A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-502/16. sz., Stefano Missir Mamachi di Lusignano és társai kontra Bizottság ügyben 2019. november 20-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2020. január 30-án benyújtott fellebbezés

(C-54/20. P sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: B. Schima, T. S. Bohr, G. Gattinara meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Stefano Missir Mamachi di Lusignano, Livio Missir Mamachi di Lusignano jogutódjaként, Anne Jeanne Cécile Magdalena Maria Sintobin, Livio Missir Mamachi di Lusignano jogutódjaként, Maria Letizia Missir Mamachi di Lusignano, Livio Missir Mamachi di Lusignano jogutódjaként, Carlo Amedeo Missir Mamachi di Lusignano, Giustina Missir Mamachi di Lusignano, Tommaso Missir Mamachi di Lusignano, Filiberto Missir Mamachi di Lusignano

A fellebbezők kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet azon részét, amelyben a Törvényszék a Bizottságot arra kötelezte, hogy térítse meg Maria Letizia Missir és Stefano Missir részére az Alessandro Missir halála által okozott nem vagyoni kárt;

érdemben bírálja el az ügyet és az első fokon indított keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

Stefano Missirt és Maria Letizia Missirt kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a Bizottság két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap két részből áll. Az első rész a személyzeti szabályzat „hatálya alá tartozó” személy fogalmának értelmezésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul; e rész a megtámadott ítélet 48–64. pontja ellen irányul. A második részben a fellebbező másodlagosan arra hivatkozik, hogy téves jogalkalmazáson alapul az a megállapítás, miszerint a személyzeti szabályzat alapján az elhunyt tisztviselő bátyja és nővére is jogosult a tisztviselő halálából fakadó nem vagyoni kár megtérítésére; e rész a megtámadott ítélet 134–135. pontja ellen irányul.

A fellebbező a második jogalapban az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik a Bizottságnak az elhunyt tisztviselő halála által ez utóbbi bátyja és nővére számára okozott nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezését illetően. E második jogalap a megtámadott ítélet 154–168., 171–172. és 181. pontja ellen irányul.

____________