A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1987. március 26.(*)

„Általános preferenciális vámkedvezmények – Megsemmisítés iránti kereset – Jogalap – A közösségi jogi aktusok indokolásának kötelezettsége”

A 45/86. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: jogtanácsosa, Peter Gilsdorf, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Georges Kremlins, jogi szolgálata tagjának irodája, Jean Monnet épület, Kirchberg, Luxembourg)

felperesnek

az Európai Közösségek Tanácsa (képviseli: Jean-Louis Dewost, jogi szolgálatának főigazgatója, meghatalmazotti minőségben, segítője: John Carbery, a Tanács jogi szolgálatának tanácsosa, társmeghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Jörg Käser, az Európai Beruházási Bank jogi osztálya igazgatójának irodája, 100, boulevard Konrad-Adenauer)

alperes ellen

az 1986. évre a fejlődő országokból származó egyes ipari termékekre vonatkozóan általános preferenciális vámok alkalmazásáról szóló, 1985. december 17-i 3599/85/EGK tanácsi rendelet és az 1986. évre a fejlődő országokból származó egyes textilipari termékekre vonatkozóan általános preferenciális vámok alkalmazásáról szóló, 1985. december 17‑i 3600/85/EGK tanácsi rendelet megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: Mackenzie Stuart elnök, Y. Galmot, C. Kakouris, T. F. O’Higgins és F. Schockweiler tanácselnökök, G. Bosco, T. Koopmans, U. Everling, K. Bahlmann, R. Joliet és G. C. Rodríguez Iglesias bírák,

főtanácsnok: C. O. Lenz,

hivatalvezető: D. Louterman tanácsos,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre, és az 1986. december 2‑i szóbeli szakaszt követően,

a főtanácsnok indítványának az 1987. január 29‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       A Bíróság Hivatalához 1986. február 16‑án benyújtott keresetlevelével a Bizottság az EGK‑Szerződés 173. cikkének első bekezdése alapján keresetet indított az 1986. évre a fejlődő országokból származó egyes ipari termékekre vonatkozóan általános preferenciális vámok alkalmazásáról szóló, 1985. december 17‑i 3599/85/EGK tanácsi rendelet és az 1986. évre a fejlődő országokból származó egyes textilipari termékekre vonatkozóan általános preferenciális vámok alkalmazásáról szóló, 1985. december 17‑i 3600/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 352., 1. és 107. o.) megsemmisítése iránt.

2       A tényállást, valamint a felek jogalapjait és érveit a tárgyalásra készített jelentés tartalmazza. Az ügy iratainak e részei a továbbiakban csak a Bíróság érveléséhez szükséges mértékben kerülnek ismertetésre.

3       A Tanácsnak a kereset elfogadhatóságára vonatkozó – a Bizottságnak az eljáráshoz fűződő érdeke vonatkozásában fennálló – kételyeit illetően elegendő csak azt megállapítani, hogy a Szerződés 173. cikke egyértelmű különbséget tesz egyrészt a közösségi intézmények és a tagállamok, másrészt a természetes és jogi személyek kereseti joga között, mivel ugyanezen cikk első bekezdése lehetővé teszi a Bizottság és minden tagállam számára, hogy megsemmisítés iránti keresettel vitassa a Tanács valamennyi rendeletének a jogszerűségét, anélkül, hogy e jog gyakorlása az eljáráshoz fűződő érdek igazolásától függene. Ennélfogva a kereset elfogadható.

4       A Bizottság keresete alátámasztása céljából két jogalapra hivatkozik, amelyek szerinte egyetlen kifogásban összefoglalhatóak: a pontos jogi alap hiánya, amely önmagában a Szerződés 190. cikkének megsértését jelentené, és a jelen esetben azért is jelenti a Szerződés megsértését, mert egyhangú szavazási eljáráshoz vezetett a Szerződés 113. cikkében meghatározott eljárás helyett, amely az egyetlen elfogadható jogi alap a Bizottság véleménye szerint.

5       A Szerződés 190. cikke előírja, hogy „a Tanács vagy a Bizottság által elfogadott rendeleteknek, irányelveknek és határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk”. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik (különösen a 158/80. sz. Rewe-ügyben 1981. július 7-én hozott ítéletből [EBHT 1981., 1805. o.]), hogy az ezen indokolási kötelezettségnek való megfeleléshez az szükséges, hogy a közösségi jogi aktusok tartalmazzák az intézmény számára alapul szolgáló ténybeli és jogi elemek kifejtését, és így a Bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson, valamint a tagállamok és az érdekeltek megismerhessék azokat a körülményeket, amelyek között a közösségi intézmények a Szerződést alkalmazták.

6       Meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott rendeletek megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek.

7       E tekintetben a Tanács azzal érvelt, hogy még ha a jogi alap megjelölése pontatlan is, a rendeletek preambulumbekezdései összességében elegendő alternatív információt szolgáltatnak a Tanács által követett célokról, amelyek egyszerre tartoznak a kereskedelempolitika és a fejlesztési segélyek politikájának területére.

8       E tényezők azonban nem elegendőek azon jogi alap meghatározásához, amely alapján a Tanács eljárt. Ugyanis bár a rendeletek preambulumbekezdései hivatkoznak a fejlődő országoknak a kedvezményeket nyújtó országok piacaira történő bejutásának javítására, csupán a közösségi általános preferenciális rendszer kiigazításról szólnak, amelyek 15 év tapasztalata alapján szükségesnek bizonyultak. Egyébként a Tanács által a Bíróság részére szolgáltatott információkból következik, hogy a „tekintettel a Szerződésre” fordulatot a megfelelő jogalap kiválasztására vonatkozó vélemények különbözősége miatt fogadták el. Ennek a fordulatnak éppen az volt a célja, hogy meghatározatlanul hagyja a kérdéses rendeletek jogalapját.

9       Igaz, hogy a Szerződés meghatározott rendelkezésére történő hivatkozás elmulasztása nem feltétlenül jelent alapvető hiányosságot abban az esetben, ha egy jogi aktus jogalapja ennek egyéb elemei alapján is meghatározható. Ilyen kifejezett hivatkozás ugyanakkor elengedhetetlen, ha ennek hiányában az érdekeltek, valamint a Bíróság bizonytalanságban maradnak a pontos jogalapot illetően.

10     A Bíróság kérdésére válaszolva a Tanács jelezte, hogy a megtámadott rendeletek elfogadásakor a Szerződés 113. és 235. cikkét egyaránt alapul vette. A Tanács azzal magyarázta a Bizottság javaslatától való eltérést, amely egyedül a 113. cikket jelölte meg jogalapnak, hogy meggyőződése szerint a vitatott rendeletek nemcsak kereskedelempolitikai, hanem fontos fejlesztéspolitikai célokat is szolgálnak. E politika megvalósítása túlmutat a Szerződés 113. cikkének keretein, és a 235. cikk alkalmazását kívánja meg.

11     Meg kell jegyezni, hogy a Közösség hatásköri rendszerében valamely jogi aktus jogalapjának megválasztása nem függhet kizárólag egy intézmény meggyőződésétől az elérendő célt illetően, hanem bírósági felülvizsgálatra alkalmas, objektív elemeken kell alapulnia.

12     Jelen esetben a megfelelő jogalappal kapcsolatos vita nem tisztán formai, mivel a Szerződés 113. és 235. cikke eltérő szabályokat tartalmaz a Tanács döntéshozatalára vonatkozóan, és a jogalap megválasztása ezért a megtámadott rendeletek tartalmának meghatározására is kihatással lehetett.

13     A 235. cikk megfogalmazásából az következik, hogy csak abban az esetben igazolható egy jogi aktus jogalapjaként e cikk alkalmazása, ha a Szerződés egyetlen másik rendelkezése sem biztosít a közösségi intézményeknek e jogi aktus meghozatalára vonatkozó hatáskört.

14     Meg kell tehát vizsgálni, hogy jelen esetben a megtámadott rendeletek elfogadására a Tanácsnak kizárólag a Szerződés 113. cikke alapján volt-e hatásköre, ahogyan azt a Bizottság állítja.

15     Az bizonyos, hogy a vitatott rendeletek által odaítélt preferenciális vámok a 113. cikk értelmében „vámtarifa-módosítások”. A Tanács mégis fenntartja, hogy a rendeletek által a fejlesztési segélyek politikája területén követett célok túlmutatnak a közös kereskedelempolitika keretein.

16     Először is arra kell rámutatni, amint azt a Bíróság már megállapította, hogy a kereskedelempolitika fogalma ugyanazzal a jelentéssel bír, akár egy állam, akár a Közösség nemzetközi tevékenységének körében kerül alkalmazásra (az 1975. november 11-i 1/75. sz. vélemény [EBHT 1975., 1355. o.]).

17     A kereskedelem és a fejlesztés közötti kapcsolat fokozatosan megerősítést nyert a jelenkori nemzetközi közösségben; elismerésre került az Egyesült Nemzetek keretein belül, többek között az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) munkája során, valamint a GATT keretén belül, különösen a „Kereskedelem és fejlesztés” címet viselő IV. résznek az általános egyezménybe történő beiktatása által.

18     Ebben az összefüggésben került kialakításra az a modell, amelyen a vitatott rendeletek által részben végrehajtott közösségi általános preferenciák rendszere is alapult. Ez a rendszer a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó új felfogás kifejeződése, amely nagy teret enged a fejlesztési céloknak.

19     A közös kereskedelempolitika jellegzetességeinek és eszközeinek a 110. és az azt követő cikkekben történő meghatározásakor a Szerződés figyelembe vette a lehetséges fejleményeket. Így a 110. cikk a kereskedelempolitika céljai között említi a „világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez” való hozzájárulást, amely feltételezi, hogy ez a politika igazodik a nemzetközi közösség felfogásainak lehetséges változásaihoz. Hasonlóképpen a 113–116. cikk nemcsak az intézmények jogi aktusait, valamint egyezményeknek harmadik országokkal történő megkötését említi, hanem „gazdasági jellegű nemzetközi szervezetek” keretein belül történő közös fellépést is, mely kifejezés kellően tág ahhoz, hogy lefedje azon nemzetközi szervezeteket is, amelyek a kereskedelemre vonatkozó kérdésekkel a fejlesztési politika szempontjait is figyelembe véve foglalkozhatnak.

20     A Bíróság már korábban elismerte, hogy a fejlesztési kérdésekkel való összefüggés nem von ki egy jogi aktust a Szerződés által meghatározott kereskedelempolitika területéről. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a közös kereskedelempolitikát már nem lehetne megfelelően folytatni, ha a Közösség nem rendelkezne olyan cselekvési eszközökkel is, amelyek túlmutatnak a kizárólag a hagyományos külkereskedelmi tevékenységeket befolyásoló eszközökön. Az így értelmezett „kereskedelempolitika” fokozatosan jelentőségét veszíti (az 1979. október 4-i 1/78. sz. vélemény [EBHT 1979., 2871. o.]).

21     Ebből következik, hogy a vitatott rendeletek olyan jogi aktusok, amelyek a közös kereskedelempolitika területére tartoznak, és a Tanács – mivel a 113. cikk alapján rendelkezett hatáskörrel ezek elfogadására – nem volt jogosult azokat a 235. cikkre alapozni.

22     Az előzőekből következik, hogy egyrészt a megtámadott rendeletek nem tesznek eleget a Szerződés 190. cikke indokolásra vonatkozó követelményeinek, másrészt azokat nem a megfelelő jogalap alapján fogadták el. Ezért azokat meg kell semmisíteni.

23     Figyelembe véve azonban a jelen eset körülményeit és a jogbiztonság követelményeit, a Szerződés 174. cikkének (2) bekezdése értelmében a megsemmisített rendeletek joghatásai fennmaradnak.

 A költségekről

24     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére. Mivel a Tanács pervesztes lett, a költségek viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a következőképpen határozott:

1)      Az 1986. évre a fejlődő országokból származó egyes ipari termékekre vonatkozóan általános preferenciális vámok alkalmazásáról szóló, 1985. december 17-i 3599/85/EGK tanácsi rendeletet és az 1986. évre a fejlődő országokból származó egyes textilipari termékekre vonatkozóan általános preferenciális vámok alkalmazásáról szóló, 1985. december 17‑i 3600/85/EGK tanácsi rendeletet (HL L 352., 1. és 107. o.) megsemmisíti.

2)      A megsemmisített rendeletek joghatásai fennmaradnak.

3)      A Tanácsot kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1987. március 26‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: francia.