A Törvényszék (második tanács) T-396/18. sz., ITSA kontra Bizottság ügyben 2019. május 16-án hozott végzése ellen az International Tax Stamp Association Ltd (ITSA) által 2019. július 18-án benyújtott fellebbezés

(C-553/19. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: International Tax Stamp Association Ltd (ITSA) (képviselő: F. Scanvic ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2019. május 16-i ITSA kontra Bizottság végzését (T-396/18), és ismerje el a fellebbező kereshetőségi jogát, valamint az eljáráshoz fűződő érdekét;

semmisítse meg a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerének részeként kötendő adattárolási szerződések kulcsfontosságú elemeiről szóló, 2017. december 15-i (EU) 2018/573 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet,1 továbbá a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerének létrehozására és működtetésére vonatkozó műszaki előírásokról szóló, 2017. december 15-i (EU) 2018/574 bizottsági végrehajtási rendeletet,2 valamint a dohánytermékeken elhelyezett biztonsági elemekre vonatkozó műszaki előírásokról szóló, 2017. december 15-i (EU) 2018/576 bizottsági végrehajtási határozatot.3

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a fellebbezőnek a 2018/573 felhatalmazáson alapuló rendelettel, a 2018/574 végrehajtási rendelettel és a 2018/576 végrehajtási határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekét. A Törvényszék tehát tévesen járt el, amikor elfogadhatatlanként elutasította a fellebbező által a Bizottság e három jogi aktusának megsemmisítése iránt benyújtott keresetet.

A fellebbező álláspontja szerint a két vitatott rendelet közvetlenül érinti őt, valamint a tagjait. Az EUMSZ 263. cikk egyéb kritériumai közül is mindegyik teljesül. Ráadásul, jóllehet a vitatott határozat túlnyomó része végrehajtási aktusokat tesz szükségessé a tagállamok részéről, nem ez a helyzet az említett határozat 3. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban, amely a dohánytermékeken elhelyezett öt biztonsági elem közül csupán egyetlen elemre korlátozza a független harmadik fél igénybevételét. Ez utóbbi rendelkezés önmagában is elegendő lenne.

Az ügy érdemét illetően a fellebbező azt állítja, hogy a vitatott aktusok sértik a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv4 8. cikkét. E rendelkezés megtiltja, hogy a dohánytermékek megjelölésére irányuló műveleteket a dohányiparra bízzák, miközben a Bizottság három vitatott jogi aktusa pontosan ezt írja elő. A fellebbező hozzáteszi, hogy az említett jegyzőkönyvet – jóllehet az még nem lépett hatályba – az Unió írta alá és kötötte meg, olyannyira, hogy az megtiltja az Uniónak, hogy az említett jegyzőkönyvvel ellentétes jogi aktusokat fogadjon el.

Azon körülménynek, hogy a 2014/40/EU irányelv5 nem tiltja kifejezetten, hogy a szóban forgó műveleteket a dohányiparra bízzák, nincs jelentősége: egyrészt, ezt az irányelvet az említett jegyzőkönyvvel összhangban lehet és kell értelmezni; másrészt, ha feltételezzük, hogy ilyen értelmezés nem lehetséges, akkor maga az irányelv lenne ellentétes az említett jegyzőkönyvvel, következésképpen pedig az európai Szerződésekkel.

____________

1 HL 2018. L 96., 1. o.

2 HL 2018. L 96., 7. o.

3 HL 2018. L 96., 57. o.

4 Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzás-ellenőrzési keretegyezményének Szöulban, 2012. november 12-én elfogadott első jegyzőkönyve.

5 A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 127., 1. o.).