EVGENI TANCHEV

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. december 5.(1)

C473/17. és C546/17. sz. egyesített ügyek

Repsol Butano SA (C473/17)

DISA Gas SAU (C546/17)

kontra

Administración del Estado,

a Redexis Gas SL,

Repsol Butano SA

részvételével

(a Tribunal Supremo [legfelsőbb bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Energia – A földgáz belső piaca – 2009/73/EK irányelv – 2010. április 20‑i Federutility és társai ítélet (C‑265/08, EU:C:2010:205) – A palackozott cseppfolyós gáz (LPG) tartályai maximális értékesítési árának rögzítését szolgáló tagállami intézkedés – Kötelező házhoz szállítás – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások – Az arányosság elve”






I.      Bevezetés

1.        A Bíróságnak a jelen ügyekben a villamosenergia‑ágazatban az árak szabályozására vonatkozó bizonyos tagállami intézkedéseknek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában, közelebbről annak az alapvető jelentőségű Federutility és társai ítéletében(2) értelmezett, a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/73/EK irányelvvel(3) való összeegyeztethetőségét illetően kell iránymutatást adnia.

2.        A Bíróság a Federutility ítéletben és az azt követő ítélkezési gyakorlatban (a továbbiakban: Federutility ítélkezési gyakorlat)(4) a földgázágazatban az árakra vonatkozó állami beavatkozások uniós joggal való összeegyeztethetőségének a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság általi értékelését lehetővé tevő keretet állapított meg, és több iránymutatást adott azon kritériumok tekintetében, amelyekre az ilyen értékelést alapítani kell.(5)

3.        A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) által a Bírósághoz benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben feltett kérdések a bizonyos palackos, cseppfolyós gázfajták (a továbbiakban: LPG) maximális értékesítési árát meghatározó és annak házhoz szállítását előíró tagállami intézkedésekkel kapcsolatosak.

4.        Az LPG kőolajfeldolgozásból származó termék, amely a földgáztól eltérő anyagokból (jellemzően propánból és butánból, valamint kis mennyiségben más gázokból) áll, és azt általában cseppfolyós állapotban, palackokban és tartályokban tárolják.(6) Az LPG‑t annak használata esetén a tartályból egy szelepen keresztül lassan engedik ki, és az a tartályból való távozáskor gázzá alakul át, ami tüzelőanyagként főzés, fűtés és energiatermelés céljára használható fel.(7) A palackozott LPG olyan LPG, amelyet az alapügy tárgyát képező LPG‑hez hasonlóan tartályban vagy palackban szállítanak.(8)

5.        Ennélfogva, ezekben az ügyekben a Bíróságnak első alkalommal nyílik lehetősége arra, hogy határozzon a 2009/73 irányelv és a Federutility ítélkezési gyakorlat LPG‑ágazatra történő alkalmazásáról.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

6.        A 2009/73 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint:

„Az ezen irányelvben a földgázra megállapított szabályokat, beleértve a cseppfolyósított földgázt (LNG) is, megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni a biogázból és a biomasszából származó gázok, valamint egyéb gázfajták esetében is, amennyiben ezek a gázfajták műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázhálózatba juttathatók, és azon keresztül szállíthatók.”

B.      A spanyol jog

7.        A Ley 34/1998, de 7 de octubre, del sector de hidrocarburos (a szénhidrogén‑ágazatról szóló, 1998. október 7‑i 34/1998. módosított törvény; a továbbiakban: 34/1998. törvény)(9) 1. cikkének (3) bekezdése szerint:

„A cseppfolyós és gáz halmazállapotú szénhidrogének szállítására irányuló tevékenységeket a tárgyilagosság, az átláthatóság és a szabad verseny elveivel összhangban kell folytatni.”

8.        A 34/1998. törvény 37. cikke (1) bekezdésének vonatkozó része a következőképpen rendelkezik:

„A kőolajtermékek, ezen belül a cseppfolyós gáz finomítására, szállítására, tárolására, forgalmazására és értékesítésére irányuló tevékenység az e törvényben előírt feltételek mellett szabadon végezhető. […]”

9.        Ezenfelül a 34/1998. törvény 38. cikke szerint:

„A kőolajból származó termékek ára szabadon alakítható.”

10.      A 34/1998. törvény negyedik átmeneti rendelkezése ugyanakkor lehetővé tette a spanyol kormány számára, hogy meghatározza a palackozott LPG maximális kiskereskedelmi értékesítési árát, „amennyiben e piacon nem tekinthetők megfelelőnek a piacra lépés, valamint a verseny feltételei”. E rendelkezés megjelölte, hogy a maximális értékesítési ár magában foglalja a házhoz szállítás költségét.

11.      A Real Decreto‑ley 15/1999, de 1 octubre, por el que se aprueban medidas de liberalización, reforma estructural e incremento de la competencia en el sector de hidrocarburos (a szénhidrogén‑ágazat liberalizációjára, szerkezeti átalakítására és a versenyhelyzet fokozására irányuló intézkedések elfogadásáról szóló, 1999. október 1‑jei 15/1999 királyi rendelettörvény; a továbbiakban: 15/1999. királyi rendelettörvény)(10) 5. cikke a legalább 8 kilogramm tömegű palackozott LPG maximális értékesítési árának rögzítését szolgáló rendszert határozott meg arra az esetre, „ha e piacon nem tekinthetők megfelelőnek a piacra lépés, valamint a verseny feltételei”.

12.      A Real Decreto‑ley 8/2014, de 4 de julio, de aprobación de medidas urgentes para el crecimiento, la competividad y la eficiencia (a növekedéssel, a versenyképességgel és a hatékonysággal kapcsolatos sürgős intézkedésekről szóló, 2014. július 4‑i 8/2014 királyi rendelettörvény; a továbbiakban: 8/2014. királyi rendelettörvény)(11) többek között hatályon kívül helyezte a 34/1998. törvény negyedik átmeneti rendelkezését és a 15/1999. királyi rendelettörvény 5. cikkét,(12) valamint a 34/1998. törvénybe beiktatta a 33. kiegészítő rendelkezést.(13)

13.      A 34/1998. törvény 33. kiegészítő rendelkezése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tüzelőanyagként felhasznált cseppfolyós gázok keverékei tartályainak kivételével a legalább 8 kilogramm, de legfeljebb 20 kilogramm tömegű tartályokban tárolt, palackozott cseppfolyósított gáz szállítására vonatkozó szerződéssel rendelkező felhasználók házhoz szállításra jogosultak.

A tüzelőanyagként felhasznált cseppfolyós gázok keverékei tartályainak kivételével a legalább 8 kilogramm, de legfeljebb 20 kilogramm tömegű tartályokban tárolt, palackozott cseppfolyós gáz ágazatban végzett értékesítései alapján a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező LPG‑nagykereskedő az adott területen köteles házhoz szállítást végezni minden, azt kérő személy részére.

(2)      A házhoz szállítás kötelezettségével terhelt LPG‑nagykereskedők jegyzékét háromévente az energiapolitikáért és bányászatért felelős főigazgatónak kell meghatároznia. E határozatot a „hivatalos állami közlönyben [BOE]” teszik közzé.

A kormány az e rendelkezésben előírt kötelezettség teljesítésének feltételeit felülvizsgálja, ha ezt a piac fejlődése és az ágazat üzleti struktúrája megkívánja, de legalább ötévente, vagy e kötelezettséget megszűntnek nyilvánítja.

(3)      Az említett törvény 38. cikkének sérelme nélkül, amennyiben az említett piachoz való hozzáférés és a piaci verseny feltételei nem tekinthetők megfelelőnek, – a kormány gazdasági ügyekért felelős bizottságának egyetértését követően az iparért, energiaügyekért és a turizmusért felelős miniszter meghatározza – a tüzelőanyagként felhasznált cseppfolyós gázok keverékei tartályainak kivételével – a legalább 8 kilogramm, de legfeljebb 20 kilogramm tömegű, 9 kilogrammot meghaladó tára tömegű tartályokban tárolt, palackozott cseppfolyós gáz maximális kiskereskedelmi árát ezen árak konkrét értékének vagy az említett árak meghatározását és automatikus naprakésszé tételét szolgáló rendszer megállapítása révén. A maximális ár magában foglalja a házhoz szállítás költségét.

(4)      Az előző bekezdésekben foglalt rendelkezések sérelme nélkül, abban az esetben, ha a házhoz szállítás kötelezettségével terhelt LPG‑nagykereskedő legalább 8 kilogramm, de legfeljebb 20 kilogramm tömegű, 9 kilogrammot meghaladó tára tömegű tartályokkal nem rendelkezik, a maximális áron történő házhoz szállítás (3) bekezdésben említett kötelezettsége e nagykereskedő esetében az adott területen kiterjed a 9 kilogrammnál alacsonyabb tára tömegű tartályokra.

(5)      Az LPG‑nagykereskedőknek a szállított cseppfolyós gázról és az előző bekezdésekben említett maximális kiskereskedelmi árakról a kötelezettségeik teljesítéséhez – különösen a házhoz szállítás kötelezettségének alkalmazása, elemzése és nyomon követése céljából – szükséges információt az energiapolitikáért és a bányászatért felelős főigazgatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk.”

14.      A 8/2014 királyi rendelettörvény 58. cikke az egyes területekre vonatkozóan a palackozott LPG házhoz szállításának kötelezettségével terhelt nagykereskedők jegyzékét a következőképpen határozza meg: a félszigeten és a Baleár‑szigeteken a Repsol Butano SA; a Kanári‑szigeteken a DISA Gas SA; valamint Ceutában és Melillában az Atlas SA Combustibles y Lubrificantes. Ezt a jegyzéket a következő hároméves időszakra (2017–2020) is fenntartották a Resolución de 28 de junio de 2017, de la Dirección General de Política Energética y Minas, por la que se establece el listado de operadores al por mayor de gases licuados del petróleo con obligación de suministro domiciliarióban (az energiapolitikáért és a bányászatért felelős főigazgatóságnak a házhoz szállítás kötelezettségével terhelt palackozott LPG‑nagykereskedők jegyzékének meghatározásáról szóló 2017. június 28‑i határozata).(14)

15.      A 34/1998 törvénynek a 8/2014 királyi rendelettörvény révén bevezetett előző módosításait követően elfogadták az Orden IET/389/2015, de 5 de marzo, por la que se actualiza el sistema de determinación automática de precios máximos de venta, antes de impuestos, de los gases licuados del petróleo envasados y se modifica el sistema de determinación automática de las tarifas de venta, antes de impuestos, de los gases licuados del petróleo por canalizaciónt (a palackos, cseppfolyós gáz adók nélküli maximális értékesítési árának automatizált meghatározási rendszerét aktualizáló és a csővezetéken szállított, cseppfolyós gáz adók nélküli maximális értékesítési árának automatizált meghatározási rendszerét módosító, 2015. március 5‑i 389/2015. számú ipari, energetikai és turisztikai minisztériumi rendelet; a továbbiakban: 389/2015. számú ipari, energetikai és turisztikai minisztériumi rendelet).(15)

16.      A 389/2015. számú ipari, energetikai és turisztikai minisztériumi rendelet 1. cikke szerint e rendelet célja a palackozott LPG maximális értékesítési ára meghatározási rendszerének naprakésszé tétele. E rendelet 3. cikke meghatározza az ezen árak meghatározását szolgáló képletet, és annak 5. cikke akként rendelkezik, hogy az említett árakat kéthavonta felül kell vizsgálni.

III. A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17.      A Repsol Butano SA (a továbbiakban: Repsol Butano) és a DISA Gas SAU (a továbbiakban: DISA Gas) az LPG‑ágazatban tevékenységet végző spanyol társaságok.

18.      A Repsol Butano és a DISA Gas a spanyol hatósággal szemben önálló keresetet terjesztett a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) elé, amelyben a palackozott LPG maximális értékesítési árának meghatározását szolgáló rendszert naprakésszé tévő 389/2015. számú ipari, energetikai és turisztikai minisztériumi rendelet (a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítését kérte (lásd a jelen indítvány 15. és 16. pontját).

19.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a megtámadott rendelet a 34/1998 törvénynek a 8/2014 királyi rendelet révén beiktatott 33. kiegészítő rendelkezésén alapul. E szabályozás a palackozott LPG legalább 8 kilogramm, de legfeljebb 20 kilogramm tömegű, 9 kilogrammot meghaladó tára tömegű tartályai tekintetében a házhoz szállítás költségét is magában foglaló maximális értékesítési ár meghatározását szolgáló és az adott területen a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező nagykereskedőt kérés esetén – „amennyiben e piacon nem tekinthetők megfelelőnek a piacra lépés, valamint a verseny feltételei” – e tartályoknak a fogyasztók otthonába történő szállítására kötelező intézkedéseket ír elő. Amennyiben azonban egy adott területen a nagykereskedő nem rendelkezik 8 és 20 kilogramm közötti tömegű, 9 kilogrammot meghaladó tára tömegű tartályokkal, a maximális áron történő házhoz szállítás kötelezettsége a 9 kilogrammnál kisebb tára tömegű tartályokra is kiterjed (lásd a jelen indítvány 13. pontját).

20.      E szabályozás értelmében az Ibériai‑félszigeten és a Baleár‑szigeteken a Repsol Butano, a Kanári‑szigeteken pedig a DISA Gas a házhoz szállítás kötelezettségével terhelt kereskedő (lásd a jelen indítvány 14. pontját).

21.      A Repsol Butano és a DISA Gas kereseteik alátámasztása érdekében előadják, hogy a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/55/EK irányelvet(16) értelmező Federutility ítélet analógia útján alkalmazandó, és hogy a spanyol szabályozás egyértelműen ellentétes az uniós joggal, következésképpen a spanyol szabályozás alkalmazását mellőzni kell, a megtámadott rendeletet pedig meg kell semmisíteni.

22.      A spanyol hatóság azzal érvel, hogy a 2003/55 irányelvet felváltó 2009/73 irányelv és a Federutility ítélet a palackozott LPG‑re nem alkalmazandó, és a megtámadott rendelet még a 2009/73 irányelv analógia útján történő alkalmazása esetén is indokolt lenne azon az alapon, hogy a piac nem kellően versenyképes.

23.      Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt arra kíván választ kapni, hogy a Federutility ítélet – annak ellenére, hogy egy földgázzal kapcsolatos irányelv értelmezésére vonatkozik – alkalmazható‑e a palackozott LPG‑re vonatkozó alapügy körülményeire.

24.      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban rámutatott arra, hogy 2012. június 19‑i ítéletében(17) megsemmisítette a 2608/2009. számú ipari, turisztikai és kereskedelmi minisztériumi rendeletet,(18) amely rendelet tartalma a megtámadott rendelet tartalmához hasonló, azonban nem terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé. A kérdést előterjesztő bíróság az említett ítéletben úgy ítélte meg, hogy noha a Federutility ítélet a földgáz piacával kapcsolatos irányelvre vonatkozik, a szomszédos ágazatok – például az LPG‑ágazat – állami szabályozására való alkalmazáshoz kellő értelmezési iránymutatást ad abban az esetben, ha az érintett piac (a jelen ügyben a spanyol piac egésze) közösségi léptékű, annak ellenére, hogy nincs olyan irányelv, amely kifejezetten az LPG‑re vonatkozna.

25.      A kérdést előterjesztő bíróság – miután arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Federutility ítélet az LPG‑ágazatra alkalmazható – rámutat arra, hogy nem biztos, hogy a palackozott LPG bizonyos típusainak maximális értékesítési árát meghatározó és azok házhoz szállítását kötelezővé tevő intézkedések – különösen az arányosság elvét illetően – megfelelnek a Federutility ítéletben rögzített szempontoknak.

26.      A kérdést előterjesztő megállapítása szerint nem kétséges, hogy az említett intézkedések a szociálisan kiszolgáltatott fogyasztók, valamint a távol eső területeken élők védelmére irányuló intézkedéseknek minősülhetnek, ami egybeesik azon általános gazdasági érdekkel, hogy a palackos LPG-vel való ellátás ára a végső fogyasztó számára méltányos szinten maradjon.

27.      A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az említett rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően felmerülő kételyeket három körülmény indokolja. Először is, az összes fogyasztóra gazdasági vagy szociális helyzetükre tekintet nélkül alkalmazandó, általános intézkedésekről van szó. Másodszor, ezek az intézkedések a 34/1998 törvény elfogadása óta 18 évnél is tovább maradtak fenn annak ellenére, hogy azok alapját egy kifejezetten átmeneti jellegű rendelkezés képezi. Harmadszor, ezek az intézkedések adott esetben hatást gyakorolnak a piaci versenyre, mivel tényleges belépési korlátot jelenthetnek az új piaci szereplők számára, és hozzájárulhatnak az alacsony szintű versenyhelyzet befagyasztásához.

28.      Ilyen körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) a C‑473/17 ügyben úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A [2010. április 20‑i Federutility és társai ítéletben, C‑265/08, EU:C:2010:205] kialakított ítélkezési gyakorlatra tekintettel, összeegyeztethető‑e az utóbbival, illetve tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét a cseppfolyós gázt tartalmazó palackra vonatkozóan maximális árat meghatározó intézkedés, amennyiben az szociálisan kiszolgáltatott fogyasztók védelmére irányuló intézkedés, ha az alább felsorolt körülmények bármelyike külön‑külön vagy egyidejűleg bekövetkezik:

–        az intézkedést valamennyi fogyasztóra nézve általános jelleggel és határozatlan időre fogadják el, „[amennyiben] e piacon nem tekinthetők megfelelőnek [a piacra lépés, valamint a verseny feltételei]”,

–        az intézkedés már több mint [18] éve hatályban van,

–        az intézkedés hozzájárulhat a szűkös versenyhelyzet befagyasztásához azzal, hogy akadályozza az új gazdasági szereplők belépését?

(2)      A [2010. április 20‑i Federutility és társai ítéletben, C‑265/08, EU:C:2010:205] kialakított ítélkezési gyakorlatra tekintettel, összeegyeztethető‑e az utóbbival, illetve tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét, ha meghatározott földrajzi területen az erőfölényben lévő gazdasági szereplő számára előírják a palackos cseppfolyós gáz házhozszállítási kötelezettségét, amennyiben az a szociálisan kiszolgáltatott fogyasztók és a nehezen megközelíthető területeken élők védelmét szolgáló intézkedés, ha az előző kérdésben felsorolt körülmények bármelyike külön‑külön vagy egyidejűleg bekövetkezik?”

29.      Ugyanilyen körülmények között a (legfelsőbb bíróság) a C‑546/17. sz. ügyben úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, szinte azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A [2010. április 20‑i Federutility ítéletben, C‑265/08, EU:C:2010:205] kialakított ítélkezési gyakorlatra tekintettel, összeegyeztethető‑e az utóbbival, illetve tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét a cseppfolyós gázt tartalmazó palackra vonatkozóan a maximális ár meghatározása, amennyiben az szociálisan kiszolgáltatott fogyasztók védelmére irányuló intézkedés, ha az alább felsorolt körülmények bármelyike külön‑külön vagy egyidejűleg bekövetkezik:

–        az intézkedést valamennyi fogyasztóra nézve általános jelleggel és határozatlan időre fogadják el, „[amennyiben] e piacon nem tekinthetők megfelelőnek [a piacra lépés, valamint a verseny feltételei]”,

–        az intézkedés már több mint [18] éve hatályban van,

–        az intézkedés hozzájárulhat a szűkös versenyhelyzet befagyasztásához azzal, hogy akadályozza az új gazdasági szereplők belépését?

2)      A [2010. április 20‑i Federutility és társai ítéletben, C‑265/08, EU:C:2010:205] kialakított ítélkezési gyakorlatra tekintettel, összeegyeztethető‑e az utóbbival, illetve tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét, hogy meghatározott földrajzi területen az erőfölényben lévő gazdasági szereplő számára előírják a palackos cseppfolyósgáz házhozszállítási kötelezettségét, amennyiben az a szociálisan kiszolgáltatott fogyasztók és a nehezen megközelíthető területeken élők védelmét szolgáló intézkedés, ha az előző kérdésben felsorolt körülmények bármelyike külön‑külön vagy egyidejűleg bekövetkezik?”

IV.    A Bíróság előtti eljárás

30.      Írásbeli észrevételeket a C‑473/17. sz. ügyben a Repsol Butano, a spanyol kormány és a Bizottság, míg a C‑546/17. sz. ügyben a DISA Gas, a spanyol kormány és a Bizottság nyújtott be.

31.      A Bíróság határozatával az ügyeket a szóbeli eljárás és az ítélethozatal céljából egyesítette.

32.      A Repsol Butano, a DISA Gas, a spanyol kormány és a Bizottság részt vett a 2018. szeptember 26‑án tartott tárgyaláson.

V.      A felek észrevételei

33.      A Repsol Butano és a DISA Gas azzal érvel, hogy a palackozott LPG piacára a Federutility ítélkezési gyakorlatban értelmezett 2009/73 irányelv alkalmazandó.

34.      Közelebbről, a Repsol Butano és a DISA Gas előadja, hogy az energia belső piaca tekintetében a hatáskör megoszlik az Unió és a tagállamok között, és az, hogy az Unió az LPG‑ágazatban a saját hatáskörét még nem gyakorolta, nem indokolja azt, hogy a tagállamok hatáskörüket a földgázról és a villamos energiáról szóló uniós irányelvekben foglaltakhoz hasonlóan a szabad és versenyképes energiapiac létrehozása céljából az Unió által rögzített közös kritériumok figyelmen kívül hagyásával gyakorolják, és nincs jogi indoka annak, hogy ezeknek a Bíróság által értelmezett közös kritériumoknak az LPG‑hez hasonló más energiatermék piacára történő alkalmazását mellőzzék.

35.      A Repsol Butano és a DISA Gas arra is rámutat, hogy az LPG‑hez hasonló „egyéb gázfajták” is a 2009/73 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartoznak, „amennyiben ezek a gázfajták műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázhálózatba juttathatók, és azon keresztül szállíthatók”. Álláspontjuk szerint a Federutility ítélkezési gyakorlat a földgáz helyett vagy azzal együtt használt egyéb energiatermékek piacára, például a palackozott LPG piacára vonatkozik.

36.      Ezenfelül a Repsol Butano és a DISA Gas a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a Federutility ítélet a földgázpiac és az LPG‑piac Unión belüli közelsége és amiatt alkalmazandó, hogy a Szerződések rendelkezései, különösen pedig azok alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezései – az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése – alkalmazandók a palackozott LPG piacára. E tekintetben a Repsol Butano és a DISA Gas a tárgyaláson kiemelte, hogy noha a tagállamok az EUMSZ 14. cikk alapján a vállalkozásokra bízhatnak általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat, be kell tartaniuk a Szerződések rendelkezéseit, és a Federutility ítélkezési gyakorlatban rögzített kritériumok a jelen ügy szempontjából relevánsak.

37.      A Repsol Butano és a DISA Gas ezen az alapon előadja, hogy a megtámadott intézkedések nem felelnek meg azoknak a Federutility ítélkezési gyakorlatban rögzített kritériumoknak, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy a tagállamok intézkedéseik révén közszolgáltatási kötelezettségeket írhassanak elő vállalkozások számára.

38.      Közelebbről, a Repsol Butano és a DISA Gas azzal érvel, hogy valamely maximális értékesítési ár meghatározása annak időtartama, általános jellege és versenyellenes hatása miatt aránytalan. Először is a maximális értékesítési ár meghatározása a Spanyolország Unióhoz történő csatlakozását követő 32 év és a liberalizált rendszernek a 34/1998 törvény révén történő bevezetését követő közel 20 év elteltével – ahelyett, hogy átmeneti jellegű vagy időben korlátozott lett volna – állandóvá vált. Másodszor a maximális értékesítési ár meghatározása – habár kiszolgáltatott fogyasztók, valamint a távol eső területeken élők védelmére irányul – nem hátrányosan megkülönböztető jellegű, mivel az valamennyi fogyasztóra, nem kizárólag a célzott csoportokra vonatkozik. Harmadszor, az LPG‑piac versenyképességét gátolja, és új piaci szereplők e piacra történő belépését akadályozza. E tekintetben a Repsol Butano és a DISA Gas rámutat arra, hogy jelenleg Spanyolország az egyetlen olyan tagállam, amely a palackozott LPG maximális árának meghatározását szolgáló olyan rendszerrel rendelkezik, amelyben a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező piaci szereplőt a házhoz szállítás kötelezettsége terheli, és hogy a maximális ár a más tagállamok piacain alkalmazott árhoz képest lényegesen alacsonyabb.

39.      Hasonlóképpen, a Repsol Butano és a DISA Gas előadja, hogy a házhoz szállítás kötelezettsége annak általános és állandó jellege, valamint versenyellenes hatása miatt aránytalan, továbbá más energiaágazatokban rendelkezésre állnak az egyes kiszolgáltatott fogyasztók javára szabályozott kedvezmény (az ún. bono social) előírásához hasonló, alternatív intézkedések. A Federutility ítélkezési gyakorlatban rögzített kritériumok alapján előadják továbbá, hogy a házhoz szállítás kötelezettsége hátrányosan megkülönböztető jellegű, mivel az kizárólag az adott területen a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező piaci szereplőre vonatkozik, vagyis az egyes területeken tevékenységet folytató más piaci szereplőkre nem, és az uniós társaságok számára nem biztosít egyenlő hozzáférést a spanyol fogyasztókhoz.

40.      A spanyol kormány előadja, hogy a 2009/73 irányelv a palackozott LPG piacát nem szabályozza, mivel annak hatálya a földgázra és a földgáz vezetékrendszerét használó egyéb gázokra korlátozódik.(19) Azzal érvel továbbá, hogy a 2009/73 irányelv és a Federutility ítélkezési gyakorlat analógia útján az alapügyben szereplő helyzetre nem alkalmazható, mivel a szóban forgó uniós jogi rendelkezés nem tartalmaz szabályozási hézagot, és az LPG‑ágazat a földgázétól eltérő olyan ágazat, amelyben nem állapítottak meg uniós szinten, a belső piac megvalósítása céljából harmonizációs szabályokat.

41.      Ennélfogva a spanyol kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanok, mivel nem lehet egy eltérő ténybeli helyzetre vonatkozóan elfogadott uniós szabály hatályát az uniós jogalkotó és a tagállami jogalkotók szándékát meghaladóan kiterjeszteni.

42.      A spanyol kormány mindazonáltal előadja, hogy a Bíróságnak – annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ adjon – a kérdéseket az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.) jegyzőkönyvvel(20) összefüggésben értelmezett EUMSZ 14. cikk és az EUMSZ 106. cikk szempontjából át kell fogalmaznia; e jegyzőkönyvet akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétesek az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló intézkedések.

43.      A spanyol kormány különösen – a tagállamok javára az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtását illetően az EUMSZ 14. cikkben és a (26.) jegyzőkönyvben elismert hatáskör gyakorlása során – a tagállamokat megillető mérlegelési mozgásteret, valamint a Bíróságnak az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát emeli ki. A spanyol kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy a követett általános gazdasági érdekre és a megtámadott intézkedések arányosságára tekintettel teljesül az EUMSZ 106. cikke.

44.      A spanyol kormány a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy a jelen ügyekre irányadó keret alapját elsődleges uniós jogi szabályok, köztük az alapvető szabadságok, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése, a (26.) jegyzőkönyv és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető jogát biztosító 36. cikke képezik. A spanyol kormány az alapvető szabadságokat illetően a tárgyaláson előadta, hogy a megtámadott intézkedések indokoltak és arányosak annak ellenére, hogy úgy kell tekinteni, hogy azok a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezései értelmében vett korlátozást valósítanak meg. E tekintetben a Federutility ítélkezési gyakorlatban meghatározott arányossági mérce helyett az uniós jog általános elvein alapuló és a Charta 36. cikkét figyelembe vevő mércét kell alkalmazni.

45.      A spanyol kormány az arányosság értékelését illetően többek között azt hangsúlyozza, hogy az intézkedések nem az összes felhasználóra és nem a tartályok összes kategóriájára, hanem elsődlegesen a hazai fogyasztásra és a kiszolgáltatott fogyasztókra irányulnak, és azokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok időszakosan felülvizsgálják. Ezenfelül a spanyol kormány azzal érvel, hogy a palackozott LPG spanyol piacán olyan sajátos körülmények uralkodnak, amelyek az adott maximális értékesítési ár fenntartását indokolják,(21) és hogy számos alternatív intézkedést, köztük a „bono social” lehetőségét is megvizsgálták, azonban azokat arra való hivatkozással utasították el, hogy azok a megtámadott intézkedésekhez képest kevésbé arányosak.

46.      A Bizottság előadja, hogy a 2009/73 irányelv nem vonatkozik a palackozott LPG‑re, mivel azt a 2009/73 irányelv 1. cikke nem említi, és az e rendelkezés értelmében „[nem juttatható] műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázhálózatba, és azon keresztül [nem szállítható]”.

47.      A Bizottság ennek ellenére azzal érvel, hogy az alapvető szabadságok és az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése a palackozott LPG ágazatára is vonatkozik. Ennélfogva a Bizottság azt javasolja a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ adja, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie az alapvető szabadságok ezen ágazatra történő alkalmazását, azt hogy a megtámadott intézkedések korlátozzák‑e ezeket a szabadságokat, és amennyiben igen, akkor az említett intézkedések indokoltak és arányosak‑e. A Bizottság álláspontja szerint az arányossággal kapcsolatban a Federutility ítélkezési gyakorlatban rögzített szempontok e tekintetben kiindulópontként szolgálhatnak.

48.      Közelebbről, a Bizottság álláspontja szerint nem zárható ki, hogy a megtámadott intézkedések – noha közvetetten vagy potenciálisan – valószínűsíthetően megakadályozzák az LPG más tagállamokból Spanyolországba történő behozatalát, és ily módon gátolják az áruk szabad mozgását. A Bizottság a tárgyaláson azt is előadta, hogy elsősorban a palackozott LPG spanyol piacának a spanyol kormány által észrevételeiben bemutatott sajátos jellemzői akadályozzák meg új piaci szereplők e piacra történő belépését, és hogy a megtámadott intézkedések nem hátrányosan megkülönböztető jellegűek, és azok arányosak, mivel nem zárják ki eleve a piacon működő vállalkozásokat, és a spanyol kormány a közszolgáltatási célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából leginkább alkalmas és arányos eszköz meghatározása során általa gyakorolható mérlegelési mozgástéren belül maradt.

VI.    Értékelés

49.      A kérdést előterjesztő bíróság a kérdései révén lényegében arra kíván választ kapni, hogy a palackozott LPG piacán általános gazdasági érdek alapján a vállalkozásokat közszolgáltatási kötelezettséggel terhelő egyes tagállami intézkedések összeegyeztethetők‑e a Federutility ítélkezési gyakorlatban az arányosság elvére tekintettel rögzített kritériumokkal. A szóban forgó tagállami intézkedések a következőkből állnak: először is, a palackozott LPG 8 kilogramm és 20 kilogramm közötti tömegű, 9 kilogrammot meghaladó tára tömegű tartályai tekintetében a házhoz szállítás költségét is magában foglaló maximális értékesítési ár meghatározása, másodszor pedig az adott területen a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező nagykereskedő arra való kötelezése, hogy kérés esetén ezeket a tartályokat a fogyasztó otthonába szállítsa.(22)

50.      Arra a következtetésre jutottam, hogy a palackozott LPG nem tartozik a 2009/73 irányelv hatálya alá, és hogy a 2009/73 irányelv és a Federutility ítélkezési gyakorlat analógia útján a palackozott LPG ágazatára nem alkalmazható. Ennélfogva úgy vélem, hogy az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló tagállami intézkedések nem ellentétesek a Federutility ítélkezési gyakorlatban értelmezett 2009/73 irányelvvel.

51.      Álláspontom szerint továbbá, a Bizottságnak nem kell az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket az uniós jog más szabályainak alkalmazhatóságával kapcsolatban átfogalmaznia.

52.      Érvelésemet az alábbiakban részletezem, azonban először az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságával foglalkozom.

A.      Az elfogadhatóságról

53.      A spanyol kormány lényegében előadja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatatlanok, mivel az alapügyekben szereplő jogvita tárgya nem tartozik a 2009/73 irányelv hatálya alá (lásd a jelen indítvány 41. pontját). A spanyol kormány kifogását mindazonáltal annak ellenére meg kell vizsgálni, hogy azt javasolja a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket az EUMSZ 14. cikk és az EUMSZ 106. cikk (26.) jegyzőkönyvvel összefüggésben történő értelmezésére tekintettel átfogalmazva válaszolja meg.

54.      Először is, amennyiben ezt a kifogást a Bíróság ítélkezési gyakorlatában akként kell értelmezni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések relevanciáját érinti, semmi nem támasztja alá azt, hogy az előzetes döntéshozatalra utalt kérdések nem függnek össze az alapeljárás tényállásával, vagy a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azoknak a ténybeli és jogi elemeknek az ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a neki feltett kérdésekre hasznos választ adjon, következésképpen nem dől meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések releváns voltának vélelme.(23)

55.      Ezenfelül az, hogy a Federutility ítélkezési gyakorlatban értelmezett 2009/73 irányelv alkalmazandó‑e a palackozott LPG ágazatára, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatósága helyett azok érdemi részéhez tartozik.(24)

56.      Ennélfogva az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságával kapcsolatos kifogást el kell utasítani.

B.      Az ügy érdeméről

1.      A 2009/73 irányelv és a Federutility ítélkezési gyakorlat alapügyre történő alkalmazhatóságáról

a)      A 2009/73 irányelv hatálya

57.      A Bíróság az LPG‑vel összefüggésben még nem foglalkozott a 2009/73 irányelv hatályának kérdésével.(25)

58.      Amint azt a Bíróság megállapította, a 2009/73 irányelv arra irányul, hogy a földgáz teljesen és ténylegesen nyitott, valamint versengő belső piacát kialakítsa, ahol valamennyi fogyasztó szabadon megválaszthatja szolgáltatóját, és ahol valamennyi szolgáltató szabadon nyújthatja szolgáltatásait az ügyfeleinek.(26)

59.      A 2009/73 irányelv 1. cikke e célból az irányelv tárgyára és hatályára vonatkozó szabályokat rögzít. A 2009/73 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a földgázszállításra, ‑elosztásra, ‑ellátásra és ‑tárolásra vonatkozóan.

60.      A 2009/73 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint az irányelvben a földgázra megállapított szabályokat, beleértve a cseppfolyósított földgázt (LNG) is, „megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni a biogázból és a biomasszából származó gázok, valamint egyéb gázfajták esetében is, amennyiben ezek a gázfajták műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázhálózatba juttathatók és azon keresztül szállíthatók”.(27)

61.      A 2009/73 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és az irányelv más rendelkezése sem említi az LPG‑t.

62.      A 2009/73 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása alapján az, hogy az LPG adott esetben egyéb „gázfajtának”(28) vagy a földgáz alternatívájának vagy kiegészítőjének(29) tekinthető, a 2009/73 irányelv hatályának körülhatárolása szempontjából nem meghatározó, és nem is elegendő. A 2009/73 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése inkább azt rögzíti, hogy a szóban forgó „egyéb gázfajtának” ahhoz, hogy a 2009/73 irányelv hatálya alá tartozzon, műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázhálózatba juttathatónak és azon keresztül szállíthatónak kell lennie.

63.      Amint arra a Bizottság és a spanyol kormány rámutatott, az LPG a 2009/73 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett módon nem juttatható műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázhálózatba, és azon keresztül nem szállítható. Ennek a kérdést előterjesztő bíróság által történő igazolásától függően arra a következtetésre lehet jutni, hogy az LPG nem tartozik a 2009/73 irányelv hatálya alá.

64.      Hasznos lehet rámutatni arra, hogy úgy tűnik, e megállapítás a 2009/73 irányelv előkészítő munkálataival összhangban van.

65.      A 2009/73 irányelv az ún. a „harmadik energiacsomag” része, amely energiacsomag a földgázágazatra és a villamosenergia‑ágazatra vonatkozó uniós intézkedéseket tartalmaz.(30) A földgázt illetően először is a 98/30 irányelvre,(31) másodszor pedig a 2003/55 irányelvre vonatkozó korábbi csomagokat követően a 2009/73 irányelv célja a földgázágazat teljes körű liberalizációja, ezáltal pedig a földgáz Unió területén történő szállítása fennmaradó korlátjainak megszüntetése.(32)

66.      Eredetileg a 98/30 irányelv 1. cikkének hatálya kizárólag a „földgázágazat[ra], [többek között] a cseppfolyósított földgáz[ra] (LNG)” vonatkozott. Az Európai Parlament által bevezetett módosítások(33) révén a 2003/55 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése 2009/73 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének jelenlegi (némileg módosított) szövegéhez(34) hasonló megfogalmazást tartalmazott.(35) Úgy tűnik, e módosítások során az LPG‑t egyáltalán nem vették figyelembe.

67.      Úgy tűnik, a harmadik országokba irányuló és onnan kiinduló földgázvezetékek uniós szabályozási kerete nyilvánvaló hiányosságainak kezelése céljából a Bizottság által a 2009/73 irányelv módosítására vonatkozóan nemrégiben előterjesztett javaslattal(36) összefüggésben is ugyanez a helyzet. Közelebbről, habár az Európai Parlament a javaslat első olvasatát még nem fejezte be, a Parlament által kiadott előkészítő dokumentumok javaslatot tartalmaznak a 2009/73 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének módosítására oly módon, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen „a megújuló energiaforrásokból származó »zöld hidrogén[re]« és szintetikus metán[ra]”.(37) Az LPG‑ről azonban nem esik szó.

68.      Tekintettel arra, hogy a „zöld hidrogén” és a (földgáz helyettesítő termékeként is említett) szintetikus metán olyan gáz halmazállapotú tüzelőanyagok, amelyek a földgázhálózatba juttathatók, és azon keresztül szállíthatók,(38) ebből a javasolt módosításból és a 2009/73 irányelvvel kapcsolatos korábbi módosításokból arra lehet következtetni, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy az említett irányelv hatályát a földgázra és olyan egyéb gáztípusokra korlátozza, amelyek a földgázhálózatot használhatják.

69.      Ezenfelül az LPG‑nek a 2009/73 irányelv hatálya alól történő kizárása összhangban áll az uniós energiajogi keret részét képező más olyan uniós intézkedésekkel is, amelyek az LPG‑t és a földgázt különböző energiatermékekként kezelik. Például az energiastatisztikáról szóló 1999/2008 rendelet az LPG‑t általánosságban az olaj‑ és kőolajtermékek földgáztól eltérő csoportjába sorolja be.(39) Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelv az említett irányelv értelmében vett „alternatív üzemanyag” meghatározásán belül a földgázt és az LPG‑t különböző csoportokba sorolja be.(40)

b)      A 2009/73 irányelv és a Federutility ítélkezési gyakorlat analógia útján történő alkalmazásáról

70.      A következő okokból nem vagyok meggyőződve arról, hogy – amint azzal a Repsol Butano és a DISA Gas érvelt – az alapügyben szereplő helyzetre a 2009/73 irányelv és a Federutility ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazható.

71.      Először is a 2009/73 irányelvnek az alapügyre analógia útján történő alkalmazásának nem állnak fenn a feltételei.

72.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján az analógia alkalmazása először is azt feltételezi, hogy az adott uniós jogi rendelkezés bizonyos, szándékosságot nélkülöző joghézagokat tartalmaz, ami a hasonló ügyekkel kapcsolatos uniós jogi rendelkezések alkalmazásával orvosolható, másodszor pedig azt, hogy a vizsgált és a szabályozott esetben fennálló érdekek hasonlók.(41)

73.      Ezenfelül, a Bíróság ítélkezési gyakorlata, különösen pedig a Bíróság Kernkraftwerke Lippe‑Ems ítélete(42) alapján valamely irányelv analógia útján történő alkalmazására vonatkozó érvet el kell utasítani, ha az ilyen alkalmazás az irányelv hatályát az irányelv kifejezett rendelkezéseinek megsértésével kiterjesztené.

74.      Amint azt a Cristal Union ügyre vonatkozó indítványomban(43) kifejtettem, a Bíróságnak a in Kernkraftwerke Lippe‑Ems ügyben azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv(44) 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában rögzített mentesítési kötelezettség vonatkozik‑e a hasadóanyagra, mivel az említett rendelkezésben foglaltak szerint ezt a tüzelőanyagot „villamos energia előállításához használják fel”, azonban nem szerepel azoknak az energiatermékeknek a felsorolásában, amelyekre az irányelv a 2003/96 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazandó. A Bíróság megállapította, hogy a hasadóanyag nem tartozik az irányelv hatálya alá, és elutasította azt az érvet, miszerint az irányelvet „analógia útján” alkalmazni kell a villamos energia előállításához felhasznált hasadóanyagra. Nem kérdéses, hogy amennyiben a Bíróság a villamos energia előállításához felhasznált hasadóanyagra alkalmazta volna az említett mentességet, kiterjesztette volna a 2003/96 irányelv alkalmazási körét, megsértve ezzel az irányelv 2. cikkének (1) bekezdését.(45)

75.      A jelen ügyekben az, hogy a palackozott LPG nem tartozik a 2009/73 irányelv hatálya alá, nem joghézag, hanem inkább úgy tűnik, hogy az uniós jogalkotó arra irányuló szándékát tükrözi, hogy a palackozott LPG‑re az irányelv hatálya ne terjedjen ki. Amennyiben a Bíróság a 2009/73 irányelvben rögzített szabályokat analógia útján alkalmazná a palackozott LPG ágazatára, az irányelv hatályát a 2009/73 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének kifejezett rendelkezését meghaladóan kiterjesztené.

76.      A Federutility ítélkezési gyakorlatnak analógia útján az alapügyben szereplő helyzetre történő alkalmazását illetően ugyanezek a megfontolások érvényesek, mivel az említett ítélkezési gyakorlat a 2009/73 irányelv értelmezésére vonatkozik.

77.      A Bíróság az említett ítélkezési gyakorlatban megállapította, hogy jóllehet a földgázágazatban az árak meghatározására irányuló állami beavatkozás a működő földgázpiac kialakításának akadályát képezi, ez a beavatkozás a vállalkozások általános gazdasági érdekből történő közszolgáltatási kötelezettségekkel történő terhelését lehetővé tevő 2009/73 irányelv,(46) különösen pedig az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése(47) alapján három feltétel tiszteletben tartása esetén igazolható: először is az intézkedésnek általános gazdasági érdekű célt kell követnie; másodszor tiszteletben kell tartania az arányosság elvét; harmadszor pedig világosan meghatározott, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és ellenőrizhető közszolgáltatási kötelezettségeket kell előírnia, és biztosítania kell az uniós gázszolgáltató vállalkozások egyenlő hozzáférését a fogyasztókhoz.(48)

78.      A Bíróság az említett ítélkezési gyakorlatban továbbá az arányossággal kapcsolatos második feltételre tekintettel a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak az alábbi iránymutatást adta annak biztosítása érdekében, hogy a 2009/73 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján a vállalkozásokkal szemben előírható közszolgáltatási kötelezettségek 2007. július 1‑je után kizárólag annyiban veszélyeztethessék a földgázellátás árának szabad meghatározását, amennyiben az általuk kitűzött, általános gazdasági érdekű cél megvalósítása érdekében szükséges, és – következésképpen – mindenképpen csak korlátozott ideig veszélyeztethessék azt: először is, az intézkedésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa az általa követett általános gazdasági érdekű célkitűzés megvalósulását; másodszor, az árakra vonatkozó állami beavatkozás időtartamának szigorúan az e szabályozás által követett cél eléréséhez szükséges időtartamra kell korlátozódnia; harmadszor, az alkalmazott beavatkozási mód nem haladhatja meg az elérni kívánt általános gazdasági érdekű cél megvalósításához szükséges mértéket; negyedszer pedig a szükségesség követelményét az intézkedés személyi hatályára, konkrétan a kedvezményezettjeire tekintettel is értékelni kell.(49)

79.      Hangsúlyozandó, hogy a Federutility ítélkezési gyakorlat a 2009/73 irányelv által létrehozott összehangolt kereten belül helyezkedik el; olyan ítélkezési gyakorlat, amely egyensúlyt teremt egyrészről az irányelvnek adott határidőn belül a földgázágazatban teljeskörűen nyitott és versenyképes belső piac biztosítására irányuló elsődleges célkitűzése, másrészről pedig az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján – az e rendelkezésben rögzített és említett rendelkezést értelmező Federutility ítélkezési gyakorlatban kidolgozott szigorú feltételek teljesülése esetén – az árszabályozásba általános gazdasági érdekből, közszolgáltatási kötelezettségek formájában történő bizonyos állami beavatkozások megengedhetősége között.(50) Ennek alapján, álláspontom szerint a Bíróság által az említett ítélkezési gyakorlatban rögzített kritériumok nincsenek általánosan megfogalmazva, és nem tekinthetők úgy, hogy valamely ágazati liberalizációra vonatkozó irányelv tárgyát nem képező ágazatban ezen a harmonizált kereten kívül alkalmazandók.

80.      Szpunar főtanácsnok kollégámnak a Kernkraftwerke Lippe‑Ems ügyre vonatkozó főtanácsnoki indítványában(51) előadott érvelését követve arra az álláspontra helyezkedem, hogy a Federutility ítélkezési gyakorlatban rögzített kritériumoknak a palackozott LPG ágazatára történő kiterjesztése sértené a 2009/73 irányelv hatályát és a szabályoknak a 2009/73 irányelv hatálya alá tartozó összehangolt területen kívül történő előírására vonatkozó tagállami hatáskört.

81.      Ennek megfelelően, álláspontom szerint az LPG nem tartozik a 2009/73 irányelv hatálya alá, és a 2009/73 irányelv, valamint a Federutility ítélkezési gyakorlat nem alkalmazandó analógia útján az alapügyben szereplő helyzetre.

82.      Ennélfogva azt javaslom a Bíróságnak, hogy a jelen ügyekben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ adja, hogy az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló nemzeti intézkedések nem ellentétesek a Federutility ítélkezési gyakorlatban értelmezett 2009/73 irányelvvel.

2.      Egyéb uniós jogi szabályoknak az alapügyre történő alkalmazhatóságáról

83.      Megjegyzem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – megfogalmazásuk szerint – arra vonatkoznak, hogy a szóban forgó tagállami intézkedések összeegyeztethetők‑e a Federutility ítélkezési gyakorlattal vagy „az arányosság elvével” (lásd a jelen indítvány 28. és 29. pontját). Amennyiben tehát a Bíróság azt állapítja meg, hogy a 2009/73 irányelv és a Federutility ítélkezési gyakorlat az alapügyben szereplő helyzetre nem vonatkozik, úgy tekinthető, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapján a Bíróságnak a szóban forgó intézkedések említett kereten kívüli arányosságra tekintettel történő értékelését illetően kell iránymutatást adnia.

84.      Az arányosság azonban egyfajta vákuumban nem értékelhető.(52) Amint ugyanis arra a felek a Bíróság elé terjesztett észrevételeikben rámutattak, a megtámadott intézkedéseknek az uniós joggal, különösen pedig az arányosság elvével való összeegyeztethetőségét három különböző megközelítésből javasolják vizsgálni. Míg a Repsol Butano és a DISA Gas a 2009/73 irányelvet értelmező Federutility ítélkezési gyakorlatban rögzített kritériumokra hivatkozik, a spanyol kormány a Szerződésnek az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseire – közöttük a (26.) jegyzőkönyvvel és a Charta 36. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 14. cikkre és EUMSZ 106. cikkre – utal. Úgy tűnik továbbá, hogy a spanyol kormány az alapvető szabadságok, különösen az áruk szabad mozgásának a jelen ügyben történő alkalmazásával kapcsolatos észrevételeiben csatlakozik a Bizottsághoz.

85.      Elismerem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az a körülmény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság bizonyos uniós jogi rendelkezések értelmezésére korlátozta is kérdését, nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához esetlegesen hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, és e célból a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételek alapján útmutatást adjon.(53) Ezenfelül, annak érdekében, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság részére hasznos választ adjon, átfogalmazhatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket, és figyelembe veheti az uniós jog olyan rendelkezéseit is, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben nem hivatkozott.(54)

86.      Álláspontom szerint azonban a jelen ügyek körülményei között az alábbi okokból nem lenne célszerű, ha a Bíróság a spanyol kormány és a Bizottság által javasolt megközelítések mentén átfogalmazná az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket.

87.      Először is, noha az EUMSZ 14. cikk és az EUMSZ 106. cikk kifejezésre juttatja az általános gazdasági érdek(55) uniós jogrendben képviselt jelentőségét, a jelen ügyek körülményei között e rendelkezések önmagukban nem szolgáltatnak alapot a megtámadott intézkedések, különösen pedig az arányosság elvét érintő intézkedés uniós jog alapján történő értékeléséhez.(56)

88.      A (26.) jegyzőkönyvvel együtt az EUMSZ 14. cikk meghatározza az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak az Unió közös értékei között elfoglalt helyét.(57) Az EUMSZ 14. cikk(58) a különböző uniós politikákra és tevékenységekre „általánosan alkalmazandó rendelkezés”, amely megállapítja többek között azt, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat olyan körülmények között kell nyújtani, amelyek – az EUSZ 4. cikk, valamint az EUMSZ 93. cikk, az EUMSZ 106. cikk és az EUMSZ 107. cikk sérelme nélkül, az Unió és a tagállamok saját hatáskörében és felelőssége mellett, és a Szerződések alkalmazásának keretei között – lehetővé teszik azok rendeltetésének teljesítését. Amint azt a Bíróság a Federutility ítélkezési gyakorlatban megállapította, a (26.) jegyzőkönyv kifejezett módon elismeri a tagállami hatóságok alapvető szerepét és széles mérlegelési jogkörét az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával, más által való ellátásával, illetve megszervezésével kapcsolatban.(59)

89.      Amint azt a Federutility ítélkezési gyakorlatban a Bíróság is kiemelte, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése(60) arra irányul, hogy összeegyeztesse a tagállamok azon érdekeit, hogy egyes vállalkozásokat gazdaság‑ vagy szociálpolitikai eszközként vegyenek igénybe, valamint az Uniónak a versenyszabályok tiszteletben tartására és a belső piac egységének megóvására vonatkozó érdekeit.(61) Ezzel összefüggésben a tagállamok az uniós jog tiszteletben tartása mellett jogosultak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásaik terjedelmét és megszervezését meghatározni, különösen pedig figyelembe venni a nemzeti politikájukra jellemző sajátos célokat.(62) Mindazonáltal a spanyol kormány – észrevételei szerint(63) –a Szerződés egyes szabályainak alkalmazásától való eltérés érdekében nem hivatkozik az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére.(64)

90.      Ezenfelül, habár a felek észrevételeikben hivatkoztak az alapvető szabadságokra, álláspontom szerint a Bíróság elé terjesztett ügyiratokban nem áll rendelkezésre elegendő információ annak meghatározására, hogy a megtámadott intézkedésekkel kapcsolatban melyik alapvető szabadság alkalmazandó, és amelynek alapján a Bíróság ezen intézkedések arányosság elvével összefüggésben történő értékelésével kapcsolatosan iránymutatást adhatna. E tekintetben a Bizottság – a tárgyaláson erre vonatkozóan feltett kérdésre – előadta, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ annak egyértelmű meghatározásához, hogy mely alapvető szabadságok alkalmazandók, és noha utaltak az áruk szabad mozgására, a többi alapvető szabadság és a szolgáltatási irányelv(65) alkalmazása sem zárható ki.

91.      Jóllehet tehát előfordulhat, hogy az uniós jog más szabályai, például az alapvető szabadságok az alapügyben fennálló helyzetre alkalmazhatók, a kérdést előterjesztő bíróság nem kérte a Bíróságtól, hogy értelmezze ezeket a szabályokat, és az ilyen értékelés elvégzéséhez kellő ténybeli és jogi elem sem áll rendelkezésére.(66) E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek érdemének Bíróság általi megváltoztatása összeegyeztethetetlen lenne azzal, hogy a Bíróság köteles biztosítani, hogy a tagállamok és az érintett felek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke alapján észrevételeket tehessenek, tekintettel arra, hogy e rendelkezés értelmében az érdekelt felekkel kizárólag az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot közlik.(67)

92.      Következésképpen arra az álláspontra helyezkedem, hogy a Bíróságnak nem kell az előterjesztett kérdéseket átfogalmaznia, hanem a válaszában rámutathat arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a megtámadott intézkedésekkel összefüggésben a Szerződés szabályai, különösen pedig az alapvető szabadságok alkalmazhatók‑e. Ez a bíróság természetesen az EUMSZ 267. cikk alapján további előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthet a Bíróság elé.

VII. Végkövetkeztetés

93.      Az összes fenti megfontolás tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

1)      A 2010. április 20‑i Federutiliy és társai ítélettel (C‑265/08, EU:C:2010:205) értelmezett, a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, valamint az azt követő ítélkezési gyakorlattal nem ellentétes a cseppfolyós gázt tartalmazó palackra vonatkozóan maximális árat meghatározó intézkedés, amennyiben az a szociálisan kiszolgáltatott fogyasztók védelmére irányuló intézkedés, ha az alább felsorolt körülmények bármelyike külön‑külön vagy egyidejűleg bekövetkezik:

–        az intézkedést valamennyi fogyasztóra nézve általános jelleggel és határozatlan időre fogadják el, „amennyiben e piacon nem tekinthetők megfelelőnek a piacra lépés, valamint a verseny feltételei”,

–        az intézkedés már több mint 18 éve hatályban van,

–        az intézkedés hozzájárulhat a szűkös versenyhelyzet befagyasztásához azzal, hogy akadályozza új gazdasági szereplők belépését?

2)      A 2010. április 20‑i Federutiliy és társai ítélettel (C‑265/08, EU:C:2010:205) értelmezett 2009/73 irányelvvel és az azt követő ítélkezési gyakorlattal nem ellentétes, ha előírják a palackos cseppfolyós gáz házhoz szállítására vonatkozó kötelezettséget, amennyiben az a szociálisan kiszolgáltatott fogyasztók és a nehezen megközelíthető területeken élők védelmére irányuló intézkedés, ha az előző kérdésben felsorolt körülmények bármelyike külön‑külön vagy egyidejűleg bekövetkezik.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      2010. április 20‑i ítélet (C‑265/08, EU:C:2010:205).


3      2009. július 13‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 97. o.).


4      2011. december 21‑i ENEL Produzione ítélet (C‑242/10, EU:C:2011:861) (a villamosenergia‑ágazatra vonatkozóan); 2015. szeptember 10‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑36/14, nem tették közzé, EU:C:2015:570); 2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637).


5      2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd a jelen indítvány 77. és 78. pontját.


6      Az LPG meghatározásáért lásd például legújabban a 2017. november 9‑i (EU) 2017/2010 bizottsági rendelettel (HL 2017. L 292., 3. o.) módosított, az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22‑i 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 304., 1. o.) A. mellékletének 3.4.10. pontját. Megjegyzendő, hogy a Bíróság a 2016. május 26‑i Latvijas propāna gāze ítéletében (C‑286/15, EU:C:2016:363) határozott az LPG Kombinált Nómenklaturába történő besorolása tekintetében az LPG jellemzőiről.


7      Az LPG nem tévesztendő össze a sűrített földgázzal (a továbbiakban: CNG) és a cseppfolyósított földgázzal (a továbbiakban: LNG), amelyek a földgáz formái. A földgáz meghatározásáért lásd például az 1099/2008 rendelet, 6. lábjegyzet, A. melléklet 3.2.1. pontját.


8      Az LPG például ömlesztve vagy vezetéken is szállítható. Az LPG e formái a jelen ügyeknek nem képezik tárgyát, és azokkal a továbbiakban nem foglalkozom. Az LPG általános tárgyalásáért lásd például: Robert J. Falkiner, „Liquefied Petroleum Gas”, in George E. Totten (szerk.), Fuels and Lubricants Handbook: Technology, Properties, Performance and Testing (ASTM International 2003), 31–59. o.; és különösen Spanyolországra tekintettel: A. Bello Pintado, „The Spanish liquefied petroleum gas industry: Market forces, competition and government intervention”, 11 Energy Sources, Part B: Economics, Planning, and Policy 2016, 198–204. o.


9      BOE 1998. október 8‑i 241. száma, 33517. o.


10      BOE 1999. október 2‑i 236. száma, 35442. o.


11      BOE 2014. július 5‑i 163. száma, 52544. o. (a Ley 18/2014, de 15 de octubre, de aprobación de medidas urgentes para el crecimiento, la competitividad y la eficiencia [a növekedéssel, a versenyképességgel és a hatékonysággal kapcsolatos sürgős intézkedések elfogadásáról szóló, 2014. október 15‑i 18/2014. törvény, BOE 2014. október 17‑i 252. száma, 83921. o.] alakította törvénnyé).


12      8/2014. királyi rendelettörvény, eltérő rendelkezés, a 2. cikk f) és g) pontja.


13      8/2014. királyi rendelettörvény 57. cikke.


14      BOE 2017. július 13‑i 166. száma, 61346. o.


15      BOE 2015. március 9‑i 58. száma, 20850. o.


16      2003. június 26‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.).


17      Sentencia del Tribunal Supremo, Sala 3a, de lo Contencioso‑Administrativo de 19 de junio de 2012, ES:TS:2012:4248.


18      Orden ITC/2608/2009, de 28 de septiembre, por la que se modifica la Orden ITC/1858/2008, de 26 de junio, por la que se actualiza el sistema de determinación automática de precios máximos de venta, antes de impuestos, de los gases licuados del petróleo envasados (a palackozott cseppfolyós gáz adózás előtti maximális értékesítési árának automatikus meghatározását szolgáló rendszer naprakésszé tételéről szóló, 2009. szeptember 28‑i 2608/2009. számú ipari, turisztikai és kereskedelmi minisztériumi rendelet, BOE 2009. szeptember 30‑i 236. száma, 82309. o.).


19      A spanyol kormány észrevételeiben rámutat arra, hogy a spanyol jogalkotó a 2009/73 irányelv hatályát annak átültetésekor nem terjesztette ki.


20      Az EUSZ és az EUMSZ mellékletét képező jegyzőkönyv (HL 2016. C 202., 307. o.).


21      A spanyol kormány észrevételeiben rámutat arra, hogy ezek a körülmények a következőkkel kapcsolatosak: először is magas a vállalkozások piaci koncentrációja; másodszor, a piac hanyatlik; harmadszor pedig a piac elsősorban a szerény körülmények között élő, a spanyol terület nagy részén a szolgáltató megválasztására lehetőséggel nem rendelkező fogyasztókkal kapcsolatos szociális dimenzióval rendelkezik.


22      Arra az esetre, ha a nagykereskedő nem rendelkezik 8 kilogramm és 20 kilogramm közötti tömegű, 9 kilogrammot meghaladó tára tömegű tartályokkal: lásd a jelen indítvány 13. és 19. pontját.


23      Lásd például: 2010. január 14‑i Plus Warenhandelsgesellschaft ítélet (C‑304/08, EU:C:2010:12, 21–34. pont); 2010. június 3‑i Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet (C‑484/08, EU:C:2010:309, 17–23. pont).


24      Lásd például: 2010. október 21‑i Padawan ítélet (C‑467/08, EU:C:2010:620, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


25      Úgy tűnik, hogy a Bíróságnak még arra sem nyílt alkalma, hogy más kontextusban határozzon az LPG és a földgáz közötti különbségtételről. Lásd például: 2018. augusztus 7‑i Saras Energía ítélet (C‑561/16, EU:C:2018:633, 21., 38–42. pont). Lásd még: az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló, 2001. július 16‑i 18. éves jelentés (2000), COM(2001) 309 végleges, 2.12.3. pont, 101–102. o.: a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Spanyolország ellen amiatt, hogy az akkoriban hatályos héairányelvben a gáz értékesítésére vonatkozóan meghatározott mérsékelt adómértéket a földgáz helyett az LPG‑re alkalmazta. A keresetet azonban a Bíróság elnöke a 2002. június 7‑i Bizottság kontra Spanyolország végzéssel (C‑143/01, nem tették közzé, EU:C:2002:357) visszavonta.


26      Lásd: 2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


27      Kiemelés tőlem. Lásd még a 2009/73 irányelv (26) és (41) preambulumbekezdését.


28      Lásd például: a Közösség energiaágazatban végrehajtott külső intézkedéseinek vonatkozásai címet viselő, a Tanácsnak szóló bizottsági közlemény, COM(1979) 23 végleges, 1979. február 6., 10. o.


29      Lásd például: a „Közösségi fellépés a földgázszállítási ágazatban” címet viselő, a Tanácsnak szóló bizottsági közlemény (COM(1980) 295 végleges, 1980. június 2.), COM(1980) 731 végleges, 1980. november 21., 7. o.


30      Lásd például: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Federutility és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑265/08, EU:C:2009:640, 27–29. pont), Mengozzi főtanácsnok ANODE ügyre vonatkozó indítványa (C‑121/15, EU:C:2016:248, 4. pont).


31      A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1998. június 22‑i 98/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 28. o.). Az ezen a téren elfogadott korábbi rendelkezéseket illetően lásd az említett irányelv (4) preambulumbekezdését.


32      Lásd például: a 2009/73 irányelv (4) és (5), (54)–(58), valamint (60) preambulumbekezdését. Lásd még: a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat, COM(2007) 529 final, 2007. szeptember 19., Indoklás, 2–4. o.


33      Lásd: a villamos energia belső piacára vonatkozó szabályokról szóló 96/92/EK irányelv és a földgáz belső piacára vonatkozó szabályokról szóló 98/30/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslat (amelyet a Bizottság az EK‑Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése szerint terjesztett elő), COM(2002) 304 végleges, 2002. június 7., 4. o.; lásd még: a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, […] 2003/[…]/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából a Tanács által 2003. február 3‑án elfogadott 6/2003/EK közös álláspont (HL 2003. C 50 E., 36. o.), 58. pont (118. módosítás).


34      A 2009/73 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a „megkülönböztetéstől mentesen” kifejezéssel egészült ki (lásd a jelen indítvány 6. és 60. pontját).


35      Lásd még: a 2003/55 irányelv (24) preambulumbekezdése.


36      A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat, COM(2017) 660 final, 2017. november 8.


37      A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2018. április 11‑i európai parlamenti jelentés (A8–0143/2018), 7. és 8. o. (6. módosítás, valamint a kiegészítő preambulumbekezdésekre vonatkozó 4. és 5. módosítás).


38      Energiatárolás: integrációs és energiabiztonsági tényező címet viselő, 2015. július 1‑jei európai gazdasági és szociális bizottsági vélemény (HL 2015. C 383., 19. o.), 4.3. és 4.4. pont.


39      1099/2008 rendelet, 6. lábjegyzet, A. melléklet 3. pontja; B. melléklet 2. és 4. pontja; C. melléklet 3. és 4. pontja; D. melléklet 1. és 3. pontja.


40      2014. október 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 307., 1. o.) 2. cikkének (1) bekezdése.


41      Lásd például: Saggio főtanácsnok KVS International ügyre vonatkozó indítványa (C‑301/98, EU:C:2000:52, 50. pont); Cruz‑Villalón főtanácsnok Németország kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑399/12, EU:C:2014:289, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


42      2015. június 4‑i ítélet (C‑5/14, EU:C:2015:354).


43      C‑31/17, EU:C:2018:92, 64. pont.


44      2003. október 27‑i irányelv (HL 2003. L 283., 51. o.; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.).


45      Lásd: 2015. június 4‑i Kernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet (C‑5/14, EU:C:2015:354, 47. és 48., 50–53. pont).


46      Habár a Federutility ítélet a 2003/55 irányelv értelmezésére vonatkozott, a Bíróság megállapította, hogy értelmezése a 2009/73 irányelvre is érvényes; lásd: 2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


47      A 2009/73 irányelv 3. cikkének (2) pontja a következőképpen rendelkezik: „A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartásával – különös tekintettel [106]. cikkére – a tagállamok a földgázágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra, az ellátás biztonságát is beleértve, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre – beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét – vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatóaknak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, és garantálniuk kell a nemzeti fogyasztókhoz való hozzáférés egyenlőségét a[z] [Unió] földgázipari vállalkozásai számára. […]”.


48      Lásd: 2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 27. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


49      Lásd: 2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 53–55., 60., 64., 66., 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


50      Lásd például: 2010. április 20‑i Federutility és társai ítélet (C‑265/08, EU:C:2010:205, 18–24. és 32. pont); Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Federutility és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑265/08, EU:C:2009:640, 41–48. pont), Mengozzi főtanácsnok ANODE ügyre vonatkozó indítványa (C‑121/15, EU:C:2016:248, 1., 53–55. pont).


51      C‑5/14, EU:C:2015:51, 45–48. pont.


52      Az arányosság elve uniós jogban betöltött funkcióinak közelmúltbeli áttekintéséért lásd például: Takis Tridimas, „The Principle of Proportionality”, in Robert Schütze és Takis Tridimas (szerk.), Oxford Principles of European Union Law – 1 The European Union Legal Order (OUP 2018), 243–264. o.


53      Lásd például: 2018. január 30‑i X és Visser ítélet (C‑360/15 és C‑31/16, EU:C:2018:44, 55. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


54      Lásd például: 2011. december 8‑i Banco Bilbao Vizcaya Argentaria ítélet (C‑157/10, EU:C:2011:813, 19. pont); 2013. február 28‑i Petersen ítélet (C‑544/11, EU:C:2011:124, 24. pont).


55      E fogalom tárgyalásáért lásd: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Federutility és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑265/08, EU:C:2009:640, 53–55. pont). Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak a Lisszaboni Szerződést követő szabályozási kereten belüli szélesebb körű tárgyalásáért lásd például: Caroline Wehlander, Services of General Economic Interest as a Constitutional Concept of EU Law (Asser Press 2016), 67–111. o.


56      Ami a Charta „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés” címet viselő 36. cikkét illeti, e cikk a következőképpen rendelkezik: „Az Unió – a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban foglaltak szerint és a Szerződésekkel összhangban – elismeri és tiszteletben tartja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést az Unió társadalmi és területi kohéziójának előmozdítása érdekében”. Az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 27. o.), szerint ez a cikk „teljes mértékben összhangban van az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikkével, és nem hoz létre új jogot. Csupán megállapítja a nemzeti rendelkezések által meghatározott általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés Unió általi tiszteletben tartásának elvét, amennyiben azok a rendelkezések összeegyeztethetőek az uniós joggal”. Kiemelés tőlem.


57      Lásd e tekintetben a (26.) jegyzőkönyv 1. cikkét.


58      Az EUMSZ 14. cikk szerint „Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének, valamint az [EUMSZ 93. cikk, az EUMSZ 106. cikk és az EUMSZ 107. cikk] sérelme nélkül és figyelemmel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak az Unió közös értékrendjében elfoglalt helyére, valamint a társadalmi és területi kohézióban játszott szerepére, az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és a Szerződések alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan – így különösen gazdasági és pénzügyi – elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését. Ezeket az elveket és feltételeket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, a tagállamok arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy a Szerződésekkel összhangban gondoskodjanak e szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve finanszírozásáról.”


59      2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 41. pont).


60      Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerint: „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.”


61      2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


62      2016. szeptember 7‑i ANODE ítélet (C‑121/15, EU:C:2016:637, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); lásd még: 2017. december 20‑i Comunidad Autónoma del País Vasco és társai kontra Bizottság ítélet (C‑66/16 P–C‑69/16 P, EU:C:2017:999, 69. pont).


63      A spanyol kormány az észrevételeiben rámutat arra, hogy az állami támogatás esetleges fennállása nem kérdéses, és az általános gazdasági érdekű szolgáltatással terhelt, szóban forgó társaságok nem rendelkeznek az EUMSZ 106. cikk szerint különös vagy kizárólagos jogokkal.


64      Lásd például: 2017. március 8‑i Viasat Broadcasting UK kontra Bizottság ítélet (C‑660/15 P, EU:2017:178, 29–31. pont); Wathelet főtanácsnok Comunidad Autónoma del País Vasco és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑66/16 P–C‑69/16 P, C‑70/16 P és C‑81/16 P, EU:C:2017:654, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére hivatkozó tagállamok feladata annak bizonyítása, hogy fennállnak e rendelkezés alkalmazásának feltételei; lásd például: 2010. április 29‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑160/08, EU:2010:230, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


65      A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.; helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.).


66      Például röviden megjegyzem, hogy – amint arra a spanyol kormány rámutatott – a Bíróság áruk szabad mozgására vonatkozó ítélkezési gyakorlata alapján valamely, a hazai és importált termékekre megkülönböztetés nélkül alkalmazandó maximális ár egymagában nem minősül az EUMSZ 34. cikk értelmében vett mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek, azonban ilyen hatással rendelkezhet, ha annak mértéke az importált termékek értékesítését a hazai termékek értékesítésénél nehezebbé vagy akár lehetetlenné teszi, különösen pedig akkor, ha azt olyan alacsony mértékben állapítják meg, hogy a szóban forgó terméket az érintett tagállamokba behozni kívánó kereskedők az adott terméket csak veszteségesen tudják behozni. Lásd például: 1976. február 26‑i Tasca ítélet (65/75, EU:C:1976:30, 13. pont); Poiares Maduro főtanácsnok Vodafone és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑58/08, EU:C:2009:596, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Amint azzal a spanyol kormány a házhoz szállítási kötelezettséggel összefüggésben érvelt, az értékesítési megállapodásokra vonatkozó Keck és Mithouard ítélkezési gyakorlat (1993. november 24‑i Keck és Mithouard ítélet, C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905) esetleges alkalmazását szintén érdemes elemezni. További tárgyalásért lásd például: Catherine Barnard, The Substantive Law of the EU: The Four Freedoms, 5. kiadás (OUP 2016), 87–88. o.


67      Lásd például: 1998. július 16‑i Dumon és Froment ítélet (C‑235/95, EU:C:1998:365, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).