AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2014. április 30.

F‑28/13. sz. ügy

José Manuel López Cejudo

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálata – Napidíj – A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 10. cikke – Jogosulatlan kifizetések visszatéríttetése – A díjazásból történt levonás – A személyzeti szabályzat 85. cikke – Az adminisztráció szándékos megtévesztése – Ésszerű határidő”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel J. M. López Cejudo elsődlegesen azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a 2012. július 6‑i terhelési értesítést, amelyben az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatósága tájékoztatta a felperest azon határozatáról, amelyben kamatostul visszaköveteli a felperes által 1997‑ben és 1998‑ban felvett napidíjakat, valamint a 2012. december 17‑i határozatot, amelyben a kinevezésre jogosult hatóság e napidíjakat illetően a felperes által benyújtott panaszt elutasította (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat).

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. J. M. López Cejudo maga viseli a saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottságnál felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

2.      Tisztviselők – A költségek megtérítése – Napidíj – A juttatás feltételei

(Személyzeti szabályzat, 20. és 71. cikk; VII. melléklet, 10. cikk, (2) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Feltételek – A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága – Az érintett tudomása – Szempontok

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk; VII. melléklet, 10. cikk)

4.      Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Elévülési idő – Az adminisztrációt szándékosan megtévesztő tisztviselő – Az adminisztrációra nem vonatkozó határidő – A gondoskodási kötelezettség megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 11., 71. és 85. cikk, második bekezdés)

1.      Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése által előírt, a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdésében is megjelenő követelmény célja az, hogy a Közszolgálati Törvényszék felülvizsgálhassa a sérelmet okozó határozatok jogszerűsége feletti felülvizsgálat gyakorlását, és elegendő tájékoztatást adjon az érdekeltnek a határozat megalapozottságáról, vagy arról, hogy jogszerűségének vitatására alapul szolgáló hibában szenved‑e. Ebből az következik, hogy az indokolást főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érintettel, amikor az őt hátrányosan érintő határozatot. Amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság megfelelő indokolást adott a panaszt elutasító határozatban, és e határozat helybenhagyja a terhelési értesítést, amelyben a kinevezésre jogosult hatóság tájékoztatta a felperest a napidíjak visszaköveteléséről szóló határozatáról, a sérelmet okozó eredeti aktus jogszerűségét a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolás figyelembevételével kell vizsgálni, mivel ennek az indokolásnak egybe kell esnie ezen aktussal. A határozat minden esetben kellően indokolt, ha a kereset tárgyát képező aktus kibocsátásának olyan körülményei, mint amelyek a felperesnek az Európai Csaláselleni Hivatal általi meghallgatásából következnek, ismertek az érintett tisztviselő számára, és azok alapján számára érthető a vele szemben hozott intézkedés tartalma. Ez még inkább érvényes akkor, ha a felperes panaszának kidolgozott jellegében tükröződik, hogy megértette azon okokat, amelyekre alapozva a Bizottság a terhelési értesítésében a vitatott napidíjak visszatéríttetéséről határozott.

(lásd a 34. és 36–38. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1990. március 7‑én hozott ítéletének 22. pontja; C‑116/88. és C‑149/88. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének 26. pontja; C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének 50. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑118/11. R. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2012. február 13‑án hozott végzésének 73. pontja; F‑10/12. sz., Infante Garcia‑Consuegra kontra Bizottság ügyben 2013. március 19‑én hozott ítéletének 14. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑46/11. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2013. július 11‑én hozott ítéletének 138–140. pontja.

2.      Abban az esetben, ha a tisztviselőnek lakóhelyet kell változtatnia annak érdekében, hogy megfeleljen a személyzeti szabályzat 20. cikkének, a napidíj célja lényegében az amiatt keletkezett költségek vagy kényelmetlenségek ellentételezése, hogy alkalmazási helyére kellett utaznia, vagy átmenetileg ott kellett laknia. Így a napidíj nyújtása két feltételtől függ, tudniillik egyrészt azon feltételtől, hogy az érintett megváltoztatta lakóhelyét annak érdekében, hogy megfeleljen a személyzeti szabályzat 20. cikke szerinti kötelezettségeknek, másrészt azon feltételtől, hogy költségei vagy kényelmetlenségei keletkeztek amiatt, hogy alkalmazási helyére kellett utaznia vagy átmenetileg ott kellett laknia. Mivel e két feltétel konjunktív, a napidíj különösen nem adható annak a tisztviselőnek, aki nem igazolja, hogy ilyen költségeket vagy kényelmetlenségeket kellett elviselnie. Noha a napidíjra való jogosultság kétségtelenül azelőtt keletkezik, hogy az érintett lakóhelyét a jelenlegi vagy az új alkalmazási helyére helyezte volna át, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 10. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése mindenesetre előírja, hogy a napidíj nem nyújtható azt követően, hogy a tisztviselő a személyzeti szabályzat 20. cikke követelményeinek teljesítése érdekében elköltözik. Így a költözés napja végső határidőnek minősül, amely automatikusan véget vet a napidíj nyújtásának. Ugyanakkor az e napidíjra való jogosultság megszűnésének ezen indoka semmit sem változtat azon a tényen, hogy az érintettnek az említett napidíjban való részesülés érdekében legalább a személyzeti szabályzat 20. cikkében előírt két feltételt teljesítenie kell.

(lásd a 43., 44., 46. és 47. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 280/85. sz., Mouzourakis kontra Parlament ügyben 1987. február 5‑én hozott ítéletének 9. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑63/91. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1992. július 10‑én hozott ítéletének 20. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑131/07. sz., Baniel‑Kubinova és társai kontra Parlament ügyben 2008. december 2‑án hozott ítéletének 17. és 24. pontja; a fent hivatkozott Infante Garcia‑Consuegra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A személyzeti szabályzat 85. cikkének első bekezdése értelmében ahhoz, hogy a túlfizetett összeget vissza lehessen igényelni, azt kell bizonyítani, hogy a kedvezményezettnek ténylegesen tudomása volt a kifizetés szabálytalan voltáról, illetve hogy a szabálytalanság annyira nyilvánvaló volt, hogy az nem kerülhette el a kedvezményezett figyelmét. E tekintetben minden szokásos gondossággal eljáró tisztviselőtől elvárható, hogy ismerje a személyzeti szabályzatot. Figyelembe véve továbbá, hogy az érintett tisztviselő milyen csoportban látja el feladatait, valamint a magas besorolási fokozatát, a hosszú szolgálati idejét és a költségvetési téren, valamint az alkalmazási hely megváltozása terén szerzett lényeges tapasztalatait, nem állíthatja ésszerűen, hogy az ilyen szabályozás számára bonyolultnak tűnt, és nem állt módjában elvégezni a szükséges ellenőrzéseket.

(lásd a 61–63. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 142/78. sz., Berghmans kontra Bizottság ügyben 1979. október 11‑én hozott ítéletének 9. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑34/96 és T‑163/96. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítéletének 168. pontja; T‑180/02. és T‑113/03. sz., Gouvras kontra Bizottság ügyben 2004. július 15‑én hozott ítéletének 111. pontja; T‑324/04. sz., F kontra Bizottság ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének 144. és 145. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑18/08. sz., Ritto kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítéletének 29. pontja; F‑128/12. sz., CR kontra Parlament ügyben 2014. március 12‑én hozott ítéletének 45. pontja.

4.      A személyzeti szabályzat 85. cikkének célja általánosságban az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme azon különös viszony vonatkozásában, amely az Unió és alkalmazottai, vagyis az ezen intézményekhez különös lojalitási kötelezettséggel kötődő személyek között áll fenn, amely kötelezettséget immár a személyzeti szabályzat 11. cikke formálisan is rögzíti. A személyzeti szabályzat 85. cikke második bekezdésének második mondata olyan helyzetre vonatkozik, amikor az alkalmazott valamely kifizetésben való jogalap nélküli részesülésre irányuló magatartásával szándékosan téveszti meg a kinevezésre jogosult hatóságot, többek között azzal, hogy elmulasztja teljes körűen tájékoztatni személyes helyzetéről, vagy hogy elmulasztja tudomására hozni a személyes helyzetében bekövetkezett változásokat, illetve olyan cselekményeket hajt végre, amelyek megnehezítik azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság felfedje az általa megkapott kifizetések jogalap nélküliségét, ideértve a téves vagy pontatlan információk közlését is.

A napidíj időben ismétlődő jellegű ellátás. Következésképpen az érintettnek az ellátás megállapításának feltételeit nemcsak annak kérelmezésekor, hanem az ilyen napidíj által lefedett teljes időszak során végig teljesítenie kell. Így – többek között a lojalitási kötelezettség értelmében – az ő feladata, hogy tájékoztassa az őt foglalkoztató adminisztrációt minden olyan változásról, amely érintheti a szóban forgó ellátásra való jogosultságát. Egyébként amennyiben kétségei merültek fel a napidíj kifizetésének megalapozottságát illetően, rákérdezhetett volna az őt foglalkoztató adminisztrációnál, és megismertethette volna azzal az általa a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 10. cikkével kapcsolatban önállóan kialakított értelmezést annak érdekében, hogy biztosítsa a maga számára a személyzeti szabályzat 71. cikke alapján járó alapvető költségtérítések folyósítását.

Mint megalapozatlant el kell utasítani felperes azon érvét, amely szerint lényegében az adminisztrációnak ahhoz, hogy a személyzeti szabályzat 85. cikke második bekezdésének második mondatára hivatkozhasson, a szabálytalanság elkövetését követő öt éven belül kell bizonyítania, hogy az érintett szándékosan megtévesztette, és ha nem bizonyítja, az elévülést végbementnek kell tekinteni. Az ilyen érv ugyanis ellentétes már e rendelkezés szövegével is, és ha az ilyen érv elfogadható lenne, az megfoszthatná e rendelkezést mindenfajta hatékony érvényesülésétől. Ezenkívül az érintett – figyelembe véve a kinevezésre jogosult hatóság megtévesztésére irányuló szándékát – nem róhatja fel e hatóságnak, hogy megsértette gondoskodási kötelezettségét, amikor épp a tisztviselő szegte meg azt a lojalitási kötelezettségét, amelyet immár a személyzeti szabályzat 11. cikke formálisan is rögzít.

(lásd a 66., 67., 69., 78., 79. és 103. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑195/03. sz., Thommes kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 29‑én hozott ítéletének 126. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott CR kontra Parlament ügyben hozott ítéletének, 61. pontja.