A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1993. november 24.(*)

„Áruk szabad mozgása – Veszteséges viszonteladás tilalma”

A C‑267/91. és C‑268/91. sz. egyesített ügyekben,

a Bírósághoz a Tribunal de grande instance de Strasbourg (Franciaország) által az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

Bernard Keck

és

Daniel Mithouard

ellen folytatott büntetőeljárásban az EGK‑Szerződésnek a Közösségen belüli versennyel és szabad mozgással kapcsolatos szabályainak értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: O. Due elnök, G. F. Mancini, J. C. Moitinho de Almeida, M. Díez de Vealsco és D. A. O. Edward tanácselnökök, C. N. Kakouris, R. Joliet, F. A. Schockweiler, G. C. Rodríguez Iglesias, F. Grévisse, M. Zuleeg, P. J. G. Kapteyn és J. L. Murray bírák,

főtanácsnok: W. Van Gerven,

hivatalvezető: D. Louterman-Hubeau főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–       D. Mithouard képviseletében M. Meyer, a strasbourgi ügyvédi kamara tagja,

–       B. Keck képviseletében J.‑P. Wachsmann, a strasbourgi ügyvédi kamara tagja,

–       a francia kormány képviseletében Ph. Pouzoulet, a külügyminisztérium jogi igazgatóságának helyettes igazgatója és H. Duchêne, ugyanezen minisztérium jogi igazgatóságának külügyi titkára, meghatalmazotti minőségben,

–       a görög kormány képviseletében F. P. Georgakopoulos, az állami jogi tanács helyettes jogtanácsosa, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottságának képviseletében R. Wainwrigth, jogtanácsos, és V. Melgar, a jogi szolgálat rendelkezésére bocsátott nemzeti köztisztviselő, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: H. Lehman, a párizsi ügyvédi kamara tagja,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

D. Mithouard (képviselik: M. Meyer és Huet úr, a strasbourgi ügyvédi kamara tagja), a francia kormány, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeinek az 1993. április 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       1991. június 27‑i két ítéletével, amelyek 1991. október 16‑án érkeztek a Bírósághoz, a Tribunal de grande instance de Strasbourg az EGK-Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából két, ugyanezen Szerződésnek a Közösségen belüli versennyel és szabad mozgással kapcsolatos szabályainak értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2       E kérdések a B. Keck és D. Mithouard ellen indított büntetőeljárás során merültek fel, akiket azzal gyanúsítanak, hogy megsértették az 1963. július 2-i, 63-628. sz. francia törvény 1. cikkét, annak az 1986. december 1-jei, 86-1243. sz. rendelet 32. cikkével módosított változatában, mivel egyes termékeket változatlan formában olcsóbban adtak el azok beszerzési áránál.

3       B. Keck és D. Mithouard védekezéséül előadták, hogy a veszteséges viszonteladás általános tilalma, ahogyan azt az említett rendelkezések előírják, összeegyeztethetetlen a Szerződés 30. cikkével, valamint a személyek, a szolgáltatások, a tőke Közösségen belüli szabad mozgásának elvével és a szabad versennyel.

4       Mivel a Tribunal de grande instance de Strasbourg úgy ítélte meg, hogy a közösségi jog bizonyos rendelkezéseinek értelmezésére van szükség, mindkét eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„A veszteséges viszonteladásnak az 1986. december 1-jei, 86-1243. sz. rendelet 32. cikkével bevezetett tilalma Franciaországban összeegyeztethető-e a közös piacon a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának, a letelepedés és a verseny szabadságának, valamint az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elveivel, amelyeket az EGK-t létrehozó 1957. március 25-i Szerződés, és különösen annak 3. és 7. cikke ír elő, tekintettel arra, hogy a francia szabályozás alkalmas lehet a verseny torzítására, mivel:

a)      egyrészt csak a veszteséges viszonteladást tiltja és kizárja a tilalom hatálya alól a gyártót, aki az általa előállított, átalakított vagy kijavított terméket szabadon eladhatja a piacon az önköltségnél, még ha kevéssel is, de alacsonyabb áron;

b)      másrészt torzítja a verseny árait, különösen a határövezetben, a különböző gazdasági szereplők állampolgársága és letelepedésének helye szerint.”

5       Az alapeljárás tényállása, az eljárás, valamint a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételek részletesebb bemutatását a tárgyalásra készített jelentés tartalmazza. Az ügy iratainak e részei a továbbiakban csak a Bíróság érveléséhez szükséges mértékben kerülnek ismertetésre.

6       Bevezetésként meg kell jegyezni, hogy a Szerződésnek a személyek, a szolgáltatások és a tőke Közösségen belüli szabad mozgására vonatkozó rendelkezései nem relevánsak a veszteséges viszonteladás általános tilalmának vonatkozásában, amely az áruk forgalomba hozatalával kapcsolatos, ezért e rendelkezések nem érintik az alapeljárás tárgyát.

7       Ami a Szerződés 7. cikkében meghatározott, hátrányos megkülönbözetés tilalmának elvét illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló ítéletekből kiderül, hogy a nemzeti bíróságnak kétségei vannak arra vonatkozóan, hogy azzal összeegyeztethető-e a veszteséges viszonteladásról szóló rendelkezés tilalma, mivel e tilalom hátrányosan érintheti azokat a vállalkozásokat, amelyekre nézve kötelező, azokkal a versenytársakkal szemben, amelyek olyan tagállamokban működnek, ahol a veszteséges viszonteladást megengedik.

8       E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy a különböző tagállamokban értékesítést folytató vállalkozásokra különböző jogszabályok vonatkoznak, amelyek közül egyesek tiltják a veszteséges viszonteladást, mások viszont nem, a Szerződés 7. cikke értelmében nem jelent hátrányos megkülönböztetést, mivel az alapeljárásban szereplő nemzeti jogszabály a tagállam területén folytatott valamennyi értékesítési tevékenységre vonatkozik, az azt folytató személyek állampolgárságától függetlenül (lásd a 308/86. sz. Lambert-ügyben 1988. július 14-én hozott ítéletet [EBHT 1988., 4369. o.]).

9       Végül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésből kiderül, hogy a kérdést feltevő bíróság iránymutatást kíván kapni a kérdéses szabályozás esetleges versenyellenes hatásairól a Közösségnek a Szerződés 3. cikkében megfogalmazott alapjaira utalva, anélkül azonban, hogy a Szerződés ez utóbbiakat a verseny területén végrehajtó különleges szabályára hivatkozna.

10     Ilyen körülmények között, tekintettel a kifejtett érvekre és a Bíróság előtti tárgyalásra, és annak érdekében, hogy a kérdést feltevő bíróságnak megfelelő választ lehessen adni, a veszteséges viszonteladás tilalmát az áruk szabad mozgása szempontjából kell megvizsgálni.

11     A Szerződés 30. cikke értelmében tilos a tagállamok között a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozás, valamint minden azonos hatású intézkedés. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedést képez minden olyan intézkedés, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet.

12     Meg kell állapítani, hogy a veszteséges viszonteladást általánosságban tiltó nemzeti jogszabálynak nem célja a tagállamok közötti kereskedelem szabályozása.

13     Igaz ugyan, hogy egy ilyen jogszabály csökkentheti az értékesítések mennyiségét, és ennek következtében a más tagállamokból érkező termékek értékesítésének mennyiségét is abban az értelemben, hogy megfosztja a piaci szereplőket az értékesítés növelésének egyik módszerétől. Mindamellett el kell gondolkodni azon, hogy ez az esetlegesség elegendő-e ahhoz, hogy az érintett jogszabályt a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek lehessen minősíteni.

14     Tekintettel arra, hogy a gazdasági szereplők egyre gyakrabban hivatkoznak a Szerződés 30. cikkére kereskedelmi szabadságukat korlátozó hatású jogszabályok elleni tiltakozásképpen, még olyan esetekben is, amikor e jogszabályok nem másik tagállamból származó termékekre vonatkoznak, a Bíróság szükségesnek tartja, hogy ismételten megvizsgálja, és pontosítsa e téren kialakított ítélkezési gyakorlatát.

15     Ebből a szempontból emlékeztetni kell arra, hogy a Cassis de Dijon ítéletnek megfelelően (120/78. sz. Rewe-Zentral ügyben 1979. február 20-án hozott ítélet [EBHT 1979., 649. o.]) a 30. cikk által tiltott, azonos hatású intézkedésnek számítanak az áruk szabad mozgásának olyan akadályai, amelyek a jogszabályok harmonizálásának hiányában az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályok (mint amilyenek a megnevezésre, a formára, a méretre, a súlyra, az összetételre, a kiszerelésre, a címkézésre, a csomagolásra vonatkozó szabályok) más tagállamokból származó, ott jogszerűen előállított és forgalmazott árukra történő alkalmazásából erednek, még akkor is, ha e szabályok megkülönböztetés nélkül minden termékre vonatkoznak, amennyiben e követelmények előírását nem igazolja olyan közérdekű cél, amely előbbre való az áruk szabad mozgásának követelményénél.

16     Ugyanakkor a korábban ítéltekkel ellentétben az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megtiltó nemzeti jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem alkalmas a Közösségen belüli kereskedelemnek a Dassonville-ítélet (a 8/74. sz. ügyben 1974. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1974., 837. o.]) értelmében vett közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására, amennyiben e jogszabályok minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és amennyiben mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a nemzeti termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.

17     Amennyiben ugyanis e feltételek teljesülnek, az ilyen típusú jogszabályok alkalmazása a más tagállamból származó, az ezen állam által meghatározott szabályoknak megfelelő termékek értékesítésére nem akadályozza meg, vagy nehezíti jobban ezek piacra jutását, mint a nemzeti termékek esetében. Ezek a jogszabályok tehát nem tartoznak a Szerződés 30. cikkének alkalmazási körébe.

18     Azt kell tehát válaszolni a nemzeti bíróságnak, hogy az EGK-Szerződés 30. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó valamely tagállam olyan jogszabályára, amely általánosságban tiltja a veszteséges viszonteladást.

 A költségekről

19     A Bíróságnál észrevételt előterjesztő francia és görög kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján,

A BÍRÓSÁG

a Tribunal de grande instance de Strasbourg 1991. június 27‑i két ítéletével hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:

Az EGK‑Szerződés 30. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó valamely tagállam olyan jogszabályára, amely általánosságban tiltja a veszteséges viszonteladást.

Due

Mancini

Moitinho de Almeida

Díez de Velasco

Edward

Kakouris

Joliet

Schockweiler

Rodríguez Iglesias

Grévisse

Zuleeg

Kapteyn

 

      Murray

 

Kihirdetve Luxembourgban, az 1993. november 24‑i nyilvános ülésen.

J.‑G. Giraud

 

      O. Due

hivatalvezető

 

      elnök


* Az eljárás nyelve: francia.