A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2010. február 23.

F‑7/09. sz. ügy

Marie‑Hélène Faria

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – 2006/2007‑es értékelési időszak – Az értékelő jelentés megsemmisítése iránti kérelem – Nyilvánvaló értékelési hiba – Nem vagyoni kár megtérítése”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M.‑H. Faria lényegében a következőket kéri: egyrészt a 2006. október 1‑je és 2007. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítése, másrészt az OHIM arra kötelezése, hogy az őt állítólag ért nem vagyoni kár megtérítése címén fizessen neki 100 000 eurót.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az OHIM által a felperes tekintetében a 2006. október 1‑jétől 2007. szeptember 30‑ig terjedő időszakra vonatkozóan készített értékelő jelentést. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az OHIM a saját költségein felül viseli a felperes költségeinek háromnegyedét. A felperes maga viseli saját költségeinek negyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Nyilvánvaló értékelési hiba

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Két különböző munkakör ellátására fordított munkaidő

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A tisztviselő teljesítményének értékelése

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az általános értékelés szerepe

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

6.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Nyilvánvaló értékelési hiba

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

7.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – Nem vagyoni kár megfelelő jóvátétele

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1.      A Közszolgálati Törvényszéknek nem feladata, hogy az érintett személy értékelésével megbízott személyek helyett elvégezze az értékelést, az Unió intézményei ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tisztviselőik munkájának értékelésére vonatkozóan. Ennek megfelelően a Közszolgálati Törvényszéknek a ténybeli tévedés, a nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés esetein kívül nem feladata, hogy felülvizsgálja az adminisztráció által a tisztviselő szakmai képességeire vonatkozóan az értékelő jelentésben kialakított értékelés megalapozottságát, ha az értékelés olyan összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyek természetüknél fogva nem képezhetik objektív vizsgálat tárgyát.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 36/81., 37/81. és 218/81. sz., Seton kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1983., 1789. o.) 23. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑63/89. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1991. január 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑19. o.) 19. pontja; T‑18/93. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1994. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑215. o. és II‑681. o.) 45. pontja; T‑179/02. sz., Pflugradt kontra EKB ügyben 2003. május 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑149. o. és II‑733. o.) 46. pontja; T‑96/04. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑343. o. és II‑1523. o.) 41. pontja; T‑285/04. sz., Andrieu kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑161. o. és II‑A‑2‑775. o.) 99. pontja.

2.      Annak bizonyítása érdekében, hogy a rá vonatkozó értékelő jelentés elkészítésekor nyilvánvaló értékelési hibát vétettek, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) tisztviselője az említett jelentés különböző változatainak összehasonlítására támaszkodhat, ha e változatok véglegesek, vagyis az értékelő és az ellenjegyző aláírta őket, illetve a személyzeti szabályzat 43. cikkének az OHIM által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseiben az értékelő jelentés elkészítésére vonatkozóan szereplő, szűkebb értelemben vett azon eljárás részét képezik, amelyre akkor kerül sor, ha az érintett nem ért egyet az értékelő jelentés különböző változatainak tartalmával.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑46/06. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2008. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑69. o. és II‑A‑1‑337. o.) 95. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Ténybeli tévedést tartalmaz az az értékelő jelentés, amelyben az szerepel, hogy a tisztviselő a referencia‑időszak teljes tartama alatt munkaidejének felét az egyik munkaköre, másik felét a másik munkaköre ellátására fordította, és amelyben ennek következtében ez alapján értékelik az érintett munkáját, miközben a munkaidő különböző munkakörök ellátására fordított hányadainak összeadása azt mutatja ki, hogy az említett tisztviselő a munkaidejének valamivel kevesebb mint kétharmadát fordította az egyik munkaköre és valamivel több mint egyharmadát a másik munkaköre ellátására.

(lásd a 48. és 49. pontot)

4.      Ha a munkateher – amely hatással van a tisztviselők teljesítményére és a feladataik ellátása során tanúsított magatartására – rendkívül jelentős, az olyan tényezőnek minősül, amelyet az intézmények nem hagyhatnak figyelmen kívül a személyi állományuk tagjai munkájának értékelésekor.

Bár az értékelők a számukra elismert értékelési jogkör gyakorlása során szabadon meghatározhatják, hogy hogyan veszik figyelembe a rendkívül jelentős munkaterhet, és adott esetben dönthetnek úgy, hogy nem változtatnak értékelési szempontjaikon, azt nem tehetik meg, hogy teljes mértékben hallgatnak az ilyen munkateherről, mivel az értékelő jelentésben foglalt megállapításokból ki kell tűnnie – még ha csak röviden is –, hogy a jelentés készítői azt figyelembe vették.

Azon korlátok és nehézségek között, amelyeket az értékelőknek figyelembe kell venniük a tisztviselő teljesítményének vagy a feladatai teljesítése során tanúsított magatartásának értékelésekor, szerepelnie kell a személyi állomány létszáma elégtelenségének és a tisztviselőkre emiatt háruló többletmunkatehernek.

Két munkakör egyszerre történő ellátása jellegénél fogva nyilvánvaló többletmunkaterhet jelent a tisztviselőnek, ezért erről az értékelő jelentésnek említést kell tennie.

(lásd az 52. és 53. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑236/05. sz., Aldershoff kontra Bizottság ügyben 2007. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑13. o. és II‑A‑2‑75. o.) 85. pontja.

5.      Ugyanazon értékelő jelentésen belül az általános értékelésnek összhangban kell lennie a részletes értékeléssel.

Ha elfogadnánk, hogy a részletes értékelést anélkül lehet jelentősen kedvezőbbre változtatni, hogy módosítanánk az általános értékelést, amely utóbbit különösen figyelembe vesznek az előléptetési eljárásban, az ellentétes lenne a két értékelés közötti összhang követelményével.

(lásd az 55. és 57. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑110/04. sz., Sequeira Wandschneider kontra Bizottság ügyben 2007. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑73. o. és II‑A‑2‑533. o.) 110. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

6.      Nyilvánvaló értékelési hibát követnek el az értékelő jelentés azon változatában, amely ténybeli tévedést tartalmaz a tisztviselő által az említett jelentésben értékelt egyes feladatok ellátására fordított munkaidőt illetően, nem tesz említést a tisztviselőre nehezedő munkateherről, és nincs összhangban ugyanezen jelentés korábbi változataival.

(lásd az 58. pontot)

7.      Az adminisztráció tisztviselő által megtámadott aktusának megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint elegendő jóvátételét jelentheti a tisztviselőt vagy az alkalmazottat esetlegesen érő nem vagyoni károknak, kivéve ha az adminisztráció jogellenes aktusa az érintett alkalmasságára vagy teljesítményére vonatkozó olyan értékelést tartalmaz, amely őt sértheti.

(lásd a 64. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑277. o. és II‑1267. o.) 91. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.