A Törvényszék (hatodik tanács) T-577/17. sz., thyssenkrupp Electrical Steel GmbH, thyssenkrupp Electrical Steel Ugo kontra Európai Bizottság ügyben 2018. július 2-án hozott végzése ellen a thyssenkrupp Electrical Steel GmbH, thyssenkrupp Electrical Steel Ugo által 2018. szeptember 13-án benyújtott fellebbezés

(C-572/18. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: thyssenkrupp Electrical Steel GmbH, thyssenkrupp Electrical Steel Ugo (képviselők: M. Günes és L. C. Heinisch ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-577/17. sz., thyssenkrupp Electrical Steel GmbH és thyssenkrupp Electrical Steel Ugo kontra Bizottság ügyben 2018. július 2-án hozott végzését;

nyilvánítsa elfogadhatónak a megsemmisítés iránti keresetet;

utalja vissza az ügyet érdemi határozathozatal céljából a Törvényszék elé;

a Bizottságot kötelezze a jelen fellebbezés keretében felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők azzal az indokkal vitatják a megtámadott végzést, hogy az súlyosan téves jogalkalmazásokon alapul. A fellebbezők a téves jogalkalmazást illetően öt jogalapot adnak elő.

Először is a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az Uniós Vámkódexről szóló rendelet1 és az ehhez kapcsolódó, felhatalmazáson alapuló rendeletek és végrehajtási rendeletek nem ruházzák fel a Bizottságot azzal a hatáskörrel, hogy olyan határozatokat fogadjon el, amelyek a nemzeti vámhatóságok számára a gazdasági feltételek vizsgálata során kötelező erővel bírnak.

Másodszor a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a Bizottságnak a gazdasági feltételek vizsgálata során játszott szerepe tisztán eljárási jellegű.

Harmadszor a Törvényszék tévesen tekintette a 2006. május 11-i Friesland Coberco Dairy Foods ítéletet (C-11/05) az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete2 259. cikkének (5) bekezdése értelmezéséhez kötelező erejűnek.

Negyedszer a Törvényszék tévedett, amikor az Uniós Vámkódexről szóló rendelet 211. cikke (6) bekezdésének és az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 259. cikkének az alkalmazására vonatkozó, 2016. szeptemberi közigazgatási megállapodást nem vette annak bizonyítékaként figyelembe, hogy a Bizottságnak a gazdasági feltételekre vonatkozó megállapításai kötelező erővel bírnak.

Ötödször a Törvényszék tévesen nem tekintette úgy, hogy a fellebbezőket közvetlenül és személyükben érintették a Bizottság gazdasági feltételekre vonatkozó megállapításai.

____________

1 Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.; a továbbiakban: Uniós Vámkódexről szóló rendelet).

2 Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015. L 343., 558. o.; helyesbítések: HL 2016. L 87., 35. o.; HL 2017. L 101., 195. o.; HL 2018. L 157., 27. o.; a továbbiakban: az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete).