AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2014. június 25.

F‑47/08. DEP. sz. ügy

Willy Buschak

kontra

Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javítására (Eurofound)

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása – Elfogadhatóság– A kérelem jogi alapja – Az eljárási szabályzat 92. cikke – A kérelem értelmezése – Késedelem – Fordítási költségek”

Tárgy:      Az eljárási szabályzat 92. cikke alapján megtérítendő költségek megállapítására irányuló kérelem, amely szerint az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javítására (Eurofound, vagy a továbbiakban: Alapítvány) a költségek megállapítása iránti jelen kérelmével a Buschak kontra Eurofound ügyben hozott végzés (F‑47/08, EU:F:2010:20) alapján a Közszolgálati Törvényszékhez fordul.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a W. Buschak által az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javítására részére a Buschak kontra Eurofound ügyben (F‑47/08) megtérítendő költségek teljes összegét 9250 euróban állapítja meg.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségek – Költségek megállapítása iránti kérelem – Benyújtási határidő – A költségek megállapítása iránti kérelem ésszerű határidőn belül történő előterjesztésének kötelezettsége

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – A pert megelőző eljárás költségei – Kizártság

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

3.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Az eljárás érdekében objektíve elengedhetetlennek tekinthető teljes munkaóraszámra tekintettel való értékelés

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

4.      Bírósági eljárás – A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – Az eljárás nyelvének megválasztása

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk)

1.      A költségek megállapítása iránti kérelmet ésszerű határidő belül kell benyújtani, amely határidőn túl a költségek viselésére kötelezett fél megalapozottan tekintheti úgy, hogy a követelésre jogosult fél lemondott a jogáról. Valamely határidő ésszerű jellegét az egyes ügyek összes sajátos körülményének figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására.

(lásd a 18. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 1979. június 21‑i Dietz kontra Bizottság végzése, 126/76 DEP, EU:C:1979:158, 1. pont; 2013. február 28‑i Arango Jaramillo és társai kontra EBB [felülvizsgálat] ítélet, C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28. és 33. pont;

az Elsőfokú Bíróság 1995. március 8‑i Air France kontra Bizottság végzés, T‑2/93 DEP, EU:T:1995:45, 10. és azt követő pontok.

2.      A pert megelőző eljárás szakaszában az alkalmazott ügyvédje által nyújtott szolgáltatásokért járó ügyvédi munkadíj nem minősül megtérítendő költségnek.

Nem kell megtérítendő költségnek tekinteni az adminisztráció által az ügyvédjének a keresetlevél benyújtása előtti szolgáltatásokért fizetendő munkadíjat sem. A pert megelőző eljárás szakaszában való közreműködéséért a fél által az ügyvédjének fizetendő munkadíjhoz hasonlóan ugyanis, ezeket a munkadíjakat nem lehet a Közszolgálati Törvényszék eljárásával kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségnek tekinteni, amely – az említett Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontja értelmében – az egyetlen megtérítendő költség. Fontos ugyanis, hogy minden egyes fél olyan feltételek mellett járhasson el az ügyében, amelyek – az eljárás egészét tekintve – nem hozzák egyértelműen hátrányos helyzetbe az ellenérdekű félhez képest. Márpedig ez volna a helyzet akkor, ha az alkalmazottnak arra kellene számítania, hogy a keresetének elutasítása esetén viselnie kell az adminisztráció által – már a pert megelőző eljárás szakaszától – igénybe vett ügyvéd munkadíját, míg pernyertessége esetén az alkalmazott nem tudná megtéríttetni az ugyanezen szakaszban végzett szolgáltatásokért kifizetett munkadíjat. Ráadásul az a lehetőség, hogy – adott esetben a pert megelőző eljárás során végzett szolgáltatások miatt felmerült költségek címén – jelentős összeget kell viselnie, megakadályozhatja azt, hogy az alkalmazott a bírósághoz forduljon, és ezáltal alapvetően érintheti a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot.

(lásd a 33. és 34. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑177/94. DEP., T‑377/94. DEP. és T‑99/95. DEP. sz., Altmann és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. június 25‑én hozott végzésének (EU:T:1998:139) 18. pontja; 2008. december 10‑i Nardone kontra Bizottság ítélete, T‑57/99, EU:T:2008:555, 139. pont.

3.      A bíróság nincs kötve a költségeket megtéríttetni szándékozó fél által benyújtott elszámoláshoz, azonban csak azt a teljes munkaóraszámot kell figyelembe vennie, amely az eljárás érdekében objektíve elengedhetetlennek tekinthető. Mindazonáltal az „utasítások átvételének és tervezetek szövegezésének” megjegyzés – amely a keresetlevél benyújtása utáni időszak tekintetében többször szerepel a jogi képviselő szolgáltatásainak részletes felsorolásában – pusztán általános jellegű megfogalmazásnak minősül, és annak alapján a Közszolgálati Törvényszéknek feltétlenül szigorúan mérlegelnie kell az említett szolgáltatások objektíve elengedhetetlen jellegét. Ugyanez vonatkozik a költségek megállapítása iránti kérelemben megjelöltekre is, amelyek szerint a jogi képviselő „megszövegezte a szükséges észrevételeket” és „megadott minden általános jellegű tanácsot”.

Ezenkívül, ha a fél jogi képviselője már a jogvitát megelőző eljárások vagy intézkedések során a kérelmező rendelkezésére állt, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez a jogi képviselő ismeri a jogvita releváns elemeit, ami megkönnyíthette a munkáját, és csökkenthette a peres eljáráshoz szükséges felkészülés idejét.

(lásd a 38., 40. és 42. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság 2010. december 21‑i Le Levant 015 és társai kontra Bizottság végzése, T‑34/02 DEP, EU:T:2010:559, 43. pont; 2012. március 8‑i Marcuccio kontra Bizottság végzése, T‑126/11 P, EU:T:2014:171, 38. pont;

a Közszolgálati Törvényszék 2010. április 26‑i Schönberger kontra Parlament végzése, F‑7/08 DEP, EU:F:2010:32, 29. pont; 2012. október 25‑i Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság végzése, F‑50/09 DEP, EU:F:2012:147, 21. pont.

4.      Az EUMSZ 257. cikk hatodik bekezdése, valamint a Bíróság Alapokmánya 64. cikke és I. melléklete 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatának a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseit a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazni kell. Márpedig ezen eljárási szabályzat 35. cikkének 1–3. §‑ából kitűnik, hogy a felperes jogosult az eljárás nyelvének megválasztására. Ezek a rendelkezések többek között azon fél érdekeinek védelmét szolgálják, aki az uniós intézmények által elfogadott valamely igazgatási aktus jogszerűségét akarja megtámadni, függetlenül attól, hogy a kérdéses intézmény melyik nyelvet használta.

Ráadásul az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének d) pontja és az Európai Unió alapjogi chartája 41. cikkének (4) bekezdése minden személynek biztosítja a jogot arra, hogy a Szerződések nyelveinek bármelyikén az Unió intézményeihez, szerveihez és hivatalaihoz forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak. Márpedig noha ezek a rendelkezések nem szabályozzák a nyelvhasználatot az említett intézményekben, szervekben és hivatalokban, és a nyelvek alkalmazása nem egyértelmű az európai közszolgálat foglalkoztatási viszonyaiban, meg kell jegyezni, hogy az a személy, aki a kereset benyújtásának időpontjában már nem volt az intézmény alkalmazottja, e kereset útján külső jellegűvé teszi az intézménnyel szembeni jogvitát. Ez a személy tehát – függetlenül a korábbi intézményének munkanyelvétől, illetve munkanyelveitől – jogosult volt a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás nyelvének megválasztására, és ehhez a választáshoz az intézménynek alkalmazkodnia kell anélkül, hogy végül e személyre terhelné a választásával járó költségeket.

(lásd a 44., 46. és 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság 1996. június 26‑i BP Chemicals kontra Bizottság végzése, T‑11/95, EU:T:1996:91, 9. pont;

a Közszolgálati Törvényszék 2012. március 7‑i BI kontra Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ végzése, F‑31/11, EU:F:2012:28, 18. pont.