A Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem (Hollandia) által 2019. március 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – R. N. N. S. kontra Minister van Buitenlandse Zaken

(C-225/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag, zittingsplaats Haarlem

Az alapeljárás felei

Felperes: R. N. N. S.

Alperes: Minister van Buitenlandse Zaken

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében vett hatékony jogorvoslatnak minősül-e a vízumkódex1 32. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, a vízumkérelemnek a vízumkódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján történő elutasításáról szóló végső döntéssel szemben előterjesztett jogorvoslat az alábbi körülmények között:

    – a döntést a tagállam pusztán a következőkkel indokolta: „Önt egy vagy több tagállam a tagállamok közrendjét, belső biztonságát vagy a Schengeni határellenőrzési kódex 2. cikkének 19., illetve 21. pontja értelmében vett közegészségét veszélyeztető, illetve egy vagy több tagállam nemzetközi kapcsolatait fenyegető személynek tekinti”,

    – a tagállam sem a döntésben, sem pedig a jogorvoslati eljárásban nem közli, hogy a vízumkódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának vi. alpontjában felsorolt négy indok közül mely konkrét indokra, illetve indokokra alapozza az elutasítást,

    – a jogorvoslati eljárásban a tagállam sem részletes érdemi információkkal, sem pedig részletes érdemi indokolással nem szolgál a másik tagállam (illetve tagállamok) kifogásainak alapjául szolgáló indokkal, illetve indokokkal kapcsolatban?

Biztosított-e az első kérdésben vázolt körülmények között a Charta 41. cikke értelmében vett megfelelő ügyintézéshez való jog, különös tekintettel az igazgatási szervek azon kötelezettségére, hogy döntéseiket indokolják?

3)    a)    Eltérő választ kell-e adni az első és második kérdésre, ha a tagállam a vízumról szóló végső határozatban a másik tagállamban ténylegesen fennálló és kellően pontosan meghatározott jogorvoslati lehetőségre hivatkozik a vízumkódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának vi. alpontjában említett kifogásokat emelő e másik tagállamban (illetve e másik tagállamokban) név szerint megnevezett, hatáskörrel rendelkező hatósággal szemben, és az elutasítási indok e jogorvoslat keretében felülvizsgálható?

b)    A harmadik kérdés a) pontjával összefüggésben az első kérdésre adandó igenlő válaszhoz szükséges-e, hogy a végső döntést meghozó tagállamban és az e tagállammal szemben lefolytatott jogorvoslati eljárásban felfüggesszék a döntéshozatalt, amíg a kérelmezőnek lehetősége nem nyílik a másik tagállamban (illetve tagállamokban) jogorvoslattal élni, és ha a kérelmező igénybe veszi e lehetőséget, amíg meg nem születik a (végső) döntés e jogorvoslat tárgyában?

4)    Befolyásolja-e a kérdések megválaszolását, hogy a vízum kiadásával szemben kifogásokat emelő tagállam (illetve tagállamok) (hatósága [illetve hatóságai]) számára lehetőség adható-e arra, hogy a vízumkérelemről szóló végső döntéssel szemben indított jogorvoslati eljárásban második ellenérdekű félként vegyen (illetve vegyenek) részt, és e minőségében (illetve minőségükben) lehetőséget kaphat (illetve kaphatnak) annak bemutatására, hogy milyen indokon, illetve indokokon alapulnak a kifogásai (illetve kifogásaik)?

____________

1 A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 243., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 284., 38. o.).