2016. április 29-én benyújtott kereset – Banca Tercas kontra Bizottság

(T-196/16. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Banca Tercas (Teramo, Olaszország) (képviselők: A. Santa Maria, M. Crisostomo, E. Gambaro, F. Mazzocchi ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottságnak az Olaszország által a Banca Tercas (Cassa di risparmio della Provincia di Teramo S.p.A.) javára nyújtott SA.39451 (2015/C) (ex 2015/NN) sz. állami támogatásról szóló, 2015. december 23-i és a felperessel 2016. február 22-én közölt C(2015) 9526 final határozatát;

másodlagosan, a hetedik jogalap keretében kifejtett okok miatt semmisítse meg a fent említett határozat 2., 3. és 4. cikkét;

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset tárgyát képező határozat megegyezik a T-98/16. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben megtámadottal.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

Első jogalapjával a Banca Tercas (a továbbiakban: felperes vagy Tercas) arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette és tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, valamint az EUMSZ 296. cikket, mivel nem indokolta, illetve nem indokolta megfelelően az „állami forrásokkal” és az „államnak való betudhatósággal” kapcsolatos követelmények szükségszerű fennállását, amennyiben a Bizottság összevonta az állami forrásokkal kapcsolatos kritérium elemzését és a betudhatósággal kapcsolatos kritérium elemzését, és nem vizsgálta önállóan az állami forrásokkal kapcsolatos követelmény fennállását, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatás alkotóeleme.

Második jogalapjával a felperes az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére és téves alkalmazására hivatkozik, amennyiben a Bizottság tévesen állapította meg állami forrásoknak a Fondo di Garanzia di Tutela dei Depositi (bankgarancia-alap; a továbbiakban: Fondo vagy FITD) általi alkalmazását. A felperes szerint a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követ el, mivel az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatában kifejtett kritériumok tükrében a FITD forrásai nem tekinthetők állami ellenőrzés alatt vagy az olasz állam rendelkezésére álló forrásoknak. Az olasz jogalkotó teljes mértékben a garanciarendszerek szerződési autonómiájára bízta a betétesek kártalanítása mellett alkalmazható alternatív beavatkozások tárgyának, hatályának és konkrét részletes szabályainak meghatározását. A Fondo alapszabályának 29. cikke szerinti alternatív beavatkozásokat a Fondo akkor alkalmazhatja, ha azok előreláthatólag alacsonyabb terhet jelentenének a jogalany felszámolása esetén alkalmazott beavatkozásból eredőnél, azok elsősorban a tagbankok saját érdekeinek felelnek meg, továbbá nem állami megbízatásnak tudhatók be.

Harmadik jogalapjával a felperes az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére és téves alkalmazására hivatkozik, amennyiben a Bizottság a Tercas javára biztosított intézkedéseket az olasz államnak betudhatónak tekinti. A felperes e tekintetben azt állítja, hogy a támogatást az FITD önkéntesen nyújtotta, valamint hogy téves a Bizottság azon elmélete, amely a Banca d’Italiát (állítólagosan) állami forrásokat kezelő szervnek tartja, ez az elmélet továbbá nem ragadja meg az olasz jogrend által a központi bank számára biztosított funkciók tényleges értelmét. A Banca d’Italia tevékenysége – a szabályosság és a jogszerűség puszta vizsgálata révén – a megbízható és prudens kezelés tiszteletben tartására irányul, és nem érinti azon jogalanyok saját autonómiájából eredő döntéseit, amelyek felügyeletét a Banca d’Italia ellátja. Ezen túlmenően, a Tercas javára biztosított támogatással összefüggésben az olasz hatóságok általi beavatkozással kapcsolatban a Bizottság által kiemelt bizonyítékok nyilvánvalóan nem tudják alátámasztani a Bizottság következtetését.

Negyedik jogalapjával a felperes a piacgazdasági befektető kritériumának téves és hibás alkalmazása tekintetében az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértését kifogásolja. A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a Bizottság nem vizsgálta, hogy – a beavatkozásokkal kapcsolatos lehetséges forgatókönyvek előrejelzésszerű értékelésében a FITD által messzemenőkig figyelembe vett tényezők tükrében – a FITD beavatkozása megfelelt-e vagy sem a gazdaságosság kritériumának. A felperes különösen azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem vizsgálta, hogy hasonló körülmények között a FITD-hez hasonló méretű magánjogi szereplő a Bizottság által megállapítottakhoz hasonló méretű műveleteket hajtott-e volna végre. Végezetül, az állam által közhatalmi szerepének ellátása során vállalt kötelezettségek kifejezéseként a betétesek kártalanításával kapcsolatos költségeknek a piacgazdasági befektetői vizsgálat alkalmazása alóli kizárása a jelen ügyben nem igazolt és ellentétes az uniós bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatával.

Ötödik jogalapjában a felperes azokat az okokat fejti ki, amelyek miatt a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy vélte, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetetlenek a belső piaccal. A Bizottság különösen azt állapította meg tévesen, hogy az alárendelt hiteleknek – az időbeli hatályát illetően kizárólag a 2013. évi banki közleményben előírt – leértékelése elengedhetetlen követelménye annak, hogy az intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni. Pontosabban a Bizottság nem vette figyelembe, hogy az alárendelt kölcsönökkel rendelkezők tehermegosztása jogilag nem megvalósítható. A Bizottság emellett figyelmen kívül hagyta, hogy a beavatkozás költségeit a tehermegosztásra vonatkozó lényeges intézkedések már jelentősen csökkentették. Az intézkedések összeegyeztethetősége a Tercas életképességének helyreállítását célzó tervből, valamint a FITD beavatkozását követően kialakuló verseny állítólagos torzulásának korlátozására irányuló intézkedések fennállásából is következik. A felperes ezért a vizsgálat nyilvánvaló elmulasztására is következtet.

Hatodik jogalapjával a felperes a Bizottság által elkövetett ténybeli hibára és jogilag téves értékelésre hivatkozik, amikor is a Bizottság úgy vélte, hogy 30 millió euró összegű garanciát lehívtak, valamint amikor ezt a Tercas javára nyújtott, vissza nem térítendő, ekként pedig állami támogatásnak minősítette.

Végezetül hetedik jogalapjában másodlagosan a Tercas az (EU) 2015/1589 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének megsértését kifogásolja, amennyiben a Bizottság annak ellenére kötelezte az olasz államot a visszafizetésre, hogy ez ellentétes a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az arányosság általános uniós elvével.

____________