1952-ben, amikor kérdés volt, hogy Liège vagy Brüsszel város legyen-e az ESZAK intézményeinek székhelye, végül ideiglenes jelleggel Luxembourg városra esett a választás. A Bíróságot illetően e döntés az 1992-es edinburgh-i Tanács alkalmával vált véglegessé, amikor is az intézmények székhelyét véglegesen meghatározták.

1952-ben a luxemburgi kormány a személyzet 57 tagjának elhelyezése érdekében a Bíróság rendelkezésére bocsátotta a luxembourgi városi park közepén található Vauban-villát, valamint két másik épületet.

Vauban-villa 1952–1959

1959-ben a luxemburgi kormány felajánlott a Bíróság számára egy, a luxemburgi püspökség tulajdonában lévő, a Côte d’Eich utcában található épületet, amely elég nagy volt ahhoz, hogy a Bíróság valamennyi szervezeti egységét elhelyezzék.

Côte d’Eich 1959–1972

Mindazonáltal az a körülmény, hogy többek között az Európai Közösségek 1973-ra tervezett első bővítése következtében mindegyik közösségi intézmény személyi állománya növekedni kezdett, arra indította Luxemburgot, hogy a Kirchberg fennsíkot alakítsa ki úgy, hogy az összes intézményt egyetlen helyen lehessen elhelyezni. A Bíróság végleges épületei e városrészben kerültek megépítésre.

1972-ben a Bíróság 223 fővel beköltözött a Főépületbe, amelyet a luxemburgi állam kifejezetten a Bíróság számára épített meg a Kirchberg fennsíkon.

Ezen Főépületet, amelyet Jamagne és Vander Elst belga építészek, valamint Conzemius luxemburgi építész tervezett, 1973. január 9-én adták át, így lehetővé vált, hogy a Bíróság tagjai és személyzete a munkavégzéshez megfelelő helyiségekkel rendelkezzen.

A Főépület 1973-ban

A Bíróság személyi állományának növekedésével az intézmény helyiségei 1979 óta egyre szűkösebbekké váltak. E probléma megoldása érdekében a Bíróság arra kényszerült, hogy a többi európai intézmény épületeiben irodákat béreljen. A Bíróság helyigénye azonban Görögország (1981), Spanyolország és Portugália (1986), valamint Ausztria, Finnország és Svédország (1995) csatlakozásával, továbbá az Elsőfokú Bíróság létrehozásával (1989) tovább nőtt. A személyi állomány létszáma folyamatosan nőtt, az 1988-as 626-ról 1994-re 837 főre.

Ezen okból került sor 1985 és 1994 között a Főépület három szárnyának – az 1988. október 5-én átadott „Erasmus” épületnek, az 1993. február 12-én átadott „Thomas More” épületnek és végül az 1994. szeptember 15-én átadott „Thémis” épületnek – a megépítésére, amelyet Fritsch, Herr és Huyberechts luxemburgi építészek, valamint Paczowski olasz építész tervezett.

A Főépületet az azbeszt jelenléte miatt 1999-ben kiürítették. A Bíróságnak ismét más épületeket kellett igénybe vennie a teljes személyzetének elhelyezésére, többek között egy előregyártott elemekből készült épületet, a „T épületet”, ahol a nyelvi egységek kaptak helyet (1999-től 2019-ig).

A „T épület”

A Főépület azbesztmentesítési munkálataival párhuzamosan, valamint a 2004-re tervezett nagy bővítésből eredő igények kielégítése érdekében a Bíróság és a luxemburgi hatóságok ambiciózus építési projektbe kezdtek.

Ezen új projekt egybeesett az Unió saját épületeire vonatkozó politikájának megváltozásával. Ezidáig az épületeket a fogadó ország bocsátotta rendelkezésre, a Bíróság esetében a luxemburgi hatóságok. A többi intézményhez hasonlóan megállapodtak abban, hogy a Bíróság is megszerzi majd az összes helyiségének tulajdonjogát. A Bíróság tehát kötelezettséget vállalt arra, hogy lízingrendszer keretében az épületeinek tulajdonosává válik.

Dominique Perrault francia építész a luxemburgi hatóságok felkérésére kidolgozott egy projektet, amelynek középpontjában a felújított Főépület és egy, a nyilvánosság számára nyitott tér állt, ahol jelenleg a tárgyalótermek találhatók. Köré egy négyszögletes „Gyűrű” megépítését tervezték, amely a Bíróság tagjainak kabinetjei számára van fenntartva, és ezen új építészeti projekt részét képezte továbbá az intézmény szervezeti egységei számára tervezett két torony, valamint egy, az épületegyüttes valamennyi elemét összekötő Galéria is.

E projekt építési munkálatai 2003 végén kezdődtek meg. 2004. május 1-jén tíz új tagállam csatlakozott az Európai Unióhoz. Az e tíz új tagállamból érkező személyzet újabb logisztikai szervezést tett szükségessé: ismét elkerülhetetlenné vált egy másik – az épületegyüttesen kívüli – épület ideiglenes bérlése és az új tagállamok jogász-nyelvészeinek elhelyezése érdekében a T épület kibővítése („T 2”).

A Főépület felújítása, valamint a Gyűrű, a Galéria és a két torony építése 2008 végén fejeződött be, és ugyanezen év december 4-én adták át azokat. Az épületegyüttes alapterülete így mintegy 85 000 m²-ről közel 200 000 m²-re, a tárgyalótermek száma 5-ről 11-re, az irodák száma pedig 1000-ről 2200-ra nőtt.

Ezen épületek megnyitása lehetővé tette a Bíróság számára, hogy felújítsa az Erasmus, a Thomas More és a Thémis épületet, mielőtt 2013-tól kezdődően újra használatba vették őket.

Időközben Románia és Bulgária (2007), valamint Horvátország (2013) Európai Unióhoz való csatlakozása a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységének bővüléséhez vezetett, és ezzel együtt nőtt a Bíróság tagjainak száma és személyi állománya is (a Bíróságnak három további főtanácsnoka lett 2015-től, valamint a Törvényszék tagjainak száma 2016-tól fokozatosan a kétszeresére nőtt).

Az e bővüléssel járó igényeknek való megfelelés érdekében 2016 tavaszán megkezdődtek a harmadik torony építési munkálatai.

A 29 emeletes és 118 méter magas Rocca-torony Luxemburg legmagasabb épülete.

A Rocca-torony 2019. szeptemberi átadását követően a Bíróság valamennyi szervezeti egysége ismét egyetlen épületegyüttesben kapott helyet.