AZ 1998-AS KOHLL ÉS DECKER ÍTÉLETEK

A Kohll ítélet: nincs szükség előzetes engedélyre a valamely más tagállamban igénybe vett tervezett járóbeteg-ellátáshoz

1994-ben R. Kohll luxemburgi állampolgár kiskorú lányát egy Németországban letelepedett fogszabályozó szakorvossal szerette volna kezeltetni és engedélyt kért rá a luxemburgi egészségbiztosítótól. Ezt az egészségbiztosító megtagadta tőle arra hivatkozva, hogy az ellátások nem voltak sürgősségi jellegűek és azokat Luxemburgban is lehetett volna nyújtani. R. Kohll a szolgáltatásnyújtás szabadságára (és nem az 1408/71 rendeletre) hivatkozva úgy vélte, hogy joga van ahhoz, hogy előzetes engedély nélkül kezeltesse lányát Németországban és kérje a költségek megtérítését egészségbiztosítójától, ám nem a kezelés országában (Németországnak) alkalmazott díjak, hanem a biztosítása szerinti országban (Luxemburgban) az ilyen jellegű kezelések esetén alkalmazott díjak alapján.

A Bíróság kimondta, hogy az egészségügyi szakemberek által nyújtott kezelést szolgáltatásnak kell tekinteni. E feltételek mellett az, hogy valamely tervezett ambuláns ellátás költségeinek a beteg országában alkalmazott díjak szerinti megtérítését előzetes engedélytől teszik függővé, akadályozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel az ilyen engedély eltántorítja a biztosítottakat attól, hogy valamely más tagállamban letelepedett egészségügyi szolgáltatóhoz forduljanak. A Bíróság rámutat egyebekben, hogy e szabályozást nem indokolja a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyát fenyegető súlyos sérelem kockázata és közegészségügyi okok sem indokolják azt (1998. április 28-i Kohll ítélet, C-158/96).

A Decker ítélet: nem szükséges előzetes engedély a gyógyászati termékek vagy segédeszközök valamely más tagállamban orvosi rendelvény alapján történő megvásárlásához

A beteg számára a valamely tagállamban letelepedett orvos rendelhet gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt, és e beteg dönthet úgy, hogy azokat egy más tagállamban található gyógyszertárban vásárolja meg (akár úgy, hogy fizikailag is oda utazik, vagy csomagküldő vállalkozás útján vásárolja meg azokat). Ez volt a helyzet N. Decker esetében is, aki 1992-ben egy Luxemburgban letelepedett szemészorvos rendelvénye alapján Belgiumban vásárolt szemüveget. A luxemburgi egészségbiztosító azon okból tagadta meg a szemüveg költségeinek megtérítését, hogy annak megvásárlására előzetes engedély nélkül külföldön került sor.

A Bíróság kimondta, hogy a valamely más tagállamban előzetes engedély nélkül megvásárolt gyógyászati termékek vagy segédeszközök költségei megtérítésének elutasítása az áruk szabad mozgásának indokolatlan korlátozását jelenti, mivel az ilyen követelményt nem indokolják a más tagállamokban kiadott gyógyászati termékek minőségének biztosítására irányuló közegészségügyi okok. Ezen ítélet óta a betegek a gyógyászati termékeiket és segédeszközeiket előzetes engedély nélkül vásárolhatják meg valamely másik tagállamban és az egészségbiztosítójuktól a saját országukban alkalmazott díjak alapján kérhetik annak megtérítését (1998. április 28-i Decker ítélet, C-120/95).