Az Areios Pagos (Görögország) által 2019. július 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AB kontra Olympiako Athlitiko Kentro Athinon – Spyros Louis

(C-511/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Areios Pagos

Az alapeljárás felei

Felperes: AB

Alperes: Olympiako Athlitiko Kentro Athinon – Spyros Louis

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A)    A 2000/78 irányelv1 2. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e a 4024/2011. sz. törvény 34. cikke 1. bekezdésének c) pontjában, 34. cikke 3. bekezdésének első albekezdésében és 34. cikkének 4. bekezdésében szereplő szabályozáshoz hasonló, az állam, a helyi hatóságok és a jogi személyiséggel rendelkező közjogi szervezetek, valamint általában a tágabb közszférába tartozó valamennyi intézmény (magánjogi intézmények) mint munkáltatók által alkalmazandó olyan szabályozásnak a tagállam általi elfogadása, amelynek alapján a fent említett intézmények magánjogi munkaszerződéssel rendelkező munkavállalói legfeljebb huszonnégy (24) hónapos időtartamra történő munkaerő-tartalékba helyezésének egyetlen kritériuma az öregséginyugdíj-jogosultság feltételeinek, vagyis a harmincöt (35) évnyi járulékfizetési időszak 2012. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakban történő teljesítéséhez való közelség, arra is tekintettel, hogy az akkoriban hatályos és az ügy szempontjából releváns biztosítási szabályozás – a jelen ügy szempontjából nem releváns más eseteken felül – az öregséginyugdíj-jogosultság munkaviszony révén történő megszerzéséhez az IKA-nál vagy a munkavállalókat biztosító más biztosítótársaságnál (legalább) 10 500 munkanapnyi (35 évnyi) biztosítási idő megszerzését és a munkavállaló (legalább) 58. életévének betöltését írta elő, de természetesen nem zárta ki, hogy a (35 évnyi) biztosítási idő feltétele adott esetben más életkorban teljesüljön?

B)    Az A) pontban szereplő kérdésre adott igenlő válasz esetén a munkaerő-tartalékra vonatkozó szabályozás elfogadását az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja, valamint 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében objektíve és észszerűen igazolhatja-e a szervezeti, működési és költségvetési eredmények azonnali biztosításának szükségessége, közelebbről az, hogy bizonyos, a törvény indokolásában szereplő, számszerűsített célértékek 2011 végéig történő elérése érdekében sürgősen csökkenteni kell a közkiadást a középtávú költségvetési keretben foglaltaknak megfelelően, hogy az állam eleget tudjon tenni a partnereivel/hitelezőivel szemben az országot sújtó, súlyos és elhúzódó gazdasági és pénzügyi válság kezelése céljából vállalt kötelezettségeinek, és ugyanakkor észszerűsíthesse és keretek között tarthassa a közszféra bővülését?

C)    A B) pontban szereplő kérdésre adott igenlő válasz esetén:

1) az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja, valamint 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a fent említett cél eléréséhez megfelelő és szükséges-e a 4024/2011. sz. törvény 34. cikke 1. bekezdésének c) pontjában szereplőhöz hasonló olyan intézkedés elfogadása, amely a munkaerő-tartalékba helyezett munkavállalók díjazásának drasztikus, a munkaerő-tartalékba helyezés időpontjában az adott munkavállalónak járó alapilletmény 60%-ának megfelelő csökkentését írja elő azzal, hogy a szóban forgó munkavállaló egyébként nem köteles az érintett közjogi intézmény részére munkát végezni, és amelynek következtében a munkaerő-tartalékba helyezéstől az öregségi nyugdíj mellett történő nyugdíjazása miatti elbocsátásáig terjedő időszakban a munkavállaló (valójában) elesik az illetményének esetleges emelésétől és az előmeneteltől, amennyiben:

a)    a szóban forgó munkavállalónak lehetősége marad arra, hogy a munkaerő-tartalékba helyezésének időszakára (a magánszférában) anélkül találjon más állást vagy végezzen szellemi szabadfoglalkozást, illetve foglalkozást, hogy elveszítené az alapilletmény alapján megállapított, fent említett összegre való jogosultságát, feltéve hogy az új munkából vagy foglalkozásból származó díjazás vagy jövedelem nem haladja meg a munkaerő-tartalékba helyezést megelőzően általa kapott díjazást, mivel ez utóbbi esetben az alapilletmény fenti összegét csökkenteni kell az említett díjazást meghaladó összeggel (a 34. cikk 1. bekezdésének f) pontja); és

b)    a munkáltató közjogi intézmény – és annak megszüntetése esetén az OAED (a görög munkaerő-közvetítő szolgálat) – kötelezettséget vállal arra, hogy a munkavállaló nyugdíjazásáig terjedő időszakra a munkavállaló által a munkaerő-tartalékba helyezést megelőzően tőle kapott díjazás alapján fizeti meg az érintett biztosítótársaságnak az elsődleges nyugdíjjal, kiegészítő nyugdíjjal, a szociális és egészségügyi támogatással összefüggésben mind a munkáltatót, mind pedig a munkavállalót terhelő társadalombiztosítási járulékokat (a 34. cikk 1. bekezdésének d) pontja); és

c)    a munkaerő-tartalékba helyezés nem vonatkozik a védelemre szoruló veszélyeztetett társadalmi csoportokra (a munkaerő-tartalékba helyezett munkavállaló házastársa; az ilyen munkavállalóval közös háztartásban élő és általa eltartott, legalább 67%-os mértékben rokkantnak minősülő házastárs vagy gyermek; legalább 67%-os mértékben rokkantnak minősülő munkavállaló; nagycsaládok; a munkavállalóval közös háztartásban élő és általa eltartott egyedülálló szülők) (a 34. cikk 1. bekezdésének b) pontja); és

d)    az említett munkavállalónak elsődlegesen annak lehetőségét ajánlják fel, hogy az ASEP (a civil személyzeti felvétel legfelsőbb tanácsa) által vezetett rangsorokba történő felvétel révén, objektív kritériumok és érdemek alapján őt a közjogi intézményeknél rendelkezésre álló más üres álláshelyre helyezik át (a 34. cikk 1. bekezdésének a) pontja) azzal, hogy e lehetőség korlátozott, mivel számos közjogi intézmény drasztikusan visszafogta a munkavállalók felvételét a kiadások csökkentésének szükségessége okán; és

e)    biztos az olyan intézkedések elfogadása, amelyek a munkaerő-tartalékba helyezett munkavállalók által a letéti pénztártól felvett kölcsönök törlesztését, valamint a görög állam és a görög bankok szövetsége közötti olyan megállapodás megkötését szolgálják, amelynek célja, hogy a szóban forgó munkavállalók által más bankoktól felvett kölcsönök törlesztését a családjuk teljes jövedelmével és a vagyoni helyzetükkel arányosan segítse elő (a 34. cikk 10. és 11. bekezdése); és

f)    egy közelmúltbeli törvény (a 4038/2012. sz. törvény [hivatalos közlöny, A’ sorozat, 14. száma] 15. cikkének 1. bekezdése) akként rendelkezik, hogy feltétlen prioritást élvez a b) és c) pontban meghatározott munkavállalóknak járó nyugdíjról és a nyugdíj folyósításának rendjéről szóló rendelkezés elfogadása, amelynek mindenesetre a munkavállaló elbocsátásától és a megfelelő dokumentációnak a nyugdíj biztosítása céljából történő bemutatásától számított legfeljebb négy hónapon belül kell megtörténnie, valamint

g)    a magánjogi munkaszerződéssel rendelkező munkavállaló a munkaerő-tartalékba helyezésétől az öregségi nyugdíj mellett történő nyugdíjazása miatti elbocsátásáig terjedő időszakban az esetek többségében – köztük a jelen ügyben – nem esik el az említett előmeneteltől és illetményemeléstől, mivel a munkavállaló a közjogi intézménynél általa eltöltött idő hossza okán valószínűleg már elérte az előmenetelére vonatkozó szabályozás szerinti illetményskála utolsó fokozatát és/vagy e szabályozás szerinti utolsó előmeneteli lépcsőfokot?

2) Az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja, valamint 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a fent említett cél eléréséhez megfelelő és szükséges-e a 2011/4024. sz. törvény 34. cikke 1. bekezdésének e) pontjában szereplőhöz hasonló olyan intézkedés elfogadása, amelynek következtében a munkavállaló az öregséginyugdíj-jogosultság megszerzése feltételeinek teljesítése miatt az elbocsátásának vagy a munkaviszonya megszüntetésének esetében a 3198/1955. sz. törvény 8. cikkének b) pontja értelmében teljes egészében (vagy részben) elesik a kiegészítő biztosítással rendelkező munkavállalók számára biztosított végkielégítés 40%-ának megfelelő végkielégítéstől (amely az alpereshez mint magánjogi jogi személyhez hasonlóan közhasznú vagy az állam által támogatott közjogi intézmények esetében nem haladhatja meg a 15 000 euró összeget) annak a munkaerő-tartalékba helyezés időszakában kapott csökkentett díjazással történő ellentételezése révén, figyelembe véve, hogy a szóban forgó munkavállaló a fent említett hatályos munkajogi szabályozásnak megfelelően minden esetben, felmondás és az őt foglalkoztató intézmény általi elbocsátás esetében is megkapta volna az említett csökkentett végkielégítést?

____________

1     A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás: 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.)