Bemutatás

Előszó

Összetétele

Hatáskörei

Eljárások

A Bíróság helye az Európai Unió jogrendjében

Előszó

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, 2009. december 1-jétől az Európai Unió jogi személyiséggel rendelkezik, és átvette a korábban az Európai Közösségekre ruházott hatásköröket. A közösségi jog tehát uniós jog lett, és magában foglalja az Európai Unióról szóló szerződésnek a Lisszaboni Szerződést megelőző változata értelmében korábban elfogadott valamennyi rendelkezést is. Az alábbi ismertetőben szerepel azonban a közösségi jog kifejezés, mégpedig a Bíróságnak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőző ítélkezési gyakorlatára történő hivatkozáskor.

Az Európai Unió mellett az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) továbbra is fennmarad. Mivel a Bíróságnak az Euratomhoz kapcsolódó hatásköre főszabály szerint megegyezik az Európai Unió keretében gyakorolttal, és a jelen ismertető olvashatóbbá tétele végett, az uniós jogra történő valamennyi hivatkozás magában foglalja az Euratom jogát is.

 

Összetétele

vignette-cjce   A Bíróságot 27 bíró és 11 főtanácsnok alkotja. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, a jelölt személyeknek a szóban forgó feladatokra való alkalmasságáról szóló vélemény nyújtásával megbízott bizottsággal történő konzultációt követően nevezik ki. Megbízásuk hat évre szól, és megújítható. Olyan személyek közül választják ki őket, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok.


A Bíróság elnökét és elnökhelyettesét a bírák maguk közül választják meg hároméves, megújítható időtartamra. Az elnök irányítja a Bíróság munkáját, és elnököl a legnagyobb létszámú ítélkező testületek tárgyalásain, illetve tanácskozásain. Az elnökhelyettes segíti az elnököt feladatai ellátásában, és az elnök akadályoztatása esetén helyettesíti őt.

A főtanácsnokok a Bíróság munkáját segítik. Az a feladatuk, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben - pártatlanul és függetlenül eljárva - előterjesszék jogi szakvéleményüket, az ún. „indítványt".

A Bíróság hivatalvezetője az intézmény főtitkári teendőit látja el: a Bíróság elnökének felügyelete alatt ő irányítja a különböző szervezeti egységeket.

A Bíróság vagy teljes ülésben, vagy (a tizenöt bíróból álló) nagytanácsban, vagy öt-, illetve háromtagú tanácsokban jár el.

A Bíróság alapokmányában meghatározott kivételes esetekben (többek között az európai ombudsman felmentésének bejelentése vagy a kötelezettségeit megszegő európai biztos hivatalból való felmentése esetén), valamint akkor, ha úgy találja, hogy egy ügy különös jelentőséggel bír, a Bíróság teljes ülésben jár el. Az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy uniós intézmény kérelmére, valamint a különösen bonyolult vagy jelentős ügyekben a Bíróság nagytanácsban ülésezik. Egyéb ügyekben a Bíróság öt- vagy háromtagú tanácsban jár el. Az öt bíróból álló tanács elnökeit három évre, míg a három bíróból álló tanács elnökeit egyéves időtartamra választják.

 

Hatáskörei

Feladatának sikeres elvégzése érdekében a Bíróság pontosan meghatározott hatáskörrel rendelkezik; e hatáskörét az előzetes döntéshozatali eljárások esetén, illetve más keresettípusok vonatkozásában gyakorolja.

A különféle keresettípusok

  • Az előzetes döntéshozatali eljárás

A Bíróság a tagállamok valamennyi bíróságával együttműködik; a tagállami bíróságok általános hatáskörrel rendelkeznek az uniós jog alkalmazására. Az uniós jogszabályok tényleges és egységes alkalmazásának biztosítása, továbbá az eltérő értelmezések elkerülése érdekében a tagállami bíróságok jogosultak - illetve bizonyos esetekben kötelesek - a Bírósághoz fordulni az uniós jog egy adott részének pontos meghatározása végett - például annak érdekében, hogy ellenőrizhessék: a nemzeti szabályozásuk mennyiben van összhangban az uniós joggal. Az előzetes döntéshozatali eljárásnak célja lehet továbbá valamely uniós jogi aktus érvényességének vizsgálata.
A Bíróság nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Azt a nemzeti bíróságot, amely a határozat címzettje, az előtte folyó jogvita eldöntésekor köti ez az értelmezés. A Bíróság ítélete a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.
Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében bármely európai állampolgár pontosan meghatározhatja a rá vonatkozó uniós szabályokat. Jóllehet az előzetes döntéshozatali eljárást csak valamely nemzeti bíróság indíthatja meg, a Bíróság előtt folyó eljárásban a nemzeti bíróság előtti eljárásban részt vevő valamennyi fél, a tagállamok és az Unió intézményei is részt vehetnek. Számos jelentős uniós jogi elvet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapján állapítottak meg, amelyeket egyes esetekben a tagállamok elsőfokú bíróságai terjesztettek elő.

  • A tagállami kötelezettségszegés megállapítására irányuló kereset

Ez az eljárás lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy ellenőrizze: a tagállamok teljesítik-e az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeiket. A Bíróság előtti eljárást a Bizottság által indított előzetes eljárás előzi meg, amelynek az a célja, hogy lehetőséget adjon az érintett tagállamnak, hogy válaszoljon a vele szemben felhozott kifogásokra. Amennyiben ennek az eljárásnak az eredményeként a tagállam nem szünteti meg a kötelezettségszegést, az uniós jog megsértése miatt eljárást lehet kezdeményezni a Bíróságnál.
Ezt az eljárást vagy a Bizottság - a gyakorlatban ez a legáltalánosabb eset -, vagy valamely tagállam kezdeményezheti. Ha a Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, a tagállam köteles azt azonnal megszüntetni. Ha a Bizottság által indított újabb eljárás során a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletben foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg és/vagy kényszerítő bírság megfizetésére kötelezheti. Ugyanakkor egy irányelv átültetésére elfogadott intézkedések Bizottságnak való bejelentése elmulasztása esetén ez utóbbi javaslatára a Bíróság már a kötelezettségszegést megállapító első ítélet meghozatalakor pénzbírságot szabhat ki az érintett tagállammal szemben.

  • A megsemmisítés iránti kereset

A megsemmisítés iránti keresettel a kérelmező az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala jogi aktusának (különösen: rendelet, irányelv, határozat) megsemmisítését kéri. A Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartoznak azok a keresetek, amelyeket valamely tagállam nyújtott be az Európai Parlament és/vagy a Tanács ellen (kivéve a Tanácsnak az állami támogatásokkal, a dömpinggel és a végrehajtási jogkörrel kapcsolatos jogi aktusait), illetve amelyeket valamely uniós intézmény indított egy másik intézmény ellen. Az egyéb ilyen típusú keresetek - különösen a magánszemélyek által indított keresetek - első fokon a Törvényszék hatáskörébe tartoznak.

  • Az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset

Ezzel a keresettel lehetséges felülvizsgálni az Unió intézményei, szervei és hivatlai mulasztásának jogszerűségét. E kereset azonban csak azt követően nyújtható be, hogy az intézményt felszólították, hogy járjon el. A mulasztás jogszerűtlenségének megállapítását követően az érintett intézmény megfelelő intézkedések megtételével köteles véget vetni a mulasztásnak. Az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetre vonatkozó hatáskör a megsemmisítés iránti keresetre irányadó szempontok alapján oszlik meg a Bíróság és a Törvényszék között.

  • A fellebbezés

A Törvényszék ítéleteivel és végzéseivel szemben a Bírósághoz lehet fellebbezni, kizárólag jogkérdésekben. Ha a fellebbezés elfogadható és megalapozott, a Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék határozatát. Ha az ügyben ítélet hozható, a Bíróság maga dönt a jogvitában. Ellenkező esetben a Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, amely kötve van a fellebbezési eljárás során a Bíróság által hozott határozathoz.

 

Eljárások

Az eljárás - az ügy természetétől függetlenül - írásbeli szakaszból és - adott esetben - nyilvános szóbeli szakaszból áll. Különbséget kell tenni azonban egyrészt az előzetes döntéshozatali eljárás, másrészt pedig az egyéb eljárások (közvetlen keresetek és fellebbezések) között.

Az eljárás megindítása és az írásbeli szakasz

  • Az előzetes döntéshozatali eljárás

A tagállami bíróság az uniós jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdéseket terjeszt elő, általában a nemzeti eljárási szabályoknak megfelelően meghozott bírósági határozat formájában. Miután a fordítószolgálat az Unió valamennyi hivatalos nyelvére lefordította a kérelmet, a hivatalvezető kézbesíti azt az alapeljárásban részt vevő feleknek, valamint a tagállamoknak és az Unió intézményeinek. A hivatalvezető a Hivatalos Lapban közleményt tesz közzé, amelyben megjelöli a feleket és a kérdések tartalmát. A feleknek, a tagállamoknak és az intézményeknek két hónap áll rendelkezésükre, hogy írásbeli észrevételeiket a Bíróság elé terjesszék.

  • Közvetlen kereset alapján indult eljárások és fellebbezések

Csak a Hivatalhoz címzett írásbeli keresetlevéllel lehet a Bírósághoz fordulni. A hivatalvezető a keresetet közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában, megjelölve a kérelem jogalapját és a felperes kereseti kérelmét. A keresetet kézbesítik a többi félnek, akiknek a kézbesítést követő két hónapon belül kell ellenkérelmet vagy válaszbeadványt előterjeszteniük. Adott esetben a felperes jogosult választ, az alperes pedig viszonválaszt előterjeszteni. Ezen iratok benyújtási határidejét szigorúan be kell tartani.

E két keresettípus esetén a Bíróság elnöke egy előadó bírót, az első főtanácsnok pedig egy főtanácsnokot jelöl ki, akiknek az a feladata, hogy figyelemmel kísérjék az ügy lefolytatását.

Előkészítő intézkedések

Mindegyik eljárás esetén az írásbeli szakasz lezárását követően a felek három héten belül nyilatkozhatnak arról, hogy kérik-e tárgyalás tartását, és ha igen, miért. A Bíróság - az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően - határoz arról, hogy szükséges-e bizonyításfelvétel, hogy az ügyet melyik ítélkező testület elé utalják, valamint hogy szükséges-e nyilvános tárgyalást tartani, amelynek határnapját az elnök tűzi ki.

A nyilvános tárgyalás és a főtanácsnok indítványa

Ha a Bíróság úgy dönt, hogy tárgyalást tart, az ügyet tehát nyilvános tárgyaláson, az ítélkező testület és a főtanácsnok előtt folytatják le. A bírák és a főtanácsnok - ha szükségesnek tartják - kérdéseket tehetnek fel a feleknek. Néhány héttel később a főtanácsnok ismerteti indítványát a Bíróság előtt, szintén nyilvános tárgyaláson. Ennek során részletesen elemzi a jogvitát, és különösen annak jogkérdéseit, majd - teljesen függetlenül eljárva - a Bíróság elé terjeszti válaszjavaslatát, amely szerinte alkalmas a felmerült probléma eldöntésére. Ezzel az eljárás szóbeli szakasza lezárul. Ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy semmilyen új jogkérdést nem vet fel, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor.

Az ítéletek

A bírák az előadó bíró által készített ítélettervezet alapján határoznak. Az adott tanács bármelyik bírája javasolhat módosításokat. A Bíróság egyszerű többséggel határoz; a határozatban a különvélemények nem jelennek meg. Az ítéletet csak az azon a szóbeli tanácskozáson részt vevő bírák írják alá, amelyen az ítéletet meghozták, azon szabály sérelme nélkül, miszerint az ítélkező testület rangsorban leghátul álló bírája az ítéletet nem írja alá, amennyiben ezen ítélkező testületben a bírák páros számban vannak jelen. Az ítéleteket nyilvános ülésen hirdetik ki. Az ítéleteket és a főtanácsnoki indítványokat a kihirdetés, illetve az ismertetés napjától kezdve a CURIA honlapon el lehet érni. Később ezeket legtöbb esetben közzéteszik a Határozatok Tárában.

A különleges eljárások

  • Egyszerűsített eljárás

Amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés azonos olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már korábban határozatot hozott, vagy ha a kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy a kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek, a Bíróság - a főtanácsnok meghallgatását követően - indokolt végzéssel határozhat, amelyben utal a korábbi ítéletre vagy a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra.

  • A gyorsított eljárás

A gyorsított eljárás lehetővé teszi, hogy az ügy rendkívüli sürgőssége esetén a Bíróság a lehető leggyorsabban, ezen ügyeknek feltétlen elsőbbséget biztosítva határozzon. Az egyik fél által benyújtott kérelemre a Bíróság elnöke - az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok és a többi fél meghallgatását követően - határoz arról, hogy az ügy rendkívüli sürgőssége indokolja-e a gyorsított eljárás igénybevételét. Az előzetes döntéshozatali eljárás esetében is alkalmazható gyorsított eljárás. Ebben az esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság kérheti a gyorsított eljárást, kifejtve kérelmében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatal rendkívüli sürgősségét megalapozó körülményeket.

  • A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás (PPU)

Ezen eljárás lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy lényegesen rövidebb idő alatt bírálja el a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó legérzékenyebb kérdéseket (polgári és büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés, valamint a vízumok, a menekültügy, a bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák). A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban elbírált ügyeket külön e célból kijelölt öt bíróból álló tanács elé utalják, és az írásbeli szakasz a gyakorlatban főként elektronikus úton folyik, és rendkívüli mértékben korlátozott mind hosszát, mint azon felek számát illetően, amelyek írásbeli észrevételeket tehetnek, a résztvevők többsége ugyanis az eljárás kötelező szóbeli szakaszában lép fel.

  • Az ideiglenes intézkedés

Az ideiglenes intézkedés célja a valamely intézmény által hozott, keresettel megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése, vagy a felet fenyegető súlyos és helyrehozhatatlan sérelem bekövetkezésének elhárításához szükséges más ideiglenes intézkedés meghozatala.

Az eljárás költségei

A Bíróság előtti eljárás ingyenes. A nemzeti bíróság előtt eljárásra jogosult ügyvéd költségei, akit a feleknek meg kell bízniuk jogi képviseletük ellátásával, ellenben nem a Bíróságot, hanem a feleket terhelik. Azonban ha a fél - teljes egészében vagy részben - nem képes viselni az eljárás költségeit, akkor ügyvédi képviselet nélkül is kérhet költségmentességet. A kérelemhez csatolni kell a költségmentesség szükségességének igazolásához szükséges valamennyi iratot.

Az eljárás nyelve

A közvetlen kereseteknél az eljárás nyelve - vagyis az, amelyen az eljárást lefolytatják - főszabály szerint a kereset nyelve lesz (ez az Európai Unió 24 hivatalos nyelve közül bármelyik lehet). A fellebbezések esetében az eljárás nyelve a Törvényszék azon ítéletének vagy végzésének nyelve, amely a fellebbezés tárgyát képezi. Az előzetes döntéshozatali eljárás során az eljárás nyelve megegyezik a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság nyelvével. A tárgyaláson elhangzó vitákat igény szerint szinkrontolmácsok segítségével ültetik át az Európai Unió más nyelveire. A bírák egymás között tolmácsok nélkül, közös nyelven - hagyományosan franciául - tanácskoznak.

Eljárásvázlat

A Bíróság előtti eljárás vázlata

Közvetlen keresetek és jogorvoslatok

 

Előzetes döntéshozatali eljárás

Írásbeli szakasz

Keresetlevél
A hivatalvezető értesíti az alperest a keresetlevélről
A keresetlevél közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában (C sorozat)
[Ideiglenes intézkedések]
[Beavatkozás]
Ellenkérelem/válasz
[Elfogadhatatlansági kifogás]
[Válasz/viszonválasz]

[Költségmentesség iránti kérelem]
Az előadó bíró és a főtanácsnok kijelölése

A tagállami bíróság határozata
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lefordítása az Európai Unió többi hivatalos nyelvére
Közlemény az előzetes döntéshozatalra feltett kérdésekről az Európai Unió Hivatalos Lapjában (C sorozat)
Az érintett felek, a tagállamok, az uniós intézmények, az EGK-tagállamok és az EFTA Felügyeleti Hatóság értesítése
A felek, a tagállamok és az uniós intézmények írásbeli észrevételei

Az előadó bíró elkészíti az előzetes jelentést
A bírák és a főtanácsnokok tanácskozása
Az ügy valamely bírói tanács elé utalása
[Előkészítő intézkedések]

Szóbeli szakasz

[A főtanácsnok indítványa]

A bírák határozathozatala

Ítélet

Az eljárás fakultatív elemei zárójelben szerepelnek.
A vastag betűs dokumentumok nyilvános dokumentumok.
 

A Bíróság helye az Európai Unió jogrendjében

Az egységes Európa létrehozása érdekében a tagállamok - számuk jelenleg 27 - megkötötték azokat a szerződéseket, amelyek létrehozták az Európai Közösségeket, majd az Európai Uniót, amelyek intézményei meghatározott területeken jogi rendelkezéseket fogadhatnak el.

Az Európai Unió Bírósága az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) igazságszolgáltatási szerve. Két igazságszolgáltatási fóruma van: a Bíróság és a Törvényszék. Ezek legfontosabb feladata az Unió jogi aktusai jogszerűségének vizsgálata, illetve az Unió joga egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítása.

Ítélkezési gyakorlatában a Bíróság kifejtette, hogy a nemzeti igazgatási szerveknek és a tagállami bíráknak kötelességük, hogy hatáskörükben teljes mértékben alkalmazzák az uniós jogot, és védelmezzék az állampolgárokat e jog alapján megillető jogokat (az uniós jog közvetlen hatálya), egyúttal pedig tekintsenek el az uniós joggal ellentétes nemzeti jogi rendelkezések alkalmazásától, függetlenül attól, hogy e rendelkezéseket az uniós norma megalkotása előtt vagy azt követően fogadták el (az uniós jog elsődlegessége a nemzeti joggal szemben).

A Bíróság továbbá kimondta a tagállamok uniós jog megsértéséért való felelősségét; e felelősség egyrészt az állampolgárok uniós jogi normákban biztosított jogainak védelmét döntően megerősítő eszköz, másrészt e jogi normák tagállamok általi gondosabb végrehajtását elősegíteni képes tényező. A tagállamok által elkövetett jogsértések miatt tehát kártérítési keresetet lehet indítani, amely bizonyos esetekben súlyos következményekkel járhat a tagállamok államháztartására. Ezenkívül az uniós joggal kapcsolatos bármilyen tagállami kötelezettségszegés miatt eljárást lehet indítani a Bíróság előtt, és ha a tagállam nem hajtja végre a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltakat, a Bíróság kényszerítő bírság és/vagy átalányösszeg megfizetésére kötelezheti a tagállamot. Ugyanakkor egy irányelv átültetésére elfogadott intézkedések Bizottságnak való bejelentésének elmulasztása esetén ez utóbbi javaslatára a Bíróság már a kötelezettségszegést megállapító első ítélet meghozatalakor pénzbírságot szabhat ki az érintett tagállammal szemben.

A Bíróság együttműködik a tagállami bíróságokkal is, amelyek az uniós jog területén rendes bíróként járnak el. Bármely, uniós joggal kapcsolatos jogvitában eljáró nemzeti bíróság jogosult - sőt, néha köteles - előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket terjeszteni a Bíróság elé. A Bíróság feladata pedig az, hogy értelmezze az uniós jogi szabályokat, vagy megvizsgálja azok jogszerűségét.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának fejlődése is jelzi, hogy az intézmény nagyban hozzájárult az állampolgárok uniós jogból eredő - és mindennapi életüket megannyi módon érintő - jogainak védelmét biztosító jogi térség kialakításához.

Az ítélkezési gyakorlat által kialakított alapelvek

Ítélkezési gyakorlatában (legelőször a Van Gend & Loos ügyben 1963-ban hozott ítéletben) a Bíróság kimondta a közösségi jog közvetlen hatályának elvét a tagállamokban, amelynek értelmében jelenleg az európai polgárok nemzeti bíróságaik előtt közvetlenül is hivatkozhatnak az uniós jogi szabályokra.

A Németországból Hollandiába árucikkeket importáló Van Gend & Loos szállítmányozási vállalkozásnak vámot kellett fizetnie; a vállalkozás szerint ez ellentétes az EGK-Szerződés azon rendelkezésével, amely megtiltja a tagállamoknak, hogy az egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban emeljék a vámtételeket. A kereset tehát egy nemzeti szabályozás és az EGK-Szerződés közötti összeütközésre kérdezett rá. A Bíróság, melyet egy holland bíróság keresett meg, határozatában megerősítette a közvetlen hatály elvét, és ezáltal közvetlenül biztosította a szállítmányozási vállalatnak a nemzeti bíróság előtt a közösségi jog alapján érvényesíthető jogait.

A Costa-ügyben 1964-ben hozott ítéletben a Bíróság kimondta a közösségi jog belső jogszabályokkal szembeni elsődlegességét. Ebben az ügyben egy olasz bíróság azt a kérdést terjesztette a Bíróság elé, hogy az elektromosenergia-termelési és -szolgáltatási ágazat államosításáról rendelkező olasz törvény összeegyeztethető-e az EGK-Szerződés bizonyos rendelkezéseivel. A Bíróság - a valamennyi tagállamban egységes módon alkalmazandó közösségi jogi rendszer sajátos jellegére alapozva - bevezette a közösségi jog elsődlegességének elvét.

1991-ben a Francovich és társai ügyben hozott ítéletében a Bíróság újabb alapfogalmat határozott meg, nevezetesen a tagállam egyénnel szembeni felelősségének fogalmát, amely azokkal a károkkal kapcsolatos, amelyeket valamely tagállam a közösségi jog megsértésével okoz magánszemélyeknek. 1991 óta az európai polgárok tehát kártérítés iránti keresetet nyújthatnak be a valamely közösségi jogi rendelkezést megsértő tagállam ellen.

Két olasz állampolgár, akiknek a felszámolás alatt lévő munkaadójuk nem fizette ki bérüket, keresetet indított az olasz állam ellen, mivel az elmulasztotta átültetni azokat a közösségi jogi rendelkezéseket, amelyek a munkaadó fizetésképtelensége esetén a fizetett munkavállalók védelmének biztosítására vonatkoznak. A Bíróság a hozzá forduló olasz bíróság kérdésére kifejtette, hogy a szóban forgó irányelv célja az, hogy jogokat biztosítson az egyének számára, ám ők nem élhettek e jogukkal, mivel a tagállam elmulasztotta átültetni az irányelvet. A Bíróság tehát e határozatával megnyitotta az utat a magával a tagállammal szemben indított kártérítési keresetek előtt.

A Bíróság szerepe az uniós polgárok életében

A Bíróság által hozott több ezer ítélet zöme, különösen az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítéletek, egyértelműen jelentős hatást gyakoroltak az Európai Unió polgárainak mindennapi életére. Ezek közül példaként bemutatunk néhányat az uniós jog legfontosabb területeiről.

  • Az áruk szabad mozgása

A Cassis de Dijon ügyben 1979-ben hozott ítélet óta az áruk szabad mozgásának elve alapján a kereskedők bármilyen, az Unió másik tagállamából származó terméket behozhatnak saját országukba, feltéve, hogy ott azt törvényesen állították elő és hozták forgalomba, illetve nincs semmilyen - például az egészség vagy a környezet védelmével kapcsolatos - kényszerítő indok, amely tiltaná a fogyasztás helyéül szolgáló országba történő behozatalt.

  • A személyek szabad mozgása

A személyek szabad mozgásával kapcsolatban számos ítélet született.
A Kraus-ügyben 1993-ban hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a közösségi jog vonatkozik annak a közösségi polgárnak a helyzetére, aki munkavállalását vagy gazdasági tevékenység gyakorlását elősegítő egyetemi diplomáját valamely másik tagállamban szerezte, illetve ezen állampolgár és a származási állama közötti kapcsolatokra is. Ezért ha egy tagállam e végzettséget tanúsító okiratnak a saját területén történő használatát közigazgatási engedélyhez köti, akkor ez kizárólag csak annak ellenőrzésére irányulhat, hogy ezt az okiratot a származási országban szabályszerűen állították-e ki.
Az e területtel kapcsolatos ítéletek között az egyik legismertebb a Bosman-ügyben 1995-ben hozott ítélet, amelyben a Bíróság egy belga bíróság kérdése alapján a labdarúgó-szövetségek szabályzatainak a munkavállalók szabad mozgásával való összeegyeztethetőségének tárgyában határozott. Ebben kifejtette, hogy a hivatásos sport olyan gazdasági tevékenység, amelyet nem korlátozhatnak a játékosok átigazolására vagy a más tagállamokból származó játékosok számára vonatkozó szabályok. Későbbi ítéleteiben a Bíróság ez utóbbi megállapításra hivatkozott az Európai Közösségekkel társulási vagy partnerségi megállapodást kötött harmadik országokból származó hivatásos sportolók helyzetének megítélésekor is (az előbbire a Deutscher Handballbund ügyben 2003-ban hozott ítélet, az utóbbira a Simutenkov-ügyben 2005-ben hozott ítélet említhető példaként).

  • A szolgáltatásnyújtás szabadsága

A szolgáltatásnyújtás szabadságára egy 1989-es ítélet vonatkozik, amely egy brit turistával volt kapcsolatos, akit a párizsi metróban megtámadtak és súlyosan megsebesítettek. A francia bíróság kérdésére a Bíróság kifejtette, hogy az illető turistaként hazáján kívüli szolgáltatások kedvezményezettje volt, és rá is érvényesek a közösségi jognak az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezései. Az illető tehát ugyanarra a kártalanításra volt jogosult, mint amely a francia állampolgároknak járt volna (lásd a Cowan-ügyben hozott ítéletet).
Egy luxemburgi bíróság megkeresésére a Bíróság kifejtette, hogy az a nemzeti szabályozás, amely - azon az alapon, hogy az ellátást valamely másik tagállamban vették igénybe - kizárja, hogy egy biztosított visszatéríttethesse fogászati ellátásának költségeit, jogellenesen korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát (lásd a Kohll-ügyben 1998-ban hozott ítéletet), illetve az áruk szabad mozgásának jogellenes korlátozását jelenti, ha nem térítik meg egy másik tagállamban vásárolt szemüveg árát (lásd a Decker-ügyben 1998-ban hozott ítéletet).

  • Egyenlő bánásmód és szociális jogok

Egy női légiutas-kísérő keresetet nyújtott be munkáltatója ellen, mivel hátrányos megkülönböztetést szenvedett el, amikor alacsonyabb összegű díjazást kapott, mint az ugyanazon munkát végző férfi kollégái. Egy belga bíróság megkeresésére a Bíróság 1976-ban úgy határozott, hogy a női és férfi munkavállalók ugyanazon munkáért járó egyenlő díjazásának Szerződésben foglalt elve közvetlen hatállyal bír (lásd a Defrenne-ügyben hozott ítéletet).
A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmóddal kapcsolatos közösségi jogi szabályok értelmezése során a Bíróság nagymértékben hozzájárult a nők anyasággal kapcsolatos elbocsátásokkal szembeni védelméhez. Az egyik ügy alapjául szolgáló esetben egy hölgyet, aki a terhességgel összefüggő komplikációk miatt nem tudott tovább dolgozni, elbocsátottak. A Bíróság 1998-ban kimondta, hogy ez az elbocsátás ellentétes a közösségi joggal. Ennek értelmében, ha egy várandós női munkavállalót - a terhességgel összefüggő betegsége miatti távolléte okán - elbocsátanak, az a nemen alapuló, tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül (lásd a Brown-ügyben hozott ítéletet).
A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme érdekében szükség van arra, hogy a munkavállalók fizetett éves rendes szabadsággal rendelkezzenek. 1999-ben a BECTU nevű brit szakszervezet megtámadta a brit szabályozást, amely a rövid időtartamú munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókat megfosztotta e joguktól. A szakszervezet szerint a brit szabályozás nem összeegyeztethető a munkaidő szabályozásáról szóló közösségi irányelvvel. A Bíróság a BECTU-ügyben 2001-ben hozott ítéletében kimondta, hogy a fizetett éves rendes szabadsághoz való jog a közösségi jog alapján valamennyi munkavállalót közvetlenül megillető szociális jog, amelytől egyetlen munkavállaló sem fosztható meg.

  • Alapvető jogok

A Bíróság kimondta, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása az általa biztosított általános jogelvek szerves részét képezi, s ezzel maga is jelentős mértékben hozzájárult e jogok védelméhez. Ezzel kapcsolatban a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira és az emberi jogok védelmének nemzetközi eszközeire támaszkodik, különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményére, amelyhez valamennyi tagállam csatlakozott. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a Bíróság alkalmazhatja és értelmezheti az Európai Unió 2000. december 7 én aláírt alapjogi chartáját, amelynek a Lisszaboni Szerződés a Szerződésekkel azonos jogi értéket tulajdonít.
A rendőrök ellen elkövetett terrortámadásokat követően Észak-Írországban a rendőri erőknél előírták a fegyverviselést. Azonban a közbiztonságra hivatkozva (az illetékes miniszter által kiadott és bíróság előtt meg nem támadható hatósági engedély alapján) a női rendőröknek nem engedélyezték a fegyverviselést. Ennek következtében az észak-írországi rendőrségnél egyetlen nőnek sem ajánlottak fel teljes munkaidős szerződést. Egy egyesült királysági bíróság megkeresésére a Bíróság kimondta, hogy a valamely nemzeti hatóság által hozott engedély bírósági felülvizsgálatának kizárása ellentétes a hatékony jogorvoslat elvével, amely minden olyan személyt megillet, aki nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést szenvedett el (lásd a Johnston-ügyben 1986-ban hozott ítéletet).

  • Uniós polgárság

Az uniós polgárság vonatkozásában - amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján a tagállamok állampolgárságával rendelkező valamennyi személyt megilleti - a Bíróság kimondta, hogy annak fogalmába egy másik tagállam területén való tartózkodás joga is beletartozik. Ezért egy tagállam fiatalkorú állampolgárát - aki rendelkezik betegbiztosítással és megfelelő anyagi fedezettel - szintén megilleti ez a tartózkodási jog. A Bíróság kiemelte, hogy a közösségi jog nem írja elő a fiatalkorúnak, hogy saját maga rendelkezzék a szükséges anyagi fedezettel; továbbá megállapította, hogy minden hatékony érvényesüléstől megfosztaná a gyermek tartózkodáshoz való jogát, ha elutasítanák a harmadik ország állampolgárságával rendelkező édesanyja tartózkodáshoz való jogát (lásd a Zhu és Chen ügyben 2004-ben hozott ítéletet).
Ugyanebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy egy tagállam még akkor sem korlátozhatja valamely másik tagállam által megadott állampolgárság joghatásait, ha a tagállam állampolgárságának megszerzése azzal a céllal történik, hogy a közösségi jog alapján valamely harmadik ország állampolgára tartózkodási jogot szerezzen.