A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1987. október 22. (*)

„A nemzeti bíróságok hatáskörének hiánya a közösségi jogi aktusok érvénytelenségének megállapítására – Behozatali vámok utólagos beszedésére vonatkozó határozat érvényessége”

A 314/85. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Finanzgericht Hamburg (Németországi Szövetségi Köztársaság) által az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

a Foto‑Frost (széhelye: Ammersbek)

és

a Hauptzollamt Lübeck‑Ost

között folyamatban lévő eljárásban a Szerződés 177. cikkének, a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24‑i 1697/79 tanácsi rendelet (HL L 197., 1. o.) 5. cikke (2) bekezdésének, valamint a német belkereskedelemről és az azzal összefüggő kérdésekről szóló, 1957. március 25‑i jegyzőkönyv értelmezésére, valamint a Bizottság 1983. május 6‑án a Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett határozatának – melyben a Bizottság megállapítja, hogy adott esetben a behozatali vámok utólagos beszedésének van helye – érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: Mackenzie Stuart elnök, G. Bosco, J. C. Moitinho de Almeida és G. C. Rodríguez Iglesias tanácselnökök, T. Koopmans, U. Everling, K. Bahlmann, Y. Galmot, R. Joliet, T. F. O’Higgins és F. Schockweiler bírák,

főtanácsnok: G. F. Mancini,

hivatalvezető: J. A. Pompe hivatalvezető-helyettes,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       a Foto‑Frost, az alapeljárás felperese képviseletében H. Heemann, a hamburgi ügyvédi kamara tagja, segítője: H. Frost, szakértői minőségben,

–       a Németországi Szövetségi Köztársaság képviseletében M. Seidel, meghatalmazotti minőségben,

–       az EK Bizottságának képviseletében J. Sack, a jogi szolgálat tagja, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel az 1986. december 16‑i szóbeli szakaszt követően kiegészített tárgyalásra készített jelentésre,

a főtanácsnok indítványának az 1987. május 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       1985. augusztus 29‑i végzésével, ami 1985. október 18‑án érkezett a Bírósághoz, a Finanzgericht Hamburg az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából több, egyrészt a Szerződés 177. cikkének, a behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24-i 1697/79 tanácsi rendelet (HL L 197., 1. o.) 5. cikke (2) bekezdésének, valamint a német belkereskedelemről és az azzal összefüggő kérdésekről szóló, 1957. március 25-i jegyzőkönyv értelmezésére, másrészt a Bizottság 1983. május 6-án a Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett határozatának – melyben a Bizottság megállapítja, hogy egy adott esetben a behozatali vámok utólagos beszedésének van helye – érvényességére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2       Ezek a kérdések olyan eljárásban merültek fel, amelyben a Foto-Frost, egy Ammersbekben (Németországi Szövetségi Köztársaság) székhellyel rendelkező kereskedő, amely fényképészeti árucikkekre vonatkozó import, export és nagykereskedelmi tevékenységet folytat (a továbbiakban: Foto-Frost), egy vám utólagos beszedéséről szóló értesítés megsemmisítését kérelmezte, amelyet a Hauptzollamt Lübeck-Ost azt követően bocsátott ki, hogy a Bizottság 1983. május 6-án a Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy e beszedéstől nem lehet eltekinteni.

3       A vámok beszedése a Német Demokratikus Köztársaságból származó prizmás távcsöveknek a Foto-Frost által a Németországi Szövetségi Köztársaságba történő behozatalát és szabad forgalomba hozatalát tartalmazó műveletekre vonatkozott. A Foto-Frost ezeket az árucikkeket Dániában és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező kereskedőktől vásárolta, amelyek azokat a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében Dániában és Hollandiában található vámraktárakból szállították..

4       Az illetékes vámhivatalok először elfogadták az áruk behozatali vám alóli mentességét, tekintettel arra, hogy azok a Német Demokratikus Köztársaságból származtak. Ellenőrzést követően a Hauptzollamt Lübeck-Ost, központi vámhivatal, úgy ítélte meg, hogy a német vámjogszabályok értelmében az áruk után vámot kell fizetni. Mindazonáltal úgy vélte, hogy a jelen esetben nem helyénvaló az utólagos beszedés érvényesítése, mivel Foto-Frost megfelelt az 1697/79 tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése által előírt feltételeknek, melyek szerint „az illetékes hatóságok eltekinthetnek azon behozatali vámok, illetve kiviteli vámok utólagos beszedésétől, amelyeket az illetékes hatóságok olyan tévedése miatt nem szedtek be, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy ésszerűen nem észlelhetett.” Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből az következik, hogy a Hauptzollamt megítélése szerint a Foto-Frost a vámáru-nyilatkozatát megfelelően töltötte ki, és nem volt elvárható, hogy a tévedést észlelje, mivel más vámhivatalok is korábbi hasonló műveletek esetében úgy ítélték meg, hogy a vámok megfizetésének nincs helye.

5       Mivel a kérdéses vám összege meghaladta a 2000 Ecu-t, az 1697/79 tanácsi rendelet 5. cikke (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó rendelkezések meghatározásáról szóló, 1980. június 20-i 1573/80 bizottsági rendelet (HL L 161., 1. o.) nem jogosította fel a Hauptzollamtot arra, hogy maga határozzon az utólagos vámbeszedés érvényesítéséről. A Hauptzollamt kérelme alapján a Szövetségi Pénzügyminisztérium felkérte a Bizottságot, hogy a fent hivatkozott 1573/80 rendelet 6. cikke alapján döntsön arról, hogy megengedhető-e a kérdéses vámok utólagos beszedésétől való eltekintés.

6       1983. május 6-án a Bizottság elutasító határozatot intézett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz. Határozatát annak megállapításával indokolta, hogy „az érintett vámhivatalok maguk nem alkalmazták rosszul a német belkereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket, mindössze anélkül, hogy azonnal vitatták volna, megfelelőnek fogadták el az importőr nyilatkozatában feltüntetett adatokat; ez az eljárás […] egyáltalán nem akadályozza azt, hogy az említett hatóságok utólagosan a díjak vonatkozásában helyesbítést végezzenek, amint azt az áruk szabad forgalomba bocsátására vonatkozó eljárások összehangolásáról szóló, 1979. július 24-i 79/695/EGK tanácsi irányelv (HL L 205., 19. o.) 10. cikke kifejezetten előírja”. Másfelől úgy ítélte meg, hogy „az importőrnek módjában állt az adott behozatal körülményeinek összevetése a német belkereskedelemre vonatkozó azon rendelkezésekkel, amelyeknek kedvezményeiben részesülni kívánt; így az ezen rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos valamennyi tévedést észlelhette; valamint megállapításra került, hogy nem vette figyelembe a vámáru-nyilatkozatokra vonatkozó valamennyi, a hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezést”.

7       Ezen határozatot követően bocsátotta ki a Hauptzollamt a vám utólagos beszedéséről szóló értesítését, amelyet a Foto-Frost az alapeljárásban megtámadott.

8       A Foto-Frost a Finanzgericht Hamburgtól a beszedésről szóló értesítés végrehajtásának felfüggesztését kérte. A Finanzgericht helyt adott ennek a kérelemnek, mivel úgy ítélte meg, hogy a kérdéses műveletek feltehetően a német belkereskedelem körébe tartoznak, és így mentesülnek a vám alól az e kereskedelemre vonatkozó jegyzőkönyv értelmében.

9       A Foto-Frost ezt követően az ügy érdemére vonatkozó, az utólagos beszedésről szóló értesítés megsemmisítése iránti kérelemmel fordult a Finanzgericht Hamburghoz. A Finanzgericht úgy ítélte meg, hogy a Bizottság 1983. május 6-i határozatának érvényessége kétséges, mivel jelen esetben teljesülni látszott a 1697/79 tanácsi rendelet 5. cikke (2) bekezdésének valamennyi feltétele, amely kizárja az utólagos beszedés érvényesítését. Minthogy a megtámadott beszedésről szóló értesítés a Bizottság határozatán alapult, a Finanzgericht úgy ítélte meg, hogy csak abban az esetben van lehetősége annak megsemmisítésére, amennyiben a közösségi határozat maga is érvénytelen. A Finanzgericht ezért előzetes döntéshozatal céljából a következő négy kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Vizsgálhatja-e a nemzeti bíróság a Bizottság azon határozatának érvényességét, amelyet az az 1980. június 20-i 1573/80/EGK bizottsági rendelet (HL L 161., 1. o.) 6. cikkének megfelelően fogadott el a behozatali vámok utólagos beszedésének érvényesítésétől – az 1979. július 24-i 1697/79/EGK tanácsi rendelet (HL L 197., 1. o.) 5. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával – történő eltekintés vonatkozásában, és amelyben megállapítja, hogy a kérdéses behozatali vám utólagos beszedésétől történő eltekintés nem indokolt, és adott esetben határozhat-e úgy az előtte folyamatban lévő eljárásban, hogy a Bizottság fent hivatkozott határozatában foglaltakkal ellentétben az utólagos beszedéstől el kell tekinteni?

2)      Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a Bizottság által elfogadott határozat érvényességének vizsgálatára, érvényes-e a Bizottság 1983. május 6-i határozata (ref. REC. 3/83)?

3)      Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel a Bizottság által hozott határozat érvényességének vizsgálatára, úgy kell-e értelmezni az 1697/79/EGK rendelet 5. cikkének (2) bekezdését, hogy az olyan diszkrecionális jogkört biztosít, amelynek gyakorlása kizárólag – az adott esetben pontosan meghatározandó – hatáskör túllépése vonatkozásában lehet bírói felülvizsgálat tárgya, és maga a nemzeti bíróság nem határozhat diszkrecionális jogkörben, avagy olyan, méltányossági jogkörben hozandó intézkedés elfogadásra jogosít, melynek jogszerűségét a nemzeti bíróság minden elemében vizsgálhatja?

4)      Abban az esetben, ha az 1697/79 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával nem engedhető meg a vámok beszedésének érvényesítésétől történő eltekintés, a Német Demokratikus Köztársaságból származó, és a Németországi Szövetségi Köztársaságba a közösségi (külső) árutovábbítási eljárás alapján egy nem német tagállamon keresztül érkező áruk a német belkereskedelem körébe tartoznak-e a német belkereskedelemről és az azzal összefüggő kérdésekről szóló, 1957. március 25-i jegyzőkönyv értelmében, aminek az a következménye, hogy ezen áruknak a Németországi Szövetségi Köztársaságba történő behozatala alkalmával nem kell sem behozatali vámot, sem forgalmi adót fizetni, avagy az említett vámokat ugyanolyan címen kell beszedni, mint a harmadik országokból történő behozatal esetén, aminek az a következménye, hogy be kell szedni egyrészt a közösségi behozatali vámokat a vámjogszabályok rendelkezéseinek megfelelően, másrészt a behozatalra vonatkozó forgalmi adót a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló hatodik közösségi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően?

10     A tényállás és az alkalmazandó közösségi jogi rendelkezések, valamint a Foto-Frost, a Hauptzollamt Lübeck-Ost, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság által benyújtott írásbeli észrevételek bemutatását a tárgyalásra készített jelentés tartalmazza.

 Az első kérdésről

11     Első kérdésével a Finanzgericht arra vár választ, hogy önmaga rendelkezik-e hatáskörrel a Bizottság által elfogadott olyan jellegű határozat érvénytelenségének megállapítására, mint amilyen az 1983. május 6-i határozat. E határozat érvényességét azon indokból tartja kétségesnek, hogy megítélése szerint ebben az ügyben teljesül az 1697/79 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének valamennyi feltétele, amely alapján el lehet tekinteni az utólagos beszedés érvényesítésétől. Mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy a Bíróság és a tagállami bíróságok közötti hatáskörmegosztás alapján, amint az a Szerződés 177. cikkéből következik, csupán a Bíróság jogosult a közösségi intézmények jogi aktusainak érvénytelenségét megállapítani.

12     Fel kell idézni, hogy a Szerződés 177. cikke olyan hatáskörrel ruházza fel a Bíróságot, hogy előzetes döntéshozatal keretében döntsön a szerződések és a közösségi intézmények jogi aktusainak értelmezéséről, valamint ezen aktusok érvényességéről. Ez a cikk második bekezdésében arról rendelkezik, hogy a tagállamok bíróságai ilyen kérdésekkel a Bírósághoz fordulhatnak, harmadik bekezdése értelmében pedig ezt meg is kell tenniük, amennyiben határozatuk ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.

13     Annak lehetővé tételével, hogy azon tagállami bíróságok, amelyeknek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében van helye jogorvoslatnak, előzetes döntéshozatal céljából értelmezésre vagy az érvényesség megállapítására vonatkozó kérdéseket intézzenek a Bírósághoz, a 177. cikk nem határozza meg, hogy ezek a bíróságok rendelkeznek-e hatáskörrel a közösségi intézmények jogi aktusai érvénytelenségének megállapítására.

14     Ezek a bíróságok vizsgálhatják valamely közösségi jogi aktus érvényességét, és amennyiben nem találják megalapozottnak a felek által a bíróság előtt felhozott érvénytelenségi okokat, elutasíthatják azokat, megállapítva, hogy a jogi aktus teljes mértékben érvényes. Így eljárva nem kérdőjelezik meg a közösségi jogi aktus létét.

15     Ugyanakkor nincs hatáskörük a közösségi intézmények jogi aktusait érvénytelennek nyilvánítani. Amint az ugyanis az 1981. május 13-án hozott ítéletben kifejtésre került (66/80. sz., International Chemical Corporation ügy, EBHT 1981., 1191. o.), a Bíróság 177. cikkben elismert hatásköreinek alapvető célja annak biztosítása, hogy a közösségi jogot a tagállami bíróságok egységesen alkalmazzák. Az egységesség e követelménye különösen kényszerítő erejű, ha valamely közösségi jogi aktus érvényességéről van szó. A közösségi jogi aktusok érvényessége tekintetében a tagállamok bíróságai között fennálló különbségek magát a közösségi jogrendszer egységességét kérdőjelezhetnék meg, és veszélyeztethetnék a jogbiztonság alapvető követelményét.

16     Ugyanerre a következtetésre vezet a Szerződés által létrehozott bírósági jogvédelmi rendszer szükséges koherenciája is. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy az érvényesség vizsgálatára vonatkozó előzetes döntéshozatalra utalás, csakúgy, mint a megsemmisítés iránti kereset, a közösségi intézmények jogi aktusainak jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat egy módja. Amint azt a Bíróság az 1986. április 23-án hozott ítéletében (294/83. sz., Parti écologiste „les Verts” kontra Európai Parlament ügy, EBHT 1986., 1339. o.) kifejtette, „a Szerződés egyrészről 173. és 184. cikkével, másrészről 177. cikkével teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy a Bíróságra ruházza az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát.”

17     Tekintve, hogy a 173. cikk kizárólagos hatáskört biztosít a Bíróságnak a közösségi intézmények jogi aktusainak megsemmisítésére, a rendszer koherenciája megköveteli, hogy ugyancsak a Bíróság rendelkezzen hatáskörrel ugyanazon jogi aktus érvénytelenségének megállapítására, amennyiben arra valamely nemzeti bíróság előtt hivatkoznak.

18     Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság van a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy a közösségi jogi aktusok érvényességéről határozzon. Ugyanis azon közösségi intézményeknek, amelyeknek jogi aktusát megtámadták, az EGK Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 20. cikke értelmében jogukban áll részt venni a Bíróság előtti eljárásban, hogy megvédjék ezen jogi aktusaik érvényességét. Ezen kívül az említett jegyzőkönyv 21. cikkének második bekezdése értelmében a Bíróság az eljárásban félként részt nem vevő intézményeket felkérheti, hogy adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság az eljáráshoz szükségesnek tart.

19     Hozzá kell tenni, hogy az ideiglenes intézkedések kapcsán bizonyos feltételek mellett eltérést lehetne biztosítani attól a szabálytól, amely szerint a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a közösségi jogi aktusok érvénytelenségének megállapítására, ugyanakkor a nemzeti bíróság által feltett kérdésben ez nem merült fel.

20     Az első kérdésre ezért azt kell válaszolni, hogy a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg a közösségi intézmények jogi aktusainak érvénytelenségét.

 A második kérdésről

21     A második és a harmadik kérdés arra az esetre vonatkozik, ha a kérdéses műveletek ténylegesen vámkötelesek. Abban az esetben, ha kizárólag a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a Bizottság határozata érvényességének vizsgálatára, a Finanzgericht második kérdésével arra vár választ, hogy ez a határozat érvényes-e.

22     Meg kell állapítani, hogy az 1697/79 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének rendelkezése három pontos feltételt fogalmaz meg, amelyek fennállása esetén az illetékes hatóságok eltekinthetnek az utólagos beszedés érvényesítésétől. Ezt a rendelkezést tehát úgy kell értelmezni, hogy ha minden feltétel teljesül, a megfizetésre kötelezettnek joga van ahhoz, hogy eltekintsenek a beszedéstől.

23     Meg kell tehát vizsgálni, hogy az 1697/79 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének három feltétele a jelen esetben teljesül-e. A Bíróság megvizsgálhatja a közösségi jogi aktus alapjául szolgáló tényeket, valamint a közösségi intézmény által azokból levezetett jogi minősítést, ha az érvényesség vizsgálatára vonatkozó előzetes döntéshozatali eljárás során azok helytállóságát kétségbe vonták.

24     A fent hivatkozott rendelkezésben szereplő első feltétel az, hogy a vámot maguknak az illetékes hatóságoknak a tévedése következtében ne szedjék be. E tekintetben el kell utasítani a Bizottság azon érvelését, mely szerint az illetékes hatóságok nem maguk tévedtek, hanem kezdetben mindössze pontosnak fogadták el a Foto-Frost nyilatkozatában feltüntetett adatokat, amint arra őket a fent hivatkozott 79/695/EGK irányelv 10. cikke felhatalmazza. Tulajdonképpen a fent hivatkozott rendelkezésből az következik, hogy ha a vám a vámáru-nyilatkozat nem ellenőrzött adatai alapján került kiszámításra, lehetőség van ezen nyilatkozat utólagos ellenőrzésére, és a meghatározott vám összegének kijavítására. Jelen esetben, ahogy azt a Bizottság is elismerte észrevételeiben és a Bíróság által feltett kérdésre adott válaszában, a Foto-Frost nyilatkozata a kérdéses szabályozás alkalmazásához szükséges valamennyi ténybeli adatot tartalmazta, és ezek az adatok helytállóak voltak. Ilyen körülmények között az utólagos ellenőrzés, amelyhez a német vámhatóságok folyamodtak, semmilyen újabb elemet nem fedett fel. Tehát valóban az adott szabályozás kezdeti alkalmazása során a vámhatóságok által elkövetett tévedés eredményeképpen nem szedték be a vámot az áruk behozatalakor.

25     A második feltétel az, hogy a megfizetésre kötelezett jóhiszeműen járt el, vagyis nem észlelhette a vámhatóságok által elkövetett tévedést. Erre vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy a Finanzgericht Hamburg szakbírái az 1983. szeptember 22-én hozott, a végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzésükben kifejtették, hogy kétséges a vámkötelezettség fennállása az esetben szereplőhöz hasonló műveletek esetén. A Finanzgericht megállapította, hogy e műveletek feltehetőleg a német belkereskedelem körébe tartoznak, és e ténynél fogva mentesek a vám alól az e kereskedelemre vonatkozó jegyzőkönyv alapján. A Finanzgericht mindazonáltal megjegyezte, hogy a helyzet mind a Bíróság, mind pedig a tagállami bíróságok joggyakorlata szempontjából bizonytalan. Ilyen körülmények között nem lehet ésszerűen úgy ítélni, hogy a Foto-Frost, egy kereskedelmi vállalkozás, észlelhette a vámhatóság tévedését. Annál is kevésbé volt oka gyanítani a tévedés lehetőségét, hogy a korábbi hasonló műveletek vámmentességet élveztek.

26     A harmadik feltétel az, hogy a megfizetésre kötelezett a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban meghatározott valamennyi rendelkezését betartsa. E ponton fontos megállapítani, hogy a Bizottság, a Bíróság által hozzá idézett kérdésre adott válaszában – az 1983. május 6-i határozatában foglaltakkal ellentétben – elismerte, hogy Foto-Frost helyesen töltötte ki a vámáru-nyilatkozatát. Egyébként az ügy iratainak egyetlen eleme sem utal ennek az ellenkezőjére.

27     A fentiekből következik, hogy a jelen ügyben az 1697/79 rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő valamennyi feltétel teljesült. Foto-Frost-nak ezért joga van ahhoz, hogy eltekintsenek a kérdéses vámok utólagos beszedéstől.

28     Minzekre tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett, 1983. május 6-i határozat – amelyben a Bizottság megállapítja, hogy adott esetben a behozatali vámok utólagos beszedésének van helye – érvénytelen.

 A harmadik kérdésről

29     Abban az esetben, ha a Finanzgericht hatáskörrel rendelkezne a Bizottság határozatának érvénytelenségét megállapítani, harmadik kérdésével arra keres választ, hogy az 1697/79 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének alkalmazása az olyan, diszkrecionális jogkörben hozott határozattól függ, amely kizárólag a hatáskörrel való visszaélés („Ermessensfehler”) vonatkozásában lehet a nemzeti bíróság előtt felülvizsgálat tárgya, avagy olyan méltányossági jogkörben hozandó intézkedés elfogadásától függ, amely minden tekintetben felülvizsgálható.

30     Az első és a második kérdésre adott válasz alapján a harmadik kérdés tárgytalan.

 A negyedik kérdésről

31     A negyedik kérdés arra az esetre vonatkozik, ha az első kérdésre nem született volna az a válasz, hogy a Foto-Frost-nak joga van ahhoz, hogy eltekintsenek az utólagos beszedéstől. A Finanzgericht tehát arra vár választ, hogy az adott műveletek a német belkereskedelem körébe tartoznak-e az e kereskedelemről szóló jegyzőkönyv értelmében, amelyek így szerinte mentesek a vám alól.

32     A második kérdésre adott válasz alapján a negyedik kérdés tárgytalan.

 A költségekről

33     A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya és az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Finanzgericht Hamburg 1985. augusztus 29‑i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

1)      A nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg a közösségi intézmények jogi aktusainak érvénytelenségét.

2)      A Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett, 1983. május 6‑i határozat – amelyben a Bizottság megállapítja, hogy adott esetben a behozatali vámok utólagos beszedésének van helye – érvénytelen.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1987. október 22-i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: német.