A Törvényszék (kibővített hetedik tanács) T-18/10. sz., Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, Holland Királyság és Európai Bizottság ügyben 2011. szeptember 6-án hozott végzése ellen az Inuit Tapiriit Kanatami és társai által 2011. november 23-án benyújtott fellebbezés
(C-583/11. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbezők: Inuit Tapiriit Kanatami, Nattivak Hunters' and Trappers' Association, Pangnirtung Hunters' and Trappers' Association, Jaypootie Moesesie, Allen Kooneeliusie, Toomasie Newkingnak, David Kuptana, Karliin Aariak, Canadian Seal Marketing Group, Ta Ma Su Seal Products Inc., Fur Institute of Canada, NuTan Furs Inc., GC Rieber Skinn AS, Inuit Circumpolar Council Greenland (ICC), Johannes Egede és Kalaallit Nunaanni Aalisartut Piniartullu Kattuffiat (KNAPK) (képviselők: H. Viaene ügyvéd és J. Bouckaert advocaat)
A többi fél az eljárásban: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, Holland Királyság és Európai Bizottság
A fellebbezők kérelmei
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék jelen fellebbezéssel megtámadott végzését, és nyilvánítsa elfogadhatónak a megsemmisítés iránti kérelmet, ha úgy ítéli meg, hogy a vitatott rendelet megsemmisítése iránti kereset elfogadhatóságáról való döntéshez szükséges valamennyi információ rendelkezésre áll;
másodlagosan helyezze hatályon kívül a jelen fellebbezéssel megtámadott végzést, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
kötelezze az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát a fellebbezők költségeinek viselésére;
kötelezze a Holland Királyságot és az Európai Bizottságot a saját költségeik viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés három fő jogalapon alapul: először is a Törvényszék jogbeli tévedést követett el az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 263. cikke negyedik bekezdésének alkalmazása során, másodszor a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettséget, illetve másodlagosan az Európai Unió Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkét, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban EJEE) 6. és 13. cikkét, amelyek az uniós jog elveit képezik, harmadszor a Törvényszék tévesen vette figyelembe és elferdítette az elsőfokú eljárás felperesei által szolgáltatott bizonyítékokat.
A fellebbezés első jogalapja keretében a fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék által a "rendeleti jellegű aktus" kifejezésre adott, a "jogalkotási aktusokétól" különböző, ez utóbbiakat kizáró értelmezés téves, mivel megfosztja értelmétől a kereset benyújtására vonatkozóan a 263. cikk negyedik bekezdésével bevezetett új lehetőséget (a fellebbezés első jogalapjának első része). A fellebbezés első jogalapja második részének keretében a fellebbezők arra is rámutatnak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor kimondta, hogy a tizennyolc felperes közül csak négyet érint közvetlenül a megtámadott rendelet. A Törvényszék túlságosan megszorítóan értelmezte a közvetlen érintettség fogalmát, és tévesen alkalmazta a jogot akkor is, amikor túlságosan megszorítóan értelmezte a személyében érintettség fogalmát.
A fellebbezés második jogalapja keretében a fellebbezők emlékeztetnek arra, hogy az elfogadhatatlansági kifogásokra vonatkozó észrevételeikben azt állították, hogy kizárólag az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének tág értelmezése van összhangban a Charta 47. cikkével, valamint az EJEE 6. és 13. cikkével. Tekintettel arra, hogy e jogalap meghatározó a jelen ügy megoldása szempontjából, a Törvényszéknek jogi kötelezettsége volt pontos és gyors választ adni. A fellebbezők szerint azonban a Törvényszék nem megfelelő módon válaszolt e jogalapra. A Törvényszék e mulasztása téves jogalkalmazásnak minősül, amelynek a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését kellene eredményeznie (a fellebbezés második jogalapjának első része). A fellebbezés második jogalapjának második része keretében - másodlagosan - a fellebbezők azt kérik a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést amiatt, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésére adott értelmezés és a Törvényszék abból fakadó, a felperesek keresetét elfogadhatatlannak nyilvánító határozata sérti a Charta 47. cikkét, valamint az EJEE 6. és 13. cikkét, amelyek az uniós jog általános elvét képezik.
A fellebbezés harmadik jogalapja keretében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen vette figyelembe és elferdítette az általuk szolgáltatott bizonyítékokat. A Törvényszék ugyanis elutasította a felpereseknek a "rendeleti jellegű aktus" kifejezésre adott értelmezésre vonatkozó érvét két olyan tényre alapozva, amelyet szerinte a felperesek állítottak, holott ők azokat nem állították. A megtámadott végzésben a tényállásra vonatkozóan szereplő megállapítások nem helytállóak, és elferdítik a Törvényszék rendelkezésére álló bizonyítékok egyértelmű jelentését, és e tekintetben nem is kell újból értékelni a tényeket. Mivel a Törvényszék az előterjesztett érveket nem a megfogalmazásuknak megfelelően értelmezte, az a következtetés, amelyre a megtámadott végzésben jutott, több nyilvánvaló értékelési hibában szenved.
____________1 - A fókatermékek kereskedelméről szóló, 2009. szeptember 16-i 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 286., 36. o.).