A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1998. június 16. (*)

„Az EGK és Jugoszlávia közötti együttműködési megállapodás – A kereskedelmi engedmények felfüggesztése – A szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény – Clausula rebus sic stantibus”

A C‑162/96. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Bundesfinanzhof által az EGK‑Szerződés 177. cikke értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

az A. Racke GmbH & Co.

és

a Hauptzollamt Mainz

között folyamatban lévő eljárásban az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között létrejött együttműködési megállapodásban előírt kereskedelmi engedmények felfüggesztéséről szóló, 1991. november 11‑i 3300/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 315., 1. o.) érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, C. Gulmann, H. Ragnemalm és M. Wathelet tanácselnökök, J. C. Moitinho de Almeida, P. J. G. Kapteyn (előadó), J. L. Murray, D. A. O. Edward, G. Hirsch, P. Jann és L. Sevón bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető : D. Louterman‑Hubeau főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–       az A. Racke GmbH & Co. képviseletében Dietrich Ehle, kölni ügyvéd,

–       az Európai Unió Tanácsának képviseletében Jürgen Huber és Micail Vitsentzatos jogi tanácsadók, valamint Antonio Tanca, a Jogi Szolgálat tagja, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében Jörn Sack jogi tanácsadó és Barbara Brandtner, a Jogi Szolgálat tagja, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

az A. Racke GmbH & Co., a Tanács és a Bizottság szóbeli észrevételeinek az 1997. július 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának az 1997. december 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       A Bundesfinanzhof 1996. március 7‑i végzésével, amely 1996. május 13‑án érkezett a Bírósághoz, az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti együttműködési megállapodásban előírt kereskedelmi engedmények felfüggesztéséről szóló, 1991. november 11‑i 3300/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 315., 1. o., a továbbiakban: a vitatott rendelet) érvényességére vonatkozó két kérdést terjesztett a Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé.

2       E kérdések az A. Racke GmbH & Co. (a továbbiakban: a Racke) és a Hauptzollamt Mainz közötti jogvita keretében merültek fel, amelynek tárgya olyan vámtartozás volt, amely a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból származó bizonyos mennyiségű bor Németországba történő behozatalakor keletkezett.

 Jogi háttér

3       Az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti együttműködési megállapodást (a továbbiakban: együttműködési megállapodás) 1980. április 2-án írták alá Belgrádban egyrészről az Európai Gazdasági Közösség tagállamai és a Közösség, másrészről a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (a továbbiakban: Jugoszlávia), és azt a Közösség nevében a Tanács az 1983. január 24-i 314/83/EGK rendelettel hagyta jóvá (HL L 41., 1. o.).

4       Az együttműködési megállapodás 22. cikke – a Közösség nevében az 1991. december 21-i 87/605/EGK tanácsi határozattal (HL L 389., 72. o.) jóváhagyott, az e megállapodáshoz csatolt, új kereskedelmi rendszer létrehozásáról szóló kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: kiegészítő jegyzőkönyv) 4. cikkéből következő változatában – a következőképpen hangzik:

„(1)      A Jugoszláviából származó, a közös vámtarifa 22.05 ex C I és ex C II alszáma alá tartozó, friss szőlőből készült és legfeljebb két literes tartályban kiszerelt borok esetében a Közösségbe történő behozatalra vonatkozó vámok 12 000 hektoliteres éves közösségi vámkontingensen belül 30%-kal csökkennek. A kontingensen felül behozott mennyiségekre vonatkozóan a Közösség a (4) bekezdés rendelkezéseiből következő vámtételeket alkalmazza.

[...]

(3)      Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezései addig maradnak hatályban, amíg a (4) bekezdésben megemlített fokozatos eltörlés keretében az (1) bekezdésben említett borokra előírt vámok szintje 30%-kal nem csökken az (1) bekezdésben előírtak szerint.

(4)      A Jugoszláviából származó, a közös vámtarifa 22.05 ex C I és ex C II alszáma alá tartozó, friss szőlőből készült borok esetében a Közösségbe történő behozatalra vonatkozó vámok az új kereskedelmi rendszer létrehozásáról szóló kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének (1) és (2) bekezdése által megállapított módon eltörlésre kerülnek. Ezt a rendelkezést 545 000 hektoliteres éves közösségi vámkontingensen belül kell alkalmazni. Az e kontingensen felül behozott mennyiségekre a Közösség a közös vámtarifa szerinti vámtételeket alkalmazza.

[...]”

5       A kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az együttműködési megállapodás alapján a Közösségbe történő behozatalra vonatkozó vámokat fokozatosan eltörlik, ugyanolyan időtartamok alatt, és ugyanolyan ütemezésben, mint amelyek az említett országokból az 1985. december 31-i összetételű Közösségbe behozott ugyanolyan termékekre a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmányban (HL 1985., L 302., 23. o.) elő vannak írva. Ha az 1985. december 31-i összetételű Közösségbe behozott termékekre Spanyolország és Portugália vonatkozásában alkalmazott vámtételek különbözőek, a kettő közül a magasabbat kell alkalmazni a Jugoszláviából származó termékekre. A 2. cikk (2) bekezdése szerint, ha Jugoszláviára alacsonyabb vámtételek vonatkoznak, mint Spanyolországra vagy Portugáliára, illetve mindkettőre, akkor a vámok lebontása csak akkor kezdődik meg, amikor a Spanyolországból és Portugáliából származó ugyanolyan termékekre alkalmazott vámtételek alacsonyabb szintet érnek el, mint a Jugoszláviából származó termékekre alkalmazottak.

6       Az egyes, Jugoszláviából származó termékekre vonatkozóan közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló, 1990 november 19-i 3413/90/EGK tanácsi rendelet (1991) (HL L 335., 26. o.) 1. cikke az ex 2204 21 és 2204 29 KN-kód alá tartozó, friss szőlőből készült, Jugoszláviából származó bornak a Közösségbe történő behozatalára alkalmazandó vámtételeket 1991. január 1-jétől 545 000 hl-es kontingensen belül felfüggesztette a 3,6; 4,4; 4,48 vagy 5,6 ecu/hl-es szinteken. Továbbá a 3413/90 rendelet 2–4. cikke meghatározta a szóban forgó termékek importőreinek a kontingenshez való hozzáférésére vonatkozó szabályokat.

7       Az együttműködési megállapodás 60. cikke értelmében a megállapodás határozatlan időre szól. Mindazonáltal mindkét fél felmondhatja az együttműködési megállapodást a másik félnek küldött értesítéssel. Ebben az esetben a megállapodás hatálya az értesítés időpontját követő hat hónap elteltével megszűnik.

8       Az Európai Közösség és tagállamai, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti megállapodások alkalmazásának felfüggesztéséről szóló, 1991. november 11-i 91/586/ESZAK, EGK határozatával (HL L 315., 47. o.) a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői azonnali hatállyal felfüggesztették az együttműködési megállapodás alkalmazását, a következő – a határozat második, harmadik, negyedik és ötödik preambulumbekezdésében meghatározott – okok miatt:

„[...] mivel az 1991. október 5-i és 28-i nyilatkozataiban az Európai Közösség és – az európai politikai együttműködés keretében összegyűlt – tagállamai megállapították, hogy Jugoszláviában válsághelyzetet van, és hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa a 713. (1991) határozatában aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy e helyzet további fennállása fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra;

mivel az ellenségeskedések további folytatása, és azoknak – mind a Jugoszlávia köztársaságai közötti, mind pedig a Közösséggel fennálló – gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra gyakorolt hatása gyökeres változást jelent azon feltételekhez képest, amelyek között az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti együttműködési megállapodást, valamint annak jegyzőkönyveit, továbbá az Európai Szén- és Acélközösségre vonatkozó megállapodást megkötötték; mivel a fenti tényezők az említett megállapodások alkalmazását megkérdőjelezik;

mivel az 1991. október 6-án Haarzuilens-ben az Európai Közösség és – az európai politikai együttműködés keretében összegyűlt – tagállamai által az 1991. október 4-én Hágában létrejött fegyverszüneti megállapodás tiszteletben tartására meghirdetett felhívás nem talált meghallgatásra;

mivel az Európai Közösség és – az európai politikai együttműködés keretében összegyűlt – tagállamai az 1991. október 6-i nyilatkozatukban bejelentették, hogy megszüntetik a Közösség és a Jugoszlávia közötti megállapodásokat abban az esetben, ha az 1991. október 4-én a konfliktusban álló felek között az Európai Közösség Tanácsának elnöke és a Jugoszláviáról szóló konferencia elnöke jelenlétében létrejött megállapodást nem tartják tiszteletben”.

9       A vitatott rendelet 1. cikke előírja, hogy azok a kereskedelmi engedmények, amelyeket az együttműködési megállapodásban vagy annak alapján nyújtottak, felfüggesztésre kerülnek. A 3. cikk értelmében e rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján, tehát 1991. november 15-én lép hatályba.

10     E rendelet első, második, harmadik és negyedik preambulumbekezdése átveszi a fent hivatkozott 91/589 határozat preambulumában felsorakoztatott érveket.

11     Az együttműködési megállapodás 60. cikkének megfelelően a Tanács elfogadta az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között létrejött együttműködési megállapodás felmondásáról szóló, 1991. november 25-i 91/602/EGK határozatot (HL L 325., 23. o.). Ez, a megállapodást valamennyi kapcsolódó jegyzőkönyvével és okmányával együtt felmondó határozat a 2. cikke szerint a kihirdetésének napján, tehát 1991. november 27-én lép hatályba.

12     Bizonyos termékekre vonatkozóan – amelyek között azonban nem szerepelnek a borok – a Szlovéniából, Macedóniából, a Horvát Köztársaságból és a Bosznia-Hercegovina Köztársaságból származó termékek behozatalára alkalmazandó szabályokról szóló, 1991. december 2-i 3567/91/EGK rendeletével (HL L 342., 1. o.) a Tanács a Közösség által felfüggesztett együttműködési megállapodás rendelkezéseivel egyenértékű kereskedelmi rendelkezések kedvezményében részesítette a fenti köztársaságokat.

13     A Horvát Köztársaságból és a Szlovén Köztársaságból, valamint a Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró Jugoszláv Köztársaságokból származó termékeknek a Közösségbe történő behozatalára alkalmazandó szabályokról szóló, 1992. február 3-i 545/92/EGK tanácsi rendelet (HL L, 63., 1. o.) fenntartotta a fenti rendelkezéseket 1992-re vonatkozóan is, valamint kiterjesztette azokat bizonyos mezőgazdasági termékekre is, beleértve az ex 2204 21 és 2204 29 KN-kód alá tartozó, az érintett köztársaságokból származó, friss szőlőből készült borokat is. Így az 545/92 rendelet 6. cikke előírja, hogy e borokra vonatkozóan a behozatali vámok mértéke 545 000 hl-es éves kontingens keretein belül 3,2 ecu/hl-re vagy 3,7 ecu/hl-re csökken.

14     A Horvát Köztársaságból és a Szlovén Köztársaságból, valamint a Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró Jugoszláv Köztársaságokból származó egyes termékekre vonatkozó közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló, 1992. február 3-i 547/92/EGK tanácsi rendelet (HL L, 63., 41. o.) 1. cikke az ex 2204 21 és 2204 29 KN-kód alá tartozó, az érintett köztársaságokból származó, friss szőlőből készült boroknak a Közösségbe történő behozatalára vonatkozó vámtételeket 1992. január 31-től 545 000 hl-es kontingensen belül felfügegsztette a 2,4; 2,9; 3,2 vagy 3,7 ecu/hl-es szinteken. A határozat 2–4. cikke meghatározta a szóban forgó termékek importőreinek a kontingenshez való hozzáférésére vonatkozó szabályokat.

 Az alapeljárás

15     A Racke 1990. november 6. és 1992. április 27. között Németországban a koszovói borvidéken termelt borokat vámkezeltetett, a vámraktározási eljárás céljából magánvámraktárban elhelyezve azokat. 1992. május 7-én a Racke bejelentette az együttműködési megállapodásban előírt preferenciális vámtételrendszer keretében szabad forgalomba bocsátott tételeket.

16     A Hauptzollamt Mainz azonban az 1992. május 27-i határozatában kiszabta a preferenciális vámtételek és a harmadik országokra vonatkozó vámtételek közötti különbözetet, azzal az indokkal, hogy a borokat Szerbiából importálták.

17     A Racke keresettel fordult a Finanzgerichthez a fenti határozat ellen, amelyet a Finanzgericht az 1991. november 15. előtt importált borokra vonatkozóan elfogadott, a fennmaradó rész vonatkozásában azonban elutasított, azzal az indokkal, hogy az együttműködési megállapodás által biztosított kereskedelmi engedményeknek a vitatott rendelet általi felfüggesztése indokolt volt a körülmények alapvető megváltozása, nevezetesen a jugoszláviai háború miatt.

18     A Racke felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Bundesfinanzhof elé ezen döntés ellen, amely bíróság mindenekelőtt arra keres választ, hogy vajon az együttműködési megállapodás egyoldalú felfüggesztése megfelel-e a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23-i Bécsi Egyezmény 62. cikkének 1. bekezdése által megállapított feltételeknek (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény).

19     A Bécsi Egyezmény 62. cikkének 1. bekezdése előírja, hogy:

„1.      A szerződés megkötésének idejében fennállott körülményeknek a részes felek által előre nem látott alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni, kivéve, ha:

a) ezeknek a körülményeknek a fennállása lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a részes felek a szerződést magukra nézve kötelező hatályúnak ismerjék el;

b) a változás hatására gyökeresen átalakul a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértéke.

[…]

3.      Ha a részes fél az előző bekezdések alapján a körülmények alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára hivatkozhat, a megváltozásra, mint a szerződés alkalmazása felfüggesztésének okára is hivatkozhat.”

20     A kérdést előterjesztő bíróság szerint Jugoszlávia több új államra történő feloszlása és a Jugoszlávián belüli ellenségeskedések, amelyek politikai fordulattal érnek fel, azon lényegi körülmények alapvető megváltozását jelentik, amelyek az együttműködési megállapodás szerződő felei számára a megegyezés alapjául szolgáltak. Másrészről azonban nem tűnik úgy, hogy a bekövetkezett változás gyökeresen átalakítaná az együttműködési megállapodásból fakadó kötelezettségek mértékét, amely megállapodás elsősorban kereskedelmi jellegű.

21     A Bundesfinanzhof ezt követően tudni szeretné, hogy a Bécsi Egyezmény 65. cikkére tekintettel jogszerű volt-e az együttműködési megállapodás előzetes értesítés és türelmi idő nélküli felfüggesztése, hogy különösen sürgős eset állt-e fenn, és hogy a szóban forgó vám megfizetését megelőzően eltelt idő vajon lehetővé tette-e az esetleges eljárási hibák orvoslását.

22     A Bécsi Egyezmény 65. cikkének 1. bekezdése előírja, hogy annak a részes félnek, amely az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően olyan okra hivatkozik, amely a szerződés megszűnését, az abból való kilépést, vagy alkalmazása felfüggesztését eredményezheti, a többi részes felet ezen igényéről értesítenie kell. Az értesítésben fel kell tüntetni a szerződéssel kapcsolatban megtenni javasolt intézkedést és annak indokait. A Bécsi Egyezmény 65. cikkének 2. bekezdése továbbá megállapítja, hogy amennyiben bizonyos idő eltelte után, amely – a különösen sürgős eseteket kivéve – nem lehet kevesebb az értesítés átvételétől számított három hónapnál, egyetlen részes fél sem emelt kifogást, az értesítést adó részes fél a 67. cikkben említett módon végrehajthatja az általa javasolt intézkedést. Azonban a Bécsi Egyezmény 65. cikkének 3. bekezdése előírja, hogy abban az esetben, ha bármelyik részes fél kifogást emel, a részes felek az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 33. cikkében említett eszközök útján keresik a megoldást.

23     E megfontolásokra tekintettel a Bundesfinanzhof úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Érvényes-e az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között létrejött együttműködési megállapodásban előírt kereskedelmi engedmények felfüggesztéséről szóló, 1991. november 11-i 3300/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 315., 1. o.)?

2)      Az 1. kérdésre adott nemleges válasz esetén:

Milyen következményekkel jár az érvénytelenség a Szerbiából származó, 1991. november közepétől 1992 áprilisáig importált és vámraktározási eljárásnak alávetett borokra 1992. május elején kiszabott vámokra nézve?

         A Szerbia kivételével a volt Jugoszláviából származó borokra 1992-ben megállapított, kontingenshez kötött preferenciális vámok alkalmazhatók-e?”

 Az első kérdésről

24     Elöljáróban meg kell állapítani, hogy jóllehet a Bécsi Egyezmény nem kötelező sem a Közösségre, sem annak valamennyi tagállamára nézve, több rendelkezése – többek között annak 62. cikke is – tükrözi azon nemzetközi jogi szabályokat, amelyek – bizonyos körülmények között – azt az elvet fejezik ki, hogy a körülmények megváltozása a szerződés megszűnését vagy felfüggesztését vonhatja magával. Ennek megfelelően a Nemzetközi Bíróság úgy ítélte meg, hogy „Ez az elv és a kivételes körülmények, amelyeknek alá van vetve, a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény 62. cikkében kerültek rögzítésre, amely számos tekintetben a meglévő szokásjog kodifikációjának tekinthető a szerződéses kapcsolatoknak a körülmények megváltozása okából történő megszüntetését illetően” (az Egyesült Királyság és Izland közötti halászati ügyben 1973. február 2-án hozott ítélet, Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders 1973, 3. o., 36. pont).

 A Bíróság hatásköréről

25     A Bizottság kételyeit fejezte ki abban a vonatkozásban, hogy van-e a Bíróságnak hatásköre az első kérdés megválaszolására, minthogy az a vitatott rendelet nemzetközi szokásjogi szabályok tekintetében fennálló érvényességének eldöntésére irányul. Bár ez a rendelet valóban a Közösség által hozott jogi aktusnak minősül a Szerződés 177. cikke első bekezdésének b) pontja értelmében, az előzetes döntéshozatali eljárás ugyanakkor mégsem megfelelő a kizárólag a nemzetközi jogra – és különösen a szerződések megszüntetését és alkalmazásuk felfüggesztését szabályozó elvekre – alapított érvelés kifejtésére.

26     Szükséges emlékeztetni arra, hogy amint a Bíróság azt a 21/72–24/72. sz., International Fruit Company és társai egyesített ügyekben 1972. december 12-én hozott ítélet (EBHT 1972., 1219. o.) 5. pontjában kimondta, a Bíróságnak a Szerződés 177. cikke értelmében a közösségi intézmények által hozott jogi aktusok érvényességéről való döntésre vonatkozó hatásköre nem ismer semmiféle korlátozást azon jogalapok tekintetében, amelyek alapján e jogi aktusok érvényességét vitatni lehetne.

27     Minthogy ez a hatáskör kiterjed azon érvénytelenségi okok mindegyikére, amelyek e jogi aktusokat érinthetik, a Bíróság köteles megvizsgálni, hogy vajon azok érvényessége csorbulhat-e azon tény folytán, hogy ellentétesek valamely nemzetközi jogi szabállyal (a fent hivatkozott International Fruit Company és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 6. pontja).

28     Ebből következően meg kell állapítani, hogy a Bíróság hatásköre kiterjed az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés eldöntésére.

 A vitatott rendelet érvényességéről

29     Helyénvaló kiemelni, hogy a vitatott rendeletnek a nemzetközi szokásjog tekintetében fennálló érvényességére irányuló kérdés olyan jogvita kapcsán merült fel – mintegy előkérdésként –, amelyben a Racke az együttműködési megállapodás 22. cikkében előírt preferenciális vámrendszer alkalmazását kérte.

30     Következésképpen, mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a 22. cikk (4) bekezdése – amely, minthogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő kontingensrendeletek tárgyából következik, az alapügyben alkalmazandó – alkalmas-e arra, hogy közvetlenül a jogalanyok számára jogokat keletkeztessen a preferenciális elbánásra.

31     A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely, a Közösség által harmadik országokkal kötött megállapodás adott rendelkezése akkor tekinthető közvetlenül alkalmazandónak, ha szövegét, valamint a megállapodás célját és jellegét tekintve egyértelmű és pontos kötelezettséget foglal magában, amelynek a végrehajtása vagy hatásai nem függnek további jogi aktus meghozatalától (lásd különösen a 12/86. sz. Demirel-ügyben 1987. szeptember 30-án ítélet [EBHT 1987., 3719. o.] 14. pontját).

32     Annak meghatározására, hogy az együttműködési megállapodás 22. cikkének (4) bekezdése megfelel-e ezeknek a kritériumoknak, először meg kell vizsgálni annak szövegét.

33     Ezt a rendelkezést – szövege szerint – közösségi jogi aktusok meghozatalával kell végrehajtani, az említett éves közösségi vámkontingensnek – a kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapított szabályok szerinti – megnyitása érdekében, a Közösség pedig semmilyen mérlegelési joggal nem rendelkezik e rendelkezések elfogadása tekintetében. A Közösség kellő időben köteles gondoskodni a vámok e rendelkezésekkel összhangban történő pontos kiszámításáról.

34     Ebből következik, hogy az együttműködési megállapodás 22. cikkének (4) bekezdéséből az általa előírt preferenciális elbánás tekintetében olyan jogok származhatnak, amelyeket a jogalanyok a nemzeti bíróságok előtt érvényesíthetnek.

35     Ennek a megállapításnak egyébiránt nem mond ellent azon megállapodás tárgyának és jellegének vizsgálata sem, amelynek a 22. cikk (4) bekezdése a részét képezi.

36     Az együttműködési megállapodás célja a szerződő felek közötti kereskedelem fejlesztésének előmozdítása, és a kereskedelmük lényegi része előtti akadályok fokozatos leépítése. E liberalizáció első szakaszának 1985. június 30-i lezárulásával a kiegészítő jegyzőkönyv létrehozta a kereskedelem későbbi szabályrendszerét. A 22. cikk (4) bekezdése – a kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkéből következő változatában – ebben az összefüggésben bizonyos borokra vonatkozóan közösségi vámkontingenst létesít, amelyen belül megvalósul a Közösségbe történő behozatalra vonatkozó vámok lebontása.

37     Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy amikor a jogalanyok a számukra a módosított együttműködési megállapodás 22. cikkének (4) bekezdésével biztosított preferenciális elbánásra hivatkoznak a bíróság előtt, megkérdőjelezhetik-e a vitatott – az említett megállapodás által biztosított kereskedelmi engedményeket 1991. november 15-től felfüggesztő – rendelet érvényességét a nemzetközi szokásjog szabályai alapján.

38     A Tanács e tekintetben azzal érvel, hogy a vitatott rendelet elfogadását logikai és jogi szempontból megelőzte a 91/586 határozat elfogadása, amely az együttműködési megállapodás alkalmazásának nemzetközi szinten történő felfüggesztésére vonatkozott. A vitatott rendelet elfogadása kötelező volt, mivel a fent említett megállapodásban előírt kereskedelmi engedményeket a múltban is belső közösségi szabályozással hajtották végre.

39     A Tanács szerint, minthogy a nemzetközi jog nem írja elő kötelező jelleggel a nemzetközi jogi szabályok megsértésének orvoslási módjait, e szabályoknak a 91/586 határozat általi esetleges megsértése nem vezet szükségszerűen az együttműködési megállapodás hatályának visszaállításához, és ebből következően közösségi szinten nem vezet a vitatott határozat érvénytelenségéhez azon az alapon, hogy az ellentétes a hatályába visszahelyezett megállapodással. Így a nemzetközi jog megsértését kártérítés útján is szankcionálni lehet, úgy, hogy az együttműködési megállapodás továbbra is felfüggesztve marad. Ennélfogva a vitatott rendelet érvényességének megállapításához a Bíróságnak szükségtelen megvizsgálnia, hogy az együttműködési megállapodásnak a 91/586 határozattal történő felfüggesztése vajon sértette-e a nemzetközi jogot.

40     Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés csak a vitatott rendelet érvényességére vonatkozik a nemzetközi szokásjog szabályai alapján.

41     Szintén helyénvaló kiemelni, hogy a Tanács által az EGK-Szerződéssel összhangban harmadik állammal kötött megállapodás a Közösség tekintetében a Közösség valamely intézménye által hozott jogi aktusnak minősül, és az ilyen megállapodás rendelkezései a közösségi jogrend szerves részét képezik (a fent hivatkozott Demirel-ügyben hozott ítélet 17. pontja).

42     Vagyis, ha a vitatott rendeletet érvénytelennek kellene is nyilvánítani, az együttműködési megállapodás rendelkezései által biztosított kereskedelmi engedmények a közösségi jogrend részeként továbbra is alkalmazandók maradnának, egészen addig, amíg a Közösség – az alkalmazandó nemzetközi jogi szabályokkal összhangban – meg nem szüntetné a megállapodást.

43     Ebből következik, hogy a vitatott rendelet érvénytelenné nyilvánítása azon az alapon, hogy ellentétes a nemzetközi szokásjoggal, lehetővé tenné a jogalanyok számára, hogy közvetlenül azokra a preferenciális elbánást biztosító jogokra hivatkozzanak, amelyeket az együttműködési megállapodás biztosít a számukra.

44     A Bizottság a maga részéről kételyeit fejezi ki arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi jog szabályait, amelyekre az előzetes döntéshozatalra utaló végzés hivatkozik, az EK-Szerződés kifejezett rendelkezése nélkül is a közösségi jogrend részének lehetne tekinteni. Valamely rendelet érvényességének vitatása során a jogalanyok olyan érvekre támaszkodhatnak, amelyek a közöttük és a Közösség között fennálló viszonyon alapulnak, nem jogosultak azonban olyan érveket felhozni, amelyek a Közösség és valamely harmadik állam közötti – a nemzetközi jog területére tartozó – jogviszonyra vonatkoznak.

45     E tekintetben helyénvaló kiemelni, hogy, amint az a C-286/90. sz., Poulsen és Diva Navigation ügyben 1992. november 24-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-6019. o.) 9. pontjából következik, a Közösség hatásköreit a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell gyakorolni. Következésképpen a Közösség köteles tiszteletben tartani a nemzetközi szokásjog szabályait, amikor olyan rendeletet fogad el, amely felfüggeszti a valamely harmadik állammal kötött megállapodással vagy ilyen megállapodás alapján nyújtott kereskedelmi engedményeket.

46     Ebből következik, hogy a nemzetközi szokásjognak a körülmények alapvető megváltozása következtében a szerződéses kapcsolatok megszüntetésére és felfüggesztésére vonatkozó szabályai kötik a Közösség intézményeit, és azok a közösségi jogrend részét képezik.

47     Helyénvaló megállapítani, hogy jelen ügyben a Racke – előkérdésként – vitatja valamely közösségi rendelet érvényességét az említett szabályokkal való ellentétes mivolta alapján, olyan jogok érvényesítésének érdekében, amelyeket közvetlenül a Közösségnek valamely harmadik országgal kötött megállapodásából származtat. A jelen ügy tehát nem érinti a szóban forgó szabályok közvetlen hatályát.

48     A Racke lényegében alapvető nemzetközi szokásjogi szabályokra hivatkozik a vitatott rendelettel szemben, amelyet e szabályok értelmében hoztak meg, és amely megfosztja őt az együttműködési megállapodásban biztosított preferenciális elbánáshoz való jogától (lásd a szerződéses jellegű alapvető szabályokkal kapcsolatos hasonló helyzetre vonatkozóan a C-69/89. sz., Nakajima kontra Tanács ügyben 1991. május 7-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-2069. o.] 31. pontját).

49     A Racke által felhozott szabályok kivételt képeznek a „pacta sunt servanda” elv alól, amely valamennyi – különösen a nemzetközi – jogrend alapelve. Ez az elv a nemzetközi jogban alkalmazva előírja, hogy a feleket minden szerződés kötelezi, és azokat a feleknek jóhiszeműen kell végrehajtaniuk (lásd a Bécsi Egyezmény 26. cikkét).

50     E jogelv fontosságára a Nemzetközi Bíróság is emlékeztetett, amely szerint „a szerződéses kapcsolatok stabilitása megköveteli, hogy a körülményekben alapvető megváltozására alapított érvet csak kivételes esetekben lehessen alkalmazni” (a Gabcíkovo-Nagymaros projekttel kapcsolatos, Magyarország és Szlovákia közötti ügyben, 1997. szeptember 25-én hozott ítélet, 104. pont, a Reports of Judgments, Advisory Opinions and Ordersben még nem tették közzé).

51     E körülmények között nem lehet megtagadni a jogalanytól azt, hogy amikor valamely közvetlenül harmadik állammal kötött megállapodásból származó jogait érvényesíti bíróság előtt, vitassa az olyan rendelet érvényességét, amely – azáltal, hogy az említett megállapodásban biztosított kereskedelmi engedményeket felfüggesztette – megakadályozza e jogok érvényesítését, valamint azt sem, hogy a rendelet érvényességének vitatása során a szerződéses kapcsolatok megszüntetésére és felfüggesztésre irányadó nemzetközi szokásjogi szabályokból fakadó kötelezettségekre hivatkozzon.

52     Mindamellett a szóban forgó szabályok összetettsége és bizonyos fogalmak pontatlansága folytán, amelyekre e szabályok utalnak, a bíróság vizsgálatának – különösen olyan előzetes döntéshozatali eljárás során, amely az érvényesség megítélésére irányul – szükségszerűen arra kell korlátozódnia, hogy eldöntse, vajon a Tanács a felfüggesztő rendelet elfogadásával elkövetett-e nyilvánvaló mérlegelési hibát az említett szabályok alkalmazási feltételeit illetően.

53     Ahhoz, hogy valamely megállapodás megszüntetését vagy felfüggesztését a körülmények alapvető megváltozása miatt előirányozzák, a nemzetközi szokásjog alapján – amint azt a Bécsi Egyezmény 62. cikke 1. bekezdése kodifikálta – két feltételnek kell megfelelni. Egyrészt, ezeknek a körülményeknek lényeges alapul kellett szolgálniuk ahhoz, hogy a részes felek a megállapodást magukra nézve kötelező hatályúnak ismerjék el, másrészt a változás hatására gyökeresen át kell alakulnia a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértékének.

54     Az első feltételről szólva helyénvaló megállapítani, hogy az együttműködési megállapodás preambuluma alapján a szerződő felek szilárd elhatározása „hogy előmozdítsák a gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi együttműködés fejlődését és diverzifikációját egy jobb egyensúly elősegítése érdekében, valamint a kereskedelem struktúrájának és volumenének fejlődését, továbbá népeik jólétének növekedését”, és hogy tudatában vannak annak, hogy „figyelembe kell venni a Közösség kibővülése által létrehozott új helyzetet, és meg kell erősíteni a meglévő szomszédsági kapcsolatokat a Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti harmonikusabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megszervezése érdekében.” E megfontolások értelmében a megállapodás 1. cikke előírja, hogy a megállapodás „célja a szerződő felek közötti teljes körű együttműködés továbbfejlesztése a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság gazdasági és társadalmi fejlődésének előmozdítása céljából, valamint kapcsolataik megerősítése”.

55     Tekintettel e nagyszabású célra, a békés helyzet fenntartása Jugoszláviában, ami nélkülözhetetlen a jó szomszédsági viszonyhoz, és a megállapodás által előirányzott együttműködés Jugoszlávia egész területén való megvalósítására képes intézményrendszer megléte lényegi feltételt képez a megállapodásban előirányzott együttműködés létrehozásához és továbbviteléhez.

56     A második feltételről szólva, nem tűnik úgy, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, amikor a vitatott rendelet második preambulumbekezdésében megállapította, hogy „az ellenségeskedések további folytatása és azoknak – mind a Jugoszlávia köztársaságai közötti, mind pedig a Közösséggel fennálló – gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra gyakorolt hatása gyökeres változást jelent azon feltételekhez képest, amelyek között az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti együttműködési megállapodást, valamint annak jegyzőkönyveit megkötötték” és „a fenti tényezők az említett megállapodások alkalmazását megkérdőjelezik”.

57     Ha igaz is, amint azt a Racke állítja, hogy bizonyos volumenű kereskedelem fennmaradt Jugoszláviával, és hogy a Közösség folytathatta volna a vámengedmények biztosítását, a szóban forgó nemzetközi szokásjogi szabályok alkalmazásának – ahogy arra a főtanácsnok indítványának 93. pontjában felhívja a figyelmet – nem feltétele a kötelezettségek teljesítésének lehetetlensége, ezenkívül a kereskedelem ösztönzése érdekében a szóban forgó engedmények folytatólagos nyújtásának nem volt értelme, minthogy Jugoszlávia a széttagolódás állapotába került.

58     Ami azt a kérdést illeti, amelyet az előzetes döntéshozatalra utaló végzés vetett fel, hogy tudniillik – tekintettel a Bécsi Egyezmény 65. cikkére – jogszerű volt-e az együttműködési megállapodás értesítés és türelmi idő nélküli felfüggesztéséhez folyamodni, megállapítható, hogy a Közösség és a tagállamok az 1991. október 5-i, 6-i és 28-i együttes nyilatkozataikban már korábban bejelentették, hogy megszorító intézkedéseket fognak elfogadni azon felekkel szemben, akik nem tartják tiszteletben az 1991. október 4-i fegyverszüneti megállapodást, amelyet a Tanács elnökének és a Jugoszláviáról szóló konferencia elnökének jelenlétében írtak alá; ezenkívül a Közösség a szóban forgó megállapodás megkötése folyamán kifejezte, hogy megszünteti az együttműködési megállapodást, ha a fegyverszünetet nem tartják tiszteletben (Bull. EK, 10-1991. 1.4.6, 1.4.7 és 1.4.16. pont).

59     Még ha az ilyen nyilatkozatok nem is tesznek eleget a hivatkozott rendelkezés által felállított alaki követelményeknek, helyénvaló emlékeztetni, hogy az ott meghatározott különleges eljárási előírások nem részei a nemzetközi szokásjognak.

60     Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az első kérdés vizsgálata nem fedett fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a felfüggesztési rendelet érvényességét.

61     Tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válaszra, a második kérdésről szükséges dönteni.

 A költségekről

62     A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Tanács és Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Bundesfinanzhof 1996. március 7‑i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

A felvetett kérdések vizsgálata nem fedett fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné az Európai Gazdasági Közösség és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti együttműködési megállapodásban előírt kereskedelmi engedmények felfüggesztéséről szóló, 1991. november 11‑i 3300/91/EGK tanácsi rendelet érvényességét.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1997. június16‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: német.