A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1971. december 2. (*)

Az 5-71. sz. ügyben,

az Aktien Zuckerfabrik Schöppenstedt (székhelye: Schöppenstedt [Alsó-Szászország], képviselik: Rudolf Schrader, az Igazgatótanács elnöke, és Alfred Isensee, az Igazgatótanács alelnöke, segítőik: Arved Deringer, Claus Tessin, Hansjürgen Herrmann és Jochim Sedemund, a kölni ügyvédi kamara tagjai, kézbesítési cím: Luxembourg, Marc Baden ügyvédi irodája, 1, boulevard Prince-Henri)

felperesnek

az Európai Közösségek Tanácsa (képviseli: Ernst Wohlfahrt, a Tanács jogi szolgálatának főigazgatója, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Hans Jürgen Lambers, a Tanács jogtanácsosa, kézbesítési cím: Luxembourg, J. N. Van den Houten, az Európai Befektetési Bank jogi osztályának igazgatója címén, 2, place de Metz)

alperes ellen

az EGK Szerződés 215. cikkének második bekezdése alapján a tagállami cukorárak és az 1968. július 1-jétől érvényes cukorárak közötti különbség kiegyenlítéséhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló 769/68 tanácsi rendelet által okozott kár megtérítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: R. Lecourt elnök, J. Mertens de Wilmars és H. Kutscher tanácselnökök, A. M. Donner, A. Trabucchi, R. Monaco (előadó) és P. Pescatore bírák,

főtanácsnok: K. Roemer,

hivatalvezető: A. Van Houtte,

meghozta a következő

Ítéletet

1       A Bíróság Hivatalához 1971. február 13-án benyújtott keresetében az „Aktien Zuckerfabrik Schöppenstedt” vállalkozás az EGK-Szerződés 215. cikkének második bekezdése alapján azt kérte, hogy a Bíróság kötelezze a Tanácsot a tagállami cukorárak és az 1968. július 1-jétől érvényes cukorárak közötti különbség kiegyenlítéséhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló, 1968. június 18-i 769/68 tanácsi rendelet (HL 1968. L 143.) elfogadásával okozott kár megtérítésére.

Elsődlegesen 38 852,78 elszámolási egység, azaz 153 411,13 DM megfizetését követeli a Tanácstól, amely összeg a felperesnek a nyerscukor korábbi német árához képest elszenvedett bevételkiesésének felel meg.

A felperes másodlagosan azt kéri, hogy az általa elszenvedett kár miatt más módon is kártalanítsák.

 Az elfogadhatóságról

2       A Tanács vitatja a kereset elfogadhatóságát, rámutatva mindenekelőtt arra, hogy az valójában nem a neki felróható jogsértés által okozott kár megtérítésére irányul, hanem a megtámadott jogi aktus jogkövetkezményeinek megszüntetésére.

A kereset elfogadhatóságának elismerése ellentétes lenne a Szerződésben előírt peres eljárási rendszerrel, különösen a 173. cikk második bekezdésével, amely alapján a magánszemélyek nem nyújthatnak be rendelet megsemmisítése iránti keresetet.

3       A Szerződés 178. cikkében és 215. cikkének második bekezdésében meghatározott kártérítési kereset önálló, a jogorvoslati rendszerben sajátos szerepet betöltő kereset, amelynek alkalmazása sajátos tárgyának megfelelő feltételektől függ.

Abban különbözik a megsemmisítés iránti keresettől, hogy nem valamely meghatározott intézkedés megsemmisítésére, hanem valamely közösségi intézmény által hatásköre gyakorlása során okozott kár megtérítésére irányul.

4       A Tanács továbbá azért tartja az elsődleges kereseti kérelmet elfogadhatatlannak, mert az a vitatott szabályozásnak új, a felperes által megállapított szempontoknak megfelelő szabályozással való felváltásához vezetne, amelynek elrendelésére a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel.

5       Az elsődleges kereseti kérelem kizárólag kártérítésre vonatkozik, tehát olyan szolgáltatásra, amely kizárólag a felperes vonatkozásában fejtene ki joghatásokat.

Következésképpen e jogalapot el kell utasítani.

6       Az alperes kifejti továbbá, hogy amennyiben a Bíróság helyt ad a kártérítési keresetnek, az eljárás tárgyát képező kártérítés mértékének meghatározásához meg kellene állapítania, hogy mely szempontok alapján kellett volna az árkiegyenlítést végrehajtani, és így sértené a Tanács azon mérlegelési jogkörét, amely a normatív aktusok elfogadásának tekintetében megilleti.

7       A vitatott kiegyenlítés kiszámításakor alkalmazandó szempontok meghatározása nem az elfogadhatóságot, hanem az ügy érdemét érintő kérdés.

8       Az alperes végül a másodlagos kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel annak tárgya pontatlan és a jogalapok ismertetése teljesen hiányzik.

9       Bármilyen kártérítésre irányuló kérelem ugyanis nem kellőképpen meghatározott, és ezért azt elfogadhatatlannak kell tekinteni.

10     1Ezért a kereset csak az elsődleges kereseti kérelem tekintetében elfogadható.

 Az ügy érdeméről

11     Jelen esetben a Közösség szerződésen kívüli felelősségének minimális feltétele azon jogi aktus jogellenessége, amely állítólag a kár alapjául szolgált.

Mivel gazdaságpolitikai döntéseket is magában foglaló normatív aktusról van szó, a Közösség felelőssége az ezen aktus következtében magánszemélyeket ért károkért a Szerződés 215. cikke második bekezdésének rendelkezéseire figyelemmel csak a magánszemélyeket védő magasabb rendű jogszabály kellően egyértelmű megsértése esetén állapítható meg.

Ennek következtében a Bíróságnak jelen jogvitában mindenekelőtt azt kell megvizsgálnia, hogy fennáll-e ilyen jogsértés.

12     A Tanácsot a tagállami cukorárak és az 1968. július 1-jétől érvényes cukorárak közötti különbség kiegyenlítéséhez szükséges intézkedésekre vonatkozó rendelkezések elfogadására kötelező 1009/67 rendelet 37. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott 769/68 rendelet felhatalmazza azokat a tagállamokat, amelyek területén a fehércukor ára magasabb az irányárnál, hogy az 1968. július 1-jén 0 órakor a területükön szabad forgalomban lévő fehér- és nyerscukormennyiség tekintetében kompenzációs összeget biztosítsanak.

A felperes utal arra, hogy az alacsony árat alkalmazó tagállamok tekintetében a rendelet csak arra az esetre állapítja meg díj fizetését a cukorkészletekre, ha a korábbi árak alacsonyabbak voltak az 1968. július 1-jétől érvényes intervenciós árnál, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy mivel eltérő kritériumokat alkalmaz a magas cukorárat alkalmazó tagállamok termelőit illető kompenzációs jogosultság megállapítása tekintetében, a rendelet megsérti a Szerződés 40. cikke (3) bekezdése utolsó albekezdésének rendelkezését, amely szerint a közös árpolitikának közös kritériumokon és egységes számítási módszereken kell alapulnia.

13     A jelzett különbség nem jelent hátrányos megkülönböztetést, mivel az a cukorágazat új, közös piacszervezésének következménye, melyben nincs egyetlen szabott ár, csak árkeretet alkotó minimális és maximális ár, amelyeken belül a tényleges árszínvonal a piaci változások szerint alakul.

Nem vitatható tehát olyan átmeneti szabályozás indokoltsága, amely azon az elven alapul, hogy ahol a korábbi árak már a meghatározott kereten belül voltak, ott az árakat a piaci mechanizmusoknak kell szabályozniuk, ezért csak abban az esetben írja elő kiegyenlítési díj fizetését, amennyiben a korábbi ár az új árkeret alsó határánál alacsonyabb volt, és csak abban az esetben engedélyezi kompenzációs összeg kifizetését, amennyiben a korábbi ár az új keret felső határánál magasabb volt.

14     Ezen kívül az 1968. július 1-jei hatállyal létrehozott rendszer sajátosságaira való tekintettel a Tanács a 769/68 rendelet elfogadásával eleget tett az 1009/67 rendelet 37. cikkében foglalt követelményeknek.

15     Hasonlóképpen el kell utasítani a felperes azon állítását, amely szerint a 769/68 rendelet megsérti a Szerződés 40. cikkét, mivel a nyerscukorkészletekre vonatkozó kiegyenlítési díj és kompenzációs összeg számítási módját a fehércukorra vonatkozó számítási mód alapján határozták meg, ami a felperes szerint a nyerscukortermelők tekintetében egyenlőtlen elbánáshoz vezethet.

Noha a felperes hipotetikus esetek alapján azt állította, hogy a választott számítási módok nem feltétlenül vezetnek egységes eredményre a nyerscukortermelők tekintetében, azt nem bizonyította, hogy 1968. július 1-jén ez lett volna a helyzet.

16     A felperes felelősség megállapítása iránti keresete tehát nem felel meg a fent említett előfeltételnek, így azt el kell utasítani.

17     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére.

A felperes pervesztes.

A fenti indokok alapján,

tekintettel az eljárási iratokra,

az előadó bíró jelentésének meghallgatását követően,

a felek szóbeli előadásainak meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának meghallgatását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre, különösen annak 40. és 173. cikkére, valamint 215. cikkének második bekezdésére,

tekintettel az 1967. december 18-i 1009/67 tanácsi rendeletre, különösen annak 37. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az 1968. június 18-i 769/68 tanácsi rendeletre,

tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvre,

tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának eljárási szabályzatára,

A BÍRÓSÁG

minden további kiegészítő vagy ellentétes kereseti kérelmet elutasítva a következőképpen határozott:

1)      A keresetet, mint megalapozatlant, elutasítja.

2)      A felperest kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1971. december 2‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: német.