A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1980. október 29.(*)

„Izoglükóz – gyártási kvóták”

A 138/79. sz. ügyben,

az SA Roquette Frères (székhelye: Lestrem [Pas-de-Calais megye], képviseli: Gérard Rousseaux ügyvezetőigazgató-helyettes, segítője: Marcel Veroone, üzlettárs a Veroone-Freyria-Letartre-Paillusseau-Hoste-Dutat társaságban, amely a lille-i ügyvédi kamaránál bejegyzett ügyvédi iroda, kézbesítési cím: Loesch ügyvédi iroda, 2, rue Goethe)

felperesnek,

támogatja:

az Európai Parlament (képviseli: Francesco Pasetti Bombardella főigazgató, segítői: Roland Bieber, jogi szolgálatának főtanácsosa és Pierre Henri Teitgen professzor, kézbesítési cím: az Európai Parlament Titkársága, Luxembourg)

beavatkozó,

az Európai Közösségek Tanácsa (képviseli: Daniel Vignes, a jogi szolgálat igazgatója, segítői: Arthur Brautigam és Hans Joachim Glaesner, társmeghatalmazotti minőségben, Hans Jürgen Rabe, a hamburgi ügyvédi kamara tagja, Jean Boulouis professzor, a Párizsi Jog-, Gazdaság-, és Társadalomtudományi Egyetem tiszteletbeli dékánja, kézbesítési cím: Douglas Fontein, az Európai Beruházási Bank jogi osztályának igazgatója, 100, bd Konrad Adenauer, Kirchberg, Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: Peter Gilsdorf jogtanácsos, meghatalmazotti minőségben, segítője: Jacques Delmoly, a jogi szolgálat tagja, kézbesítési cím: Mario Cervino jogtanácsos, Jean Monnet épület, Kirchberg, Luxembourg)

beavatkozó,

az 1979. június 25‑i 1293/79 tanácsi rendelet (HL L 162., 10. o.) megsemmisítése iránti keresete tárgyában, amennyiben ez a rendelet az izoglükózra vonatkozó közös rendelkezéseket tartalmazó 1111/77 tanácsi rendelet módosításaképpen a felperes számára alapkvótát állapít meg,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: H. Kutscher elnök, P. Pescatore és T. Koopmans tanácselnökök, J. Mertens de Wilmars, Mackenzie Stuart, A. O’Keeffe, G. Bosco, A. Touffait és O. Due bírák,

főtanácsnok: G. Reischl,

hivatalvezető: A. Van Houtte,

meghozta a következő

Ítéletet

1       A Bíróság Hivatalánál 1979. augusztus 31-én nyilvántartásba vett keresetlevelével a felperes, többek között izoglükózt gyártó francia társaság, azzal a kérelemmel fordult a Bírósághoz, hogy nyilvánítsa érvénytelennek azon gyártási kvóta megállapítását, amelyet számára „az izoglükózra vonatkozó közös rendelkezések meghatározásáról szóló 1111/77 rendelet módosításáról” szóló, 1979. június 25-i 1293/79 tanácsi rendelet (HL L 162., 10. o., helyesbítése HL L 176., 37. o.) II. melléklete írt elő.. A keresetlevelet megvizsgálva kitűnik, hogy a kereset valójában az 1293/79 rendelet megsemmisítésére irányul, amennyiben az az izoglükózra a felperes számára gyártási kvótát állapít meg.

2       Kérelmének alátámasztására a felperes az ügy érdemére vonatkozó számos jogalap mellett eljárási jogalapra is hivatkozott, amely szerint az említett rendeletben megállapított gyártási kvóta azon az alapon nyilvánítandó semmisnek, hogy a Tanács a fenti rendeletet az Európai Parlament EGK-Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében előírt véleményének kézhezvétele nélkül fogadta el, ez pedig az említett szerződés 173. cikke értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti.

3       Az 1980. január 16-i végzésével a Bíróság megengedte a Parlament beavatkozását a felperes lényeges eljárási szabályok megsértésén alapuló kereseti kérelmének támogatására. Ezen felül 1980. február 13-i végzésével megengedte a Bizottság beavatkozását a Tanács kérelmének támogatására.

4       A Tanács sem a keresetet, sem pedig a felperes érdekében történő beavatkozást nem tartja elfogadhatónak. Másodlagosan kéri a keresetnek, mint megalapozatlannak az elutasítását.

5       A Tanács által felvetett, elfogadhatóságra vonatkozó kérdések, és a felperes által felhozott jogalapok vizsgálata előtt röviden össze kell foglalni a vitatott rendelet elfogadásának előzményeit és a rendelet tartalmát.

6       A 103/77. és 145/77. sz. egyesített ügyekben 1978. október 25-én hozott ítéletében (Royal Scholten Honig [Holdings] Ltd. kontra Intervention Board for Agricultural Produce; Tunnel Refineries Ltd. kontra Intervention Board for Agricultural Produce [EBHT 1978., 2037. o.]) a Bíróság úgy határozott, hogy az izoglükózra vonatkozó közös rendelkezések meghatározásáról szóló, 1977. május 17-i 1111/77 tanácsi rendelet (HL L 134., 4. o.) érvénytelen, amennyiben annak 8. és 9. cikke az izoglükóz tekintetében 100 kg szárazanyagra 5 elszámolási egységnyi gyártási illetéket vetett ki az 1977/78-as cukorpiaci gazdasági évnek megfelelő időszakra. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy az említett cikkek által bevezetett rendszer sértette az egyenlőség általános elvét (ez esetben a cukorgyártók és az izoglükózgyártók egyenlőségét), amelynek specifikus kifejeződése az EGK-Szerződés 40. cikkének (3) bekezdésében megfogalmazásra került hátrányos megkülönböztetés tilalma. A Bíróság ugyanakkor hozzátette, hogy ítélete nem érinti a Tanács azon jogát, hogy a közösségi joggal összhangban minden szükséges intézkedést meghozzon az édesítőszer-piac megfelelő működésének biztosítása érdekében.

7       Ezen ítélet nyomán a Bizottság 1979. március 7-én javaslatot tett a Tanácsnak az 1111/77 rendelet módosítására. A Tanács 1979. március 19-i, a Parlamenthez március 22-én érkezett levelében a Szerződés 43. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően a Parlament véleményét kérte. E levélben különösen a következőket írta:

„E javaslat figyelembe veszi a Bíróság 1978. október 25-i ítélete alapján kialakult helyzetet, az édesítőszer-piac új szabályozására várva, amely utóbbinak 1980. július 1-jén kell hatályba lépnie [...]. Mivel a rendeletet 1979. júliustól kell alkalmazni, a Tanács tisztelettel kéri a Parlamentet, hogy az áprilisi ülésszakán közölje véleményét e javaslatról.”

8       A Tanács levelében kért konzultáció azért volt sürgős, mert a javasolt rendelet szövegének célja lényegében az volt, hogy a cukorgyártók és izoglükózgyártók közötti egyenlőtlen bánásmód elkerülése érdekében az izoglükózgyártást az 1974. december 19-i 3330/74 tanácsi rendelettel (HL L 369., 1. o.) létrehozott, a cukor piacának közös szervezése keretében a cukorgyártásra vonatkozó 1980. június 30-ig érvényes szabályokkal azonos szabályozás alá vonja. Még pontosabban arról volt szó, hogy 1980. június 30-ig átmeneti gyártási kvóta-rendszert vezetnek be az izoglükózgyártásban, amelyet 1979. július 1-jétől, a cukorpiaci gazdasági év kezdetétől kell alkalmazni.

9       A Parlament elnöke haladéktalanul a mezőgazdasági bizottsághoz utalta a konzultációt, hogy annak keretében folytassa le az érdemi vizsgálatot, a költségvetési bizottságot pedig véleményezésre kérte fel. A költségvetési bizottság véleményét 1979. április 10-én átadta a mezőgazdasági bizottságnak. A mezőgazdasági bizottság 1979. május 9-én elfogadta előadójának állásfoglalási indítványát. A mezőgazdasági bizottság által elfogadott jelentést és állásfoglalás-tervezetet a Parlament 1979. május 10-i ülésén vitatta meg. A Parlament május 11-i ülésén az állásfoglalás-tervezetet elutasította, és visszautalta azt a mezőgazdasági bizottsághoz újbóli vizsgálat céljából.

10     Az 1979. május 7-től 11-ig tartó parlamenti ülésszak volt az utolsó a közvetlen és általános választójog alapján megválasztott Parlament alakuló ülését megelőzően, amelyet a Közgyűlés képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány alapján 1979. július 17-re tűztek ki. A Parlament elnöksége 1979. március 1-jei ülésén úgy döntött, hogy nem iktat be kiegészítő ülést a májusi és júliusi ülésszak közé. Ugyanakkor leszögezte az alábbiakat:

„a kibővített elnökség […]

mindazonáltal azt a véleményt képviseli, hogy amennyiben a Tanács és a Bizottság szükségesnek tartja kiegészítő ülés beiktatását, az eljárási szabályzat 1. cikkének (4) bekezdése értelmében kérhetik a Parlament összehívását; az ilyen ülés célja kizárólag a sürgős konzultációkat követően elfogadott jelentések vizsgálata.”

1979. május 10-i ülésén a Parlament elnöksége az alábbiak szerint erősítette meg álláspontját:

„megerősíti a fent említett ülésen képviselt álláspontját, amelynek során úgy döntött, hogy nem iktat be kiegészítő ülést a jelenlegi Parlament utolsó ülése és a közvetlen és általános választójog alapján megválasztott Parlament alakuló ülése közé, mindazonáltal úgy véli, hogy amennyiben a Parlament tagjainak többsége, a Tanács vagy a Bizottság kiegészítő ülés megtartását kívánják, – az eljárási szabályzat 1. cikke (4) bekezdésének rendelkezései értelmében – kérhetik a Parlament összehívását;

tekintettel az EGK-Szerződés 139. cikkének rendelkezéseire, úgy határoz továbbá, hogy amennyiben ilyen kérelem érkezik a Parlament elnökéhez, a kibővített elnökség összeül és megvizsgálja, hogy arra milyen választ adjon.”

11     1979. június 25-én a Tanács anélkül, hogy megkapta volna a kért véleményt, elfogadta a Bizottság által javasolt rendeletet, amely így az 1111/77 rendelet módosításáról szóló 1293/79 rendelet lett. A 1293/79 rendelet preambulumának harmadik hivatkozása említi a Közgyűléssel folytatott konzultációt. A Tanács mindazonáltal figyelembe vette a Parlament véleményének hiányát, és a rendelet harmadik preambulumbekezdésében rámutatott, hogy „a Közgyűlés, amellyel 1979. március 16-ától konzultáltak a Bizottság javaslatáról, májusi ülésszakán nem adott véleményt a benyújtott javaslatról, és a kérdést az új Közgyűlés elé utalta véleményezésre.”

12     A Bíróságtól az 1293/79 rendelet megsemmisítését kérik, amennyiben az az 1111/77 rendeletet módosítja.

 A kereset elfogadhatóságáról

13     A Tanács szerint a kereset elfogadhatatlan, mivel rendelet ellen irányul anélkül, hogy a Szerződés 173. cikkének második bekezdése szerinti feltételek teljesülnének. A megtámadott jogi aktus nem rendelet formájában hozott határozat, és a felperest nem érinti sem közvetlenül, sem személyében. A felperes ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy a megtámadott rendelet egyedi határozatok sora, amelyek egyikét az ő tekintetében hozták, és amely őt közvetlenül és személyében érinti.

14     Az 1111/77 rendelet – 1293/79 rendelet 3. cikkével módosított – 9. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése értelmében:

„(1)      A 8. cikk (1) bekezdése szerinti időszakra a Közösségben székhellyel rendelkező valamennyi izoglükóztermelő vállalkozás tekintetében alapkvóta kerül meghatározásra.

A (3) bekezdés alkalmazásának sérelme nélkül, minden érintett vállalkozás alapkvótája egyenlő az adott vállalkozásnak az e rendelet szerint az 1978. november 1-jétől 1979. április 30-ig terjedő időszakra megállapított termelésének kétszeresével.

(2)      Minden alapkvótával rendelkező vállalkozás tekintetében maximális kvóta is meghatározásra kerül, amely az alapkvótát egy együtthatóval megszorozva számítható ki. Ezt az együtthatót a 3330/74/EGK rendelet 25. cikke (2) bekezdésének második albekezdése határozza meg az 1979. július 1-jétől 1980. június 30-ig terjedő időszakra.

(3)      Az (1) bekezdés szerinti alapkvótát adott esetben úgy kell kiigazítani, hogy a (2) bekezdés szerint meghatározott maximális kvóta az adott vállalkozás éves műszaki gyártási kapacitásának:

–      85%-ánál ne legyen magasabb,

–      65%-ánál ne legyen alacsonyabb.”

15     A 9. cikk (4) bekezdése értelmében az (1) és (3) bekezdés alkalmazásával megállapított alapkvótákat az egyes vállalkozások tekintetében a II. melléklet tartalmazza. A 9. cikk szerves részét képező ezen melléklet értelmében a felperes tekintetében megállapított alapkvóta 15 887 tonna.

16     Ebből következik, hogy az 1111/77 rendelet – 1293/79 rendelet 3. cikkével módosított – 9. cikkének (4) bekezdése a II. melléklettel összefüggésben maga alkalmazza a 9. cikk (1)–(3) bekezdésében meghatározott szempontokat valamennyi szóban forgó vállalkozásra, amely ennek címzettje, és amelyek így közvetlenül és személyükben érintettek. Következésképpen az 1293/79 rendelet olyan jogi aktus, amely ellen az érintett izoglükózgyártó vállalkozások a Szerződés 173. cikkének második bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be.

 A Parlament beavatkozásának elfogadhatóságáról

17     A Tanács kétségbe vonja annak lehetőségét, hogy a Parlament önként beavatkozzon a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásba. Ilyen jellegű beavatkozási jog véleménye szerint a kereseti joggal lenne azonos, amellyel a Parlament a Szerződés általános rendszerében nem rendelkezik. Ezzel összefüggésben a Tanács megjegyzi, hogy sem a Szerződés 173. cikke nem sorolja a Parlamentet azon intézmények közé, amelyek megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be, sem a Bíróság alapokmányának 20. cikke nem említi a Parlamentet azon intézmények között, amelyek a 177. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás keretében észrevételt terjeszthetnek elő.

18     A Bíróság alapokmányának 37. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok és közösségi intézmények a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba beavatkozhatnak.

Ugyanez a jog minden olyan egyéb személyt is megillet, aki valószínűsíti, hogy a Bíróság elé vitt jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik, kivéve a tagállamok közötti, a Közösség intézményei közötti, illetve a tagállamok és a Közösség intézményei közötti jogvitákat.

A beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak.”

19     Az említett cikk első bekezdése szerint a Közösség minden intézménye azonos beavatkozási joggal rendelkezik. Egyik intézmény e jogának gyakorlása sem lehetne úgy korlátozható, hogy az ne veszélyeztesse az adott intézménynek a Szerződésben, különösen a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott intézményi helyzetét.

20     Másodsorban a Tanács arra hivatkozik, hogy még ha meg is illeti a Parlamentet a beavatkozás joga, e jog gyakorlásának feltétele az eljáráshoz fűződő érdek fennállása. Ilyen érdek kétségkívül vélelmezhető, ez azonban nem gátolhatja a Bíróságot abban, hogy adott esetben ellenőrizze annak fennállását. A Tanács szerint jelen esetben ilyen vizsgálat alapján a Bíróság azt állapítaná meg, hogy a Parlamentnek nem fűződik érdeke a jogvita kimenetéhez.

21     Ezt a jogalapot el kell utasítani, mivel összeegyeztethetetlen a Bíróság alapokmánya 37. cikkének rendszerével. Ugyanis bár a Bíróság alapokmánya 37. cikkének második bekezdése előírja, hogy a tagállamoktól és közösségi intézményektől különböző személyek a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásba csak akkor avatkozhatnak be, ha igazolják a jogvita kimeneteléhez fűződő érdeküket, ugyanakkor az intézményeknek, és így a Parlamentnek, a 37. cikk első bekezdésében biztosított beavatkozási jogára e feltétel nem vonatkozik.

 Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

22     A korábban említettek szerint a Bíróság a fent hivatkozott 103/77. és 145/77. sz. ügyekben hozott ítéletében megállapította, hogy az 1111/77 rendelet sérti az egyenlőség általános elvét. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy bár a cukorgyártók és az izoglükózgyártók helyzete összehasonlítható, az izoglükózgyártókra nyilvánvalóan egyenlőtlen teher hárult. A Bíróság ítéletét követően a Tanács az 1293/79 rendelettel módosította az 1111/77 rendeletet úgy, hogy az izoglükózra vonatkozóan a cukorra vonatkozóan meglévő rendszer által közvetlenül inspirált rendszert vezetett be.

23     A felperes állítása szerint ez az új rendelet is sérti az egyenlőség elvét. Szerinte az új rendelet egyrészt hasonló szabályokat alkalmaz különböző helyzetekre, másrészt fenntartja a két rendszer közötti különbségeket, amelyek azonos helyzetekben egyenlőtlen bánásmód alkalmazását eredményezik.

24     Maga az a tény, hogy a felperes úgy véli, egyszerre mindkét érvet felhozhatja, mutatja annak a helyzetnek a bonyolultságát, amelyben az izoglükózpiac és a cukorpiac összehasonlíthatóak ugyan, de valójában mégsem azonosak.

25     Ha a Tanácsnak a közösségi agrárpolitika végrehajtása során összetett gazdasági helyzetet kell értékelnie, mérlegelési jogköre nem kizárólag a meghozandó intézkedések jellegére és hatályára terjed ki, hanem bizonyos mértékig egyes alapvető tények megállapítására is, különösen arra, hogy véleményét adott esetben általános megállapításokra alapozza. E jogkör gyakorlásának felülvizsgálatakor a bíróságnak arra kell vizsgálatát korlátoznia, hogy nem történt-e nyilvánvaló tévedés, hatáskörrel való visszaélés, vagy a szóban forgó hatóság nem lépte-e nyilvánvalóan túl mérlegelési jogkörét.

26     Tekintettel arra, hogy az izoglükózgyártás hozzájárult a cukortöbblet növekedéséhez, és a Tanácsnak jogában állt e gyártást korlátozó intézkedéseket hozni, a Tanács az agrárpolitika keretében hozhatott olyan intézkedéseket, amelyeket hasznosnak tartott a két piac közötti hasonlóságokra és egymásrautaltságukra, valamint az izoglükózpiac sajátos jellegére is tekintettel.

27     Ez annál inkább igaz, mert abban a nehéz helyzetben, amelyet az izoglükózgyártás hatása a Közösség cukorpolitikájában eredményezett, a Tanácsnak rövid időn belül ki kellett dolgoznia egy új, fejlődő piac átmeneti szabályozását. Ilyen körülmények között nem bizonyított, hogy a Tanács az 1293/79 rendelet elfogadásával túllépte mérlegelési jogkörét.

 Az arányosság elvének megsértéséről

28     A felperes szerint az 1111/77 rendelet II. mellékletében számára megállapított kvóta egyértelműen nem elegendő. Az 1978. november 1-jétől 1979. április 30-ig terjedő időszak termelése alapján meghatározott kvóta nem veszi figyelembe sem a szezonális változásokat, sem azt a tényt, hogy ezen időszak alatt a termelés korlátozott volt a felperes bizonytalan helyzete miatt, amelyet egyrészt a Bíróságnak a fent hivatkozott ügyekben hozott ítéletét követően a Közösség által bevezetett rendszer okozott, másrészt a francia hatóságok, amelyek az izoglükóz használatát csak az 1979. augusztus 9-i nemzeti rendelettel engedélyezték. A kvótáknak az éves műszaki kapacitás függvényében történő lehetséges korrekciója hátrányosan érinti azokat a vállalkozásokat, amelyek a felpereshez hasonlóan minden új beruházást elhalasztottak, várva a helyzet tisztázását. E kvóták illuzórikussá tesznek bármilyen versenyt.

29     Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy adott referenciaidőszakon alapuló kvóták meghatározása megszokott eljárás a közösségi jogban, és adott ágazat termelése ellenőrzésének megfelelő eszköze. Másrészt a felperes semmivel nem támasztotta alá azon állítását, miszerint az korlátozta termelését. Azt is meg kell jegyezni, hogy a fent hivatkozott ítélet meghozatalát követően az illetéket eredeti formájában mindenesetre már nem lehetett alkalmazni.

30     Mindazonáltal nem várható el a Tanácstól, hogy minden egyes vállalkozás indítékait, kereskedelmi megfontolásait és belső politikáját figyelembe vegye, amikor közérdekű intézkedéseket hoz annak elkerülése érdekében, hogy az ellenőrizetlen izoglükózgyártás veszélyeztesse a Közösség cukorpolitikáját.

31     Végezetül a felperes, mivel nem használta fel a cukorpiaci gazdasági évnek megfelelő időszakra számára megállapított kvótát, nem kifogásolhatja, hogy a tekintetében megállapított kvóta korlátozta versenylehetőségeit.

 A lényeges eljárási szabályok megsértéséről

32     A felperes és a Parlament beavatkozásában azt állítja, hogy az 1111/77 rendeletet, annak módosított változatában, lényeges eljárási szabályok megsértése miatt semmisnek kell tekinteni, mivel azt a Tanács a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdése szerinti konzultációs eljárás nélkül fogadta el.

33     A Szerződés 43. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és a Szerződés egyéb hasonló rendelkezéseiben előírt konzultáció az az eszköz, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy ténylegesen részt vegyen a közösségi jogalkotási eljárásban. Ez a hatáskör a Szerződés által elérni kívánt intézményi egyensúly lényegi eleme. Noha korlátozott mértékben, e hatáskör közösségi szinten azt az alapvető demokratikus elvet tükrözi, amely szerint a nép a képviselői testületen keresztül vesz részt a hatalom gyakorlásában. Ezért a Szerződés által előírt esetekben a Parlamenttel folytatott konzultáció olyan lényeges eljárási szabály, amelynek figyelmen kívül hagyása az adott jogi aktus semmisségét eredményezi.

34     E tekintetben le kell szögezni, hogy e követelmény betartásához a Parlament véleményének kinyilvánítására van szükség; a Tanács egyszerű véleménykérésével az nem teljesül. Helytelen tehát, hogy a Tanács az 1293/79 rendelet preambulumának hivatkozásai között megemlíti a Közgyűléssel folytatott konzultációt.

35     A Tanács nem vitatja, hogy a Parlamenttel folytatott konzultáció lényeges eljárási szabály. Azt állítja azonban, hogy jelen esetben a Parlament saját magatartásával tette lehetetlenné ezen eljárási szabály betartását, ezért nem hivatkozhat annak megsértésére.

36     A Tanács ezen érvelésében felvetett elvi kérdések érintése nélkül jelen esetben elegendő azt megállapítani, hogy 1979. június 25-én, amikor a Tanács az 1111/77 rendelet módosításáról szóló 1293/79 rendeletet a Közgyűlés véleménye nélkül elfogadta, nem merítette ki az összes lehetőséget a Parlament előzetes véleményének beszerzése érdekében. Egyrészt nem kérte a Parlament eljárási szabályzatában rögzített sürgősségi eljárás alkalmazását, jóllehet más ágazatok esetén és más rendelettervezetekkel kapcsolatban élt e lehetőséggel ebben az időszakban. A Szerződés 139. cikke szerint továbbá kérhette volna a Közgyűlés rendkívüli ülésének összehívását, annál is inkább, mivel a Parlament elnöksége 1979. március 1-jén és május 10-én felhívta a figyelmét e lehetőségre.

37     Következésképpen a Parlamentnek a Szerződés 43. cikkében előírt véleménye hiányában az 1111/77 rendelet módosításáról szóló 1293/79 tanácsi rendeletet meg kell semmisíteni, a Tanács azon jogkörének sérelme nélkül, hogy jelen ítélet nyomán a Szerződés 176. cikkének első bekezdése szerint minden szükséges intézkedést meghozzon.

 A költségekről

38     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

39     Sem a felperes, sem a beavatkozók nem kérték azonban, hogy a Bíróság a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére. Ezért, bár a Tanács pervesztes lett, minden fél köteles maga viselni saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a következőképpen határozott:

1)      Az 1111/77 rendelet (HL L 134., 4. o.) módosításáról szóló 1293/79 rendeletet (HL L 162., 10. o., helyesbítése HL L 176., 37. o.) megsemmisíti.

2)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1980. október 29‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: francia.