2020. január 17-én benyújtott kereset – Európa Bizottság kontra Svéd Királyság

(C-22/20. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: svéd

Felek

Felperes: Európa Bizottság (képviselők: E. Manhaeve, C Hermes, E. Ljung Rasmussen és K. Simonsson meghatalmazottak)

Alperes: Svéd Királyság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a Svéd Királyság – mivel nem közölte a Bizottsággal azokat az információkat, amelyek szükségesek azon állítások helytállóságának az értékeléséhez, amelyek szerint Habo és Töreboda agglomerációk megfelelnek a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv1 követelményeinek – nem teljesítette az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

állapítsa meg, hogy a Svéd Királyság – mivel nem biztosította, hogy a Lycksele, Malå, Mockfjärd, Pajala, Robertsfors és Tänndalen agglomerációkból származó települési szennyvizet a kibocsátás előtt a 91/271/EGK irányelv követelményeinek megfelelően másodlagos kezelésnek vagy egy ezzel egyenértékű kezelésnek vessék alá – nem teljesítette az említett irányelv 10. és 15. cikkével összefüggésben értelmezett 4. cikkéből eredő kötelezettségeit;

állapítsa meg, hogy a Svéd Királyság – mivel nem biztosította, hogy a Borås, Skoghall, Habo és Töreboda agglomerációkból származó települési szennyvizet a kibocsátás előtt a 91/271/EGK irányelv 4. cikkében leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítő tisztításnak vessék alá ezen irányelv követelményeinek megfelelően– nem teljesítette az említett irányelv 10. és 15. cikkével összefüggésben értelmezett 5. cikkéből eredő kötelezettségeit;

a Svéd Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

–    A 91/271 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a bizonyos méretű agglomerációkból származó települési szennyvizet vízbe történő kibocsátás előtt másodlagos kezelésnek vagy egy ezzel egyenértékű kezelésnek vessék alá.

–    Az említett irányelv 5. cikke szerint a tagállamok biztosítják továbbá, hogy a bizonyos méretű agglomerációkból származó települési szennyvizet érzékeny területekre való kibocsátása előtt a 4. cikkben leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítő tisztításnak vessék alá.

–    Az irányelv 4. cikkének az I. mellékletének B.2 pontjával és 1. táblázatával összefüggésben értelmezett (3) bekezdése, valamint az 5. cikkének az I. mellékletének B.3 pontjával és 2. táblázatával összefüggésben értelmezett (3) bekezdése a 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációkból származó települési szennyvíz esetében – a kezelt szennyvíz kibocsátására vonatkozóan követelményeket ír elő (a továbbiakban: a kibocsátásra vonatkozó követelmények). A jelen ügyben releváns részben e követelmények meghatározzák a biokémiai oxigénigény (BOI) és a kémiai oxigénigény (KOI), valamint a nitrogén-kibocsátás koncentrációjára vonatkozó határértékeket.

–    Az irányelv 15. cikke az I. mellékletének a D pontjával összefüggésben értelmezve követelményeket ír elő a kibocsátásokra vonatkozó követelmények betartásának a nyomon követésére és értékelésére vonatkozóan. E követelmények meghatározzák a mintavételek éves számát és gyakoriságát (a továbbiakban: ellenőrzési követelmények).

–    Az irányelv 10. cikke meghatározza a kibocsátásra vonatkozó követelmények kielégítése érdekében épített települési szennyvíztisztító telepek megtervezésére, megépítésére, működtetésére és karbantartására vonatkozó követelményeket

–    A Bizottság a Svédország által közölt információk értékelését követően úgy véli, hogy Svédország hat agglomeráció tekintetében nem felel meg az irányelv 4. cikkében foglalt, annak 10. és 15. cikkével összefüggésben értelmezett követelményeknek, mivel nem teljesülnek a kibocsátásra vonatkozó követelmények és/vagy az ellenőrzési követelmények.

–    A Bizottság a Svédország által közölt információk értékelését követően továbbá úgy véli, hogy Svédország további négy agglomeráció tekintetében nem felel meg az irányelv 5. cikkében foglalt, annak 10. és 15. cikkével összefüggésben értelmezett követelményeknek, mivel nem teljesülnek a kibocsátásra vonatkozó követelmények.

–    Svédország azt állítja, hogy ezen agglomerációk tekintetében a nitrogénkibocsátást érintő követelményeknek természetes visszatartás útján felel meg. Svédország azonban nem közölte a Bizottsággal azokat az információkat, amelyek szükségesek a Svédország által a természetes visszatartás jelentőségére és az irányelvben foglalt, a nitrogén eltávolítására vonatkozó követelmények ezen úton való teljesítésére vonatkozóan tett állítások értékeléséhez. A Bizottságnak így az az álláspontja, hogy Svédország figyelmen kívül hagyta a lojális együttműködés elvét, amelyet az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése ír elő.

____________

1 HL 1991. L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.