A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2009. november 10.

F‑14/08. DEP. sz. ügy

X

kontra

Európai Parlament

„Eljárás – Költségek megállapítása”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének F‑14/08. sz., X kontra Parlament ügyben 2008. december 18‑án hozott végzését (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. és II‑A‑1‑0000. o.) követően a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 92. cikke alapján X által benyújtott, költségek megállapítása iránti kereset.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az F‑14/08. sz. ügyben X számára megtérítendő költségek összegét 5670 euróban állapítja meg, amely összeg után a jelen végzés kézbesítésétől számítva a kifizetésig késedelmi kamatot kell fizetni. A kamat mértéke az Európai Központi Bank által az említett időszakra vonatkozóan a fő refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt mértékének felel meg, azonban nem haladhatja meg a felperes által kért 6%‑os mértéket.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

2.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Figyelembe veendő elemek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

3.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Késedelmi kamatok

1.      Az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontjából kitűnik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Közszolgálati Törvényszék előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerű költségekre korlátozódnak. Másfelől a felperes feladata, hogy bizonyítsa az általa megtéríteni kért költségek tényleges jellegét.

(lásd a 21. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑171/00. DEP. sz., Spruyt kontra Bizottság ügyben 2002. november 20‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑225. o. és II‑1127. o.) 22. pontja; T‑7/98. DEP., T‑208/98. DEP. és T‑109/99 DEP. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑219. o. és II‑973. o.) 42. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑100/05. DEP. sz., Chatziioannidou kontra Bizottság ügyben 2007. május 16‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑139. o. és II‑A‑1‑759. o.) 17. pontja.

2.      A közösségi bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő tiszteletdíj megállapítására, csupán azon összeget határozzák meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítására irányuló kérelem elbírálásakor a közösségi bíróságnak nem kell figyelembe vennie sem az ügyvédek tiszteletdíját meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél által meghatalmazottaival vagy tanácsadóival e tekintetben kötött megállapodást.

A díjszabásra vonatkozó közösségi rendelkezések hiányában a közösségi bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, a közösségi jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket. Mérlegelési szabadsága alapján a közösségi bíróság a megtérítendő költségek összegét annál alacsonyabb összegben is megállapíthatja, mint amelyet az e költségek viselésére köteles fél a másik félnek kész lett volna fizetni.

(lásd a 22. és 23. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság Groupe C‑3/06. P. sz., Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑1331. o.) 61. és 62. pontja;

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Spruyt kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 25. 26. pontja; fent hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott végzésének 32. pontja; T‑47/03. DEP. sz., Sison kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 2009. június 2‑án hozott végzésének (EBHT 2009., II‑1483. o.) 48. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott Chatziioannidou kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 20. pontja.

3.      A felperes a bíróság által meghatározott, megtérítendő költségek után késedelmi kamatra jogosult, a költségeket rögzítő végzés kézbesítésétől számítva az említett költségek tényleges kifizetéséig.

(lásd a 38. pontot)