A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2018. november 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – OC és társai kontra Banca d'Italia és társai

(C-686/18. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperesek: OC és társai, Adusbef, Federconsumatori, PB és társai, QA és társai

Alperesek: Banca d'Italia, Presidenza del Consiglio dei Ministri, Ministero dell’economia e delle finanze

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Ellentétes-e [a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló] 575/2013/EU rendelet1 29. cikkével, a 241/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet2 10. cikkével, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikkével – a 2013. október 15-i 1024/2013/EU3 tanácsi rendelet 6. cikkének (4) bekezdésére is figyelemmel – a legge n. 33/2015-vel (33/2015. sz. törvény) módosításokkal törvénnyé alakított d.l. n. 3/2015 (3/2015. sz. rendelettörvény) 1. cikkével (és jelenleg egyúttal a d.lgs n. 72/2015 [72/2015. sz. törvényerejű rendelet] 1. cikkének a [Testo unico bancario] 28. cikke (2-ter) bekezdésének helyébe lépő és a jelen ügyben nem releváns módosításokkal törvénnyé alakított 3/2015. sz. d.l. 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt szöveget lényegében átvevő (15) bekezdésével) bevezetetthez hasonló nemzeti szabályozás, amely az eszközökre vonatkozóan olyan küszöbértéket ír elő, amely felett a hitelszövetkezetnek részvénytársasággá kell átalakulnia, és e küszöbértéket 8 milliárd euró összegben állapítja meg? Ellentétes-e továbbá az említett egységes európai kritériumokkal az a nemzeti szabályozás, amely a hitelszövetkezet részvénytársasággá való átalakulása esetén lehetővé teszi az intézmény részére, hogy akár határozatlan időre elhalassza vagy korlátozza a kilépő tag részvényeinek visszaváltását?

Ellentétes-e a belső piaci versenyre és a tőke szabad mozgására vonatkozó EUMSZ 3. cikkel, valamint EUMSZ 63. és azt követő cikkekkel a 33/2015. sz. törvénnyel módosításokkal törvénnyé alakított 3/2015. sz. d.l. 1. cikkével bevezetetthez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a banki tevékenység szövetkezeti formában történő gyakorlását az eszközökre vonatkozóan előírt korláthoz köti, és arra kötelezi az intézményt, hogy e korlát átlépése esetén alakuljon át részvénytársasággá?

Ellentétes-e az állami támogatásokra vonatkozó EUMSZ 107. és azt követő cikkekkel a 33/2015. sz. törvénnyel módosításokkal törvénnyé alakított 3/2015. sz. d.l. 1. cikkével (és jelenleg egyúttal a 72/2015. sz. d.lgs. 1. cikkének a [Testo unico bancario] 28. cikke (2-ter) bekezdésének helyébe lépő és a jelen ügyben nem releváns módosításokkal törvénnyé alakított 3/2015. sz. d.l. 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt szöveget lényegében átvevő (15) bekezdésével) bevezetetthez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely az eszközökre vonatkozóan előírt (8 milliárd euróban megállapított) küszöbérték átlépése esetén előírja a hitelszövetkezet részvénytársasággá való átalakulását, és a kilépő tag részesedésének visszaváltása tekintetében korlátokat állít fel az átalakult bank esetleges felszámolásának elkerülése érdekében?

Ellentétes-e a 575/2013/EU rendelet 29. cikkének és a 241/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseivel a 33/2015. sz. törvénnyel módosításokkal törvénnyé alakított 3/2015. sz. d.l. 1. cikkében bevezetetthez hasonló, a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) 99/2018. sz. ítéletében értelmezett olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a hitelszövetkezet részére, hogy korlátlan időre elhalassza a visszaváltást, és részben vagy egészben korlátozza annak összegét?

Amennyiben a Bíróság szerint az ellenérdekű felek által javasolt értelmezés összeegyeztethető az európai szabályozással, az eljáró bíróság annak értékelését kéri a Bíróságtól, hogy európai szinten jogszerűnek tekinthető-e a 241/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 10. cikke az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikke fényében (amely szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.”), a Charta 52. cikkének (3) bekezdése alapján (amely szerint: „Amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson”), az EJEB-nek az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával kiegészítve?

____________

1 A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 176., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 208., 68. o.; HL 2013. L 321., 6. o.; HL 2017. L 20., 2. o.)

2 Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az intézményekre vonatkozó tőkekövetelményekre alkalmazandó szabályozási technikai standardok tekintetében való kiegészítéséről szóló, 2014. január 7-i 241/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 74., 8. o.)

3 Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.)