A Törvényszék (hatodik tanács) T-630/15. sz., Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ügyben 2018. december 13-án hozott ítélete ellen a Scandlines Danmark ApS és a Scandlines Deutschland GmbH által 2019. február 25-én benyújtott fellebbezés

(C-174/19. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Scandlines Danmark ApS, Scandlines Deutschland GmbH (képviselő: L. Sandberg-Mørch advokat)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Dán Királyság, Föreningen Svensk Sjöfart, Naturschutzbund Deutschland (NABU) eV

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-630/15. sz. ügyben 2018. december 13-án hozott ítéletét, amennyiben az elutasította a fellebbező azon jogalapjait, amelyekben azt állította, hogy az A/S Femern Landanlæg részére nyújtott intézkedések támogatásnak minősülnek; a mögöttes országrészekkel fennálló kapcsolódási pontok költségei nem minősülnek elszámolható költségeknek a Femern A/S részére nyújtott támogatás összeegyeztethetősége szempontjából; a Femern A/S részére nyújtott intézkedéseknek nincs ösztönző hatása; a kontrafaktuális elemzés jogellenes; a Femern A/S részére nyújtott intézkedések nem okoznak indokolatlan versenytorzulást, továbbá hogy a fellebbező által előadott új jogalapok elfogadhatatlanok voltak;

az ellenérdekű felet kötelezze a saját költségei, valamint a fellebbező részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők a megtámadott ítélettel szemben hét jogalapot hoznak fel:

Először is, a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot és nem tapasztalt komoly nehézségeket annak megállapítása során, hogy az A/S Femern Landanlæg részére a mögöttes országrészekkel fennálló dán vasúti kapcsolódási pontok céljára nyújtott állami kezességvállalások és állami kölcsönök nem voltak alkalmasak a verseny torzítására, mivel az érintett piac nincs megnyitva a verseny előtt.

A fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék e téves következtetése négy téves jogalkalmazáson alapul, amelyek e jogalapon belül a következő részeknek felelnek meg:

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az A/S Femern Landanlæg részére nyújtott állami kezességvállalások és állami kölcsönök nem voltak alkalmasak arra, hogy hátrányosan érintsék a versenyt, jóllehet az állandó összeköttetés (amelyet a Femern A/S üzemeltet) és a mögöttes országrészekkel fennálló dán vasúti kapcsolódási pontok (amelyeket a Femern Landanlæg üzemeltet) együttesen egyetlen integrált projektet alkotnak, a Femern A/S részére nyújtott állami kezességvállalásokról és állami kölcsönökről pedig már megállapítást nyert, hogy azok alkalmasak a verseny torzítására.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a dán vasúti infrastruktúra kezelésének piaca „de legeˮ nincs megnyitva a verseny előtt.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a dán vasúti infrastruktúra kezelésének piaca „de factoˮ nincs megnyitva a verseny előtt.

A vasúti infrastruktúra kiépítésének és karbantartásának piacai – amelyek meg vannak nyitva a verseny előtt – elkülönülnek a vasúti infrastruktúra szigorú értelemben vett kezelésének és üzemeltetésének piacától.

Másodszor, a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot és nem tapasztalt komoly nehézségeket annak megállapítása során, hogy az A/S Femern Landanlæg részére a mögöttes országrészekkel fennálló dán vasúti kapcsolódási pontok finanszírozása céljából nyújtott állami kezességvállalások és állami kölcsönök nem voltak alkalmasak arra, hogy érintsék a tagállamok közötti kereskedelmet.

Harmadszor, a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a mögöttes országrészekkel fennálló kapcsolódási pontok költségeit figyelembe lehet venni az állandó összeköttetés maximális megengedhető támogatási intenzitásának számítása során (az összeegyeztethetőségi elemzéssel összefüggésben), jóllehet a Törvényszék szerint a mögöttes országrészekkel fennálló kapcsolódási pontoknak biztosított forrás nem minősül állami támogatásnak.

Negyedszer, a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot és nem tapasztalt komoly nehézségeket, amikor akként határozott, hogy a Femern A/S részére nyújtott támogatásnak ösztönző hatása volt;

Ötödször, a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot és nem tapasztalt komoly nehézségeket, amikor akként határozott, hogy a dán hatóságok megfelelő kontrafaktuális forgatókönyvet terjesztettek elő a Bizottság által a támogatás szükségességét illetően végzett értékeléshez.

Hatodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Femern A/S részére nyújtott támogatás nem okoz indokolatlan versenytorzulásokat.

Hetedszer, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a további építési intézkedésekre vonatkozó jogalapoknak a fellebbező általi előterjesztését elutasította azon az alapon, hogy ezeket az intézkedéseket nem engedélyezte a 2015. július 23-i bizottsági határozat.

____________