazgatási kezdeményezések megakadályozásához. Ráadásul abban az esetben, ha a Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az első felvételi eljárás végén hozott határozatokat, az érintett intézmény feladata meghozni a megfelelő intézkedéseket az ítélet végrehajtása érdekében, amely intézkedéseket a felperes adott esetben a megfelelő időben vitathat.

Következésképpen a megtámadott álláshirdetés és a második felvételi eljárás önmagában nem váltanak ki a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érintő kötelező joghatást. A megtámadott álláshirdetés, pusztán közzététele következtében, nem okoz tehát sérelmet a felperesnek.

(lásd a 20–26. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 25/77. sz., De Roubaix kontra Bizottság ügyben 1978. május 11‑én hozott ítéletének 7. és 8. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑13/05. sz., Corvoisier és társai kontra EKB ügyben 2006. május 18‑án hozott ítéletének 44. pontja; az F‑91/07. sz., Torijano Montero kontra Tanács ügyben 2009. július 9‑én hozott ítéletének 24. és 27. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.