A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1988. szeptember 21. (*)

„A takarékbetétekből származó jövedelem adómentességével kapcsolatos állami intézkedés – Bankok közötti verseny a betétek utáni kamatok tekintetében”

A 267/86. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Vredegerecht (békebíróság), Beveren kanton (Belgium) által az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

Pascal Van Eycke (lakóhelye: Beveren)

és

az ASPA NV (székhelye: Antwerpen)

között folyamatban lévő eljárásban az EGK‑Szerződés 59‑66., 85., 86. és 95. cikkének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. Bosco tanácselnök, elnökként eljáró bíró, J. C. Moitinho de Almeida tanácselnök, T. Koopmans, U. Everling, K. Bahlmann, Y. Galmot, C. N. Kakouris, R. Joliet és F. A. Schockweiler bírák,

főtanácsnok: G. F. Mancini,

hivatalvezető: D. Louterman főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       P. Van Eycke képviseletében J. Cerfontaine, az anvers‑i ügyvédi kamara tagja,

–       a Belga Királyság képviseletében G. van Hecke és K. Lenaerts ügyvédek, valamint R. Hoebaer és R. Devyver, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében T. van Rijn, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Overhoff,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre, és az 1987. november 25‑i tárgyalást követően,

a főtanácsnok indítványának az 1988. április 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       1986. október 28‑i ítéletével, amely október 30‑án érkezett a Bírósághoz, a Vredegerecht (békebíróság), Beveren kanton (Belgium) az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából az említett Szerződés 59‑66., 85., 86. és 95. cikkének értelmezésére vonatkozóan három kérdést terjesztett a Bíróság elé annak érdekében, hogy értékelhesse egy olyan nemzeti szabályozásnak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét, amely a kamatjövedelemre kivetett adó alóli mentesség kedvezményében való részesülést a takarékbetétek egy meghatározott kategóriájára korlátozza.

2       Ezek a kérdések a P. Van Eycke (a továbbiakban: a felperes) és egy belga pénzügyi intézmény, az ASPA NV közötti eljárásban merültek fel, amelynek tárgya a felperes által az ASPA-nál elhelyezni kívánt takarékbetét kamatlába. Az ügy irataiból kiderül, hogy a felperes, miután az ASPA reklámjából értesült a takarékbetétek kamatlábairól, felkereste az intézményt, hogy a meghirdetett feltételekkel takarékbetétet helyezzen el. Amikor az ASPA később közölte vele, hogy egy 1986. március 13-i királyi rendelet értelmében köteles a reklámjában ajánlottaknál kedvezőtlenebb feltételeket alkalmazni, a felperes keresetet nyújtott be a nemzeti bírósághoz, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az ASPA nem hivatkozhat az említett királyi rendeletre a takarékbetétekre vonatkozó feltételek módosításának igazolása céljából, mivel ez a rendelet sérti az EGK-Szerződés 85. és azt követő cikkeit.

3       A fent említett királyi rendelet jobb megértése érdekében érdemes azt jogi és gazdasági környezetében vizsgálni, amely környezetet hosszú ideje a takarékbetétekből származó jövedelmek egy részének szociális okokból, valamint a megtakarítások ösztönzése érdekében bevezetett adómentessége jellemez Belgiumban, és amelynek alapvető feltételeit a jövedelemadóról szóló törvény 19. cikkének 7. pontja szabályozza.

4       Amikor a 80-as évek elején a takarékintézetek egyre nagyobb számban vezették be a magas kamatláb politikáját, a belga kormány korlátozni akarta az adómentesség terjedelmét, és az 1983. december 28-i törvénnyel királyi rendeletben meghatározandó feltételek sorához kötötte azt.

5       A fent említett törvényt végrehajtó 1983. december 29-i királyi rendelet lényegében két feltételhez kötötte az adómentesség megadását: a takarékbetétekből származó jövedelemnek egyrészről olyan alapkamatot kellett tartalmaznia, amely nem haladja meg az adott piacon alkalmazható legalacsonyabb átlagos kamatlábat, másrészről olyan hűség- vagy növekedési prémiumot kellett tartalmaznia, amelyet valamennyi pénzügyi intézmény szabadon határozhatott meg.

6       Később a belga monetáris hatóságok úgy ítélték meg, hogy a hűség- vagy növekedési prémiumok területén túlságosan élénk volt a verseny, amely a kamatlábak csökkenésének más megtakarítási eszközökre jellemző általános tendenciájával ellentétesen hatott. Mivel a takarékbetétek kamatának magas szinten tartása ugyanezen hatóságok véleménye szerint a hitelkamatok hasonlóan magas szinten tartásával járt együtt, amely kedvezőtlenül hatott az ország gazdasági teljesítményére és az államadósságra, 1985 szeptemberében a Belga Bankbizottság ajánlással fordult a pénzügyi intézményekhez, amelynek célja a takarékbetétekből származó hozam korlátozása volt. Ezen ajánlás alapján a bankok, a magán-takarékpénztárak és az állami hitelintézetek 1985. december 30‑án önszabályozó megállapodást kötöttek, amely 7%-ban maximálta a kamatlábakat és a prémiumok mértékét.

7       Mivel e megállapodáshoz nem csatlakozott az összes pénzügyi intézmény, a pénzügyminiszter olyan rendszer bevezetése mellett döntött, amelyben a hatóságok közvetlenül határozzák meg a fent említett adómentesség feltételeit.

8       Ezt a rendszert a fent említett, 1986. március 13-i királyi rendelet vezette be, amely közvetlenül meghatározta mind a maximális alapkamatlábat, mind pedig a maximális hűség- vagy növekedési prémium mértékét.

9       Ilyen körülmények között tette fel a nemzeti bíróság – az alapeljárásban részt vevő mindkét fél közös kérelme alapján – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett következő kérdéseket:

„1)      Összeegyeztethető-e az EGK-Szerződés 85. és azt követő cikkeiben meghatározott közösségi versenyszabályokkal az 1983. december 29-i királyi rendelettel bevezetett, és a néhány kiigazítást tartalmazó 1986. március 13-i királyi rendelettel megerősített, a pénzügyi intézmények által az összegyűjtött megtakarítások után kifizethető kamatra vonatkozó jogi szabályozás, amely – amennyiben rendeleti formában meghosszabbítja a takarékbetétekre fizetett kamat korlátozására irányuló már létező bankközi megállapodásokat vagy összehangolt magatartásokat – e hozamo(ka)t kötelező jelleggel állapítja meg,

a)      a piac valamennyi résztvevője számára egységes kamatlábként,

b)      egyébként pedig a hozamok meghatározásakor a piaci résztvevők által követendő keretként,

a hatályos privilegizált adórendszer alapján a rendes takarékbetétek birtokosai számára rendelkezésre álló kedvezmény elveszítésének terhe mellett?

2)      Kizárólag arra az esetre vonatkozóan, ha az első kérdés a) pontjára a válasz igenlő, összeegyeztethető-e az EGK-Szerződés 85. és azt követő cikkeiben meghatározott közösségi versenyszabályokkal a pénzügyi intézmények által fizetett alapkamat tekintetében az egységes kamatlábon kívül az esedékes hűség- és/vagy növekedési prémium maximális összegének kötelező meghatározása a betétre vonatkozó verseny minden egyéb formájának kizárásával és az első kérdésben említett (1986. március 13-i királyi rendelet, 1. cikk) privilegizált adórendszer kedvezménye elveszítésének terhe mellett?

3)      A kizárólag belga frankban, kizárólag belgiumi székhelyű pénzügyi intézményeknél elhelyezett takarékbetétek adókedvezményekben, köztük teljes forrásadó-mentességben való részesítése nem jelent-e megkülönböztetést a nem belgiumi székhelyű pénzügyi intézmények által fogadott, vagy más pénznemben, illetve valutakosárban kiállított hasonló betétekkel szemben, és következésképpen összeegyeztethető-e az EGK-Szerződés 59–66. és 95. cikkével?”

10     Az alapeljárás tényállásának, a nemzeti jogi háttérnek, valamint a Bírósághoz benyújtott észrevételeknek a bővebb kifejtését a tárgyalásra készített jelentés tartalmazza. Az ügy iratainak e részei a továbbiakban csak a Bíróság érveléséhez szükséges mértékben kerülnek ismertetésre.

 A Bíróság hatásköréről

11     A belga kormány elsősorban azt állítja, hogy a nemzeti bíróság által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem elfogadható, tekintettel arra, hogy egy sor tényező alapján nyilvánvaló, hogy az alapeljárás tisztán fiktív jellegű. Másodsorban a belga kormány megerősíti, hogy a közösségi jog ebben az ügyben kért értelmezése semmilyen szempontból nem lehet releváns az alapjogvita megoldása tekintetében. Ugyanis az 1986. március 13-i királyi rendelet semmiképp nem akadályozza meg, hogy az ASPA társaság a takarékbetétekre vonatkozó korábbi, kedvezőbb feltételeket alkalmazza a felperesre, és így az az alapeljárásnak semmiképp nem tárgya.

12     E tekintetben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló ítéletben előadott tényekből nem következik egyértelműen, hogy az eljárás ténylegesen fiktív volna.

13     A belga kormány által felhozott második érv kapcsán elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróságnak a 98/85., 162/85. és 258/85. sz., Bertini egyesített ügyekben 1986. június 12-én hozott ítélettel (EBHT 1986., 1893. o.) megerősített állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy tényállását figyelembe véve megállapítsa, szükség van-e előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre.

14     Ezen indokok alapján meg kell vizsgálni a nemzeti bíróság által feltett kérdéseket.

 Az első és a második kérdésről

15     Ezek a kérdések lényegében arra keresik a választ, hogy összeegyeztethető-e a tagállamoknak az EGK-Szerződés 5. cikkéből – ugyanazon Szerződés 3. cikkének f) pontjával, valamint 85. cikkével összefüggésben – eredő kötelezettségeivel az olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezés, amely a takarékbetétek egy meghatározott kategóriájából származó kamatok tekintetében a jövedelemadó-mentességet azon takarékbetétekre korlátozza, amelyek esetében betartják a rendelettel meghatározott maximális kamatlábat és prémiumokat.

16     E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződés 85. és 86. cikke kizárólag a vállalkozások magatartására, és nem a tagállami törvényi vagy rendeleti intézkedésekre vonatkozik. Mindazonáltal a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Szerződés 85. és 86. cikke az 5. cikkel együtt értelmezve előírja a tagállamok számára, hogy ne hozzanak vagy tartsanak hatályban olyan – akár törvényi, akár rendeleti – intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a vállalkozásokra alkalmazandó versenyszabályok hatékony érvényesülését. Ez az eset áll fenn ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében akkor, ha egy tagállam akár előírja vagy támogatja a 85. cikkel ellentétes megállapodásokat, döntéseket vagy összehangolt magatartásokat, illetve megerősíti ezek hatásait, akár megfosztja saját szabályozását annak állami jellegétől azáltal, hogy magánszereplőkre ruházza a gazdasági szférát érintő döntések meghozatalának felelősségét.

17     Először is azt kell megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló ítéletben szereplő megállapítások szerint a kérdéses szabályozás elfogadását megelőzően léteztek olyan bankközi megállapodások vagy összehangolt magatartások, amelyek a takarékbetétekből származó hozamok korlátozására irányultak. Azonban sem e megállapításokból, sem a Bírósághoz benyújtott észrevételekből nem az derül ki, hogy a kérdéses szabályozás célja új megállapodások megkötésének, illetve új magatartások bevezetésének előírása vagy támogatása volna. E szabályozás tényleges hatásának a Bíróság ítélkezési gyakorlata által meghatározott kritériumok tekintetében való megítélése érdekében tehát elég csak azt vizsgálni, hogy az egyrészről a korábban létező megállapodások hatásainak megerősítését célozta-e, másrészről, hogy bizonyos körülmények nem fosztják-e meg állami jellegétől.

18     Az első pont kapcsán elegendő megjegyezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely szabályozás akkor tekinthető a korábban létező megállapodások, döntések vagy összehangolt magatartások hatásainak megerősítését célzónak, ha az a gazdasági szereplők között létrejött megállapodások elemeinek teljes vagy részleges átvételére korlátozódik, és eközben e szereplőket a megállapodások betartására ösztönzi vagy kötelezi. Noha a takarékbetétek tekintetében a hatályos, kedvezményes adórendszer által biztosított kedvezmények teljes mértékű elveszítése fontos ösztönző tényező a kérdéses szabályozás betartására, az előzetes döntéshozatalra utaló ítélet egyetlen megállapításából sem következik, hogy ez a szabályozás arra korlátozódna, hogy elismerje akár a betétek utáni hozam korlátozásának módszerét, akár a már korábban létező megállapodások vagy magatartások révén elfogadott maximális kamatláb-szintet. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata az, hogy e kérdést megvizsgálja, ha úgy ítéli meg, hogy e tekintetben kétség merülhet fel.

19     A második pont kapcsán a kérdéses szabályozásból az tűnik ki, hogy a hatóságok fenntartották maguknak a jogot, hogy meghatározzák a takarékbetétek utáni hozam maximális kamatlábát, és nem ruházták át ennek a felelősségét semmilyen magánszereplőre. Így ez a szabályozás állami jelleget ölt. E jelleget nem kérdőjelezheti meg az, az alapeljárás felperese által hangsúlyozott puszta körülmény, hogy az 1986. március 13-i királyi rendelet preambuluma szerint azt a hitelintézetek szövetségének képviselőivel folytatott konzultációt követően fogadták el.

20     Az első és második kérdésre adandó válasz tehát az, hogy az olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezés, amely a takarékbetétek egy meghatározott kategóriájából származó hozamok tekintetében a jövedelemadó-mentesség kedvezményét azon takarékbetétekre korlátozza, amelyek esetében betartják a jogszabályban meghatározott maximális kamatlábat és prémiumokat, nem összeegyeztethetetlen a tagállamoknak az EGK-Szerződés 5. cikkéből – ugyanazon Szerződés 3. cikkének f) pontjával, valamint 85. cikkével összefüggésben – eredő kötelezettségeivel, azzal a feltétellel, hogy a nemzeti bíróság adott esetben megvizsgálja, hogy a kérdéses rendelkezés nem arra korlátozódik-e, hogy elismerje mind a betétek utáni hozamot korlátozó módszert, mind a maximális kamatlábakat, amelyeket korábban létező megállapodások vagy összehangolt magatartások határoztak meg.

 A harmadik kérdésről

21     Ezzel a kérdéssel a nemzeti bíróság lényegében arra keres választ, hogy összeegyeztethető-e az EGK-Szerződés 59–66. és 95. cikkével az olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti szabályozás, amely a fent leírt adómentességet azon takarékbetétekre korlátozza, amelyeket a nemzeti pénznemben, az adott tagállamban székhellyel rendelkező pénzügyi intézményeknél helyeztek el.

22     Ami azt a kérdést illeti, hogy a bankoknál elhelyezett takarékbetétek meghatározott kategóriájából származó jövedelmeket érintő adószabályozás összeegyeztethető-e az EGK-Szerződésnek a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó 59. és azt követő cikkeivel, emlékeztetni kell arra, hogy e Szerződés 61. cikkének (2) bekezdése értelmében a tőkemozgásokkal kapcsolatos banki szolgáltatások liberalizációja a tőkemozgások liberalizációjával összhangban valósul meg.

23     Márpedig a takarékbetétek elhelyezése a tőkemozgások „folyó- és betétszámlák nyitása és pénzeszközök számlán való elhelyezése, folyószámlán vagy bankbetétben őrzött vagyon repatriálása vagy felhasználása pénzintézeteknél” elnevezésű kategóriájába tartozik, amely mind a Szerződés 67. cikkének végrehajtásáról szóló, 1960. május 11-i első tanácsi irányelv (HL 43., 1960.7.12., 921. o.) I. mellékletének D listáján, mind az I. melléklet C listáján szerepel, mely utóbbi helyébe az első irányelvet módosító, 1986. november 17-i 86/566 tanácsi rendelet (HL L 332., 22. o.) lépett. E tőkemozgások liberalizációjára még nem került sor.

24     Következésképpen jelen esetben nem lehet az EGK-Szerződésnek a tőkemozgások területén a banki szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó rendelkezései megsértéséről beszélni.

25     Végezetül az EGK-Szerződés 95. cikkének a kérdéses adószabályozásra való alkalmazhatósága tekintetében elegendő azt megállapítani, hogy a megkülönböztető jellegű vagy protekcionista belső adóztatás e cikkben előírt tilalma csak más tagállamok „termékeire” vonatkozik. Márpedig az egyik vagy másik pénznemben elhelyezett takarékbetét – a fentiek alapján – az EGK-Szerződés 61. cikke (2) bekezdésének és 67. cikkének hatálya alá tartozik. Így nem minősül a Szerződés 95. cikke értelmében vett terméknek.

26     A harmadik kérdésre adandó válasz tehát az, hogy az olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezés, amely a fent leírt adómentességet azon takarékbetétekre korlátozza, amelyeket a nemzeti pénznemben, az adott tagállamban székhellyel rendelkező pénzügyi intézményeknél helyeztek el, nem összeegyeztethetetlen az EGK-Szerződés 59–66. és 95. cikkével.

 A költségekről

27     A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Belga Királyság és az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Vredegerecht, Beveren kanton 1986. október 28‑i ítéletével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

1)      Az olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezés, amely a takarékbetétek egy meghatározott kategóriájából származó hozamok tekintetében a jövedelemadó-mentesség kedvezményét azon takarékbetétekre korlátozza, amelyek esetében betartják a jogszabályban meghatározott maximális kamatlábat és prémiumokat, nem összeegyeztethetetlen a tagállamoknak az EGK‑Szerződés 5. cikkéből – ugyanazon Szerződés 3. cikkének f) pontjával, valamint 85. cikkével összefüggésben – eredő kötelezettségeivel, azzal a feltétellel, hogy a nemzeti bíróság adott esetben megvizsgálja, hogy a kérdéses rendelkezés nem arra korlátozódik-e, hogy elismerje mind a betétek utáni hozamot korlátozó módszert, mind a maximális kamatlábakat, amelyeket korábban létező megállapodások vagy magatartások határoztak meg.

2)      Az olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezés, amely a fent leírt adómentességet azon takarékbetétekre korlátozza, amelyeket a nemzeti pénznemben, az adott tagállamban székhellyel rendelkező pénzügyi intézményeknél helyeztek el, nem összeegyeztethetetlen az EGK‑Szerződés 59–66. és 95. cikkével.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1988. szeptember 21‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: holland.